Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A rizs gyomnövényei

A rizs gyomnövényei

A rizsvetések gyomflórája sok tekintetben eltér más szántóföldi kultúrákétól, ami elsősorban a rizs sajátos környezeti igényeire és termesztési módjára vezethető vissza. A rizs termesztésének alapfeltétele a rizstelep létesítése. Ennek eredményeként alakulnak ki a rizskalitkák, ahol a rizs vetésére sor kerül. A kalitkákat körülvevő gátak termőhelyet nyújtanak néhány efemer ruderális és szegetális társulásnak is. Az öntöző- és lecsapoló-csatornák ugyancsak a rizstelep részei, növényzetük szintén gyomforrásként szolgálhat és hatással lehet a rizs termesztésének eredményességére.

Hazánkban a rizsvetések a tenyészidő legnagyobb részében vízborítás alatt vannak. A rizs gyomflóráját alkotó növények életformájuk alapján elsősorban a vízi (Hydatophyta) és mocsári növények (Helophyta) csoportjába sorolhatók.

A vízi gyomok, mint a békaszőlőfélék (Potemogeton spp.), a közönséges rence (Utricularia vulgaris), a rucaüröm (Salvinia natans), a tócsagazfélék (Ceratophyllum spp.), a tüskéshínárfélék (Najas spp.), a békalencsefélék (Lemna spp.), a süllőhínárfélék (Myriophyllum spp.) és a boglárkafélék (Batrachium és Ranunculus spp.) elsősorban a vízszállító rendszerekben, illetve a kalitkák szélén és azon vízfelületeken találhatók meg, ahol tér- és fényigényüket a rizsállomány nem korlátozza.

A rizsvetések gazdaságilag jelentős mocsári gyomnövényei egyszikűek, és életformáikat illetően egyévesek (T4) és évelők (G1/h). Korábban a rizstelepeken mintegy 35–40 faj, míg a rizsállományban 20–25 faj fordult elő. A vegyszeres gyomirtás általánossá válása nyomán több mocsári gyomfaj szinte teljesen eltűnt a rizstelepekről. Ilyen, a szisztémikus herbicidekre nagyon érzékeny faj, pl. a nyílfű (Sagittaria sagittifolia) és az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) is.

A rizs vetésterületének utóbbi évtizedekben megfigyelhető nagyarányú csökkenése következtében, számos gyomfaj – korábban mesterségesen kialakított – élőhelye szűnt meg. A rizstelepeken található gyomfajok száma egyre kevesebb lett, de a rizs gyomfertőzöttsége eközben lényegesen nem csökkent. Egyes fajok visszaszorulása más gyomfajok nagyobb arányú elterjedésével járt együtt.

Elterjedésük és térparazitizmusuk alapján a rizsvetésekben legnagyobb jelentősége a pázsitfűfélék családjába tartozó kakaslábfűféléknek van. Közülük a legnagyobb arányban előforduló kozmopolita faj a közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), valamint ennek szálkás változata (Echinochloa crus-galli var. oryzoides). A nagy formagazdagságú faj változatossága elsősorban a buga formájában és színében nyilvánul meg.

A közönséges kakaslábfű a rizs gyomtársulásának állandó tagja, de nem kizárólagos rizsgyom, hiszen széles ökológiai alkalmazkodóképessége lehetővé teszi más termesztett növények állományában és ruderális területeken történő megtelepedését is. Inkább vízkedvelő (Hygrophyta), mint mocsári növény.

A közönséges kakaslábfű mellett, de annál kisebb egyedszámmal terjedt el még hazai rizsvetéseinkben a nagyszemű kakaslábfű (Echinochloa hostii, más néven Echinochloa oryzoides), s kisebb arányban megtalálható még a szakállas (örvös) kakaslábfű (Echinochloa phyllopogon) és a tömött (csavart bugájú) kakaslábfű (Echinochloa spiralis) is. Ez utóbbi három faj – a rizsével közel azonos ökológiai igénye alapján – mocsári növénynek tekinthető.

A rizsvetésekben található kakaslábfűfélék közül a közönséges kakaslábfűnek a legrövidebb az életciklusa. Ezt követi ennek szálkás változata, majd pedig a nagyszemű, az örvös és a tömött kakaslábfű. Virágzásuk és szemtermésük érési ideje július 10. és szeptember 15. között van. A szakállas és tömött kakaslábfű megközelítőleg a rizzsel egy időben érlel termést, míg a közönséges kakaslábfű rendszerint már korábban elpergeti termését, s a bugán maradt szemek zöme is rendszerint a tarlóra pereg aratáskor. A közönséges kakaslábfű növényenkénti maghozama elérheti a négyezret, míg a többi fajé a kétezret. Az egyes fajok gyomborítási arányait tehát tenyészidejük, pergési hajlamuk és maghozamuk is jelentősen befolyásolja. A közönséges kakaslábfű – ellentétben a másik három Echinochloa fajjal – a vízzel el nem árasztott területeken s így a gátakon is gyakran előfordul. Az egyenetlen talajfelszínű rizskalitkákban a partosabb, nedves részeken figyelhető meg a leggyorsabb fejlődése és térparazitizmusa, amely a növény nagymértékű, intenzív bokrosodásán alapul. Erősen szétterülő, a rizst túlnövő oldalhajtásai akadályozzák a rizs normális fejlődését.

A kakaslábfűfélék mellett a rizs másik legjelentősebb gyomnövénye hazánkban, a palkafélék családjába tartozó zsióka (Bolboschoenus maritimus), amely sziki káka néven is ismert. Csaknem kizárólag vegetatív úton szaporodó, rizómás növény. Kúszó gyöktörzsével igen gyorsan terjed, életképessége arid viszonyok között a tíz évet is meghaladhatja. Tarackjai és annak helyenkénti megvastagodásából képzett gumói általában a talaj felső 20 cm-es, de leginkább a felső 10 cm-es rétegében találhatók.

Korai kitavaszodáskor a zsióka már a rizs vetési idején megjelenik. Egy áttelelő anyagumó egyszerre több szárhajtást fejleszthet, amit a 4–5 leveles kortól tarackképzés is követ. A tarackokon képződött gumókból újabb, az anyanövényhez hasonló, 30–80 cm magas, mereven felálló, háromélű szárhajtású növények fejlődnek. Egy növényből a tenyészidő végére több száz tőből álló telep is kialakulhat. A zsióka fejlődési ciklusa általában rövidebb a rizsénél vagy azzal megegyező. Egyaránt elviseli a tartósan mély (30–40 cm) vízborítást és az átmenetileg cserepesedésig kiszáradt talajt is, de leginkább a sekély vízborítású helyeket kedveli.

Térparazitizmusa a bokrosodó rizsállomány jelentős ritkulását okozhatja. A zsióka kedvelt gazdanövénye egyes aknázó legyeknek is (Hydrellia spp.). A talajművelő eszközök, valamint az árasztó- és lecsapolóvíz révén a vegetatív szaporítószervek néhány év alatt elfertőzhetik az új rizstelepeket is.

A rizsfű (Leersia oryzoides) a pázsitfűfélékhez tartozó évelő, tarackos, rendszerint 50 cm-nél magasabbra növő, sárgászöld levelű növény. Tarackjai sűrűn pikkelyesek. Alsó részében elágazó, vékony hajtásai a szárcsomókon szőrösek. Fogazott leveleinek szélessége legfeljebb 1 cm, míg hosszúsága rendszerint nem több, mint 20 cm. A levélhüvely szintén sűrűn szőrözött. Bugája lazán szétálló, terebélyes, 15–20 cm hosszú. Pelyvalevelei nincsenek, termése – bugánként 150–200 db – erősen lapított. Vegetatív és generatív úton egyaránt szaporodik. Virágzása júliustól augusztus közepéig tart. Magról való terjedését a szél és az öntözővíz segíti. Tarackjainak legnagyobb része a felső 15 cm-es talajrétegben található. A rizsfű tarackok révén, természetes úton való terjedésének mértéke, más tarackos gyomokéhoz viszonyítva kisebb. A tarackok szélesebb körű elterjedéséhez azonban a talajművelő gépek jelentősen hozzájárulhatnak.

Rizstelepeink csatornái mentén ugyan hosszabb ideje megtalálható e faj, de hazánkban először csak a hetvenes évek első felében okozott több helyen is (elsősorban Karcag, Kisújszállás és Szarvas térségében) kimutatható, jelentős károkat. A rizsfű először a gátak és öntözőcsatornák mentén, illetve a kalitkák szegélyén lévő partosabb, sekélyebb vízborítású részeken telepszik meg. E területekről terjed azután a kalitkák belseje felé. Ott, ahol a rizsfű összefüggő, majd egyre sűrűbb állományt képez, nagymértékű térparazitizmusa révén teljesen elnyomja a rizst. A rizsfű emellett vírusbetegségek gazdanövényeként is ismert.

A kakaslábfűféléken, a zsiókán és a rizsfűn kívül még a következő mocsári fajok tartoznak a rizs gyomnövényei közé: virágkáka (Butomus umbellatus), szúrós káka (Schoenoplectus mucronatus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), henyekáka (Schoenoplectus supinus), mocsári csetkáka (Eleocharis palustris), apró csetkáka (Eleocharis acicularis), csomós palka (Chlorocyperus glomeratus), barna palka (Cyperus fuscus), rizspalka (Cyperus difformis), zsurlók (Equisetum spp.), lándzsáslevelű hídőr (Alisma lanceolatum), vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), úszó hídőr (Alisma gramineum), nád (Phragmites australis), keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia), bodnározó (széleslevelű) gyékény (Typha latifolia), rizsliliom gyékény (Typha laxmanni) stb.

Új vagy a rizstermesztésből korábban hosszabb időre kivont rizstelepeken a vízi és mocsári gyomnövények elterjedése és aránya kisebb, s olyan szántóföldi gyomok is előfordulnak, amelyek a rizstelepekre általában nem jellemzők. Ezek általában a rizstermesztés, illetve az újbóli rizstermesztés első és második évében fordulnak elő. A több évig parlagon álló rizstelepek újbóli termesztésbe vonása során több esetben okoz nagyarányú gyomfertőzést a mezei aszat (Cirsium arvense), amelynek egyes típusai igen jól tűrik a vízborítást. E gyomok jelentősége elsősorban a talajba vetett rizs esetén nagy, mivel itt a rizs a tenyészidejének első negyedében rendszerint állandó vízborítás nélkül fejlődik.

A rizs termesztése során fellépő növényi eredetű kártételekhez sorolható a moszatok (algák) által okozott kár is. Az algák meleg időben gyorsan elszaporodnak a rizstáblák vizében. Kezdetben hártyaszerűen, foltokban jelennek meg, majd később a kolóniák vastagodásával együtt egyre nagyobb, összefüggő vízfelületeket borítanak be. A kalitkákon belüli terjedésüket a víz mozgása segíti. Jelentősebb kártételt május végén és júniusban okozhatnak, amikor a még fiatal rizsnövények víz alatti és a víz felszínén fekvő leveleire rakódva gátolják azok növekedését. A vastagodó algabevonat tömege alatt a vízen fekvő levelek is a víz alá merülnek, és az egyre kisebb asszimilációs tevékenység következtében ezek a levelek elpusztulhatnak. A vastag, sűrű algaréteg képződése állománypusztulást idézhet elő. Rizstelepeinken az alábbi algafélék a leggyakoribbak: kékmoszatok (Mycrocystis flos-aquae, Mycrocystis aeruginosa), kovamoszatok (Diatoma vulgare, Neidium iridis, Nitzschia denticula), zöldmoszatok (Hydrodictyon utriculatum, Actinastrum hantzschii), ostor nélküli (járom-) moszatok (Spirogyra hungarica, Spirogyra nitida, Spirogyra catenaeformis), csillárkamoszatok (Chara foetida, Chara fragilis).

Állandó, vagy ideiglenes vízborítás nélkül fejlődő rizsállományokban a mocsári gyomfajok visszaszorulnak, és más – az adott termőhelyre jellemző – szántóföldi gyomok kerülnek előtérbe.

A rizs gyomirtása

Hazánkban a gyomnövények elleni védekezés lépéseit – a rizs vetésétől és fejlődési fázisától is függően – elsősorban a kakaslábfűfélék és a zsióka fejlődése határozza meg. A vegyszeres gyomirtás legismertebb lehetőségeiről a táblázatok nyújtanak áttekintést. A rizs és a gyomnövények fejlettségi állapotától, valamint az alkalmazni kívánt vegyszeres beavatkozás követelményeitől függő, megfelelő mélységű vízréteg tartása a gyomszabályozás egyik leglényegesebb tényezője. Ahhoz, hogy a víz gyomszabályozási lehetőségei hatékonyan érvényesülhessenek, alapvető követelmény a teljesen sík talajfelszín kialakítása a kalitkákban. Jó vízkezeléssel és más agrotechnikai eszközökkel segíthetjük a gyomok egyenletes kelését, ezáltal is növelve a vegyszeres védekezés hatékonyságát. A vetésváltási rendszerben a növényi sorrend helyes kialakításának eredményeként szintén jelentősen csökkenthető a rizstelepek gyomfertőzöttsége.

Talajfelületre való rizsvetést követően, megfelelő mélységű vízréteg tartásával a kakaslábfűfélék és a kétszikű gyomok kezdeti növekedését és fejlődését hatásosan lehet korlátozni. Így mocsári gyomokkal nem fertőzött területen a rizs vegyszeres gyomirtás nélkül is termeszthető.

Az algák elleni védelemben jelenleg a kémiai védekezés általános, poli-etilén-diammónium-klorid vagy réz-szulfát hatóanyagú vegyszerekkel.

A rizsfű és a nád az ugarszakaszban, glifozát hatóanyagú szerekkel irtható.

A kakaslábfűfélék elleni kémiai védekezés technológiája*

* Szilvássy (1983), valamint Kertész és Szabó (1992) nyomán módosítva

A zsióka és egyes más mocsári gyomok elleni kémiai védekezés technológiája*

* Szilvássy (1983), valamint Kertész és Szabó (1992) nyomán módosítva