Ugrás a tartalomhoz

Növénytermesztéstan 2.

Antal József, Izsáki Zoltán, Kruppa József, Pocsai Károly, Schmidt Rezső, Fazekas Miklós, Kajdi Ferenc, Késmárki István, Reszkető Péter, Sárvári Mihály, Szabó Lajos, Tóth Zoltán, Varga Sándor, Barnáné Bacsa Magdolna, Iványiné dr. Gergely Ildikó, Janowszky János, Janowszky Zsolt, Gyuricza Csaba, Lesznyák Mátyásné, Máté András, Pepó Péter, Szabó Miklós, Balázs Julianna, Csajbók József, Győri Tamás, Hoffmann Sándor, Kassai Katalin, Makai Sándor, Mikó Péter, Nagy Jenő, Nagy László, Nyárai Horváth Ferenc, Petróczki Ferenc, Szentpétery Zsolt

Mezőgazda Kiadó

5. Fehérvirágú somkóró

5. Fehérvirágú somkóró

5.1. Jelentősége

A somkórónak fehér és sárga virágú változatai ismeretesek. Közülük az orvosi somkóró (Melilotus officinalis (L.) lam.) sárga virágú, a fehérvirágú somkórónak (Melilotusalbus Desr.), amint arra az elnevezése is utal, fehér a virágzata. Az orvosi somkóró mint vadon termő gyógynövény jelentős, kumarintartalma miatt illatosító, pácoló alapanyagok előállítására alkalmas. A fehérvirágú somkóró elsősorban takarmányozási célokat szolgál. Meszes homoktalajokon, száraz viszonyok között van jelentősége.

Kumarinban szegény vagy kumarinmentes fajtái zölden etetve vagy szénává szárítva szarvasmarhának, juhnak adható takarmány. A szarvasmarhák takarmányozására rendszerint szoktatás után használható. Más növénnyel keverten silózható, fonnyasztva önmagában is készíthető belőle siló. Őrölve a sertés és baromfi takarmánykeverékében van szerepe.

Legelőnek is telepítik. Zöldtrágyázásra jól felhasználható. Dús gyökérzete és zöldtömege a talaj szervesanyag-készletét, nitrogénháztartását és a talajéletet javítja, a talajban gyorsan bomlik.

Jó mézelő, nektárhozama 200–300 kg/ha. Gyakorlati tapasztalatok szerint 1 ha virágzó somkóró 27 házi méhcsalád napi igényét elégíti ki. Kedvező, csapadékos évben még augusztusban is szolgálhat méhlegelőként, sőt egyéves fajtákat is vetve a méhlegelő éves látogatási időtartamát jelentősen megnyújthatják.

Vetésterülete a Duna–Tisza közére, illetve a Kisalföld nyugati részére korlátozódott. Az utóbbi években termőterülete méltánytalanul csökkent. A deflációnak és eróziónak kitett területek védelmében jelentős szerepet tölthet be.

5.2. Botanikája és fiziológiája

A fehérvirágú somkóró a kétszikű növények osztályába, a Fabales (hüvelyesek) rendjébe, ezen belül a Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába tartózó Melilotus nemzetségnek a képviselője (6. ábra).

Egy- vagy áttelelő kétéves növény. Szárítva édeskés illatú. Júniustól augusztusig virít. Az egyéves fehérvirágú somkórónak erőteljes orsógyökere, míg a kétéves változatnak fejlett karógyökere van. A főgyökér általában 1,5–2 m mélységig hatol a talajba.

Dús oldalgyökerein szabad szemmel is jól láthatók (0,25–0,55 mm) a gyöngyfüzérszerűen elhelyezkedő Rhizobium meliloti baktériumok. A pillangósvirágú növényfajok közül a somkóró köti meg a legtöbb szabad nitrogént a levegőből.

6. ábra - Fehérvirágú somkóró

kepek4/6.abra.png


Szára, egyenes felálló, 1,5–1,7 m-re növő, dús oldalhajtásokkal övezett, vastagsága 8–9 mm. A kétévesek az első évben csak főszárat növesztenek, de a következő évi szárrügyeket nagy számban már kifejlesztik, melyekből egyenlő értékű erőteljes szár fejlődik a következő évben.

Lomblevelek hármasan összetettek és rövid nyelűek. Az alsó levelek levélkéi hosszúkás tojásdadok, míg a felsőkéi majdnem szálasak. Valamennyi ép szélű vagy finom fogú, kihegyezett.

Virágzat dús virágú, kocsányos, terméséréskor megnyúló fürt.

Virágok lecsüngőek, rövid kocsányúak. A csészelevelek száma 5, ezek egymással összenőttek, halványzöld színűek, kihegyezettek. Az öt fehér sziromlevél összeforrt. A vitorla láthatóan hosszabb, mint a két evező és a csónak. 10 porzólevele van, a magház felső állású, 2 termőlevélből fejlődik ki.

Termése szénára számítva 2 év átlagában a következő: IV. meszes homok talajokon 12–24 t/ha.

Termések 3–4 mm hosszú hüvelytermés, kopaszak, hálózatos bordás erezetűek és gyakran négymagúak.

Magja a tetraploid vörösherééhez hasonló, de nem annyira fényes és nem ibolyás árnyalatú, hanem sárgás vagy barnás színű. A mag mérete 2,0–2,5 mm, ezermagtömege 2,1 g.

Jellemző élettani sajátossága a keményhéjúság (30–50%). A növény kezdeti fejlődési erélye rendkívül lassú. Virágzása hosszan tartó, mivel a virágzatok eltérő időben válnak alkalmassá a beporzásra. Az elnyúlt virágzási idő, ami egyenetlen magbeérést okoz, jórészt sűrű vetéssel kiküszöbölhető.

5.3. Biológiai alapok

A somkóró honosítása Mosonmagyaróváron kezdődött, 1930-ban Bittera ajánlotta termesztésre. Gyárfás és Westsik egyaránt szorgalmazták a mészben gazdag homoktalajokon, száraz agyagokon történő termesztését.

A fajt rendkívüli formagazdagság jellemzi, egynyári és kétéves hasznosítási típusai vannak. A nálunk előforduló somkórófajok kromoszóma száma: 2n = 16.

Magyarországon egy államilag minősített fajtája a kumarinmentes „Kecskeméti kétéves”, 1969-ben minősítették és autotetraploid. A fajta jogosultja és fenntartója: Agrobotanikai Intézet, Tápiószele.

5.4. Termőhelyigénye

Talajigény: termesztése elsősorban azokon a meszes homoktalajokon indokolt, ahol más pillangós nem vagy csak gyengén terem. A jobb minőségű talajokon nagy termést ad, de mint takarmánynövény a lucernát és a vörös herét nem pótolhatja. Kivételesen vethető sekély termőrétegű talajokba is, ahol nem túl vastag a mészkőpad. Ez utóbbit csak a fehérvirágú somkóró gyökere képes áttörni és ezzel az utána következő növény gyökérzetének lehatolását is megkönnyíti. Megterem javított szikeseken is. Nem termeszthető sikerrel mésztelen vagy sülevényes talajokon.

Éghajlatigény: keléséhez, kezdeti fejlődéséhez csapadékot kíván. A Duna-Tisza közi meszes homoktalajok és a Kisalföld csak a somkóró termesztésére alkalmas talajainak éghajlata megfelelő. Ezeken a termőhelyeken előforduló nyári aszályokat a somkóró jól bírja. A meleg időjárást kedveli, még akkor is, ha kevesebb csapadékkal jár együtt. Télállósága jó, ha a nyári telepítésnél a tél beálltáig gyökérzete kellőképpen megerősödött.

5.5. A termesztés módszere

5.5.1. Elővetemény

Az előveteményre nem igényes:

• Takarónövényes telepítés esetén a takarónövény elővetemény-igényei az irányadóak.

• Takarónövény nélkül telepítve bármely növény után sikeres lehet termesztése.

A somkóró beiktatásával a visszamaradó tarló- és gyökérmaradványok a gyenge termőképességű talaj szervesanyag- és nitrogéntartalmát növelik.

Rendszerint két kalászos közé kerül, de utána, ha az egyéb feltételek is kedveznek, következhet burgonya, cirok, szudánifű vagy szántóföldi zöldség.

A fehérvirágú somkóró elővetemény-értékét meghatározza hasznosítása, mert magtermesztés célú hasznosításakor a magpergési hajlama révén fertőzi az utóveteményt. Az elpergett mag hosszú évekig elfekszik a talajban, s később gyomként jelentkezik. Takarmányként hasznosított somkorónál ez kevésbé fordul elő.

5.5.2. Talaj-előkészítés

A somkóró apró magja miatt jól elmunkált, kellően ülepedett magágyat kíván. Laza talajon szántással vagy tárcsázással és hengerezéssel készíthetünk jól tömörített magágyat, közvetlenül vetés előtt. Kalászos elővetemény után, deflációnak kitett talajon az elővetemény lekerülése után a tarlóhántás és a tarlóápolás elegendő, az őszi szántás elhagyható. Extenzív, igénytelen növényfaj. Intenzív viszonyok közé nem való. A Duna–Tisza közének meszes homokjaihoz, valamint a Kisalföld gyenge termőhelyi adottságú környezetéhez tud az országban legjobban alkalmazkodni.

5.5.3. Tápanyagellátás

Nitrogénigénye mérsékelt, foszforigénye a többi pillangóshoz viszonyítva is nagy, káliumigénye közepes. A 1 t somkóró a talajból az alábbi tápanyagokat veszi fel:

nitrogén (N)

22 kg/t

mész (CaO)

45 kg/t

foszfor (P2O5)

10 kg/t

magnézium (MgO)

5 kg/t

kálium (K2O)

22 kg/t

  

Tápanyagigénye a 28.táblázatból a függelék segítségével számítható ki, amennyiben ismert a talaj tápanyagkészlete.

28. táblázat - A fehér somkóró tápanyagigénye, kg/1 t termés

Szántóföldi

termőhely

Hatóanyag

A talaj tápanyagellátottsága

igen gyenge

gyenge

közepes

igen jó

IV.

N

21

16

10

8

7

P2O5

20

18

15

12

10

K2O

30

27

21

18

16


A nitrogént attól függően kell adni, hogy tavasszal rozs védőnövény közé vagy védőnövény nélkül, vagy pedig augusztusban vetjük. Ennek megfelelően a nitrogén kijuttatásának módjai különbözőek.

Védőnövényes vetés esetén a rozs védőnövény kapjonkitavaszodáskor annyi fejtrágyát, amennyi nem okoz megdőlést. A rozs betakarítása után fejtrágyaként kapja a somkóró a nitrogénszükséglet 40%-át és áttelelés után a 60%-át.

A takarónövény nélkül tavasszal vetett somkóró nitrogénszükségletének felét a magágyba adjuk, másik felét áttelelés után, kora tavasszal.

Az augusztusi vetésű somkóró csak a kelést követő gyökeresedést elősegítő 15–20 kg/ha N-t kapjon. A két évre számított nitrogén mennyiségének felét kapja tavasszal, a másik felét pedig a következő év kora tavaszán.

A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat védőnövényes vetés esetén kapja a kalászos talaj-előkészítésével mindkét növény, egymagában vetett somkóró alá pedig a magágykészítéssel kell kiadni.

5.5.4. Vetés

A fehérvirágú somkóró vetésadatait a 29.táblázat tartalmazza.

Rozsra vagy búzára tavasszal akkor vessük rá, ha a kalászos növényszáma nem éri el a 200 db/m2-t. A védőnövénynek vetett rozst késő ősszel, október 5–15. között vessük, hogy a bokrosodását késleltessük, s így a somkóró megerősödését szárazabb április esetén is lehetővé tegyük.

29. táblázat - A somkóró vetése

Megnevezés

Adatok

Megjegyzés

Vetési idő

III. 15.–31., VIII. 10. –25.

csak tisztán

Sortávolság

12 cm

 

Vetésmélység

1–2 cm

skarifikált (koptatott) magjából a

  

csíraszám 35%-kal csökkenthető

Csíraszám

1000 db/m2

 

Ezermagtömeg

1,9–2,2 g

 

Csírázóképesség

legalább 80%

 

Kemény mag

legfeljebb 40%

 

Tisztaság

legalább 13%

 

Nedvességtartalom

legfeljebb 98%

100%-os használati értékű

  

vetőmagból 1 fm-re 120 db,

  

skarifikáltból 80 db


5.5.5. Növényvédelem, növényápolás

Mechanikai ápolást nem kíván. A sűrűn beállt somkóróban az erőteljes beárnyékolás miatt nincs számottevő gyomosodás. Ha sarjadása során gyomosodik, a gyomokat magasra állított fűkaszával, 15 cm-es tarlót hagyva kell lekaszálni. Hiányos beállottság esetén vegyszeres gyomirtás szükséges.

Betegségei: peronoszpóra, somkóró cerkospóra, szárfenésedés, pillangósok tifulás betegsége és a somkóró mozaik vírus.

Kártevői a csipkézőbogarak, a somkóró-bagolypille és a lucerna bagolypille. Az inszekticidek alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a somkóró kedvelt méhlegelő, ezért virágzáskor csak méhkímélő technika alkalmazható.

5.5.6. Betakarítás

Takarmánynak közvetlenül virágzás előtt vágjuk. Szára gyorsan fásodik. A takarónövénnyel termesztett somkórót az első évben augusztus végén, szeptember elején egyszer, a tiszta vetésűt kétszer kaszálhatjuk. A második évben kétszer kaszálható. Minden kaszálásnál 10–12 cm-es tarlót hagyjunk, alacsonyabb tarlót hagyva rosszul sarjad.

5.5.7. Termésének összetétele, minősége

A somkóróban előforduló kumarin gátolja a véralvadásban szerepet játszó protonbin képződését, ezért kumarinszegény vagy kumarinmentes fajták előnyösebbek a takarmányozásban. A magas kumarintartalom hatására hosszan tartó etetéskor ún. kumarinbetegség alakulhat ki.

A fehér somkóró beltartalmi értékei a következők: nyersfehérje 12,7%, nyerszsír 4,2%, nyersrost 22,4%.

5.5.8. Vetőmagtermesztése

A második év második növedékét kell meghagyni magnak. Más fajtától 200 m szigetelőtávolságot szükséges tartani. A szigetelőtávolságon belül előforduló azonos fajú egyedeket virágzásuk kezdete előtt el kell távolítani.

A vetőmagszaporító táblában három éven belül azonos vagy rokon fajú növény nem lehet elővetemény. Magfogásra szánt táblát már a telepítéskor be kell jelenteni szántóföldi szemlére az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézethez.

A szántóföldi ellenőrzésre első alkalommal a fővirágzás időszakában, második alkalommal az érési szakaszban, aratás előtt kerül sor.

Az új telepítésű szaporítást egy alkalommal akkor is ellenőrizni kell, ha a telepítés évében nem fogunk magot. A magtermesztésre szánt fehérvirágú somkórót 24 cm-es sortávolságra, védőnövény nélkül, 1000 db/m2 csíraszámmal kell vetni (25–30 kg/ha vetőmag).

A vetésnek arankától és más veszélyes károsító gyomoktól mentesnek kell lennie. A betegségek és kártevők, ha azok a termést befolyásolják, kizáró okok.

A betakarítás akkor kezdhető meg, amikor a magok 75%-a érett. Kétmenetes betakarításkor a reggeli órákban kell rendre vágni, és 5–6 nap után a rendről csépelni.

Egymenetes betakarításra a lombtalanítás után 8–10 nappal kombájnolással kerülhet sor. Magja pereg. Vetőmagjának minőségi követelményeit a 30.táblázat tartalmazza.

30. táblázat - A fehér somkóró vetőmagjának minőségi követelményei

Szaporítási

fok

Csírázó-

képesség, legalább, %

Kemény mag, legfeljebb, %

Tisztaság,

legalább,

%

Idegenmag-

tartalom

legfeljebb

Nedvesség-

tartalom,

legfeljebb, %

Vizsgálati

minta, legfeljebb,g

ösz-szesen,* %

káros gyom,** db/minta

SE-E

80

40

98

0,3

0

13

50

I–II. fok

1,0

12


* Idegen mag: aranka Ø, vadzab Ø, sárga virágú somkóró, vadsóska fajokból SE-E-ben 3 db, I–II. fokúban 5 db a megengedett mintánként, SE-E-ben 0, I–II. fokúban 0,3%-ig.

** Káros gyom: keskeny levelű útifű, juhsóska.