Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A vörös here védelme

A vörös here védelme

A vörös here telepítésekor kerüljük a mély fekvésű, vizes területeket a hererák, a herefenésedés, a szár-fonálféreg, a réti gyökér-fonálféreg, a here-fonálféreg stb. károsításának megakadályozása végett. Vörös here után 4–6 évig ne telepítsünk pillangós virágú növényt a hererák, a herefenésedés, a fonálféreg- és az arankafertőzés miatt.

A tiszta telepítésű, magtermő kétéves vörös here növényvédelme az 1. és 2. évben – a csávázás, a talajfertőtlenítés és a gyomirtás kivételével – megegyezik.

A vetőmaggal terjedő és csírakorban fellépő betegségek (pl. Fusarium spp.) kártételének megakadályozása ellen ajánlatos benomil, benomil + kaptán hatóanyag-tartalmú készítményekkel csávázni.

A talajokban előforduló kártevő fajok egyedszámától függően talajfertőtlenítést kell alkalmazni karbofurán, terbufosz, diazinon, bendiokarb, karboszulfán, forát, klórpirifosz és teflutrin hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Vetés előtt (presowing) a benefin hatóanyag-tartalmú készítményeket használjuk.

A növényállományban károsító vincellérbogarak, vöröshere-szár-, -virág- és -mag-cickányormányosok, valamint a lombrágó hernyók ellen a felszaporodástól függően kell az állományt kezelni. A növényállományban károsító rovarfajok és kórokozó levélgombák életfeltételei időben előrehozott kaszálással kedvezőtlenül befolyásolhatók, aminek következtében jelentős egyedszámcsökkenéssel számolhatunk. Az ormányosbogarak ellen akkor kell az inszekticideket kijuttatni, amikor még azok nem rakták le petéiket. A fajoktól függően a védekezésre március és július, valamint augusztus hónapban kerülhet sor. Eredményesen alkalmazhatók metilparation, endoszulfán, és dioxakarb hatóanyag-tartalmú készítmények. Ebben az időszakban kell védekezni a táplálkozó levéltetvek ellen is. A felsorolt hatóanyagokon kívül alkalmazhatók még foszfamidon, lambda-cihalotrin, metomil, foszmetilán, fenvalerát, fenitrotion, kinalfosz, heptenfosz és metidation hatóanyag-tartalmú készítmények.

A vörös here betegségeit előidéző kórokozók ellen május és augusztus hónapban lehet eredményesen védekezni benomil, tiofonát-metil, kaptán és mankoceb hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

A vöröshere-állományok posztemergens gyomirtása március–április hónapban végezhető el, a gyomnövények fejlettségétől és előfordulásától függően.

A mezei pocok felszaporodása és gradációjának kezdeti kialakulásakor tavasszal márciusban, ősszel pedig szeptemberben lehet védekezni endoszulfán, brodifakum és klórfacinon hatóanyag-tartalmú készítményekkel, figyelemmel a kukoricánál és a takarmányfüveknél írtakra. Az endoszulfán hatóanyag-tartalmú készítmények csak külön engedéllyel használhatók.

A virágzó állományban méhkímélő technológiát kell alkalmazni, aminek feltétele, hogy a méhek napi rajzásának befejeződésekor alkalmazzuk a gyorsan bomló hatóanyag-tartalmú inszekticideket. Az alkalmazás 20 °C-ot meghaladó meleg estéken lehetséges, mert akkor biztosított a hatóanyagok lebomlása, a toxikus határérték alá való csökkenése. A kora reggel nektárgyűjtésre érkező méhek – ebben az esetben – már nem találkoznak a mortalitást okozó, toxikus mennyiségű hatóanyaggal.

Magtermesztés esetén a betakarítógépekre célszerű felszerelni a pelyvafogót, mert így a magkártevők jelentős hányada összegyűjthető és megsemmisíthető. Ezzel csökkenthető a következő évi egyedszám.

A tiszta telepítésű, magtermő kétéves vörös here védelme