Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A rizs kártevői

A rizs kártevői

Magyarországon az utóbbi időben a rizs egyik legjelentősebb kártevője a rizslevél-fonálféreg. Kártétele a leveleken, a bugákon és a termésveszteségen keresztül érzékelhető.

Hazai rizsföldjeink jellegzetes, régóta ismert kártevői az ízeltlábúak törzsébe tartozó állatfajok. Annak alapján, hogy a rizst milyen fejlődési állapotában támadják meg, két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba a csírázó és kelő rizs, a másikba az ennél fejlettebb növény kártevőit soroljuk. Az előbbiekhez tartoznak a tollas árvaszúnyog, illetve annak egyes rokon fajai, valamint a nyári pajzsosrák és a tüskésorrú rák, míg a másik csoportba a rizsszúnyog és az aknázó rizslégy.

E fajok (az aknázó rizslégy kivételével) vízi szervezetek, eredeti élőhelyüket különböző vízállásos területek és vízfolyásos helyek képezik. Egyikük sem kizárólag a rizsföldek állatvilágához tartozó faj. A rizs akkor lehet táplálékforrásuk, amikor károsító alakjuk adott fejlődési időszaka egybeesik a rizs bizonyos fenofázisával. A tollas árvaszúnyog, a nyári pajzsosrák és a tüskésorrú rák elsősorban a felületi vetésben, a rizsszúnyog és az aknázó rizslégy a talajba vetett rizsállományban is károsít.

A rizstelepeken sok madárfaj kártételével is számolni kell. A hazai rizsföldeken megtalálható madárfajok többsége a rizst nem károsítja, de némelyek a tenyészidő bizonyos időszakaiban nagy veszteségeket okozhatnak. A galamb- és gerlefélék (Columba spp., Streptopelia spp.) a vetés után a felületre szórt vetőmag felszedésével károsítanak. A fácán (Phasianus colchicus) és a vetési varjú (Corvus frugilegus), valamint a verébfélék (Passer spp.) a talajba vetett, száraz talajfelszínű rizsföldeken a csírázó szemeket és a zsenge hajtásokat eszik. A verébfélék ezenkívül a bugában lévő, érő szemeket is fogyasztják. A récefélék (Anas spp.) tavasszal elsősorban a felületre vetett rizsföldeken eszik a szemeket és a csíranövényeket. A fiatal rizs kitaposásával és kifürdésével állományritkulást okoznak. Nyár végén, különösen az esti órákban, nagy csapatok szállhatják meg a rizstelepeket. Mozgásuk, fel- és leszállásaik eredményeként a szemek elpereghetnek, a rizs szára eltörik, bugája a vízbe kerül. A vadludak (Anser spp.) aratás előtti kártétele hasonló a récefélékéhez.

Esőztető öntözéses rizsvetésekben, illetve vízborítás nélkül fejlődő rizsállományokban olyan állatfajok kártétele is megfigyelhető, amelyek árasztott rizsvetésekben nem vagy csak ritkán fordulnak elő.

Rizslevél-fonálféreg

(Aphelenchoides besseyi)

Tápnövénykör: a rizslevél-fonálféreg a kakaslábfűféléken, a rizsfűn, a kölesen, a hagymán, a szamócán és a szóján is megtalálható.

Kárkép: a fertőzött rizsnövények a fejlődés kezdetén többnyire tünetmentesek. Nagy fonálféreg-fertőzés esetén azonban a 4–6 leveles rizsen mozaikos sárgulás figyelhető meg.

A fehér levélcsúcsszáradásnak hívott rizsbetegség neve a fonálféreg-kártétel legjellegzetesebb tünetére utal. A rizs leveleinek 3–5 cm-es csúcsi része elfehéredik, majd száradásszerű tüneteket mutatva elhal. A fertőzött levelek középső és alapi része néha sötétebb zöld színű lesz. A tünetek elsősorban a felső leveleken jelentkeznek. A zászlólevél sok esetben megcsavarodik, és a buga csak részben vagy egyáltalán nem tud a levélhüvelyből kiemelkedni. A fertőzés hatására a bugák hossza rendszerint kisebb lesz. Csökken a szemek száma és tömege, s jelentősen megnő a bugák sterilitása. A beteg növények az egészségeseknél sok esetben alacsonyabbak, néha törpeség is megfigyelhető rajtuk. Nem minden fonálféreggel fertőzött, beteg növényen láthatók a jellegzetes levél- és bugatünetek, de terméscsökkenés ilyen esetekben is megfigyelhető.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ rizstermesztő régióinak többségében előforduló rizslevél-fonálféreg okozta kártételt, mindenütt a rizs betegségei között tartják nyilván. Hazánkban az 1960-as évek végétől vizsgálják rendszeresen a betegség tüneteit. Azóta a fonálféreg terjedése folyamatos, s a fehér levélcsúcsszáradás ma már az egyik legveszélyesebb betegsége a rizsnek.

Fejlődésmenet: a fonálféreg elsősorban vetőmaggal terjed, de gazdanövényeinek fertőzött maradványain és a tarlóra került rizsszemekben is áttelelhet. A vetőmagban a pelyva alatt 2–3 évig is megőrzi életképességét. A csírázó szemben aktivizálódó nematódák a rizs növekedésével fokozatosan fertőzik az új leveleket. Táplálkozásuk hatására a szállítónyalábok működésében zavarok lépnek fel. Szaporodásuk eközben folyamatos, egyedszámuk gyorsan nő. A fonálféregnek egy tenyészidőszakban több, akár 10 nemzedéke is lehet.

Ökológia és előrejelzés: a rizslevél-fonálféreg életciklusának hossza a hőmérséklettől és a páratartalomtól is függően 1–3 hét. Fejlődésének hőmérsékleti küszöbértéke 13 °C, optimuma 23–32 °C. Felületre, illetve vízbe vetett rizsnél a betegség fellépésének veszélye kisebb.

Védekezés: kis tételű magminták esetében 10–15 perces meleg (55–61 °C-os) vízben való áztatás javasolt a vetőmag fonálféreg-mentesítésére. Nagy mennyiségű vetőmagnál 24 órás hideg vízben való előáztatást követően 15 percnyi meleg (51–53 °C-os) vizes kezelés javasolható. Hazánkban „sav-lúgos” csávázási technológiát dolgoztak ki a vetőmagvak fonálféreg-fertőzöttségének megszüntetésére, illetve csökkentésére. A fertőzés lehetőségeinek csökkentése céljából fontos a jó vetőmagtisztítás és a csávázás.

Nyári pajzsosrák és tüskésorrú rák

(Triops cancriformis) (Lepthesteria dahalacensis)

Tápnövénykör: a kártevők vízállásos területek és vízfolyásos helyek korhadó növénymaradványaival, illetve élő növényi részekkel is táplálkoznak.

Kárkép: e levéllábú rákok az árasztást követő 8–10 nap elteltével kezdenek a vízben mozogni. Ha nagy számban fordulnak elő, a táblát borító árasztóvíz az iszapkolloidoktól való szennyezettség miatt zavarossá válik. A tartósan zavaros vízben a rizsre iszapbevonat, majd alga rakódik, s a rizs fejlődése lelassul.

A nyári pajzsosrák az 1–2 leveles rizs gyökereit vagy szárhajtását is átrágja, s így a rizs elpusztul. A levéllemezt kicsipkézi vagy harántirányban átrágja, vagy a levél csúcsát lerágja. Az iszapban való turkálásával a még gyengén legyökeresedett növényeket kitúrja, s azok a víz felszínére kerülve – a szél hatására – a gátak mellé sodródnak.

A tüskésorrú rák jelenléte csak amiatt káros, hogy a talaj felső, iszapos rétegében, táplálék után kutatva turkál, s eközben kilökdösi a még gyenge gyökérzetű rizst.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindkét állat az időszakos, sekély vízborítású helyek széles körben elterjedt lakója. Jelentősebb rizskártevőként azonban csak néhány európai országban ismertek. A tüskésorrú rák kártétele rendszerint kisebb a pajzsosrákénál.

Fejlődésmenet: a rákok az év legnagyobb részét pete állapotban töltik. A peték évekig megőrzik életképességüket, így a néhány évre kikapcsolt, majd újra rizstermesztéssel hasznosított telepeken is megjelenhetnek. Fennmaradásukhoz a peték átmeneti kiszáradása szükséges. A peték már 12 °C-os vízben fejlődésnek indulnak, s 2–4 nap alatt kelnek ki. A fejlárvákból többszöri vedléssel alakulnak ki az ivarérett állatok. A kifejlett pajzsosrák pajzshossza mintegy 30 mm. Potrohának utolsó szelvényéből 30–40 mm hosszú, villaszerű függelék ágazik ki. A tüskésorrú rák kifejlett korban 8–12 mm hosszú. Testét hosszú, lapított, kagylószerű héj fedi.

Ökológia és előrejelzés: mindkét szervezet a felületi vetésű rizst károsítja, mivel ez esetben a rizsföld végleges elárasztására már közvetlenül a vetés után sor kerül. Megjelenhetnek a talajba vetett rizs tábláin is a kelesztő árasztások során, a kalitkák mélyebb részein visszamaradó vízfoltokban, de ott a víz eltűnésével együtt már korai fejlődési állapotban elpusztulnak. Terjedésükben a vízszállító rendszerek fontos szerepet játszanak.

Védekezés: a rizs talajba vetésével kártételük megelőzhető. Felületi vetésben jelentkező kártételnél az átmeneti lecsapolás vagy a vegyszeres védekezés jelenthet megoldást.

Tollas árvaszúnyog

(Chironomus plumosus)

Az iszaplakó Chironomida lárvák közül, hazánkban a Chironomus plumosus fajt tartották kártevőnek korábban. Ez terjedt el általánosan a szakirodalomban is. Szító András vizsgálatai azonban bizonyították, hogy nem a Chironomus plumosus nevű faj, hanem egyes rokon fajok lárvái károsítják a rizst. E fajok lárvái külsőleg teljesen hasonlóak a tollas árvaszúnyog lárváihoz. A kártevők jellemzése – részben a tollas árvaszúnyogról mint rizskártevőről közölt korábbi ismeretek alapján – az alábbiak szerint összegezhető.

Tápnövénykör: a kártevő a szúnyog lárvája, amely a vízállásos területek és vízfolyásos helyek korhadó növényi anyagaival, algákkal és más élő növényi részekkel, valamint apró állati szervezetekkel is táplálkozik.

Kárkép: a lárva a rizsnek rendszerint a csírahajtását rágja át, közvetlenül a rizsszem fölött, illetve a csíranövény gyökerét fogyasztja. A lerágott csírarészek vagy a gyökértelen csíranövények a víz felszínén, majd a vízmozgás következtében a gátak mellett is megfigyelhetők.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a tollas árvaszúnyog vagy a rokon fajok szinte minden vizes élőhelyen előfordulnak. Az árasztott rizstáblákon időnként tömegesen lépnek fel. Jelentős kártételükkel csak felületi vetésű rizsföldeken kell számolni.

Fejlődésmenet: a kártevőnek évente 3–4 nemzedéke van. A rizst általában az első, korai kitavaszodás esetén pedig a második nemzedék károsítja. A 10–12 mm hosszú, szürkéssárga szúnyog kocsonyaszerű burokkal védett csomókban, a víz felszínére rakja le petéit. A megduzzadt petecsomók a vízben lesüllyednek, s a kikelt lárvák iszapszemcsékből csőszerű lakókamrát készítenek. A kezdetben színtelen lárvák később fénylőek, élénkpiros színűek, 14–16 mm hosszúak és legalább 1 mm szélesek lesznek. Fejük lapos, sötétbarna.

Ökológia és előrejelzés: túlszaporodására korai kitavaszodás, csapadékos, meleg időjárás esetén, elsősorban a nagy szervesanyag-tartalmú talajokon lehet számítani.

Védekezés: átmenetileg száraz talajfelszínen a lárvák hamar elpusztulnak, de a rizsföldek lecsapolása általában nem nyújt teljes védelmet a kártevő ellen. Felületi rizsvetésekben inszekticides kezeléssel lehet a leghatékonyabban védekezni.

Rizsszúnyog

(Cricotopus bicinctus)

Tápnövénykör: tápnövényei közé tartoznak az algák és egyes magasabbrendű vízinövények, így a rizs is.

Kárkép: az imágó lárvájának kártételére a rizs 4–5 leveles fenofázisáig számíthatunk. A lárvák a vízfelszínen fekvő rizslevelek fonáki, víz felőli részén táplálkoznak. Az erek mentén a levelet csíkokban hámozzák, kirágják. Enyhébb kártétel esetén a növények megsárgulnak és visszamaradnak a fejlődésben. Súlyosabb esetben a megrágott levelek szétfoszlanak, tartásukat elvesztik és a víz alá merülnek. A vetés megritkul vagy foltszerűen kipusztul, amit a táblán megjelenő víztükrök (foltok) is jeleznek. Ez elsősorban a terület mélyebb, vízzel borított területein fordul elő, ahol a mély víz alatt felnyurgult növények leveleinek többsége nehezen egyenesedik fel, s így hosszabb ideig a víz felszínén fekszik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: holarktikus faj, tehát Észak-Amerikában, Afrika északi részén, Európában, Ázsiában és az északi sarkvidéki faunatartományban is előfordul. Az Alföld rizstermő körzeteiben szinte mindenütt megtalálható. Tömeges megjelenése s így a jelentős kártétel veszélye hazai rizsföldjeinken igen gyakori.

Fejlődésmenet: a rizsszúnyognak hazánkban évente 3–4 nemzedéke van. A lárva az általa készített iszapcsövecskékben, fagymentes helyen telel át, és tavasszal itt bábozódik. A szürkésbarna imágó 3–5 mm hosszú. Sárgászöld torán 3 hosszanti, potrohízein pedig egy-egy haránt irányú, sötétbarna sáv látható. A rizst vagy az első, vagy a második, esetleg mindkét nemzedék károsítja. A szúnyogok kis összefüggő csomókban rakják le petéiket a vízre. A lárvák kezdetben a víz alatti iszapfelszínen fejlődnek, majd a víz felszínén, a rizs vagy más növények levelein táplálkoznak. A víz alatti talajfelszín alacsony oxigénkoncentrációja gyorsítja a lárvák vízfelszínre való mozgását. Terjedésüket a víz hullámzása is elősegíti. A lárva a vízben lassan, villózva mozog, a vízből kiemelve rángatózásszerű mozgást végez. A kifejlett lárva 8–10 mm hosszú, 1 mm széles és fénylően átlátszó, kezdetben zöldesszürke, majd vöröseszöld színű.

Ökológia és előrejelzés: a kártevő tömeges megjelenése május végén és június első felében várható. Az élő növényi szervezetek jelenlétén kívül a korhadó növényi anyagok bősége is hozzájárulhat túlszaporodásukhoz. A rizsszúnyog lárvája alapvető haltáplálék.

Védekezés: a kártétel, illetve a kártételi veszélyhelyzet és a víz-, valamint a léghőmérséklet közötti összefüggés alapján a vegyszeres védekezés optimális időpontja a meteorológiai előrejelzés figyelembevételével tervezhető. A megfelelő mélységű (kellően alacsony vagy magas) vízborítás tartása szintén hatékony megelőzési, illetve védekezési eljárás.

Aknázó rizslégy

(Hydrellia griseola)

Tápnövénykör: a rizslégy tápnövénykörébe a rizsen kívül számos gyomfaj is sorolható. Ilyenek a kakaslábfűfélék, egyes sásfélék és más vízinövények is.

Kárkép: a légy károsító alakja a szennyessárga színű, mintegy 4 mm hosszú és 1 mm széles nyű. A petékből a rizs levelén kikelő lárvák befúrják magukat a levélbe, és abban különböző alakú és hosszúságú, aknaszerű járatot rágnak. Az erősen aknázott levelek szétfoszlanak, majd víz alá merülve elpusztulnak. A lárvák kártétele először a táblák mélyebb részein szembetűnő. A rizslégy lárvái elsősorban a vízen lévő leveleket károsítják.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: palearktikus, tehát afro-eurázsiai elterjedésű faj. A magyarországi rizsvetésekben egyes területeken időnként tömegesen elszaporodik, és ilyenkor nagy károkat okozhat.

Fejlődésmenet: a légynek évente 4–5 nemzedéke van, közülük rendszerint a második – a május második felétől június közepéig rajzó – jelentheti a legnagyobb veszélyt a rizs számára. A zöldesszürke színű, feketés csápú és lábú legyek sárgásfehér petéiket elsősorban a vízen elfekvő rizslevelekre rakják. Egy levélbe több lárva is befúrhatja magát, s 2–3 héten belül ott bábozódnak be. A vörösesbarna tonnabábból 8–10 nap múlva fejlődik ki a légy. A kártevő általában egyszikű gyomnövények szárában, báb alakban telel át.

Ökológia és előrejelzés: az enyhe tél, a hűvösebb, esősebb május és június eleje, valamint a tartósan magas vízborítás kedvező a rizslégy elszaporodásához. A kártétel lehetőségét jelentősen befolyásolja a rizs adott időbeni fejlődési állapota. Nem károsíthatnak a lárvák, ha peterakáskor a levelek víz alatt vannak, és kicsi a károsítás veszélye akkor is, ha a rizs levelei már kiemelkedtek a vízből. A rizslégy minden fejlődési alakban elpusztul, ha legalább egy napig víz alatt van. Természetes ellenségei közül egy gyilkosfürkészfaj ismert, amely lárváit és bábjait pusztítja el.

Védekezés: gyorsan fejlődő, egészséges rizsállomány nevelésével s megfelelő mélységű vízborítás alkalmazásával megelőzhető, illetve csökkenthető a kártétel. Szükség szerint preventív kémiai védekezésre vagy szisztémikus inszekticidek használatára is sor kerülhet.