Ugrás a tartalomhoz

Növények a kertépítészetben

Fekete Szabolcs, Gellér Zita, Gerzanics Annamária, Gerzson László, Jámborné Benczúr Erzsébet, Lászay György, Schmidt Gábor, Szántó Matild, Szendrői József, Tillyné Mándy Andrea

Mezőgazda Kiadó

4. fejezet - Növényfelhasználási útmutató csoportosítások, táblázatok

4. fejezet - Növényfelhasználási útmutató csoportosítások, táblázatok

A most következő fejezet tervezési segédletként szolgál. Nem pótolja a növényismeretet, de támpontot nyújt a növényanyag összeválogatásához, társításához, valamint a növényszükséglet megállapításához.

A fejezet a dísznövények felosztásának megfelelően, három fő részből áll:

1. Díszfák, díszcserjék,

2. Egy- és kétnyári virágok,

3. Évelő dísznövények.

A részletes felosztás a következő:

1.

Díszfák, díszcserjék

1.1.

Méretek és telepítési távolságok

1.1.1.

Lomblevelű díszfák hozzávetőleges méret- és életkoradatai

1.1.2.

Lomblevelű cserjék méretei és telepítési távolságai

1.1.3.

Fontosabb fenyőféléink hozzávetőleges méret- és életkoradatai

1.2.

Ökológiai igény és virágdísz

l .2.1.

Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka

1.2.2.

Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka

1.2.3.

Csoportosítások a virág színe szerint

1.2.3.1.

Lombos fák

1.2.3.2.

Lombhullató cserjék

1.2.3.3.

Lomblevelű örökzöldek és télizöldek

1.2.4.

Csoportosítások a termés színe szerint

1.2.4.1.

Lombos fák

1.2.4.2.

Lombhullató cserjék

1.2.4.3.

Lomblevelű örökzöldek és télizöldek

1.3.

Különleges díszt adó fák és cserjék

1.3.1.

Különleges lomb

1.3.1.1.

Színes lombú fák és cserjék

1.3.1.2.

Színes lombú fenyőfélék

1.3.1.3.

Szeldelt levelű fák és cserjék

1.3.1.4.

Őszi lombdíszt adó fák és cserjék

1.3.2.

Illatos virágú vagy levelű fák és cserjék

1.3.3.

Színes vessző, színes kéreg (téli dísz)

1.3.3.1.

Vesszejükkel díszítő lombos cserjék és fák

1.3.3.2.

Kérgükkel díszítő fák és cserjék

1.3.4.

Különleges koronaformák

1.3.4. l.

Lombos fák és cseriék

1.3.4.2.

Fenyők különleges koronaformái

1.3.5.

Lomblevelű örökzöldek és télizöldek és áttelelő lombú cserjék, méret és növekedési típus szerint

1.4.

Felhasználási csoportok

1.4.1.

Útmenti sorfának alkalmas fajok és fajták

1.4.1.1.

Útmenti sorfák

1.4.1.2.

Útmenti fásításra alkalmas fenyők

1.4.2.

Nyírott vagy nyíratlan sövény nevelésére alkalmas fák és cserjék

1.4.2.1.

Sövény nevelésére alkalmas cserjék és fák

1.4.2.2.

Sövény nevelésére alkalmas fenyőfélék

1.4.3.

Rézsűk megkötése (extenzíven fenntartott zöldfelületeken)

1.4.4.

Közterületen talajtakarónak alkalmas cserjék

1.4.5.

Árnyéki gyeppótlók

1.4.6.

Extenzíven fenntartott zöldfelületek növényanyaga

1.4.6.1.

Lombos fák

1.4.6.2.

Lombos cserjék

1.4.6.3.

Lomblevelű örökzöldek

1.4.6.4.

Fenyőfélék

1.5.

Szélsőséges termőhelyekre telepíthető növények

1.5.1.

Vízpartra telepíthető díszfák és díszcserjék

1.5.2.

Homoktalajokra telepíthető fás növények

1.5.3.

Szikes talajok , telepíthető fás növények táblázata

2.

Egy- és kétnyári virágok

2.1.

Virágágyba ültethető egy- és kétnyári növények

2.1.1.

Egynyáriak

2.1.2.

Kétnyáriak

2.2.

Balkonnövények

2.2.1.

Álló habitusúak

2.2.2.

Csüngő habitusúak

3.

Évelő dísznövények

3.1.

Napos, félárnyékos évelőágyak növényei

3.2.

Árnyéki évelőágyak növényei

3.3.

Vízi, vízparti és mocsári évelők

3.4.

Sziklakertbe javasolt leggyakoribb évelők

A táblázatokban a növények egyes tulajdonságaira sokszor szimbolikus jelek vagy rövidítések utalnak.

Jelmagyarázat

1.

Vízigény:

szárazságtűrő

  

közepes vízigényű

  

vízigényes

2.

Fényigény:

teljes napsütés

  

félárnyék

  

árnyék

3.

Talajigény:

+

mészérzékeny

  

+ +

mészkerülő

4.

Hőigény:

!

melegigényes

  

!!

erősen melegigényes és fagyérzékeny

  

^

fagyérzékeny

5.

Páraigény:

p

páraigényes

6.

Betegség, kártevő:

k

kártevőkre vagy betegségre különösen érzékeny

7.

Virágszín  (fáknál, cserjéknél levélszín is)

  

f

fehér, sárgásfehér

 

9.

ft

fehértarka

 

9.

s

sárga

  

st

sárgatarka

  

n

narancsszínű

  

r

rózsaszín

  

p

piros

  

bi

bíborpiros

  

l

lila

  

k

kék, liláskék

  

z

zöld, zöldesfehér

  

zsz

zöldesszürke

  

b

barna

  

e

különleges színárnyalatok (fa, cserje, ezüstös levél)

  

x

színkombinációk

8.

Levélzet:

örökzöld

  

áttelelő lombú(félig örökzöld)

9.

Szezonális dísz:

virágdíszes időszak

9

 

termésdíszes időszak

Névváltozások

A táblázatokban a növények a jelenleg érvényes tudományos nevükön szerepelnek. Néhány fajnak a neve az utóbbi években megváltozott. A táblázat értelemszerűen ezeknél nem a korábban ismert nevet, hanem az új elnevezést tartalmazza. A fontosabb változások (az új nevek szerinti csoportosításban) a következők:

4.1. táblázat - Díszfák, díszcserjék névváltozásai

Új név

Régi név

Cotoneaster dammeri ’Major’

Cotoneaster dammeri var. radicans

Cotoneaster prostratus ’Streibs Findling’

Cotoneaster dammeri ’Streibs Findling’

Cotoneaster × suecicus ’Skogholm’

Cotoneaster dammeri ’Skogholm’

Cotoneaster radicans ’Eichholz’

Cotoneaster dammeri ’Eichholz’

Cytisus scoparius

Sarothamnus scoparius

Hedera hibernica

Hedera helix ’Hibernica’

Juniperus × media ’Mint Julep’

Juniperus chinensis ’Mint Julep’

Juniperus × media ’Old Gold’

Juniperus chinensis ’Old Gold’

Juniperus × media ’Pfitzeriana’

Juniperus chinensis ’Pfitzeriana’

Juniperus × media ’Pfitzeriana Aurea’

Juniperus chinensis ’Pfitzeriana Aurea’

Juniperus × media ’Pfitzeriana Glauca’

Juniperus chinensis ’Pfitzeriana Glauca’

Juniperus scopulorum ’Skyrocket’

Juniperus virginiana ’Skyrocket’

Lycium barbarum

Lycium halimifolium

Pinus wallichiana

Pinus griffithii

Platanus × acerifolia

Platanus × hispanica

Prunus avium

Cerasus avium

Prunus dulcis

Amygdalus communis

Prunus glandulosa

Cerasus glandulosa

Prunus laurocerasus

Laurocerasus officinalis

Prunus mahaleb

Cerasus mahaleb

Prunus padus

Padus avium

Prunus serotina

Padus serotina

Prunus tenella

Amygdalus nana

Reynoutria aubertii

Polygonum aubertii

Rhus typhina ’Dissecta’

Rhus typhina ’Laciniata’


4.2. táblázat - Évelő dísznövények névváltozásai

Új név

Régi név

Auriaia saxatilis

Alyssum saxatile

Dendranthema weyrichii

Chrysanthemum weyrichii

Dendranthema x grandiflorum

Chrysanthemum x hortorum

Dendranthema x grandiflorum

Chrysanthemum x indicum

Festuca gautieri

Festuca scoparia

Festuca pallens

Festuca glauca

Galeobdolon luteum

Laminum galeobdolon

Iris x barbata

Iris germanica

Leucanthemum margaritae

Chrysanthemum maximum

Leymus arenarius

Elymus arenarius

Lilium lancifolium

Lilium tigrinum

Oenothera fruticosa subsp. glauca

Oenothera tetragona

Persicaria affine

Polygonum affine

Persicaria bistorta

Polygonum historta

Phlox amoena

Phlox x procumbens

Pseudofumaria lutea

Corydalis lutea

Pseudolysimachion incanum

Veronica spicata subsp. incana

Pseudolysimachion longifolium

Veronica longifolia

Pseudolysimachion spicatum

Veronica spicata

Santolina rosmarinifolia

Santolina viridis

Sedum rupestre

Sedum reflexum

Stachys macrantha

Stachys grandiflora

Tanacetum coccineum

Chrysanthemum coccineum

Tanacetum haradjanii

Chrysanthemum haradjanii


4.3. táblázat - Egy és kétnyári virágok névváltozásai

Új név

Régi név

Arctotis fastuosa

Venidium fastuosum

Bacopa monnieri

Sutera cordata, Sutera diffusa

Bassia scoparia

Kochia scoparia

Begonia cucullata

Begonia semperflorens

Brachyscome multifida

Brachycome multifida

Catharanthus roseus

Vinca rosea

Celosia argentea var. cristata

Celosia cristata

Celosia argentea var. plumosa

Celosia plumosa

Clarkia amoena

Godetia grandiflora

Consolida ambigua

Delphinium ajacis

Dorotheanthus bellidiformis

Mesembrianthemum crinifolium

Erysimum cheri

Cheiranthus cheri

Gazania rigens

Gazania splendens

Gibasis geniculata

Tradescantia multiflora

Helichrysum italicum

Helichrysum stoecheas

Ismeria carinata

Chrysanthemum carinatum

Nierembergia repens

Nierembergia hippomanica

Plectrostachys serphyllifolia

Helichrysum microphyllum

Savia viridis

Salvia horminum

Scaevola saligna

Scaevola aemula

Senecio cineraria

Senecio bicolor

Solenostemon scutellarioides

Coleus blumei

Solenostemon scutellarioides

Coleus pumilus

Tanacetum parthenium

Chrysanthemum parthenium

Xanthophtalmum coronarium

Chrysanthemum coronarium


1. Díszfák, díszcserjék

Ez a fejezetrész öt alfejezetből áll.

Az első alfejezet (méretek és telepítési távolságok) azok számára készült, akik a tervezéshez már konkrét növényelképzeléssel rendelkeznek, csupán néhány technikai részletről kívánnak bővebbet tudni a kert leendő képének megrajzolásához, valamint a telepítés megtervezéséhez. Itt ABC-sorrendben soroltuk fel az alapvető fás növénycsoportok tagjait (fák, cserjék, fenyők), a név mellett feltüntetve a növény méretét, a cserjéknél pedig a méret mellett a javasolt telepítési távolságot. Ez egyben arra is utal, hogy hol kapunk az illető növényről bővebb információt, mivel a második alfejezet táblázatai már az alapcsoportokon belül a méretkategória szerinti tagozódást követik.

A második és a harmadik alfejezetet (Ökológiai igények és virágdísz, különleges díszérték) azok használhatják elsősorban, akik átlagos vagy az átlagostól nem nagyon eltérő ökológiai viszonyok közé keresnek egy adott méretet, szint, formát vagy valami egyéb különleges használati értéket. A második alfejezet táblázatai nyújtják egyben a legrészletesebb információt az egyes fajok ökológiai igényeiről, valamint – ha ilyen van – a virág- vagy a termésdíszes időszakairól.

A negyedik alfejezet (felhasználási csoportok) a speciális rendeltetésű zöldfelületekre alkalmas fás növényeket sorolja fel.

Az ötödik alfejezet pedig a szélsőséges termőhelyek növényeit taglalja.

Az ökológiai igényekre utaló szimbolikus jeleket már ismertettük. A jelek némelyike csak a fás szárú dísznövényeknél szerepel, és bővebb magyarázatra szorul:

A melegigényes fajok (jele: !) hajtásaik beérleléséhez hosszú vegetációs időszakot, a biztonságos átteleléshez pedig viszonylag enyhe telet kívánnak. Ez általában csak az ország melegebb részein, valamint a nagyvárosok belsejében lehetséges (lásd: Magyarország dendrológiai körzetei). Itt is az esetek többségében csak védett, napos fekvésbe telepíthetők. Az ilyen növények fiatal korban hajlamosak a visszafagyásra.

Az erősen melegigényes fajok (jele: !!) hajtásai csak a legmelegebb országrészekben, és ott is csak meleg, napos fekvésben érnek be. Kemény télen még a beérett vesszők, sőt néha az idősebb ágak is visszafagyhatnak. Ezért, ha mód van rá, az ilyen növényeket ajánlatos télire némi védelemben részesíteni. (A tövüket felkupacolni és lombbal-szalmával takarni, esetleg az ágakat szalmával, náddal vagy újságpapírral beburkolni stb.)

Külön jelet „^” kaptak azok a fajok, amelyek télen fagyérzékenyek, de nyáron nem feltétlenül melegigényesek. Ezek a fajok elsősorban a félárnyékos fekvést és a párás klímát igénylő lomblevelű örökzöldek közül és részben egyes páraigényes tűlevelű örökzöldek közül kerülnek ki.

A megkülönböztetés azért fontos, mert számukra nem a napos, hanem épp ellenkezőleg, a félárnyékos fekvés kedvez a késő nyárba húzódó hajtásnövekedésnek. Télen a visszafagyástól részben árnyékvédelemmel, részben pedig tövük letakarásával óvhatók. Az ország enyhe telű, de párás nyarú vidékein (Délnyugat és Nyugat-Dunántúl) érzik a leginkább otthon magukat.

A páraigényes fajok (jele: p) az ország hűvös nyarú, csapadékos vidékein érzik jól magukat. A szárazabb országrészekben (pl. az Alföldön) csak nagy parkok vagy erdőmasszívumok védett mikroklímájába telepíthetők, egyébként még öntözés mellett is szenvedni fognak a száraz levegőtől.

A mészérzékeny fajok (jele: +) a savanyú vagy esetleg a közömbös kémhatású talajokon fejlődnek igazán jól. Megélnek a meszes talajokon is, de a nagy mésztartalom hatására 10% aktív mésztartalom és 7,8 pH fölött leveleik klorotikusak lesznek, fejlődésük visszamarad.

Mivel a túl nagy mésztartalom ezeknél a növényeknél elsősorban a magnézium és a vas felvételét, valamint a vízfelvételt akadályozza, a mészérzékenység rendszeres öntözéssel, szerves- és műtrágyázással némileg ellensúlyozható. Különösen ajánlhatók a vasat, magnéziumot és egyéb mikroelemeket is tartalmazó levéltrágyák: Wuxal, Mikramid, Sequestren stb.

A mészkerülő növények (jele: + +) csak mészben szegény, erősen savanyú talajokon fejlődnek jól: általában a Nyugat-Dunántúlon, a Tiszántúl savanyú homoktalajain, valamint a hegyvidéki erdei talajokon, a gyertyános tölgyesek és a bükkösök övében. Meszes talajon erősen sárgulnak vagy elpusztulnak.

Végezetül hadd mondjuk el, hogy a növényvilágban nincsenek éles határok. Egyik-másik alacsony termetű cserjefaj például jó körülmények között közepes méreteket is elérhet, a magasra növő cserjék pedig kisebb fává is megnőnek. A fák között viszont több faj (pl. tatárjuhar, gyertyán, mezei juhar) kezdetben bokor termetű és csak azután cseperedik fává. A csoportosítások során előfordul ezért, hogy valamelyik faj két méretkategóriában is szerepel, némelyik félcserjével pedig az évelő dísznövények között is találkozunk majd.

1.1. Méretek és telepítési távolságok

1.1.1. Lomblevelű díszfák hozzávetőleges méret- és életkoradatai

A következőkben megadott koronaátmérők és magasságok szabad állásban nőtt fákra vonatkoznak, átlagos talaj- és nedvességviszonyok között. Állományszerű telepítés esetén (vagy erdőben) a fák ennél lényegesen magasabbra nőnek, de a koronájuk keskenyebb lesz. Hasonlóképpen, ha a termőhely az adott növény részére különösen kedvező (pl. Populus fajok a vízparton), a megadottnál gyorsabb növekedéssel számolhatunk. Ezzel szemben száraz vagy erősen szennyezett levegőjű területen a növekedés lassúbb, az elvénülés felgyorsul. Az „életkor” alatt a telepítés óta eltelt évek száma értendő.

A táblázat utolsó oszlopa (az elöregedés kezdete) nem a növény maximális élettartamát jelzi, hanem csupán azt a kort, amelynek elérése után optimális viszonyok között is számolni lehet már a degradáció első jeleivel. Egyes példányok – egyedi sajátosságoktól függően – ennél sokkal tovább is elélhetnek.

1.1.1. táblázat - Lomblevelű díszfák hozzávetőleges méret- és életkoradatai (különleges formák részletezése a 3.4.1. táblázatnál)

Latin név

Korona-

átmérő

15 éves

korban (m)

Teljesen kifejlődve

Az

elöregedés kezdete

(év)

életkor

(év)

korona-

átmérő

(m)

magasság

(m)

Acer campestre

7

80

14

14

120

Acer cappadocicum

8

70

12

14

100

Acer × freemanii

12

25

1

20

40

Acer ginnala

5

30

8

8

40

Acer grosseri

5

20

7

6

40

Acer monspessulanum

8

80

22

10

120

Acer negundo

9

40

20

14

50

Acer platanoides

8

80

22

18

120

Acer pseudoplatanus

8

80

20

20

120

Acer saccharinum

15

25

18

20

40

Acer tataricum

6

40

9

10

60

Aesculus × carnea

8

50

12

14

70

Aesculus hippocastanum

8

60

15

18

100

Aesculus octandra

6

30

7

8

60

Ailanthus altissima

9

40

15

12

60

Albizia julibrissin

8

20

9

4–6

40

Alnus glutinosa

7

50

12

18

180

Alnus incana

7

50

12

18

180

Betula jacquemontii

6

25

7

15

40

Betula pendula

6

25

7

15

40

Broussonetia papyrifera

10

25

12

10

50

Carpinus betulus

9

100

17

18

40

Castanea sativa

10

150

25

18

250

Catalpa bignonioides

8

40

15

17

80

Cedrela sinensis

10

80

18

15

100

Celtis australis

7

60

11

14

120

Celtis occidentalis

10

60

19

18

130

Cercidiphyllum japonicum

6

30

16

18

80

Cercis canadensis

6

30

9

10

50

Cercis siliquastrum

7

30

13

8

50

Chionanthus virginicus

6

30

8

8

30

Cladrastis lutea

7

30

8

10

60

Corylus colurna

8

100

16

18

150

Crataegus × lavallei

5

30

7

7

80

Crataegus × mordensis fajták

6

30

8

6

80

Cydonia oblonga

6

20

6

5

50

Davidia involucrata

7

30

10

10

80

Diospyros kaki

6

30

8

8

80

Diospyros lotus

7

40

12

12

60

Diospyros virginiana

6

40

8

10

80

Elaeagnus angustifolia

8

30

12

11

40

Eucommia ulmoides

6

30

8

10

50

Evodia hupehensis

8

40

12

10

50

Fagus sylvatica

13

130

21

26

170

Fraxinus americana

8

50

15

18

100

Fraxinus angustifolia

8

50

15

20

150

Fraxinus angustifolia subsp. pannonica

8

50

15

20

150

Fraxinus excelsior

9

50

15

18

150

Fraxinus ornus

7

30

8

10

80

Fraxinus pennsylvanica

9

50

15

18

150

Ginkgo biloba

7

50

14

15

 

Gleditsia triacanthos

9

50

13

17

120

Gymnocladus dioicus

10

80

16

20

100

Juglans nigra

13

80

23

21

150

Juglans regia

8

80

15

15

120

Koelreuteria paniculata

7

30

9

10

50

Liquidambar styraciflua

7

30

10

15

40

Liriodendron tulipifera

7

60

18

20

100

Maclura pomifera

7

40

8

12

60

Magnolia kobus

6

30

8

6

50

Malus baccata

7

25

9

8

40

Malus floribunda

4

25

5

4

30

Malus ’Golden Hornet’

5

25

5

3

30

Malus ’Hopa’

6

25

7

6

40

Malus ’John Downie’

4

20

5

5

30

Malus ’Liset’ ’Professor Sprenger’

4

20

5

5

30

Malus × purpurea

4

20

5

5

30

Malus ’Royalty’

4

20

5

5

30

Malus spectabilis

7

20

 

6

50

Malus ’Van Eseltine’

4

20

5

6

30

Mespilus germanica

6

20

6

5

40

Morus alba

8

60

13

13

80

Morus nigra

7

60

10

8

80

Ostrya carpinifolia

8

60

10

12

100

Parrotia persica

6

50

12

12

120

Paulownia tomentosa

8

40

13

15

60

Platanus × acerifolia

16

100

25

24

200

Populus alba

16

40

23

24

60

Populus × canadensis

18

20

18

24

25

Populus × canescens

16

40

23

24

50

Populus ’Favorit’

14

40

18

24

60

Populus nigra

14

40

18

24

50

Populus simonii

8

25

8

15

30

Populus tremula

14

40

19

24

60

Prunus avium

8

30

12

14

50

Prunus × blireana

4

20

5

5

30

Prunus cerasifera

8

20

8

6

50

Prunus cerasus

5

15

6

6

30

Prunus dulcis

7

25

8

9

40

Prunus mahaleb

7

30

12

8

50

Prunus padus

8

25

10

11

60

Prunus ’Rubin’

7

15

7

6

30

Prunus serotina

7

30

8

11

60

Prunus serrulata

9

25

10

6

30

Prunus subhirtella

6

20

8

5

30

Prunus × yedoensis

8

15

10

8

30

Pterocarya fraxinifolia

7

40

12

12

80

Pyrus betulifolia

8

40

10

15

60

Pyrus calleryana

7

40

8

10

60

Pyrus elaeagnifolia

5

30

6

6

60

Pyrus nivalis

4

20

5

6

80

Pyrus pyraster

7

60

12

13

130

Quercus cerris

15

60

25

24

120

Quercus farnetto

10

100

14

14

150

Quercus libani

6

50

8

9

100

Quercus petraea

15

100

25

22

200

Quercus pubescens

6

80

10

10

150

Quercus robur

15

130

30

24

200

Quercus rubra

15

60

28

24

120

Quercus × turneri ’Pseudoturneri’

6

80

10

10

80

Robinia hispida

4

10

4

4

10

Robinia luxurians

7

15

7

8

15

Robinia pseudoacacia

8

50

15

18

80

Robinia viscosa

7

15

7

8

15

Salix alba

13

30

14

18

50

Salix babylonica

14

30

15

15

50

Salix × erythroflexuosa

4

10

4

5

15

Salix fragilis

8

20

12

14

40

Salix matsudana ’Tortuosa’

7

30

10

15

40

Sophora japonica

10

60

18

17

100

Sorbus aria

6

40

8

10

70

Sorbus aucuparia

7

40

10

10

50

Sorbus borbásii

5

15

5

10

40

Sorbus dacica

5

20

6

8

40

Sorbus degenii

7

80

13

14

130

Sorbus domestica

6

40

13

14

100

Sorbus intermedia

5

20

6

8

60

Sorbus pseudolatifolia

5

30

8

8

60

Sorbus redliana

5

20

6

8

60

Sorbus rotundifolia

5

30

8

8

120

Sorbus semiincisa

4

30

8

10

120

Sorbus torminalis

7

80

13

14

130

Sorbus vértesensis

5

30

8

10

60

Tilia americana

8

80

14–16

20

150

Tilia cordata

8

80

20

20

150

Tilia × euchlora

6

40

8

15

60

Tilia × europaea ’Pallida’

8

60

16

20

120

Tilia × flavescens ’Glenleven’

6

60

12

20

120

Tilia petiolaris

8

80

14–16

20

150

Tilia platyphyllos

8

80

14–16

20

150

Tilia tomentosa

8

80

14–16

20

150

Ulmus laevis

8

60

13

20

120

Ulmus minor

7

60

10

18

120

Ulmus pumila var. arborea

5

40

7

8

60

Ulmus scabra

8

60

13

20

120

Zelkova serrata

6

60

10

15

80


1.1.2. Lomblevelű cserjék méretkategóriái és telepítési távolságai

A következő táblázatbanábécé rendben adjuk meg valamennyi fontosabb lombos cserje méretétés javasolt telepítési távolságát, függetlenül lomb jellegétől (Az örökzöldekét is.)

A felsorolt növények közül valamivel részletesebb magyarázatra szorulnak:

  • a félcserjék,

  • a magas cserjék, valamint,

  • az örökzöldek és a télizöldek.

Félcserjéknek azokat a cserjéket nevezzük, amelyeknél csak a bokor alja fásodik meg teljesen, míg a fölött az éretlen vesszők télen többé-kevésbé visszafagynak. A félcserjék többsége alacsony növény (1 m alatt). Bár ezek botanikailag a cserjékhez tartoznak, a felhasználás szempontjából az évelőkhöz állnak közelebb. A valódi cserjéknél könnyebben gyomosodnak és (fajtától függően) 1–4 évente radikális visszavágást igényelnek (csaknem a föld színéig). Az évelőkhöz közelít az a tulajdonságuk is, hogy telepítés után gyors növekedésnek indulnak: néhány lassú növésű faj (levendula, Helianthenum) kivételével 1–2 év alatt elérik végleges méreteiket.

Félmagasra növő (2–3 méteres), félcserje jellegű növények a nyáriorgona (Buddleia davidii), valamint a barátcserje (Vitex agnus-castus). Ezek csak ritkábban és enyhébben fagynak vissza. Eltérő megjelenésük miatt azonban ugyancsak nehezen illeszthetők a többi cserje csoportjába.

A magas cserjék csoportja tág mérethatárok között mozgó fajokat foglal magába: 3 métertől egészen 5–8 méter magasságig. Ez utóbbiak növekedési jellegükben már a fákhoz közelítenek: a cserjéktől eltérően nem hoznak tősarjakat a korona periodikus megifjítása végett, hanem folyamatosan nőnek egyre feljebb és feljebb. Méreteik ezért az idők folyamán jobban változnak, mint kisebb termetű kategóriáké, és ezt különösen a szoliter elrendezésnél ajánlatos tekintetbe venni. A cserjéktől eltérő bélyeg az is, hogy nagy részük már nem igényel periodikus ifjító metszést, csupán némi alakítást és óvatos tisztogatást.

Örökzöldek, télizöldek, áttelelő lombú cserjék

A botanikai meghatározás szerint valódi örökzöldek azok a fajok, amelyeknek lombja a következő vegetációs időszakban is megmarad. Az itt felsorolt fajok java része ilyen értelmezésben csak télizöld, mivel a kihajtás idején régi lombozata lehull. A gyakorlatban azonban ezek a növények is folyamatosan zöld színt adnak, a táblázatban ezért nem tettünk ilyen megkülönböztetést. Külön megjelöltük azonban az áttelelő lombú fajokat, mivel ezek kemény télen a lombozatuk java részét elveszítik.

A táblázatban megkülönböztetésül félkövér betűvel emeltük ki azokat a növényeket, amelyek könnyen beszerezhetők, és a levegő szennyezettségét közepesen vagy jól tűrik, ezért a nagyvárosi kertekben, parkokban is felhasználhatók. A kiemelés nélküli fajokat, speciális igényeik vagy valamivel nehezebb beszerezhetőségük miatt, elsősorban házikertbe vagy különleges rendeltetésű zöldfelületekre javasoljuk.

A táblázatok egy részénél a növekedési erélyt is megjelöltük. A növekedési erély mindig viszonylagos, a csoport többi tagjához képest értendő.

1.1.2. Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai (Megjegyzés: a javasolt ültetési távolságoknál a növény méretein és növekedési erélyein túlmenően a faiskolában leggyakrabban kapható minőségeket vettük figyelembe. Rövidítések a 2. oszlopban: l = lassú, k= közepes, gy = gyors)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.2. táblázat folytatása (Lomblevelű cserjék méretei és javasolt telepítési távolságai)

1.1.3. Fontosabb fenyőféléink hozzávetőleges méret- és életkoradatai

1.1.3. táblázat - Fontosabb fenyőféléink hozzávetőleges méret- és életkoradatai. Megjegyzés: különleges formák részletezése az 1.3.4.2. táblázatnál

Latin név

Korona-

átmérő

20 éves

korban (m)

Teljesen kifejlődve

Az

elöregedés kezdete

(év)

életkor

(év)

korona-

átmérő

(m)

magasság

(m)

Abies fajok

4

80

8

20

120

Calocedrus decurrens

3

60

7

21

100

Cedrus atlantica

7

100

18

20

150

Chamecyparis nootkatensis

4

80

8

18

120

Chamecyparis egyéb fajok

4

80

6

15

100

× Cupressocyparis leylandii

5

50

7

20

40

Cupressus arizonica

4

70

10

20

60

Cupressus sempervirens

2

70

3

20

 

Ginkgo biloba

8

60

13

20

150

Juniperus chinensis

4

50

7

12

80

Juniperus communis

3

30

5

6

80

Juniperus communis ’Bakony’

1,5

30

1,5

6

80

Juniperus communis ’Stricta’

0,8

20

1

3

80

Juniperus × media ’Pfitzeriana’ (és egyéb elterülő formák)

3–4

40

5–7

1,5–2,5

80

Juniperus sabina (elfekvő alakok)

3

50

6–15

2

100

Juniperus scopolorum* (oszlopos fajták)

1

15

1

8

15

Juniperus virginiana

4

50

10

14

80

Juniperus virginiana (oszlopos fajták)

1

40

2

12

60

Juniperus virginiana ’Triparta’

6

50

10

6–8

80

Larix decidua

7

50

10

23

120

Metasequoia glyptostroboides

6

60

80

20

100

Picea abies

7

100

13

23

180

Picea omorika

4

80

8

20

120

Picea orientalis

4

80

7

20

120

Picea pungens

4

80

7

20

120

Pinus wallichiana

9

80

16

22

150

Pinus nigra

6

80

13

18

150

Pinus sylvertris

7

80

12

17

150

Pinus strobus

6

80

18

22

150

Pseudotsuga menziesii var. caesia

4

80

7

20

120

Pseudotsuga menziesii var. glauca

4

80

7

20

120

Pseudotsuga menziesii var. viridis

6

80

9

23

120

Sequoiadendron giganteum

5

120

17

28

100

Taxodium distichum

5

100

8

22

150

Taxus baccata

4

120

10

11

200

Thuja occidentalis alapfaj

4

70

6

14

100

Thuja occidentalis (oszlopos fajták)

1–2

70

2

10

90

Thuja orientalis

3

50

6

9

80

Thuja plicata

6

100

15

22

180

Tsuga candensis

4

80

11

17

120


Megjegyzés: * A Juniperus scopolorum oszlopos fajtái rndkívül szépek és kezdetben erősen, egészségesen fejlődnek. 15 éves korukra azonban a nálunk eddig elterjedt oszlopformák kivétel nélkül elöregszenek. Lombjukat gyengeségi kártevők (pajzstetű, atka) és betegségek támadják meg, ennek hatására koronájuk szétesik, alulról és belülről száradni kezd. A méreteket ezért nem húsz, hanem tizenöt évre adtuk meg.

1.2. Ökológiai igény és virágdísz

A most következő táblázatokban ökológiai igényük és virág, illetve termésdíszes időszakok alapján soroljuk fel a legfontosabb fákat és cserjéket. Közülük azokat, amelyek díszfaiskolai forgalomban többnyire beszerezhetők félkövér betűvel, a ritkábbakat pedig normál (vékony) betűvel szedjük. Ha a virágzásszimbólumot zárójelbe tettük, az illető növény másodvirágzásra hajlamos, de nem minden évben.

A teljesség kedvéért a felsorolásban azok a fajok is szerepelnek, amelyek sem virágukkal, sem termésükkel, nem díszítenek.

A virág-, valamint a termésdísszel kapcsolatos fontosabb tudnivalók az alábbiak:

A virágdíszes időszakra bejelölt hónapok tájékoztató jellegűek: évjárattól függően valamivel korábbra vagy valamivel későbbre csúszhatnak. Általános szabályként azonban elfogadhatjuk az alábbiakat:

A téli virágzású díszcserjék és díszfák a miénknél enyhébb klímájú vidékekről származnak, kevesebb a téli vernalizációs igényük. Nálunk ezért egy tartósan hűvös ösz után, ha azt decemberi erős felmelegedés követi, első virágaik akár már december végén kinyílhatnak, míg egy másik „normális" évben csak január végén, februárban-márciusban (olykor csak áprilisban) kezdenek el virágozni.

A kora tavasszal nyíló díszfák-díszcserjék (aranyfa, japánbirs, kajszibarack, korai díszcseresznyék stb.) még mindig elég nagy ingadozást mutatnak. Nyílásuk néha már február végén, máskor csak április elején kezdődik el, és időjárástól függően március vagy április végéig, de néha akár májusig is tart. A jelenség oka, hogy a virágok kibomlásához, majd az elnyílásához egy bizonyos aktív hőösszeg szükséges. Ezért ha a virágzás idején tartósan hűvös az idő, akkor az sokáig elhúzódik, míg ha meleg van, a virágzás hamar leszalad. A tavasz előrehaladtával az időeltoldódások egyre kisebbek lesznek: Az április végi, május eleji nyílású növényeknél már maximum 2-3 hétre, míg a júniusi növényeknél 1-2 hétre csökkennek. Június végére, július elejére már csaknem naptári pontossággal megjósolható egy-egy cserje vagy fa virágzása, mivel addigra már a tavaszi hőingadozások többé-kevésbé kiegyenlítik egymást. Még inkább így van ez a nyári, nyár végi nyílású cserjéknél-fáknál (mályvacserje, nyáriorgona, csörgőfa, japánakác stb.).

Mivel a virágzás bekövetkezte és lezajlása hőmérsékletfüggő, ezért másképpen alakul az ország melegebb és hűvösebb részein, másképpen a települések védett és melegebb belsejében, és azokon kívül. Bármekkorák is legyenek azonban ezek az évi vagy helyi eltérések, a táblázatban azonos időszakra jelzett növények virágzása – évjárattól függően – egységesen tolódik korábbra vagy későbbre.

A termésdíszes időszak, a virágzással ellentétben, jóval kisebb ingadozást mutat. A legtöbb fa-cserje termése nyár végén és ősszel érik és a tél elejéig marad a növényen. Igazi termésdíszt csak a húsos termésű fák és cserjék produkálnak, mivel azok magjait, a termést elfogyasztó madarak terjesztik. Némi eltérés azért itt is adódik: a településen kívül vagy a kertvárosban, ahol a madarak számára elegendő a természetes eleség, a termésdísz általában sokáig tart. Akkor ér hirtelen véget amikor lehull az első hó és a madarak egyéb híján „ráfanyalodnak" a kert díszfáira-díszbokraira. A városok belsejében viszont, ahol fajlagosan kevesebb a madáreleség, hamarabb elfogyasztják a termést.

A táblázatok alapcsoport, majd azon belül méretkategória szerinti bontásban ismertetik a fontosabb fajok ökológiai igényeit és virág- vagy termésdíszét. Ez utóbbira csak akkor utalunk, ha az valóban dekoratív, a jelentéktelen virágokat hozó fajoknál nem jelöltük.

1.2.1. Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.1. táblázat folytatása (Lombos fák ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék ökológiai igénye, virág- és termésdíszes időszaka)

1.2.3. Csoportosítások a virág színe szerint

1.2.3.1. Virággal díszítő lombos fák csoportosítása a virág színe szerint

1.2.3.1. táblázat folytatása (Virággal díszítő lombos fák csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.1. táblázat folytatása (Virággal díszítő lombos fák csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.1. táblázat folytatása (Virággal díszítő lombos fák csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.3.3. Lomblevelű örökzöldek és télizöldek csoportosítása a virág színe szerint

Mint tudjuk, a legtöbb lomblevelű örökzöld félárnyékban érzi leginkább jól magát. A következő táblázatban a lomblevelű örökzöldek fényigény rovata a többi díszcserjéhez képest némileg más értelmezést kap: Kedveli a napot; jól elviseli a napot, de félárnyékot szeret; még elviseli a napot, de félárnyékban igazán szép; csak félárnyékba javasoljuk; félárnyékot szeret, de a mély árnyékot is elviseli.

1.2.3.3. táblázat folytatása (Lomblevelű örökzöldek és télizöldek csoportosítása a virág színe szerint)

1.2.4. Csoportosítások a termés színe szerint

1.2.4.1. Lombos fák csoportosítása a termés színe szerint

1.2.4.1. táblázat folytatása (Lombos fák csoportosítása a termés színe szerint)

1.2.4.2. Lombhullató cserjék csoportosítása a termés színe szerint

1.2.4.2. táblázat folytatása (Lombhullató cserjék csoportosítása a termés színe szerint)

1.2.4.3. Lomblevelű örökzöldek és télizöldek csoportosítása a termés színe szerint

1.2.4.3. táblázat folytatása (Lomblevelű örökzöldek és télizöldek csoportosítása a termés színe szerint)

1.3. Különleges díszt adó fák és cserjék

1.3.1. Különleges lomb

1.3.1.1. Színes lombú fák és cserjék

1.3.1.1. táblázat folytatása (Színes lombú fák és cserjék)

1.3.1.1. táblázat folytatása (Színes lombú fák és cserjék)

1.3.1.1. táblázat folytatása (Színes lombú fák és cserjék)

1.3.1.1. táblázat folytatása (Színes lombú fák és cserjék)

1.3.1.2. Színes lombú fenyőfélék

1.3.1.2. táblázat folytatása (Színes lombú fenyőfélék)

1.3.1.2. táblázat folytatása (Színes lombú fenyőfélék)

1.3.1.2. táblázat folytatása (Színes lombú fenyőfélék)

1.3.1.3. Szeldelt levelű fák és cserjék

1.3.1.4. Őszi lombszínt adó fák és cserjék

Az őszi lombszíneződésről könyvünk korábbi fejezetében részletesen írtunk.

A következőkben felsoroljuk a szép őszi lombszínt adó fákat, cserjéket a színmegjelöléssel együtt. A táblázat utolsó 4 oszlopa a színeződés idejéről és intenzitásáról ad információt. A felsoroltak némelyike nem színeződik rendszeresen és tartósan, ezeket a színesedés idejét mutató x-jelet zárójelbe tettük.

1.3.1.4. Őszi lombszínt adó fák és cserjék

1.3.1.4. táblázat folytatása (Őszi lombszínt adó fák és cserjék)

1.3.1.4. táblázat folytatása (Őszi lombszínt adó fák és cserjék)

1.3.1.4. táblázat folytatása (Őszi lombszínt adó fák és cserjék)

1.3.1.4. táblázat folytatása (Őszi lombszínt adó fák és cserjék)

1.3.1.4. táblázat folytatása (Őszi lombszínt adó fák és cserjék)

1.3.1.4. táblázat folytatása (Őszi lombszínt adó fák és cserjék)

1.3.2. Illatos virág vagy levél

1.3.2. Illatos virágú vagy levelű fák, cserjék

1.3.2. táblázat folytatása (Illatos virágú vagy levelű fák, cserjék)

1.3.2. táblázat folytatása (Illatos virágú vagy levelű fák, cserjék)

1.3.3. Színe vessző, színes kéreg (téli dísz)

1.3.3.1. Vesszejükkel díszítő lombos cserjék és fák

1.3.3.1. táblázat folytatása (Vesszejükkel díszítő lombos cserjék és fák)

1.3.3.2. Kérgükkel díszítő fák és cserjék

1.3.4. Különleges koronaformák

1.3.3.1. Lombos fák és cserjék különleges koronaformái

1.3.3.1. táblázat folytatása (Lombos fák és cserjék különleges koronaformái)

1.3.3.1. táblázat folytatása (Lombos fák és cserjék különleges koronaformái)

1.3.4.2. Fenyők különleges koronaformái

1.3.4.2. táblázat folytatása (Fenyők különleges koronaformái)

1.3.4.2. táblázat folytatása (Fenyők különleges koronaformái)

1.3.4.2. táblázat folytatása (Fenyők különleges koronaformái)

1.3.5. Lomblevelű örökzöldek és télizöldek és áttelelő lombú cserjék, méret és növekedési típus szerint

1.3.5. táblázat folytatása (Lomblevelű örökzöldek és télizöldek és áttelelő lombú cserjék, méret és növekedési típus szerint)

1.3.5. táblázat folytatása (Lomblevelű örökzöldek és télizöldek és áttelelő lombú cserjék, méret és növekedési típus szerint)

1.3.5. táblázat folytatása (Lomblevelű örökzöldek és télizöldek és áttelelő lombú cserjék, méret és növekedési típus szerint)

1.4. Felhasználási csoportok

1.4.1. Út menti sorfának alkalmas csoportok

Az utak mentére való kiültetésre elvileg minden fává növő faj alkalmas. Egy részüket azonban nem lenne célszerű a forgalmasabb utak mellé vagy lakóterületek utcáira kiültetni. A nyárfák például egy idő után törnek és balesetveszélyessé válnak, nem is beszélve a termős klónok szemeteléséről. Elvileg természetesen elképzelhető, hogy balesetveszélyes kor elérése után ezeket a fákat kivágják, egy nagy forgalmú vagy sűrűn beépített területen azonban ez elég nehezen valósítható meg. Más fajok törzse egy idő után eldől vagy oldalra hajlik, és zavarja a forgalmat (júdásfa, ezüstfa). Ismét másokat (pl. a tölgyeket, gyertyánt) a faiskolák a kezdeti lassú növekedés és a nehézkes eredés miatt többnyire földlabdás bokorfaként vagy legfeljebb földlabdás parkfaként hoznak forgalomba: érthető, hogy egy ilyen növényt nemigen ültetünk forgalmas út mellé, ahol kezdettől fogva a legalább 2,2 m-es törzsmagasság a követelmény.

A táblázatban az ilyen fajoknál feltüntettük, hogy csak lakott területen kívül használhatók.

A felsorolásban megadott felhasználási területek különböző légszennyezettségi és talajviszonyokat tükröznek.

A kis települések és a peremvárosok kis forgalmú útjai mentén általában télen nem sóznak, és a levegő többé-kevésbé tiszta.

A nagyváros kis forgalmú útjai mentén a levegő közepesen szennyezett, és sózás nincs vagy legalábbis kevés. Hasonló viszonyokat találunk iparterületek kisebb településeinek kis forgalmú útjai mentén is.

A nagyváros nagy forgalmú útjai mentén rendszeres a téli sózás, és a levegőszennyeződés is meglehetősen nagy járművek miatt (legrosszabb a helyzet az útkereszteződésekben és az autóbusz megállókban). Tovább rontja a körülményeket, hogy itt a burkolat aránya is igen nagy: gyakran csak a fák tányérja marad szabadon. A mindezt elviselő fajok száma ezért meglehetősen kevés.

1.4.1.1. Útmenti sorfák

1.4.1.1. táblázat folytatása (Útmenti sorfák)

1.4.1.1. táblázat folytatása (Útmenti sorfák)

1.4.1.1. táblázat folytatása (Útmenti sorfák)

1.4.1.1. táblázat folytatása (Útmenti sorfák)

1.4.1.1. Útmenti fásításra alkalmas fenyők (tövétől ágasak, ezért csak ott ültethetők, ahol széles a zöldsáv)

1.4.2. Nyírott vagy nyíratlan kerti sövény nevelésére alkalmas fák és cserjék

A sövény nevelésével és kialakításával kapcsolatos tudnivalókkal a könyv külön fejezete foglalkozik. A táblázatban részletes felsorolást adunk azokról a fajokról és fajtákról, amelyek valamely típusú sövény létesítéséhez szóba jöhetnek.

1.4.2.1. Sövény nevelésére alkalmas cserjék és fák

1.4.2.1. táblázat folytatása (Sövény nevelésére alkalmas cserjék és fák)

1.4.2.1. táblázat folytatása (Sövény nevelésére alkalmas cserjék és fák)

1.4.2.1. táblázat folytatása (Sövény nevelésére alkalmas cserjék és fák)

1.4.2.1. táblázat folytatása (Sövény nevelésére alkalmas cserjék és fák)

1.4.2.2. Sövény nevelésére alkalmas fenyőfélék (Tetszőleges magasságú akér 6 m-es sövénnyé nevelhetők. Amelyik fajnál a „nyíratlan sövény” oszlopot is bejelöltük, azok nyírás nélkül 2–3 m széles és 6–8 m magas sövényfallá nőnek)

Megjegyzés a fenyőkhöz: A nyíratlan keskeny sövényfalnak alkalmas oszlopos fenyők jegyzékét: az 1.3.4.2. számú táblázat (Különleges koronaformájú fenyők) „oszlopos termetű” csoportjában találhatjuk meg.

Rézsű megkötésére alkalmas cserjék (1.4.3. táblázat)

A lemosásveszélynek kitett meredek felületek biológiai védelme mindig a gyepesítéssel kell hogy kezdődjék. A gyep, megfelelő vetés és ápolás mellett, a legfelső vékony talajréteget néhány hónap alatt megköti. Többnyire ez a felszíni védelem nem elegendő, hanem a gyökereikkel mélyebb rétegeket átszövő cserjékre is szükség van. Ezek begyökeresedése és tökéletes összeborulása esztendőket vesz igénybe, ami alatt viszont nem nélkülözhetjük a gyep védelmét, a cserjéket ezért mindig a gyep maximális kímélésével telepítsük. Tányéraikat vízszintesen (teraszszerűen) alakítsuk ki, hogy összegyűjtse a nedvességet. Az ápolások során csak a tányérokat kapáljuk; köztük a gyepet sarlóval vagy kaszával nyírjuk.

Alkalmas fajok

Egy gondosan ápolt és rendszeresen öntözött kertben vagy parkban a rézsűk megkötésére gyakorlatilag az összes alacsony és sűrű növésű lombhullató és örökzöld cserje felhasználható. A legjobbak a „talajtakaró cserjék” táblázatban felsorolt fajok, amelyek sűrű ág- és gyökérszövedésükkel hamar és hatásos védelmet biztosítanak.

Más a helyzet (és ez gyakoribb), ha egy öntözetlen és nehezen ápolható terepen kell rézsút védeni, autópályák mellett, töltések oldalán. Ilyenkor csak az edzett, agresszív növekedésű fajok használhatók. A hatásos védelem alapfeltétele a sarjadzóképesség vagy pedig a földre fekvő (és esetleg legyökeresedő) ágrendszer.

Nagy kiterjedésű rézsűkön a cserjék mellett néhány fát vagy ligetes facsoportot is elhelyezhetünk. A fák, mélyre hatoló gyökerükkel mintegy „lehorgonyozzák” a cserjefoltokat, és meggátolják a mélyebb rétegek csuszamlását. Különösen jók a karógyökerűek, mint például a tölgy vagy a vadkörte.

Közterületen talajtakarónak alkalmas cserjék (1.4.4. táblázat)

A felsorolás azokat a fajokat (illetve fajtákat) tartalmazza, amelyek a nagy léptékű közterületi zöldfelületek (közparkok, terek, utcák) vagy közös használatú zöldfelületek (pl. lakótelepi kertek) felaprózott, ún. hulladékfelületeinek borítására alkalmasak, a fenntartás megkönnyítésére vagy (ritkábban) védelmi célokból. Ezekkel szemben alapkövetelmény az erős, agresszív növekedés és az edzettség. Magasságuk ezért viszonylag nagy: 0,6–1,5 m között van.

Ebben a felsorolásban is külön meg kell említeni a félcserjéket. Ez utóbbiak közül a közepes és gyors növekedésűek kivétel nélkül, a lassú növekedésűek közül pedig a levendula használható fel talajtakarónak a só- és levegőszennyeződéstől mentes területeken. Mint korában láttuk, ezek a növények a fenntartás szempontjából különböznek a többi díszcserjétől: többségük legalább 2–3 évente erős visszavágást igényel. Célszerű nagyobb önálló egységeket kialakítani belőlük, hogy jól fenntartható felület legyen.

A házikertben és az egyéb kisebb kertekben a megadott növények esetleg már túl nagyok lehetnek, ide alacsonyabb növények valók, amelyek fenntartási igénye is – értelemszerűen – lényegesen nagyobb (könnyen gyomosodnak). Ez utóbbi területekre nem adunk külön növénylistát, mert gyakorlatilag az összes alacsony cserje, valamint alacsony és gyepet alkotó örökzöld felhasználható a számára megfelelő ökológiai viszonyok között. Itt sem javasoljuk azonban a lassú növekedésű fajok és fajták nagyobb mértékű felhasználását, mert fenntartásuk sok munkát igényel.

1.4.3. Rézsűk megkötése (extenzíven fenntartott zöldfelületeken)

1.4.4. Közterületen talajtakarónak alkalmas cserjék

1.4.4. Közterületen talajtakarónak alkalmas cserjék

1.4.5. Árnyéki gyeppótlók

A táblázat csak a cserjéket tartalmazza. Mellettük gyakran használunk árnyéki gyeppótlónak évelő növényeket is. Közülük a legfontosabbakat a táblázatban is felsoroltuk. Részletes tulajdonságaik az „Árnyéki évelők” táblázatban találhatók.

1.4.5. Árnyéki gyeppótlók

1.4.6. Extenzíven fenntartott zöldfelületek fás növényanyaga

Extenzíven fenntartottnak minősülnek azok a zöldfelületek, amelyekre a következő három paraméter bármelyike jellemző:

  • a területen nincs kiépített locsolóhálózat (nincs rendszeres öntözés),

  • a gyepet évente többnyire kétszer, de legfeljebb négyszer kaszálják,

  • a cserjefoltok talaját, a telepítés utáni 2-3 évtől eltekintve, nem művelik.

Idetartoznak általában:

  • a véderdők,

  • a településeken kívüli közcélú zöldfelületek (parkerdők, extenzív közparkok stb.)

  • kempingek, ifjúsági táborok,

  • közlekedési területek zöldfelületei,

Az ilyen területek növényanyagával szemben alapvető követelmény a nagyfokú edzettség, valamint a versenyképesség a többi őshonos és telepített növénnyel. A most következő táblázat a felsorolt követelményeknek megfelelő, fás szárú növényeket tartalmazza. (Méreteiknél és tűrőképességüknél fogva ezek a fajok teszik ki az intenzív fenntartott zöldfelületek növényzetének túlnyomó részét is, kiegészítve néhány nagyobb díszértékű, de egyben igényesebb fajjal és fajtával.)

A táblázatban a lehetséges felhasználási területek közül csak a védelmi célú ültetvényeket (véderdő, erdősáv, rézsű megkötése, autópályák választósávja) tüntetjük fel külön. A többi felhasználási lehetőséget az „egyéb” címszó jelzi.

Ezután az ökológiai igények (köztük a környezeti ártalmakkal szembeni ellenálló képesség), majd pedig a javasolt dendrológiai körzetek felsorolása következik. Itt az alkalmasságot, valamint a tűrőképesség mértékét általában szám jelöli.

Értelmezése:

nincs szám:

a növény az adott viszonyok közé alkalmatlan,

1 számmal jelöltük:

a növény az adott viszonyok közé alkalmas,

2 számmal jelöltük:

a növény az adott viszonyok közé kiválóan alkalmas.

Az utolsó oszlopban azokat a fő klímazonális (tkp. magassági) öveket jelöltük be, ahol az illető növény a leginkább „otthon érzi magát”. Erre az információra a változatos domborzati adottságú területeken (hegy- és dombvidék) van szükség, ahol a környezeti viszonyok a magasságtól és a kitettségtől függően viszonylag kis távolságon belül is erősen különbözőek lehetnek. A klimazonális övek között nem szerepelnek a karsztbokorerdők. A karsztborokerdők ugyanis nem alkotnak önálló magassági övet, hanem a kitettségtől (déli) vagy az altalajtól (mészkő, dolomit) függően különböző magasságban helyezkednek el, általában a cseres-kocsánytalan tölgyesek vagy a gyertyános tölgyesek zónájában. Az ilyen viszonyok közé (meleg, száraz fekvésbe) alkalmas fajokat értelemszerűen választhatjuk ki a szárazságtűrés alapján.

1.4.6.1. Lombos fák extenzív zöldterületekre

1.4.6.1. táblázat folytatása (Lombos fák extenzív zöldterületekre)

1.4.6.1. táblázat folytatása (Lombos fák extenzív zöldterületekre)

1.4.6.1. táblázat folytatása (Lombos fák extenzív zöldterületekre)

1.4.6.2. Lombos cserjék extenzív zöldfelületekre

1.4.6.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék extenzív zöldfelületekre)

1.4.6.2. táblázat folytatása (Lombos cserjék extenzív zöldfelületekre)

1.4.6.3. Lomblevelű örökzöldek extenzív zöldfelületekre

1.4.6.4. Fenyőfélék extenzív zöldfelületekre

1.4.6.4. táblázat folytatása (Fenyőfélék extenzív zöldfelületekre)

1.5. Szélsőséges termőhelyekre telepíthető növények

1.5.1. Vízpartra telepíthető díszfák, díszcserjék

1.5.1. Vízpartra telepíthető díszfák, díszcserjék

1.5.1. táblázat folytatása (Vízpartra telepíthető díszfák, díszcserjék)

1.5.1. táblázat folytatása (Vízpartra telepíthető díszfák, díszcserjék)

1.5.1. táblázat folytatása (Vízpartra telepíthető díszfák, díszcserjék)

1.5.2. Homoktalajok

1.5.1. Homoktalajokra telepíthető fás növények

1.5.1. táblázat folytatása (Homoktalajokra telepíthető fás növények)

1.5.1. táblázat folytatása (Homoktalajokra telepíthető fás növények)

1.5.1. táblázat folytatása (Homoktalajokra telepíthető fás növények)

1.5.1. táblázat folytatása (Homoktalajokra telepíthető fás növények)

1.5.3. Szikes talajok

Állandó vízhatás alatt álló szikes területek

A magas talajvizű szikesek tartoznak ide. Felszínüket tavasszal (kb. május elejéig) sekély víz borítja. A talajvíz szintje nyáron sem süllyed 1 m-nél sokkal mélyebbre, ezért kapilláris úton csaknem az egész talajszelvényt átnedvesíti. Jelzőnövényei a nedves szikes talajokra megadott lágy szárú fajok.

Időszakos vízhatás alatt álló szikes területek

Ide sorolhatók elsősorban azok a területek, ahol a talajvíz tavasszal a felszín közelébe emelkedik, nyáron viszont 1,5–2,5 m mélyre süllyed. Ide tartoznak továbbá a mély (2,5 m alatti) talajvizű szikes területek mélyedései („laposai”) is, ahol tavasszal összefolynak, majd az elázott, „bedagadt” szikréteg alatt egy darabig meggyűlnek a felszíni vizek. (A vízállás határvonalát a nyirkos szik jelzőnövényei elég élesen kirajzolják.) Az ilyen területek tavasszal sekély víz alá kerülnek, de nyárra kiszáradnak: talajuk tartósan aszályos időben megrepedezik

Száraz szikes hátak

Viszonylag magasan fekvő (szolonyec típusú) szikesek ezek. Talajvizük 2,5 m-nél mélyebben van, és sohasem emelkedik a felszínhez 1 m-nél közelebb. Ugyanakkor tavasszal a felszíni vizek többé-kevésbé elfolynak róluk. Felületüket a száraz szikesek jelzőnövényei borítják

1.5.3. Szikes talajokra telepíthető fás szárú növények

1.5.3. táblázat folytatása (Szikes talajokra telepíthető fás szárú növények)

1.5.3. táblázat folytatása (Szikes talajokra telepíthető fás szárú növények)

1.5.3. táblázat folytatása (Szikes talajokra telepíthető fás szárú növények)

1.5.3. táblázat folytatása (Szikes talajokra telepíthető fás szárú növények)