Ugrás a tartalomhoz

Növénytermesztéstan 2.

Antal József, Izsáki Zoltán, Kruppa József, Pocsai Károly, Schmidt Rezső, Fazekas Miklós, Kajdi Ferenc, Késmárki István, Reszkető Péter, Sárvári Mihály, Szabó Lajos, Tóth Zoltán, Varga Sándor, Barnáné Bacsa Magdolna, Iványiné dr. Gergely Ildikó, Janowszky János, Janowszky Zsolt, Gyuricza Csaba, Lesznyák Mátyásné, Máté András, Pepó Péter, Szabó Miklós, Balázs Julianna, Csajbók József, Győri Tamás, Hoffmann Sándor, Kassai Katalin, Makai Sándor, Mikó Péter, Nagy Jenő, Nagy László, Nyárai Horváth Ferenc, Petróczki Ferenc, Szentpétery Zsolt

Mezőgazda Kiadó

8. Nyúlszapuka

8. Nyúlszapuka

8.1. Jelentősége

Fiatal kultúrnövény, az 1800-as években német gazdaságok kezdték termeszteni. A nyúlszapuka (Anthyllis vulneraria L.) ott is értékes takarmányt biztosít, ahol más pillangós már nem ad elfogadható termést.

Zölden kesernyés íze, felületi szőrözöttsége miatt az állatfajok többsége nem szívesen fogyasztja, kivéve a juh.

Szénaként ízletes tömegtakarmány, de fokozatos hozzászoktatására van szükség! Fejlett gyökérzete a defláció és az erózió okozta károk enyhítésében jelentős szerepet tölthet be, de zöldtrágyaként is hasznos.

Értékét növeli, hogy a szabad levegő nitrogénjének megkötésével (Rhizobium) javítja a talaj tápanyag-háztartásában a talajéletet, és a tápanyagok feltáródását.

Régen sebösszehúzó hatása miatt kiterjedten használta a népi gyógyászat, ezért sebfűnek is hívták.

Termése extenzív viszonyok és gyenge termőhelyi adottságok között a következő:

IV.

homoktalajokon

5–8 t/ha széna

VI.

sekély termőrétegű talajokon

3–6 t/ha széna

8.2. Botanikája és fiziológiája

A pillangósvirágúak családjába tartozó nyúlszapuka nemzetség származási helyeként egyes források Olaszországot, míg mások Eurázsiát jelölik (9. ábra).

Karógyökere erős, mélyre hatoló A talaj felső rétegét gazdagon behálózó oldalgyökerekkel, továbbá gombostűfej nagyságú és alakú, gyöngyfüzérszerűen elrendezett gyökérgümőkkel rendelkezik.

Áttelelő, kétéves növény. Kelése után a hajtás fejlődése szinte leáll, mert ekkor elsősorban a gyökerét fejleszti. Első évben őszig csak tőlevélrózsát hoz, melyen a követő év termését meghatározó rügykezdemények már kialakultak. A rügyek rendkívül sérülékenyek, könnyen letörnek.

Levele egyenetlenül szárnyalt, csúcsi levélkéje nagyobb felületű.

Gombvirágzata ágtetőző, piros, sárga vagy fehér színű, néha mindhárom szín előfordul. Csészelevelei bőrszerűek, felfújtak, és azok is maradnak.

Egymagvú hüvelytermése rendszerint csészelevelébe zárt. Hüvelye 3,5–4,0 mm hosszú, benne 2,0–2,2 mm-es vörös herééhez hasonló maggal.

9. ábra - Nyúlszapuka

kepek4/9.abra.png


8.3. Biológiai alapok

Rendkívüli formagazdagság jellemzi a fajt. Formagazdagsága ellenére jelenleg nincs államilag minősített fajtája Magyarországon.

8.4. Termőhelyigénye

Talajigénye: a sekély termőrétegű, lejtős, dombos, valamint a laza homoktalajok növénye. Vetik erdőtalajra is, de itt nem versenytársa sem a vörös herének, sem pedig a baltacímnak.

Éghajlatigénye: a csapadékosabb térségek növénye. Síkságra és szárazságra hajló szárazabb nyarakat a védőnövény lekerülte után rosszul tűri. Kiváló télállósággal rendelkezik.

Környezetigénye: alkalmazkodóképessége az extenzív viszonyokhoz kiváló, de a rossz és elhanyagolt környezetet a kártevők és a gyomok miatt nem tűri.

8.5. A termesztés módszere

8.5.1. Elővetemény

A takarónövényes telepítést jól tűri. Az előveteménye pillangós kivételével bármi lehet. Rozs vagy tritikálé legyen az előveteménye. Önmaga után nem, de 2–3 évente visszakerülhet ugyanabba a táblába. Rendszerint két kalászos közé kerül.

8.5.2. Talaj-előkészítés

Nyárra betakarított elővetemény után a kizöldülő hántott tarlót legalább 15–18 cm mélyen kell szántani. Ezen kívül más igénye nincs, mert tavasszal a védőnövény közé vetjük.

Előfordulhat lassú hóolvadást követő tömöttebb talajállapot. Ez esetben a vegetáció megindulása után kapjon könnyű fogasolást a kalászos, segítve ezzel a rávetés sikerét.

8.5.3. Tápanyagellátás

1 t légszáraz szénája a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:

nitrogén (N)

23 kg/t

mész (CaO)

21 kg/t

foszfor (P2O5)

7 kg/t

magnézium (MgO)

6 kg/t

kálium (K2O)

18 kg/t

  

Tápanyagigénye a 34.táblázatból és a kötet függelékének segítségével számítható ki, amennyiben van talajvizsgálati adatunk. A P és K adagját adjuk a takarónövény adagjával együtt.

34. táblázat - A nyúlszapuka tápanyagigénye (zöldtakarmány), kg/1 t termés

Szántóföldi

termőhely

Hatóanyag

A talaj tápanyagellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

II.

N

23

20

18

17

15

P2O5

16

14

10

7

5

K2O

24

22

18

14

12

VI.

N

25

23

21

20

19

P2O5

21

18

13

10

9

K2O

23

22

20

16

13


8.5.4. Vetés

Vetése kora tavasszal kalászosra rávetéssel történjék. Legjobb védőnövénye a rozs, esetleg a tritikálé. Gabona sortávolságra (12 cm) vetjük, 2–3 cm mélyre. Vetéshez a 35. táblázat ad útmutatást.

35. táblázat - A nyúlszapuka telepítése

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Takarónövény

rozs

200-300 növény/m2 rávetéssel

Vetésidő

III. 05.–20.

 

Sortáv

12 cm

 

Vetésmélység

2–3 cm

 

Csíraszám

800 db/m2 96 db/fm

keményhéjúságát figyelembe véve

  

növelhető a csíraszám

Ezermagtömeg

2,3–2,5 g

 

Kemény mag

13%, legfeljebb

 

Csírázóképesség

80%, legalább

 

Tisztaság

98%, legalább

 

Nedvességtartalom

13%, legfeljebb

 

8.5.5. Növényvédelem, növényápolás

A takarónövény learatása után fejlődése vontatott, különösen száraz júliusban és augusztusban, ezért gyomosodásával kell számolni.

Fő kártevői a csipkéző bogarak, bödék, barkók, levéltetvek. Méhek kedvelt, látogatott helye, ezért az inszekticidek felhasználásánál erre tekintettel kell lenni.

8.5.6. Érés és betakarítás

Áttelelés után május második felében kezd virágozni. Szára a virágzás végére fásodik, ezért a kaszálással ezt a fenofázist nem szabad megvárni. Szárának fásodása mellett erős szőrözöttsége is minőségrontó tényező. Túl korai vágása sem ajánlható, mivel nagy a fiatal zöld növedék keserűanyag-tartalma.

Száraz tavasz nem kedvez sarjadásának. Átlagos májusi és júniusi csapadék után a sarjú tömege nagyobb is lehet, mint az első kaszálásé.

8.5.7. Minőségi jellemzők

Takarmányértéke a vöröshere 75–85%-a. Csersav- és szaponintartalma miatt kissé kesernyés ízű. Juhokkal és szarvasmarhákkal szoktatás után etethető. A nyúlszapuka szárazanyagra vonatkoztatva 8,6% nyersfehérjét, 26,7–32,9% nyersrostot tartalmaz.

8.5.8. Vetőmagtermesztése

A takarmánytermesztésre telepített állományról fogunk magot ott, ahol az állomány ritkább és gyommentes. Magfogáshoz kedvez a csapadékos június.

Az őszi gabonával egy időben érik, aratását akkor kezdjük, mikor az alsó hüvelyek feketedni kezdenek, a felsők zöldesbarnák.

Magja pereg, ezért harmattal kora reggel vágjuk vagy a lombtalanítást követően 6–8 nappal, de pergési hajlama így is nagy. A várható magtermése 0,25–0,5 t/ha, melyet előtisztítása után kiterítve, kíméletesen kell szárítani.

Vetőmagjának minőségi követelményeit a 36.táblázat tartalmazza.

36. táblázat - A nyúlszapuka vetőmagjának minőségi követelményei

Szaporítási

fok

Csírázó-

képesség, legalább, %

Kemény mag, legfeljebb, %

Tisztaság,

legalább,

%

Idegenmag-

tartalom

legfeljebb

Nedvesség-

tartalom,

legfeljebb, %

Vizsgálati

minta, legfeljebb, g

ösz-szesen,* %

káros gyom,** db/minta

SE-E

85

30

98

0,3

0

13

60

I–II. fok

1,0

20


* Idegen mag: aranka Ø, vadzab Ø, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, I–II. fokúban 5 db a megengedett mintánként

** Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska, somkóró SE-E-ben 0,1–II. fok 0,3%