Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

Az árpa kártevői

Az árpa kártevői

Az árpa kártevői az egyes fenológiai stádiumokban közel azonosak a búza kártevőivel. A szakirodalom gyakran ezért a gabonafélék kártevői gyűjtőfogalmat használja. Az árpára specializálódott kártevők között említendők: a csírázást követő időszakban a kis fritlégy vagy árpalégy (Oscinella pusilla). A gabonakabócák közül az árpát részesíti előnyben a törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis), feketefoltos gabonakabóca (M. sexnotatus). Lévén három nemzedékük, így ősszel és tavasszal is szívogatnak. Szívogatásukkal terjesztik a veszélyes vírusbetegségeket. Tavasszal a vetésfehérítő bogarak okozhatnak érzékeny károkat. Homokos vidéken a kukorica gyökértetű (Tetraneura ulmi) károsításával számolhatunk.

Veresnyakú árpabogár

(Oulema melanopus)

Tápnövénykör: elsősorban a tavaszi árpát, a zabot és az őszi gabonákat, a fűfélék közül a zöld pántlikafüvet részesíti előnyben. Kártétele kukoricán is előfordulhat.

Kárkép: a vetésfehérítő apró, meztelencsigára emlékeztető lárvái hámoznak, kifejlett alakjai pedig hosszú csíkokat, lyukakat rágnak a leveleken. A károsított növényzet foltokban kifakul, később kifehéredik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a Földközi-tenger mentén és Európa valamennyi országában egyaránt megtalálható. Hazánkban mindenütt előfordul.

A megtámadott növények termésmennyisége elmarad az egészségesekétől. Az utóbbi években Magyarországon elszaporodott. A termésveszteség helyenként 20–30%-os is lehet. A veresnyakú árpabogáron kívül még a további vetésfehérítő-fajok károsítanak: kéknyakú árpabogár (Oulema gallaeciana), veresnyakú zabbogár (Oulema cyanipennis), kéknyakú búzabogár (Oulema septentrionis). Ez utóbbi fajok kárképe és az ellenük való védekezés alapelve megegyezik az Oulema melanopus fajéval. Az életmódban van némi eltérés.

Fejlődésmenet: évente egy nemzedéke van. A kifejlődött bogár telel át az avarban. Áprilisban jön elő, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik. Csoportosan vonul a vetésekre. Előnyben részesíti a mélyebb fekvésű táblákat, a bujább foltokat, a megkésett vetéseket. Néhány napi érési táplálkozás után kopulál, majd petéit gyöngyfüzérszerűen, 10–20-asával a főér mentén, a levél színére rakja. A nőstény peteprodukciója 200. A lárva 10–14 nap múlva kel ki és kezdi el a táplálkozást. A gyors növekedésű lárva két hét múlva, az árpa kalászolásának idejére, befejezi fejlődését. A talajba húzódik, 2–4 cm mélyen bábkamrát készít, és abban bábozódik. Két hét múlva imágóvá alakul. Az új bogarak június végén jönnek elő, és rövid táplálkozás után a növényi maradványok között telelnek át. A kéknyakú vetésfehérítők életmódja annyiban tér el, hogy bábozódásuk a kalász pelyvalevelein vagy a levélen megy végbe.

Ökológia és előrejelzés: a tömeges elszaporodásuknak a mély fekvésű területek, a sűrű állományú, buja tavaszi gabonavetések, a párás, meleg tavaszok kedveznek. Élősködőik közül a karcsú fémfürkész érdemel figyelmet. Néha 35–40%-ban is parazitálja a lárvákat. Más fürkészdarazsak, rablópoloskák és fátyolkalárvák is jelentősen gyérítik a pete- és lárvapopulációt.

Az imágók és lárvák egyedsűrűségét legegyszerűbben fűhálózással mérhetjük fel.

Védekezés: az imágók és lárvák ellen a metidation, benszultap, aszimetrin stb. hatóanyagú szerek jó eredménnyel használhatók. A védekezést célszerű kombinált védekezés formájában elvégezni, azaz az inszekticidekkel egy menetben fungicideket vagy éppen levéltrágyákat is kijuttatnunk.