Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

8. fejezet - A szója

8. fejezet - A szója

A szója betegségei

A vetés után gyakori jelenség a magok rothadása, a kelés előtti csíranövény-pusztulás, amely hiányos kelésben nyilvánul meg. A megbetegedést egyrészt a talajból (Fusarium spp., Pythium spp., Rhizoctonia solani, Sclerotinia sclerotiorum, Phytopthora megasperma var. sojae stb.), másrészt a fertőzött vetőmagból (Pseudomonas syringae pv. glycinae, Xanthomonas campestris pv. glycines, Macrophomina phaseolina, Colletotrichum dematium var. truncata stb.) származó kórokozók idézik elő.

A kelés után a növények gyökerének és szárának foltosodását, majd az egész növény hervadását és pusztulását számos gombafaj (Ph. megasperma var. sojae, S. sclerotiorum, M. phaseolina, Diaporthe spp., Fusarium spp., Phialophora gregatum, Corynespora cassiicola, C. dematium var. truncata) fertőzése idézheti elő.

Zöld részeken mozaikosodást, levéldeformációt és törpenövekedést a szója mozaik vírus (soybean mosaic potyvirus), szögletes, illetve hólyagos levélfoltosodást, a baktériumok (Ps. syringae pv. glycinae, X. campestris pv. glycines) okoznak. Levélfoltosodást különböző gombafajok (C. dematium var. truncata, Cercospora spp., Septoria glycines, Ascochyta sojaecola, Alternaria spp., Phyllosticta sojicola, C. cassiicola) idéznek elő. A leveleken peronoszpórát (Peronospora manshurica), lisztharmatot (Micosphaere diffusa), rozsdát (Phakopsora pachyrhizi) kórokozók okoznak.

A generatív részeket számos kórokozó (Ps. syringae pv. glycinae, X. campestris pv. glycines, C. dematium var. truncata, P. manshurica, A. sojaecola, Fusarium spp., Alternaria spp., C. cassiicola, soybean mosaic potyvirus stb.) fertőzheti, és legtöbbjük a vetőmaggal terjed.

Szója mozaik

(soybean mosaic potyvirus)

Gazdanövény: szója, bab, csillagfürt, görögszéna, disznóparéj, muhar stb.

Tünet: a fertőzött magból kelt növények sziklevelein barnásfekete tarkázottság alakul ki. A növények satnyák, az internódiumok megrövidülnek, a levelek ráncosak, mozaikos elszíneződésűek. A levéllemez hólyagosodik, gyakran elkeskenyedik, bőrszerű tapintású lesz. A hüvelyek görbültek, csavarodottak, vontatottan érnek. Az egyszínű magvakon gyakran elszíneződés látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ valamennyi szójatermelő országában elterjedt betegség. A betegséget először az USA-ban észlelték, innen került át Ázsiába és a világ más országaiba. Súlyos fertőzés következtében mintegy 50%-os termésveszteséget idéz elő. Fertőzése következtében megnő a növények Phomopsis spp. iránti fogékonysága.

A kórokozó átvitele, terjedése: a vírus mechanikailag és nem perzisztens módon, levéltetvekkel terjed. Fő terjesztői: Acyrhosiphon pisum, Aphis fabae, Myzus persicae. Maggal való átvitele elérheti a 70–80%-ot is.

Az RNS-tartalmú, flexibilis vírus mérete 75 × 15–18 µm. Hip = 55–70 °C, Hig = 10-3, Ive = 1–2 mp. Szerológiailag azonosítható.

Védekezés: rezisztens fajták (Rsv gént tartalmazók) használata, vírusmentes magvak vetése és a levéltetvek elleni védekezés.

Baktériumos barna levélfoltosság

(Pseudomonas syringae pv. glycinea)

Gazdanövény: szója, bab, fehérborsó, limabab.

Tünet: a leveleken apró, szögletes, áttetsző, vizenyős, sárga, majd világosbarna foltok képződnek. A foltok közepe gyorsan kiszárad, vöröses színű lesz, amelyeket világos, sárgászöld udvar vesz körül. A fonáki részeken a foltokon nyálkás cseppek láthatók. A foltok megnagyobbodnak, egybeolvadnak, és szabálytalan alakú elhalások keletkeznek. A fertőzött részek kitöredeznek, a levéllemez szétszakadozik, és a levél elhal. A száron és a levélnyélen megnyúlt, kissé besüppedő nekrózisok találhatók. A hüvelyeken eleinte kicsi, vízenyős foltok mutatkoznak, amelyeken szintén nyálkás cseppek jelennek meg. A foltok alatt a hüvely megbarnul és elfeketedik. A magok a hüvely falán keresztül fetőződnek. A fertőzött magból kelt csíranövények sziklevelein vörösesbarna, besüppedő, nyálkával borított foltok keletkeznek. A fiatal növények gyakran elpusztulnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a barna levélfoltosság a legismertebb szójabakteriózis, az egész világon elterjedt. A levélszáradás következtében fellépő asszimilációsfelület-csökkenés, valamint a hüvely- és magfertőzés miatt káros.

A kórokozó életmódja: a baktérium pálcika alakú, mono- vagy laphotrich flagelláltságú, G-negatív festődésű. Táptalajon sima, fénylő felületű, fehéres színű telepeket képez, és zöld színű fluoreszcens pigmentet termel. Áttelelése fertőzött növényi maradványokban és fertőzött vetőmagban történik. A kórokozó az egészséges növényt a légzőnyílásokon át fertőzi.

Ökológia és előrejelzés: a környezeti tényezők közül a szeles, esős időjárás kedvez a betegség fellépésének. A kórokozó optimális hőmérsékleti igénye 24–26 °C (minimum 2 °C, maximum 35 °C). Az első tünetek a fetőzést követő 5–7. napon, vízenyős foltok formájában láthatók.

Védekezés: fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, mély aláforgatása, 2–3 éves vetésváltás alkalmazása, egészséges vetőmag használata.

Baktériumos hólyagos levélfoltosság

(Xanthomonas campestris pv. glycines)

Gazdanövény: szójabab, tehénborsó.

Tünet: a fertőzés következtében kezdetben az alsó leveleken kicsi, világoszöld, később vöröses, barnás, sárga udvarral határolt foltosodás jelenik meg. A foltok közepén apró, kiemelkedő hólyagok, kinövések keletkeznek, amelyek felszakadoznak, majd sötétbarnán elszíneződnek. A foltok összefolynak, elhalnak, a levél elrongyolódik, elszárad. Ritkán fertőzheti a hüvelyeket, amelyeken besüppedő, ráncos foltok láthatók. A magok rosszul csíráznak, benedvesítve elnyálkásodnak. A fertőzött magból kelt csíranövények sziklevelein világoszöld, majd barna foltok fejlődnek, később ragadós masszává válnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a baktérium melegigényes, ezért a világ melegebb és csapadékban bőven ellátott országaiban okoz jelentős kárt a korai levélhullás és magfertőzés következtében. Hazánkban csak egyes évjáratokban idéz elő súlyos lombveszteséget.

A kórokozó életmódja: a kórokozó fertőzött növényi maradványokban és magban telel át, de a gyökérzónában is hosszú ideig megtartja életképességét. Az egészséges növényeket a légzőnyílásokon keresztül fertőzi. A baktérium monotrich flagellumú, pálcika alakú, G-negatív festődésű. Táptalajon sima felületű, kör alakú, élénksárga telepeket fejleszt.

Ökológia és előrejelzés: az időjárási tényezők közül a csapó esőnek, az öntözővíznek és a szeles időjárásnak jelentős szerepe van a betegség elterjedésében. A kórokozó melegigényes, fejlődéséhez optimális a 30–33 °C (maximum 38 °C, minimum 10 °C).

Védekezés: a baktériumos barna levélfoltosságnál leírtak alapján, illetve rezisztens fajták használatával.

Szójaperonoszpóra

(Peronospora manschurica)

Gazdanövény: szója.

Tünet: a vetőmagból kelt növények szisztémikusan fertőzöttek, amelynek következtében fejlődésükben visszamaradnak, sárgászöld elszíneződésűek. A levelek fonáki részén, az erek mentén összefüggő, szürkéslila penészgyep alakul ki, amelyen a gomba ivartalan szaporítóképletei, a konídiumok keletkeznek. A konídiumok leválásuk után újabb fertőzéseket hozhatnak létre az egészséges növényeken. Levélfertőzés esetén a levelek színén kezdetben nagyon apró, világoszöld, majd megnagyobbodó, a levélerek által határolt, élénk citromsárga színű foltok jelennek meg. A levelek fonákán a foltoknak megfelelően szürkés, ibolyás penészbevonat található. Ritkán előfordul, hogy a foltokat keskeny klorotikus zóna veszi körül. A foltok később megbarnulnak és elhalnak. A hüvelyek fertőzése következtében a magokra is ráhúzódik, és felületükön, valamint a maghéj alatt tömegesen képződnek a kitartóspórák. A maghéj a fertőzés nyomán gyakran felreped.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legelterjedtebb szójabetegség, minden szójatermelő országban előfordul. Hazánkban 1958 óta ismert. Az ellenálló fajták köztermesztésbe vonásával jelentősége csökkent. Fertőzés esetén 8% körüli termésveszteséggel számolnak.

A kórokozó életmódja: a kórokozó fertőzött növényi maradványokban oospórákkal, illetve vetőmagban micéliummal és oospórával telel át. Ezek képezik a primer fertőzési forrást. A gomba obligát parazita, micéliuma az intercelluláris járatokban fejlődik. Ivartalan szaporodáskor a levelek fonákán a légzőnyílásokon át sporangiumtartók, rajtuk sporangiumokkal, tömegesen törnek a felszínre, és penészgyepet alkotnak. A sporangiumtartók többszörösen villásan elágazók, az elágazások végén két sterigmával. Méretük 5–9 × 240–984 µm. A sterigmákról leváló sporangiumok tojásdad alakúak és 19–24 µm nagyságúak. Növényre kerülve csíratömlővel csíráznak és a légzőnyílásokon keresztül fertőznek. A tenyészidőszak végén ivaros úton keletkező oospórák világosbarnák vagy sárgák, 20–45 µm átmérőjűek. A kórokozónak 33 rassza ismert.

Ökológia és előrejelzés: a gomba a csapadékos időjárást és a 20–22 °C hőmérsékletet kedveli. A sporuláció 10 °C alatt és 30 °C fölött nem következik be. Fertőzés után fogékony növényeknél 5–6 nap, ellenállóknál 8 nap múlva jelentkeznek az első tünetek. A növényi szövetek öregedésével csökken a fertőzés veszélye.

Védekezés: legbiztosabb védekezési eljárás az ellenálló (Rpm rezisztencia gént tartalmazó) fajták termesztése. A bőséges nitrogén és sűrű növényállomány kerülése. Egészséges vetőmag használata. A vetőmag csávázása metalaxil, dimetomorf hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Állományvédelem cineb, mankoceb, metalaxil hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Diaportés hüvely- és szárfoltosság

(Diaporthe phaseolorum var. sojae,

konídiumos alak: Phomopsis sojae, Diaporthe phaseolorum var. caulivora)

Gazdanövény: polifág kórokozó, a szóján kívül fertőzheti a babot, a borsót, a burgonyát, a csillagfürtöt, a paprikát, a földimogyorót, a fokhagymát, a hagymát stb.

Tünet: mindkét kórokozó fertőzése esetén már csíranövény korban elváltozások figyelhetők meg. A növénykék sziklevelein és a hipokoliton vörösesbarna foltosodás tapasztalható. A D.phaseolorum var. sojae a növény szárán, a levélnyélen, a hüvelyen, a magon és ritkábban a leveleken okoz foltosodást. A foltokon apró piknídiumok tömege képződik, amelyek sorokba rendeződnek. A kórokozó a hüvely falán keresztül fertőzi a magokat, s ezek ráncos kinézetűek lesznek. A D. phaseolorum var. caulivora tünete a virágzás kezdeti szakaszában a száron kicsi, vörösesbarna, besüppedő foltosodás formájában jelentkezik. A foltok később megnyúlnak, megnagyobbodnak, feketén elszíneződnek, a szövetek elhalnak, felszakadoznak, lehámlanak, és rákos sebek keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mind a két kórokozó elterjedt és jelentős károkat okoz. A D. phaseolorum var. sojae elsősorban a meleg, míg a D. phaseolorum var. caulivora a mérsékelten meleg éghajlatú országokban károsít. Fertőzésük következtében 20–50%-os károk is keletkezhetnek. A gombák fertőzött vetőmaggal kerültek hazánkba.

A kórokozó életmódja: a kórokozók növényi maradványokban, fertőzött vetőmagban, ivaros és ivartalan alakban, valamint micéliummal telelnek át. A D. phaseolorum var. sojae piknídiumokat képez, amelyekben kétféle hialin (α és β) egysejtű konídiumokat termel. Az α konídiumok hosszúkás, tojásdad vagy orsó alakúak, két olajcseppel, a β konídiumok pedig fonalasak. Az ivaros alak peritéciumaiban keletkező aszkospórák kétsejtűek, olajcseppekkel ellátottak, lekerekített végűek, 9–13 × 2–6 µm nagyságúak. A D. phaseolorum var. caulivora piknídiumokat csak egészen ritka esetben képez. Aszkospórái kissé kihegyesedők, kétsejtűek, 8–12 × 3–4 µm nagyságúak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozók fertőzését elősegítik a növényen különböző okok következtében létrejövő sebek és sérülések. Az érés időszakában hosszantartó csapadékos időjárás és a 20 °C feletti hőmérséklet kedvez a betegség kialakulásának. Növeli a fogékonyságot a káliumhiány, a vírusfertőzés és különböző rovarkártétel is.

Védekezés: a fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása, egészséges vetőmag alkalmazása, vetésváltás betartása a védekezés alapjául szolgálhat. Ígéretesek a rezisztenciára való nemesítési munka eredményei is, pl. a Hardin, Century, Williams, Bay stb. rezisztens fajták. A vetőmag csávázása és állománykezelése benomil hatóanyag-tartalmú készítményekkel megoldható.

Fehérpenészes szárrothadás

(Sclerotinia sclerotiorum)

Gazdanövény: polifág kórokozó, fertőzheti a szóját, a répát, a burgonyát, a repcét, a napraforgót, a kendert, a babot, a petrezselymet stb.

Tünet: az első tünetek már a keléskor megfigyelhetők. A szik alatti szárrész és a gyököcske meglágyul, a sziklevelek elvesztik turgorjukat, elfekszenek a talajon és elrothadnak. A virágzás körüli időpontokban a szártövön és a száron vizenyős, rothadó foltok keletkeznek. A foltokon csapadékos időben vattaszerű penészbevonat fejlődik, amelyen hamarosan apró, fekete szkleróciumok láthatók. A gomba micéliuma a szár belsejét is átjárja, ezt elkorhasztva a növény száradását okozza. A kórokozó benőhet az oldalágakba és a hüvelyekbe is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világviszonylatban elterjedt, polifág kórokozó, csapadékos időjárás esetén 25–30%-os tőpusztulást is okozhat. Talajaink növekvő szkleróciumtartalma miatt fokozódó károsításával kell számolni.

A kórokozó életmódja: a gomba szkleróciumokkal telel át. A fertőzés végbe mehet a szklerócium közvetlen micéliumfejlesztésével vagy apotéciumképzésével, amikor a fertőzéseket az aszkospórák okozzák. A szkleróciumok több évig megőrzik fertőzőképességüket.

Ökológia és előrejelzés: járványtani szempontból döntő a talajok szkleróciumfertőzöttségének mértéke, a csapadékos időjárás, a túlságosan sűrű növényállomány és a bőséges nitrogénellátás. Kedvez a kórokozónak a savanyú talaj (4,5–6 pH), a magas talajnedvesség és a kelés időszakában az alacsony (5–10 °C) talajhőmérséklet.

Védekezés: kerülni kell a napraforgó, a repce, a hüvelyes elővetemények utáni vetést, a sűrű növényállományt, a korai vetést, a nitrogén-túladagolást. A vetőmag kaptán, TMTD, benomil hatóanyag-tartalmú csávázása.

Szójafuzáriózis

(Fusarium oxysporum, F. semitectum)

Gazdanövény: szója, tehénborsó, bab.

Tünet: a fertőzött magok ki sem csíráznak vagy egészen rövid csírát fejlesztenek, amelyek deformáltak, csavarodottak, majd elrothadnak. A kikelt növények szik alatti szárrészén és a szikleveleken barna, besüppedő foltok fejlődnek, s rajtuk nedves időben fehér penészbevonat látható. Az idősebb növények levelein apró, barna szegéllyel határolt, szürkés foltok keletkeznek, gyorsan nőnek, hamuszínűek lesznek, a levél sárgul, majd elhal. A virágzás körüli időpontban gyors lefolyású hervadás figyelhető meg. A beteg növények lankadnak, leveleik sárgulnak, elszáradva lehullanak. A szár belsejében az edénynyalábok barnultak (tracheomikózis).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a legelterjedtebb szójabetegség, a világon mindenhol ismert. Kártétele csíranövény-pusztulás, tőhervadás és magfertőzés formájában nyilvánul meg. Az általa okozott kár 25–50%-os is lehet.

A kórokozó életmódja: a Fusarium fajok polifág, talajlakó, gyengültségi paraziták, amelyek fertőzött növényi maradványokban és vetőmagban maradnak fenn. Változatos szaporítóképleteket (mikro- és makrokonídiumok, klamidospóra) fejlesztenek.

Ökológia és előrejelzés: az időjárási tényezőknek nagy jelentőségük van a fuzáriózis kialakulásában. A mag- és csíranövény-pusztulás többnyire hideg, nedves talajokban, a tőpusztulás pedig aszályos napokon jelentős mértékű.

Védekezés: egészséges vetőmagvak használata, a vetőmag csávázása karboxin, benomil hatóanyag-tartalmú készítményekkel. Fertőzött területeken hároméves vetésváltás alkalmazása. A talaj hőmérsékletével (10 cm mélységben a hőmérséklet 10 °C alatt van) a vetésidő helyes megválasztása. Virágzás körüli időben való öntözés csökkenti a tracheomikózis kialakulását. Rezisztens fajták előállítása.