Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A szója kártevői

A szója kártevői

Az elvetett magot és a csíranövényt károsítja a szár-fonálféreg, a tőrös fonálféreg, a gyökérgubacs-fonálféreg, a fekete tücsök, a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, a hamvas vincellérbogár, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a kukoricabarkó, a csipkézőbarkó- és a bagolylepkefajok, a fácán, az ürge és a mezei nyúl.

A növények gyökérzete táplálékforrása a borsó-fonálféregnek, a cserebogarak, a pattanóbogarak, a gyászbogarak, a pejbogarak, az alkonybogarak, a szemétbogarak, a vincellérbogarak és a bagolylepkék lárváinak.

A növények vegetatív részeit fogyasztja a szár-fonálféreg, a borsó- vagy lucerna-levéltetű, a fekete bükköny levéltetű, a mezei poloskák, a hollóbogár, a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, az ormányosbogarak, a muszkamoly, a bagolylepke, a közönséges takácsatka, az ürge és a mezei nyúl.

A szója virágzata és termése táplálékul szolgál a mezei poloskáknak, a gödröshátú bükkönyzsizsiknek, az akácmolynak, a közönséges takácsatkának, a levéltetűfajoknak, a gamma-, a somkóró- és a káposzta-bagolylepkéknek, a galamboknak, a mezei pocoknak, az ürgének, a hörcsögnek és a vaddisznónak.

Muszkamoly

(Loxostege sticticalis)

Tápnövénykör: polifág kártevő. Jelen ismereteink szerint 35 családba tartozó növényfajon megél. Fő tápnövényei közé tartozik a lucerna, a napraforgó, a kukorica, a szója, a dohány, a cukorrépa. Tömeges elszaporodása esetén károsítja a görög- és sárgadinnyét, a szőlőt, az illó- és olajnövényeket, valamint a hagymát. Ilyen esetekben előfordulhat még a vörös herén, a bíborherén, a burgonyán, a paradicsomon, a káposztán, a mákon, a kenderen, a zelleren, a sárgarépán, a petrezselymen, a málnán, a tárkonyon, az angelikán, a borsón, a komlón, a meggyen, a kajszin, a szilván, a disznóparéjon, a labdarózsán és az ürömféléken.

Kárkép: az L1-es lárvák szövedék alatt, a fejlettebb lárvák pedig szabadon hámozgatnak, lyuggatnak, majd karéjoznak a leveleken. A faj tömeges elszaporodása esetén tarrágás alakul ki.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedését illetően eurázsiai fajnak tekintjük. Állandó elterjedési területének számít Dél-Európa, Kis-Ázsia, Közép-Ázsia, Szibéria déli területei. Észak–Amerikába behurcolták. Hazánkban mindenütt előforduló faunaelem. Tömegszaporodása csak a számára kedvező ökológiai körülmények között következik be. A feljegyzések tanúsága szerint gradációja volt az 1901., 1914., 1929., 1930. és 1965. években. Az utolsó tömeges jelentkezése 80 000 ha-on okozott igen jelentős termésveszteséget. Kártétele 1–2 nemzedéken, esetleg 1–2 éven keresztül érvényesül, amit a faj ismételt eltűnése követ.

Fejlődésmenet: hazánkban általában 2–3 nemzedéke fejlődik. Tekintettel arra, hogy vándor lepkefaj, a nemzedékek száma a földrajzi szélességtől függően változik. Így a volt Szovjetunió déli részein 4 nemzedéke is kialakulhat.

Telel kifejlett hernyó alakban, a talaj felszínéhez közel készített, sűrű szövedékű gubóban.

Tavasszal bábozódik, ami 1–2 hétig tartó fedett bábállapotot jelent. A bábból május végén, június elején rajzik az első lepkenemzedék. A lepkék az éjszakai órákban repülnek és a virágzó növényeken táplálkoznak. Az érési táplálkozás során párosodnak, majd 18 °C-on megkezdik a peterakást. A petéket 2–20 db-ból álló csoportokban rakják a csíranövényekre vagy az alsó levelekre. Az egyedenkénti peteszám elérheti a 600-at. Az embrionális fejlődés 3–10 napot igényel. Az L1-es lárva nedvességkedvelő, ezért laza szövedéket sző, és a növény leveleit hámozgatva táplálkozik. A lárvafejlődés későbbi szakaszában a fejlettebb hernyó elhagyja a szövedéket, és szabadon táplálkozik. A hernyó mozgásra, érintésre a talajra veti magát. A lárva teljes kifejlődése 2–4 hétig tart. A kifejlett hernyó a talajba húzódik és elkészíti a szövedékes gubót, amelyben először előbábbá, majd fedett bábbá alakul. Sűrű növényállományokban a növényhulladékok között is bábozódhat. A lepke kéthetes bábállapot után kezd rajzani. A második nemzedék lepkéi június–július, a harmadik nemzedéké pedig augusztus–szeptember hónapokban rajzanak.

Hazánkban a második nemzedék a népesebb, tehát ez okozza a legnagyobb károkat. A kifejlődött hernyók hajlamosak a fakultatív diapauzára.

A rajzó lepkék az elterjedés határain belül vándorolnak, ezért hazánk területére egyes években déli- vagy délkeleti irányból tömegesen érkeznek. Ilyen esetben a lárvák egyedszáma megnő, és – felkészülés hiányában – tetemes károk okozói lehetnek. A migráló lepkék táplálkozását nagyban elősegítik a virágzó tápnövények és a táplálék E-vitamin-tartalma. A lepkék 17–20 °C feletti hőmérsékleten, az alkonyati órákban, éjszaka repülnek.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásra csak az átlagosnál melegebb tavaszokon, hosszú, meleg őszökön kerül sor, ha kedvező a nektárforrás. Peterakás idején kedvező a párás, esős és meleg időjárás.

Természetes ellenségei között jelentősek a tojásokat parazitáló Trichogrammák, a hernyókban élő Hymenoptera és Diptera fajok. A lárvákat és a bábokat a gombák, valamint a baktériumok, továbbá a ragadozó futóbogarak veszik igénybe, energiaforrásként. Fogyasztják a rovarevő madarak is.

Figyelemmel kell kísérni a nemzetközi előrejelzést. A lepkerajzás időtartama és a rajzó egyedszám, valamint a csúcsrajzás időpontja fénycsapdákkal állapítható meg.

Védekezés: a telelő lárvák közül az őszi mélyszántással sok elpusztítható. Rendszeres gyomirtással csökkenthető az imágók érési táplálkozásának lehetősége.

A fiatal hernyók tömeges előfordulásakor nélkülözhetetlen az állománykezelés. Erre a célra alkalmazhatók diklórfosz, metilparation, fenitrotion, fentoát, foszfamidon, monokrotofosz, pirimikarb, deltametrin, heptenofosz, fenvalerát és kartap hatóanyag-tartalmú inszekticidek.

Gamma-bagolylepke

(Autographa gamma)

Tápnövénykör: a polifág táplálkozású lárva fejlődése zavartalan a cukorrépán, a takarmányrépán, a borsón, a szóján, a lucernán, a vörös herén, a dohányon, a mákon, a lenen, a kenderen, a gabonaféléken, a zöldségféléken, a gyógy- és dísznövényeken.

Kárkép: kártevő a hernyó, amely a növényeket június–július, illetve augusztus–szeptember hónapokban fogyasztja. A táplálkozás hámozgatással kezdődik, majd karéjozó rágással folytatódik. Tömeges egyedszám esetén tarrágás is bekövetkezhet, amikor a leveleknek csak a vastagabb erei maradnak meg. A levélzeten kívül károsítja még a növények rügyeit, virágait és termését.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: elterjedt kártevő egész Európában, Észak-Afrikában, Ázsia nagy részén és Észak-Amerikában. Hazánk egész területén előfordul. Időnként érzékeny károkat okoz a tápnövényeken.

Fejlődésmenet: évente 2–3 nemzedéke fejlődik.

A faj életmódját alapvetően meghatározza a vándorlás. Ismeretünk szerint Közép-Európában nem telelt át, Észak-Mediterráneumból indul a rajzás, és így jut hazánk területére. Vizsgálati eredmények azt bizonyítják, hogy a Mediterráneumban az L2-es lárva telel át a növénymaradványok között. A következő év tavaszán kifejlődik, bábozódik, majd imágóvá alakul. A hazánkban tavasszal megjelenő imágók zömmel délről, mediterrán területekről vándorolnak be május első és második dekádjában. A rajzó lepkéknek szükséges az E-vitamin-forrás ahhoz, hogy a fejletlen petefészekben az ivarérett peték minél nagyobb számban kialakuljanak. A peteszám 50–1400 között változhat. A petéket egyesével vagy kisebb csoportokban, a levelek fonáki oldalára rakja. Peterakási helyként a párásabb, zártabb növényállományokat vagy gyomos területeket választja. Az embrionális fejlődés 2–4 napig tart. A kikelt L1-es lárvák először a leveleken, majd a generatív részeken rágnak. A lárvák fénykedvelők. A lárvafejlődés 3 hétig tart, és ezalatt 5 lárvafokozat különíthető el. A kifejlett lárva a növényi hulladékok között készít finom selyemszövedékből laza, áttetsző gubót, amelyben előbábbá, majd bábbá alakul. A bábokból 2 héttel később kelnek ki a lepkék. Ennek megfelelően egy nemzedék kifejlődése általában 5–6 hét alatt megy végbe. A második nemzedék hernyói július, az esetleges harmadiké pedig szeptember–október hónapban károsítanak. A második és az esetleges harmadik nemzedék lepkepopulációjának nagy része délre, a mediterrán területekre vándorol, ahol újabb nemzedékeket alapít. A harmadik nemzedék lepkéi jelentéktelen számban hazánkban is petét raknak, és az ökológiai feltételektől függően néhány lárva áttelel.

Ökológia és előrejelzés: az imágók bevándorlása az időjárástól függően tavasztól nyár közepéig is eltarthat. A bevándorlás mértéke határozza meg a lárvapopuláció nagyságát. A lepkék tevékenységét és táplálékfelvételét növeli a kissé párás meleg, a napfényes időjárás, ami kedvez a nedvesebb mezőségi és réti agyagtalajokon, valamint a vályogtalajokon termesztett baltacim, somkóró, lucerna nektárhozamának. A kedvező ökológiai viszonyok között a peték és a lárvák pusztulása minimális. A kedvező feltételekkel ellentétes időjárás vándorlásra kényszeríti az imágókat.

A lárvapopuláció egyedszámát csökkentik a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek, a poliéder vírusok, az entomopatogén gombák és a baktériumok.

A lepkék rajzásmenetéről fénycsapdával szignalizáció adható. Növényvizsgálattal és fűhálózással megállapíthatjuk a növényeken előforduló lárvák számát. A m2-enként táplálkozó 2–3 hernyó már szükségessé teszi a védekezést.

Védekezés: a korszerű agrotechnikai eljárások között legnagyobb jelentősége a virágzó gyomnövények pusztításának van. Az előbábok és a bábok száma szántással és tárcsázással csökkenthető.

A lárvaszámtól függő állománykezelések elvégezhetők endoszulfán, fenvalerát, metomil, heptenofosz és triazofosz hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Bogáncslepke

(Vanessa cardui)

Tápnövénykör: a tápnövények között termesztett és vadon termő növények egyaránt előfordulnak. Elszaporodva károsítja a csillagfürtöt, a borsót, a szóját, a babot, a ricinust, a dohányt és a szőlőt. A gyomnövények közül táplálkozik az aszaton, a szamárbogáncson, a bókoló bogáncson és az articsókán.

Kárkép: a táplálkozó hernyó a növények levélzetét és hajtásait ezüstösen csillogó, pókhálószerű szövedékbe szövi össze, és annak védelme alatt először hámozgatva, majd szabálytalanul karéjozva károsít. Az egyedszámtól függően tarrágás is bekövetkezhet.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vándorlepkékre jellemzően nagy területeket repül át, ennek megfelelően megtalálható egész Európában, Kis-Ázsiában és Afrika északi területetein. Európában a skandináv államokban és Izlandon is előfordul. Hazánkban kedvező ökológiai feltételek között mindenütt megtalálható, és tömeges elszaporodás esetén jelentős károkat okoz.

A budai hegyek szőlőültetvényeiben 1879-ben, a Pápai ÁG szójatermő területein 1962-ben okozott érzékeny károkat.

Fejlődésmenet: évente 2–3 nemzedék fejlődik.

Az áttelelés báb alakban valószínű, Észak-Afrikában. A lepkék rajzása áprilistól szeptemberig figyelhető meg, ami egyidejűleg a nemzedékek szétválasztásának nehézségét is jelenti. A rajzó lepkék érési táplálkozást folytatnak a virágzó gyomnövényeken, közben párosodnak, és végül a tápnövények leveleire egyesével helyezik el petéiket. A peteszám 100–300 között változik.

Az embrionális fejlődés 1–2 hétig tart, majd ezt követi az L1 stádiumú lárvák megjelenése és károsítása.

A lárvafejlődés a pókhálószerű szövedék védelme alatt 25–30 napig tart. A kifejlett hernyók a különböző növényi részeken bábozódnak. A fedett bábok gubó nélküliek. A bábozódást követően 1–2 héttel később jelennek meg a következő nemzedék imágói. Egy nemzedék teljes kifejlődése 35–45 nap alatt megy végbe. Ennek megfelelően az első nemzedék lepkéi április–május, a másodiké június–július, a harmadiké pedig augusztus–szeptember hónapokban repülnek. A szóján a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. Az első nemzedék és különösen a harmadik, a bogáncsféléken fejlődik ki. Az utolsó nemzedék imágói vándorolnak Észak-Afrika területeire.

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodás feltétele a párás, meleg időjárás. A vándorlepke előfordulása csak azokon a területeken tartós, ahol a környezeti feltételek az ökológiai optimumhoz közeli értékeket biztosítanak. A zárt növényállomány és az ott kialakult mikroklíma kedvező feltételeket teremt az embrió, a lárva és a báb fejlődéséhez. A környezeti feltételek további javítását vagy optimumhoz való közelítését szövedékkészítéssel teszi lehetővé a lárva.

A vándorlepke előrejelzése csak szignalizációval oldható meg. A nappali lepkék tömeges repülése szembetűnő, ami figyelmeztet a tápnövényállományok vizsgálatára, ahol megállapítható az első pókhálószerű szövedékből készített hernyófészkek száma.

Védekezés: a pókhálószerű szövedék elterjedtsége és a benne található lárvák száma alapján lehet dönteni a védekezés szükségességéről.

A védekezést lehetőség szerint az L1 és L2 stádiumban lévő lárvák ellen kell elvégezni. Erre a célra felhasználhatók diklórfosz, triazofosz, metomil és fenvalerát hatóanyag-tartalmú készítmények.