Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A búza védelme

A búza védelme

A búza egyik legfontosabb termesztéstechnológiai eleme a növényvédelem szempontjából is a helyes agrotechnika. A vetésváltás szerepe egyértelmű. A feketén tartott, „jól beérett” talaj megakadályozza a torzsgomba, a szártörő gomba és a fuzáriumfajok felszaporodását. A kalászosok tarlójának többszöri művelése, az árvakelések időben elvégzett alászántása elpusztítja a gabona-fonálféreg gyökérsavak által aktivizálódott lárváit, a gabonafutrinka és a vetési bagolypille petéit és a kikelt lárváit. A rozsdák elleni eredményes rezisztencianemesítés már több évtizedre tekint vissza.

Az egészséges, lehetőleg fertőzésmentes vetőmag fungicides csávázása kontaktkészítményekkel (benomil, mankoceb, kaptán stb.) hatásos a fuzáriumfajok, a szártörő gomba, a torzsgomba és a kőüszög csírafertőzésének megakadályozására, a felszívódó készítmények (karboxin, karbendazin, rézoxikinolát stb.) a por- vagy repülőüszög maggal való terjedésének meggátlására, a speciális készítmények (fuberidazol, imazalil, triadimenol stb.) megvédik a fiatal növényeket a lisztharmat őszi fertőzésétől. A vetéssel egy menetben elvégzett talajfertőtlenítés (karbofuran, forat, diazinon stb.) elpusztítja a talajlakó kártevőket, a gabonafutrinka, a vetési bagolypille és a búza-fonálféreg fiatal lárváit, valamint a levéltetvek ősszel betelepedő szárnyas alakjait.

A preemergens (október eleji) és az őszi, ún. korai (november végi) posztemergens gyomirtás egyaránt pusztítja a magról kelő egy- és kétszikű gyomokat.

A gabonafutrinka lárvái elleni késő őszi védekezések az inszekticidek hatóanyagától függetlenül gyenge hatásfokúak, és nem szüntetik meg a fertőzést a kártevő ismert hosszan tartó nyugalmi állapota miatt.

A betelepedő mezei pocok irtására – az első fagyok után – a klórfacinos csalétek egyenletesen szórva megfelelő, időben elvégezve a táblaszéli sávkezelés is elégséges.

A tavaszi (áprilisi) posztemergens gyomirtás gyökéren is ható herbicidekkel –időjárástól függően – bármikor elvégezhető, de a levélherbicidek esetén meg kell várni a gyomok tavaszi kikelését, kiemelten az árvakelésű napraforgóét. A szakmai körökben elterjedt hiedelemmel ellentétben a posztemergens gyomirtás nem kombinálható a fungicides és inszekticides kezeléssel, kivéve az elemikén-készítményeket, amelyek megtapadnak a lisztharmat micéliumán. A levélherbicidek kijuttatásakor nagy cseppméretet használunk, hogy minél inkább leperegjenek a búza viaszos leveléről, a fungicidek és az inszekticidek esetében viszont kis cseppméretet, hogy minél több maradjon a levélen.

A betelepedő gabonapoloskák és vetésfehérítő bogarak imágói ellen – amennyiben szükséges védekezni – (metilparation), kombinálni lehet azt a lisztharmat terjedését megállító készítményekkel (kén, triazol, prokloráz stb.).

A búza kalászolásától a tejes érésig lehetséges a lisztharmat és kalászfuzáriózis ellen eredményesen védekezni. Figyelni kell a vetésfehérítő bogarak kis lárváinak megjelenését, és a védekezésre (benszultap, piretroid stb.) használt készítmények irtják a vírusvektor levéltetveket és a kabócákat is. Amennyiben a gabonapoloska-lárvák létszáma indokolja, szisztémikus vagy mélyhatású készítményt kell alkalmazni.

A búza védelme