Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

7. fejezet - A vörös here

7. fejezet - A vörös here

A vörös here betegségei

A vetés után az elvetett magvak és a fejlődő csíranövények rothadását, valamint pusztulását a különböző gombafajok (Rhizoctonia solani, Pythium spp., Fusarium spp., Alternarai spp.) talajból fertőzve idézik elő.

Az idősebb növények rothadását, illetve rákosodását több gombafaj (Sclerotinia spp., Fusarium spp., Verticillium spp., Physoderma alfalfae) okozza. A gyökéren élősködnek a szádorfajok (Orobanche spp.).

A zöld részeken, lombozati szinten mozaikos elszíneződést, sárgulást és törpenövekedést a vírusok idéznek elő (alfalfa mosaic potyvirus, red clover vein potyvirus, bean yellow mosaic potyvirus, white clover mosaic potexvirus).

A leveleken lisztharmatot (Erysiphe communis f. sp. trifolii), peronoszpórát (Peronospora trifoliorum), rozsdát (Uromyces spp.), levélfoltosodást, illetve szárfoltosságot (Ascochyta spp., Pseudopeziza trifolii, Colletotrichum trifolii, Kabatiella caulivora, Cercospora zebrina, Phyllosticta trifolii, Polythrincium trifolii, Septoria trifolii–scarbi) gombafertőzések okoznak. Az élősködő növények közül az arankafajok (Cuscuta spp.) pusztítják az állományt.

A generatív részeken virágelzöldülés (cover green petal phytoplasma), szürkepenészes rothadás (Botrytis anthophyla), virág- és termésfoltosodás (C. trifolii, K. caulivora) fordul elő.

Lisztharmat

(Erysiphe communis f. sp. trifolii)

Gazdanövény: herefajok és -fajták.

Tünet: a leveleken, száron, néha a virágon is, kezdetben leheletszerű, később sűrű, lisztes, fehéres penészbevonat fejlődik. Az erősen fertőzött táblának dohos a szaga. A penészbevonat alatt a szövetek hálózatosak, majd parás foltok formájában pusztulnak, nekrotizálódnak. A fertőzés előrehaladtával a levelek elszáradnak és lehullanak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenhol előforduló betegség, ahol lóherét termesztenek. A hereféléken a lombszáradás és lombhullás miatt jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: a gomba kleisztotécium és micélium alakban telel át. A primer fertőzést az aszkospórák és konídiumok indítják el. A tenyészidőszakban a konídiumokkal terjed és fertőz.

Ökológia és előrejelzés: az enyhe telek után, napfényes, meleg nyarakon jelentős károkat okozhat. A túl sűrű, buja állomány kedvez a felszaporodásnak.

Védekezés: korai kaszálással a kártétele csökkenthető. Kaszálás után a kéntartalmú tarlóporozásnak jó hatása van. Állományvédelem csak magtermesztő területeken kén, benomil és tiofonát-metil hatóanyag-tartalmú készítményekkel ajánlható.

Vöröshererák

(Sclerotinia trifoliorum)

Gazdanövény: vörös here, fehér here, lucerna, szarvaskerep, somkóró, lóbab stb.

Tünet: a betegség gyakran már a vetési év őszén jelentkezik. A leveleken először nagyon kicsi (1 mm), barna, vizenyős foltok keletkeznek, amelyek folyamatosan növekednek, egybeolvadnak. A levelek sárgulnak és elszáradnak. A megtámadott növény fonnyad, sárgul, a pusztulás átterjed a szárra és a gyökerekre.

Feltűnőbb a károsodás a következő év tavaszán, amikor a növények foltokban pusztulnak és rothadnak. A foltok szélein a növények gyengébb növekedése figyelhető meg. A fertőzött növényeken a gyökérnyakon, a karógyökér felső részén, ritkán a száron és a levélen fehér, vattaszerű szövedék formájában jelentkezik a kórokozó, amely növényről növényre terjedve azokat elrothasztja. A micélium szövedékében vagy a rothadó növényi részekben (különösen a gyökérnyakon vagy a belsejében) lilásfekete szkleróciumok találhatók.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a vöröshererák világszerte elterjedt és a vörös here egyik legismertebb megbetegedése. Észak-Európában a pillangós takarmánynövények termesztésének egyik legkomolyabb veszélyeztetője. Gyakran a vörös here kifagyásának és a hereuntságnak előidézője. A beteg növények teljes pusztulása következtében jelentős a hozamcsökkenés. A hiányos állományok erősen gyomosodnak.

A kórokozó életmódja: a S. trifoliorum télen és kora tavasszal a növényi maradványokon kezdetben fehér, később kívül fekete, 5 mm nagyságot is elérő, szabálytalan alakú szkleróciumokat hoz létre. Gyakran többé-kevésbé gömb alakúak vagy laposak és ráncos felületűek. Többnyire őszig nyugalmi állapotban maradnak a talaj felszínén vagy felső rétegeiben, és kis nyelecskékkel csíráznak, amelyek a talajfelszín elérésekor (fényhatás) 4 mm átmérőt is elérő tál vagy tölcsér alakú termőtestet (apotécium) fejlesztenek. A legtöbb apotécium októbertől novemberig képződik, bár más időpontban is megindulhat a csírázás. Az apotéciumban vörösessárga himeniumot alkotva helyezkednek el a hengeres aszkuszok (tömlők), amelyek 170–180 × 10–15 µm méretűek. Ezekben átlátszó, ellipszoid aszkospórák találhatók, 12–18 × 5–8 µm mérettel, és a szál által terjednek. A fertőzés közvetlenül a szkleróciumokból is kiindulhat, fertőző micélium segítségével. A szkleróciumok a talaj mélyebb rétegeiben 2–3 évig is megőrzik fertőzőképességüket.

Ökológia és előrejelzés: a fertőzés és a betegség kialakulását erősen befolyásolják az éghajlati viszonyok. Az esős őszi időjárás kedvez a termőtestképződésnek, a fertőzés kialakulásának és terjedésének. Ugyancsak elősegíti a megbetegedést a túl korai és sűrű vetés, a mély fekvésű, középkötött, nedves talaj. Az enyhe telek lehetővé teszik a kórokozó gyors fejlődését és terjedését.

Védekezés: a fertőzött területen mélyszántás és 4–5 éves vetésforgó szükséges. A talajt erősen lazító előveteményeket kerülni kell. A mély fekvésű, kötött, nedves talajokba nem tanácsos vetni. Új vetéseket nem szabad a fertőzött területek közelébe telepíteni. Egészséges, szkleróciumtól mentes vetőmagot használjunk! A túlzott nitrogénadagolás vagy szerves trágyák elősegítik a megbetegedést. Ügyelni kell a jó kálium- és foszforellátásra. Rezisztens fajták előállításával – észak-afrikai vöröshere-fajták jó rezisztenciával rendelkeznek – sikeresen védekezhetünk. A gombaölő szerek közül vinklozolin hatóanyag-tartalmú készítmények őszi alkalmazásával jó eredményt érhetünk el.

Vörös here pszeudopezizás levélfoltossága

(Pseudopeziza trifolii)

Gazdanövény: herefajok és -fajták.

Tünet: tavasszal vagy nyár elején a leveleken kezdetben apró, kerek, majd 2–3 mm átmérőjűre is megnövő, sárgás, később barnuló, száradó foltok keletkeznek. A levél fonáki részén a foltok zöldesszürke árnyalatúak. A foltok közepén lapos, sárga pontok, apotéciumok fejlődnek. A foltok összefolynak, a levelek elszáradnak és lehullanak. Ritkán a levélnyélen és a száron is kicsi, ovális foltosodás látható.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a herefélék legelterjedtebb betegsége. Jelentősége a korai lombhullás alatt fellépő minőségi és mennyiségi kárban, valamint a növények legyengülésében, kiritkulásában mutatkozik meg.

A kórokozó életmódja: a gomba lehullott növényi maradványokban, apotécium formájában telel át. A felületükön képződött aszkuszokban két sorban helyezkednek el a tojás vagy csepp alakú aszkospórák. Méretük 10–14 × 5–6 µm. Csak a Trifolium fajokat fertőzi meg. Több forma speciálisz ismert, amelyek egymás gazdanövényeit nem fertőzik.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó fejlődésének a párás, csapadékos időjárás kedvez. A túl sűrű, buja állományban és öntözéses termesztésben kártétele jelentős.

Védekezés: járványos mértékű fellépése esetén korai betakarítás. A kórokozó felszaporodása esetén tarlókezelés réztartalmú vagy DNOC (évi egy alkalommal) hatóanyagú készítményekkel jó hatás érhető el. Állományvédelem benomil, kaptán, mankoceb hatóanyag-tartalmú vegyszerekkel, szükség szerint megismételve.

Vörös here szárfenésedése

(Kabatiella caulivora, Colletotrichum trifolii)

Gazdanövény: vörös here, bíbor here, lucerna, somkóró.

Tünet: a leveleken vagy csak apró barnulások, vagy a levél csúcsa felől ék alakú, széle felől pedig félköríves foltosodás jelentkezik. Erős fertőzés következtében a foltok összefolynak, a levéllemez felszakadozik, elrongyolódik. A levélnyélen és a száron kezdetben megnyúlt, besüppedő, barna foltok keletkeznek, amelyeket vörös vagy lilás sáv szegélyez. A foltok több cm hosszúságúra is megnőnek, sokszor körülölelik a szárat és a levélnyelet. A szár szövete gyakran az edénynyalábokig roncsolódik. A foltok feletti rész elvékonyodik, begörbül, hervad, elszárad és letöredezik. Súlyos fertőzéskor az állomány úgy néz ki, mintha leperzselték volna. Fertőzheti a magokat is, amelyek gyakran aszottak vagy barna foltosak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szárfenésedés a vörös here egyik legfontosabb betegsége. Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt éghajlati területein okoz súlyos károkat. Kanadában 50%-nál nagyobb veszteségeket is megfigyeltek már. Jelentősebb terméskiesés a vetőmagtermesztésben tapasztalható.

A kórokozó életmódja: a gomba fertőzött növényi maradványokban és magvakon telel át, micélium alakjában. A foltokon fejlődnek a konídiumtelepek, az acervuluszok. A Colletotrichum trifolii konídiumai tojásdad vagy vese alakúak, 11–13 × 3–4 µm nagyságúak. A telepben fekete serteszőrök fejlődnek. A Kabatiella caulivora konídiumai sarló alakúak, 12–22 × 3,5–5,2 µm nagyságúak. Telepekben serték nem fejlődnek. A vegetáció során több generációjuk van, amelyek az első őszi fagyokig fenntartják a fertőzést.

Ökológia és előrejelzés: az esős, mérsékelten meleg (18–20 °C) időjárás kedvez a betegség kialakulásának. Magas páratartalmú és sűrű növényállományokban gyorsan terjed a kórokozó.

Védekezés: fertőzött állomány korai betakarítása. Fertőzött tábláról ne fogjunk vetőmagot, kerüljük a nedves mélyfekvést és túl sűrű vetést. A vetőmagvak csávázásával (benomil, benomil × kaptán) az átvitel megakadályozható. Járványveszély esetén állományvédelem.

Herefélék feketepettyessége

(Cymadothea trifolii, konídiumos alak: Polythrincium trifolii)

Gazdanövény: herefajok és -fajták.

Tünet: a levelek felületén a nyár folyamán sárga, majd világosbarna, sötétedő, 1–2 mm átmérőjű foltok jelennek meg. A foltoknak megfelelően a levél fonákján is hasonló foltok találhatók, amelyek később megfeketednek, élesen határolt, kérges bevonattá fejlődnek. A levelek sárgulnak és elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában elterjedt betegség. Hazánkban is előfordul, és az egyes évjáratokban a buja vetésekben jelentős károkat okoz. A kórokozó az állatokra mérgező hatású toxint termel.

A kórokozó életmódja: ősszel a levelekben áttelelő piknídiumok, ritkábban pszeudotéciumok fejlődnek. Tavasszal a termőképletekben képződött konídiumokkal és aszkospórákkal történik a fertőzés. Nyáron a fertőzött levelek fonákán dugóhúzószerű konídiumtartókon konídiumok keletkeznek, amelyek újabb fertőzéseket hoznak létre.

Ökológia és előrejelzés: mély fekvésű területeken, sűrű és tápanyaggal bőven ellátott állományban gyakrabban lép fel. A csapadékos és meleg nyári időjárás kedvez a gombának.

Védekezés: korai betakarítás, az erősen fertőzött táblák kiszántása, 3–4 éves vetésváltás.

Cerkospórás levélfoltosság

(Cercospora zebrina)

Gazdanövény: herefélék, somkóró.

Tünet: a leveleken 2–6 mm átmérőjű, lekerekített szélű foltosodás látható. A foltokon később laza, szürke penészbevonat fejlődik, amitől ezüstösbarna árnyalatúak lesznek. A levéllemez elszárad, a levelek lehullanak. A száron, levélnyélen megnyúlt foltok keletkeznek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: ez a betegség minden földrészen megtalálható. A levelek leszáradásával igen jelentős károkat okoz.

A kórokozó életmódja: növényi maradványokban micéliummal telel át. Primer fertőzést tavasszal, a nagy tömegben képződő hosszúkás, megnyúlt, egyik végén csúcsban végződő, 4–8 sejtű konídiumok okoznak. A konídiumok minden sejtje külön-külön csírázik, és a képződő csíratömlők a növényt a sztómákon át fertőzik.

Védekezés: korai betakarítással csökkenthető a kár mértéke. Rezisztens fajták termesztése.

Sztemfíliumos levélfoltosság

(Stemphylium sarciniforme)

Gazdanövény: vörös here.

Tünet: a leveleken ovális, 3–4 mm nagyságú, enyhén besüppedő, világosbarna színű, sötétbarna szegéllyel határolt foltosodás látható. A foltok teljes kifejlődésük után koncentrikusan gyűrűs rajzolatúak. A foltok összefolynak és nagy kiterjedésű elhalásokat okoznak. Az elhalt részek törékenyek, könnyen kitöredeznek a levélből. A betegség ráhúzódhat a szárra is, ahol fekete foltosodás figyelhető meg.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Európában is előfordul. Gazdasági jelentősége a lombpusztulásban és annak következtében a növény kondíciójának csökkentésében mutatható ki.

A kórokozó életmódja: a kórokozó növényi maradványokban micélium formájában telel át. A primer fertőzést az olajbarna színű, haránt és hosszanti falakkal tagolt, „csomagalakú” konídiumok okozzák.

Ökológia és előrejelzés: a betegség általában nyár végén, csapadékos időjárás és 20–25 °C hőmérséklet mellett lép fel.

Elterjedésének kedvez a túl sűrű növényállomány.

Védekezés: korai betakarítás.