Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A lucerna kártevői

A lucerna kártevői

A tavaszi vetésű lucerna-csíranövényt a kis csipkézőbarkók, a lucernaormányos, a sároshátú bogár veszélyezteti. Kisebb-nagyobb károkat okozhat még a feketebarkó, a vincellérbogár, sőt még a lucernabogár is. A gyökereket a pajorok, drótférgek, áldrótférgek, a csipkézőbarkók lárvái, a vincellérbogár kukacai károsíthatják. A mezei pocok is súlyos károkat okozhat. Az idősebb lucerna főgyökerén a lucernacincér lárvája pusztíthat.

A levélzetet támadó fajok száma nagy. Tavasszal a legkorábban jelentkező kártevők közé a csipkézőbarkók és a lucernaormányos, a sároshátú bogár, a hamvas vincellérbogár, a feketebarkó, a feketetücsök, a lucernabogár, lucernaböde tartoznak. Később a lucernabogár, lucernaböde és a lucernaormányos lárvája károsít a leveleken. A vetési bagolylepke hernyója a fiatal sarjhajtásokat pusztítja. A sáskák – főleg az olasz sáska –, helyenként a fogasfarkú szöcske is okozhat komoly károkat. Május–júniustól a lombszinten károsító bagolylepkehernyók, néha a rétimoly, a lucerna levélmolyok, a lucernaaraszolók lárvái károsítanak. Alkalmi kártevő lehet a hollóbogár, a cickánybogarak imágói és a lucernamag-ormányos. A levélzetet legyek, illetve gubacsszúnyogok is károsítják. Helyenként a levélfonnyasztó gubacsszúnyog, valamint a levélaknázólégy lárvája károsíthatja. A szipókás rovarok közül elsősorban a lucernapoloska, a mezei poloskák, a rövidszárnyú ugrópoloska, a zöld lucerna-levéltetű, a fekete répalevéltetű. A különféle kabócafajok a fiatal levelek torzulását okozzák és a levéltetvekkel együtt a vírusokat is terjesztik. A rágcsálók, főleg a mezei pocok, a hörcsög és a mezei nyúl, erdőségek közelében a szarvas is jelentős károkat okozhat. A rügyeket speciális kártevők támadhatják meg. A gyökérnyaki rügyben a lucerna rügycickányok lárvái károsíthatnak. A lucerna rügygubacsszúnyog a fő- és mellékrügyek gubacsosodását okozza. A lucernaszárat a szárféreg, a lucernaböde és lárvája, a lucernaormányos, a lucerna magormányosok, a lucerna szárcickánybogár, továbbá a levéltetvek és a lucernapoloskák károsíthatják. Ezek a lucerna maghozamát közvetlenül is befolyásolhatják.

A virág, a termés (hüvely) alkalmi vámszedője lehet a lucernabogár, a lucernaböde, a lucernaormányos és lárvája, továbbá a rügygubacsszúnyog is. Speciális virágkártevő a lucerna-bimbógubacsszúnyog. A hüvelyt és a fiatal magot károsítja a hüvelygubacsszúnyog lárvája. Minden generatív részt megtámad a lucernapoloska, a mezei poloskák és lárváik. A fenti kártevőkhöz helyenként és alkalmilag különféle bagolylepkehernyók, levéltetvek és kabócák társulhatnak.

Lucernapoloska

(Adelphocoris lineolatus)

Tápnövénykör: a lucerna, a baltacim, a somkóró és az egyéb évelő pillangós növények jelentős károsítója.

Kárkép: a kifejlett poloska és a lárva is tavasztól késő őszig károsít. A lucerna és az egyéb pillangósok fiatal vegetatív részeit szívogatja. A szívogatás hatására a hajtás elhal, a bimbó és a virág elfonnyad, a virág lehullik, és a virágzati tengely felkopaszodik. A szúrt fiatal hüvely (csiga) leesik, illetve léha magot terem. A szúrt mag összetöpped, elbarnul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Magyarországon ez a legveszedelmesebb lucernamag-kártevő. Száraz években a szárazabb klímájú országrészekben (Alföld, Mezőföld), a lucerna magtermésének 30–40%-át, helyenként még 60–80%-át is elviheti, különösen, ha a lucernás idős, és ott többször, illetve gyakran fognak magot.

Fejlődésmenet: nálunk általában három, a hűvös, csapadékos nyarú években csak két nemzedéke van. A lucerna vagy egyéb gazdanövény szárában, illetve tarlómaradványokban telel át, pete alakban. Általában május elején kelnek ki és jönnek fel a hajtásokra a zöldessárga színű, apró (1–2 mm) poloskák. Eleinte a zöld hajtásokon, majd a bimbókon és a virágokon szívogatva fejlődnek. Helyüket alig változtatják. Ilyenkor tömegesen tartózkodnak a hajtások végein. A lárva fejlődése 4–5 hétig tart. A negyedik vedlést követően (L5-nimfa) szárnykezdeménye fejlődik. A nimfa alak már többször változtatja helyét. Május végén, június elején imágóvá alakul. A kifejlődött poloska a virágzó lucernásokra repül át. Néhány napig tartó táplálkozás után már párosodik és petét rak. A hosszúkás, kissé görbült, kancsó alakú, fényes, sárgásfehér kis petéket tojócső segítségével a gazdanövény fejlettebb, vastagabb szárában egyesével, sorban, a felülről számított 3–5. ízközben helyezi el. Összesen 30–40 db-ot, kivételesen többet is lerakhat. Egy nemzedék 5–6 hét alatt fejlődik ki. A nyári nemzedék fejlődése hasonló, de gyorsabb. A nyári generáció július második felében, a nyár végi pedig augusztus végén rajzik. Az utóbbi rakja le a telelő petéket a tarlómaradányokba vagy a tápnövények talajhoz közeli szárrészébe. A nemzedékek összefolynak. Június közepétől nyár végéig egy időben minden fejlődési alakban és fokozatban előfordulnak. Ősz folyamán a fagyok hatására – az áttelelő petéket kivéve – minden fejlődési alak elpusztul.

Ökológia és előrejelzés: a holarktikumban, így Magyarországon is elterjedt faj. Melegkedvelő, így tömegesen csak a száraz, meleg években és vidékeken szaporodik el. Tömeges fellépését gátolja és a generációk számát csökkenti a hűvös, csapadékos tavasz és nyárelő. A hosszú, aszályos nyár sem kedvez. Ilyenkor sok fiatal lárva pusztul el. Elsőrendű tápnövénye a takarmánylucernán kívül az összes termesztett és vad pillangós. A cukorrépa, a mák, a dohány, a gyomnövények közül a cickafark, a libatop, az iglicetövis, az ökörfarkkóró, a zsálya stb. alkalmi tápnövényei. A poloskák elszaporodását a Telenomus, azAnaphes, a Polynema és az Omphale peteparazita fürkészek fékezhetik. Ezek a poloskapetéknek 4–10%-át parazitálhatják. Csak rövid előrejelzés adható. Május végétől a magkötésig hálózással megállapíthatjuk a poloskák számát. Ha 10 hálócsapás átlagában kettőnél több lárvát vagy imágót találunk, a védekezés már indokolt.

Védekezés: elszaporodását általában a gyakori kaszálások, a magfogó táblák elszigetelése, az első növedék korai kaszálása, az utolsó kaszáláskor pedig alacsony tarló hagyása jelentős mértékben gátolhatja. A lucerna levél- és magkártevői ellen engedélyezett szerek közül a lárva, de a kifejlett poloska is érzékeny a fenitrotion, továbbá a metilparation, a heptonofosz és a mevinfosz hatóanyagú szerekre. Jó a somkóró-bagolylepke ellen engedélyezett és használatos endoszulfán is. Ezekkel a szerekkel a zöldbimbós lucernát lehetőleg este kezeljük, így a védekezés eredményesebb. Zöldcsigás állapotban mevinfosz javasolható. Csak magfogás esetén metidation, kinalfosz, foszfamidon, fenitrotion és foszalon hatóanyagú szerek használhatók ellene jó eredménnyel.

Lucernaböde

(Subcoccinella vigintiquatorpunctata)

Tápnövénykör: a takarmánynak és a magnak termesztett lucernán kívül a vörös herét, a cukorrépát, a burgonyát, a dáliát, valamint a szegfűfélék családjába tartozó növényeket károsíthatja.

Kárkép: a növényállomány kisebb-nagyobb foltokban kifakul. Az első kaszálás után a sarjhajtások alig fejlődnek, lassan hajtanak és fakózöld színűek. A súlyosan károsított növény levelei és hajtásai összesodródnak, elszáradnak. A levelek leperegnek, és a szár felkopaszodik. A zöld növényi részeken, a levelek színén (esetleg a fonákon is), a szárakon, a zöld csigákon jellegzetes, sávos hámozórágások láthatók. Mivel az egyik bőrszövet fehér hártya alakjában visszamarad, a levél áttetszővé válik. Hasonló kárkép látható egyéb tápnövényei levelén is.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: lucernán a közvetlen kártétel következtében a szénatermés 30–50%-kal csökkenhet. A széna minősége gyenge. Különösen az első növedék termését és a második növedék sarjhajtásait veszélyezteti. Szárazságban a károsított sarjú hetekig nem tud kihajtani. A bimbós vagy virágzó lucerna és a zöld hüvely megrágásával a magfogást is kritikussá teszi. Európában és Kis-Ázsiában elterjedt kártevő. Magyarországon általában a Mátra- és a Bükk-hegységgel határos alföldi lucernásokban, az Alföld keleti részein és a szárazabb, melegebb országrészeken szaporodik el időnként tömegesen.

Fejlődésmenet: Magyarországon újabban két nemzedéke van. A jugoszláv és a bolgár irodalom 2–3 nemzedékről tesz említést. A bogár általában az erdőszéleken, árokpartokon, valamint a lucerna és a vörös here tarlómaradványaiban telel át. A telelőhelyet 10 °C körüli hőmérsékleten hagyja el és vándorol át a lucernatáblára. Megfelelő érési táplálkozás és párosodás után a nőstény rövidesen petét rak. A lárvák egy héten belül kelnek ki. Az apró, ovális alakú, kénsárga színű „bödelárvák” kezdetben fiatal hajtásokon, leveleken csoportosan hámozgatnak, később szétszóródnak. Az igen falánk idős lárvák különösen sok hajtást elpusztítanak. A szárazságot és a fényt jól tűrő lárvák általában 4–5 hét alatt fejlődnek, kb. 5 mm hosszúak. A tarlón és az elhalt növényi maradványokon vagy a növény szárán fejjel lefelé fordult helyzetben, a lárvabőrön belül bábbá alakulnak át.

Ökológia: elszaporodásának a száraz, meleg évek és a csapadékban szegény területek kedveznek. A bogaraknak a korai kitavaszodás előnyös. A lárva- és bábpopulációt a Tetrastichus jablonowskii fémfürkész, a bogárpopulációt, különösen a tavaszi és a szeptemberi vonuláskor, a fácán, a fogoly és a baromfi gyérítheti helyenként jelentős mértékben. Kitavaszodáskor (március végén, április elején) területi kvadrát módszerrel megállapíthatjuk a kártevő egyedsűrűségét. Ha a petelerakás előtt a bogarak száma négyzetméterenként a 10–12 db-ot eléri vagy meghaladja, károkra számíthatunk.

Védekezés: a korai kaszálás (május elején) és gyors betakarítás nem kedvez a kártevőnek. A lucerna levélkártevői, illetve magkárosítói ellen engedélyezett szerves foszfortartalmú szerek (metilparation, fenitrotion, heptonofosz, mevinfosz hatóanyagú foszforsav-észterek) a lucernabödét is pusztítják. A tarlóporozás is hatásos ellene. Ehhez a metilparation hatóanyagú porozószert javasolhatjuk. Eredményesebb, ha a tarlóporozásra az esti órákban kerül sor.

Lucernabogár

(Phytodecta fornicata)

Tápnövénykör: a lucernabogár elsőrendű tápnövénye a kék lucerna, de a komlós lucernán is megél.

Kárkép: a bogarak kártételét a szabálytalan karéjozó rágás, a lárvákét pedig a levél széléről kiinduló hosszúkás, sávos lyukrágások jellemzik. Nyáron a bogarak a bimbókat, a virágokat és a hajtások végeit rágják le. Az ilyen növények felkopaszodnak, majd kóróvá csonkolódnak, és a fejlődésben elmaradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a zöld részek elpusztításával egy teljes kaszálás kieshet. A széna minőségét is rontja. Elsősorban a sarjú kártevője, de a legértékesebb első növedéket, sőt még a maglucerna virágzatát is pusztíthatja. Közép- és Dél-Európában fordul elő. Magyarországon az alföldi lucernásokban (a Tiszántúlon, a Mezőföldön stb.) szaporodhat el időnként tömegesen. Elszaporodásának a legjobb mezőségi lucernatalajok kedveznek.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A bogár a lucernás talajában, 10–25 cm mélyen telel át. Általában március végén, április elején jön a talaj felszínére, illetve akkor, ha a telelőhelyen a hőmérséklet eléri a 7–8 °C-ot. A nőstények több száz, néha ezer petét is lerakhatnak. A lárva fejlődése alatt háromszor vedlik. A két utolsó lárvastádiumban fogyaszt a legtöbbet. A kifejlett (8–9 cm hosszú, sárga színű) lárva a talajban bábkamrát készít, ott szabad bábbá, s végül 1–2 héten belül új bogárrá alakul.

Ökológia és előrejelzés: a párosodás és a petelerakás idején párás, meleg időjárást kíván. Ha ez tartós (16 °C feletti), sok petét rak le, és a lárvapopuláció jelentős lesz. A lucernabogarak elszaporodását a hűvös, nedves években és nyirkos talajokon az entomopatogén gombák akadályozhatják meg. Gyér és alacsony növényállományban a bogarakat a fácán, a fogoly, a baromfi és a rovarevő emlősök tömegesen irtják. Távelőrejelzéshez ősszel vagy tél végén a lucernatáblán területi kvadrát módszerrel állapítható meg a telelő bogarak száma. A négyzetméterenként 5 vagy annál több már veszélyes. Rövid előrejelzést, illetve szignalizációt területi kvadrát vizsgálattal, később (16 °C felett) növényvizsgálattal adhatunk. Ha az áttelelt vagy telelőből előjött bogarak száma négyzetméterenként 5 vagy több, védekezni kell ellenük. 10 hálócsapás átlagában tíznél több bogár és lárva már veszélyes lehet.

Védekezés: a bogarak ellen az új lucernatelepítéseket érdemes az öreg vagy feltört lucernásoktól elszigetelni (távoli telepítés, „porcsíkozás”, árkolás). Ajánlatos az árkot idegmérgekkel (metilparation) vastagon beporozni. A lucernások korai kaszálása, gyors betakarítása, a mesterséges szárítás és a modern tartósítási módszerek alkalmazása (lucernaliszt, -granulátum készítése), valamint a tarló vegyszeres kezelése általában lényegesen csökkenti a kártétel mértékét és a kártevő veszélyességét. Vegyszerek használata általában csak az új telepítésű lucerna védelmében indokolt. Az öreg lucernás védelmére csak kései, de hirtelen kitavaszodás, áprilisi gyenge sarjadzás és veszélyes bogárpopuláció esetén van szükség. Maglucernatáblán a korábbi kaszálás miatt és az első növedék védelmének elmulasztása esetén kell védekezni. Ilyenkor az üres tarlót, később pedig a zöldbimbós lucernát kell foszforsav-észter hatóanyagú szerekkel vegyszerezni.

Hamvas vincellérbogár

(Otiorrhynchus ligustici)

Tápnövénykör: a polifág kártevő a lucernán kívül az egyéb évelő és egynyári pillangósokat, továbbá a cukorrépa-, a mák-, a dohány- stb. vetéseket is veszélyeztetheti, sőt komlót, szőlőt, szamócát, spárgát, különféle gyógy- és dísznövényeket is károsíthat.

Kárkép: a bogár a levelet és a hajtást, a lárva pedig a fő- és mellékgyökereket rágja meg. A vékonyabb főgyökeret a lárva sokszor át is rágja.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Dél-Európát kivéve csaknem egész Európában gyakori. Amerikába is behurcolták. Nálunk országszerte, főleg a síkságon és dombvidékeken időnként tömegesen elszaporodhat és károsíthat. Tömegesen csak degradált mezőségi, továbbá homokos, vályogos, középkötött, morzsalékos szerkezetű talajokon akkor szaporodik el, ha a rajzás évében párás, meleg tavaszi időjárás uralkodik.

Fejlődésmenet: a vincellérbogár fejlődése Magyarországon kétéves ciklusú. Az utolsó évben a kifejlett bogár többnyire a lucerna (illetve egyéb évelő pillangós) vagy az utóvetemény talajában telel. Már korán (+ 3,5 °C talajhőmérsékleten) elhagyja a telelőhelyet. 1–2 hetes érési táplálkozás után a szűznemzéssel szaporodó vincellérbogár a növény töve mellé, a talajba rakja le sekélyen az ovális, tejfehér petéket. 2–3 hét múlva kikel a kis (curculionid típusú) lárva. Minél idősebb a lárva és minél jobban kiszárad vagy lehűl a talaj, annál mélyebbre hatol. Az első telet lárva alakban (L1–L5) tölti. L7 = 15 mm hosszú, csontszínű, enyhén hajlított és ráncos testű, földkamrát készít, majd abban előbábbá és szabad bábbá alakul. Kb. 3 hét múlva kifejlődik az imágó, amely nem jön elő, hanem a talajban marad a következő tavaszig.

Ökológia és előrejelzés: a bogarak vándorlása és petelerakása idején a tartósan száraz, meleg, valamint a hűvös, esős tavasz végzetes lehet. A bábozódás évében a vincellérbogárra nézve igen kritikus a csapadékosabb tavaszt követő nyári időjárás. A vincellérbogaras területeket a seregélyek, a vetési varjak és dankasirályok csapatosan keresik fel. Különösen szántás után sok bogarat elpusztít a fácán, a fogoly, a tövisszúró gébics és a baromfi. A vincellérbogár elsősorban vonulása idején és a friss szántásban esik áldozatául ellenségeinek. Táv- és rövid lejáratú előrejelzést egyaránt készíthetünk. Távelőrejelzéshez őszi talajvizsgálattal állapítható meg a lárva- és imágópopuláció. Ha a telelő lárvák száma több mint 1–2 db/m2, csak a következő gazdasági évben kell a bogarak ellen felkészülni. Ha viszont a telelő bogarak száma legalább 1 db/m2, akkor még ebben a gazdasági évben kell a bogarak ellen tavasszal védekezni.

Védekezés: kerülni kell a pillangósok (hüvelyesek) egymás utáni vetését és a káros szomszédságot. A rajzás évében az előző két évben feltört lucernásokat és egyéb évelő pillangósokat (illetve az utóveteményt), továbbá az új pillangósvetéseket körül kell árkolni vagy „porcsíkozni” (metilparation).

Kis csipkézőbarkók

(Sitona spp.)

Tápnövénykör: a sávos csipkézőbarkó a lucernán kívül a vörös herét, a borsót, a bükkönyt és a babot károsíthatja. A borsó-csipkézőbarkó a csírázó borsón kívül még a lucernát, a vörös herét és a bükkönyt károsítja. A szegélyes csipkézőbarkó a lucernán, a borsón és az egyéb hüvelyeseken táplálkozik. A bükköny-csipkézőbarkó a bükkönyt, a ledneket, valamint a lucernát károsíthatja. A lucernát és a vörös herét helyenként a szőrös csipkézőbarkó is megtámadhatja.

Kárkép: a főkárosító a kifejlett bogár. A bogárrágás képe jellegzetes. A pillangósvetés többnyire a tábla szélén nem kel ki, illetve nagyobb foltokban vagy széles sávban kipusztul. A növények sziklevelei vagy az első levélkék teljesen lerágottak. Kisebb károk esetén vagy az idősebb növények levelein több-kevesebb U alakú, karéjos „csipkéző rágás” látszik. A lárvák által súlyosabban károsított növény gyengén fejlődik, sárgul, vékonyabbak a gyökerei és a nitrogéngyűjtő gümők rágottak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: tömeges felszaporodással a lucerna zöldtömege 11–14%-kal, a maghozam 20–23%-kal csökken. A sávos csipkézőbarkó főleg Európában károsít, de az egész palearktikumban előfordul. Észak-Amerikába is behurcolták. Nálunk mindenütt gyakori. A borsó-csipkézőbarkó európai és mediterrán elterjedésű faj. Nálunk elsősorban a síkságok és az azokkal határos dombságok borsótermő tájegységein gyakori. A szegélyes csipkézőbarkó egész Európában, így Magyarországon is elterjedt faj. A bükköny-csipkézőbarkó inkább Európa északi felében terjedt el. Nálunk az ország északi részein és a Dunántúlon időnként fordul elő.

Fejlődésmenet: a bogarak már februárban, zömmel márciusban jönnek elő. A bogár gyalogolva (hűvös, szeles időben) vagy repülve (néha 1–2 km távolságra is) megkeresi a pillangósvetéseket. Érési táplálkozás után már márciusban párosodnak. Április–május hónapban többszöri megszakítással több száz (300–400) petét produkálnak, amelyekből 1–4 héten belül kelnek ki a kis, csontszínű „kukacok”. A lárva 30–40 nap alatt kifejlődik, földgubóban bábbá és 10–14 nap múlva bogárrá alakul. Az új bogarak általában júliusban jönnek elő. A bogarak egy része ősszel a közeli száraz lejtőkre, árokpartra, erdőszélre vonul, zömük azonban a lucernatarlóban a száraz növényi maradványok között telel át.

Ökológia és előrejelzés: a bogaraknak a száraz, meleg, napos idő, a petéknek a párás, meleg időjárás kedvez. A hűvös, csapadékos év, az enyhe, esős tél megakadályozza elszaporodásukat. A lucerna-csipkézőbarkót – különösen vándorlása idején – tömegesen pusztítja a fogoly, a fácán, a seregély, a vetési varjú és a baromfi. Tél végén a lucernásokban területi kvadrát módszerrel (avarvizsgálattal) megállapíthatjuk az áttelelt imágópopulációt. Ha az egészséges barkók száma négyzetméterenként meghaladja a 3–4 db-ot, károsítására számítani lehet és indokolt a védekezés. Szignalizációt áprilisban, hálózással adhatunk. 10 hálócsapás átlagában tíznél több bogár veszélyes lehet.

Védekezés: a kelő vetéseket a korszerű agrotechnikai munkálatokon kívül idegmérges porozással, permetezéssel (metilparation- és lindántartalmú szerekkel), korai árkolással vagy porcsíkkal (metilparation) védhetjük. Ha az üzemi előrejelzés alapján nyáron az új bogarak tömeges megjelenésére lehet számítani, ne feledkezzünk meg a pillangósok nyári tarlóporozásáról. Tarlókezelésre foszfamidon, fentoát, metilparation, metidation, fenitrotion hatóanyagú szerek javasolhatók.

Nagy csipkézőbarkó

(Sitona puncticollis)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a lucerna és a vörös here, de egyéb évelő pillangóson is kifejlődhet (oligofág).

Kárkép: fő károsító a lárva. A lárva kártételére a növények gyenge fejlődése, súlyos esetben elhervadásuk, a gyenge virágképződés és magkötés, tél végén pedig a fiatal növények tömeges felfagyása hívja fel a figyelmet. Az ilyen pillangós főgyökerén több-kevesebb, mélyebb, aknaszerű berágás, odvasítás látható. A berágások sokszor olyan sűrűn követik egymást, hogy a főgyökér elszakad.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a lucerna- és vöröshere-állomány idő előtti kiritkulását, kipusztulását okozhatja, a zöldhozamot, a széna- és magtermést jelentős mértékben csökkentheti. A palearktikum nyugati felében élő és károsító faj Magyarországon, főleg a csapadékosabb helyeken, időnként gyakori.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A bogarak június közepétől jelennek meg. Rajzásuk rövid, csak néhány hétig tart. Rövid táplálkozás után kopulálnak és petéznek. Kedvező körülmények között 180–200 petét is lerakhatnak. 1–2 héten belül kelnek ki a kis „kukacok”. A nedvességkedvelő lárva a főgyökéren késő őszig fejlődik, a már fejlettebb lárva ugyanott telel át. Tavasszal, május közepén fejezi be fejlődését. A talajban az első ásónyom mélységében alakul bábbá, majd kb. 2 hét múlva bogárrá. A nagy csipkézőbarkó fejlődésmenetét a hosszú, mintegy 10 hónapig tartó lárvastádium és a viszonylag rövid, 1–2 hónapos imágóállapot jellemzi.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának elsősorban a sokévi átlagnál csapadékosabb július–augusztus, a pillangósok rendszeres öntözése, a nyirkosabb és kötöttebb talajok kedveznek. Tavasszal az évelő pillangósokban térfogati kvadrát módszerrel az áttelelt lárvák számát állapíthatjuk meg. Négyzetméterenként 10-nél több lárva esetén az új pillangósvetések nyári védelmére a bevándorló barkók ellen – a káros szomszédságot figyelembe véve – fel kell készülni. Szignalizációt június közepétől hálózással adhatunk. 10 hálócsapásban 4–5 nagy csipkézőbarkó már veszélyes lehet.

Védekezés: a kelő vetéseket a korszerű agrotechnikai munkálatokon kívül idegmérges porozással, permetezéssel (metilparation szerekkel), korai árkolással vagy porcsíkkal (metilparation) védhetjük. Ha az üzemi előrejelzés alapján nyáron az új bogarak tömeges megjelenésére lehet számítani, ne feledkezzünk meg a pillangósok nyári tarlóporozásáról. Tarlókezelésre foszfamidon, fentoát, metilparation, metidation, fenitrotion hatóanyagú szerek javasolhatók.

Lucernaormányos

(Phytonomus variabilis)

Tápnövénykör: fő tápnövénye a kék lucerna, csak ezen szaporodik el tömegesen, de megél a vad lucernán, a hereféléken, a bükkönyön és a somkórón is.

Kárkép: a bogarak kora tavasszal a fakadó, illetve az idősebb növények levelein rágnak. Fő károsító azonban a lárva. A növények lassan fejlődnek és későn virágzanak. A felső leveleken hámozások, majd a levélerek között hosszanti átrágások („rágáscsíkok”) láthatók. Sokszor a levél sallangosan rágott és sűrűn lyuggatott. Hámozgatása következtében a levél kifakul.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a szénatermést, annak minőségét rontja. Az oldalhajtások tönkretételével és a virágrügyek elpusztításával a magtermesztésre is káros. Európában, Közép-Ázsiában, Indiában és Észak-Amerikában élő faj. Magyarországon mindenütt előfordul, de inkább csak a mezőségi talajú lucernásokban okoz gyakrabban és nagyobb károkat.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van, de kedvező években és helyeken még egy (többnyire csonka) második nemzedéke is fejlődhet. A bogár kora tavasszal, a csipkézőbarkókkal egyszerre jön elő. Április végétől petét rak. A mintegy 600–800 pete lerakása hetekig is elhúzódhat. Az időjárástól függően 1–2 héten belül kelnek ki a zöld színű, lábatlan lárvák. A lárva fejlődése 3–5 hétig tart. A kifejlett lárva (L4) a bábozódás előtt a talajhoz közel, néhány összehúzott levél között laza gubót sző és abban előbábbá, majd barnás színű szabad bábbá alakul. A bábból 1–2 hét múlva kel ki az új bogár. A 30–40 napig tartó nyári nyugvás (esztiváció) után a bogarak nyár végén, ősszel ismét hetekig táplálkoznak, majd őszi–téli diapauzába (obligát diapauza) vonulva, a növényi maradványok között áttelelnek.

Ökológia és előrejelzés: a meleg időjárás (20–30 °C) és a sűrű, 60–95% relatív páratartalmú lucernás kedvez elszaporodásának. A telelő bogaraknak a kemény, de vastag hótakarójú tél az előnyös. Fő tápnövénye a kék lucerna, csak ezen szaporodik el tömegesen, de megél a vad lucernán, a hereféléken, a bükkönyön és a somkórón is. Amíg ritka és alacsony a növényállomány, a bogárpopulációt a fácán, a fogoly, a baromfi és a seregély gyéríti. Előrejelzést a tél végén az avarban áttelelt imágók alapján adhatunk (populációfelmérés területi kvadrátos eljárással), 2–3 db/m2 telelő bogár már veszélyes lehet. 10 hálócsapásban 4 bogár vagy 10-nél több lárva ellen a védekezés indokolt.

Védekezés: a lucerna helyes telepítésével, elszigetelésével (árkolással, porcsíkozással) késleltethetjük megtelepedését. Az első növedék korai kaszálásával, gyors megszárításával sok lárvát és bábot pusztíthatunk el. A túlszaporodás veszélye esetén kora tavaszi, illetve az első növedék kaszálását követő tarlóporozással vagy permetezéssel (metilparation, foszfamidon, fentoát, metidation, fenitrotion, fenvalerát hatóanyagú szerekkel) védekezhetünk.

Lucerna-magormányos

(Tychius flavus)

Tápnövénykör: gazdanövénye a kék lucernán kívül a vad lucerna.

Kárkép: a fő károkat a lárva a magvak megrágásával június–augusztusban okozza. A bogár kártételének képe nem szembetűnő, de jellegzetes. Főleg a felső levelek és a rügyek sűrűn, szitaszerűen lyuggatottak. A lárva kártételére a „csigák” idő előtti érése (kényszerérés) figyelmeztet. Az érő mag kívülről befelé karéjosan rágott.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: az állandó lucernamagtermő helyeken okozhat súlyos károkat. Xerofil, sztyepplakó faj. Romániában, Jugoszláviában, Magyarországon és Dél-Szlovákiában terjedt el.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A bogarak földkamrában telelnek át. Amikor a levegő hőmérséklete tartósan 12 °C fölé emelkedik, fokozatosan előjönnek. A bogarak a lucerna virágzása idején vándorolnak. A nőstény már június elejétől petét rakhat. A fiatal zöld hüvely falán lyukat rág, és abba 1 fehér, szivar alakú petét helyez el, élete folyamán legfeljebb 30-at rak le. A lárva 10–14 nap múlva kel ki. Kifejlődéséhez, ami 2–3 hét alatt fejeződik be, 3–4 magot pusztít el teljesen. A kifejlődött lárva kirágja a hüvelyfalat, és befurakodik a talajba. 10 napos előbáb állapot után bábbá alakul át. A bogár diapauzál, és bábbölcsőben áttelel.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a lazább és középkötött talajú, melegebb, ritka állományú lucernások kedveznek. Általában a száraz, meleg tavasz után, olyan években és helyeken szaporodik el tömegesen, ahol a lucerna virágzásához és magkötéséhez a biológiai-ökológiai feltételek kedvezőek. Kevés ellensége ismert. Petéjét és lárváját fémfürkészek parazitálhatják. Rövid lejáratú előrejelzést hálózásos módszerrel adhatunk. Ha 10 hálócsapásban 4 bogár van, védekezni kell ellene.

Védekezés: a bogarak a jelenleg használatos inszekticidekkel szemben meglehetősen ellenállóak. A bogárpopulációt elsősorban a csalogatósávok gyakori (8–10 alkalommal való) hálózásával, továbbá tarlóporozással (metilparation), virágzás idején maglucernakártevők ellen engedélyezett metidation, foszfamidon, fenitrotion és kinalfosz hatóanyagú inszekticidekkel gyéríthetjük. A somkóró-bagolylepke hernyója ellen használatos endoszulfán, továbbá a mevinfosz hatóanyagú szerek a lucerna-magormányost is irtják.

Lucernarügy-gubacsszúnyog

(Dasyneura ignorata)

Tápnövénykör: a takarmánylucernán kívül gazdanövénye még a sárkereplucerna (Medicago falcata) és az apró lucerna (M. minima).

Kárkép: a lucerna csúcs- és oldalrügyeit pusztítja el. A hajtásvégeken, oldalhajtásokon sárgásfehér, borsó vagy bab nagyságú daganatok (gubacsok) képződnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a lucerna zöld- és magtermését a lárva károsításával csökkentheti. Európai elterjedésű, Magyarországon is mindenütt előfordul, különösen a mélyebb, nedvesebb fekvésű helyeken és a rendszeresen öntözött lucernásokban.

Fejlődésmenet: több (4–5) nemzedékes. A lárva a lucernás felső talajrétegében (4–5 cm mélyen) gubóban telel. Május elején a gubacsszúnyog rövid ideig (néhány napig) rajzik. A rövid életű nőstény 1–2 napon belül megtermékenyül, és a vezér- és oldalhajtások rügyeibe, néha a virágok zárt bimbói közé petézik. A lárva egy héten belül kikel, behatol a rügybe és elgubacsosítja.

Ökológia és előrejelzés: nálunk többnyire a telelő és az ezt követő júniusi nemzedék a legnépesebb, és gyakorlatilag ez a két generáció veszélyezteti lucernásainkat. A faj terjedése lassú, ezért csak az idősebb lucernásokban, csapadékosabb viszonyok között és csak ott tud elszaporodni, ahol a lucerna jelentős területeket foglal el, továbbá az új telepítés a régi mellé kerül.

Védekezés: a lucernások helyes telepítésével, a káros szomszédság kerülésével, a korai és gyakori kaszálásokkal, meleglevegős szárítással a károk megelőzhetők.

Lucernabimbó-gubacsszúnyog

(Contarinia medicaginis)

Tápnövénykör: elsősorban a kék vagy takarmánylucernán, továbbá a tarka vagy homoki lucernán (Medicago varia), valamint a sárkereplucernán (M. falcata) fejlődhet.

Kárkép: a lárva kárképe jellegzetes: a virágbimbó nem nyílik ki, hanem hagyma alakú gubaccsá torzul. A csésze, a porzók és a szirmok töve megduzzad, belül üreges gubaccsá deformálódik. A gubacs hegye keskenyedő, vége felé csavart, és a deformálódott csészelevél halvány sárgászöld színűvé, a csavarodott sziromlevél pedig élénk kék vagy ibolyaszínűvé válik. Később a gubacs kifakul, elhervad, leszárad és lehull, a virágzati tengely pedig részben vagy teljesen felkopaszodik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában – ahol lucernamagot termesztenek – mindenütt, így Magyarországon is előfordul és károsít. A középkötött mezőségi talajokon szaporodik el leginkább, a könnyen kiszáradó szikes és homokos talajok nem kedveznek a kártevőnek. Tömegesen Magyarországon ott szaporodhat el, ahol az átlaghőmérséklet a tenyészidőszakban 16–17 °C között van (a Dunántúl és a Tiszántúl nagy része).

Fejlődésmenet: Magyarországon általában 3, ritkábban 4 nemzedéke fejlődik ki. A lárva telel át a talajban. A megtermékenyített nőstények 2–5-ösével, kizárólag a zöld bimbókba, a csészelevelek közé rakják le a petéket. Az embrionális fejlődés ideje 4–6 nap. A lehulló, fakó színű gubaccsal együtt a lárva is a talajra kerül, és befúródik a nedves talajba, a felszínhez közel hosszúkás földgubót készít, és abban átalakul. A bábból csapadékos időjárás esetén 1–2 héten belül kirajzanak az új szúnyogok. Egy nemzedék általában 4–5 hét alatt fejlődik ki.

Ökológia és előrejelzés: a lárva, a báb és az imágó is a párás, meleg időjárást kedveli. Különösen akkor tapasztalható gradáció, ha több, egymást követő tavaszon elmarad a hosszabb, 3–4 hetes száraz periódus, és helyette a csapadékot hozó, tengeri eredetű légtömegek uralkodnak. Tömeges elszaporodását elősegíti a sűrű lucernaállományon való magfogás, az egyenlőtlenül, hosszú ideig virágzó fajták termesztése. Tájékozódó előrejelzést a tavaszi csapadékösszeg és a talajhőmérséklet alapján készíthetünk. Rövid előrejelzés és szignalizáció a hím gubacsszúnyogok rajzása alapján adható. A hímek intenzív kirajzása után 1–2 nap múlva várható a nőstények tömeges rajzása.

Védekezés: a gubacsszúnyog ellen különös jelentősége van a magfogásra legalkalmasabb lucernaállomány és -terület kijelölésének (pl. déli lejtő, ritkább, nagyobb tenyészterületű növényzet stb.). Helyes, ha a lucernát a magfogásig korán, kékbimbós korban vagy már előtte vágjuk. A vegyszeres védekezés csak a petelerakás előtt, a növény zárt zöldbimbós korában, illetve a gubacsszúnyog rajzásának kezdetén eredményes. A magkártevők ellen engedélyezett inszekticidek közül elsősorban mevinfosz, metilparation, heptonofosz, csak magfogás esetén foszfamidon, fenitrotion, foszalon, valamint endoszulfán hatóanyagú szerek javasolhatók. Ez utóbbi készítmények használata csak akkor javasolható, ha a somkóró-bagolylepke ellen is védekezni kell. Újabban eredményes ellene az endoszulfán és a metidation szerkombináció, amely száraz és csapadékos időjárás esetén egyaránt hatásos.

Lucerna-magdarázs

(Bruchophagus roddi)

Tápnövénykör: a takarmánylucernán kívül a sárkereplucernán és a komlós lucernán is megél.

Kárkép: lárvája júniustól augusztusig károsít. Kártétele csak a lábon álló, érő hüvelyekben („csigákban”) értékelhető (csépeléskor a mag összetörik vagy a „pelyva” közé kerül). A károsított csiga idő előtt elbarnul. A kényszerérett hüvelyekben a mag fakószürke, fénytelen, sűrűsége csak a fele az egészségeseknek. A mag belül üreges.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: Európában keletre egészen Közép-Ázsiáig, Észak-Amerikában és Ausztráliában fordul elő. Magyarországon elsősorban a Mezőföldön és az Alföldön terjedt el.

Fejlődésmenet: évente általában 2–3 nemzedéke fejlődik. Az első imágók május közepétől rajzanak. A kirajzó magdarazsak néhány napon belül párosodnak, és 2–3 nap múlva petét raknak. Az igen apró, fehér petéket a nőstény a tojócsövével helyezi el a maghéj alá. A lárva kedvező viszonyok között egy héten belül kikel. A mag belsejét teljesen elfogyasztja, még a csírát is, végül csak az üres maghéj marad. Június végétől ugyanott bábozódik. Az első nemzedék általában június–július, a második július–augusztus, a harmadik vagy telelő nemzedék augusztus–május hónapban fejlődik ki. A valóságban a helyzet bonyolultabb, mivel a magdarazsak rajzása, peterakása, a növények virágzása elhúzódik, az imágók viszonylag hosszú életűek, és a nemzedékek összefolynak. A kifejlett lárva a kipergett magban, a letöredezett vagy a száron maradt hüvelyekben („csigákban”) telel át. A raktárban tárolt magban is telelhet. Általában május elején, közepén a diapauza megszűnik, és a kártevő bábbá, majd 10 nap múlva imágóvá fejlődik. A kis darázs a mag héján, a csigában levő mag esetében pedig a csiga falán át is kerek röpnyílást rágva távozik.

Ökológia és előrejelzés: tömeges elszaporodásának a kissé száraz, meleg tavasz és nyár, az elhanyagoltabb, idősebb lucernás, a rendszeres és a szakaszos magfogás, valamint a csigatörésből eredő hiányos betakarítás kedvez. Természetes ellensége kevés van. Közülük a parazita fémfürkészek érdemelnek említést. Barnacsigás korban évenként végzett tővizsgálattal elemezhetjük a faj populációváltozását. Virágzáskor hálózással a repülő darazsak számát adhatjuk meg. Ha 10 hálócsapásban számuk eléri vagy meghaladja az 5–6 egyedet, fel kell készülni a védelemre.

Védekezés: a lucerna-magkártevők elleni komplex eljárások a magdarazsak ellen is védelmet nyújtanak. Külön kell hangsúlyozni a magfogó táblák váltását, elszigetelését, a pillangós gyomok rendszeres kaszálását, a zöld lucerna és a maglucerna gondos betakarítását. Különösen meg kell választani a betakarítás helyes időpontját és módját. A magdarázzsal fertőzött lucernában kerülni kell a rendsodró használatát, illetve a csigák törését. A kombájnnal gyengére állított vagy teljesen leállított szelelővel csépeljünk, a magot a szérűben azonnal tisztítsuk, a szemetet pedig égessük el! A magot a cséplés után mielőbb gázzal kezeljük (metilbromid, 16 g/m3). Javasolható csalogatósáv alkalmazása és annak felszámolása a java virágzáskor. A petéző magdarazsak ellen az elhúzódó rajzás miatt a vegyi védekezés egymagában jelenleg még bizonytalan, nem teljes értékű és eléggé költséges eljárás. A darazsak ellen a virágzó lucernát csak az esti órákban, dioxakarb vagy foszalon hatóanyagú szerekkel permetezhetjük. Zöldcsigás korban használható és jó a mevinfosz hatóanyagú készítmény.