Ugrás a tartalomhoz

Növényvédelem

Bozsik András, Bujáki Gábor, Bürgés György, Czencz Kornélia, Deli József, Glits Márton, Folk Győző, Hunyadi Károly, Ipsits Csaba, Járfás József, Kadlicskó Sándor, Kiss József, Koppányi Marietta, Kozma Erzsébet, Kövics György, Kuroli Géza, Lánszki Imre, Petrányi István, Petróczi István, Pécsi Sándor, Pénzes Béla, Pintér Csaba, Radócz László, Reisinger Péter, Sáringer Gyula, Szabolcs János, Szalay-Marzsó László, Takács András, Tomcsányi Ernő, Tóth Attila, Tóth István, Virányi Ferenc

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - A búza

1. fejezet - A búza

A búza betegségei

A hazai kalászosgabona-termesztés legfontosabb betegségei a következők: gabonalisztharmat, szártőbetegségek, fuzariózis, valamint az üszög és rozsda okozta betegségek.

Ősszel és télen már jelentkezik a csírapusztulás és gyökérelhalás. Ezeket a tüneteket különböző gombafajok okozhatják, pl. Alternaria alternata, Fusarium spp. stb. A szártőbetegséget okozó gombák már ősszel is fertőzhetnek, amelynek hatására a tél folyamán tőritkulás következik be. Meleg őszön a lisztharmat- és levélrozsda-fertőzés is jelentőssé válhat. A hőhatással kapcsolatos élettani betegségek a tél folyamán és a tél végén éreztetik hatásukat. A vastag hótakaró olvadásakor a hópenész tüneteivel is számolnunk kell.

Kitavaszodás után a már ősszel fertőző gombák szerepe megnövekszik, és több más kórokozó is kiveszi a részét a termés csökkentéséből. A búzát károsító vírusok (pl. csíkos mozaik, árpa sárga törpülés) tüneteivel az átvivő vektorok aktivitásának hatására egyre gyakrabban találkozunk.

Szárbaindulás után a szártőbetegségek jellegzetes kórképét látjuk kialakulni. A rozsdák közül a fekete, a sárga és a már ősszel is károsító vörös, időjárástól és a fajták fogékonyságától függően a növények éréséig éreztetik hatásukat. A helmintosporiózis és a szeptóriás foltosság mind a vegetatív, mind a generatív növényi részek károsodásához vezet.

A kikalászolástól kezdve a fuzariózis és a lisztharmat egyre veszélyesebbé válhat, amit szükség esetén fungicides védelemmel csökkenthetünk.

Ezen időszakban a megdőlés és az érés közeledtével a jégverés káros hatása alapvetően meghatározhatja a betakarítható termés mennyiségét.

A kő- és porüszögök részben rejtett kártétele kikalászolástól kezdve és betakarításkor válik láthatóvá. Az ellenük alkalmazott csávázást több kórokozó ellen is hatásos készítményekkel ajánlatos elvégezni.

Búza csíkos mozaik

(wheat streak mosaic potyvirus)

Gazdanövény: zab, búza, árpa, rozs és kukorica.

Tünet: mozaik, törpeség.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mintegy húsz országban ismert. Magyarországi előfordulását 1985-ben állapították meg. Súlyos kártételt okoz.

A kórokozó átvitele, terjedése: mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével átvihető perzisztens vírus. Terjedésében a levélatkák (Aceria tulipae) imágói és nimfái játszanak fontos szerepet.

Ökológia: a betegség terjedését a vírusfogékony kultúr- és gyomnövények, valamint a kiterjedt atkapopulációk elősegítik.

Védekezés: vírustoleráns, illetve -ellenálló genotípusok, fajták (Triumph 64) termesztése, gyomnövények és a levélatkavektorok elpusztítása.

Búzatörpülés

(wheat dwarf geminivirus)

Gazdanövény: búza, árpa, perje, zab, rozsnok és rozs.

Tünet: a vírusbeteg növény levelei sárgulnak, kanalasodnak. Jellemző tünet a törpülés és a hiányos kalászolás.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: aCseh Köztársaságban és Svédországban régóta ismert. Magyarországon az 1980-as évek végén vált ismertté. A súlyos kárt okozó vírusbetegségek csoportjába tartozik.

A kórokozó átvitele, terjedése: a perzisztens vírus kabócavektorokkal (Psammotettix alienus) terjed. Mind az imágók, mind a különböző fejlődési stádiumban lévő vektorok képesek a vírus átvitelére.

Ökológia: a betegség előfordulását a vírusfogékony gyom- és kabóca-tápnövények elősegítik.

Védekezés: vírusellenálló fajták termesztése, a kabócavektorok elleni, inszekticidekkel való védekezés.

Torsgomba

(Gäumannomyces graminis, régebbi néven: Ophiobolus graminis)

Gazdanövény: a mérsékelt égöv országaiban megtámadja a búzát, árpát, rozsot, zabot és számos fűfélét.

Tünet: a talajtól számított 6–7 cm magasságig egyenletes barna elszíneződés található a száron. Nedves időben nyálkás rothadás is észlelhető a szárnak a talajjal érintkező részén. Jelentős a növekedésgátlás, amely 45%-os is lehet. A gyökerek korai tönkretételével megszűnik a víz- és tápanyagfelvétel a talajból. Ha kihúzzuk a növényt, a gyökérzet „földlabdával” jön ki. A gyökerek feketék és rothadtak, micélium fedi őket. A beteg növény hamarabb kalászol, fehér, üres kalászokat fejleszt, sok a „léha” szem. A gyengültségi paraziták gyakran megtelepszenek a kalászon, és „korompenész” alakul ki. A torson fekete pontok találhatók, ezek a gomba ivaros termőtestei (peritéciumok).

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte elterjedt betegség, súlyos károkat okoz. Búzán főként a vetésváltás elhagyásakor lép fel.

A kórokozó életmódja: az aszkospórák a nyár folyamán fejlődnek ki, így már ősszel megtörténhet a fertőzés. Az aszkuszok megnyújtott buzogány alakúak, az aszkospórák hosszú, fonálszerűek. A növénymaradványokon 1–2 évig megtartja életképességét. A kórokozó terjedésében szerepe van a micéliumnak, klamidospóráknak és a mikroszkleróciumoknak is.

Ökológia és előrejelzés: a semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, kötöttebb talajok kedvezők számára. A csapadékos, enyhe tél és a késői fagyok esetén nagyobb a kár. Optimálisan fejlődik a 70–80%-os víztelítettségnél, ha a talajhőmérséklet 12–16 °C. Az egyoldalú nitrogén-műtrágyázás a gomba számára kedvező.

Védekezés: a védekezési eljárásokat a „szártörő” gombánál ismertetjük.

Szártörő gomba („szemfoltbetegség”)

(Pseudocercosporella herpotrichoides)

Gazdanövény: az őszi búzát és árpát súlyosan, a rozsot, zabot és néhány fűfélét kevésbé károsítja.

Tünet: jellemző az alsó szártagon fellépő hosszúkás, „mandula” alakú, besüppedt, halványszürke, enyhén sötétebb szegélyű folt. A folt közepén szürkés, sötétbarna színű, pontszerű képződmények, a gomba sztrómái láthatók. A folt körülöleli a szárat, az eltörik, a növények rendezetlenül fekszenek. A szárban sűrű, „egérszürke” színű micélium van. A gyökérzetet nem károsítja. A kalász fehér, majd korompenészes, a szemek kevésbé teltek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: világszerte a hűvösebb, nedvesebb klímájú országokban lép fel nagyobb mértékben. A termésveszteség 20–30%-os is lehet. A szárdőlés a betakarítást is megnehezíti. A már ősszel fertőzött növények fagyérzékenyek, és ennek következtében kiritkul a vetés.

A kórokozó életmódja: ivaros alakja nem ismert. Kikalászolásig fertőzheti a növényeket. Talajlakó gombának tekinthető, de nemcsak a talajban terjed. A fertőzött növényi maradványokon szaprofiton micélium alakban 3 évig életképes marad. A konídiumok görbültek, 5–7 sejtűek, vékony fonál alakúak.

Ökológia és előrejelzés: enyhe, csapadékos időjárás kedvező a gomba számára. A konídiumok sporulációjának maximuma 10 °C-on van. A tápanyagban gazdag, jó termőképességű talajokon kártétele fokozottabb. Az árvakelések és a gyomgazdák fontosak a gomba fennmaradása és továbbterjedése szempontjából.

Védekezés: fontos a vetésváltás (min. 3 év), az előhántós ekével való szántás (kevésbé üreges talaj), az árvakelések, gyomgazdák megsemmisítése, a későbbi és ritkább vetés, az arányos tápanyagellátás. A növény számára kedvező a „jól beéredett” talaj (mikrobiológiai antagonizmus, „take all decline” hatás).A csávázás benomil-, karboxin-, karbendazim- stb. tartalmú szerekkel véd az őszi fertőzés ellen. Szükség esetén szárbaindulás után karbendazim- és prokloráztartalmú fungicidekkel permetezzünk.

Búza fuzáriózis

(Fusarium graminearum, F. avenaceum, F. culmorum, F. nivale, F. sporotrichioides, F. poae)

Gazdanövény: a Fusarium fajok polifág gombák. A búzán kívül a többi termesztett gabonafélénket (a kukoricát is) és több fűfélét is fertőzhetik.

Tünet: csírapusztulást, hópenészt (Fusarium nivale), szár-, gyökérkorhadást és kalászbetegséget idéznek elő. Az elhalás bekövetkezhet kelés előtt vagy kelés után. A vastag hótakaró elolvadása után pelyhes micélium mutatkozik a leveleken és szártövön, amelyet „hópenész” néven ismerünk. A gyökereken, a szár alapján és az alsó nóduszokon nagy kiterjedésű barnulások, sötét csíkok jelennek meg. A növények törékenyek, felületükön rózsaszínű a spóratömeg. A szár belsejét micéliumszövedék tölti ki. Kalászkák, de teljes kalászok is kifehérednek (koraérés tünetei). Ha a kalásztengely fertőzött, a felette lévő rész elpusztul. A beteg kalászkák felületén kis fekete pontok (peritéciumok), gyakran rózsa- vagy narancsszínű micélium és spóratömeg látható. A fehér kalászkák sterilek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a gabonafélék egyik legfontosabb betegsége. Mindenütt előfordul, ahol gabonát termesztenek. Mennyiségi és minőségi kárt okoz. Járványos években a termés 50%-át is tönkreteheti. A Fusarium fajok emberre, állatra egyaránt veszélyesek, toxikus anyagokat termelnek. Emésztő- és ivarszervi károsodásokat okoznak. Magyarországon a zárlati rendelkezések értelmében a Fusarium fajok a „veszélyes” károsítók csoportjába tartoznak.

A kórokozó életmódja: a fuzáriózist okozó gombák gyengültségi, félszaprofiton (nekrotrof) szervezetek. Életüknek csak bizonyos szakaszában válnak parazitává, főképp akkor, ha a gazdanövény prediszponált (gyengültségi) állapotba kerül. A kórokozók életben maradhatnak a fertőzött növényi maradványokon a talajban vagy annak felületén, a vetőmagban és annak felületén. Az áttelelésben a következő gombaképletek játszanak szerepet: peritécium (Gibberella spp.), micélium, klamidospórák. A fertőzést a konídiumok, aszkospórák és a micélium idézi elő. A Fusarium fajok jellegzetes makro- és mikrokonídiummal rendelkeznek.

Ökológia és előrejelzés: a hő- és pH-intervallumuk széles. Csírakori állapotban a hajlamosító tényezők közül ki kell emelni az elővetemény (kukorica, búza), a fertőzött talaj, a vetőmag jelentőségét és az elhúzódó kelést. A fertőzéshez csapadék vagy legalább magas relatív páratartalom kell, ezért is nagyon fontos az esős napok száma, illetve a lehullott csapadék mennyisége.

A kalászfuzáriózis kialakulására a csapadékos, nedves, viszonylag hűvös időjárás hajlamosít.

Védekezés: egészséges vetőmag használata (20%-nál fertőzöttebbet ne vessünk), a gyomgazdák, árvakelések felszámolása, a vetésváltás betartása, az érett termés gyors betakarítása, a vetőmag „kikészítése”, a tarló-maradványok leforgatása, harmonikus tápanyagellátás és a szükséges kémiai védelem (csávázás, permetezés) elvégzése a kórokozó károsítását jelentősen csökkenti. A rezisztenciára nemesítés egyre ellenállóbb fajtákat eredményez.

Lisztharmat

(Erysiphe graminis)

Gazdanövény: termesztett gabonafajainkat külön „forma specialis” fertőzi. A rasszok a fajtákra specializálódtak.

Tünet: a leveleken és a száron is a kórokozó fehér micéliuma lisztes bevonatot alkot, majd piszkosfehér lesz, a felszínről letörölhető. A levelek sárgulnak, száradnak. A penészbevonat később megvastagszik, barnásszürkére, okkersárgára színeződik. Felületükön szabad szemmel is jól látható, apró (gombostűfejnyi) fekete pontocskák, a kleisztotéciumok jelennek meg. Kalászhányás után e jellegzetes bevonat a kalászon is megjelenhet. A szemek apróbbak, töppedtek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a kórokozó széles körben elterjedt a nedves és szemiarid (félszáraz) klímájú gabonatermesztő területeken. A termésveszteség 5–25% között ingadozik. Az elmúlt években a gabona levélbetegségei között az első helyet foglalta el. Veszélyessé akkor válik, ha a zászlóslevél és a kalász is fertőződik.

A kórokozó életmódja: enyhe teleken az őszi vetéseken és az árvakeléseken micélium formájában életben marad a gomba. A kleisztotéciumok a fertőzött növényi maradványokon telelnek át, tavasszal az aszkospórák indítják el a primer fertőzéseket. A termőtestek már késő tavasszal is kifejlődhetnek, és betakarítás idejére „beérnek”. A kialakuló aszkospórák fertőzhetik az árvakeléseket és az őszi vetéseket. A vegetációs időszakban a konídiumos fertőzésnek fő szerepe van. A konídiumtartókon kifejlődő konídiumok láncokban képződnek, hialinok, ellipszoidok, egysejtűek. A kleisztotéciumok gömb alakúak, barna színűek, fonálszerű függelékekkel rendelkeznek, több, tojásdad aszkuszt tartalmaznak. Az aszkospórák egysejtűek, világosak.

Ökológia és előrejelzés: a kórokozó számára csírázáskor optimális a 18–22 °C-os hőmérséklet, különösen, ha magas páratartalommal társul. A konídiumok képzését és a micélium fejlesztését a felületi vízborítottság gátolja. A járvány kialakulását egyéb tényezők is elősegíthetik: fogékony fajta, több éves monokultúra, szélvédett fekvés, gyakori páralecsapódás, korai vetés, rossz agrotechnika, laza szövetű (nitrogéntúlsúly) növények, sűrű, buja növényállomány stb.

Védekezés: a fajták fogékonyságában jelentős eltérés van. Jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke, ha biztosítjuk a térbeli és időbeli izolációt, az arányos tápanyagellátást, a jó talaj-előkészítést, az optimális vetésidőt és állománysűrűséget. Csávázás (fuberidazol, imazalil, triadimenol) és permetezés (fenpropimorf, kén, prokloráz, tridemorf) eredményes védelmet nyújt.

Feketerozsda (szárrozsda)

(Puccinia graminis)

Gazdanövény: mind a négy gabonafélénket (búza, rozs, árpa, zab) megfertőzi, és azokra specializálódott. Ezenkívül néhány fűfélén is károsít.

Tünet: a tünetek rozsdabarna színű, apró pörsenések formájában (uredotelepek), elsősorban a száron és a levélhüvelyen találhatók. Az érés közeledtével megjelennek a fekete színű teleutotelepek. Jellegzetes a felszakadt epidermisz, amely körbe veszi az uredo- és teleutotelepeket; ezek alakja kissé hosszúkás, csúcsban végződő.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a rómaiak már ismerték és a „legveszedelmesebb” betegségnek tekintették. Különösen Közép-Európa déli részén okozott hatalmas károkat. Hazánkban a kár mértéke az 50%-ot is elérheti.

A kórokozó életmódja: a növényi maradványokon áttelelő teleutospórák tavasszal „csíráznak”, kialakulnak a bazidiospórák. A köztesgazdán (sóskaborbolya, mahónia) a spermogóniumok és az ecídiumok fejlődnek. Az ecidiospórák a légzőnyílásokon át fertőzik a gabonát. Az uredospóráknak több nemzedékük van. Az érés közeledtével fejlődnek ki a teleutotelepek, bennük a teleutospórák. A Földközi-tenger mellékén és a Balkánon kialakult uredospórákat a szél juttatja el hozzánk. A biotípusokat „tesztnövényekkel” állapítják meg.

Ökológia és előrejelzés: a melegigényes gomba uredospóráinak csírázása és fertőzési optimuma 20–24 °C. Epidémiához vezet, ha április végén, május elején szeles, csapadékos, meleg időjárás uralkodik. Kritikussá válik a helyzet, ha tejesérés idején, esők után, fülledt meleg van.

Védekezés: világszerte folyik a rezisztenciára nemesítés. Toleranciára, a tünetek lassú kifejlődésére és horizontális rezisztenciára nemesítenek. Eredményesen használhatók a triadimefon-, propiconazol-, flutriafol-, ciprokonazol-tartalmú fungicidek.

Búza kőüszög (büdösüszög)

(Tilletia caries, T. foetida, T. intermedia)

Gazdanövény: fertőzi a búzát, rizst, és néhány fűfajt (Aegilops, Lolium, Agropyron és Hordeum).

Tünet: az éréssel egy időben a kalászokban a maghoz hasonló, zömökebb puffancsok keletkeznek. Kellemetlen szaga „heringsólére” emlékeztet, amely a trimethyl-amin-tartalomtól ered. Az érés során megkeményednek a puffancsok. Kalászhányás után a tövek már alacsonyabbak. A kalászok lazábbak, a pelyvalevelek szétállóak, „borzoltak”.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: mindenütt elterjedt. Korábban ez volt az egyik legsúlyosabb búzabetegség Közép-Európában. Az üszögös gabonából őrölt liszt táplálkozási célra alkalmatlan.

A kórokozó életmódja: a betegséget előidéző Tilletia fajok csírafertőzők. A spórák csépléskor (a dob szétveri a puffancsokat) a szemek csúcsán lévő szőröcskéken megtapadnak. Vetés után promicélium fejlődik, rajta bazidiospórák, ezek „H” alakú hídon, párosával kopulálnak, a dikariotikus micélium pedig a koleoptil szárrészen át fertőz. Később a gomba a tenyészőcsúcsba behatol, a szemek helyett üszögpuffancsok fejlődnek. A három faj között mikroszkópi vizsgálattal lehet különbséget tenni. Az üszögspórák barnák, kerekdedek.

Ökológia és előrejelzés: humuszban gazdag, mérsékelten nedves talajban gyakrabban fordulnak elő fertőzések. A spóracsírázás hőoptimuma (16–18 °C) nem esik egybe a fertőzés hőoptimumával (5–10 °C).

Védekezés: egészséges vetőmag használata, vetőmagcsávázás – kontakt hatású szerek is megfelelők. A helyes agrotechnika elősegíti a csíranövények gyors kelését és fejlődését. A fajták között a fogékonyságban különbség van.

Búza por- vagy repülőüszög

(Ustilago nuda f. sp. tritici)

Gazdanövény: specializált formák vannak búzára és árpára.

Tünet: kalászhányáskor az egész kalász üszögös portömegként bújik ki a levélhüvelyből. A „spóratömeget” kezdetben vékony, ezüstszürke hártya borítja, majd felszakad, a spórák szétporlanak, csak a csupasz kalászorsó marad meg. Az érő gabonában az egyenesen felmeredező kalászok feltűnőek.

Elterjedés és gazdasági jelentőség: a világ búzatermesztő országaiban mindenütt előfordul, 30% termésveszteséget is okozhat. Magyarországon 1–2%-os előfordulásával már régóta számolni kell.

A kórokozó életmódja: az üszögspórák a virágzó növények bibéjére kerülnek. Fertőző, dikariotikus micéliumot fejlesztenek a bibecsatornán keresztül az embrióig, itt növekedésnek indulnak addig, amíg a szem ki nem fejlődik. Ha a szem beérett, a micélium is nyugalmi állapotba kerül. Ősszel, amikor a szemet elvetik, a gomba együtt fejlődik a növénnyel; virágzáskor jelennek meg a tünetek, a micélium feldarabolódásával kialakulnak az üszögspórák. A sötét színű üszögspórák kerekdedek, felületük finoman szemölcsös.

Ökológia és előrejelzés: a páratelt, mérsékelt meleg (16–22 °C) és az enyhe légmozgás esetén a kalászok nyílt virágzása a teliospóra (usztospóra) számára optimális feltételeket biztosít. A száraz meleg vagy az esős, szeles időszak kedvezőtlen a gomba szempotjából.

Védekezés: elsődleges szerepe az egészséges vetőmagnak van. A fajta- ellenállóságban rejlő lehetőségeket ki kell használni. Feltétlenül el kell végezni a csávázást szisztémikus (karboxin-, rézoxikinolát-, karbendazim- stb. tartalmú) csávázószerekkel.