Ugrás a tartalomhoz

Növényházi dísznövények termesztése

Boróczky Mihály, dr. Gerzson László, Hámori Zoltán, Honfi Péter, dr. Imre Csaba, Jámborné dr. Benczúr Erzsébet, dr. Komiszár Lajos, Nagy Tünde Turiné, dr. Neményi András, dr. Schmidt Gábor, Szafián Zsolt, dr. Szántó Matild, Szőriné Zielinska Alicja, Tillyné dr. Mándy Andrea, Tóth Imre, Farkas Zsuzsa

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - I. Általános rész

1. fejezet - I. Általános rész

A dísznövénytermesztés helyzete és főbb tendenciái

Nemzetközi áttekintés

Növényházi dísznövénytermesztés

Általános helyzetkép: világméretű vándorlás, új termőtájak kialakulása a Föld különböző kontinensein.

A növényházi dísznövények a legkényesebb és a legdrágább mezőgazdasági termékek közé tartoznak. Igénylik a „különleges” (kondicionált) környezetet és magas áruknál fogva elviselik a nagy távolságokra való szállítás költségeit. Az előállításukhoz alkalmazott technika és termesztésük vándorlása ezért általában évtizedekkel megelőzi a szabadföldi dísznövényekét és más növényházi kultúrákét (például a zöldségnövényekét). A következőkben felvázoltak ezért modellként szolgálhatnak a szabadföldi dísznövények, sőt más kertészeti kultúrák számára is.

A klasszikus növényházi dísznövények (trópusi virágok vagy télen hajtatott mérsékelt égövi növények) termesztése az első lépcsőben mindig oda települt, ahol a felhasználó volt: a paloták és kastélyok mellé, később pedig a nagyvárosok közelébe. Ez érthető, hiszen az élő virágok nem bírták az akkori kor színvonalán történő többhetes vagy hónapos szállítást (hajóval, szekérrel, vonattal). Aki igényelte, csak a közelben tudta megtermelni-megtermeltetni ezeket a növényeket, mesterséges létesítményekben.

Később, ahogy a szállítás egyre gyorsabb és tökéletesebb lett (hűtőkamion, repülőgép), a trópusi virágok termesztése fokozatosan „visszavándorolt” oda, ahol a termőhelyi viszonyok optimálisak a számukra.

A folyamat a II. világháború után kezdődött és napjainkig sem fejeződött be. Döntő lökést adott a 70-es évek energiaár-robbanása, de ki kell hangsúlyozni, hogy az elvándorlás az energiaválság nélkül is bekövetkezett volna, legfeljebb valamivel lassabban és egyenletesebben.

Klasszikus „pálmaház” az USA-beli Longwood Gardensben. Fő cél a reprezentáció és a nagy belméret: az építési és üzemeltetési költségek másodlagos szerepet játszottak a létesítés során

A folyamatot jól szemlélteti az USA növényházi vágottszegfű-termesztésének példája: a II. világháborúig és azt követően az 1950-es évek elejéig a termesztés a legsűrűbben lakott keleti partra koncentrálódott, a hatalmas városok (New York, Chicago, Cleveland) elérhető közelségébe. A 70-es évekre – a szállítás (és hűtőtárolás) fejlődésének eredményeképp – a szegfűtermesztés levonult a hatalmas ország déli részébe, a napsütéses Colorado, Kalifornia és Florida államokba. Itt 1975-ben tetőzött 600 millió szál körüli mennyiséggel, ami akkor még a hazai piac java részét lefedte. Ma az USA vágottszegfű-fogyasztása az egy milliárd szálat közelíti. E mennyiség 95%-át azonban Dél-Amerikából (főleg Kolumbiából) importálják. Csupán a maradék 4–5%-ot állítják elő a lokális igényeket kielégítő hazai (kis)üzemek, főképp a nyári szezonban, az alacsonyabb munkaigényű csokros típusokból. Európában hasonló tendencia figyelhető meg, csak mintegy 20 éves késéssel. Az Egyesült Európa létrejötte a határok fokozatos lebontásával még inkább ebbe az irányba hat majd. A nagy és fejlett ipari országokban (Németország, Anglia, Franciaország) napjainkra máris drasztikusan visszaesett a hazai szegfűtermesztés: az igényelt mennyiség zömét Dél-Európából, Dél-Amerikából és Afrikából hozzák be.

A területi vándorlást befolyásoló legfontosabb tényezők:

  • a klimatikus viszonyok (É: ± kedvezőtlen, D: kedvezőbb),

  • a munkaerő ára (É: drága, D: olcsóbb),

  • a fűtési költségek,

  • a szállítás költségek,

  • a fizetőképes piac (sokszor ez is délre vagy keletre vándorol!),

  • egyéb tényezők, mint a mindenkori politikai és gazdasági helyzet, adó- és támogatási rendszerek, környezetvédelmi előírások stb.

1. táblázat - Növényházi dísznövénytermesztő-felületek a nagyvilágban (ha)

Ország

1970

1980

1990

1995–2001

Utolsó adatév, megjegyzés

Európa

Németország

1925*

2420*

2713

2683

2000; nettó importõr; * NSZK

Ausztria

328

182

216

220

2000; (10.)

Magyarország

110

330

310

280–325

üveg + fólia (becsült adatok)

Belgium

382

533

639

643

1999; fõképp cserepes

Dánia

379

335

344

359

1999; cserepes virágos

Spanyolország + Kanári-szigetek

697

1270

3068

4989

2001; fõképp vágott virág, szabadföldivel együtt (9.)

Franciaország

1570

1946

1747

2300

1998; vágott virág

Görögország

580

893

882

990

1995; szegfû, gardénia, sza- badföldivel együtt

Olaszország, fedett

szabadföldi

1798

3052

4236

4402

3252

1996; vágott szegfû, rózsa, egyéb vágott virág

Hollandia

1634

3971

5140

5927

2000; nettó exportõr

Nagy-Britannia

502

847

999

1037

1999; nettó importõr

Ázsia – Közel-Kelet

Izrael

  

1520

2245

1998; vágott virág, szabadföl- divel együtt

Törökország

  

~300

~700

szegfû, fõképp fólia alatt (7.)

Ázsia – Távol-Kelet

Japán

   

8810

1998; csak vágott virág, sza- badföldivel együtt

Dél-Korea, fedett

szabadföldi

 

180

1782

3274

8322

1998; rózsa, krizantém, orchi- deák, Gypsophila (3.)

Thaiföld

   

7000

1998; orchideák, egyéb trópu- si virág, javarészt szabadban

Szingapúr

   

>55

orchidea, egyebek, szabadban

Hawaii

   

>360

orchidea, egyebek, szabadban (2.)

Malajzia

   

750

orchideák, részben szabad föl- dön (2.)

Afrika

Kenya

   

1849

1999; fõképp vágott virág, szabadföldivel együtt. Ebbõl rózsa: 290 ha

Zimbabwe

   

1100

1997; fõképp vágott virág, szabadföldivel együtt. Ebbõl rózsa: 325 ha

Marokkó

   

427

1992; fõképp vágott virág, szabadföldivel együtt

Elefántcsontpart

   

690

1995; fõképp üstökösfa-alap- anyag, szabadban

Észak-Amerika

USA

  

3754

1994: 4532

1998: 6258

délre vonuló termesztés (1.) + 4000 ha ideiglenes védelem- mel (4., 7., 8.)

Közép- és Dél-Amerika

Kolumbia

   

5000

1999; szegfû, rózsa, krizan- tém

Karib-szigetek

   

600

cserepes (félkész) + trópusi virág, részben szabadban (1.)

Ecuador

  

~200

1994: 500

1999: 2750

rózsa, szegfû (4., 5.)

Chile

   

340

1999; +2700 ha szabadföldi

vágott virág! (6.)

Mexikó

   

5000

1994; szabadföldivel együtt

Costa Rica

   

3600

1994; szabadföldivel együtt

Új-Zéland

   

>800

trópusi vágott, részben a sza- badban (2.)


Források: AIPH-UNION FLEURS 2001-es Dísznövénytermesztés Statisztikai Évkönyve, valamint: (1.) Aimone, 1998; (2.) Laws, 1998; (3.) Ryong Jeong, 1998; (4.) Winoground, 1997; (5.)***, 2000; (6.) Saxtan, 1999; (7.) Miller, 1999; (8.) Vélues, 2001; Floraculture International, 1997. december–2000. április közötti köteteiben megjelent publikációi; (9.) Alvaraz, 2001; Flowertech, 2001. december; (10.) Nehammer (kézirat)

Üzemi termesztésre épült növényház-komplexum Budapest mellett. A fő cél nem a díszes megjelenés, hanem a praktikus elrendezés és az energiatakarékos, jó minőséget adó, gazdaságos tömegtermesztés

Egyszerű kivitelű (javarészt fűtetlen) növényházak tömege a Riviérán, a déli tájolású domboldalon. A házak többsége az első energiaárrobbanás után létesült. Azóta az üzemi szegfűtermesztés tovább vándorolt dél felé

1970-től napjainkig a világ fontosabb dísznövénytermesztő államaiban a növényházi termesztőfelületek (üveg és fólia, valamint a szabadban termesztett növényházi dísznövények) alakulását az 1. táblázat mutatja be. A táblázatból látható, hogy Európában a növényházi felületek növekedése 1970–1980 között még intenzív volt. Ezután a területnövekedés üteme mérsékeltebb lett: részben a termesztés hatékonyabbá válása, részben pedig annak délre vonulása miatt. Még később, a 90-es évektől kezdődően a mérsékelt égövi országok növényházfelületei – az előbb említett „délre-visszavándorlásnak” ellentmondva – nem csökkentek, néha pedig (pl. Hollandiában) kimondottan növekedtek. A déli régiókban (trópusi Afrika, Közép- és Dél-Amerika, Távol-Kelet) viszont óriási felfutás tapasztalható: a nulláról több ezer hektárra, néha csupán egy évtized (vagy ennél is kevesebb idő) alatt.

Ez a tény legalább három dolgot jelez:

1. A dísznövények piaca világszerte erőteljesen bővül (Magyarországon és a volt KGST-szomszédoknál is).

2. Az elvándorlás ellenére minden kultúrából megmarad valamennyi termesztés az anyaországban is. A városok által fokozatosan körbenőtt növényházak egy része termesztő üvegház helyett egyre inkább értékesítő (tranzit) üvegházként működik tovább, vagy eleve ilyen célra épül.

3. A kultúráknak csak egy része vándorol délre, mások továbbra is a mérsékelt égövi zónában vagy a piac közelében maradnak. Az „elvándorlók” elsősorban a fény- és hőigényes, ugyanakkor jól szállítható vágott virágok (szegfű, rózsa, trópusi különlegességek, pl. orchideák), és bizonyos félkész anyagként (Yucca- és Dracaena-törzsek, Cycas-tövek stb.) egyszerűen szállítható kultúrák. A „helyben maradók” a szállítást nehezen vagy költségesen elviselő növények, illetve tevékenységi körök közül kerülnek ki. Ilyenek elsősorban:

  • az egynyári virágpalánták,

  • a cserepes dísznövények,

  • a nehezen szállítható vágott virágok (Anthurium, Lilium, Gerbera),

  • az értékesítés, nemesítés és a szaporítóanyag-termesztés, amelyek révén a fejlett országok továbbra is meg tudják tartani kulcspozíciójukat a világméretű termesztésben és piacon.

Szabadföldi dísznövénytermesztés

Általános helyzetkép: Szakosodás és új termőtájak kialakulása, elsősorban a kontinensen belül.

A szabadföldi dísznövények, ezen belül is elsősorban a díszfaiskolai termékek nem igényelnek különleges berendezéseket, „csupán” szakértő munkát, valamint a helyi klímát és talajt. Előállításuk ezért olcsóbb, ugyanakkor a fajlagos szállítási költségük általában nagyobb, mint a növényházi dísznövényeké. A vámhatárok fokozatos lebontásával e téren is megindult egy bizonyos területi átrendeződés a klimatikus és a gazdasági optimum irányába, de jóval lassabban és korlátozottabb mértékben, mint a növényházi dísznövényeknél. Jellemző még a díszfaiskolai felületek lassú, de kitartó növekedése csaknem minden országban.

A területi elvándorlásnak általában határt szab:

  • a szárazföldi szállítás gazdaságossága (kb. 1000 km-ig),

  • az ezt kiszolgáló infrastruktúra (autópályák),

  • az adott kontinens vagy térség természetes határai.

A nemzetközi változások európai kihatásai

Európában az utóbbi 20 évet tekintve a következő fő tendenciák figyelhetők meg:

1. Felerősödött a koncentráció, a centralizáció és a szakosodás. Az átlagos üzemméret évről évre növekszik, üveg alatt és szabad földön egyaránt.

2. Multinacionális cégek alakulnak (csomagküldő szolgálatok, külföldi fiókvállalatok és kereskedelmi képviseletek stb.) Ezzel párhuzamosan a nagy áruházláncok egyre nagyobb részt hasítanak ki a dísznövény-kereskedelemből. Ezáltal közvetve a termelést is befolyásolják.

3. Egyre több az átfedés az üveg alatti és a szabadföldi dísznövénytermesztés között. Így például:

  • hagyományos díszfaiskolai kultúrákat cserepes dísznövényként vagy vágási célra is termesztenek (Aucuba, Skimmia, Chamaecyparis lawsoniana ’Ellwoodii’ stb.),

  • az északi országok télikertjeibe szánt mediterrán és szubtrópusi (dézsás) növényeket Dél-Európában, a szabadban nevelik meg.

4. A termesztésben és a felhasználásban egyaránt érezhető a környezetvédelmi szemlélet erősödése:

  • a díszfaiskolákban, illetve a parkokban megnőtt a lombos, lehetőleg az őshonos fajok iránti igény,

  • szigorodnak a hatósági előírások a vegyszerek felhasználásával kapcsolatban (trágyázás, növényvédelem),

  • a fedett felületeken terjed a zárt rendszerű termesztés, kötelező vagy ajánlott jelleggel. Hasonló törekvések érzékelhetők a konténeres és részben a szabadföldi (hagyományos) díszfaiskolai termesztés terén is, főképp Hollandiában, Belgiumban és Németországban.

5. A szabadföldi termesztés egyre intenzívebbé vált (konténeres termesztés, üveg alatti díszfaiskolai kultúrák, különleges növények, extra méretek stb.).

2. táblázat - Díszfaiskolai termesztőfelületek alakulása Európában 1990 és 1997 között (AIPH-Union Fleurs 1998-as Statisztikai Évkönyve alapján)

Ország

Díszfaiskolai termesztőfelület (ha)

Megjegyzés

1970

1980

1990

1998–99

Németország

1311*

10 739*

11 499*

13 942

legnagyobb importőr

Belgium

1112

1365

1653

1700

 

Hollandia ebből évelők

 

2889

293

4891

537

6269**

890**

legnagyobb exportőr

Magyarország

163

659

620

986**

OMMI-adatok

Franciaország

5503

10 950

9790

  

Nagy-Britannia

3819

4030

4382

4715

második legnagyobb importőr

Olaszország

  

3142

9200

második legnagyobb exportőr

Ausztria

 

714

   

* csak a volt NSZK

** 1997-es adat

Edényes pálmák nevelése a pistoiai faiskolai termesztőkörzetben (Toscana tartomány, Olaszország). A növények többségét északon értékesítik a nagy télikertek, üvegezett bevásárlóközpontok, bankok, épületek díszítésére

Télikerti felhasználásra szánt, hajtatásra váró Cycasok fűtetlen műanyag házban, a pistoiai körzetben, ahol – az Appenninek déli oldalán – a klíma különösen kedvező a melegigényes növények számára

6. Az egész kontinenst kiszolgáló díszfaiskolai termőtájak formálódnak. Ilyenek például:

  • az atlanti klímaövezetben a nagy díszfaiskolai termesztőtájak (Hollandiában, Németországban, Dániában és Belgiumban),

  • a pistoiai vagy a Milánó melletti termesztőtáj Olaszországban.

A világ legfontosabb dísznövénytermesztő országainak rövid értékelése

Hollandia

A fél magyarországnyi területű Hollandia a kertészet terén nagyhatalom és ez a dísznövénytermesztésre különösen igaz. Növényházi dísznövényeinek felülete – 2000-es adatok alapján – 5927 ha, a szabadföldi lágy szárú dísznövényeké 2322 ha. A virághagyma-termesztés több mint 16 000 hektárt foglal el, a díszfaiskolák felülete közel 6000 ha, ezen belül 680 ha-on termesztenek évelő lágy szárú dísznövényeket. (Csupán összehasonlításul: Magyarországon az összes növényházi dísznövénytermesztő felület – a fóliával együtt – nem éri el a 400 ha-t, a szabadföldi fás és lágy szárú dísznövényeké pedig 2000 ha körül van).

A termelés rendkívül magas szintű, az értékesítés pedig többcsatornás, kiválóan szervezett és Európában (vagy talán az egész világon) a legfejlettebb infrastruktúrával rendelkezik. A vágott és a cserepes virág túlnyomó része egyelőre még a szövetkezeti árverési csarnokokban cserél gazdát, de lehet a termelőktől (vagy a termelőket különböző szinten összefogó szervezetektől) közvetlenül is vásárolni, újabban pedig tért hódít a számítógépes árunyilvántartás és -rendelés.

Az árverési csarnokok kapcsolatai az egész világot behálózzák. E fejlett infrastruktúrát és kapcsolatrendszert felhasználva, Hollandia nemcsak fontos termelője, de első számú európai elosztó központja is a világ más tájain megtermelt dísznövényeknek.

Hollandiában jelenleg dísznövény-túltermelés van, ami egész Európában érezteti hatását. A túltermelést expanzív piacpolitikával, faj- és fajtaváltással, valamint a szellemi termékek (fajta, szaporítóanyag) hányadának növelésével igyekeznek levezetni. (A nemesítő világcégek jelentős része ugyancsak holland vagy holland eredetű!). Jelentős mértékű a termelés kihelyezése is a kedvezőbb klímájú (vagy olcsóbb munkaerejű) országokba. Holland tőkével vagy holland irányítással létesült például az afrikai és dél-amerikai termesztő üzemek jelentős része, de érdekeltségeik vannak a mediterrán országokban (pl. Spanyolországban) is. A folyamatot a szigorú holland környezetvédelmi előírások is kikényszerítik, melyek az anyaországban egyre drágábbá teszik a termesztést.

A holland (vagy Hollandia által közvetített) dísznövénytermékek konkurenciáját a védővámok ellenére erősen megérzi a magyar termesztés is. A jövőben, a vámhatárok lebontása után, ezzel még inkább számolni kell. Ugyanakkor rá is vagyunk szorulva a holland importra fajtában, szaporítóanyagban, hajtatási alapanyagban egyaránt.

Dánia

E kicsi skandináv ország üveg alatti dísznövénytermesztése az utóbbi 10 évben futott fel. A dánokról azt tartja a piac, hogy virágzó cserepes kultúrák terén a legjobbak, nagyon jó az általuk előállított áru minősége, kevés a reklamáció, az áru a nagybani piac érintése nélkül, nagykereskedelmi integrátorokon keresztül közvetlenül a termelőtől jön.

Belgium

A belga termesztés a cserepes levéldísznövényekből és egyes hajtatási alapanyagokból (azálea, gumós begónia) igen magas színvonalú. Hagyományos külpiacaik a jómódú Anglia, Franciaország és részben Olaszország, ezért a magyar piacon kevésbé terjeszkednek, mint a hollandok. Fejlett a dísznövénykutatás.

Németország

Hollandia és Olaszország után Németország rendelkezik a legnagyobb dísznövénytermesztő-felületekkel. A nemesítésnek is nagy hagyományai és komoly háttérintézményei (Pl. nemesítő és szaporítóanyag-termesztő világcégek) vannak. Míg azonban Hollandia főképp exportőr, Németország elsősorban saját piacra termel: exportja viszonylag kismértékű. A német áru jellemzője a megbízható, jó minőség, valamint a nagy választék, az új fajták jelentős aránya. Hátránya, hogy drága, és a szállítás sem problémamentes.

A jelentős saját termesztés mellett sok dísznövényt importálnak: főképp Hollandiából, Dániából, Belgiumból, de Magyarországról is.

Itt jegyzendő meg, hogy az 1989–1990-es változások előtt az NDK-ból nagy mennyiségű félkész dísznövényt (pl. azáleát) és szaporítóanyagot importáltunk, míg az NSZK főképp mint a hazai áruk exportpiaca jött számításba. A változások után a volt NDK dísznövénytermesztése drasztikusan visszaesett. Jelenleg Németországból főleg félkész cserepes dísznövényeket, ill. szaporítóanyagot vásárolunk.

Ausztria

Ausztria a közelmúltig elsősorban vásárlónk volt, különösen cserepes dísznövényekből. Az 1990-es évek elején, főképp csomagküldő szolgálat révén, nagy szerepet játszott a balkon-muskátli és általában a lágy szárú dísznövények népszerűbbé válásában. Ebből a termékből ma is fontos szállítónk, bár az általuk forgalmazott muskátli tetemes részét magyar üzemekben nevelik meg.

Termesztőfelületeik 20 év óta gyakorlatilag változatlanok. Ez a látszólagos stagnálás azonban jelentős technikai és technológiai fejlesztést takar. Az 1997-es EU-csatlakozás óta erős differenciálódás indult: a „gyengék” kihullottak, az életképesek megerősödtek. A termesztés egyik központja Bécs környéke, a másik nagyobb termesztőkörzet az Olaszországgal határos Stájerország.

Az osztrák termesztés a virágpalánta és a cserepes virág irányába specializálódik, és a jövőben komoly konkurenciánk lehet. A magyar piacon főképp mint az árudaláncok beszállítói, részben néhány közös vállalat révén vannak jelen.

Olaszország, Franciaország

Az olasz és a francia Riviéra a növényházi szegfű- és rózsanemesítés és -termesztés fontos központja. Az itteni cégektől fajtákat és szaporítóanyagot vásárolunk: közvetlen kiültetésre vagy további szaporítás céljaira. Olaszországból a tél végi időszakban némi hidegen hajtatott vágott szegfű és nagyobb mennyiségű „mimózavirág” (Acacia fajok gömbös sárga virágzata) érkezik hazánkba.

Készárut Franciaországból általában nem vásárolunk: túl messze van és magasak az áraik.

Szegfűnemesítő cég növényházai az olasz Riviérán. A vírusmentes szuperelit szaporítóanyagot itt állítják elő és szállítják a világ minden pontjára a továbbszaporító üzemek számára

Tranzit növényház Angliában: az előtérben kiszerelő–manipuláló helyiséggel, a háttérben a növények ideiglenes tárolására szolgáló korszerű termesztőfelületekkel. (A növények többsége holland vagy belga importból jön)

Nagy-Britannia

Kedvező adottságai és jelentős saját termesztése ellenére inkább importőre, semmint exportőre a dísznövényeknek. Fő szállítói Hollandia, Belgium, Dánia és Franciaország. Külön említést érdemel az angol nárcisztermesztés és virághagyma-termesztés, amelynek termékei általában hollandiai fiókvállalatok közvetítésével jutnak a kontinensre, így hazánkba is.

Izrael

Izrael a vágott szegfű, vágott rózsa, a kardvirág és néhány különleges vágott virág (pl. Gypsophila, Aster) exportőre, elsősorban a téli időszakban. (Izraelben fűtetlen berendezésekben vagy a szabad ég alatt folyik a termesztés.) Gyökeres szegfűdugványt is vásárolunk tőlük, főképp az izraeli nemesítésű fajtákból.

Egyéb mediterrán országok

Spanyolországban, a Kanári-szigeteken és Marokkóban jelentős felületeken folyik növényházi vágottszegfű- és vágottrózsa-termesztés. Az itt megtermelt áru többségét Nyugat-Európában értékesítik, hozzánk esetleg holland közvetítéssel jut el.

A mediterrán medence másik végén jelentős termesztőfelületekkel rendelkezik még Törökország, valamint Görögország. Termékeiket eleinte főképp a térségben (odahaza és a gazdag arab országok felé) értékesítették, ma már az európai piacon is jelen vannak.

Kolumbia, Bolívia, Ecuador

A három dél-amerikai ország az elmúlt években nőtte ki magát vágottvirág- – elsősorban szegfű- és rózsa- – nagyhatalommá. Jelentős még az ún. üstökösfa (Dracaena, Yucca) törzstermesztés, amelyet feldarabolva mint hajtatási alapanyagot hajón szállítanak Európába, Észak-Amerikába. Óriási klimatikus előnyük, hogy az Andok 2000 m feletti fennsíkjain a hőmérséklet kiegyenlített és igen kedvező számos növényházi virág számára, a fényviszonyok pedig rendkívül jók. Ez olcsó előállítást és kiváló minőséget tesz lehetővé. Előny még az olcsó munkaerő, valamint az EU és az USA által nyújtott vámkedvezmény. (Ez utóbbi annak érdekében, hogy kábítószer helyett inkább virágot termesszenek.)

Ecuador a vágott rózsájáról híres. Kolumbiáról azt tartják a kereskedők, hogy a legszebb szegfű innen szerezhető be és kedvezőek a fizetési kondíciók. Az alapár alacsony, de a szállítás 2–3-szorosra emeli a költségeket. Tudni kell azonban róluk, hogy legfontosabb vásárlójuk továbbra is az USA (floridai elosztó központtal): kritikus esetekben mindig ezt a partnert részesítik előnyben.

Egyéb trópusi országok

Afrikában Kenya, Zimbabwe, Zambia és Elefántcsontpart, Dél-Amerikában Brazília, Costa Rica, Chile, a Távol-Keleten pedig Thaiföld, Tajvan, Dél-Korea és Malajzia exportálnak jelentős mennyiségeket vágott szegfűből, rózsából, orchideákból, különleges egzotikus vágott virágokból, cserepes dísznövényekből vagy azok alapanyagaiból a mérsékelt égöv országai felé. A nyugat-európai nemzetközi virágkiállításokon rendszeresen jelen vannak, újabban a szeptemberi szigetszentmiklósi Hortus Hungaricus nemzetközi kiállításon is megjelentek.

Hazánkba egyelőre főképp holland közvetítéssel érkeznek termékeik.

A déli félteke mérsékelt égövi régiói

Az itt található országok zöme – talán csak Chile kivételével – készáruból javarészt saját piacra termel. Figyelmet érdemel, és a jövőben valószínűleg fokozódni fog a szaporítóanyag-exportjuk egyes szakaszos fejlődésű kultúrákból – elsősorban hajtatásra szánt virághagymákból – az ottani „fordított klíma” miatt. Amikor nálunk nyár van, a déli félgömbön tél és viszont: ezáltal a növények vegetációja és fejlődési szakaszai is fél évvel eltolódnak a miénkhez képest. (A szokásosnál jóval olcsóbban lehet ott – a mi telünk idején – hagymákat virágoztatni, megtermelni és hajón átszállítani, mint a mi klímánkban megtermelve mesterségesen hőkezelni, majd hűtőben kényszernyugalomban tartani a hajtatás kezdetéig). Új-Zéland több növény – így a különleges kálafajok – nemesítésében máris az élen jár, Ausztrália pedig a félsivatagos termőhelyeiről származó új kultúráiról vált híressé a szakmában.

A volt Szovjetunió utódállamai

Szovjetunió az 1989–90-es változások előtt jelentős felvevőpiaca volt a magyar dísznövényeknek, elsősorban szegfűből és szaporítóanyagból. Napjainkra ez a piac (az utódállamokban) minimálisra zsugorodott, de a kapcsolatok nem szűntek meg.

Ma is főképp a baltikumi országokból vásároljuk a cserepes dísznövénytermesztéshez szükséges rostos tőzeget (itt a legjobb és legolcsóbb) általában bartellkereskedés útján. Ugyanakkor itt is megjelent a nyugat-európai konkurencia. A társadalom egy viszonylag vékony rétege ugyanis máris rendszeres, igényes (és fizetőképes) vásárlója a jó minőségű dísznövényeknek, az ártól szinte függetlenül. (Az ecuadori rózsatermesztést kezdetben az orosz és ukrán megrendelések futtatták fel!) A jövőben, ha fizetőképesebbé válik, ez a hatalmas térség ismét rendkívül fontos lesz számunkra. Talán még nem késő visszanyerni azt a piaci előnyt, és feléleszteni a kapcsolatrendszert, ami a változások után politikai és érzelmi okok miatt jelentősen visszaszorult.

Lengyelország

Jelentős emigrációjának köszönhetően Lengyelország mindig is széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, dísznövénytermesztése színvonalas volt. Jelenleg a rózsatőtermesztés, a díszfaiskolai termesztés és az itt működő nagyszámú mikroszaporító üzem érdemel figyelmet, ahonnan alkalmanként jó minőségű és kedvező árú termelési alapanyagot lehet vásárolni. Készáruexport vonatkozásában számunkra nincs jelentősége, de rózsatő terén komoly konkurenseink a nyugat-európai piacon.

Csehország, Szlovákia

Exporttermelésük jelentősen csökkent, újabban ide is benyomultak a nyugat-európai termékek. Magyarországról alkalmanként szaporítóanyagot vásárolnak, számunkra pedig vágott virágot és azálea hajtatási anyagot értékesítenek kisebb mennyiségben.

Bulgária, Románia

E két, tőlünk délre fekvő országban az 1960-as években nagy üvegház-építkezések folytak, elsősorban zöldséghajtatásra, de vágottvirág- (szegfű-, rózsa-, gerbera-) termesztésre is. Napjainkban a felületek elavultak, a termesztés visszaesett. Klimatikus és történelmi adottságaik miatt a jövőben számolni kell velük: úgy is, mint potenciális felvevőpiaccal, de úgy is, mint újra megerősödő termelőkkel.

A volt Jugoszlávia utódállamai

Jugoszlávia, Horvátország és Szlovénia a délszláv háború előtt elég jelentős mennyiségű cserepes és vágott virágot vásárolt Magyarországról.

A vásárlások a háború idején sem szűntek meg teljesen, csak erősen ingadoztak. Most, a háború megszűnése és a politikai helyzet stabilizálása után ismét megélénkült ez a piac, de egyben a nyugat-európai dísznövényexport fontos célpontjává is vált.

Figyelemfelkeltő „virágpiramis” egy szlovéniai gardencenter bejáratánál. Szlovéniában a saját termesztés minimális. A növényeket javarészt a szomszédos Ausztriából (Stájerország) vagy Olaszországból hozzák, de számunkra is fontos és fizetőképes piacot jelentenek

A dísznövénytermesztés alakulása Magyarországon

Történeti áttekintés, jelenlegi helyzet

Magyarországon a dísznövénytermesztésről a Központi Statisztikai Hivatal nem vezet kimutatást, így arról jórészt csak becsült adatokkal rendelkezünk. Pontos termelési adatok csak a díszfaiskolákról és újabban a rózsatőtermesztésről vannak, amelyeket az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet törvény alapján nyilvántart és ellenőriz. Ennek előrebocsátásával, a magyar dísznövénytermesztés az elmúlt évtizedekben a következőképp alakult:

3. táblázat - Az üveg és fólia alatti dísznövénytermesztés felületeinek alakulása Magyarországon 1965–1997 között (Nagy, 1986; és Schmidt, 2000 nyomán)

 

1963

1973

1980

1990

1995

1997

1999

Üvegház

11

80

120

150

100

110

100

Melegágy

91

24

20

10

5

4

Fólia

20

200

210

200

220


A második világháborútól az 1989–90-es változásokig a termesztést az önellátás és a KGST-kapcsolatok rendszere jellemezte. A virágtermelés az életszínvonal javulásával együtt fokozatosan emelkedett és ez a termesztőfelületek növekedésében is megnyilvánult.

Exportunk a szabadföldi dísznövényekből (faiskolai áru, szárazvirág, rózsatő) volt jelentősebb. Növényházi dísznövényeket elsősorban a KGST-országok felé értékesítettünk. Kisebb mennyiségeket nyugatra is exportáltunk, főképp az onnan behozott növényházak és -fajták árának kigazdálkodása céljából. A valutagazdálkodás kötött volt, az exportot és az importot kizárólag az ezzel a joggal felruházott külkereskedelmi vállalatok bonyolították.

Az 1989–90-es változások után a dísznövények külkereskedelme liberalizálódott. A magyar piacon egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg a Nyugat-Európában és a nagyvilágban (a magyarnál kedvezőbb klimatikus vagy gazdasági feltételek mellett) termelt dísznövények: főképp vágott és cserepes virágok (a magyar termelés konkurenciájaként), virághagymák és szaporítóanyagok (jó minőségű kiindulási anyagot képezve a hazai termesztés számára), részben pedig különleges szárazvirágok, kötészeti kellékek, díszfaiskolai termékek. A hagyományos KGST-külpiac összezsugorodott (fizetésképtelenné vált). Az ugrásszerűen megnövekedett import, az új fajták, technológiák, alapanyagok gyorsabb bekerülése egyrészt élénkítően hatott a magyar termesztésre, másrészt jelentős konkurenciát is teremtett, elsősorban a növényházi dísznövények (vágott és cserepes virágok) terén.

Az 1989–90-es változások egybeestek az 1960–1970-es években felépült növényházak tömeges elavulásával. A felsorolt tényezők a legsúlyosabban a növényházi termesztést érintették, amely összességében valamelyest visszaesett, míg a szabadföldi termesztés gyakorlatilag változatlan szinten maradt.

A elavult üvegházakban (főképp a kommunális üzemekben) a termesztés felhagyása miatt az üvegházi felület mintegy 30%-kal csökkent, ugyanakkor a fóliafelület növekedett. (A növekedést az is okozta, hogy számos zöldséghajtató kisüzem átállt dísznövénytermesztésre).

1994-től ismét megélénkült az üvegházépítés, főképp a Nyugat-Európából áttelepített, bontott üvegházakkal. Ezek a berendezések a magyarországiakhoz képest jobbak, de nyugaton már elavulóban lévő, lefutott típusok. Építésük kétségtelen technikai előrehaladást jelent, de egyben konzerválja is az általuk képviselt színvonalat az elkövetkező 10–15 évre.

A magyar dísznövénytermesztés jelenlegi helyzete. A dísznövény-termesztési ágazat teljes termelési értéke 1998-ban 18–22 milliárd forintot tett ki. Ebből 1,5–1,8 milliárd forint értékű áru exportra került (zömében késztermék, kisebb részt szaporítóanyag), a többit idehaza értékesítették. Az import megközelítette a 3,5 milliárd forintot. A megtermelt érték mintegy 20%-a olyan kistermelőktől származott, amelyek csak részmunkaidőben (vagy nyugdíjasként), kereset-kiegészítésként foglalkoznak dísznövények termesztésével és/vagy forgalmazásával.

Hidrokultúrás gerberatermesztés felújított és korszerűsített növényházakban, Szeged térségében

A teljes dísznövényvertikum kereken 3500 kis- és nagyüzemet és 2500–3000 kereskedőt, illetve kereskedőcéget foglal magában: összességében 30–35 ezer ember számára nyújt megélhetést.

Forgalmazási sajátosság, hogy az értékesítés ciklikus. A ciklikusság a szabadföldi termékeknél (díszfák, díszcserjék, virághagymák, fűmag, virágpalánta) biológiai és felhasználási sajátosságokból adódik, a vágott és cserepes virágoknál pedig a lakosság virágvásárlási szokásaiból, ami az ún. „jeles napokon” (ünnepek, egyes névnapok) ugrásszerűen megemelkedik. Az eredmény mindkét esetben az, hogy a bevételek nem a kiadások ütemében jelentkeznek, hanem azokhoz képest 6–12 hónapos vagy még nagyobb eltolódással. Többek között ez a magyarázata a részmunkaidős dísznövénytermesztésnek: az egészen kis termelők az értékesítés idejéig más tevékenységből tudják eltartani magukat és fedezni költségeiket.

A legfontosabb virágvásárlási napok időrendi sorrendben:

Valentin-nap

Nőnap

Húsvét

Anyák napja

Évzárók

Halottak napja

Advent

Karácsony

(február 14.)

(március 8.)

(március–áprilisban, évenként változóan)

(május első vasárnapja)

(május vége és június)

(november 2.)

(december)

(december 25.)

A legnépszerűbb névnapok:

Mária

Erzsébet

Katalin

(augusztus 15., szeptember 8., 12.)

(november 19.)

(november 25.)

A kereslet mértéke (forgalom) szerinti fontossági sorrend: halottak napja, anyák napja, nőnap, évzárók, ballagások, névnapok, egyéb jeles napok.

Termesztőtájak

1. Dél-Alföld (Kecskemét–Szarvas–Békéscsaba vonalától délre):

  • növényházi vágott virág,

  • szárazvirág,

  • díszfaiskola (rózsatő, évelő dísznövények, lombos fák-cserjék),

  • virághagyma.

2. Budapest és környéke:

  • növényházi dísznövénytermesztés (vágott és cserepes),

  • virágpalánta,

  • díszfaiskola.

3. Győr és környéke:

  • növényházi vágott virág,

  • szárazvirág.

4. Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl:

  • díszfaiskolai termesztés (örökzöldek, lombos fák-cserjék, évelők),

  • cserepes dísznövény és virágpalánta.

Az ágazat főbb területei

Az egyes területek gazdasági jelentőségét a 4. és az 5. táblázatok szemléltetik. A növényházi alágazat négyszer kisebb felületen kétszer annyi termelési értéket produkál, mint a szabadföldi. Eltartó képességét tekintve a két nagy alágazat létszámaránya 50–50%-ra becsülhető.

4. táblázat - Az üveg és fólia alatti dísznövénytermesztés felületei (1999-es, jórészt becsült adatok)

Megnevezés

Felület (ha)

Termesztőfelületek borítóanyaga szerint

üvegház (magasüveg)

fóliaház, fóliasátor

100

180–220

Fedett felület összesen:

~280–320

Termesztőfelületek kultúra szerint

Vágott virág és vágott zöld

220–240

Cserepes dísznövény (virágos + levél), muskátlival együtt

30–40

Egynyári virágpalánta (muskátli nélkül)

20–25

„Tranzit”-növényházak

3–5

Egyéb, pl. díszfaiskolai szaporítóházak

3–5

Fedett felületek összesen:

~280–320


Forrás: AIPH-UNION FLEURS, 1998., Retkes, 1997; Steinhauser 1997; Zalay 1997; Schmidt, 2000.

5. táblázat - A szabadföldi dísznövénytermesztés felületei (1999-es, részben becsült adatok)

Megnevezés

Felület (ha)

Díszfaiskolai termékek:

Fás szárú dísznövények

880

Évelő dísznövények

10–15

Rózsatő

30–35

Egyéb szabadföldi kultúrák:

Virághagyma

50–60

Szárazvirág

130–140

Szabadföldi vágott virág

25–30

Virágmag

30–35

Szabadföldi virágpalánta

10–15

Szabad föld összesen:

1155–1210


Forrás: Vinis, 1996; OMMI, 1998; Gerzson, 1998; Lévai, 1998; Szántó, 1997; 1998; valamint Schmidt, 1997 és 1998.

Növényházi dísznövénytermesztés (fólia és üveg alatt)
Növényházi vágott virágok és vágott zöldek

A teljes termesztőfelület a következő kultúrákból adódik össze:

szegfű

gerbera

rózsa

hagymás virágok

krizantém (főképp az őszi időszakra)

egyéb vágott: Alstroemeria, Asterek

Gypsophila és vágott zöldek

60–65 ha

40–45 ha

30–35 ha

25 ha

20 ha

30–35 ha

15 ha

Összesen:

220–240 ha

Az egyes kultúrák részletes értékelését a vonatkozó alfejezetek tartalmazzák. Általánosságban azonban elmondhatjuk, hogy a nemzetközi konkurencia jelenleg és a jövőben is ezt a területet fenyegeti a leginkább. A vágott virágok védővámja (importvámja) volt a legnagyobb: 1990-ben 40%, 1998-ban már csak 30%, 2000-ben EU-importnál 25%, máshonnan érkező tételekre 34%. De ez már a múlté. 2002 júniusában az EU-ból érkező importvámot teljesen eltörölték. E területen ezért a mainál is nagyobb kihívások várhatók, melynek eredményeképp a növényházi vágottvirág-termesztés vagy visszaszorul, vagy még inkább a nehezen szállítható, illetve az alacsony hőigényű és a szabadföldi kultúrák irányába tolódik el.

A magyar termelésű dísznövények előnyei:

  • a magyar áru frissebb (minimum 1–4 nappal), mint az importból származó,

  • a termelők jobban ismerik a magyar piac szokásait (pl. jeles ünnepek).

Hátrányok, hiányosságok:

  • nagy a termelési ár,

  • nem mindig versenyképes a választék,

  • fejletlen a termesztéstechnológia és a csomagolás.

Cserepes dísznövények

Magyarországon cserepes dísznövényt a növényházi felületek 10–15%-án, azaz kb. 30–40 ha-on termesztenek. Ez nem fedezi a belföldi igényeket, ezért azt ma mintegy 30%-ban importból elégítik ki. Tudni kell, hogy a Nyugat-Európából behozott cserepes növények árára – súlyuk és térfogatuk miatt – nagy (20% körüli) szállítási költség rakódik. Így azokat a jövőben is idehaza célszerű előállítani. A hazai termelés előnye még, hogy a magyar cserepes virág kevesebb odafigyelést igényel a több földet vagy agyagásványt tartalmazó közeg miatt. (Az importáru gyakorlatilag tőzegbe ültetve érkezik. Így könnyebb a szállítás és egyszerűbb a növény-egészségügyi beléptetés.) Valamennyi importra – választékbővítő céllal – a jövőben is mindig szükség lesz, de talán nem ekkora mértékben.

A legfontosabb kultúrák:

Cserepes virágosok:

  • afrikaiibolya,

  • korallvirág,

  • ciklámen,

  • mikulásvirág,

  • muskátli (egynyáriként felhasználva, főleg balkonládában),

  • cserepes krizantém (főképp sírkiültetésre),

  • begónia (B. elatior),

  • virággal díszítő broméliafélék.

Cserepes levéldísznövények:

  • fikuszok,

  • filodendronok,

  • pálmák,

  • üstökösfák (Yucca, Dracaena).

A piac körülbelül kétharmados virágos-cserepes, egyharmados zöldnövény-arányt igényel. A termelt mennyiség 1990-ben 7 millió db körül volt, napjainkban elérte a 9 milliót, ha pedig a muskátlit is számítjuk, a 12 milliót. A nálunk jellemző fogyasztási csúcsidőszakok miatt az időzített termesztésre különösen nagy gondot kell fordítani.

Egy- és kétnyári virágpalánták

Egy- és kétnyári virágpalántából Magyarországon jelenleg évi 40–44 millió db-ot termesztenek kereskedelmi célra. Ebből 30–32 millió db az egynyári és 10–12 millió a kétnyári virágpalánta. Míg az előzőt üveg, illetve fólia alatt, az utóbbit zömében szabad földön termelik. A termesztőfelület 20–25 ha fólia és üveg, illetve 8–10 ha szabad föld.

A megtermelt mennyiségből (tavasztól őszig) 4–5 millió darab egynyári, majd (késő ősztől késő tavaszig) ugyanennyi kétnyári virág kerül közterületre. A fennmaradó hányadot a házikertek, temetők és a balkonládák veszik fel. Míg a közterületi felhasználás az utóbbi 10 évben gyakorlatilag változatlan maradt (Budapesten valamelyest csökkent, a vidéki városokban növekedett), a magánfelhasználás ugrásszerűen nőtt, különösen egynyári virágból. A bővülés oka részben a kertkultúra általános fejlődése volt (több virágot ültetnek), részben pedig két nagy felhasználási terület, a hétvégi kertek és a balkonládák, ámpolnák, függőkosarak virágfelhasználásának felfutása.

Balkonnövény-újdonságok tesztelése és bemutatása nagyméretű edényekben nevelve egy dél-alföldi üzemben

A szortimensben az utóbbi időben két irányban történt változás:

● Szűkült a felhasznált fajok száma, viszont bővült az egyes fajokon belüli fajtagazdagság. (Kevesebb faj termesztése könnyebben „tipizálható”, mint sok különböző igényű fajé). A vezető kultúrák jelenleg egynyáriból a Petunia, Begonia, Impatiens, Salvia, Verbena, Tagetes, balkonládába pedig a Pelargonium. Kétnyáriból gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált a Viola × wittrockiana.

● A kereskedelemben megnövekedett a külföldi magvak, a külföldi nemesítésű fajták aránya, a magyar termesztésű magvak és fajták rovására. Ezek a fajták nem mindig jobbak a hazainál. Előtörésük egyik oka a tőkeerős külföldi magtermesztő és nemesítő cégek expanzív piacpolitikája. A másik fontos ok, hogy ezek az új fajták palántakorban „piacosabbak”, mint a magyar fajták: nemesítésüknél ugyanis arra is törekedtek, hogy már fiatal korban (azaz az értékesítés idején) virágot vagy legalább bimbót hozzanak. Tűrőképességben ugyan néha elmaradnak a magyar fajtákhoz képest, de ez csak a nyár második felében mutatkozik meg.

A jövőben a virágpalánta-termesztés jelentős felfutására számíthatunk. Napjainkban ugyanis a házikertekben és a sírokra kiültetett virágoknak csak egy része (50–60%-a) származik vásárlásból. A többi saját „termelés”, amit a korábban említett 30–32 millió db nem foglal magába. A saját nevelés főképp a falusi településekre jellemző. Várható, hogy a saját előállítás egyre inkább visszaszorul, és a vásárlás egyre jobban előtérbe kerül. Ha ehhez hozzászámoljuk a virágos felületek várható további növekedését (köz- és magánterületeken egyaránt), nem járunk messze a valóságtól, ha azt jósoljuk, hogy a virágpalánta-felhasználás rövidesen eléri az 50 milliót. A teljes magyar piac felvevőképessége feltehetően 100–150 millió db körül áll majd meg.

A virágpalánta-termesztés továbbra is hazánkban marad: az import a virágmagra, esetleg az előnevelt tálcás palántákra korlátozódik. A virágpalánták nevelése ugyanis munkaigényes, a készáru pedig nagy távolságra nehezen és drágán szállítható. (Könnyen törik, nagy a fajlagos helyigénye, nem bírja a sötétben való tartást). Várható viszont, hogy

  • növekszik az üzemméret,

  • közvetlen növényimport helyett megjelennek a nyugati tőkével létesülő palántagyárak, melyek az egész ország igényeit kielégítik,

  • fokozódik a szakosodás, illetve a munkamegosztás a félkész árut (pl. tálcás növénykék) és az azt kész palántává továbbnevelő üzemek között.

Szabadföldi dísznövénytermesztés

Szabad földön a meghatározó területek a díszfaiskolai termesztés, valamint a rózsatőtermesztés. Talaj- és klimatikus adottságaink mindkettő számára kedvezőek.

Díszfaiskolai termesztés

A díszfaiskolai termesztés a dísznövényágazat egyetlen olyan területe, amelyről hivatalos adataink vannak. Egy 1968-as rendelet alapján ugyanis 1969-től engedélyhez kötik és nyilvántartják ezt a tevékenységet. Ennek oka, hogy termékei nagyrészt közterületre kerültek, és állapotuk, minőségük nem volt közömbös a népgazdaság számára. 1979-ig csak a lomblevelű fák termesztésére vonatkoztak a jogszabályok. 1979-től a díszfaiskolai termesztés hatósági ellenőrzését a fenyőfélékre, 1997-től pedig a rózsatőtermesztésre is kiterjesztették.

A technikai ellátottság általában kielégítő, a legfontosabb faiskolákban (PRENOR, Alsótekeres, Tahi, Ökoplant, Silvanus) pedig európai mércével mérve is jó. Az import a nagy fajlagos szállítási költség miatt elenyésző mértékű. Megjegyzendő viszont, hogy az áru minősége – az import kényszerítő erejének híján – néha még elmarad a nyugat-európai kívánalmaktól, különösen az ország déli és keleti területein. A termékszerkezet korszerű: a teljes európai szortimens hazánkban van, ugyanakkor számos piacképes saját fajtával is rendelkezünk. A licencdíj kérdése díszfaiskolai téren még nem merült fel (kevés a védett fajta), a rózsatőtermesztés vonatkozásában pedig megoldás alatt áll.

Rózsatőtermesztés

A rózsatövek szabadföldi termesztése elvileg a díszfaiskolai tevékenység részét képezi, valójában azonban világszerte és nálunk is határozottan elkülönülő, önálló szakterület. Magyarországon évente 2–3 millió db rózsatövet termelnek. Az elmúlt 2 évben a 2 millió db körüli mennyiség volt a jellemző, míg 1985–1990 között 3 millió db rózsatő került szaporításra.

Az országban megtermelt tövek 75–80%-át Szőregen és környékén állítják elő. A rózsatőtermesztés rendkívül munka- és szakértelem-igényes foglalkozás. Jellemzően családi gazdaságokban folyik a termesztése, a nagyüzemek közül (100–300 ezer db-os nagyságrendben) csak az Alsótekeresi és a Borbási Faiskolában termesztik a rózsát. Szőreg térségében, főképp az Áfész szervezésében, a termelők tagonként 10–30 ezer tövet termelnek. A termelők, vállalkozók által termelt rózsatövet 90%-ban nyugati exportra, kb. 10%-ban belföldre értékesítik.

Szárazvirág-termesztés

A szárazvirágnak alkalmas fajok szabadföldi egynyári dísznövények: hosszú, meleg nyarat és könnyen felmelegedő, laza talajt kívánnak. Termesztésük, feldolgozásuk nagy kézimunka-igényű. A szárazvirág-termesztés ezért értelemszerűen az Alföld középső és déli részeire koncentrálódik, ahol homokos a talaj, forró, száraz a nyár és viszonylag olcsó a munkaerő. Mivel e három körülmény Nyugat-Európához képest a jövőben sem igen fog változni, szárazvirág terén az EU-csatlakozás után is versenyképesek maradunk. (Termelésünk többsége jelenleg is exportra kerül.) A termesztés volumene feltehetően nem sokat változik, ugyanis a piac telített (időszakos változásokat hozhatnak egyes divatirányzatok).

Várható viszont, hogy:

  • a mérsékelt égöviek mellett növekedni fog a trópusi-szubtrópusi szárazvirágok felhasználása (ezt kompenzálja az a tény, hogy a mi termékeink is egyre messzebb juthatnak el);

  • a jelenleg még részben vadon gyűjtött szárazvirágokat (fűfélék, egyéb növények) fokozatosan termesztésbe vonják, ill. vonták, a választékot őshonos fajok hazai nemesítésű fajtáival bővítik.

Virágmagvak

Virágmagtermesztésben klimatikus és talajadottságaink révén előnyben vagyunk a nyugat-európai országokkal szemben. A termesztésben is nagy hagyományokkal rendelkezünk. Elmaradás van a technika (főképp a speciális gépek, tisztító-, ill. kikészítő-berendezések) terén, de ez import útján viszonylag gyorsan behozható.

Évelő dísznövények

Az évelő dísznövények termesztésének volumene, valamint faj- és fajtaválasztéka folyamatosan bővül. A termesztett mennyiség 1988-ban a félmilliót sem érte el, míg 1997-ben már 2,5 millió körül volt. A 2000. évi mennyiség 4 millióra becsülhető, amelynek zömét a kisméretű (sziklakerti) évelők teszik ki. A technikai korszerűsítés (termesztőberendezések, ill. gépek, szállítópályák) folyamatban van, az áruminőség a legnagyobb üzemekben európai színvonalú.

A további években a felhasználás egyenletes emelkedésével számolhatunk: a házikertek növekvő igénye mellett újra belépnek a felhasználók közé az igényes közparkok, majd további keresletet jelentenek a zöldtetők, a balkonládák és a temetők. A termesztés, a virágpalántákhoz hasonlóan, idehaza marad, és 4–5 év alatt a jelenleginek a 3–5-szörösét is elérheti. Ebben jelentős szerepet játszanak az egyre reprezentatívabb megjelenésű új fajok és fajták, valamint az, hogy a lakosság egyre nagyobb hányada tér át a növények vásárlására a saját szaporítás és nevelés helyett.

Különös figyelmet érdemelnek a védett és veszélyeztetett fajok: szaporítás- és nemesítéstechnológiájuk kidolgozása, majd tömeges termesztésbe vonásuk környezetvédelmi és gazdasági szempontból egyaránt jelentős lehet. E növények ugyanis részben a termőhelyek összezsugorodása, részben pedig a tömeges gyűjtés miatt kerültek veszélybe. A termesztésbe vonás elejét venné a nagyközönség által a szabad természetből való begyűjtésüknek, és – bizonyos korlátok között – biztos hátteret adna a visszatelepítéshez. (Ez a módszer – a biodiverzitás szem előtt tartásával – főleg ott létjogosult, ahol az adott fajok a társulásból eltűntek.) Termesztésbe vonásuk előtt természetesen ki kell kérni az illetékes természetvédelmi hatóságok engedélyét, és be kell tartani a vonatkozó szigorú szabályokat, rendeleteket.

A dísznövénytermesztés jövőbeni kilátásai

A nemzetközi színtéren várható változások

Tovább folytatódik a termesztés globalizációja. A szállítást jól tűrő, melegigényes (növényházi) kultúrák délre vándorlása nem állt meg. A már kialakult szubtrópusi-trópusi termesztő régiók tovább fejlődnek, mellettük újak alakulnak. A folyamatot az eddigiekhez hasonlóan, a világot átfogó kereskedő- és termeltetőcégek vezérlik, majd elsősorban a hagyományos elosztó központok (USA: Florida; Európa: Hollandia; Távol-Kelet: Japán) az eddigi kulcspozíciójukat a jövőben is igyekeznek megtartani, sőt erősíteni.

● A szállítás és kereskedelem gyorsulásával és a hazai fogyasztás növekedése miatt azonban feltehetően mind több (idáig „viszontvásárló”) ország felhasználói illetve kereskedői teremtenek közvetlen kapcsolatot a termesztő régiókkal, így újabb és újabb elosztó (al)központok alakulnak. Potenciálisan ilyen elosztó központtá válhat Magyarország is a közép-európai régióban.

Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Ennek első remélt pozitív eredménye, hogy teljesen akadálytalanná válik az út dísznövénytermékeink számára a nálunk gazdagabb nyugati országok felé – feltéve, hogy azok mind minőségben, mind pedig árban felveszik a versenyt a már piacon lévőkkel. A másik, talán nem túl vágyott követelmény lesz, hogy az EU-országok jó minőségű és igencsak versenyképes dísznövénytermékei is teljesen akadálytalanul és vámmentesen lépik majd át a magyar határt. A harmadik, szintén gondot okozó következmény, hogy az Európai Unió valamennyi vonatkozó előírása, ideértve a szigorú környezetvédelmi követelményeket, a néhány termékre már kidolgozott szabványokat és az – állítólag rengeteg papírmunkával járó – összes egyéb „EU-bürokráciát”, előbb-utóbb számunkra is kötelezővé válik.

Konszolidálódnak a tőlünk keletre és délre fekvő volt KGST-országok mind politikai, mind pedig gazdasági vonatkozásokban. Ezek az országok nagy népességűek és potenciálisan igen gazdagok: bőven termő földekkel, ásványi kincsekkel, erdőségekkel és természeti szépségekkel. Társadalmuk egy-egy szűk rétege máris komoly vásárlónk. Amennyiben rendezni tudják belső gondjaikat, és újra teljes kapacitással indul el náluk a termelés, rövid időn belül óriási felvevőpiaccá válnak a magyar dísznövények számára. (Ezt nyilván követi majd a saját dísznövénytermesztés újjáépítése, illetve megalapozása is. Az ahhoz szükséges néhány esztendő alatt azonban hazánk további előnyre tehet szert mind a termesztés, mind pedig a nemzetközi forgalmazás vonatkozásában). Jelzés értékű, hogy a nagy nyugati forgalmazók a jelenlegi súlyos problémák ellenére is igyekeznek megvetni lábukat és erősíteni pozícióikat a szóban forgó térség valamennyi országában.

A nemzetközi változások hazai kihatásai

Növényházi dísznövények

Növekszik a hazai dísznövény-felhasználás. Mint korábban láttuk, Magyarországon a dísznövénytermesztő-felületek a ránk zúduló importdömping és az átalakulásokkal járó problémák ellenére sem csökkentek az elmúlt 10 év során. Lépten-nyomon létesülnek az új virágboltok: ma már a legkisebb faluban is megtalálhatók. Nagyot fejlődött az ország infrastruktúrája és talán túl vagyunk (vagy hamarosan túl leszünk) a gazdasági átalakulások nehézségein (privatizáció). Mindez a fogyasztás további növekedése irányába hat.

A gazdagabb piac egyben igényesebb is. A jó minőséget már ma is jó áron lehet eladni, míg a rossz minőségű virág sokszor ingyen sem kell.

Átalakul az értékesítés rendszere. Az üzemből való közvetlen kiskereskedelmi értékesítés már régen a múlté. Van (és lesz is) még ugyan olyan virágkertészet, amelyhez közvetlen virágbolt csatlakozik, de ezek zömében máshol vásárolt áruval kereskednek, és csak néhány termékük származik saját termelésből. Jelenleg legelterjedtebb a virágcsarnoki viszonteladói rendszer. E mellett új értékesítési formák jelennek meg:

  • árudaláncok, szupermarketek (Baumax, OBI, Tesco, CORA, AUCHAN stb.),

  • „valódi” gardencenterek (nem csak szabadföldi, hanem növényházi termékekkel is, az év minden szakában),

  • Cash-and-Carry viszonteladói rendszerek (szövetkezeti és magán),

  • számítógépes értékesítés, illetve közvetlen árubeszerzés az Interneten keresztül.

A jelenlegi ciklikus virágvásárlás fokozatosan egyre kiegyenlítettebbé válik. Ennek egyik fő oka, hogy a női nevek divatja megváltozott: az újszülött leánygyermekeket már többnyire nem Katalin, Ilona, Mária vagy Erzsébet névre keresztelik, hanem más neveket adnak számukra. (A „jeles névnapok” forgalma már ma sem a régi). Maradnak az egyéb „jeles napok”: nőnap, anyák napja, húsvét, karácsony, újév, Valentin-nap. A kiegyenlített virágvásárlás irányába hat, hogy a virág egyre inkább nemcsak ajándéktárgy vagy ünnepi luxus, hanem a mindennapi lakáskultúra szerves részévé válik. (Ez egyébként a fejlett dísznövény-kultúrájú országok általános jellemzője.)

● A szomszéd országok piacán nagy keresletnövekedés várható (lásd az előző oldalon).

Folytatódik a termesztés területi elvándorlása:

  • a klimatikus optimum felé,

  • a nagyvárosoktól egyre távolabbra (drága a telek).

Az elvándorlás a területigényes szabadföldi kultúrákkal kezdődik, de azt idővel a növényházi termesztés is követi. (A meglévő növényházak értékesítő központtá alakulnak). E téren, mint új (kihasználatlan) termőtáj, nagy potenciális lehetőségeket rejt még a Dunántúl délnyugati része (Zala és Belső-Somogy), ahol a talajok savanyúak, a klíma atlantikus jellegű és a termálenergia elvileg ugyancsak rendelkezésre áll. Ez a vidék jelenleg is fontos területe a díszfaiskolai termesztésnek, a Balaton vonzáskörzetében pedig a virágpalánta-termesztésnek. Potenciálisan erőssé válhat a növényházi cserepes dísznövénytermesztés és a virághagyma-termesztés terén. Az átalakulást gyorsítja a beindult földhőprogram, valamint a tervezett déli autópálya megépítése.

Szabadföldi dísznövények

a) Díszfaiskolai termékek

  • A díszfaiskolák mérete növekedni, a számuk csökkenni fog.

  • Fokozódik a szakosodás.

  • Még határozottabban elkülönülnek a termesztőtájak.

  • Növekszik a növények értékesítési mérete.

  • Fokozódik a termelőtőke beáramlása (közös tulajdonú faiskolák létesítése). Vonzerőink: az olcsó föld, az olcsó munkaerő, a viszonylag enyhe környezetvédelmi előírások, valamint a potenciálisan igen nagy (bár egyelőre fizetésképtelen) keleti piac közelsége.

  • Várható a környezetvédelmi előírások szigorítása, főképp a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem terén.

  • A környezetvédelmi-természetközeli irányzat a választékot is érinti majd: némileg visszaszorulnak a fenyőfélék a lombos fák, cserjék javára.

  • Jelentősen fokozódik az évelő dísznövények termesztése.

b) Egyéb szabadföldi kultúrák

  • Szárazvirág-termesztés: fokozatos növekedés várható, a piaci lehetőségek (és a marketingstratégiánk) függvényében. (A termesztési lehetőségeink igen jók!)

  • Virághagyma-termesztés: stagnálás vagy visszaesés. Potenciális lehetőségünk a Gladiolus hagymagumó-termesztés.

  • Szabadföldi vágott virág: változatlan szintű (kisüzemi) termesztés hazai piacra.

  • Virágmagtermesztés: átmeneti visszaesés után ismét növekedni fog. Valószínű azonban, hogy a termelésirányítás – a zöldségmaghoz hasonlóan – egyre inkább külföldi kezekbe kerül. A potenciális piac ugyanis messze túllép a magyar határokon, ugyanakkor a beruházási igény meghaladja a magyar termesztők lehetőségeit.

  • Szabadföldi virágpalánta-termesztés: folyamatos növekedés várható, a bővülő piacnak megfelelően.