Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

A búza gyomnövényei

A búza gyomnövényei

Az őszi búza gyomosodását számos tényező együttesen alakítja ki. Ezek közül fontosak: az alkalmazott herbicid, a talaj típusa, a vetésidő és a vetést követő csapadékviszonyok. Korai vetés és csapadékos október esetén már ősszel megindulhat az erőteljes gyomosodás, míg késői vetés vagy száraz ősz esetén a csírázás az enyhébb téli napokra és a kora tavaszi időszakra tevődik át.

Az őszi búza gyomnövényzete a második Országos Gyomfelvételezés (1969–1971) alapján részletesen ismert. Míg az 1950-es első Országos Gyomfelvételezés alkalmával az összgyomborítás közel 30%-os volt, sajnos ez az érték az elmúlt két évtized során csupán egyharmadával csökkent. A búzavetések gyomosodása a második Országos Gyomfelvételezés időszakában 19,9%-os volt. Ez az érték napjainkra a szakemberek többségének véleménye szerint 10–15%-ra csökkent. Természetesen a fajösszetétel és a gyomosodás mértékét tekintve nagy különbségek vannak az ország különböző részein. A második Országos Gyomfelvételezés adatai alapján a búza-vetésekben a leggyakrabban előforduló 25 gyomfaj képezte az összes gyomborítás 70,5%-át. E 25 gyomfajon kívül számos olyan gyomnövény is károsíthat az ország egyes részein, amelyek lokálisan felszaporodva alapvetően meghatározzák a védekezés típusát. A gyomosodás mértékét befolyásolja az aratás módja is. A kombájnaratás általánossá válásával az aratás időpontja kitolódott, és így nőtt azon gyomfajok száma, amelyek az aratás időpontjára beérlelik és elhullatják magjukat. A gyommag-visszafertőzöttség mértékét növeljük azzal is, hogy a gyommagvakat a kombájn kicsépelve, a szalmával együtt sávokban a tarlóra teríti. Ezt követően a szántóföldi táblákon ún. „sávos” fertőzés figyelhető meg. Különösen szembetűnő a nagy széltippan sávos fertőzése a dunántúli megyékben. A sávos gyomfertőzés mellett az évelők kezdetben foltokban jelennek meg a szántóföldi táblákon. Ez lehet távolról szembetűnő (mint pl. a mezei acat vagy a nád esetében) vagy pedig rejtett, a kalászszint alatt maradva, pl. a mezei zsurló, az apró szulák és a tarackbúza vagy a homoktalajokon a csillagpázsit. Az egyévesek kezdeti sávfertőzése vagy az évelők foltfertőzése 1–2 év múlva homogén, az egész szántóföldi táblát beborító fertőzéssé alakult át.

Ha a búza tőszáma kicsi vagy a téli fagyok, betegségek károsítják, nagy a veszélye az aratás előtti intenzív gyomosodásnak. Elsősorban a melegigényes gyomnövények, a fehér libatop, a parlagfű, az ugari szulákpohánka, a baracklevelű keserűfű szaporodhatnak fel. Károsításuk mértékét fokozza, ha a betakarításkor csapadékos időjárás uralkodik.

A búzatáblák gyomosodására talán a legnagyobb hatást a közel harmincéves egyoldalú herbicidhasználat (MCPA és 2,4–D) gyakorolta. Erre vezethető vissza az egyszikű gyomok és a keskeny levelű kétszikűek felszaporodása is. A szántóföldi területek talajainak savanyodása szintén fokozta főleg az egyéves egyszikűek gyors terjedését.

A hagyományos gabonagyomok általában széles levelűek. Vagy az MCPA-ra és a 2,4–D-re érzékenyek, ilyenek az ugari szulákpohánka, a mezei szarkaláb, a búzavirág, a pipacs, a vadrepce, a fehér libatop, a baracklevelű keserűfű, a tarló tisztesfű. További gyomnövények a veronikafajok, a tyúkhúr és a ragadós galaj.

Vékony, széles levelű kétszikűek

A hormonhatású fenoxi-ecetsavak több évtizedes használata a búza gyomnövényzetének lassú átalakítását okozta. A keskeny levelű kétszikű gyomnövények morfológiai alapon tolerálják az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú készítményeket. Az ebszikfű, a parlagi pipitér, a parlagi füstike, a poloskafű, a vetési hérics, a parlagi szikárka, a mezei tikszem a legfontosabb képviselőik.

Egyéves egyszikűek

A nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit, a sovány perje és a rozsnokfajok tartoznak ide. Az országnak elsősorban a nyugat-dunántúli része fertőzött erősen nagy széltippannal és a sovány perjével. A fertőzött területek aránya 1982-höz viszonyítva egynegyedével csökkent, de jelenleg is eléri a 104 ezer ha-t. Az ország legfertőzöttebb megyéje Zala, ahol az összes fertőzött terület egyötöde található. A nyugat-dunántúli megyékben (Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém, Zala, Somogy) található az összes fertőzés fele. Ezenkívül még Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye említhető 10–10%-os területi részesedéssel.

Ellentétben az előző két faj terjedésének csökkenésével, az ugyancsak T2-es életformájú parlagi ecsetpázsit az utóbbi két évben 4%-kal nagyobb területen fertőz, és jelenleg a fertőzött terület eléri a 21 ezer ha-t. Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyében található a fertőzött területek fele. Fertőzött továbbá Fejér és Békés megye, 15–15%-os részesedéssel.

Vizsgálták a rozsnokfajok előfordulását és károsítását őszi búzában Békés megyében. Kezdetben csak az akácosokat szegélyező táblaszéleken 5–10 m-es sávban fordultak elő, de 1980-ra Szarvas és Szeghalom térségében mintegy 600–1000 ha felületen teljes területi elszaporodását figyelték meg. 1981-ben további, mintegy 2 ezer ha-on volt erős fertőzés. Legnagyobb borítást a gabonarozsnok képezett. Ezenkívül a bókoló rozsnok, a parlagi rozsnok, a fedélrozsnok és a meddő rozsnok jelenlétét mutatták ki. Minden rozsnokfaj T2-es életformájú. Sajnos ellenük a vegyszeres védekezés még nem kidolgozott.

A vadzabfajok: a vadzabot tartják a világ legveszélyesebb szántóföldi gyomnövényének. Elsősorban Kanadában és az észak-európai országokban okoz nagy károkat. Hazánkban csak az utóbbi 10 évben indult el gyors felszaporodása. A búzában az első Országos Gyomfelvételezés idején, 1950-ben a gyomnövények közötti fontossági rangsorban a 84. helyen tartották nyilván, és ez a helyzet a második Országos Gyomfelvételezéskor (1970) sem változott lényegesen, mivel a rangsorban a 85. volt. Hazánkban három fertőzési gócból (Borsod, Nógrád és Győr-Moson-Sopron megye) indult a felszaporodása. Az északi megyékből induló fertőzés majdnem frontálisan (Komárom megye mentes) halad dél felé. Eltérően a gabonát károsító egyéb egyéves egyszikű gyomnövényektől, a vadzabfertőzés igazi veszélyét az jelenti, hogy a gabonához hasonló mértékben károsítja a vetésváltás során fertőzött területre kerülő olyan kultúrákat is, mint a cukorrépa, borsó, len stb. 1973-ban az országban 18,4 ezer ha terület fertőzött, ami 1975-re 40,8 ezer ha-ra nőtt.

Felmérések szerint közel 70 ezer ha szántóföldi területen károsított a vadzab. A legfertőzöttebb Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol az összes fertőzés egyötöde található. Ezt követi Szolnok, Nógrád és Békés megye 11–15%-os részesedéssel. 6–8%-os részesedést találunk Csongrád, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar és Heves megyében.

A vadzabfajok közül kettő, a közönséges és a téli vadzab a legjelentősebb az európai államokban. A téli vadzab fertőzése azért veszélyesebb, mivel a védekezési időre (a gabona szárbaindulása) őszi csírázása miatt sokkal fejlettebb, így jobban tolerálja és rendszerint túléli a herbicidkezeléseket.

A két vadzabfaj biztonságosan csak szemtermésük alapján különíthető el, ennek ellenére a termelés minden fázisában figyelnünk kell a fertőzést.

A vadzabfertőzöttség felismerése a gabona 1–2 leveles stádiumában: az őszi vagy kora tavaszi gyomfelvételezések során az első teendőnk; vizsgáljuk meg, hogy a gabonasorok között találunk-e egyszikű gyomokat. A vadzab elő levele vékony, hosszú. A levelek az óramutató járásával ellentétes irányba csavarodnak, míg a búzalevelek csavarodása az óramutató járásával azonos irányú. Kiásva a csíranövényt, az alapi részén megtalálható a tipikus szemtermés.

A vadzab felismerése a gabona kalászhányása idején: a kultúrákhoz hasonló bugákat láthatunk, amelyek a búza kalászai fölött helyezkednek el. A vadzab laza bugájú, és a bugaágak közel vízszintesen állnak. A szemek az alsó részükön örvösen szőrözöttek és hosszú, térdes szálkájúak. A kalászka egyes szemtermései morfológiailag és élettanilag (pl. dormancia) is különböznek egymástól, és mivel a két vadzabfaj a korai fenofázisban csak nagy gyakorlattal különíthető el, ezért a szemtermések morfológiai jellemzői a legfontosabb határozóbélyegek. Míg a közönséges vadzab érett szemtermései egyenként, egymástól függetlenül hullanak ki a kalászkából, addig a téli vadzab összes szemtermése (rendszerint kettő) együtt, egy egységként hullik ki. A közönséges vadzab minden termése az alapi részén homorú, gödrös talpheggel rendelkezik, a téli vadzab kalászkájának csak az első szemtermésén található talpheg. A második, illetve harmadik termés alapi része nyelecskében végződik.

Évelő két- és egyszikű gyomnövények

Szántóföldjeink két legveszélyesebb gyomnövénye, a mezei acat és az apró szulák, egyaránt károsítja az őszi búzát. az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú készítmények, illetve kombinációk jó transzlokációjuk révén hatékonyan irtják mindkét gyomnövényt. Az említett kétszikűek mellett, különösen a kötött talajú, csapadékos országrészeken, a tarackbúza jelent gondot. Laza homokterületeken viszont a csillagpázsit váltja fel a tarackbúzát. A tiszántúli megyékben egyre nagyobb gondot okoz a nád megjelenése a búzavetésekben. A betakarítás idejére jelentősen túlnövi a búzát, és akadályozza a betakarítógépek munkáját is. A fenyércirok károsításának fő területe a kukorica, illetve a vetésváltás során a fertőzött területre kerülő kétszikű (cukorrépa, napraforgó, lucerna stb.) kultúrák. A fenyércirok többféleképpen is károsít: gyomosításon kívül vírusgazda, és a kultúrcirok termékenyítése útján lerontja azt. A búza fontos szerepet játszik a fenyércirok elleni komplex védekezésben, mivel a búzatarlón eredményesen védekezhetünk a rizómáról kihajtó egyedek ellen.

A fenyércirokkal fertőzött terület 1981 óta nem növekedett, egyes körzetekben pedig valamelyest csökkent. A csökkenés mértéke azonban nem kielégítő, hiszen az utóbbi 3–5 évben már rendelkezésre állnak olyan hatékony herbicidek és eljárások, amelyek következetes alkalmazásával jobban visszaszorítható lett volna ez a veszélyes gyomnövény. 1984-ben a növény 176 ezer ha-on károsított az országban. Elsősorban a Duna két oldalán elterülő területek fertőzöttek Mohácstól Budapestig, továbbá Békés megyében található nagy fertőzött góc. Bács-Kiskun megyében található az összes fertőzött terület 36%-a, Baranyában 23%, Tolna és Fejér megyében 6–8% és Békés megyében 14%.

A búza vegyszeres gyomirtása napjainkban is majdnem teljes mértékben a gyomnövények csírázását követő időszakokban történik, ami azt jelenti, hogy az elpusztítandó gyomnövényzetre permetezzük a gyomirtó szereket. A vegyszeres gyomirtás színvonala hazánkban eléri a legfejlettebb búzatermesztő országok színvonalát a herbicidválaszték és a szakszerű alkalmazás tekintetében. Ennek eredményeként a gyomirtó szerek alkalmazását szakszerű döntés-előkészítő tevékenység, vagyis gyomfelvételezés előzi meg.

A búza szakszerű gyomirtásának és a hatékonyság fokozásának feltétele a védekezéseket megelőző gyomfelvételezések általános bevezetése. El kell érni, hogy a gyomfelvételezések az üzemi gyomirtási technológiák szerves részét képezzék.

A gyomfelvételezések célja és feladata

A gyomirtás szükségességének eldöntése.

A gyomirtás optimális időpontjának meghatározása. A posztemergens eljárások esetében a védekezés sikerének egyik döntő feltétele a megfelelő időzítés, ami csak a gyomállomány fenológiai stádiumainak figyelemmel kísérésével valósítható meg.

A gyomirtásra használandó herbicid kiválasztása. A búza gyomirtására számos eltérő gyomirtási spektrumú herbicid használható. A különböző készítmények, illetve kombinációk alkalmazása eltérő költségfelhasználással is jár, ezért a hatékony, ugyanakkor a legkisebb költségráfordítással járó eljárás kiválasztása szintén gyomfelvételezéssel határozható meg.

A gyomfelvételezések időpontja

A gabonavetésekben három gyomfelvételezésre van szükség.

Az első gyomfelvételezés időpontja október. Elsősorban az ország nyugati, csapadékos megyéiben számíthatunk arra, hogy korai vetés és csapadékos október esetén a téli egyéves gyomnövények (a T1 és T2 életformába tartozók) zömmel ősszel csíráznak. Az októberi gyomfelvételezés alapján döntünk arról, hogy indokolt-e az őszi posztemergens védekezés.

A második gyomfelvételezés időpontja a kora tavasz, március hónap. E gyomfelvételezés alapján állapítható meg az egyszikűek, az MCPA és a 2,4–D-re érzékeny és toleráns kétszikű gyomok jelenléte. Ez a gyomfelvételezés a legfontosabb a három közül. Ez alapján választjuk ki tehát a védekezési eljárást.

A harmadik gyomfelvételezés időpontja a hagyományos védekezéseket közvetlenül előzi meg, és időpontja rendszerint április eleje. Célja a vadzabfertőzés felmérése és ennek alapján a védekezés szükségességének megállapítása.

A betelepedő gabonapoloskák és vetésfehérítő bogarak imágói ellen, amennyiben szükséges védekezni (metilparation), azt kombinálni lehet a lisztharmat terjedését megállító készítményekkel (kén, triazol, prokloráz stb.).

A búza kalászolásától a tejes érésig lehetséges a lisztharmat és kalász- fuzáriózis ellen eredményesen védekezni. Figyelni kell a vetésfehérítő bogarak kis lárváinak megjelenését, és a védekezésre használt készítmények (benszultap, piretroid stb.) irtják a vírusvektor levéltetveket és a kabócákat is. Amennyiben a gabonapoloska-lárvák létszáma indokolja, szisztémikus vagy mély hatású készítményt kell alkalmazni.

A búza gyomirtása

A búza preemergens gyomirtása: a közelmúltban végzett technológia-fejlesztő vizsgálatok eredményeként ma már olyan herbicidek is rendelkezésre állnak, amelyekkel teljesen újszerűen, preemergensen védekezhetünk a gyomnövények ellen. A preemergens kezelésekkel a gyomnövények károsító hatását már a korai időszakban kikapcsolhatjuk, s így a búza zavartalanul fejlődhet. A herbicideket a búza vetése után, a kelés előtt, a talajra permetezzük ki. A herbicidek a csapadék hatására néhány centiméter mélyre a gyomnövények gyökérzónájába mosódnak, és azok gyökérzetén keresztül szívódnak fel. A védekezési eljárás alkalmazása esetén gondos magágy-előkészítésre és szakszerű vetésre van szükség, mivel csak így érhető el a herbicidek egyenletes bemosódása a talajba.

A kultúrnövény károsodásának megelőzése végett a búzát az átlagosnál kissé mélyebbre célszerű vetni, mivel így gyökérzónája a herbicid bemosódási szintje alatt helyezkedhet el.

A herbicidek talajbeli mozgásának mértékét a herbicid vízoldékonysága, a talaj humusztartalma és a bemosó csapadék mennyisége határozza meg. A humuszkolloidok nagy felülettel (1 g humusz 500–600 m2 felületű) rendelkeznek, és átmenetileg laza kötésbe lépnek a herbicidmolekulával. Minél nagyobb tehát a talaj humusztartalma, annál erősebb az adszorpciós kapacitása, és ezzel arányosan csökken a herbicidek bemosódásának mértéke. A gabona gyomirtó szerei (pendimetalin, terbutryn + etalfluralin, klórszulfuron) 15-nél nagyobb humusztartalmú területeken biztonságosan használhatók.

A búza preemergens gyomirtó szerei

A búza őszi, posztemergens gyomirtása: a hagyományos késő tavaszi gyomirtások számos fogyatékossága miatt (fejlett gyomnövények, taposási kár, elsodródás, a gabona károsodása stb.) fejlesztőmunka indult a gyomirtási időszak tágítására és az ún. korai posztemergens védekezési eljárások kidolgozására. A búza gyomflórájában erősödve telel át. A gyomok károsító hatásukat ősszel és kora tavasszal fejtik ki, és a hagyományos tavaszi védekezések időszakában (április közepe és vége) már virágzanak vagy magot érlelnek, befejezik életciklusukat. A kétszikűek közül a tyúkhúr, a veronikafajok, a bársonyos árvacsalán, a galajfajok, míg az egyszikűek közül elsősorban a nagy széltippan csírázik ősszel.

Az őszi gyomosodást több tényező együttesen, de alapvetően két tényező határozza meg: a búza vetésének ideje és a csapadék.

Az október 15-e előtti vetés, majd az ezt követő csapadékos októberi időjárás kedvez a téli egyéves gyomfajok tömeges őszi kelésének. Az őszi kezeléseknek hazánk azon körzeteiben van jelentősége, ahol az október az átlagosnál csapadékosabb, így Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala és Somogy megyében.

Ha a búza későn kerül a talajba, az őszi gyomosodás jelentéktelen, a búza viszont nem tud megerősödni, és teret enged az erőteljes tavaszi gyomosodásnak.

Az őszi gyomirtás időpontját mindenkor a gyomnövények fejlettsége határozza meg. A kétszikű gyomnövények esetén a 2–4 leveles, míg az egyszikűeknél az 1–3 leveles fenofázisban kell permetezni.

A herbicidet és a permetezés időpontját gyomfelvételezés alapján határozzuk meg. A kétszikű gyomok tömeges előfordulásakor Glean, az egyszikűek esetén a Dicuran vagy az izoproturon hatóanyagú készítmények (Arelon, I. P. Flo) használhatók.

Ősszel posztemergensen vagy/és tavasszal posztemergensen lkalmazható gyomirtó szerek, búzában

Védekezés a kétszikű gyomnövények ellen: védekezhetünk a klórszulfuron hatóanyaggal. A búza kétleveles fenofázisától a fagyok beálltáig permetezhetünk. Mivel a herbicid a gyökéren és a hajtáson keresztül egyaránt felszívódhat, így a gyomnövény fenofázisához igazodó permetezésnek kisebb a jelentősége.

Védekezés az egyszikű gyomnövények ellen: a három egyéves egyszikű gyomnövény, a nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit és a sovány perje közül az elsőnek van a legnagyobb jelentősége. A gyomnövények 1–3 leveles fenofázisában klórtoluron vagy izoproturon hatóanyagú készítményeket használtunk. Hasonlóan jó eredményt értek el az izoproturon + diklórprop alkalmazásával is.

A klórtoluron hatóanyag gyomirtási spektruma az egyéves egyszikű gyomnövényeken túlmenően számos kétszikű gyomnövényre is kiterjed, így jól irtja a tyúkhúrt, a szikfűfajokat, a pipitérfajokat és a búzavirágot, viszont hatástalan két fontos gabonagyom, a pipacs és a mezei árvácska ellen.

Az előzőhöz hasonlóan az izoproturon hatóanyagú készítmények alkalmazása esetén szintén számíthatunk néhány kétszikű gyomnövény irtására. A készítmények jól irtják a pipacsot, a vadrepcét, a repcsényretket, a tyúkhúrt, a mezei tarsókát, a szikfűfajokat és a búzavirágot. Közepesen érzékeny a parlagi nefelejcs, és gyakorlatilag hatástalanok a ragadós galaj, a veronikafajok, a bársonyos árvacsalán és a mezei árvácska ellen.

Összefoglalva megállapítható, hogy az őszi posztemergens gyomirtásnak csak ott van létjogosultsága, ahol a búza korai vetése és a csapadékos október (60 mm felett) hatására a gyomok zöme ősszel kicsírázik. Az őszi kezelések előnye, hogy a gyomkonkurenciát korán kikapcsoljuk, ezáltal lehetővé tesszük a gabona zavartalan fejlődését, és a gyommentes állomány jobban bírja a telet. A permetezések biztonságosan végezhetők, és nem kell az elsodródásból eredő károkkal számolni. Végezetül pedig a tavaszi permetezési csúcs a gazdaságokban csökkenthető.

A búza tavaszi gyomirtása: hazánkban a szántóföldi kultúrák vegyszeres gyomirtása az őszi búzában kezdődött először 1954-ben, az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú, ún. hormonhatású herbicidekkel. E két hatóanyag lényegében 40 évvel később, napjainkban is alapvető jelentőségű. A búza bokrosodásának időszakában permetezzük ki, általában április hónapban. Ezért a tavaszi posztemergens gyomirtás tekinthető a hagyományos védekezésnek a búzában. A tavaszi védekezéseket is táblaszintű gyomfelvételezés előzi meg, amely alapján dönthetünk a felhasználható herbicid típusáról.

A búza tavaszi posztemergens hormonhatású csoportot tartalmazó gyomirtó szerei

Hagyományos gyomirtási eljárások: azokon a területeken, ahol a könnyen irtható gyomnövények (mint pl. a pipacs, a búzavirág, a vadrepce, a mezei gyöngyköles, a mezei szarkaláb, a keleti szarkaláb, a vetési hérics, a pásztortáska, a bársonyos árvacsalán, esetenként a libaparéjfajok stb.) fordulnak elő, a hagyományos MCPA, illetve 2,4–D hatóanyagú készítmények használhatók. Jelentőségüket fokozza azon előnyös tulajdonságuk, hogy kiválóan irtják szántóföldjeink két veszélyes gyomnövényét is, az évelő apró szulákot és a mezei acatot. Az e két faj elleni védekezésnek szinte egyetlen hatékony módja a gabona szakaszban való irtásuk.

Az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú herbicidek hatáskifejtése: az MCPA és a 2,4–D a fenoxi-alkán-karbonsavak csoportjába tartozó herbicidek, amelyeket az elpusztítandó gyomnövényekre permetezzük ki, és viszonylag gyorsan, mintegy 4–6 óra alatt penetrálódnak a növényben. Ha a kezelt terület 6 órával később esőt kap, már nem befolyásolja a herbicidek hatáskifejtését. A herbicidek a gyomnövények élő szöveti rendszerében (szimplaszt) mozognak, és a tápanyagszállító (floem-) rendszeren keresztül transzlokálódnak. Ez lehetővé teszi számukra (bazális transzport), hogy eljussanak az évelő gyomnövények mélyen a talajban fekvő gyökérrendszerébe, ahol a hatásukat kifejthetik. Ezért irtható hatékonyan az apró szulák és a mezei acat. A növényekben általános növekedési zavarokat (rendellenességeket) idéznek elő. Hatáskifejtésük nagy hasonlóságot mutat a természetes fitohormonokkal, mint pl. az IES (innen a „hormonhatás” elnevezés). Mivel a növényben a merisztémaszövetek hormonszintje a legmagasabb, a herbicidek is elsősorban ezeken a helyeken támadnak. A kezelést követően a tünetek a gyomnövényeken már néhány nap múlva jelentkeznek, és a növények mintegy két hét múlva pusztulnak el. A herbicidek stimulálják a hajtásnövekedést, blokkolják az asszimiláták bazális transzportját, továbbá a gyökérzet víz- és tápanyagfelvételét a talajból. Ennek következtében a hajtások a csúcsi résztől kiindulva görbülnek, a levelek torzulnak, a hajtás alapi része megvastagodik (a bazális tápanyagtranszport blokkolása), a növény merevvé válik és pattanva törik. A gyomnövény az oldalgyökerek pusztulása következtében gyökerestől könnyen kihúzható a talajból. Az egy- és kétszikű gyomnövények között nagy különbség van a herbicidekkel szembeni érzékenység tekintetében. A gyomnövények jelentős része, néhány kivételtől eltekintve, csupán morfológiai alapokon nyugvó ellenállósággal (szelektivitás) rendelkezik. E tekintetben a csúcsmerisztéma elhelyezkedésének alapvető jelentősége van. Az egyszikűek merisztémaszövetei védettebbek a ráboruló levélhüvelyek által, míg a kétszikűeknél a csúcsrügyben szabadon állnak. Ezért az egyszikűek olyan mértékben ellenállók, ami lehetővé teszi a herbicidek biztonságos alkalmazását a gabonafélékben. A búzahajtás merisztémaszövete a bokrosodás időszakában a legvédettebb, így ebben a fenofázisban a legellenállóbb a herbicidekkel szemben, ezért a hagyományos gabonagyomirtás időpontja a gabona bokrosodására esik. Ha viszont a búza szárba indul, megszűnik a hajtásmerisztéma védettsége, és érzékennyé válik a herbicidekre. Ezzel magyarázható a megkésett permetezések nyomán fellépő búzakárosodás, amelynek leggyakoribb tünete az ablakos kalász, illetve a kalászok görbülése és torzulása. Az egyszikű növények ellenállóságát fokozza, hogy vékony szálas és sűrű szőrzettel borított levelekkel rendelkeznek, amelyeken a permetcseppek nehezen tapadnak meg. Azon kétszikű gyomfajok, amelyeknek vékony szálas a levélzetük (ebszikfű, pipitérfajok, poloskafű stb.), szintén ellenállóak. A morfológiai alapokon nyugvó szelektivitás mellett ismerünk élettani szelektivitást is, amely nagyfokú ellenállóságot biztosít. Így pl. a ragadós galaj a metilcsoportnak a fenoxigyökről való lehasításával képes hatástalanítani (detoxifikálni) az MCPA-t. Ezért ha gyomfelvételezéskor sok galajt észlelünk, MCPA helyett más hatóanyagú készítményt kell választanunk. Mivel az MCPA és a 2,4–D fitotoxikus hatáserősségét befolyásolja a gyomnövény által felvett herbicid mennyisége, célszerű a permetlébe tapadásfokozó anyagokat keverni.

A herbicidek kipermetezésének időpontját a búza fenofázisa alapján határozzuk meg (bokrosodáskor a szárbaindulás kezdetéig). Ekkor a búza magassága 15–25 cm, és ez az időszak általában április 15. és május 15. közé esik. A búzát a bokrosodás előtt és a szárbaindulás után, a károsodás veszélye miatt tilos permetezni! A készítmények 10–25 °C hőmérsékleti tartományban használhatók eredményesen. 10 °C alatt a hatáskifejtés a gyenge transzlokálódás miatt rossz. Éjszakai fagyot követő napon, függetlenül a napi hőmérséklettől, tilos permetezni!

Védekezés az MCPA-ra és 2,4–D-re toleráns kétszikű gyomnövények ellen: az MCPA és a 2,4–D hatóanyagú herbicidek tartós használata egyoldalú szelekciós nyomást gyakorolt a búza gyomnövényzetére. Ennek hatására az ország számos körzetében felszaporodtak a vékony szálas levélzettel rendelkező, toleráns gyomnövények. Ide tartoznak az orvosi szikfű, a szőrös pipitér, a ragadós galaj és az elsősorban az Alföldön terjedő poloskafű, valamint a parlagi füstike.

E gyomnövények felszaporodása esetén diklórprop hatóanyagú készítményeket vagy dicamba, flurenol, brómfenoxim hatóanyagú kombinációkat használhatunk. A diklórprop, dicamba és a flurenol egyaránt növekedési rendellenességet (hormonhatás) idéz elő a kezelt gyom-növényekben. Hasonlóan hatnak tehát, mint az MCPA vagy a 2,4–D. A bróm-fenoxim kontakt hatású, és sokkal gyorsabban hat, viszont korlátozott a transzlokációja a növényben, ezért az évelőkre hatástalan. A szerkombinációkat a búza 4–5 leveles fenofázisától a bokrosodás végéig lehet kijuttatni. A hatáskifejtéshez 10–20 °C léghőmérséklet szükséges.

A flurenolt tartalmazó szerkombinációkra a búza érzékeny (pl. Rana búzafajták), ezért alkalmazásuk fokozott figyelmet kíván. A búza károsodik, ha legyengült állományt permetezünk. Károsodás figyelhető meg akkor is, ha a talaj levegőtlen, oxigénhiányos, túl nedves. Azoknál a kombinációknál, ahol két dózist engedélyeztek, a gyomosodás mértéke alapján határozzuk meg a helyes dózist.

A nagy széltippan, a parlagi ecsetpázsit és a sovány perje irtása: az egyéves egyszikűek irtására a klórtoluron és az izoproturon hatóanyagú készítmények használhatók őszszel és tavasszal egyaránt, a gyomnövények kelésétől függően. Az egyszikűek elhúzódó kelése miatt hazánkban a tavaszi kezelések biztonságosabbak. A herbicidek felhasználásának szempontjait az őszi kezeléseknél ismertettük. A három gyomfaj közül a parlagi ecsetpázsit a legellenállóbb, ezért ellene a herbicidek magasabb dózisát használjuk. Eltérően a hormonhatású készítményektől, a klórtoluron és az izoproturon hatását a környezet hőmérséklete nem befolyásolja. A tavaszi védekezéseket az egyszikűek kelésének befejezését követően, március elején vagy közepén, azonnal meg kell kezdeni.

Az egy- és kétszikű gyomokkal egyidejűleg fertőzött területek gyomirtása: igen sok olyan terület van, ahol vegyes gyomflórát találunk, vagyis az egy- és kétszikű gyomfajok egyaránt megtalálhatók. Ilyen esetekben az egy- és kétszikűeket irtó komponenst tartalmazó szerkombinációkat használhatunk fel. A közelmúltban kifejlesztett gyári szerkombinációk egyszikűirtó komponense lehet az izoproturon, a klórtoluron vagy a metabenztiazuron, míg a kétszikűeket mekoprop, diklórprop vagy ioxynil herbiciddel irthatjuk. A kétszikűirtó komponensek eredményesen irtják az MCPA-ra és 2,4–D-re toleráns kétszikű gyomokat is, ezért a szerkombinációk változatos gyomflórájú területeken széles körben használhatók.

Az alkalmazás időpontját a szerkombinációk kétszikűirtó komponense határozza meg, mely szerint a búza 4–6 leveles állapotától a bokrosodás végéig használhatók. A készítmények dózisát az egyszikű gyomokkal való fertőzöttség erőssége szerint kell megválasztani.

Vadzab elleni készítmények

Egyéb készítmények

Védekezés a vadzabfajok ellen: az ország egyre több megyéjében, de főleg az alföldi részeken, számolni kell a vadzabfajok gyors terjedésével. Az ellenük való védekezésre jelenleg több hatóanyag is felhasználható: difenzokvát, diklofop-metil, flamprop-izopropil, tralkoxidim.

A herbicidek posztemergensen alkalmazhatók, és a kipermetezés után gyorsan (néhány órán belül) felszívódnak a vadzab levélzetén keresztül. A diklofop-metil és a difenzokvát a penetrálódást követően csak kismértékű transzlokációra képes, ezért a vadzab korai fejlődési stádiumában kell alkalmazni, továbbá a permetezés során a permetlé borítása döntő tényező a hatékonyság szempontjából. Az Illoxant a vadzab 2–3 leveles, míg az Avenget 4–6 leveles fenofázisában permetezzük ki. A fenti két hatóanyag hatáskifejtési módjának részletei még nem tisztázottak. A benzoilprop-etil hatóanyag hatáskifejtése és ennek következtében alkalmazási időpontja eltérő. A herbicid a gyomnövénybe kerülve a növekedési hormon auxin- (IES-)hatását blokkolja. A flamprop-izopropil hatóanyagú készítmény hatáskifejtése és annak következtében alkalmazási hormon (IES-) auxinhatását blokkolja. Ennek alapján „antiauxin” hatásúnak tartják. A herbicidkezelést követően a vadzab még néhány centimétert növekszik, majd fejlődésében megáll, és a búza betakarításig sínylődik, termést nem hoz. A flamprop-izopropil hatóanyagú készítmény az egyetlen olyan herbicid, amelyet a szárba induló búzában használhatunk. Az alkalmazás időpontja: a szárba indult főhajtáson két nódusz jelenik meg (az első nódusz megjelenik, a második pedig kitapintható). A szántóföldön a búza és a vadzab a permetezés időpontjában közel azonos fenofázisban van, tehát mindkettő szárba indul. A búzában és a vadzabban ebben a fenofázisban a legmagasabb az auxinszint. A kezelést követően a vadzab fejlődésében leáll, a búza viszont néhány nap alatt túlnövi és később elnyomja. A kezelt területen a vadzabot kettős hatás éri: egyrészt a herbicid növekedést blokkoló hatása, másrészt a búza erős kompetíciója. Gyenge vadzabfertőzés esetén a diklofop-metil vagy a difenzikvát, míg erős fertőzés esetén a flamprop-izopropil hatóanyagú készítmények használata biztosít gazdaságos és egyben hatékony védekezést. A tralkoxidim hatóanyagú készítmény szintén szisztémikus herbicid. A gyomnövényekbe a levélzeten keresztül jut be, ahol akropetálisan transzlokálódik a floem rendszeren keresztül a merisztémaszövetekbe, ahol a sejtosztódást gátolja.

Speciális védekezési eljárások: a speciális védekezési eljárások közül jelentőségénél fogva két területtel foglalkozunk, azzal az esettel, amikor a gyomirtandó búzatábla szomszédságában hormonhatású herbicidekre érzékeny ültetvények vannak, illetve az évelő egyszikű gyomnövények elleni védekezési eljárásokkal, amelyeket a búzatarlón végzünk.

Védekezés a hormonhatású herbicidekre érzékeny kultúrák szomszédságában: a búza tavaszi gyomirtásakor (április) főleg a légi védekezések esetén nagy a veszélye a permetlé elsodródásának és ezen keresztül más szántóföldi és kertészeti kultúra károsodásának. A hormonhatású herbicidekre igen érzékeny a cukorrépa, a komló, a kertészeti kultúrák közül pedig a szőlő és a zöldségfélék. Ha a gyomirtandó búzatábla e kultúrák szomszédságában fekszik, a kötelező biztonsági sávok betartásán túlmenően célszerű biztonságos herbicidet használni.

Évelő, egyszikű gyomnövények irtása tarlókezeléssel: az őszibúza-tarló két szempontból is kedvező lehetőséget teremt az évelő, egyszikű gyomnövények irtására. Egyrészt a gabonát károsító tarackbúza, illetve a közelmúltban gyors terjedésnek induló nád ellen védekezhetünk hatékonyan, másrészt a veszélyes gyomnövények kategóriájába tartozó fenyércirok ellen nyújt kitűnő védekezési lehetőséget. Homokterületeken a csillagpázsit váltja fel a tarackbúzát a gabonában. A fenyércirok magról és rizómáról egyaránt jól szaporodik, ezért a védekezéseket is úgy kell szervezni, hogy mindkét terjedési forma ellen legyen védekezési eljárásunk. A közelmúltban beindított fenyércirok-mentesítési program keretében jelentős, a gyakorlat számára közvetlenül hasznosítható eredmények születtek.

Ha a gazdaság szántóföldi területe fenyércirokkal fertőzött, több éven keresztül megfelelő vetésváltást és herbicideket alkalmazva kell védekeznünk. A védekezés szempontjából a kultúrnövények négy csoportba oszthatók: az első csoportba az áru-, a hibrid- és a silókukorica tartozik, amelyekben a fenyérciroknak csak a magról kelt egyedei ellen védekezhetünk, elsősorban tiolkarbamát (EPTC, butilát, vernolát stb.) hatóanyagú herbicidekkel. A második csoportba a korán lekerülő őszi búza és őszi káposztarepce tartozik. A vegetáció első felében a nagy állománysűrűség miatt a fenyércirok nem tud kihajtani, viszont a korai aratás után a vegetáció második felében a tarlón a rizómáról hajtó egyedeket talaj- és levélherbicidekkel egyaránt jól irthatjuk. A harmadik csoportba a kétszikű kapásnövények közül a napraforgó, a szója, a cukorrépa sorolható, amelyekben szisztémikus herbicidekkel (fluazifop-butil, szetoxidim) való állománykezelés formájában szelektíven irtható a rizómáról kihajtó fenyércirok. Végül a negyedik csoportba a forgón kívüli területek tartoznak, amelyek mechanikai kezelésekkel vagy herbicidekkel mentesíthetők a fenyérciroktól.

A fenyércirok-mentesítés megindításakor célszerű olyan vetésszerkezetet kialakítani, amelyben az első (kukorica) és a második (búza) csoport növényei 40–40%-ban részesednek. Így két, esetleg három év alatt az összes fenyércirokkal fertőzött területen védekezhetünk a rizómáról kihajtó egyedek ellen.

A védekezések végrehajtása: az évelő, egyszikű gyomnövényekkel (tarackbúza, csillagpázsit, nád, fenyércirok) fertőzött területen a vegetáció során fokozni kell a búza kompetíciós képességét, hogy minél kevesebb rizóma hajtson ki aratásig. A búzavetőmag mennyiségét növeli kell, el kell érni a hektáronkénti 5–5,5 milliós tőszámot. Az aratást követő legfontosabb feladat a szalma gyors letakarítása a területről, mert csak így biztosítható az évelők egyenletes kihajtása. Tarlóhántást nem végzünk, hanem megvárjuk, amíg a gyomnövények kihajtanak. A tarackbúza és a csillagpázsit 5–15 cm, a fenyércirok és a nád pedig 30–50 cm hajtásmagasságnál rendelkezik elegendő levélfelülettel a levélherbicidek alkalmazásához. A leggyakrabban használt levélherbicidek a glifozát, illetve a fluazifop-butil hatóanyagú készítmények. A tarackbúza esetén a kisebb, minden más esetben a nagyobb dózisok szükségesek. Míg a glifozát 4–6 óra, addig a fluazifop-butil 1–1,5 óra alatt penetrálódik a növénybe. Hatáskifejtésükhöz 3–4 hét szükséges. Mivel a növényben a floemrendszerben transzlokálódnak, ezért a föld feletti hajtáson kívül képesek a tarackoknak és a rizómáknak a kihajtást szolgáló axilláris rügyeit is elpusztítani. A hajtáskifejtés a fluazifop-butil esetén a lassabb, de mindkét hatóanyagú herbicidnél a tünetek a hajtásokon és a rizómákon egy időben jelentkeznek, ezért a növények pusztulása a hajtáselhalással nyomon követhető. A növények pusztulása után talajművelést végzünk, és mivel a herbicideknek nincs utóhatásuk, bármilyen kultúrnövény vethető a kezelt területen.

Herbicidkombinációk

A gabona gyomirtó szerei permetezésének fontosabb szempontjai

A gabona gyomirtó szereit majdnem minden esetben posztemergensen permetezzük ki szántóföldi vagy légi úton. A posztemergens gyomirtószer-kezeléseknél a durva cseppes permetezési módot alkalmazzuk, amely a célfelület (gyomnövények levelei) minden cm2-ére 15–25 db, átlagosan 420–600 µm nagyságú permetcsepp kijuttatását jelenti. Ez a permetezési mód alkalmazása – környezetvédelmi okokból – kötelező minden hormonhatású gyomirtó szer permetezésekor. Ezek a nagy cseppek lényegesen csökkentik a párolgási veszteséget, továbbá az elsodródást, és a permetlé lerakódása a célfelületen elérheti a 90–95%-ot. A permetcseppek méretének növekedésével csökken azok darabszáma, ezért ahhoz, hogy a célfelületen a kívánt darabszámot biztosítani tudjuk a durva cseppekkel, a hektáronkénti permetlé mennyiségét nem szabad 50–60 l alá csökkenteni. Hazánkban szántóföldi permetezőgépekkel a gyomirtó szereket 130–260, a légi gépekkel pedig leggyakrabban 60 l vízben juttatjuk ki.

A gabona gyomirtó szereinek permetezésekor különösen fontos a biztonsági sávok (nem kezelt területek) betartása. Szántóföldi permetezőgép használata esetén 50 m-es védősávot kell az érzékeny kultúra mellett kihagyni. A permetezéskor a megengedett maximális szélsebesség 5–6 m/s.

Repülőgépes permetezéskor 4 m/s a megengedett maximális szélsebesség, és 25 °C felett tilos permetezni. Lakott terület közelében a biztonsági sávot a szél iránya határozza meg. Ha a szél a kezelési helyzethez viszonyítva a település felől fúj, a biztonsági sáv 500 m, ha lakott terület felé fúj, 2 ezer m legyen. A termelőüzem saját területén belül a kultúráinak a biztonsági sávját szakember bevonásával saját felelősségére önállóan határozhatja meg a szomszédos kultúrák biztonságának figyelembevételével. A szomszédos üzem érzékeny kultúráinál (szőlő, zöldség, komló stb.) az előírások megegyeznek a lakott terület biztonsági előírásaival, azzal kiegészítve, hogy a táblán uralkodó széliránytól eltérő részeken 1,5 ezer m-es biztonsági sávot kell kihagyni.

A gabonaszakasz szerepe a szántóföldi kultúrák integrált gyomirtásában

A szántóföldi gyomirtás egyik kulcskérdése az, hogy hogyan tudunk védekezni az évelő egy- és kétszikű gyomfajok ellen. Sajnos e területen számos kultúrában (cukorrépa, napraforgó, kukorica stb.) korlátozottak a lehetőségeink. Az évelők elleni hatékony védekezés integrált gyomirtással érhető el.

Meg kell keresni, hogy az adott évelő gyomnövény mely kultúrában irtható eredményesen, és csak az évelőktől megtisztított területen lehet termeszteni azon növényeket, amelyeknél még nem rendelkezünk hatékony évelőirtó herbicidekkel. A szántóföldi vetésszerkezetben a gabonaszakasz beiktatása kiemelt jelentőségű az évelők elleni küzdelemben.

A hormonhatású herbicidekkel a búza hagyományos posztemergens permetezésekor jól irtható a mezei acat, az apró szulák, a sövényszulák, a hamvas szeder, az útszéli zsázsa. Emellett viszont az évelő egyszikűek, pl. a tarackbúza, a nád, a fenyércirok ellen a gabonatarlón védekezhetünk.

Összefoglalva megállapítható, hogy a gabonaszakasz jó lehetőséget nyújt a gazdaságoknak arra, hogy az évelő egy- és kétszikű gyomoktól megtisztítsák a területüket.