Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A vörös here kártevői

A vörös here kártevői

A csíranövényeket károsító fajok között megtalálhatók a fonálférgek (gumórontó- és szár-fonálféreg), a meztelen csigák, a százlábúak, a vaspondrók, a fekete tücsök, a sároshátú bogár, a vincellérbogár, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a kukoricabarkó, a csipkézőbarkó, a lucernaormányos és a cirmoshernyójú bagolylepke.

A gyökérzeten táplálkoznak a különböző fonálféregfajok (gyökér-, borsó-, bab-, here- és gyökérgubacs-fonálféreg), a cserebogarak, a pattanóbogarak, a gyászbogarak, az alkonybogarak, a pejbogarak, a szemétbogarak, a fekete barkó, a hegyesfarú barkó, a csipkézőbarkók, a vöröshere álszú, a bagolylepkék, a fésűslábú viráglégy lárvái és a mezei pocok.

A föld feletti zöld részeket károsítja a szár-fonálféreg, a meztelen csigák, az olaszsáska, a rövidnyakú sáska, a fekete tücsök, a tripszek, a mezei poloskák, a változó törpekabóca, a levéltetvek, a hollóbogár, a sároshátú bogár, a gyökérrágó gyászbogár, a fekete olajosbogár, a lucernaböde, a vincellér-bogarak, a csipkézőbarkók, a vöröshere-ormányos, a vöröshere-magormányos, a cickányormányos (vöröshere-szár-, vöröshere-virág-, vöröshere-rügy-cickányormányos), a muszkamoly, a rózsaszínű lucernamoly, a bagolylepkék, az araszolólepkék, a közönséges aknázómoly, a takácsatka, a mezei pocok, az ürge, a hörcsög, a mezei nyúl, az őz és a gímszarvas.

A vörös here virágzatát és termését fogyasztja a kórócsiga, a borsótripsz, a lucernapoloska, a mezei poloskák, a fekete répalevéltetű, a fekete bükköny-levéltetű, a sárga burgonya-levéltetű, a borsó- vagy lucerna-levéltetű, a vöröshere-dísztetű, a vöröshere-zsizsik, a lucernaormányos, a -magormányos, a vöröshere-cickányormányosok, a vörösheremag-cickányormányos, a lucerna-hüvelymoly, a szürke lucerna araszolólepke, a vöröshere-magdarázs, a közönséges takácsatka, a mezei pocok, az ürge és a hörcsög.

Vöröshereszár-cickányormányos

(Apion seniculum)

Tápnövénykör: az oligofág faj fő tápnövénye a vörös here, de azon kívül a vad és a termesztett herefajokon is elszaporodik.

Kárkép: a tápnövényeken kárt okoz az imágó és a lárva. Az imágó áprilisban, a nyári és az őszi hónapokban károsítja a leveleket, amelyeken apró, ovális lyukakat rág. Kárt okoz még a peterakással, mert ekkor a növények szárát rágja meg. Súlyos károkat a lárva okoz, mert élőhelye a lucernaszár, amelynek belsejében járatokat rág. A járatban rágcsálék és ürülék található. A kártétel következtében a hajtás rövidül, a levelek sárgulnak, végül pusztulás is bekövetkezhet. Magfogás esetén a virágzat elbarnul, magot nem hoz.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a faj egész Európában megtalálható, előfordul még a mediterrán éghajlatú területeken és Ázsiában. Hazánkban mindenütt előfordul, különösen a vöröshere-termesztő területeken. Tömeges elszaporodására és ennek következtében jelentős kártételekre lehet számítani a vörös here, a korcs- és a fehérhere-termesztő területeken. Táplálkozása következtében a széna- és a magtermés-veszteség egyaránt jelentős lehet.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van.

Imágó állapotban telel az avarban, száraz növényi részek között. A vörös here sarjadzásával egy időben jön elő. Érési táplálkozása néhány hétig tart, és eközben párosodik, majd petét rak. A nőivarú egyed lyukakat rág a növény szárába, amelyekbe egy-egy petét helyez el. Az egy egyed által lerakott peteszám 150–200 között változik. Az embrionális fejlődés 8–10 napig tart, majd a kikelő L1-es lárva a szárban táplálkozik. A járat a szár belsejében lefelé halad és a lárvafokozatoktól függően szélesedik. A három fokozatban fejlődő lárva teljes kifejlődése 3–4 hétig tart. Ekkor a károsítás helyén bábkamrát készít és abban szabad bábbá alakul.

Az imágók egy héttel később fejlődnek ki, és 1–2 nap múlva átrágják a szárat. Az új bogarak megjelenése június végén, július elején tömeges. A bogarak ősz elejéig a leveleken táplálkoznak, és ebben az időben népesítik be az új vetésű heretáblákat, majd telelőre vonulnak.

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodás száraz tél, párás, meleg tavasz és nyárkezdet után következik be. Az imágókból telelés alatt sokat elfogyaszt a fogoly és a fácán.

A növényállományokat benépesítő egyedszám felmérhető fűhálózással.

Védekezés: a populációt alkotó egyedszám gyéríthető korai kaszálással és gyors betakarítással. Az imágók ellen a peterakást megelőzően védekezhetünk metilparation, endoszulfán és dioxakarb hatóanyag-tartalmú készítményekkel.

Vörösherevirág-cickányormányos

(Apion trifolii)

Tápnövénykör: az oligofág faj fő tápnövényei között csak a termesztett és a vadon termő herefajok szerepelnek.

Kárkép: táplálkozásával kárt okoz az imágó és a lárva. Az imágó kártétele a levelek szitaszerű lyuggatásában nyilvánul meg. A peterakás idején a virágokat is megrágja. Súlyos károkat a lárvák okoznak, a virágok és a magkezdemények elfogyasztásával. Táplálkozásuk következtében a fejecskevirágzat részben vagy teljesen elbarnul. A kártétel könnyen felismerhető arról, hogy az egészséges, liláspiros virágok között barna színűek is találhatók. A fejecskevirágzat a kártétel oldalán benyomott és torzult. A felbontott virágzatban a virágok tőben elrágottak, a magházak kirágottak, a magvak megrágottak és kényszerérettek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: előfordul egész Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övezetében. Hazánkban mindenütt gyakori, fő kártételi övezete azonban az ország nyugati területeire terjed ki, mivel a vöröshere-magtermesztés ott a legjelentősebb. A faj egyedei által okozott magtermésveszteség általában 25–30%, ami helyenként 60–70%-ot is elérhet.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van.

Az imágók a vörös here talajában, a táblákhoz közeli árokparton, erdőszéleken telelnek. A telelőhelyet a tartósan 10–12 °C feletti hőmérsékleten hagyja el. A növényállományokat a napsütéses déli órákban keresi fel.

Az imágók 15–16 °C felett repülnek. A tápnövényállományokat júniusban népesíti be. Az imágók több hétig folytatnak érési táplálkozást, eközben párosodnak. Jellemző az imágókra a hőigény és a fénytűrés. Ennek megfelelően a déli órákban tömegesen tartózkodnak a növényeken, és csak akkor kerül sor az intenzív repülésre. A túlzottan magas hőmérsékleten (29 °C) árnyékba húzódnak. Petéket (20–30 pete/egyed) június második felében rak, ami általában a második növedék zöldbimbós állapotával esik egybe. A petéket a ki nem nyílt virágok pollenzacskóira helyezi el. Egy fejecskevirágzatba több nőivarú egyed rakhat petét, ezért abban 6–10 lárva is károsíthat. Az embrionális fejlődés általában egy hétig tart, amit az L1-es lárva megjelenése követ. A lárva berág a virág belsejébe, ahol sziromlevelekkel táplálkozik, de a magházat is fogyasztja. Fejlődése során több magot fogyaszt. A magkezdeményekből 7–14-et, a félig érett magvakból 2–3-at tesz tönkre. A lárva fejlődése három hétig tart, és ezalatt három fejlődési fokozata van. A kifejlett lárva a károsítás helyén, a virágzati tengely közelében tojásdad alakú, szövedékes bábkamrát készít, amihez az elszáradt virágrészeket használja fel. E tevékenység közben még táplálkozik, ami tovább növeli a termésveszteség mértékét. A bábkamrában először előbábbá, majd szabad bábbá alakul, és általában 8–10, esetleg kedvező ökológiai feltételek között (párás, meleg időjárás) 5–6 nap alatt imágóvá fejlődik. Az új imágók tömeges megjelenésére júliustól lehet számítani. A szeptember–októberben bekövetkező telelőre vonulásig az imágók a vörös here generatív részeivel, később pedig a vegetatív részekkel táplálkoznak.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodása a vöröshere-termesztő területeken gyakori. Az imágó meleg- és szárazságkedvelő. Az elszaporodásnak kedvez a száraz, csapadékszegény tél, táplálkozás idején ugyancsak a száraz, meleg időjárás a kedvező. A lárváknak és báboknak kedvező életfeltételt teremt a csapadékos, meleg időjárás.

A telelő imágókat csapadékos, esős teleken entomopatogén gombák pusztítják. Az imágókból sokat elfogyaszt a fogoly és a fácán. A lárvákat parazitálhatja a Pteromalus spp. fémfürkész.

A táplálkozó imágók egyedszámát fűhálózással állapíthatjuk meg az első növedék virágzásakor és a második növedék zöldbimbós állapotának kezdetén. Az egyedszám megállapítása területi kvadrát módszerrel is megtörténhet. Veszélyesnek tekintjük a m2-enként táplálkozó 15–20 vagy 5 hálócsapásban 10-nél több imágó jelenlétét. A fejecskevirágzatban táplálkozó 3–4 lárva már káros, 6–8 pedig teljes pusztítást okozhat.

Védekezés: az első növedék zöldbimbós, illetve a virágzás kezdeti állapotában való kaszálással sok lárvát és bábot tudunk elpusztítani. Állománykezelés esetén az imágók ellen tojásrakás előtt alkalmazhatókmetilparation, dioxakarb és endoszulfán hatóanyag-tartalmú inszekticidek. Szükség esetén tarlóporozást is alkalmazhatunk.

Vörösheremag-cickányormányos

(Apion apricans)

Tápnövénykör: fő tápnövényei közé a vörös here, a termesztett és a vadon termő herefajok tartoznak.

Kárkép: károsít az imágó és a lárva. Az imágó kártétele kisebb jelentőségű, mert csak a levelek lyuggatására terjed ki. A lárva kártétele gyakorlatilag egybeesik a virág-cickányormányosok kártételével, de tápláléka között elsősorban a magkezdemények és a fiatal magvak szerepelnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a palearktikus övezetben mindenütt, így tehát hazánkban is jelentős egyedszámmal előforduló faj. A cickányormányosok között általában szubdominánsnak tekinthető, de hűvösebb és csapadékosabb vidékeken domináns is lehet.

Fejlődésmenet: életmódja csak néhány vonatkozásban tér el a vörösherevirág-cickányormányosétól.

Az imágók a már színesedő, tehát a kinyílt virágokat látogatják. Ebből adódik, hogy a peterakás is később kezdődik, mivel azokat a kinyílt virágokban, a csészelevelek között helyezik el. A peterakás a vörösherevirág-cickányormányosok által megrágott fejecskevirágzatban is megtörténhet. A kedvezőbb ökológiai feltételek és a jó minőségű táplálék hatására a lárvafejlődés két hét alatt befejeződik. A károsítás helyén bábozódik és imágóvá alakul.

Ökológia és előrejelzés: a vörösherevirág–cickányormányoshoz viszonyítva kisebb a hőigénye, ezért a telelőhelyet már 11 °C hőmérsékleten elhagyja, és megkezdi a táplálkozást. Vándorlása május első és második dekádjában befejeződik, 12–13 °C-on repül.

Előrejelzése megegyezik a vörösherevirág-cickányormányosnál tárgyaltakkal.

Védekezés: hatásosan alkalmazható a vörösheremag-cickányormányos ellen a csalogatósáv.

A virágzó állományokban endoszulfán és diklórfosz hatóanyag-tartalmú inszekticidek alkalmazhatók, az előírások szigorú betartása mellett.