Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A kukorica gyomnövényei

A kukorica gyomnövényei

A kukorica mint tág térrállású növény nem tudja felvenni a küzdelmet a gyomok ellen az ember tervszerű gyompusztító tevékenysége nélkül. Számos vizsgálat és gyakorlati eset igazolja, hogy gyomirtás nélkül a kukorica nem termeszthető sikeresen.

A korábbi és legutóbbi hazai vizsgálatok megkísérelték a gyomosság mértéke és a kukorica termésdepressziója közti összefüggés kimutatását.

Korábbi vizsgálatok szerint a gyomirtás nélkül termesztett kukorica termésátlaga a kontrollhoz viszonyítva pusztán 23,5%-ot ért el.

A kukoricában okozott gyomkártétel mértékének kimutatása rendkívül nehéz feladat, a vizsgált területek változatos, sokszor eltérő gyomfaj-összetétele miatt.

A kukorica gyomnövényzetének faji összetételét meghatározza, hogy a kultúrnövény vetése általában április közepén kezdődik és sok esetben egészen május végéig is eltart. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vetés-előkészítési talajmunkákkal a korábban kicsírázott vagy kihajtott gyomnövényeket mechanikus úton elpusztítjuk. Emiatt nem találhatók meg a T1-es és T2-es fajok a kukoricaterületeken.

A korábbi, áprilisi vetésekben még megtalálhatók a T3-as fajok, azonban a később (májusban) vetett táblákon már a T4-es csoport tagjai dominálnak.

A kukorica gyomnövényzetét a terület ökológiai és agrotechnikai viszonyai jelentősen megváltoztathatják.

Csapadékos május, június és július hónapok után mérsékeltebb gyomborítottság regisztrálható, ami elsősorban a preemergensen alkalmazott herbicidek jobb hatáskifejlődésével magyarázható.

A talaj kötöttsége és humusztartalma is hat a gyomnövényzetre. A kötöttebb és humuszban gazdagabb talajokon magasabb a gyomborítottság, és többek között a Sorghum halepense kedveli ezeket a talajokat.

A talaj pH-értéke és a gyomosság összefüggését vizsgálva arra az eredményre jutottak, hogy a 6–7 pH közötti tartományban fordul elő a legtöbb gyomfaj, és itt a legmagasabb a gyomborítottság. Pl. a Sorghum halepense nem kedveli a savanyú talajokat.

Az agrotechnikai tényezőket vizsgálva a vetésidőnek van hatása a gyomosodásra.

Az április 25. után vetett kukoricatáblák gyomborítottsága magasabb a korábbi vetésekhez képest, és a vetésidő előrehaladtával jelentősen csökken az Amaranthus retroflexus borítottsága.

A kukorica előveteményű kukoricatáblákon rendszerint nagyobb mértékű gyomosodással kell számolnunk, mint a kalászos elővetemények után. A monokultúra éveinek számával is nő a táblák gyomossága, és különösen a 4. és 5. évtől ugrásszerűen megnövekedik az egyéves egyszikűek aránya.

A kukorica állománysűrűsége is befolyásolja a gyomviszonyokat. A hektáronként 70 ezer tőnél sűrűbb kukoricaállományban látványosan lecsökken a gyomborítottság, ezen belül is az egyéves egyszikű fajok, valamint az Ambrosia elatior szorulnak vissza.

A kijuttatott nitrogénműtrágya-dózisok növekedésével nő az összes gyomborítottság, és különösen a Sorghum halepense kedveli a nitrogénben jól ellátott talajokat.

A kukoricatáblák gyomnövényzetére természetesen a gyomirtási technológiák, ezeken belül is a vegyszeres gyomirtás van a legnagyobb hatással.

A kukorica vegyszeres gyomirtását hazánkban négy évtizede kezdték. Az elmúlt 40 év gyomflóra-változtató hatását ma már jól nyomon követhetjük, mert világosan kirajzolódnak a tendenciák.

A kukorica domináns gyomnövényeinek sorrendváltozása Magyarországon

A gyomflóraváltozás szorosan összefügg az egyes időszakokban nagymértékben alkalmazott herbicidhatóanyag-típusokkal.

Ez ideig három, jól elkülöníthető szakaszt figyelhettünk meg a kukorica-gyomflóra változásában.

Az 1950-es évek elején-közepén bevezetett atrazin és 2,4–D tartalmú herbicidek az egyébként vegyes összetételű – az adott ökológiai környezetben hosszú távon kialakult – gyomegyüttesben drasztikus szelekciót eredményeztek. A mértéktelen atrazinhasználatnak és az ebből következő kényszerű tartós monokultúrának tulajdonítható az egyéves és évelő fajok borítottságának ugrásszerű megnövekedése.

Az Echinochloa crus-galli a kukoricában az országos gyomdominancia-sorrend első helyére került már az 1970-es években, és ezt a pozícióját azóta is tartja. Az ország középső és déli területein felszaporodott Sorghum halepense lokálisan, táblaszinten teszi próbára a herbológiával foglalkozó szakembereket.

Az egyszikű gyomok felszaporodásával párhuzamos, de ellenkező előjelű, csökkenő tendenciát mutatott a Convolvulus arvensis és a Cirsium arvense.

A kukorica-gyomflóra változásában a második, jól elkülöníthető szakaszt az atrazinrezisztens biotípusok kialakulása jellemezte az 1970–80-as években. Egyik évről a másikra tanúi lehettünk e káros folyamat kialakulásának. A jelenséget eleinte az A. retroflexusnál figyelhettük meg, később más gyomfajoknál is kialakultak az atrazinrezisztens biotípusok. Az eredmény az Amaranthus retroflexus borítottságának nagymértékű megnövekedése. Bizonyítják ezt a három időszakban elvégzett országos gyomfelvételezési adatok. 1950-ben a disznóparéj a 11. helyen állt az országos gyomdominancia-sorrendben, ma a 2. helyen. Hasonló, bár nem ilyen határozott borítottságnövekedést tapasztaltunk a Chenopodium album esetében.

A harmadik szakaszra a karbamid típusú herbicidekre kevésbé érzékeny, egynyári kétszikű gyomfajok felszaporodása volt a jellemző az 1980–90-es években. Ezek a fajok elsősorban a karbamidtípusú herbicidekkel kezelt napraforgó-, szója-, burgonya- stb. területeken szaporodtak fel, ami következményeként nagy tömegben jelen vannak a nem atrazinnal gyomirtott kukoricatáblákon is. Ide sorolható az Ambrosia elatior, amely a korábbi országos gyomdominancia-sorrend 15. helyéről a 4. helyre tört elő, vagy a Polygonum lapathifolium, a Datura stramonium és a Xanthium italicum rendkívül határozott dominanciaemelkedése.

Az 1990-es évek kukorica-gyomnövényzetére továbbra is az Echinochloa crus-galli kizárólagos első helyezése a jellemző, de a különösen veszélyes, nehezen irtható, nagy kárral fenyegető gyomfajok térhódításának lehetünk tanúi.

Veszélyes gyomfajok elterjedése kukoricában

Forrás: Tizenkét jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérése. Bp, 1990

Domináns gyomnövényfajok kukoricában (T4 életformacsoport)

Az említetteken túlmenően a napraforgó árvakelése elleni küzdelem jelenti a kukoricában napjaink egyik legégetőbb gyomproblémáját.

A gyomirtás eredményét az dönti el, mennyire ismerjük a terület gyomnövényzetét. A gyomok számbavételére a Balázs–Újvárosi-féle gyomfelvételezési módszert használjuk.

A módszer lényege, hogy 2×2 m-es négyzeten felmérjük a gyomok területfoglalását az erre a célra kidolgozott skála segítségével. A felvételeket általában 6 hektáronként jelöljük ki, és a táblát úgy járjuk be, hogy lehetőség szerint a legbővebb információt nyerjük a terület gyomosságáról.

A gyomfelvételezési adatokat feldolgozva megállapítható a táblára jellemző domináns gyomnövényzet, annak életforma-megoszlása, az egy- és kétszikűek aránya stb.

A felvételezés idejét az dönti el, hogy milyen célra használjuk fel a szerzett információkat.

Az állomány (posztemergens) kezelések tervezéséhez a felméréseket a kukorica kelése és négy leveles állapota között célszerű elvégezni.

Amennyiben az alkalmazott vegyszeres gyomirtás eredményét kívánjuk kiértékelni vagy hosszú távra szeretnénk információt nyerni a tábla gyomnövényzetéről, akkor a felméréseket június végén, július elején kell elvégezni, amikor a kukorica kb. 1 m magasságú.

A gyomfelvételezéseket a tábla vagy terület gyomirtásitechnológia-tervezésénél hasznosítjuk. A herbicidek kombinációs partnereit úgy válogatjuk össze, hogy azok hatásspektruma a legteljesebben lefedje a tábla gyomnövényzetét, és ezzel a lehető legtökéletesebb hatást érjük el.

A tábla gyomirtástervezésére – a probléma soktényezős jellege miatt – célszerű ma már az erre kidolgozott számítógépes szoftvereket segítségül hívni. Ilyen programok rendelkezésre állnak nemcsak az árukukorica gyomirtásának tervezésére, hanem a kukoricavetőmag-előállítás esetére is.

A kukorica gyomirtása

A kukorica gyomirtásában az agrotechnikai, a mechanikai és a vegyszeres védekezési módokat alkalmazzuk. E módszerek célszerű ötvözete jelenti az integrált védekezést a kukorica-gyomirtás területén.

Agrotechnikai védekezés: ide sorolhatók a talajművelés, a vetés, a vetésforgó és a vetőmagtisztítás műveletei.

Az agrotechnikai gyomirtó eljárások akkor eredményesek, ha minden elemüket következetesen és rendszeresen beépítjük a védekezési eljárások sorába.

Ennek a védekezési módszernek három célja van:

  • a már kikelt gyomokat az előtt kell elpusztítani, mielőtt kárt okoznának vagy magot érlelnének,

  • meg kell akadályozni újabb gyomfajok betelepedését a táblára,

  • meg kell semmisíteni a talajban lévő szaporítóképleteket.

A talajműveléssel és talaj-előkészítéssel rendkívül hatékonyan védekezhetünk a gyomok ellen.

Amennyiben a kukorica előveteménye kalászos gabona volt, a tarlóhántás gyors és jó minőségű elvégzésével a T4-es gyomok nagy többségét csírázásra kényszeríthetjük, majd a tarlóápolási munkákkal fiatal korban elpusztíthatjuk. E művelet a nyár és az ősz folyamán többször is megismételhető.

Ha a terület szártarackos (G1) gyomokkal fertőzött, célszerű a tarlóhántást mélyebbre állított, éles tárcsával elvégezni. E művelet hatására a szétdarabolt tarackok újra hajtanak, jelentősen felhasználva tartalék-tápanyagaikat. Ezután szántással mélyre forgatjuk őket, s így rendszerint tömegesen elpusztulnak.

A G3-as (gyökértarackos) gyomok ellen már kevesebb sikeres módszerünk van. A tarlóhántás gyakori ápolási munkálataival azonban mindenképpen gyérítő hatás érhető el.

Az őszi mélyszántásnak több szempontból is nagy a jelentősége a gyompusztításban.

A már korábban említett tarlóápolási munkák befejezéseként sok fiatal egynyári és újrasarjadó szártarackos gyom forgatható alá, de jó hatása van a gyökértarackos fajok ellen is. Több, korábbi vizsgálat megállapításai szerint a Cirsium arvense és a Convolvulus arvensis visszaszorulásának a mélyművelés általános elterjedése volt a legfőbb okozója.

A korán elvégzett őszi mélyszántáson gyakran tömegesen csíráznak a T1-es és T2-es fajok, amelyek az őszi mélyszántás tavaszi elmunkálásával mechanikus úton megsemmisíthetők.

A tavaszi talaj-előkészítés kapcsán elsősorban a T2 és T3 életformacsoportba tartozó fajok irthatók eredményesen, de jó hatást érhetünk el a korán sarjadó évelők (pl. Cirsium arvense) ellen is.

A tavaszi talaj-előkészítési munkálatok többször is elvégezhetőek, mint pl. a kukorica vetőmag-előállítás és a csemegekukorica-termesztés esetében, ahol a tervszerűen és szakaszosan vetett táblák közül a legkésőbben vetetteknél van több lehetőségünk a mechanikai gyomirtás előnyeinek kihasználására.

A vetésforgó gyomszabályozó szerepe is rendkívül fontos.

Széles körű vizsgálatok bizonyítják, hogy a kukorica-monokultúra 4. évétől jelentősen megnövekszik a gyomborítottság, és elsősorban az egyszikű fajok felszaporodását regisztrálhatjuk.

A vetőmagnak a kukorica esetében nincs sok összefüggése a gyomosodással. A kukoricavetőmag-előállítás speciális műveletei (csőtöréses betakarítás, a gondos vetőmag-kikészítési technológia, a szemenkénti vetés) mind az irányban hatnak, hogy vetőmaggal nem fertőződhet újra a talaj.

A kukorica különböző célú termesztése és a gyomosodás között rendkívül szoros összefüggések mutathatók ki.

A silókukoricának termesztett táblákon – a magasabb tőszám miatt –mérsékeltebb gyomosodással kell számolnunk, ugyanakkor a zöldtömeg korai betakarításával a gyomnövények és érőfélben lévő magvaik is lekerülnek a területről.

A kukoricavetőmag előállítására szánt táblákon a növények kis habitusa és az apasorok letermelése miatt erős nyári vagy nyárutói gyomosodás következhet be még akkor is, ha a tavaszi gyomirtás eredményét korábban sikeresnek ítélték meg.

A csemegekukoricával bevetett területeken nagyobb gyomborítottságra kell számítani részben azért, mert a növény kistermetű, másrészt élelmezés-egészségügyi szempontok miatt a jó hatású posztemergens herbicideket kizárták az alkalmazásból.

A növényápolás munkafolyamatai a mechanikai gyomirtás fogalomkörébe tartoznak, ezért azokkal ott foglalkozunk.

Mechanikai gyomirtás: fél évszázaddal ezelőtt még szinte kizárólagos módszerként alkalmazták. A korábbi időszakban a sorközöket kultivátorozták kézi vagy lóvontatású eszközökkel, a sorokat pedig kézi kapálással gyomtalanították.

A sorköz-kultivátorozást és a kézi kapálást általában háromszor végezték el, először közvetlenül a kukorica kelése után, majd 4–6 leveles korban és végül a címerhányás előtt (esetenként augusztusban). Mindhárom alkalommal jelentős azon időintervallumok nagysága, amikor a kukoricának nagy energiát kell fordítania a gyomokkal szembeni versengésre.

A már korábban idézett vizsgálatok szerint a kétszeri kapálásban részesített kukorica szemtermése 28,7%-kal, háromszori kapálásnál pedig 13,4%-kal volt kevesebb a vegyszeresen gyomtalanított területhez képest.

A mechanikus gyomirtás jelentősége napjainkban ismét megnövekedett, ami az alábbi okokra vezethető vissza:

  • a biotermesztés egyedüli megvalósítható gyomirtási módszere,

  • a kistermelésben, házikertekben elegendő kézi munkaerő áll rendelkezésre,

  • a hibridek és fajták herbicidérzékenysége miatt fontos kiegészítő művelet a kukoricavetőmag-előállításban,

  • a közelmúlt fejlesztési eredményeként új, nagy teljesítményű mechanikus gyomirtó eszközöket (csillagkerekek, küllőskapák, talajmarók, forgóboronák, gyomirtó kefék stb.) fejlesztettek ki,

  • az utóbbi évtizedekben kialakult káros gyomszelekció miatt ma már tökéletes hatású vegyszeres gyomirtást (a herbicidárak növekedése miatt) csak nagyon magas költséggel lehet elérni, így az olcsóbb alapkezelési gyomirtó szeres technológiákat célszerűen párosítják a mechanikus eljárásokkal,

  • a sávpermetezés módszerének kifejlesztésével megvalósítható a sorok vegyszeres és a sorközök gépi-mechanikus gyomirtása.

A mechanikus gyomirtás előnye a költség- és környezetvédelmi pozitívumaiban rejlik, azonkívül a talajfelszín megmunkálásával javítjuk a talaj vízmegtartó képességét és élénkítjük a talajéletet.

Hátrányaként kell megemlíteni, hogy lehetőséget ad a kukorica és a gyom időleges kompetíciós küzdelmére, továbbá a gépi kultivátorozás által tőpusztulás okozható, főként lejtős területeken, a kultivátor oldalirányú elmozdulása miatt.

Vegyszeres gyomirtás:

  • presowing (vetés előtt alkalmazott) kezelések,

  • preemergens kezelések,

  • posztemergens kezelések.

Presowing kezelések A kukorica vetése előtt, általában az utolsó talaj-előkészítési eljárással egy menetben alkalmazzák. Az ekkor felhasználandó herbicidek nagy része a fény hatására és a hatóanyag magas gőztenziója miatt elbomlik, emiatt kell gondoskodni a talajba juttatásukról. E műveletet tárcsával, kombinátorral, ásóboronával, talajmaróval stb. lehet elvégezni. A kijuttatást és bedolgozást egy és külön menetben lehet végrehajtani. Az előbbi megoldás mind munkaszervezési, mind pedig hatékonysági szempontból előnyösebb.

A vetés előtt használatos herbicidekhez antidótumokat kevernek, csökkentve ezzel a kukoricára gyakorolt fitotoxikus hatást. Ennek ellenére vannak érzékeny vonalak vagy fajták, amely tulajdonságot érdemes figyelembe venni.

Az ekkor felhasználható herbicidek hatásspektruma elsősorban a magról kelő egyszikű gyomokra terjed ki, de jelentős mellékhatásuk van a magról kelő kétszikűek ellen is.

Az alkalmazás előnye száraz tavaszokon mutatkozik leglátványosabban, amikor az elmaradt csapadék hatására a preemergensen alkalmazott technológiák rossz hatásfokot mutatnak.

További előnye ennek az alkalmazási módszernek, hogy segítségével megnyújtható a kukorica gyomirtási munkafolyamatának ideje, aminek a nagy kukorica-vetésterülettel rendelkező gazdaságok látják elsősorban hasznát.

Csaknem egyedüli alkalmazható módszer a kukoricavetőmag-előállítás esetében, amikor az anya- és apasorok eltérő vetésideje miatt a gyomirtási munkaszervezési problémát ki lehet küszöbölni.

A presowing alkalmazás hátránya, hogy a kijuttatás idején nem felvételezhető a terület gyomnövényzete, és amennyiben nincs a korábbi évekről gyomfelvételezési adatunk, nem garantált a jó gyomirtó hatás.

A presowing alkalmazásnál szükséges 4–6 napos várakozás után kezdeni a vetést az esetleges fitotoxicitás megelőzése végett.

A kukorica presowing gyomirtó szerei

* Maximális dózisban irtja a magról kelő fenyércirkot.

** Maximális dózisban irtja a kölest.

Preemergens (vetés utáni, kelés előtti) kezelések

A kukorica vetése után és kelése előtti időszakban juttatjuk ki ezeket a készítményeket, amelyeket a csapadék a mag feletti talajzónába juttat. Az egy-két cm-re bemosódó herbicidek éppen a gyommagvak csírázási mélységében fejtik ki hatásukat úgy, hogy közben a kukoricát nem károsítják.

Nagy intenzitású csapadék hullása esetén a herbicidek a kukoricacsírát is elérhetik, és hatásmódjuktól függően veszélyeztethetik a kultúrnövényt.

Gyakoribb jelenség ennek az ellenkezője, amikor elmarad a tavaszi eső, és a herbicidek nem tudják hatásukat kellőképpen kifejteni.

Javasolható a herbicidek sekély bedolgozása, azonban megfelelő eszköz hiányában ez alig valósul meg.

Az ide tartozó herbicidek hatásspektruma a magról kelő egy- és kétszikű gyomokra terjed ki, nem hatásosak az évelő fajok ellen. Itt is elmondható, hogy jó gyomirtó hatást csak abban az esetben várhatunk, amennyiben van korábbról információnk a tábla gyomnövényzetéről, és a kombinációs partnereket ennek megfelelően állítottuk össze.

A dózis megválasztásánál vegyük figyelembe a talaj kötöttségét és humusztartalmát: kötött és humuszban gazdag talajokon az engedélyezett dózisintervallum magasabb dózisát, lazább és humuszszegény talajokon pedig az alacsonyabb dózist kell alkalmazni.

Fontos munkaszervezést érintő információ, hogy a gyomirtószeres kezelést lehetőleg azonnal a vetés után kezdjük meg, mert az esetleges hosszan tartó csapadékos időjárás körülményei között a kukorica kikelhet a kezelés előtt, és ekkor már a legtöbb készítményt nem lehet felhasználni.

A kukorica preemergens gyomirtó szerei

Posztemergens (állománypermetezési) kezelések

Korábban, amikor a presowing és preemergens módszereket alkalmazták széleskörűen, a posztemergens kezeléseket az alapkezelések hibáinak korrigálására alkalmazták elsősorban. Így az ország kukoricaterületének kb. 25%-a részesült állománykezelésben.

A posztemergens védekezést a kukorica szögállapotától (korai posztemergens) a növény 7–8 leveles koráig végezhetjük el, amennyiben azonban rendelkezünk levél alá permetező géppel, e művelet mindaddig végrehajtható, ameddig a traktor károsítás nélkül tud az állományban haladni.

Az állományban való gyomirtás előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:

A kicsírázott gyomnövényzet ismeretében célzott kezelést tesz lehetővé, pontosan megtervezhetők a legjobb hatású herbicid-hatóanyagok. Ebből adódóan költség- és környezetkímélő módszer.

A korai posztemergens kezeléseknél nem vagy alig jelentkezik a káros gyom-kukorica kompetíció.

A veszélyes, nehezen irtható egyéves kétszikű gyomok (selyemmályva, szerbtövis, napraforgó-árvakelés, csattanó maszlag stb.) elleni védekezés alkalmas eszköze.

Egyedüli védekezési módszer, amely egy menetben biztosítja a teljes hatásspektrum lefedését.

Az évelő gyomfajok elleni egyedüli hatásos módszer.

Az időjárási tényezők kevésbé befolyásolják a kezelések hatását.

A módszer korlátai:

Viszonylag nagy gépkapacitást és kínálati jellegű növényvédőszer-kereskedelmet feltételez a fenológiai optimumok betartása miatt.

A többnyire kontakt herbicidek tartamhatása nem megfelelő, emiatt a növényzet záródásáig meg kell ismételni a védekezést vagy eleve osztott technológiát kell alkalmazni.

Megkésett kezeléseknél érvényesül a káros gyom-kultúrnövény konkurencia.

Elkésett alkalmazásnál a kukoricanövény leveleinek és erősebb gyomosodás esetén a gyomnövényzet föld feletti részeinek takarása miatt a védekezés hatékonysága csökken.

A fent említett tényezők miatt a posztemergensen kezelt kukoricaterület aránya rohamosan növekszik.

A különböző időszakban elvégzett gyomirtási eljárások célszerű arányainak megválasztására és kombinálására a gazdaság gyomflórájának, gépkapacitásának és kukorica-termőterülete nagyságának ismeretében, alapos tervezőmunkával kerülhet sor.

A kukorica gyomirtásának tárgyalása kapcsán külön felhívjuk a figyelmet az atrazin hatóanyag használatának szabályaira.

Az atrazin hatóanyagot hozzávetőleg 40 éve használja a mezőgazdasági gyakorlat. A készítmény széles hatásspektruma, hosszú hatástartama, a kukoricára vonatkozó kitűnő szelektivitása és nem utolsósorban olcsó ára közkedveltté tette a termelők körében.

Széles körű és nagy dózisban való felhasználása következtében az atrazin hatóanyag Nyugat-Európában már elérte és szennyezi a talajvizet, és emiatt több országban korlátozták vagy betiltották használatát.

Hazánkban már 1972-ben rendeletben limitálták az atrazin hatóanyag felhasználását, és a legmagasabb kijuttatható mennyiséget a kétéves (3 kg/ha hatóanyag) dózisban határozták meg.

Az atrazin hatóanyagú herbicidek engedélymegújítását követően 1995-ben 1,5 kg/ha hatóanyagban maximálták a felhasználandó mennyiséget.

A kukorica posztemergens gyomirtó szerei