Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

5. fejezet - Takarmányfüvek

5. fejezet - Takarmányfüvek

A takarmányfüvek betegségei

Az elvetett magvak és a csíranövények rothadását és pusztulását a talajból vagy a fertőzött maggal a talajba került különböző kórokozók (Alternaria spp., Fusarium spp., Penicillium spp., Helminthosporium spp., Rhizoctonia spp., Gäumannomyces graminis) idézik elő.

A kifejlett növények gyökereinek és szártövének rothadását számos gombafaj (Gäumannomyces graminis, Ophiobolus sativus, Rhizoctonia solani) okozza.

A zöld részeken mozaikosodás, csíkoltság, sárgulás törpenövekedés (wheat winter mosaic rhabdovirus, barley stripe mosaic hordeivirus, barley yellow dwarf luteovirus), hópenész (Fusarium nivale, F. avenaceum, F. culmorum), lisztharmat (Erysiphe graminis), peronoszpóra (Sclerospora graminicola), levélfoltosságok (Mastigosporium album, Septoria spp., Helminthosporium spp., Rhynchosporium secalis, Phyllachora graminis), rozsda (Puccinia spp., Uromyces spp.), szár- és levélüszög (Ustilago spp., Urocystis spp.) figyelhető meg.

A virágzaton és a termésen fojtópenész (Epichloe typhina), fuzáriózis (Fusarium spp.), szurokfoltosság (Dilophospora alopecuri), korompenész (Stemphylium spp.), varjúköröm (Claviceps purpurea), üszög (Ustilago spp., Tilletia spp.) tünetei láthatók.

Rozsda

(Puccinia graminis, Puccinia dispersa, Puccinia coronifera, Puccinia striiformis, Puccinia recondita, Puccinia hordei)

Gazdanövény: tarackbúza, ebír, ecsetpázsit, rezgőfű, egércsenkesz, rozsnok, aranyzab, tippan, szálkaperje, hajperje, vadóc, kecskebúza, franciaperje, svédbúza, selyemperje, borjúpázsit, kanáriköles, komócsin.

Tünet: a levélen, a levélhüvelyeken, a száron gombafajtól függően sárgásbarna, rozsdabarna, majd barnásfekete gombatelepek jelennek meg. A növények gyengén fejlődnek, leveleik sárgulnak, súlyosabb esetben elszáradnak.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: egyes évjáratokban jelentős károk keletkeznek. Csökken a takarmány mennyisége, romlik a minősége. Magtermés esetén alacsony maghozam mellett a minőség is kárt szenved.

A kórokozó életmódja: a kórokozó rozsdagombák különböző biológiai alakjai a fertőzött növényekben micélium alakban, illetve teleutospórák segítségével telenek át.

Ökológia és előrejelzés: a rozsdagombák, különösen nyirkos, meleg időben, nedves kaszálókon terjednek el.

Védekezés: a kár csökkentése érdekében korai betakarítás. Vetőmagtermesztés esetén eredményesen alkalmazhatók triadimefon, propiconazol és flutriafol hatóanyag-tartalmú fungicidekm.

Pázsitfűfojtó gyűrűspenész

(Epichloe typhina)

Gazdanövény: tippan, ecsetpázsit, borjúpázsit, szálkaperje, rozsnok, csenkesz, komócsin, ebír, perje, selyemperje, nád.

Tünet: a levélhüvelyen, néha a száron, a fiatal hajtások levelének fonákján kezdetben fehéres, szennyes-szürkés, majd sárgás, végül vörösbarna színű, tömött penészbevonat keletkezik, amely rendszerint gyűrűszerűen öleli körül a levélhüvelyt, a szárat. A gyűrűtől felfelé eső növényi rész sárgul, elpusztul. A typhina elnevezés onnan származik, hogy a fojtó gyűrű hengeresen megnyúlt, olyan, mint a gyékénybuzogány (Typha = buzogány) alakja. Terjedelme a csomós ebíren elérheti a 10 cm-t is, míg más növényeknél 1 cm-nél nem nagyobb.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a betegség a fűféléken foltokban jelentkezik. A fertőzött takarmány, széna mérgező lehet az állatokra, különösen a lovakra. Magtermesztés esetén jelentős károk keletkeznek.

A kórokozó életmódja: a gomba által létrehozott bevonat a sztróma, a micéliumok igen sűrű, nemezszerű szövedékéből áll. Ebből a szövedékből fejlődnek ki a rendkívül finom felépítésű, serteszerű tartók, amelyen kezdetben színtelen, később sárgás, egysejtű, tojás alakú 5–6 × 3–4 µm méretű konídiumok keletkeznek. Nyár vége felé keletkeznek a sztrómába ágyazott, aranysárga színű peritéciumok, amelyek kezdetben csak szórványosan, egymástól távol, később olyan sűrűn, hogy zárt állásúak. Az aszkuszokban 8 színtelen, fonalszerű, 50–60 × 1–5 µm méretű, egysejtű aszkospóra keletkezik. A peritéciumból kikerülve darabokra esnek szét. Minden aszkospóradarab külön-külön csírázva fertőzést hozhat létre. A kórokozó növényi részeken peritéciummal, illetve néhány pázsitfű gyökérzetében micéliummal telel át.

Ökológia és előrejelzés: a betegség elsősorban a mély fekvésű, nedves területeken fordul elő. Csapadékos tavasz után május végén számíthatunk fellépésére.

Védekezés: korai kaszálással a kórokozó terjedése megakadályozható. A fertőzött foltokat fel kell törni, és 1–2 évig fűfélét ne vessünk.