Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

4. fejezet - A rizs

4. fejezet - A rizs

A rizs betegségei

A rizs betegségei részben biotikus (kórokozó) eredetűek, részben pedig abiotikus tényezőkre vezethetők vissza. A nem kórokozó eredetű betegségek általában tápanyag-ellátottsági zavarok eredményeként alakulnak ki, rendszerint valamilyen talaj- vagy időjárási rendellenesség, vagy más környezeti stressz hatásai nyomán.

A rizs abiotikus betegségei közül elsősorban a víz, valamint egyes makro- és mikroelemek hiányából vagy többletéből adódó élettani betegségek okozhatnak nagy terméskiesést. Hazánkban főleg az alacsony hőmérséklet közvetlen vagy közvetett hatásai idézhetnek elő élettani betegséget, illetve táplálkozási rendellenességet a rizsnél.

A részleges sterilbugájúságot, más néven ablakosbugájúságot, a virágzáskor előforduló lehűlések okozzák. A virágok egy része nem termékenyül meg, a pelyvalevelek elszáradnak, kifehérednek. Hasonló tüneteket okozhat a virágszervek kialakulása idején bekövetkezett lehűlés is.

A gyökérfulladást vagy élettani barnulást a talaj nitrogénbősége és teljes oxigénhiánya idézheti elő a tenyészidő második felében. A mikrobiális tevékenység következtében képződő kén-hidrogén mérgező hatású a gyökerekre. A növények levelei száradnak, barnulnak, majd elhalnak. A gyökerek feketednek és bűzösen rothadnak.

A biotikus eredetű betegségek közül hazánkban a legjelentősebbek a járványos barnulás, a barna levélfoltosság, a rizsbakteriózis és a fehér levélcsúcsszáradás. A Corticium sasakii gomba által okozott levélhüvely-foltosság szintén károsítja a rizst. Csíra- és palántakárosodással vagy pusztulással járó betegséget okozhatnak még az alábbi kórokozók is: Fusarium spp., Pythium spp., Mucor spp., Corticium rolfsii, Gibberella fujikuroi. A vírusbetegségek közül Magyarországon az árpa sárga törpülés vírusának fellépése okozhat kárt a rizsállományban.

Pirikuláriás barnulás

(Pyricularia grisea)

Gazdanövény: rizs, gabonafélék és különböző fűfajok.

Tünet: a betegség legszembetűnőbb tünetei azok a foltok, amelyek elsősorban a levéllemezeken találhatók, de a hajtás szinte minden részén előfordulhatnak, bár a levélhüvelyen csak igen ritkán figyelhetők meg.

A levéllemezeken látható foltok jellemzői különböző fajtáknál és eltérő környezeti körülmények között változóak lehetnek. A megjelenő apró foltok először szürkészöld árnyalatúak, szegélyük sötétebb zöld színű. Később a foltok jól láthatók, világosszürke színűvé válnak és peremük barna lesz. A levelek hosszirányában megnyúlt, a két végén kihegyesedő, orsó alakú foltjainak közepén látható a gomba spóráinak bársonyos bevonata. Az egyes kifejlett foltok hossza elérheti a 10–15 mm-t, míg szélessége a 3–5 mm-t. A növekvő, összeérő foltok a levéllemezek nagy felületét károsíthatják. A levélalap szöveteinek elroncsolódása esetén a levél elszárad, letörik.

A szár nóduszain először kis sötétbarna folt jelzi a fertőzést, majd a nódusz körbe és befelé haladva megfeketedik, s rajta körkörös bemaródás keletkezik. A szár e helyen meg is törhet. A buganyakon, azaz a buga alatti nóduszon szintén látható feketedés, befűződés és néha penészcsomó is. A betegség e formáját nevezik nyakbetegségnek. A beteg nyak felett a buga elfehéredik, elszárad és sok esetben meddő lesz. A betegség tünetei esetenként a bugaágakon is láthatók.

A szemek pelyváin megfigyelhető foltok hasonlóak a levéllemezeken találhatókhoz, de kisebbek azoknál.

A betegség a rizsállományban először foltokban lép fel, ahonnan nagyon gyorsan, járványszerűen terjed. Erős fertőzés esetén a növényzet teljesen elszárad, vörösesbarna lesz, s összekuszáltan megdőlhet, lerogyhat.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: hazánkban a járványos barnulás, a pirikuláriózis és a bruzone is ismert elnevezése a pirikuláriás barnulásnak, amely a világ minden rizstermesztő országában előfordul, és sok helyen a legjelentősebb rizsbetegségként tartják számon. Magyarországon több alkalommal okozott igen súlyos károkat, néhány évben nagy területeken, csaknem teljes állománypusztulást és termésveszteséget idézve elő. A jobb rezisztenciájú fajták termesztésbe vonása óta hasonló mértékű kár nem fordult elő, de a betegség kialakulásához kedvező feltételeket biztosító években a pirikuláriózis fellépésével számolni kell.

A kórokozó életmódja: a gombának a rizs fertőzött növénymaradványain áttelelt szervei a következő tenyészidőszakban a számukra kedvező környezeti feltételek mellett elszaporodnak és a fertőzés elsőrendű forrásául szolgálnak. A fertőzött magvak és a gomba gyomgazdanövényei szintén szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában.

A konídiumok képződése és kibocsátása elsősorban a hajnali órákban, magas relatív légnedvesség mellett intenzív. A fertőzés hatására kialakuló foltokon, a megjelenésüket követő 3–8 nap alatt legnagyobb a spóraképződés. A beteg foltok hosszabb ideig képesek spóratermelésre 16–24 °C hőmérsékleti tartományban, mint ennél magasabb hőmérsékleten. A spórák a légáramlatok segítségével elterjednek, s ezáltal teremtik meg a fertőzés mind nagyobb területen való kialakulásának alapfeltételét.

A konídiumok csírázásához az optimális hőmérséklet 25–28 °C, a kritikus relatív légnedvesség pedig 89–96%. A konídiumok csírázását követően a tapadókorong és a fertőző csíratömlő kifejlődik, s a kórokozó a kutikulán és az epidermiszen vagy a sztómákon keresztül hatol be a gazdanövény sejtjeibe. A betegség lappangási idejét a hőmérséklet jelentősen befolyásolja, 25–28 °C-on 4–5 nap, míg 9–11 °C-on akár 13–18 nap is lehet.

Ökológia és előrejelzés: a mérsékelt éghajlati övben, így hazánkban is, csak július végén és elsősorban augusztusban található jelentősebb spóramennyiség a levegőben, ezért a pirikuláriafertőzés elterjedésének ez a fő időszaka. A levegő spórafertőzöttsége önmagában nem jelent nagy veszélyt, hisz a betegség kialakulásához a fertőzést elősegítő környezeti tényezők megléte és a betegségre fogékony fajta jelenléte is szükséges. A hirtelen bekövetkező és tartósan alacsony hőmérséklet, a nagy páratartalom, a borús, esős periódus elősegíti, illetve felgyorsítja a fertőzést és a betegség kifejlődését ebben az időszakban. A nagy adagú nitrogénműtrágya fertőzést fokozó hatása szintén bizonyított. A kedvezőtlen klímatényezőkkel együttesen azt okozza, hogy a növényben megnövekszik az oldható nitrogén aránya, amely a gomba táplálása, a betegség kifejlődése szempontjából kedvező. A túlzott nitrogénfelvétel egyben csökkenti a növény epidermiszsejtjeinek szilíciumtartalmát, megkönnyítve ezáltal a fertőző gombák sejtbe jutását is.

Védekezés: a pirikuláriás vagy járványos barnulás elleni védekezés leghatékonyabb módja a betegség-ellenálló fajták termesztése. Azokban a rizstermesztési régiókban, ahol a környezeti körülmények nem optimálisak a járványos barnulás számára, a rezisztencianemesítés önmagában is eredményes eszköze lehet a pirikuláriózis elleni védelemnek. A rendszeres, nagy mértékű fertőzésnek kitett területeken, s ott, ahol nem állnak rendelkezésre a kielégítő rezisztenciájú fajták, agronómiai eszközökkel és fungicides kezeléssel is lehet csökkenteni a betegség kialakulásának és elterjedésének lehetőségét. Trópusi területeken a vetésidő, a tápanyag-utánpótlás, valamint a vízellátás módjának helyes megválasztása csökkentheti a járványos barnulás kártételét. Egyes szisztémikus fungicidekkel (pyroquilon, tricyclazole) való csávázás a trópusi országokban hatékony védelmet nyújt a tenyészidő első felében is fertőzésnek kitett rizs számára. A növényállományok fungicidkezelésének szükségességét néhány országban (pl. Japánban) jól szervezett előrejelző szolgálat és szimulációs modellezés ajánlásai alapján határozzák meg.

Magyarországon a külföldi eredetű rezisztens fajták széles körű kipróbálása és a rezisztencianemesítés az 1955. évi nagy kártétel után kezdődött meg. A kémiai védekezés területén kezdetben higanytartalmú szerekkel, később antibiotikumokkal, majd pedig szisztémikus készítményekkel folytak kísérletek. A jobb rezisztenciájú fajták termesztésbe vonásával a vegyszeres kezelési kísérletek háttérbe szorultak. Tökéletes rezisztenciával rendelkező rizsfajták még más országokban sincsenek, így a betegség kialakulására hajlamosító tényezők figyelembevételével, a megelőző jellegű védekezésre is nagy hangsúlyt kell fektetni.

Barna levélfoltosság

(Helminthosporium oryzae)

Gazdanövény: a kórokozó a rizsen kívül a muharfajokat is fertőzi.

Tünet: a betegség során a gyökérnyakat szürkésbarna, bársonyos bevonat vonja be, és a csíranövény el is pusztulhat. Fejlettebb növényeknél a leveleken megjelenő apró, kör vagy ovális alakú foltok jelzik először a betegséget. A foltok, amelyek a levél mindkét oldalán láthatók, fokozatosan megnyúlnak, színük barna, közepük világosabb, fakószürke. Széleiken a levélszövet elhal, elsárgul. A foltok hossza – a fajták érzékenységétől függően – rendszerint 2–14 mm közötti. A leveleken kívül a száron és a nóduszokon is felléphet a foltosság. A pelyvákon fekete foltok képződnek, s a szemek zsugorodottak lehetnek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó hazai elterjedéséről és az általa okozott kárról nincsenek pontos adatok. Rizsföldjeinken elsősorban a levélszimptómák jellegzetesek és gyakoriak.

A kórokozó életmódja: a gomba a rizsszemben vagy más fertőzött növényi maradványban is áttelelhet. Először a fiatal, kelésben lévő növényeket támadja meg. Ha ilyenkor nem is okoz jelentős károkat, a gomba felszaporodására, újabb konídiumnemzedékek kialakulására nyílik lehetőség. A levelekbe a gomba a kutikula áttörésével vagy a légzőnyílásokon keresztül hatol be.

Ökológia és előrejelzés: a betegségnek a környezeti tényezőkkel való kapcsolata hazai vonatkozásban még nem tisztázott. A tápanyagban szegény vagy árasztás, illetve vízborítás nélküli talajokon termesztett rizsnél gyakoribb a betegség kifejlődése.

Védekezés: a betegség elleni védekezés kialakításának egyik lehetséges módja az ellenálló fajták termesztése. A rizs rezisztenciája a kutikula vastagságával és a levelek polifenol-oxidáz-aktivitásával van egyenes arányban.

Rizsbakteriózis

(Pseudomonas syringae)

Gazdanövény: rizs.

Tünet: a baktériumos barnulásnak is nevezett betegség első tünetei a bugát takaró levélhüvelyen válnak láthatóvá, rőtbarna, szabálytalan alakú elszíneződés formájában. A buga sokszor csak részben vagy egyáltalán nem emelkedik ki a levélhüvelyből. A beteg növény bugái gyakran sterilek és éréskor sem bókolnak. A pelyvákon és néha a száron és a nóduszokon is barnás elszíneződések jelennek meg a betegség során.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozót (először Pseudomonas oryzicola néven) és az általa okozott betegséget Klement Zoltán írta le elsőként. Magyarországon kívül Kína északkeleti részén, Japánban, Chilében és Ausztráliában számoltak be e betegségről.

A kórokozó életmódja: a baktériumok a szállító edénynyalábokat körülvevő nyalábhüvelyben halmozódnak fel, de az edénynyalábokba nem hatolnak be. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel át, viszont a vetőmaggal való átvitelének a lehetősége sem kizárt.

Ökológia és előrejelzés: meleg és csapadékos időjárás segíti a betegség gyors kialakulását. Esős, párás időben, 25–30 °C mellett csak 2–3 nap az inkubációs idő.

Védekezés: a védekezésnek nincs kialakult gyakorlata. A fertőzési forrásul szolgáló növényi maradványok elpusztítása és a betegségre kevésbé fogékony fajták termesztése jelenthet megoldást.