Ugrás a tartalomhoz

Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia

dr. Almádi László, dr. Béres Imre, dr. Berzsenyi Zoltán, dr. Horváth Zoltán, † dr. Hunyadi Károly, dr. Kazinczi Gabriella, dr. Lehoczky Éva, dr. Mikulás József, dr. Németh Imre, dr. Petrányi István, dr. Reisinger Péter, dr. Szemán László, dr. Szentey László, dr. Szőke Lajos, Tóth Elemér, dr. Varga Szabolcs

Mezőgazda Kiadó

A szántóföldi, kertészeti, erdészeti és élősködő gyomfajok jellemzése

A szántóföldi, kertészeti, erdészeti és élősködő gyomfajok jellemzése

Egyévesek (Therophyta, T, Th)

Ősszel csírázó, kora tavaszi egyévesek (T1 vagy Th1)

Arenaria serpyllifolia L. (kakukk homokhúr) (9. ábra)

9. ábra - Arenaria serpyllifolia L. (kakukk homokhúr): a) mag; b)A. serpyllifolia csíranövény felülnézetben; c)Stellaria media csíranövény; d)A. serpyllifolia csíranövény; e) virágos növény

kepek/009.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. Toktermése tojásdad vagy gömbölyded alakú, kb. 3 mm hosszú, a csészével azonos hosszúságú, vagy kissé hosszabb annál. Éretten hat visszahajló foggal nyílik. A magok aprók, széles vese alakúak, kékesfekete, grafitfényűek. A mag háta tompa bibircses, oldalain koncentrikus sorban párnás sejtekkel.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei nyelesek, hosszúkásak, keskeny tojásdad alakúak, lekerekítettek. Az első levelek átellenesek, tojásdad alakúak, csúcsukon erősen hegyesek, kezdetben ülők, később hosszabb, vékony nyélbe keskenyednek. A levélnyél szőrözött. A sziklevelek hónaljában gyorsan megjelennek az oldalsó hajtások.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, apró, vékony, ágas-bogas, tövénél lefekvő növény. Apró levelei tojásdadok, hegyesek, ülők, alul rövid nyelűek, az oldalerek kiállnak. A növény rövid szőrös vagy mirigyszőrös. Csészelevelei lándzsás tojásdadok, hegyesek. Sziromlevelei fehérek, épek.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban közönséges, mindenféle száraz talajon előfordul. Jelentősége csökkenőben van.

Capsella bursa-pastoris (L.) Medic. (pásztortáska) (10. ábra)

10. ábra - Capsella bursa-pastoris (L.) Medic. (pásztortáska): a) mag; b) termés; c)d) csíranövények felülnézetben; e) csíranövény; f) generatív hajtás; g) gyökeres hajtás

kepek/010.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. A becőke nem szárnyas, fordított háromszög vagy szív alakú, lapos vagy domború. A becő alulról nyílik, a magok a válaszfal két oldalán ülnek. Ovális apró magvai sárgák, sárgásbarnák, pirosasbarnák, gyengén fénylők.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek kicsik, oválisak, csúcsukon tompák, nyelesek. Az első levelek kicsik, hosszúkásak, rövid ovális kerületűek vagy fordított tojásdadok, nyélbe keskenyednek. A levelek kicsípetten, egyenlőtlenül fogazottak, a tagoltság lehet erőteljes, enyhe, de van szinte teljesen ép levelű változat is. A növény a sok csillagszőrtől és az egyszerű, hosszabb fedőszőröktől szürkés kékeszöldnek látszik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, tőlevélrózsás, kis-közepes termetű, csillagszőrös növény. Leveleinek alakja igen változatos, lehetnek épek vagy szárnyasan hasadtak, osztottak, szeldeltek. A szárlevelek lándzsásak, ülők, füles vállúak. Fehér virágai hosszú, fokozatosan megnyúló fürtben állnak. Egész évben csírázik.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban gyakori, tavasztól őszig mindig csírázik, ha a talaj elég nedves. Minden művelt területen, minden kultúrában tömeges lehet.

Lamium amplexicaule L. (bársonyos árvacsalán) (11. ábra)

11. ábra - Lamium amplexicaule L. (bársonyos árvacsalán): a) résztermés; b) csíranövény felülnézetben; c) virágos hajtás

kepek/011.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. Termése négy makkocska, a makkocskák háromhasábúak, tojásdad tetraéder alakúak. Színe olajbarna vagy zöldesbarna, néha csak ritkásan fehéres foltok borítják, melyek porcelánszerűen fénylenek, máskor sűrűbben állnak, sőt egymással összefolynak. A makkocskák élei élesek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek kerekded széles oválisak, a csúcsukon szélesen lekerekítettek és rendszerint kissé kicsípettek. A sziklevél alapja hegyes-füles (a kicsípés közepén kapcsolódik a nyél a lemezhez). Az első levelek kerekded tojásdadok, a csúcsukon és minden oldalon két-három tompa fog található. A levél nyele, mindkét oldala és széle rövid, szórt szőrökkel borított. Az erek az alsó oldalon elég erősen kidomborodnak. A következő levélpárok az elsőkhöz hasonlítanak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis termetű, tövétől dúsan ágas, felemelkedő szárú növény. Alsó levelei nyelesek, szíves kerekdedek, a felsők vese alakúak, ülők. A párta piros, kb. 1–1,5 cm hosszú, a csöve ±egyenes, a felsőajak szőrös. A csésze gyapjas bozontos.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban elterjedt, a szántókon, kertekben és ültetvényekben egyaránt megtalálható. A piros árvacsalántól eltérően nem csak osszel csírázik, hanem év közben is folyamatosan csírázik és virágzik.

Lamium purpureum L. (piros árvacsalán) (12. ábra)

12. ábra - Lamium purpureum L. (piros árvacsalán): a) résztermés; b) csíranövény felülnézetben; c) virágos hajtás

kepek/012.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. Résztermése makkocska, hasonlít a L. amplexicaule terméséhez, de kissé hosszabb, és élei még élesebbek. Színe olajbarna vagy zöldessárga, sima, ritkás fehéres szeplők borítják.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek majdnem kerekdedek, csúcsukon lekerekítettek, néha kissé kicsípettek, vállukon kerekded kicsípéssel fülesek, hosszú nyelűek. Az első levelek kerekdedek, alapjuknál szív alakúak, a széleiken csipkés fogasak. A levéllemez színe puhán szőrözött, a fonák majdnem kopasz.

A lemezen a középső ér és a hurkolódó oldalerek jól kivehetőek, az erek a lemez alsó felületén erősen kidomborodnak. A levelek nyele hosszú és szőrözött. A következő levelek az elsőkhöz hasonlítanak. A kezdetben fejletlen sziklevél feletti internódium később megnyúlik, négyélű lesz és rövid szőrökkel borított.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, négyszögletes, pirosas szárú, tőből ágas, kopasz növény. Az alsó szártagok megnyúltak, a levelek szíves tojásdadok, nyelesek, csipkés szélűek. A felső levelek rövid nyelűek, fűrészfogasak, a murvalevelek rendszerint pirosak. A párta kb. 1,5 cm hosszú, halványpiros, a felső ajak szőrös, a csésze általában kopasz. Rendszerint csak tavasszal csírázik és virágzik. A növény erős, kellemetlen szagú.

ELTERJEDÉSE. A humuszban gazdag, homokos vályogtalajokat kedveli, az egész országban elterjedt. Szántóföldeken, kertekben és szőlőkben egyaránt előfordul. Magvai jól csíráznak, de csak egy csírázási periódusuk van.

Myosotis arvensis (L.) Hill. (parlagi nefelejcs) (13. ábra)

13. ábra - Myosotis arvensis (L.) Hill (parlagi nefelejcs): a) résztermés; b) c) csíranövények felülnézetben; d) csíranövény; e) virágos növény

kepek/013.png


ÉLETFORMA: T1-2

TERMÉS. Termése négy makkocskára esik szét. A makkocska tojásdad alakú, domború hátú, két oldalán éllel szegélyezve. Színe fekete-barna, fényes.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek kerekded alakúak, rövid nyelűek, lekerekítettek, szőrösek. A szőrök apró, fehér bibircseken ülnek. Az első levél fordított tojásdad alakú, tompa csúcsú, alul fokozatosan nyélbe keskenyedik, s mindkét oldalán szőrökkel borított, de a fonákon a szőrök rövidebbek. A levelek erezete, elsősorban a középső ér jól látható. A második levél valamivel keskenyebb lemezű és hosszabb nyelű. A sziklevél feletti ízköz fejletlen, a levelek féltőrózsában állnak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló szárú, kis termetű, ágas, serteszőröktől borzas növény. Lapát alakú alsó levelei tőlevélrózsában állnak, a szárlevelek ülők, kihegyezettek, alul is szőrösek. A murvalevél nélküli virágok kunkorban állnak, a kocsány felálló, a csésze hosszának duplája is lehet. A párta csöve sárgás, karimája égszínkék.

ELTERJEDÉSE. Száraz réteken, parlagokon, szántókon fordul elő, főleg savanyú talajokon. A vegyszeres gyomirtások következtében jelentősége csökkent.

Poa annua L. (egynyári perje) (14. ábra)

14. ábra - Poa annua L. (egynyári perje): a) termés; b) levéllemezalap; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/014.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. A toklászos szem 2–3 mm hosszú, lándzsás. A háti toklász öterű, csúcsa hártyásan szegélyezett. A hasi toklász aránylag széles, kihasasodó, gerince hosszú szőrös, csúcsa kicsípett. A csupasz szem tompán háromélű, sárgásszürke.

CSÍRANÖVÉNY. Az első levél szálas, összehajlott, majdnem végig egyforma széles, a csúcsánál kihegyesedő. Az erezet jól látszik. A nyelvecske közepes méretű. A levéllemez mindkét oldala fénytelen vagy enyhén fénylő, kopasz. Fülecske nincs.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, lekönyöklő szárú, bokros növény. A levél röviden kihegyezett, a hüvely kissé összenyomott, a legfelső levél rövidebb a levélhüvelynél. A nyelvecske hosszabb, hegyes. A buga laza, kúp alakú, legalul egy-két elágazása van. A toklász alig kivehetően 3–5 erű, tövén fehér, hártyás szegélyű. Az alsó pelyva egyerű.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban közönséges. Rövid, 6–12 hetes nyugalmi állapot után csírázik, tág hőmérsékleti határok között (2–30 °C). A fény és a talajművelés a csírázását serkenti.

Senecio vulgaris L. (közönséges aggófű) (15. ábra)

15. ábra - Senecio vulgaris L. (közönséges aggófű): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/015.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. A kaszat vékony pálcika vagy orsó alakú, közepénél a legvastagabb, töve felé elvékonyodik, csúcsa alatt rövid nyakba szűkül, kissé összenyomott.Tíz szürkésbarna hosszanti bordával rendelkezik, ezeket finom, fehéres szőrözet borítja. A bordák laposak, gyengék, így a kaszat hengeres. A szőrös bordák fénylő kopasz csíkokkal váltakoznak.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész megvastagodott, hajlott, kékes-vöröses színű. A sziklevelek keskeny hosszúkásak, tompa csúcsúak, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levél fordított tojás alakú, tompa csúcsú, nyélbe keskenyedő, minden oldalon három-négy fogat visel. A középső ér megvastagodott. A következő levelek egyenlőtlenül kicsípettek, fogasak. A levelek nyele az alapjánál kiszélesedő, rövid szőrös, a fonákon az erek mentén szőrök fordulhatnak elő. A növény levelei húsos szövetűek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, felálló, ágas szárú, féltőrózsás, gyéren szőrös növény. Visszás lándzsás vagy keskeny levelei szárnyasan osztottak vagy szeldeltek, a szeletek keskeny tojásdadok, fűrészfogasak. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. A sugárvirágok hiányoznak, a csöves virágok sárgák. A hosszúkás, hegyes fészekpikkelyek fekete csúcsúak.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban gyakori, de főleg a csapadékosabb nyugati és északi részeken, valamint a tápanyagban dús, nedves talajokon. Nitrogénjelző, a kertek és gyümölcsösök jellemző növénye. Triazinrezisztens biotípusa is ismert.

Stellaria media (L.) Vill. (tyúkhúr) (16. ábra)

16. ábra - Stellaria media (L.) Vill. (tyúkhúr): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/016.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. Toktermése 5 mm, hosszúkás alakú, sokkal hosszabb, mint a csészelevelek, éréskor lefelé csüng, és hat kopáccsal nyílik, a közepéig felhasad. A mag kerek, gyakran tompán három- vagy négyszögű. A mag felülete körkörös sorokban elhelyezkedő, szabálytalan alakú kiemelkedésektől bibircses. Színe vörösesbarna, szürkésbarna vagy feketés, fénytelen.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek lándzsásak, hegyes csúcsúak, alapjuknál hirtelen keskenyednek a hosszú nyélbe. Az első levelek átellenesek, széles és rövid tojásdad alakúak, majdnem kerekdedek, hegyes csúcsúak, hosszú nyelűek. A levél élénkzöld színű, vékony állományú. A későbbi levelek is átellenesen állnak. A szikleveleken apró csillagszőrök találhatók, a nyél és a lomblevelek ritkásan álló, hosszabb szőrökkel borítottak. A sziklevelek hónaljában az elágazások korán megjelennek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, közepes termetű, felemelkedő vagy lecsepült szárú, erősen elágazó növény. Hengeres szárán egy, néha két szőrsáv húzódik végig. Levelei tojásdad szívesek, az alsók nyelesek, a felsők ülők, viszonylag kicsik, puhák, kopaszok, a középsők és az alsók pillás élűek. Fehér virágai a levelek hónaljában ülnek hosszú kocsányon. Csészelevelei általában szőrösek, széles hártyás szegélyűek. Három bibeszála van.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt gyakori és tömeges: szántókon, kertekben és ültetvényekben, illetve ruderáliákon, erdőkben, nedves réteken és bolygatott területeken. Nedvesség hatására folyamatosan csírázik. Árnyékos, hűvös, öntözött körülmények között lényegesen veszélyesebb gyom.

Veronica hederifolia L. (borostyánlevelű v. repkény veronika) (17. és 20. ábra)

17. ábra - Veronica hederifolia L. (borostyánlevelű veronika): a) mag; b) termés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/017.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. Toktermése visszás szív alakú, csaknem gömbölyű, élén körben bemélyedt, rekeszei egy- vagy kétmagvúak. Magva nagy, a Veronica fajok között a legnagyobb, korong alakú, ráncos, alulról mélyen kivájt. Háti részének közepétől tompa bordák futnak a perem felé.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész sötétzöld vagy kissé kékesen elszíneződött. A sziklevelek nagyok, oválisak, kissé húsosak, hosszú nyelűek, lekerekített csúcsúak, de sohasem kicsípettek. A sziklevelek fonáka vöröses. Az első levelek széles, fordított tojásdad alakúak, hármasan karéjosak, a csúcsi karéj széles, lekerekített, a két oldalsó karéj kisebb és hegyes. A levélnyél rövid. A szár vöröses-zöldes, molyhos, a levelek apró szőrökkel borítottak, a levélnyélen a szőrök hosszabbak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis termetű, lefekvő szárú, gyéren szőrös növény. Szórt levelei kerekded, széles tojásdadok, rövid nyelűek, 3–5 (7) fogúak, tompák, a szár csúcsa felé alig kisebbednek. Lila vagy halványkék virágai hosszú kocsányúak, a levelek hónaljában ülnek. A csésze cimpái széles tojásdadok, szélük kifelé fordul.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, művelt területeken, erdőkben, parlagokon egyaránt. Főleg ősszel kel, s tavasszal szinte már a hóolvadás után virágzik, a nyár folyamán azonban még szórványosan is kel.

Veronica persica Poir. (perzsa veronika) (18. és 20. ábra)

18. ábra - Veronica persica Poir. (perzsa veronika): a) mag; b) termés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/018.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. Toktermése vese alakú, sokkal szélesebb, mint amilyen hosszú, csúcsa erősen és tompán kimetszett, igen szétálló két rekesszel. A tok lapos, hálósan erezett, kopasz vagy rövid szőröktől érdes, a rekeszek 5–8 magvúak. A magvak halványsárgák, csésze alakúan kivájtak, szűk, mély csónak alakúak, vastag pereműek. A perem felé tartó ráncok már a háton fejlettek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész apró szőröktől molyhos, ± kékes. A sziklevelek tojásdad alakúak, a nyél kissé hosszabb a lemeznél. Az első levelek tojásdad alakúak, alapjuknál gyengén szívesek, oldalanként három-három foggal és egy nagyobb csúcsi foggal. A további levelek is az elsőhöz hasonlóak, de fogaik hegyesebbek és felfelé irányulnak. A leveleken mindenütt csomós, soksejtű szőrök vannak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, heverő szárú, nagy termetű, ritkásan borzas növény. Szórt levelei alul szélesebbek, felül keskeny tojásdadok, fűrészes fogúak. Virágkocsánya szőrös, a levélnél hosszabb. Csészecimpái hegyesek, tojásdad lándzsásak, vízszintesen szétállók. Pártája azúrkék, az alsó ajak néha fehér.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, a V. politával nagyjából hasonló helyen és körülmények között él.

Veronica polita FR. (fényes veronika) (19. és 20.ábra)

19. ábra - Veronica polita FR. (fényes veronika). a) mag; b) termés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/019.png


20. ábra - Veronica összefoglaló: A)V. arvensis;B)V. hederifolia;C)V. persica;D) V. polita;E)V.triphyllos;a) mag; b) termés; c) csíranövény felülnézetben; d) levélalakok

kepek/020.png


ÉLETFORMA: T1

TERMÉS. A toktermés duzzadt, vese alakú, csaknem olyan hosszú, mint amilyen széles, alig erezett, a széle mirigyszőrös. Kicsípése hegyes szögű, belőle a bibe hosszabban kiáll. A tok kétrekeszű, egy-egy rekeszben 9–12 sárga, csésze alakúan kivájt, apró mag található.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei széles tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alul kiszélesedők, nyelesek, a lemez a nyélhez ékvállal csatlakozik. A lomblevelek rövid nyelűek, tojásdadok, háromszögletűek, durván fogazottak, alul a levél válla egyenesen levágott. A levél sima, sötétzöld, ritkán elszórtan szőrözött. A lomblevelek általában kisebbek, mint a V. persica esetében, s míg a V. polita általában kora tavaszi növény, addig a V. persica gyakran később csírázik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, heverő szárú, borzas növény. Levelei szórtan állnak, rövid nyelűek, kerekded vagy széles tojásdadok, szélük csipkés fűrészes. A levelek nagysága a csúcs felé sem csökken. Csészecimpái széles tojásdadok, élük rövid szőrös. Pártája kék, fehéres tarkázattal.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban előfordul művelt és egyéb területeken, de az Alföldön nem jelentős. Főleg a savanyú talajokon tömeges.

Ősszel és tavasszal egyaránt csírázó, nyár eleji egyévesek (T2 vagy Th2)

Adonis aestivalis L. (nyári v. vetési hérics) (21. ábra)

21. ábra - Adonis aestivalis L. (nyári v. vetési hérics): a) aszmagtermés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/021.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Terméscsoportja pár (1,5–3) cm hosszú, hengeres, benne 35–45 részterméske található. Aszmagtermése zöldes barnássárga, kemény, érdes, kúpos tojásdad, szögletes, csúcsán 1–2 mm-es, felfelé görbülő csőrrel. Felülete ráncos, érdes, fénytelen.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek jellegzetesen nagyok (30 mm), hosszúkás lándzsásak, alsó harmadukban a legszélesebbek, s fokozatosan keskenyednek. Az első levelek hármasan osztottak, szeldeltek, s az egyes szeletek még tovább tagoltak. Az oldalsó levélkék nem nagyok, lándzsásak, hegyesek. A csíranövény élénk világoszöld színű, kopasz.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, nyúlánk, közepes termetű, egyszerű vagy ágas növény. A szár virágban végződik. Lomblevelei többszörösen szeldeltek, a szeletek általában 1 mm-nél keskenyebbek, hegyesek, ép szélűek. Csészelevelei halványzöldek vagy sárgásak, kopaszok. A 6–8 sziromlevél vörös, vagy a piros valamely árnyalatát mutatja. A sziromlevelek alapjánál a belső oldalon általában egy sötét folt található, ez ritkábban citromsárga.

Porzói sötét ibolyaszínűek. A hozzá rendkívül hasonló, de ritkább lángszínű hérics (A. flammea Jacq.) csészelevelei többé-kevésbé bozontos szőrűek; termésének csőre feketés és a termésre ráfekvő.

ELTERJEDÉSE. A Nyugat-Dunántúlt és a Nyírséget leszámítva az egész országban gyakori. Elsősorban a kalászosokban és a tarlókon fordul elő. Mészkedvelő növény, főleg az agyagos és vályogtalajokon jelenik meg. Mérgező.

Agrostemma githago L. (konkoly) (22. ábra)

22. ábra - Agrostemma githago L. (konkoly): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/022.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Termése kemény, tojás alakú, öt foggal nyíló, együregű, 30–40 magot tartalmazó tok. A mag vese alakú, kerek vagy csaknem négyoldalú, sarkos. Széles hátán párhuzamosan mintegy tíz tüskesor van, az oldalakon ezek folyton kisebbedő koncentrikus körökben folytatódnak. Éretlenül rozsdabarna, éretten szénfekete, fénytelen.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész megvastagodott, hosszú. A sziklevelek oválisak vagy hosszúkás fordított tojásdadok, vastag húsosak, tompa csúcsúak, és alul fokozatosan rövid, széles nyélbe keskenyednek. A sziklevelek rendszerint nem egyforma nagyságúak.

Az első levelek hosszúkásak (20–30 mm), átellenesek, mereven felállók, csúcsukon hegyesek, alul fokozatosan széles nyélbe keskenyednek, s ezzel együtt mintegy 50–60 mm hosszúak. A középső levélér kifejezett. Az összes levél dúsan elálló, puha, fehéres szőrökkel borított, melyek apró, zöldes bibircsekből nőnek ki.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló, felül bogasan elágazó szárú növény, a hajtásokra simuló szőrzettel. Lomblevelei szálas lándzsásak, ülők, a szőröktől selymesek, válluk szélesedő. A csésze forrt, cimpái levélszerűek, hosszabbak a szirmoknál. A szirmok pirosak, elöl hullámos élűek.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban elterjedt volt, de az utóbbi évtizedekben szinte teljesen eltűnt, majdnem ritkaságnak számított. A kilencvenes években bekövetkezett változások nyomán azonban újból több helyen ismét előfordul. A védett növények között ez az egyetlen gyom.

Alopecurus myosuroides Huds. (parlagi ecsetpázsit) (23. ábra)

23. ábra - Alopecurus myosuroides Huds. (parlagi ecsetpázsit): a) füzérke; b) termés; c) levéllemezalap; d) csíranövény; e) virágos hajtás; f) gyökeres szár

kepek/023.png


ÉLETFORMA: T2–3

TERMÉS. A pelyvás szem 5–5,5 mm, oldalról lapított. A talpheg ferde állású, nagy, duzzadt peremű, gödrös. A toklászok olyan hosszúak, mint a pelyvák, négyerűek. A hasi toklász szálka nélküli, a háti toklász alapi részéből viszont 6–8 mm hosszú, térdes szálka ered. Szemtermése tojásdad, érdes, sárgásbarna.

CSÍRANÖVÉNY. Ősztől tavaszig csírázó növény. A legfiatalabb levél begöngyölt. A levelek lemeze sűrűn bordázott, a fonák sima, szőrtelen, de nem fénylő. A levéllemez és szár találkozásánál a hártyás, ezüstszínű nyelvecske hosszú és szabálytalanul fogazott. A levélhüvely alul gyakran pirosló.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, bokros növény, felálló vagy lekönyöklő szárral. A levélhüvely a felső leveleken ± felfújt. A nyelvecske hosszú, lapos, háromszöges csúcsú. A buga mindkét végén keskenyedő, a füzérkék nagyobbak (4–5 mm), a pelyvalevelek kb. a közepükig összenőttek, fehéresek vagy ibolyáspirosak, nem szőrösek, legfeljebb az erek mentén pillásak.

ELTERJEDÉSE. Nálunk elsősorban a Dunántúl nyugati részein a legjelentősebb, de rohamosan terjed. Tipikus gabonagyom, de repcében, cukorrépában, pillangósokban is előfordul. Nagy tömegben csak a nedvesebb talajokon nő, és a csapadékos, hűvös klímát kedveli.

Anthemis arvensis L. (parlagi pipitér) (24. és 39.ábra)

24. ábra - Anthemis arvensis L. (parlagi pipitér): a) teméstípusok; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/024.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A kaszattermés kétféle alakú. Az egyik vaskos csonka kúp formájú, hosszabb, keresztmetszetben tompa négy- vagy ötszögletű, széles hosszanti bordákkal, melyek a kaszat csúcsán púpokban végződnek. A tányérszerű csúcskorongon rövid csapszerű bibecsonk ül. A másik kaszat rövidebb, jelentősen karcsúbb, a bordák finomabbak, a csúcs éles peremű. A kaszatok fénytelenek, színük a barnássárgától a vörösesbarnáig változik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész rövid, a sziklevelek oválisak, lekerekített csúcsúak, majdnem ülők, kissé húsosak. Az első levelek átellenesen állnak, tagoltak, a csúcsi szelet nagyobb, mint az oldalsó szeletek (általában két pár), mindkét oldalon rövid szőrökkel borítottak. A következő levélpár szintén átellenesen áll, megnyúltabb körvonalú, oldalsó levélszeletei (három pár) lándzsásak, fogazottak, rövid szőrösek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, ágas, felemelkedő szárú, kopaszodó növény. Levelei szabálytalanul kétszer–háromszor szeldeltek, a cimpák vékonyak, a levélgerinc nem fogas. A vacok hengeres kúpos alakú, a vacokpelyvák ép szélűek, csúcsuk felé lassan kihegyesedők. A virágok sárga-fehér színűek.

ELTERJEDÉSE. Szórványosan szinte mindenütt előfordul, főleg a könnyebb vályog- vagy homoktalajokat kedveli. Északon és nyugaton a savanyú talajokon mindenütt gyakori.

Anthemis austriaca Jacq. (szöszös pipitér) (25. és 39. ábra)

25. ábra - Anthemis austriaca Jacq. (szöszös pipitér): a) termés; b) csíranövény; c) virágos hajtás; d) gyökeres szár

kepek/025.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A kaszat hosszúkás ék alakú, töve felé egyenletesen keskenyedő, majd röviden összehúzott, végül ferdén levágott, kissé lapított és görbült, élesen négyélű. Sárgásbarna színű, s néhány gyenge mellékbordától eltekintve sima. A termést a csúcsán rongyos szélű, világos gallér veszi körül.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei kerekded oválisak, nyeletlenek. Az első levelek keskeny tojásdad kerületűek, szárnyasan egyszerűen osztottak vagy szeldeltek. A levélszeletek eltérő nagyságúak, a nyéllel együtt szőrözöttek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, tövétől ágas, felemelkedő, szürkén pelyhes növény. A levelek szabályosan, kétszeresen szeldeltek, a levél gerince legalább a csúcs felé fogas, a cimpák szélesebbek. A fészkek hosszú kocsányon ülnek, színük sárga, fehér sugárvirággal. A vacok domború, félgömb alakú, a vacokpelyvák szélesebbek, lándzsásak, ép szélűek, hirtelen kihegyesednek.

ELTERJEDÉSE. Elsősorban meszes, száraz, tápanyagban gazdag vályog- és homoktalajok növénye. Gabonakultúrákban, utak mentén, ruderális területeken fordul elő.

Apera spica-venti (L.) P. B. (nagy széltippan) (26. ábra)

26. ábra - Apera spica-venti (L.) P.B. (nagy széltippan): a) füzérke; b) toklászos termés; c) levéllemez; d) levéllemezalap; e) csíranövény; f) buga; g) gyökeres hajtás

kepek/026.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A toklászos szemet a hártyás pelyvák is borítják. A toklászos szem keskeny, hosszúkás, 2–2,5 mm hosszú, mindkét végén kihegyezett, alul barna, a csúcsánál ezüstös. A külső toklász csúcsa alatt ered az 5–10 mm hosszú, érdes szálka. A toklász alapi részén finoman szakállas.

CSÍRANÖVÉNY. Elsősorban ősszel csírázik. A levéllemez bordázott, ritkán rövid szőrös, a fonák kopasz, fénytelen vagy gyengén fénylő. A levélhüvely sima, olykor kissé érdes. A levéllemez tövénél lévő hártyás függelék hosszú, mélyen rojtos, fehér vagy zöldesfehér.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, karcsú növény, mely lehet bokros növekedésű is. Levelei egyenletesen keskenyednek, felső lapjuk és a szélek érdesek. A levél nyelvecskéje hosszú, csúcsa rojtos, pillás szőrű. A buga terpedt, laza, ágai vékonyak, érdesek, érés felé lilás vagy barnás színűek. Egyvirágú nyeles füzérkéi ibolyásak. Pelyvalevél kettő van, a két bibe a füzérke oldalán nyúlik ki. A toklász szálkája hosszú, a füzérkék tengelye is rövid, szálka alakú csökevénnyel végződik.

ELTERJEDÉSE. Nálunk a savanyú talajú nyugati, északi vidékeken és a Nyírségben a legelterjedtebb, a homokon és a barna erdőtalajokon. Tipikus kalászos gyom, mely a szántókon kívül a parlagokon, utak mentén is közönséges.

Aphanes arvensis L. (nagy ugarpalástfű) (27. ábra)

27. ábra - Aphanes arvensis L. (nagy ugarpalástfű): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/027.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Termése bögre alakú, összenyomott vacokba zárt, általában egyetlen makk. A vacok szőrös, csúcsán három szarvacska van. A makk kihegyezett, ferdén tojásdad alakú, oldalról erősen összenyomott, éles szélű, sima. A makk tövén talpheg van. Színe sárgás vagy zöldesszürke, néha sötétebb csíkozású.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél apró, kerekded, rövid nyelű, lekerekített csúcsú. Az első levelek háromszög kerületűek, háromfogúak. A későbbi levelek három-ötkaréjosak, apró szőrökkel borítottak. A további levelek hármasan szeldeltek, az egyes szeleteken két-három foggal.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis termetű, elágazó szárú gyér szőrözetű növény. Levelei tenyeresen három részre osztottak, az egyes szeletek 3–5 fogúak, selymesen szőrösek. Pálhalevelei alig osztottak, csészelevelei szétállóak. Apró, zöldes virágai a levelek hónaljában, kis csomókban ülnek.

ELTERJEDÉSE. Elsősorban a csapadékosabb Dunántúlon fordul elő, de megtalálható a Nyírségben is. Kedveli a savanyú talajokat. Az őszi kalászosokban és a tarlókon kel nagyobb mennyiségben.

Bifora radians M. B. (poloskafű) (28. ábra)

28. ábra - Bifora radians M. B. (poloskafű): a) résztermés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/028.png


ÉLETFORMA: T2-3

TERMÉS. A termés ikerkaszat, mely két egymással összenőtt, éréskor szétváló sima gömbből áll, melyek felülete finoman ripacsos. Szürkéssárga színű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek szálasak, szálas lándzsásak (keskenyek és hosszúak), hegyes csúcsúak, alul nyélbe keskenyedők. Az első levél hármas, levélkéi széles tojásdadok, felül hármasan osztottak és fogazottak. A levélnyél hosszú, alapjánál hártyás hüvelybe szélesedik ki.

A levelek erezete határozott. A második levél szintén hármas, mélyebben tagolt, a levélkék is hasadtak. A csúcsi levélke nagyobb az oldalsóknál. A csíranövény kopasz, eldörzsölve kellemetlen, poloskaszagú.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kopasz, jellegzetesen büdös növény. Szára elágazó, barázdált. Levelei két-háromszorosan szeldeltek. Az alsó levelek cimpái ék alakúak, a felsők fonalasak. Gallérlevél nincs, az ernyő 3–8 sugarú, a 2–3 gallérkalevél fonalas, az ernyőcskék 7–9 virágúak. Virágai általában felemásak (a szélső szirmok nagyobbak), majdnem tövig hasítottak, fehérek.

ELTERJEDÉSE. Nálunk elsősorban az Alföldön tömeges, míg a Dunántúlon és az Északi-középhegységben szórványos. A száraz, meszes, kötött agyag-, vályog- és lösztalajokat kedveli.

Bromus secalinus L. (gabonarozsnok) (29. ábra)

29. ábra - Bromus secalinus L. (gabonarozsnok): a) toklászos termés; b) terméses kalászka; c) csíranövény; d) bugavirágzat; e) gyökeres hajtás

kepek/029.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A szálka nélküli toklászos szem 7–9 mm, hosszúkás lándzsás. A külső toklász hengeres, begöngyölődött, erős középere a csúcs alatt 1 mm-re szálkában folytatódik. A szálka az egyes példányoknál eltérő méretű, lehet rövid, de hiányozhat is. A külső toklász aránylag sima. A hasi toklász a külső toklásszal azonos hosszúságú, gerincén hosszú, pillás szőrökkel. A szem a belső toklászhoz nőtt, ezért csupaszon ritkán fordul elő.

CSÍRANÖVÉNY. Az első levél szálas, öterű, a középső ér jelentősebb. A levéllemez színén és szélein szórtan szőrös. A levél csavarodott. A későbbi levelek az elsőhöz hasonlóak, a legfiatalabb levél begöngyölt. A nyelvecske rövid, 1–2 mm-es, fogazott. A fülecske hiányzik. A levélhüvely zárt, erősen erezett, később bíborvörösen elszíneződött.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, sárgászöld növény. A levélhüvely kopasz, rajta az erek erősen kiemelkednek. A levéllemez színe és széle pillás. A lemezen nincs erős középér. Az alsó pelyva 3–5, a felső 7–9 erű. A toklász szálkája rövid vagy hiányzik, szélei éréskor majdnem összeérnek, a toklász tehát hengeres. A füzérke gerince szabadon áll. A buga ágai egy oldalra hajlanak és lefelé simítva érdesek.

ELTERJEDÉSE. Szórványosan mindenütt előfordul, a Dunántúl csapadékosabb, savanyú talajain gyakoribb.

Bromus tectorum L. (fedélrozsnok) (30. ábra)

30. ábra - Bromus tectorum L. (fedélrozsnok): a) toklászos termés; b) szemtermés; c) csíranövény; d) bugavirágzat; e) levéllemezalap; f) gyökeres hajtás

kepek/030.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A toklászos szem 8–12 mm, szálkástól 20–25 mm. A toklászok lándzsásak, szőrösek vagy érdesek, lényegesen kisebbek a B. sterilisnél.

CSÍRANÖVÉNY. Tavasztól őszig csírázik. A levéllemez színe és a fonáka is rövid szőrös, csavarodott, mindkét oldala fénytelen. A levélhüvely 1 cm-ig nyitott lehet, pillás vagy bozontos szőrű. A levélnyelvecske hosszú (5 mm), fehér, fogazott vagy rojtos. Korán bokrosodik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis-közepes termetű, bokros, általában lekönyöklő növény. Szára felül pelyhes, a levélhüvely általában hosszú szőrös, a lemez szőrös vagy pillás. A nyelvecske rövid (1–2 mm), nem hegyes, apró rojtos. A toklász és a szálka kisebb. Az alsó pelyva egy-, a felső háromerű.

A buga aránylag tömött és bókoló, egy oldalra hajló, ágai rövidek, később össze-vissza kunkorodók. A hozzá hasonló B. sterilis nagyobb termetű, bugája minden oldalú, a füzérkék ágai lényegesen hosszabbak, szétállók, a füzérkék is nagyobbak, szálka nélkül 15–35 mm hosszúak.

ELTERJEDÉSE. Közönséges az egész országban, de főleg az utak mentén, parlagokon, töltéseken, táblaszéleken. Általában a szikár, homokos helyeken, száraz, sovány, laza vagy kötött talajokon fordul elő. A művelt területeken kevésbé életképes, az utóbbi években azonban más Bromus fajokkal együtt terjed a szántóföldeken és az ültetvényekben. Ez utóbbi helyeken a B. sterilis is jelentős.

Camelina microcarpa Andrz. (kis v. vetési gomborka) (31. ábra)

31. ábra - Camelina microcarpa Andrz. (kis v. vetési gomborka): a)C. sativa termése; b)C. microcarpa termése; c)C. alyssum termése; d) mag; e) csíranövény felülnézetben; f) csíranövény, g) generatív hajtás; h) gyökeres hajtás

kepek/031.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A becőke széles, fordított tojásdad alakú, erősen lapított. A bibeszál a becőke hosszának mintegy fele. A becőke tövétől a csúcsáig hártyás karima halad. A mag hosszúkás, lapított, tojásdad alakú, vörösbarna, felülete erősen gyöngyözött.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész néha kékes. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alapjuknál gyorsan nyélbe keskenyedők. A nyél a lemeznél rövidebb. Az első levelek átellenesen állnak, keskeny lándzsásak, nyélbe keskenyednek, apró, egyszerű szőrökkel borítottak. A lemez csúcsa hegyesedő, a széle ritkán, elmosódottan fogas lehet, a főér jól látható. A következő levelek szórtan állnak, hosszúkásak, egyszerű és elágazó szőrökkel borítottak, a széleiken erőteljesebben fogazottak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, felálló, általában egyszerű szárú, karcsú növény. A szár és a levél szőrös. Alsó levelei nyélbe keskenyedők, lekerekített csúcsúak, lapát alakúak. A szárlevelek keskeny lándzsásak, hosszúak, füles alappal ülők. Sárgásfehér virágai hosszú kocsányokon, megnyúlt fürtben állnak.

ELTERJEDÉSE. Magyarországon mészkedvelő. Elsősorban a kalászosokban fordul elő szálanként.

Centaurea cyanus L. (kék búzavirág) (32. ábra)

32. ábra - Centaurea cyanus L. (kék búzavirág): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres hajtás

kepek/032.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Kaszattermése hosszúkás, oldalról kissé összenyomott, egyenes, hosszában csontfehér vagy kékesszürke fehér sávokkal csíkozott. Talphege majdnem a középvonaláig ér, tarajszerűen duzzadt, élesen kiálló, sárga, töve szőrös. A csúcs pereme, a talpheg környéke és a középcsík sárga, porcelánszerűen sima, fényes. A fehér, narancs- vagy vöröses színű, finoman fogacskás szőrökből álló bóbita majdnem akkora, mint maga a kaszat, de a szőrök kifelé fokozatosan rövidülnek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek hosszú oválisak vagy fordított tojásdadok, csúcsukon lekerekítettek, gyakran kissé kicsípettek, sötétzöldek, 10–15 mm hosszúak (néha még hosszabbak), fénytelenek, kissé húsosak, alul nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, hosszúkásak, a csúcsukon hegyesek, alapjuknál fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek. A levelek felfelé irányulnak, épek, minden oldalon két-három-négy rövid fog van, s a fogakon nagyon apró, sötétbarna bibircsek ülnek. A levelek felülete kezdetben mindkét oldalon, a későbbiekben főleg alul hosszú, fehéres szőrökkel borított, szinte pókhálós, majdnem gyapjas nemezes. A következő levelek már szórtak, hosszúkásak és alul nemezszerűen molyhosak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, vékony, közepes termetű, elágazó növény, szürke szőröktől pókhálós. Alsó levelei lándzsásak, nyélbe keskenyedők, távol fogasak, vagy karéjosak, osztottak. A felsők ép szélűek, szálasak, ülők. Kék virágú fészkei magánosan ülnek. Fészekpikkelyeinek háta nem bordás, a külsők tojásdad alakúak, csúcsukon háromszögű, fekete függelékkel, barna vagy ezüstös rövid rojtokkal.

ELTERJEDÉSE. Az egyik legismertebb gyakori szántóföldi gyomnövény. Elsősorban ősszel csírázik, így a gabonafélékben fordul elő, bár a vegyszeres gyomirtás nyomán jelentősége csökkent. Csapadékos időben szálanként mindig kel, így bárhol előfordulhat. A laza, tápanyagban gazdag homok- és vályogtalajokat kedveli.

Consolida orientalis (Gay) Schröd. (keleti szarkaláb) (33. ábra)

33. ábra - Consolida orientalis (Gay.) Schröd. (keleti szarkaláb): a) mag; b) felnyíló tüszőtermés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/033.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Tüszőtermése 20–24 mm, szőrös, egyenletesen vastag. A magja a mezei szarkalábénál nagyobb, zömökebb. A pikkelyek épebbek, összefüggő sorokat alkotnak, merőlegesen elállnak, így a fekete alapszín jobban látszik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek oválisak, a csúcsukon lekerekítettek. Az első levelek ujjasan osztottak, az oldalszeletek fordított tojásdadok. A levélnyelek alsó részén nincsenek rövid szőrök, legfeljebb mirigyszőrök. A következő levelek hármasan szeldeltek, az oldalszeletek kettősen osztottak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, általában egyszerű, el nem ágazó, robosztus, mereven felálló szárú növény. A szár bársonyos az apró, sűrűn álló szőröktől. Levelei két-háromszorosan szeldeltek, a szeletek szélesebbek (2 mm). Virágai egyszerű, megnyúlt fürtben állnak. A virág lilás vagy bíboribolya, nagyobb mint a mezei szarkaláb virága, sarkantyúja rövidebb, kb. 1 cm.

ELTERJEDÉSE. A Tiszántúlon tömeges növény, elsősorban a kalászos vetések gyomnövénye. Kedveli a kötött, meleg agyag-, lösz- és öntéstalajokat. Előfordulása homokon ritkább.

Consolida regalis S. F. Gray (mezei szarkaláb) (34. ábra)

34. ábra - Consolida regalis S. F. Gray (mezei szarkaláb): a) mag; b) felnyíló tüszőtermés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/034.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A tüszőtermés kb. 10 mm hosszú, kopasz. Magja változatos, visszás tojásdad, visszás gúla stb. alakú, felületén keresztirányú sorokban elhelyezkedő pikkelyekkel borított. Színe szürkésbarna, fekete.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek oválisak, a csúcsukon hegyesek. A sziklevél lemezén három hosszanti ér található, a levélnyél hosszú. Az első levél hármasan osztott, szeldelt, az oldalsó szeletek kettéosztottak. A levelek apró, rövid szőrökkel borítottak, s ez a levélnyelek alsó harmadában a legkifejezettebb. A két szarkalábfaj csíranövényeinek elkülönítésében ez a legbiztosabb határozóbélyeg.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, erősen ágas, terpedt, laza virágzatú, felálló szárú növény. A szár apró szőrökkel fedett, vagy csaknem teljesen kopasz. Levelei két-háromszorosan szeldeltek, a szeletek sokszor fonalszerűek. Virága azúrkék, kékes, de lehet fehéres is. Sarkantyúja hosszabb, kb. 2 cm.

ELTERJEDÉSE. Feltehetően Dél-Európából származik. Kedveli a meleg, laza agyag- vagy homoktalajokat. Nálunk mindenütt közönséges, elsősorban kalászos vetésekben, de tarlókon és utak mentén is előfordul, sőt, még szőlőben is lehet állományalkotó.

Descurainia sophia (L.) Webb. (syn. Sisymbrium sophia L.) (sebforrasztófű v. sebforrasztó zsombor) (35. ábra)

35. ábra - Descurainia sophia (L.) Webb. (sebforrasztó zsombor): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) levélszőrök; e) generatív hajtás

kepek/035.png


ÉLETFORMA: T2–3

TERMÉS. A becő hosszú (1,5–3 cm), vékony hengeres, 1 mm-nél rendszerint vékonyabb, felálló, befelé hajló. A mag megnyúlt elliptikus, kissé összenyomott, sárgásbarna vagy pirosasbarna.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek hosszúkás szálasak, tompa csúcsúak, nyélbe keskenyedők. A nyél valamivel rövidebb a lemeznél, s a későbbi levelekhez és levélnyelekhez hasonlóan sűrűn, apró, elágazó csillagszőrökkel borított, amelyektől szürkészöldnek látszik.

Az első levelek átellenesek, hármasan osztottak, a csúcsi szelet nagyobb az oldalsóknál, alakja hosszúkás lándzsás. Az oldalsó szeletek aszimmetrikusan is elhelyezkedhetnek. A csúcsi levélkék hegyesek. A következő levelek szórtan állnak, szárnyasan osztottak, a két pár oldalsó levélke fogakat viselhet. Az egész csíranövény a sűrű szőrözettől szürkészöld színű.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló, elágazó szárú növény, igen változó méretben. Levelei két-háromszor szárnyasan szeldeltek, a cimpák keskeny szálas lándzsásak. A növény szürkészöld a csillagszőröktől. Virágai aprók, sárgák, a fürt sokvirágú, megnyúlt, a kocsány vékony.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt elterjedt, főleg a parlag területeken szaporodhat el. Elsősorban a laza homokon tömeges, az utóbbi években terjedését jelzik.

Galium aparine L. (ragadós galaj) (36. ábra)

36. ábra - Galium aparine L. (ragadós galaj): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) generatív hajtás

kepek/036.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A termés két gömbölyű részterméskéből áll, belső oldaluk lapos és bemélyített. A részterméske sűrűn horgas szőrű, 4–7 mm átmérőjű. Szürkéssárga vagy szürkészöld.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész gyakran vöröslilás. A sziklevelek nagyok, rövid nyelűek, tojásdad alakúak, a csúcsukon jellemző módon kicsípettek. Az első levelek négyes örvben állnak, oválisak, csúcsukon hegyesek, apró szálkában végződnek. A levélkék rövid nyelűek, felül rövid szőrösek, széleiken és alul, a fő ér mentén apró, horgas töviskékkel borítottak, melyek a nyél felé hajlanak. A sziklevél feletti szárrész négyélű, élein lefelé hajló merev, horgas töviskékkel.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, fekvő, vagy lefelé álló tüskéivel és horgas szőreivel kapaszkodó, négyélű szárú növény. Rendszerint erősen ágas már egészen fiatalon is. Levelei örvben (6–9 db) állnak, ékvállúak, lándzsásak, hegyesek. Virága fehér vagy zöldesfehér, a terméses kocsány felálló.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, de elsősorban a jó vízgazdálkodású humuszos vályogtalajokon gyakori. A szántókon, erdőszéleken, akácosokban állományalkotó lehet.

Lithospermum arvense L. (mezei gyöngyköles) (37. ábra)

37. ábra - Lithospermum arvense L. (mezei gyöngyköles): a) résztermés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/037.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Négy kőkemény részterméske, makkocska fejlődik. A makkocska körte alakú, tojásdad, alsó része hosszan vállas, felső része hegyes csőrben végződik. A makkocska világosabb szemölcsökkel, gyöngyökkel borított, bibircses, ráncos, a talpheg sima.

CSÍRANÖVÉNY. A csíranövény gyökere vöröslő, a sziklevél alatti szárrész merev szőrökkel borított. A sziklevelek nagyok, széles tojásdad alakúak, nyelesek, lekerekített, kissé levágott csúcsúak, vagy gyengén kicsípettek. Alapjuknál majdnem lekerekítettek vagy enyhén ékvállúak. A szikleveleket és az első leveleket is merev serteszőrök borítják. Az első levelek átellenesen állnak, hosszúkás lándzsásak, hegyesek, a középső ér megvastagodott, alul kidomborodó. A sziklevél feletti internódium fejlett.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, változóan elágazó, apró vagy közepes termetű, szürkészöldes színű, érdes növény. A levelek alul tojásdadok, felül szálasak, lekerekített vagy hegyes csúcsúak. Valamennyi virág murvaleveles, a párta tölcsér alakú, torkában öt hosszanti fodor van, színe sárgásfehér.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban megtalálható, elsősorban az őszi gabonavetésekben, de a parlagokon is előfordul. Elsősorban ősszel csírázik. Erősen visszaszorulóban van.

Matricaria chamomilla L. (syn. M. recutita L.) (orvosi székfű) (38. és 39.ábra)

38. ábra - Matricaria chamomilla L. (orvosi székfű): a)M. chamomilla virágzati vacok hosszmetszete; b) termés; c) csíranövény felülnézetben; d) csíranövény; e)M. chamomilla sziklevél; f) virágos hajtás; g)M. inodora virágzati vacok hosszmetszete; h)M. inodora sziklevele

kepek/038.png


39. ábra - Matricaria–Anthemis összefoglaló: A)M. chamomilla;B)M. inodora;C)Anthemis arvensis;D)A. austriaca;a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) virágzat; d) virágzati vacok hosszmetszete; e) levélalakok

kepek/039.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A kaszat hosszúkás tojásdad alakú, majdnem hengeres, az ebszikfű (Matricaria inodora L.) termésénél kisebb (39. ábra). A kaszat hasi oldalán két-három, oldalt egy-egy lécszerűen kiemelkedő világos borda található. A háti oldalon nincs borda. A talp és a csúcskorong nagy, ferde, világos. A bordaközök szürkék vagy szürkésbarnák. A kaszat csúcsán rövid korona van.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek keskeny tojásdad alakúak, ülők, a csúcsukon tompák vagy lekerekítettek, 2–3 mm hosszúak. Az első levelek hosszúkásak, hármasan osztottak, szeldeltek, az oldalsó szeletek nem egymással szemközt állnak. A későbbi levelek is még átellenesen állnak, előbb egyszerűen szeldeltek, a csúcsi levélszelet nagyobb. A levélszeletek gyakran fogasak lehetnek, s elsősorban a későbbi leveleken tovább osztottak és szeldeltek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, általában elágazó, illatos, kopasz növény. Levelei két-háromszor szárnyasan szeldeltek. A vacok kúp alakú, belül üreges. Sugárvirágai fehérek, számuk kb. 12, a csöves virágok ötfogúak.

ELTERJEDÉSE. A talajjal szemben igénytelen növény. Az Alföldön a szikeseken terem nagy tömegben, a Dunántúlon a csapadékosabb, savanyú talajokon kifejezetten szántóföldi gyomnövény. Virágzatát gyűjtik, értékes gyógynövény.

Papaver rhoeas L. (pipacs) (40. ábra)

40. ábra - Papaver rhoeas L. (pipacs): a) mag; b) termés; c)d) csíranövények felülnézetben; e) csíranövény; f) virágos hajtás

kepek/040.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A toktermés visszás tojásdad alakú, legömbölyített hengeres, kopasz, 8–10 rekeszű, a bibekorona (6)–10–(18) karéjú, a tok az alatta lévő lyukakkal nyílik. Határozóbélyeg, hogy a tok hosszúság : szélesség aránya 1–2 : 1, mert a kora tavasszal elsőként nyíló P. dubium (bujdosó mák) esetében ez az arány 2–7 : 1. A mag vese alakú, a koncentrikus bemélyedésektől hálózatosan recézett, vörösbarna vagy sötétbarna színű, fénytelen vagy halvány fényű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek szálasak, 7–8 mm hosszúak, hegyesek. Az első levelek épek, oválisak, fokozatosan nyélbe keskenyednek. A következő levelek már szórtak, oválisak, szélein fogasak, a nyél megnyúlt. A levelek tőlevélrózsát alkotnak, szőrösek, a színük zöldes, szürkés bevonatúak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló szárú, közepes termetű, általában ágas, érdes szőröktől borzas, változatos megjelenésű, fehér tejnedvű növény. Levelei szárnyasan osztottak, szeldeltek, tojásdad lándzsás kerületűek, durván fűrészfogasak. Virágai hosszú kocsányok végén magánosan állnak, nagyok.

Két csészelevél zöld, nagy, lehulló. A négy szirom (2–5 cm hosszú) lángvörös, a tövén fekete folt van.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt gyakori, a talajokban nem válogat, egyaránt tömeges lehet a kötött és laza, savanyú vagy meszes talajokon egyaránt. Szereti az üde, kellően nedves talajokat, megfelelő körülmények között gyorsan és jól csírázik.

Ranunculus arvensis L. (vetési boglárka) (41. ábra)

41. ábra - Ranunculus arvensis L. (vetési boglárka): a) aszmagtermés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/041.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Aszmagtermése nagy (4–7 mm), lapos, világosbarna, oldalain tüskés vagy bibircses. A termés csúcsán enyhén görbülő csőr található. Egy terméscsoportban 4–8 részterméske található.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles oválisak, enyhén tojásdad alakúak, csúcsukon lekerekítettek, alapjuknál széles nyélbe keskenyedők. A levélnyelek alapjuknál levélhüvelyszerű csővé nőttek össze. Az első levél fordított tojásdad alakú, széles csúcsán rendszerint öt széles lándzsás foggal, melyek közül a középső a legnagyobb (stilizált tulipánrajzhoz hasonlít a levél). A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, de a fogak száma hét is lehet. A harmadik, negyedik levél már hármasan osztott lehet. A csíranövény színe sárgászöld.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, hengeres szárú, felső részében elágazó, csaknem kopasz növény. Tőlevelei épek, hosszú nyelűek, lapát alakúak, csúcsukon fogasak. Későbbi levelei rövidebb nyelűek, hármasan szeldeltek, a szeletek is tovább tagoltak és keskenyebbek. Virágai apróbbak, halvány citromsárgák. A virágkocsány és a sárgászöld csészelevelek szőrösek.

ELTERJEDÉSE. Az országban mindenütt gyakori, de gyakoribb a kötött alföldi talajokon, s a nedvesebb, jó vízellátású területeken. Jellegzetes gabonagyom.

Scleranthus annuus L. (egynyári v. parlagi szikárka) (42. ábra)

42. ábra - Scleranthus annuus L. (egynyári v. parlagi szikárka): a) termés; b) c) csíranövények; d) virágos növény

kepek/042.png


ÉLETFORMA: T2–3

TERMÉS. Az egymagvú makkocskát az öt kemény csésze szorosan körbezárja, együtt hullanak le.

Az áltermés 3–4 mm, serleg alakú, tízbordás, szalmasárga színű. A csészefogak elállók, hegyesek, keskeny hártyás szegélyűek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek húsosak, keskeny szálasak, laposak, 8–12 mm hosszúak, hegyesek, az alapjuknál összenőttek. Az első levelek átellenesen állnak, keskeny szálasak, hegyesek, majdnem fonalasak, kezdetben a sziklevelekkel azonos hosszúak, később hosszabbak (15–20 mm). Kezdetben a levelek egy kis levélrózsát képeznek, de a sziklevél feletti rész később megnyúlik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, sárgászöld, tövétől dúsan elágazó szárú, szétterpedő növény. Fonalszerű, hegyes levelei rövidek, kissé húsosak. A virágok csomós álernyőben állnak, a csészelevelek hosszabbak a magháznál. Virágtakarója zöld csészelevelekből áll, melyek hegyesek, hártyás szélűek.

ELTERJEDÉSE. Bármely vetésben vagy kultúrában előfordulhat, de elsősorban a savanyú talajokon él, és a felső talajréteg savanyúságát jelzi. A Dunántúlon gyakoribb. Meszezéssel irtható.

Thlaspi arvense L. (mezei tarsóka) (43. ábra)

43. ábra - Thlaspi arvense L. (mezei tarsóka): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) generatív hajtás; e) gyökeres szár

kepek/043.png


ÉLETFORMA: T2–3

TERMÉS. Becőkéje lapos, kétüregű, csaknem kör alakú vagy tojásdad, nagy (10–18 mm hosszú), jellegzetes, hártyás szív alakú szegélye van, mely a csúcsán bemetszett. Magvai összenyomottan oválisak, ívesen redősek, a redők a magot körbefutják. Színe feketés vagy sötétbarna.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek rövid oválisak, lekerekített csúcsúak, néha kissé kicsípettek, a nyél kb. olyan hosszú, mint a lemez. Az első levél fordított tojásdad alakú, ékvállba keskenyedik, szélein kissé hullámos, enyhén szögletes. A későbbi levelek egyre megnyúltabbak, a kanyargósság egyre határozottabb. A növény kopasz, világoszöld, a tőlevélrózsa közepe sárgászöld árnyalatú.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, általában elágazó, sárgászöld, kopasz növény. Visszás tojásdad, nyélbe keskenyedő lemezű tőlevelei ritkán fogazottak, vagy épek. Hosszúkás lándzsás szárlevelei nyilas vállal ülők. Apró fehér virágai hosszú fürtben állnak. Az egész növény enyhe fokhagymaszagú.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt megtalálható, főleg a jó táperőben lévő homokos és vályogtalajokon. Szántóföldön, kertekben, ültetvényekben egyaránt előfordul.

Vicia hirsuta (L.) S. F. Gray (borzas bükköny) (44. ábra)

44. ábra - Vicia hirsuta (L.) S. F. Gray (borzas bükköny): a) mag; b) termés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/044.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Fontos határozóbélyeg a 8–10 mm-es, rendszerint két-, de gyakran csak egymagvú, éretten sötétbarna, fekete, érdesen szőrözött hüvely. A mag kerek vagy tompán négyszögű, oldalról kissé összenyomott, világos szürkészöld vagy sárgászöld alapon sötét szeplős, fényes. A köldök a mag kerületének kétötöde.

CSÍRANÖVÉNY. A két alsó levél helyén csak pálhalevelek vannak. Az első lomblevél szárnyasan összetett, két pár levélke alkotja. A levélkék hosszúkás lándzsásak, hegyesek, a csúcson apró szálkával. A két csúcsi levélke között egy rövid szálkaszerű kacs fejlődik. A pálhalevelek aprók, lándzsásak, ár alakúak. A második levél az elsőhöz hasonló, de a kacs hosszabb lehet, néha a 30 mm-t is elérheti, s a két levélkepár egymástól valamivel távolabb áll.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, vékony szárú, lefekvő vagy kapaszkodó növény. Virágai 2–8 (10) virágú levélhónalji fürtben állnak, fehéresek vagy halványkékek, a fürt a csúcsán szálkaszerűen végződik. Levelét többnyire 6–8 (10) pár nyeles, szálas, lekerekített levélke alkotja. A levélgerinc többágú kacsban végződik, a hüvely kicsi, 1–2 (3) magvú, feketés, rövid szőröktől pelyhes.

ELTERJEDÉSE. Savanyú talajokon, elsősorban a Dunántúlon fordul elő. A herbicidekre érzékeny növény, elsősorban vegyszerekkel nem kezelt területeken fordul elő.

Vicia villosa Roth (szöszös bükköny) (45. ábra)

45. ábra - Vicia villosa Roth. (szöszös bükköny): a) mag; b) termés; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/045.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. A hüvely 20–30 mm hosszú, erősen lapított, sárgásbarna, kopasz, általában 4–7 magvú. A mag gömbölyű, fekete, sima, nem fényes, de helyenként kisebb nagyobb szabálytalan fényes foltokkal.

CSÍRANÖVÉNY. Az első levelekből csak az apró, ár alakú pálhalevél található meg. Az első valódi leveleket két pár levélke alkotja. A levélkék szálasak, hegyesek, aprón szőrösek, az alsó pár általában nagyobb. Az első levelek pálhái keskeny ár alakúak, a következő leveleknél nyíl alakúak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, ágas, kapaszkodó, szegletes szárú, gyapjas, bozontos szőrű növény. Ibolyakék virágai sokvirágú levélhónalji fürtben állnak, a fürt a murvalevélnél nem hosszabb. A csésze fogai egyenlőtlenek, az alsó három fog megnyújtott, bozontos, pillás élű.

ELTERJEDÉSE. Elsősorban a sovány, laza homoktalajokon gyakoribb, szálanként mindenütt előfordulhat, de csak herbicidekkel nem kezelt területeken.

Viola arvensis Murr. (mezei árvácska) (46. ábra)

46. ábra - Viola arvensis Murr. (mezei árvácska): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) levél a pálhalevelekkel; e) virágos hajtás

kepek/046.png


ÉLETFORMA: T2–3–4

TERMÉS. Háromoldalú toktermése éréskor három kopáccsal hasad. Tojásdad magvai sárgák vagy sárgásbarnák, kissé fényesek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész gyengén fejlett, kissé kékes. A sziklevelek oválisak, enyhén tojásdadok, a csúcsukon lekerekítettek, rövid nyelűek. Az első levelek oválisak, tojásdadok, majdnem kerekdedek.

Az első levél széle enyhén hullámos, a második levélnél ez kifejezettebb, és a levélnyél is hosszabb. A harmadik levél nagyobb, s oldalanként két széles, tompa fog található, mintha nagy fűrészfogas lenne. A felső fog széles, néha enyhén kicsípett. A negyedik levélen több a fog, csúcsa lekerekített, alapjánál kissé szíves.

A sziklevelek és az első levél rendszerint kissé elszíneződnek, kékes violás színűek, a többi levél zöld, alul halványabbak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis-közepes termetű, igen változó, gyéren szőrös növény. Alsó levelei kerekdedek, hosszú nyélbe keskenyedők, a felső levelek keskenyedők, szélük csipkés, fűrészes. Legfelső levelei lándzsásak. Pálhalevelei szárnyasan szeldeltek. A sarkantyús szirom 7–15 mm, a virág hosszú kocsányon ül. A sárga szirmok (a felső szirom néha kék) a csészénél nem hosszabbak.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, szántókon, kertekben, ültetvényekben egyaránt, de a nem művelt területeken is rendszeresen kel, sőt tömeges lehet, elsősorban a savanyú talajokon. Jelentős gyomnövény főleg a Dunántúl nyugati részén, a hegyvidékek savanyú talajú szántóin, valamint a Nyírségben lehet.

Viola tricolor L. (háromszínű árvácska) (47. ábra)

47. ábra - Viola tricolor L. (háromszínű árvácska): a) mag; b) csíranövény; c) levél a pálhalevelekkel; d) virágos hajtás

kepek/047.png


ÉLETFORMA: T2

TERMÉS. Ugyanolyan, mint a V. arvensis termése, csak a világosbarna, fényes mag valamivel nagyobb.

KIFEJLETT NÖVÉNY. A mezei árvácskára hasonlító, egyéves vagy évelő növény. A szirom legalább 15–20 mm, a csészénél legalább másfél-kétszer olyan hosszú. A felső szirmok ibolyaszínűek vagy kékek, de van csak sárga színű változata is.

ELTERJEDÉSE. Szórványos előfordulású. A tápanyagban gazdag, humuszos homok- és vályogtalajokat kedveli. Erdőkben, akácosokban, száraz gyepekben, parlagokon, feltört területeken nem ritka. Szántóföldön a tarlón és az évelő pillangósokban fordulhat elő.

Tavasszal csírázó, nyár eleji egyévesek (T3 vagy Th3)

Avena fatua L. (héla zab) (48. és 49.ábra)

48. ábra - Avena fatua L. (héla zab): a) levélemezalap; b) csíranövény; c) buga

kepek/048.png


ÉLETFORMA: T3

TERMÉS. Fontos határozóbélyeg. Az érett szemtermések egyenként, egymástól függetlenül hullanak ki a füzérkéből, s minden termés alapi részén homorú, gödrös talpheg van. A kalászka valamennyi virágában a toklász szálkás, általában két, esetenként három virág található benne, a füzérke tengelye borzas szőrű. A toklászos szem nagy, 13–18 mm hosszú, a toklász a szemet többé-kevésbé körülfogja, a csúcsán két rövid fog van. A toklász sötétbarna, alsó felében hosszú, barnássárga szőrökkel borított. A toklász közepéből erős, alsó felében csavarodott, felső felében térdes, pirosasbarna szálka ered, melynek hossza 30–40 mm.

A hozzá hasonló téli héla zab (Avena ludoviciana Durien) abban különbözik, hogy összes szemtermése együtt hullik ki. Csak az első termésen van talpheg, a második és a harmadik termésen alul nyelecske található, mely a harmadik termésen lényegesen hosszabb. A harmadik termés toklászán nincs szálka (49. ábra).

49. ábra - A két Avena faj termése: a) az A. ludoviciana szemtermése; b) az A. fatua szemtermése; c) a kalászka szerkezete

kepek/049.png


CSÍRANÖVÉNY. Tavasszal, április első harmadában csírázik (az A. ludoviciana ősszel). A legfiatalabb levél balra csavarodó. A levél lemeze alig bordázott, középere jelentős. A levél színe és a fonák szőrtelen, a levél széle főleg az alap felé pillázott lehet, de a szőrök könnyen lehullhatnak. A levélnyelvecske fehéressárga, hosszú, finoman rojtos, környéke gyakran pillás.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, bokrosodó, erőteljes növény. Szára vastag, levelei nagyok, szélesek, kékesszürkék. A fülecske hiányzik, a nyelvecske hosszabb, csúcsos, de nem hegyes. A levél széle, főleg az alap felé, fésűszerűen szőrözött. Az első levelek az óramutató járásával ellentétesen csavarodnak. Bugája laza, füzérkéi általában háromvirágúak.

ELTERJEDÉSE. Gyakorlatilag az ország teljes területén megtalálható, csak a fertőzés erősségében van különbség. A legfertőzöttebb megyék közé tartozik Győr-Sopron, Veszprém, Borsod, Heves, Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés. Legjobban a barna erdőtalajokat és a réti talajokat kedveli, homokon kevésbé elterjedt. Gyakorlatilag minden művelt területen, még az új telepítésű ültetvényekben is tömeges lehet, de két-három évi művelés után eltűnik. A fertőzés kezdetekor a táblaszéleken a leggyakoribb, így azok körbekaszálása terjedését mérsékelheti. Zsenge példányai jó takarmányt adnak.

Fumaria schleicheri Soy. Will. (közönséges v. parlagi füstike) (50. ábra)

50. ábra - Fumaria schleicheri Soy. Will. (közönséges v. parlagi füstike): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/050.png


ÉLETFORMA: T3

TERMÉS. Makkocska termése gömbölyű, egymagvú, tompa csúcsú, csúcsa hegyecskében végződik (ez határozóbélyeg is). A makkocska pereme ormós, durván ráncos, bibircses, szürkészöld színű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél keskeny szálas, hosszú (15–20 mm). Az első levelek hármasan osztottak, de az oldalsó szeletek is tovább osztottak. A növény jellegzetesen kékesszürke színű, a sziklevél alatti szárrész kékes vagy vöröses. Más Fumaria fajoktól való elkülönítésre a virágos és terméses növényeknél van lehetőség.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis-közepes termetű, ágas, kékes-hamvas növény. Levelei többszörösen (két-három) szárnyasan szeldeltek, a szeletek keskenyek. A csészelevél lándzsás, korán lehulló, ép szélű. A virág színe piros, ibolyásvörös. A murvalevél a kocsány hosszának fele, harmada.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, nálunk a legelterjedtebb Fumaria faj. Inkább mészkedvelő, a meleg, száraz, tápanyagban és bázisokban gazdag talajokat kedveli. Keserű íze miatt az állatok nem fogyasztják, így a nem művelt területeken, táblaszegélyeken lévő növények mindenütt magot érlelnek.

Melampyrum barbatum W. Et K. (szakállas csormolya) (51. ábra)

51. ábra - Melampyrum barbatum W. Et K. (szakállas csormolya): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/051.png


ÉLETFORMA: T3

TERMÉS. A tok kétrekeszű, benne két-két magot érlel. Magja 6–7 mm hosszú, a búzaszemhez hasonló, sima, barnáspirosas, később megfeketedő, rendkívül kemény. A mag csúcsa legömbölyített, tövén befűződött, világosabb szivacsos csappal, mely a köldök maradványa.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész hosszú, rendszerint vöröses árnyalatú. A sziklevelek nagyok, hosszúkás lándzsásak, csúcsuk lekerekített, válluk felé keskenyedők, majdnem ülők, igen apró, pillás szőröket viselnek. Az első levelek keresztben átellenesen állnak, keskeny szálasak, hegyesek, ülők, apró szőrökkel sűrűn borítottak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, felálló és elágazó szárú, kopasz növény. Levelei keskeny lándzsásak, hegyesek, az alsók épek, a felsők fogazott szélűek. A virágfüzér mindenoldalú, tömött, a murvalevelek fogazottak, árhegyűek, zöldesek vagy fehéresek. A csésze bozontos szőrű, fogai rövidek, lándzsásak. A párta csöve hosszabb, halványsárga, torka nyitott.

ELTERJEDÉSE. A vetőmagtisztítás elterjedése óta előfordulása szórványos. Félélősködő, mint nemzetségének minden tagja. Elsősorban a löszön kialakult meszes mezőségi talajokon fordul elő, újabban főleg parlagokon, utak mentén. Egyes vizsgálatok szerint a gazdanövény jelenléte a csírázást serkenti.

Raphanus raphanistrum L. (repcsényretek) (52. ábra)

52. ábra - Raphanus raphanistrum L. (repcsényretek): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) virágos hajtás a becőkkel; d) hajtás; e) becőtermés

kepek/052.png


ÉLETFORMA: T3

TERMÉS. A becő 2–6 cm hosszú, hengeres, fel nem nyíló, vastag, olvasóformán befűződő, cikkelyes. Éréskor egymagvú résztermésekre esik szét. A mag sötétbarna vagy pirosbarna, aprón gödrös, finoman sejtes, recehálózatos felszínű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél széles lapát alakú, csúcsán kicsípett, alapjánál ék alakú. A sziklevél szélesség : hosszúság aránya közelítően 1:1. A sziklevelek erezete gyakran határozott, világosabb színű. Az első levél gyengén lant alakú, fordított tojásdad kerületű, a szélein nagy, egyenlőtlen fogakkal. A későbbi levelek egyre tagoltabbak, lantosak, szárnyasan osztottak, szeldeltek, az oldalsó levélkék egyenlőtlen nagyságúak. A levelek és a nyél fehéres, elálló merev szőrösek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, felálló szárú, ágas, elálló serteszőrös növény. Levelei szárnyasan szeldeltek, lantosak, a szeletek fogasak. A virágok szártetőző fürtben állnak. A virágkocsány a csésze hosszúságát eléri, csészéi a szirmokra simulók. A szirom halványsárga, de lehet élénksárga vagy fehéres, feltűnő ibolyás erezettel.

ELTERJEDÉSE. Elterjedt, de a meszes talajokon csak szálanként nő vagy hiányzik. Az Alföldön szórványos, míg a savanyú északi és nyugati területeken tömeges előfordulású. Friss magvai nem csíráznak, tisztításkor sok a gabonában maradhat.

Sinapis arvensis L. (vadrepce) (53. ábra)

53. ábra - Sinapis arvensis L. (vadrepce): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) virágos hajtás a becőkkel

kepek/053.png


ÉLETFORMA: T3

TERMÉS. Becőtermése a virágzati tengelyhez simul, kopasz vagy borzas szőrű, szögletesen hengeres, alulról két kopáccsal nyílik. Csúcsán rövid, kúpos csőre van, mely a becő hosszának harmada, negyede. A becő falán a magvak kidudorodhatnak, enyhén cikkelyes lehet, de sohasem olyan erősen, mint a Raphanus raphanistrum esetében.

Magvai sötét színűek, feketék, sötétbarnák, de pirosasak is lehetnek, gömbölyűek, finoman pettyezettek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész húsos, hengeres. A sziklevelek széles lapát vagy bab alakúak, csúcsukon mélyen, szélesen kicsípettek, ékvállúak, hosszú nyelűek. A lemez szélessége mindig nagyobb a hosszánál. A középső ér mindig észrevehető, s egy-két felfelé hajló oldalér is látszik.

Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad alakú, szélein hullámos vagy egyenlőtlenül karéjos. Levélnyele hosszú, a nyél és a lemez rövid, merev szőrökkel borított, a fonákon csak az erek mentén találhatók. A további levelek az első levélhez hasonlóak, hullámos szélűek vagy karéjosak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes-magas termetű, elágazó, terebélyes, apró serteszőrös vagy kopasz növény. Levelei alul nyelesek, tojásdad lándzsásak, karéjosak, alul szeldeltek, fűrészfogasak. A felső levelek majdnem ülők, karéjosak vagy egyenlőtlenül fűrészfogasak. Virágai sátorozó fürtben állnak, élénksárgák, a csészelevelek lazán szétállnak.

ELTERJEDÉSE. Az egyik leggyakoribb gyomnövény. Mindenféle talajon előfordul, de elsősorban mégis a meszes lösztalajokon, üde vályogtalajokon tömeges. Egyaránt megtalálható a kalászosokban, a kapásokban és a pillangós takarmánynövényekben. Egész évben csírázik, a tavaszi vetésekkel együtt kel és azoknál gyorsabban fejlődik.

Tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek (T4 vagy Th4)

Abutilon theophrasti Medic. (selyemmályva) (54. ábra)

54. ábra - Abutilon theophrasti Medic. (selyemmályva): a) mag; b) és c) csíranövények; d) generatív hajtás

kepek/054.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Termése körkörösen álló, félig összenőtt, kb. 15 kétcsőrű részterméskéből (résztokból) áll, melyek a szabadon maradt hasi oldalukon nyílnak. A résztermések éretten feketék, két- vagy többmagvúak. A mag ferde-vese alakú, aszimmetrikus, lapított, sima, barnásfekete vagy sötét barnásszürke. A mag apró, ritkás, ráfekvő szőrökkel borított.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész gyakran kékes, sűrű, apró szőrökkel borított. A sziklevelek kerekdedek, kissé tojásdadok, alapjuknál szív alakúak, nyelesek. A sziklevelek lemeze apró, egyszerű és mirigyszőrökkel borított, mely legjelentősebb a levélszéleken és az erek mentén. Az első levél kerek tojásdad, a csúcsán hegyes, a szélein kissé csipkésen fogazott, alapjánál szív alakú. A levélnyél vastagon molyhos. A fiatal növények levélalakja a hársfáéra hasonlít.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, hengeres szárú, 60–170 cm magas, erőteljes növény, mely minden részén bársonyosan molyhos. A levél szíves-kerekded, csipkés élű. A virágok sárga színűek, a virágkocsány rövidebb a levélnél. A külső csésze hiányzik.

ELTERJEDÉSE. Terjedőben lévő növény, főleg a déli megyék fertőzöttek. Homokon ritkább előfordulású, elsősorban a jó vízellátású talajokat kedveli.

Ajuga chamaepitys (L.) Schreb. (kalinca ínfű) (55. ábra)

55. ábra - Ajuga chamaepitys (L.) Schreb (kalinca ínfű): a) virág; b) résztermés; c) csíranövény felülnézetben; d) csíranövény; e) virágos növény

kepek/055.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Termése négy apró makkocska. A makkocska a hasi oldalról nézve papucs alakú, oldalról görbült hátú. A hasi heg igen nagy, tojásdad alakú, a makkocska hosszának kétharmada. A talpheg sima, a makkocska felülete sejtes hálózatos, a bemélyedések alakja eltérő.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek nyelesek, hosszúkás tojásdadok, csúcsuk tompa, válluk ék alakú. Az első levelek hosszúkás lándzsásak, hosszan nyélbe keskenyedők. A levél alapja és nyele a szélein borzas szőrű. Az első levél többnyire ép szélű, a későbbi levelek legalább a csúcsukon mindkét oldalon egy-két fűrészfogat viselnek, melyek nem szabályosan helyezkednek el. A levelek hálózatos erezete jól látható.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, általában ágas szárú, kis termetű, borzas szőrű növény, felül mirigyes is. Alsó levelei jórészt épek, lándzsásak, nyélbe keskenyedők, felül fogasak. A középső levelek szárnyasan hasadtak, osztottak, a felsők hármasan szeldeltek. A levelek keresztben átellenesek, szőrösek.

Virágai a szár csúcsán murvalevelek hónaljában ülnek. Virágai sárga, vagy piszkossárga színűek, a felső ajak igen kicsi, hiányzónak tűnik. Az alsó ajak alsó része bíboros, rózsásszínű vagy barnán pettyes.

ELTERJEDÉSE. Középszáraz, meleg, tápanyagokban gazdag talajokon fordul elő. Mészkedvelő. Fény- és hőigénye is nagy, ezért elsősorban a tarlón található meg, de a szántókon, gyümölcsösökben, parlagokon is előfordul. A könnyen felmelegedő, kalciumban gazdag talajok jelzőnövénye, néha ősszel is kel, és enyhe teleken áttelel. Az országban alig fordul elő a művelt területeken.

Amaranthus albus L. (fehér disznóparéj) (56. és 61.ábra)

56. ábra - Amaranthus albus L. (fehér disznóparéj): a) mag; b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/056.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A kupakkal nyíló toktermés fedelének függeléke hosszú, keskeny szálas alakú. Lepellevelei olyan hosszúak, mint a tok. Magva fényes, fekete, lapos, kerek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész vöröses. A sziklevelek lándzsásak, 3–5 mm hosszúak, csúcsukon tompák, alapjuknál ék alakban keskenyednek el, szürkés sötétzöldek. Az első levél széles és rövid ovális, ép, a csúcsán kissé kicsípett, nagyon apró bibircsekkel a kicsípésben, alapjánál szintén ék alakban keskenyedik el. A levél középső ere rózsaszínűen áttetsző. A következő levelek az elsőhöz hasonlítanak, a csúcsukon nagyon rövid sertével.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes-magas termetű, terpedten ágas, kopasz, sárgászöld szárú növény. Levélnagysága erősen változó. Hosszúkás vagy tojásdad alakú levelei nyélbe keskenyednek, lekerekített csúcsúak, szálkás hegyűek, ép szélűek, bodros hullámos élűek. A virágcsomók levélhónaljiak, az előlevélkék hosszú, szúrós, szálkás hegyűek.

ELTERJEDÉSE. Homokos talajokon, de kötött réti agyagon is tömeges lehet, majd mindenütt előfordul, legalább szálanként. Legritkább a Középhegység területén. A talaj savanyúságát jól tűri. A többi disznóparéjhoz hasonlóan csak a felmelegedett talajban, eléggé későn csírázik, így a kalászosokban nincs jelentősége. A kapásokban érzi magát jól, erősen talajzsaroló növény.

Amaranthus blitoides S. Watson (labodás v. henye disznóparéj) (57. és 61.ábra)

57. ábra - Amaranthus blitoides S. Watson (henye disznóparéj): a) mag; b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/057.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A tok kupakkal reped fel, a lepel olyan hosszú, mint a tok, a kupak nem bibircses, csúcsi fogai rövidek, egyenesek. Magva kerek, sima, lapított, tompa fényű, fekete, átmérője 1,3–1,8 mm, így a hazai Amaranthus fajaink között a legnagyobb.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész rózsaszín vöröses. A sziklevelek szálasak, alul rövid nyélbe keskenyedők. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad vagy lapát alakú, széles, lekerekített csúcsú, kissé kicsípett, alul fokozatosan nyélbe keskenyednek. A levélnyél, s alul néha az erek is vörösesek. A következő levelek szélén keskeny fehéres szegély van. A leveleken a főér jól észrevehető, az oldalelágazás viszonylag kevés.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, heverő szárú, elágazó növény. Levelei lapát alakúak, visszásak, tompa, lekerekített csúcsúak, nyélbe keskenyedő vállúak. A levél fényes, szálkahegyű, ép szélű. A levél széle, oldalerei fehér szegélyűek. Virágcsomói levélhónaljiak. Az előlevélke nem szúrós.

ELTERJEDÉSE. Nálunk az 1920-as évek óta terjed. Főleg a meszes homok-, hordalék- és lösztalajokon található meg. Kapásokban és szőlőben gyakoribb, főleg amióta triazinrezisztens biotípusának terjedését valószínűsítik. Emellett földutakon, házak mellett, parlagokon, vasutak mentén gyakoribb. Jelenleg még vannak szinte alig fertőzött megyék, pl. Heves, ahol előfordul ugyan, de teljesen jelentéktelen; az Alföldön gyakori.

Amaranthus chlorostachys Willd. (syn. A. powellii S. Watson) (karcsú disznóparéj) (58. ábra)

58. ábra - Amaranthus chlorostachys Willd. (karcsú disznóparéj): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/058.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Az A. retroflexus terméséhez hasonló, de a lepellevelek rövidebbek a toknál.

CSÍRANÖVÉNY. Az A. retroflexus csíranövényéhez hasonló, pontos elkülönítése a kifejlett növényen lehetséges.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, erőteljes, a szőrös disznóparéjhoz hasonló növény. Alsó részében rendszerint kopasz, csak felül molyhos. A levél kopasz, fénylő. A felső virágcsomók itt is levél nélküli, végálló füzérben állnak, de a virágzat karcsú, sárgászöld, alul szaggatott. Előlevele szúrós árhegyű. A lepellevél a toknál rövidebb, hegyes.

ELTERJEDÉSE. Nálunk 1920 óta ismert, de elsősorban az utóbbi évtizedekben terjedt el. A legutóbbi időkben is terjedéséről szólnak, bár könnyen lehetséges, hogy mindössze arról van szó, hogy pontosabb felvételek készülnek, ahol a vegyes állományban már elkülönítik a két hasonló fajt. A Heves és Borsod megyei felvételezésekben, több esetben is az A. chlorostachys állománya volt a nagyobb.

Amaranthus crispus (Lesp. Et Théven) N. Terrac. (bodros disznóparéj) (59. és 61.ábra)

59. ábra - Amaranthus crispus (Lesp. Et Théven) N. Terrac (bodros disznóparéj): a) mag; b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/059.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Tojásdad alakú, fel nem nyíló termése (tekintik fel nem nyíló toknak és makknak is) keresztben ráncos, hosszabb a háromszálas lándzsás lepellevélnél. A termés csúcsán három rövid fog található. Apró magva tojásdad alakú, összenyomott, nem szegélyezett, fekete, sima, fényes.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei keskeny hosszúkás, szálas lándzsásak, hegyesek, ékvállal nyélbe keskenyednek. Lomblevelei nyelesek, tojásdad alakúak, ép szélűek, legfeljebb kissé hullámosak, hegyes csúcsúak, válluk ék alakú, a hálózatos erezet jól kivehető. Rendszerint már a sziklevelek hónaljában hajtások jelennek meg.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, heverő vagy felemelkedő szárú, vöröslő növény, dús elágazásokkal. Levelei aprók, rombos tojásdadok, bodros élűek, piroslók, alul rövid szőrűek. A virágcsomók levélhónaljiak.

ELTERJEDÉSE. Adventív növény, melyet 1912-ben találtak először Magyarországon. Szántóföldi előfordulása ritkább. Elsősorban az Alföldön terjed, kertekben, házak körül, vasutak és utak mentén. Csak a talaj felmelegedése után csírázik. Kigyomlálása nehéz, a tőből leszakadt növények újrahajtanak. Árnyékban gyengébben fejlődik. Jelenleg még vannak tőle szinte teljesen mentes megyék is.

Amaranthus retroflexus L. (szőrös disznóparéj) (60. és 61.ábra)

60. ábra - Amaranthus retroflexus L. (szőrös disznóparéj): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/060.png


61. ábra - Amaranthus összefoglaló: A)A. retroflexus;B)A. albus;C)A. blitoides;D)A. crispus;a) mag; b) levélalak; c) csíranövény

kepek/061.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Toktermése kupakkal nyílik. A lepellevelek szabadok, a toknál kissé hoszszabbak. Magva 1 mm, lencse alakú, összenyomott, éles peremű, fényes fekete színű, néha kissé vöröses, sima.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész vörös, a sziklevelek hosszúkás szálasak, a csúcsukon hegyesek, hosszú nyélbe keskenyedők, alsó felükön lilásvörösek. A sziklevelek középső ere vastag, alul kiemelkedő, fehéres. Az első levél tojásdad, alul szélesebb, kerekített vállú, gyorsan nyélbe keskenyedik, felül enyhén kicsípett. A levelek erezete határozott, jól látható. A levél színe szürkészöld, a fonák vöröses.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, erőteljes, általában elágazó szárú, vastag, pelyhesen szőrös növény. Tojásdad alakú levelei hosszú nyelűek, nyélbe keskenyednek, a csúcsuk tompa, kissé kicsípett. A fonákon az erek molyhosak. A felső virágcsomók végálló, levél nélküli füzérben egyesülnek. A virágzat vastag, tömött. Az előlevél szúrós, árhegyű. A lepellevél hosszabb a toknál, csúcsa tompa, rövid szálkahegyű.

ELTERJEDÉSE. Nálunk mindenfelé nagyon gyakori gyomnövény. Talajban nem válogat, savanyú és meszes talajon egyaránt előfordul, legnagyobb tömegben a laza homoktalajokon találjuk. Melegigényes, későn csírázik, így a kalászosokban nincs nagy jelentősége, a kapásokban és az ültetvényekben uralkodhat.

Triazinrezisztens biotípusának terjedésével még inkább előtérbe került. Módosíthatja elterjedésének és gyakoriságának megítélését, ha az országos felmérések alkalmával pontosan elkülönítik az A. chlorostachys fajtól, mert kevert állományaikat gyakran homogénként kezelték az A. retroflexus javára.

Ambrosia artemisiifolia L. (syn. Ambrosia elatior L.) (ürömlevelű parlagfű) (62. ábra)

62. ábra - Ambrosia artemisiifolia L. (ürömlevelű parlagfű): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) gyökeres szár

kepek/062.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Az egymagvú fészek külső héja a fészek vackából és a murvapikkelyekből fejlődött ki, kehely alakú, a peremén 5–7 bütyökkel, a pikkelyek csúcsaival. A kehelyre csúcsos fedő borul. Az egymagvú fészek sárgásbarna vagy szürkésbarna, érdes, fénytelen, törékeny. Ha ez a héj széttörik, szabaddá válik a kaszat, mely citrom alakú, csúcsa szélesen gömbölyű, rajta rövid bibecsonk található. Ezen belül van a tojás alakú, faggyúszerű mag.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész szennyes vöröses vagy barnásvöröses színű. A sziklevelek széles tojásdadok, lekerekített csúcsúak, rövid nyelűek. Az első levelek aprón szőrösek, szeldeltek, az alsó levélszeletek lándzsásak, a csúcsi szelet nagyobb, két oldalán a bemetszés egyenlőtlen. A levél pillás, ez főleg a szélén észlelhető, a levélnyél szőrös. A következő levelek sűrűbben szőrösek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes vagy nagy termetű, felálló, dúsan, terpedten elágazó, tompán négyélű szárú növény, rányomott és elálló szőrökkel. Levelei rövid nyelűek, egy-kétszeresen, szárnyasan szeldeltek. A szeletek tojásdadok, pelyhesek. Az ágak végén füzérekben vannak a sárga porzós virágok, míg a termős virágok lentebb, a levelek hónaljában ülnek. A termős fészek egyvirágú, a termőt szőrös, hatfogú burok zárja körül, mely a terméssel együtt hullik le.

ELTERJEDÉSE. Már az egész országban elterjedt, a talajokkal szemben nem igényes, de homokon és homokos lösztalajon mindig nagyobb mennyiségben fordul elő. Elsősorban a tarlón, a kapásokban és a zöldségfélékben gyakori, de a ruderáliákon, bolygatott területeken, utak mentén is sok helyen uralkodó gyomfaj. Terjedése annál is inkább kellemetlen, mert szélbeporzású, ezért pollenjére sokan érzékenyek, s a pollenallergia döntő többségét a parlagfű váltja ki.

Anagallis arvensis L. (mezei tikszem) (63. ábra)

63. ábra - Anagallis arvensis L. (mezei tikszem): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/063.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Termése gömbölyű, sima tok, melynek felső része éréskor kupakszerűen leválik, s a föld felé fordult terméséből a 35–40 mag a talajra hullik. Magvai csonka kúp alakúak, három-négy élűek. A mag fénytelen sötétbarna színű, felülete hálós gödröcskés, bibircses, finoman bemélyedten pontozott. Hasi oldalán hosszúkás, fekete színű köldök van.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész kopasz, rendszerint zöldes vagy barnásvörös. A sziklevelek lándzsásak, húsosak vagy bőrszerűek, a csúcsukon hegyesek, a levélnyél rövid és széles. Az első levelek aprók, oválisak vagy hosszúkás tojásdadok, ülők, a csúcsukon hegyesek, kissé megvastagodottak, a fonákon sötétlilásan vagy barnásfeketén pontozottak. A további levelek az elsőkhöz hasonlítanak. A növény szőrtelen, fényes.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony termetű, elágazó szárú, bokros, heverő növény. Szára négyélű. Levelei keresztben átellenesek, ülők, tojásdad hosszúkás alakúak, épek. A levelek színe jellegzetesen fényes, főleg fiatal korban, a fonák pedig sötétlila, fehéresen pontozott. Piros, ritkábban kék virágai hosszabb kocsányon, egyenként ülnek a levelek hónaljában.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt gyakori. A nedvesebb, üde talajokat kedveli, az összetömődött réti parlagon már nem él meg. A közömbös, gyengén savanyú, tápanyagban és bázisokban gazdag humuszos talajokon él, míg a kék virágú A. femina inkább mészkedvelő.

Atriplex patula L. (terebélyes laboda) (64. és 66.ábra)

64. ábra - Atriplex patula L. (terebélyes laboda): a) mag; b)A. tatarica termő előlevél; c)A. patula termő előlevél; d)A. patula csíranövénye felülnézetben; e)A. patula csíranövény; f)A. patula kifejlett növény

kepek/064.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Makktermése kétféle, lehet apróbb, fekete színű, vastag héjú és nagyobb, sárgásbarna, laposabb és vékony héjú. Az apróbb termések enyhén összenyomottak, sima felületűek, fényesek. A nagyobb termések korong alakúak, szélükön kiemelkedő szegéllyel és érdesek. A makktermést két deltoid alakú előlevél veszi körül, melyek kétoldalt gyakran egy-egy fogat viselnek. Az előlevelek csúcsa kissé kihúzott, a hátuk néha bibircses. Jó tápanyagellátás esetén, megfelelő ökológiai körülmények között a sárgásbarna termésekből van több.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész lisztes, vörösesbarnás színű. A sziklevelek hosszúkásak, szálas lándzsásak, nagyok, 15–25 mm hosszúak, rövid nyélbe ékvállal keskenyedők. A középső ér jelentős. Az első levelek átellenesen állnak, hosszúkásak, szélesebb lándzsa alakúak, a levelek széle hullámos, s elsősorban a későbbi leveleknél a lemez a vállán átellenesen egy-egy fogat visel. A levelek ék vállúak, hegyes csúcsúak, lisztesek. A későbbi leveleken a fogak nagyobbak és számuk is több. Az első oldalhajtások korán megjelennek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, erősen ágas, terpedt, karcsú növény. Lomblevelei tojásdad vagy keskeny lándzsásak, rövid nyelűek, ékvállúak, a fonák lisztes. A levelek épek vagy az alsókon vállcimpa található. Gomolyos virágai füzérekben állnak.

ELTERJEDÉSE. Tápanyagban gazdagon ellátott agyagos talajokon fordul elő, elsősorban a kapás kultúrákban és a tarlón. Tápanyagjelző növény. Nyár vége felé jelentősége nagyobb.

Atriplex tatarica L. (tatár laboda) (65. és 66.ábra)

65. ábra - Atriplex tatarica L. (tatár laboda): a) mag; b) termő előlevél; c) csíranövény felülnézetben; d) csíranövény; e) levélalak; f) virágos növény

kepek/065.png


66. ábra - Atriplex összefoglaló: A)A. patula;B)A. tatarica;C)A. hastata

kepek/066.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A makktermést két előlevél takarja, melyek félig összenőttek és a terméssel együtt hullanak le. Az előlevelek széles rombusz alakúak, csontfehérek, csak a szélük zöld, eresek, bibircses hátúak, éretten porcosan megkeményedők, szélük hullámos. A mag lapos, sárgásbarna vagy világos pirosbarna, erősen változó nagyságú.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész húsos, gyakran rózsaszín lilás, hosszú (10–15 mm). A sziklevelek nagyok, 15–20 mm hosszúak, szálas lándzsás alakúak, hegyesek, gyakorlatilag ülők, alapjuknál kissé összenőttek. A sziklevél szürkészöld, de a lemez a fonákon rendszerint rózsaszín-lilás, a főér gyengén észrevehető. Az első levelek tojásdad alakúak, nyelesek, ékvállúak, hegyes csúcsúak, hálózatos erezetűek. A levéllemez széle hullámos vagy gyengén fogas. A harmadik, negyedik levél nagyobb, alapjánál szélesebb, tojásdad alakú, szélein egyenlőtlenül kicsípett fogas. A levelek lisztesek, az erezet a lemez fonáki részén kifejezettebb.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes-magas termetű, ágas, általában lefekvő szárú növény. Szára fehér vagy pirosló. Levelei a fonákon a pikkelyektől ezüstös fehérek, dárdás vagy rombos háromszög alakúak. Változóan ép szélűek, de öblösen fogasak vagy alul karéjosak is lehetnek. Felső levelei esetenként szálasak vagy hosszúkásak.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, kedveli a kötött agyagos és szikes talajokat. A szántóföldön elsősorban a szegélyben találjuk meg, jelentősebb az utak mentén, a legelőkön, taposott helyeken, ártereken. Nagyobb tömegű előfordulása a rossz művelés eredménye.

Bilderdykia convolvulus (L.) Dum. (syn. Fallopia convolvulus (L.) A. Löve) (szulákkeserűfű v. ugari szulákpohánka) (67. ábra)

67. ábra - Bilderdykia convolvulus (L.) Dum (szulákkeserűfű): a) termés, b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/067.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Makktermését a szürkészöld lepellevelek egészen vagy részben borítják. A makk élesen háromélű, közepén a legszélesebb, mindkét vége hegyes. Színe sötétbarna, fekete, felülete finoman pontozott, érdes, csak az élei simák, fényesek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész vöröses. A sziklevelek 1–2 cm hosszúak, hosszúkásak, tompa csúcsúak, rövid nyélbe keskenyednek, melyek alul rövid, hártyás szélű hüvelybe nőttek össze. Főerük észrevehető.

Az első levél tojásdad alakú, hegyes csúcsú, lekerekített, mélyen szíves, nyilas vállú. A levélnyél hosszú, a levél erezete határozott, a levél szélén az oldalerek felfelé hajlanak és egyesülnek. A levél felül érdes, alul kopasz. A harmadik levéltől kezdve a levél alapjánál hártyás, csöves hüvely található.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, vékony, csavarodó, heverő szárú növény. Kopasz, de apró szemölcsöktől érdes. Levelei tojásdadok, hosszú nyelűek, hegyesek, épek, alapjuk szíves vagy füles vállú. Apró, zöld virágai levélhónalji füzérben állnak. Éréskor a termése három belső ormós lepellel borított.

ELTERJEDÉSE. Gyakori szántóföldi gyomnövény, de a kertekben és ültetvényekben is jelentős lehet. A talajjal szemben nem igényes. Kezdeti fejlődése gyors, s árnyékolásával is károsít, mert a növényekre csavarodik, a kalászosokban pl. megdőlést okozhat. Zölden mérgező.

Bilderdykia dumetorum Dum. (syn. Fallopia dumetorum (L.) Holub) (sövény keserűfű) (68. ábra)

68. ábra - Bilderdykia dumetorum (L.) Dum (sövény keserűfű): a) termés; b) leples termés; c) csíranövény; d) generatív hajtás

kepek/068.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A három belső lepelcimpa háta széles-hártyás, tarajos szárnyú, a szárny a kocsányon is lefut. A termés nagyobb, fényes, sima.

CSÍRANÖVÉNY. A fiatal növény hasonlít a szulákkeserűfű csíranövényéhez. A sziklevelek hosszúkásak, tompa csúcsúak, rövid nyélbe keskenyedők. Az első levél alul kevésbé kiszélesedő, mint a B. convolvulus, inkább keskeny tojásdad alakú, és a levél válla nyilas, füles.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felkapaszkodó, hosszú, 3–5 méteres, kopasz, jobbra csavarodó szárú növény. A levelek nyelesek, szíves-nyilas vállúak, a szulákkeserűfűhöz hasonlóak, de az alapjuk felé szélesebbek. A levél szövete vastagabb, az erezet a levél széle felé hurkosan hálós. A virágok levélhónalji, vékony, hosszú, sokvirágú, szaggatott füzérekben állnak, vagy a levelek hónaljában találhatóak 2–5-ösével.

ELTERJEDÉSE. Nyirkos, sziklás és száraz erdőkben, ligetekben, cserjésekben, vágásokban fordul elő.

Brassica rapa (L.) Em. Metzger var. campestris (L.) Bogenh. (syn. B. campestris L. Em.

Hartm.) (vadkáposzta) (69. ábra)

69. ábra - Brassica rapa var. campestris (L.) Bogenh. (vadkáposzta): a) mag, b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/069.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A becő 4–8 cm hosszú, ívesen hajlott, hengeres, gyakran erőteljes, 2–3 cm-es csőrben végződik. A becő a szártól erőteljesen eláll, kocsánya mintegy 2 cm hosszú. Magvai 1,5–2 mm átmérőjűek, gömbölyűek, fénytelenek, vöröses sötétbarnák vagy feketés szürkék, finom bemélyedésekkel pontozottak. A mag hasonlít a B. nigra magjához, felszíne azonban nem olyan sokszögletűen recézett.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész hengeres, kopasz, kékes. A sziklevelek széles lapát alakúak, csúcsukon szélesen kicsípettek, 6–8 mm hosszúak, 10–14 mm szélesek, válluk lekerekített, hosszú nyélbe keskenyednek. Az első levél tojásdad alakú, szélén egyenlőtlenül hullámos, kicsípett, fogazott. Mindkét oldala és a levélnyél is rövid szőrökkel borított, a lemez alsó oldalán főleg az erek mentén. A levél világoszöld, ez megkülönböztető bélyeg a B. nigrától, melynek levelei sötétzöldek. Az első levelek nyelesek, a negyedik levéltől kezdve már szárölelő vállal ülők.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kevés ágú, magas, kopasz, szürkés, kékeszöld növény. Alsó levelei nyelesek, szárnyasan osztottak vagy szeldeltek, lantosak, egyenlőtlenül fogasak. Szárlevelei ülők, hosszúkás szív alakúak, ép szélűek. Virágai sárgák, hosszú kocsányai a tengelytől elállóak.

ELTERJEDÉSE. Nyugat-Dunántúlon gyakoribb, másutt szórványos előfordulású. A kalászos kultúrákban, pillangósokban, repcében, főleg a tarlókon vagy az utak mentén található. Közömbös vagy mészkerülő. Az üde, tápanyagokban és bázisokban gazdag, közepesen savanyú vagy semleges talajokat kedveli.

Cannabis sativa L. (kender) (70.ábra)

70. ábra - Cannabis sativa L. (kender): a) porzós virág; b) termős virág; c) termés; d) csíranövény felülnézetben; e) csíranövény; f) virágos hajtás

kepek/070.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Makkocska termése 3,5–5 mm hosszú, kerekded vagy ovális, kissé összenyomott, pereme tompán ormós. Színe az egérszürkétől a barnásszürkéig változhat, sárga hálózattal, sötétebb foltokkal, ez az ún. „kendermag”. A makkocskát gyakran barnászöld, érdes, hegyes végű murvalevél borítja.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész zöldes-fehéres, megnyúlt, sűrűn, apró, elálló szőrökkel borított. A sziklevelek fordított tojásdadok, ülők, apró, sűrű szőrökkel borítottak, ezért színük szürkészöld. Az első levelek átellenesek, hosszúkás oválisak, széleiken fűrészes szélűek, rövid nyelűek.

A levél lemezén az erezet szembetűnő, a levél széléig futó. A harmadik és negyedik levél is átellenesen áll, de már hármasan osztott, az oldalsó levélkék lényegesen kisebbek. Minden levél molyhos, s már a fiatal növény is bódító kenderillatú.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, egyenes, felálló, kórós szárú, illatos növény. Levelei tenyeresen összetettek, 3–5 keskeny lándzsás levélkéből. A levélkék fűrészfogasak, mirigyesek, szőrösek. Kétlaki, a virágzat mirigyszőrös. A porzós virágok csúcsállóak, bogernyős fürtben állnak. A levélhónalji termős virágokat zöld előlevél veszi körül, belőle csak a piros bibe áll ki.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt közönséges, részben mint gyomkender (ssp. spontanea), részben mint a termesztett ssp. sativa elvadult és meghonosodott formája. Elsősorban homokon vagy homokos vályogtalajon jelentős, vetésekben, tarlókon, akácosokban, utak mentén él. Nitrogénkedvelő és mészkerülő. A vetett növényt elnyomja. Elhullott termései egyöntetűen és gyorsan kelnek, így agrotechnikai módszerekkel is jól védekezhetünk ellene.

Cenchrus pauciflorus Benth. (átoktüske) (71. ábra)

71. ábra - Cenchrus pauciflorus Benth. (átoktüske): a) szemtermés elölről; b) csíranövény; c) kifejlett növény

kepek/071.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A termés, illetve a szem egy 5–6 mm-es, tojás alakú, erősen tüskés burokba van zárva. Ez a burok 2–4 füzérkét zár be, de csak egyetlen virág termékeny. A szúrós termés általában két-három magot tartalmaz, színe a szalmasárgától a világos ibolyáig terjed. A termés tüskéi elállók vagy visszahajlók, az alsók többnyire rövidebbek és vékonyabbak, a felsők hosszabbak (akár 4–5 mm is lehet), alapjukon általában szőrösek.

CSÍRANÖVÉNY. A legfiatalabb középső levél begöngyölt. A levél nyelvecskéje hiányzik, helyén rövid szőrök alkotta (0,5–1,5 mm) koszorú található. A levéllemez sima, lapos vagy csavarodott, szélei érdesek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, lekönyöklő és legyökerező növény. Kopasz, a füzérkéi erősebben, a levélszélek gyengébben szőrösek. Levelei nagyobbak, fokozatosan keskenyednek, a levélhüvely felfújt, a nyelvecskét szőrkoszorú helyettesíti. A füzér rövid, benne kevés füzérke van.

ELTERJEDÉSE. Adventív növény, a meleg homoktalajokat kedveli, így elsősorban a Duna–Tisza közi homokvidékeken terjedt el, helyenként nagyobb tömegben. Terjedését tüskés terméscsomói megkönnyítik. Terjedésében az emberek, az állatok és a szállítás is nagy szerepet játszik. Kellemetlen megjelenési formájával zavarja a termesztést és elsősorban a zöldségkultúrák ápolását.

Chenopodium album L. (fehér libatop) (72. és 75.ábra)

72. ábra - Chenopodium album L. (fehér libatop): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás; d) és e) levélalakok

kepek/072.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Termése egymagvú makk. Az ötfogú lepel a termést magába zárja. A termésfal sugaras szerkezetű, nemezes-pikkelyes felületű. Ez a felület különböző mértékben kopik le, ezért a termés felszíne rendszerint tarka rajzolatú, sötétszürke alapon a sárgás, pikkelyes foltok sugaras vagy szabálytalan elrendezésűek. A mag kerek vagy lencse alakú, lapított, fekete, fényes.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész hosszú és vöröses. A sziklevelek lándzsásak, tompa csúcsúak, rövid nyélbe viszonylag gyorsan keskenyednek el. A sziklevelek színe matt zöld, a fonák intenzív vöröses-lilás, mely szín később meggyengül.

Az első levelek átellenesek, hosszúkás rombusz alakúak, széleiken hullámosak, tompa csúcsúak. A levélnyél hosszú. A következő levelek átellenesen vagy szórtan helyezkednek el, a lemez alján lévő fog erőteljesebb. A levelek mindkét oldalukon hólyagszőröktől lisztes bevonatúak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes-nagy termetű, felálló, barázdált szárú, erősen ágas, zöld növény. Levelei hosszú nyelűek, ékvállúak, hegyesek, deltoid vagy háromszög, olykor lándzsa alakúak, igen változatosak, nem vagy alig karéjosak, egyenlőtlenül fogazottak. A fonák erősen lisztes. A virágzat tömött, gomolyos fürt, a virágzat is lisztes. A virágtakaró levelek hátán kiemelkedő él van.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban mindenütt elterjedt, szántóföldön, kertekben, ültetvényekben, de a nem művelt területeken, ruderáliákon, mindenféle talajon egyaránt. Nedves körülmények között folyamatosan és jól csírázik, gyorsan növekszik, árnyékolásával is károsít. Virágzásakor más növények fejlődését gátló gyökérváladékot képez.

Chenopodium hybridum L. (pokolvarlibatop) (73. és 75.ábra)

73. ábra - Chenopodium hybridum L. (pokolvarlibatop): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/073.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Termése egymagvú makk. A lepel ötfogú, a fogak zöldek, fehéres hártyás szegéllyel, vastagodott, domború háttal, kopaszok. A magot nem takarják teljesen, a mag könnyen kiesik belőle. A mag a legnagyobb a Chenopodium fajok közül, 2 mm, lencse alakú, gödrözve pontozott, fényes fekete.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész kissé vöröses. A sziklevelek hosszúkás lándzsásak, alul rövid nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, kissé lisztesek, megnyúlt háromszög alakúak, a széleiken hullámos fogasak, nyelük is hosszabb (8–10 mm). A következő levelek szórtak, egymáshoz hasonlóak, levélnyelük kissé rövidebb. A levelek szélén minden oldalon négy-öt széles fog található, s a lemez mindkét oldalán enyhén lisztes.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes, magas termetű, elágazó szárú, erőteljes növény. Kopasz, csak fiatalon lisztes. Levelei szíves vagy lekerekített vállúak, nyelesek, hegyesek, szélesen, öblösen fogasak, tojásdad háromszög alakúak. Kellemetlen szagú. Zöld virágai terpedt gomolyos bugában állnak.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt elterjedt, a talajban nem válogat, de a tápanyagban gazdag, trágyázott területeken gyakori. Életmódja Ch. album életmódjához hasonlít.

Chenopodium polyspermum L. (hegyeslevelű v. sokmagvú libatop) (74. és 75.ábra)

74. ábra - Chenopodium polyspermum L. (hegyeslevelű libatop): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/074.png


75. ábra - Chenopodium összefoglaló: A)C. album;B)C. hybridum;C)C. polyspermum;D)C. urbicum;a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) levélalakok

kepek/075.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Magva apró, a virágtakaró nem zárja be. A lepel ötfogú, a fogak már alsó felükben osztottak, csúcsaik lekerekítettek, a makk könnyen kiesik belőle. A mag lapított, lencse alakú, 1 mm, fekete, nagyon finoman gödrözve pontozott.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész vékony, lilás vöröses. A sziklevelek szálasak, 5–8 mm hosszúak, a Ch. album szikleveléhez képest kisebbek, felül sötét zöldek, alul intenzíven lilásvörösek. Az első levelek tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok, épek, a csúcsukon gyakran enyhén benyomottak, alapjuk ék alakú. A lemez felül sötét szürkészöld, alul fénylő lilásvörös, bár ez a szín az idő múlásával meggyengül, de az enyhe lilás árnyalat megmarad. Lisztessége kifejezetten gyenge a Ch. albuméhoz képest.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, élénkzöld, kopasz, elágazó, felálló vagy felemelkedő, barázdált szárú növény. Vörösödésre hajlamos. Valamennyi levele ép szélű, hosszúkás tojásdad alakú, hegyes, hosszú nyelű. A felső levelek lándzsásak, keskenyedő alapúak. Rendszerint tövétől virágos, gomolyos füzérvirágzata szártetőző vagy levélhónalji. Virágai zöldek, ritkán piroslók.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban elterjedt, de csak a nedvesebb, üdébb talajokon gyakori, így a nyugati részeken és az ártereken. Főleg a kapásokban, a tarlón és az ültetvényekben, kertekben fordul elő. Csak nedves, felmelegedett talajban csírázik, viszonylag későn.

Corispermum canescens Kit. (szürke poloskamag) (76. ábra)

76. ábra - Corispermum canescens Kit. (szürke poloskamag): a) termés; b) csíranövény; c) virágos hajtás; d) gyökeres szár

kepek/076.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Egymagvú, zárt makktermése széles (0,5–1 mm), hártyás szegélyű, mely a makk tövénél megszakad, és a csúcsán is szélesen kicsípett. Hasonlít a fényes poloskamag (Corispermum nitidum Kit.) terméséhez, de nagyobb (3,5–4 mm), szélesebb, sötét olajbarna színű.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei 35–40 mm hosszúak, vékony szálas-lándzsásak, hegyesek, ülők. Az első lomblevelek a sziklevelekhez hasonlóak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, felálló, egyszerű vagy ágas szárú növény. Felül molyhos, gyapjas. Lomblevelei keskeny szálas-lándzsásak. A virágzati ágak tömött virágúak.

ELTERJEDÉSE. Megtalálható a homokpusztákon, homoki szántókon, kertekben, szőlőkben, tarlókon. A laza, meszes futóhomok növénye. A nagy adagú trágyázást és a rendszeres művelést nem viseli el.

Datura stramonium L. (csattanó maszlag) (77. ábra)

77. ábra - Datura stramonium L. (csattanó maszlag): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) generatív hajtás

kepek/077.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Négy kopáccsal nyíló tüskés toktermése nagy, 3–5 cm hosszú, tojásdad alakú vagy gömbölyű. A magja lapított vese alakú, fénytelen, sötétszürke, sötétbarna vagy fekete, finoman, egyenletesen pontozott. A mag felszínét nagy, sekély gödrök teszik hullámos hálózatossá.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész zöldes. A sziklevelek szálas-lándzsásak, hosszúak, csúcsuk felé fokozatosan keskenyednek, alsó, legszélesebb részükön hirtelen rövid nyélbe keskenyednek. A sziklevél középső ere szembetűnő. Az első levél tojásdad alakú, hegyes csúcsú, kerekített, ékvállú. A későbbi levelek széle kissé hullámos. A csíranövény kellemetlen szagú.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, csöves, vastag szárú, bogasan elágazó, erőteljes, általában kopasz növény. Tojásdad, hegyes, egyenlőtlenül öblösen fogas levelei szórtak, nyelesek, könnyen hervadók. Virága fehér, nagy, hosszú csövű, gyertyatartó alakú, redőzött karimájú, magánosan álló.

ELTERJEDÉSE. Szálanként szinte mindenütt előfordul, főleg a napraforgó- és kukoricavetésekben terjed az utóbbi évtizedben. A nitrogénben gazdag, közömbös kémhatású talajokat kedveli. Melegigényes. Erősen mérgező növény, élelmiszerbe vagy takarmányba kerülve mérgezést okoz (pl. a lencsébe kerülve még kirostálása is nehézséget okoz, mert mérete az újabb lencsefajták méretéhez közeli, s színe is hasonló).

A talajban bomló maradványainak allelopatikus hatása van. Gyógynövényként gyűjtik és termesztik is.

Digitaria sanguinalis (L.) Scop. (pirók ujjasmuhar) (78. ábra)

78. ábra - Digitaria sanguinalis (L.) Scop. (pirók ujjasmuhar): a) szemtermés; b) levéllemezalap; c) és d) csíranövények; e) virágos növény

kepek/078.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Pelyvás, toklászos és csupasz állapotban fordul elő. A pelyvás szem 3–3,5 mm, hosszúkás lándzsás, a háti irányban erősen lapított. A külső pelyvalevél nagyon apró, a belső olyan hosszú, mint a füzérke, és finoman szőrözött, a két pelyvalevél a szemtermést nem takarja. A toklászok barnásszürkék, a háti toklász hosszanti sorokban finoman pontozott (csak nagyítóval látszik). A csupasz szem hosszúkás ovális, lapos, üvegszerű, fehéres.

CSÍRANÖVÉNY. Késő tavasszal csírázik. A levél lemeze mindkét oldalán selymesen szőrös, gyakran pirosibolyás árnyalatú, a középér is pirosas. A levélhüvely hosszú pillás, szintén pirosas-ibolyás. A levél viszonylag széles és rövid, a levélnyelvecske rövid és levágott végű.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, lekönyöklő és legyökerező szárú, erősen bokros, közepes termetű növény. A levélhüvely és a lemez hosszú szőrös. A levelek viszonylag szélesek, hosszúak, zöldek vagy pirosibolyás színűek, a nyelvecske igen rövid. Hőstressz hatására a növény vörösesibolya elszíneződése fokozódik. A füzérek (3–12) látszólag ujjasan, füzéres fürtben állnak, de sohasem egy pontból ágaznak el, azaz virágzata sátorozó füzéres fürt. A füzérkék egyvirágúak, rövid nyelűek, párosával állnak.

ELTERJEDÉSE. Kozmopolita, nálunk mindenféle talajon megtalálható, főleg a laza homok- és vályogtalajokat kedveli. Csak a talaj erőteljes felmelegedése után csírázik (20 °C), s így a kapásokban, kertekben, ültetvényekben gyakori, valamint a tarlón. Nedvesség hatására folyamatosan csírázik.

Diplotaxis muralis (L.) D. C. (fali kányazsázsa) (79. ábra)

79. ábra - Diplotaxis muralis (L.) D. C. (fali kányazsázsa): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/079.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Becőtermése 30–40 mm, hosszabb, mint a kocsány, a csőre rövid, kb. 2 mm. Kopácsai laposak, a magvak fölött kidudorodnak. Az apró mag széles tojásdad alakú, oldalról összenyomott, csaknem sima, sárgásbarna vagy szürkésbarna. A magvak a válaszfalon két sorban ülnek, latin neve is erre utal.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles lapát alakúak, 4–5 mm hosszúak, csúcsukon szélesen kicsípettek, ékvállúak, hosszú nyelűek. Az első levél fordított tojásdad alakú, ép szélű, a csúcsán lekerekített, fokozatosan nyélbe keskenyedik, a nyél és a lemez azonos hosszúságú. A második levél széle hullámos, vagy enyhén fogazott, a levélnyelek barnásibolyás színűek. A levelek tőlevélrózsát alkotnak, a későbbi levelek fokozatosan hasadtak, osztottak lesznek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis-közepes termetű, gyéren szőrös, általában el nem ágazó, tőlevélrózsás növény. Leveleinek kerülete hosszúkás-lándzsás, a lemezek öblösen fűrészesek, karéjosak vagy hasadtak, nyélbe keskenyednek. Virágai kevés virágú fürtben állnak, sárgák. A kocsány nem nagyobb a virágnál.

ELTERJEDÉSE. A meszes agyag- és lösztalajokon, a meszes homokon terjedt el. A középszáraz, laza, tápanyagban és bázisokban gazdag, semleges talajokat kedveli. Mindenütt közönséges lehet, bár egyes megyékben alig fordul elő. Mivel folyamatosan és jól csírázik, tarlóhántással kiválóan irtható.

Echinochloa crus-galli (L.) P.B. (közönséges kakaslábfű) (80. ábra)

80. ábra - Echinochloa crus-galli (L.) P. B. (közönséges kakaslábfű): a) szemtermés; b) levéllemezalap; c) és d) csíranövények; e) virágos növény

kepek/080.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A pelyvás szem elliptikus, féldomború, szálkás. A három hártyás pelyva közül a legalsó csak harmada a háti toklász hosszának, széles ovális, a két felső ellenben teljesen takarja a toklászos szemet. A középső, háti pelyva domború, öterű, rövid szálkás, a legfelső, hasi pelyva lapos, héterű, csúcsából pedig váltakozó hosszúságú, akár több centiméteres szálka ered. Mindkét toklász fehéres-szürkés, néha ibolyásan futtatott, az erek mentén merev szőrök állnak. A toklászos szem széles elliptikus, féldomború, hasi oldala sík, sárgás vagy szürkés, sima, gyöngyházfényű.

CSÍRANÖVÉNY. Késő tavasszal csírázik. Levéllemeze és levélhüvelye kopasz, a lemez középső ere fehér, a lemez széle hullámos lehet, a lemez alapjához közel egyes szőrszálak előfordulhatnak. A levélhüvely felül nyitott, laposra nyomott, nyelvecske nincs, alapjánál pirosas, ibolyásan sávozott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes vagy magas termetű, erőteljes, alul letérdelő, legyökerező szárú, bokros növény. Szártöve lapított, lehet pirosló is. A szár és a levél kopasz. Levelei szélesek, hosszúak, a levél éles szélű. A levélhüvely kivágott, nyelvecske nincs, a levéllemez középső ere mindig piros a tövénél. Füzérkéi kicsik (2,5–4 mm).

ELTERJEDÉSE. Mindenütt elterjedt, a legveszélyesebb egyszikű gyomnövényünk. Formagazdag. Eredetileg mocsári növény volt, ezért veszélyes gyomnövénye a rizsnek, mert még az árasztást is tűri. Más ökotípusai a nedves, üde talajokon is jól élnek. Szereti a laza homoktalajokat, s szárazabb körülmények között inkább a homokon fordul elő, a kötöttebb talajon pedig hiányzik, mert a homoktalajból a víz könnyebben felvehető. Csírázáskor melegigényes, így a kapások, tarlók, kertek, ültetvények egyik legfontosabb növénye, de a nem művelt területeken is gyakori.

Eragrostis minor Host. (syn. E. poaeoides P. B.) (kis tőtippan) (81. ábra)

81. ábra - Eragrostis minor Host. (kis tőtippan): a) szemtermés; b) füzérke; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/081.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A toklászos szem 1,6–1,8 mm hosszú, tojásdad alakú. A háti toklász hártyás, csúcsa szélesen lekerekített. A hasi toklász a kalászkaorsón marad. A szem széles tojásdad, gyengén hegyesedik, sötétbarna vagy vörösbarna színű, érdes.

CSÍRANÖVÉNY. Az első levél 10–15 mm hosszú, 1–1,25 mm széles, a második, harmadik levél már hosszabb és szélesebb. A lemez erezett, a középső ér feltűnően látszik. A levéllemez szélein apró fogacskák ülnek. Fülecske nincs, a nyelvecskét rövid szőrökből álló koszorú helyettesíti. A levélhüvely hosszú pillásan szőrös.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, kis termetű, bokros, lekönyöklő szárú, szétterülő növény. A levél és a levélhüvely hosszú pillás, a lemez széle porcosan fogas. Laza, elágazó bugájában az oldalágak egy-kettesével állnak. Füzérkéi 2 mm szélesek, 8–20 virágúak, zöldek vagy sötét ibolyaszínűek.

ELTERJEDÉSE. Melegigényes növény, késő tavasszal csírázik, de kellő nedvesség mellett késő őszig is kelhet. Mindenütt elterjedt, elsősorban a homok- és lösztalajokat szereti. Jelenléte a kertészeti kultúrákban a legkárosabb.

Erigeron canadensis L. (syn. Conyza canadensis Cronquist) (betyárkóró) (82. ábra)

82. ábra - Erigeron canadensis L. (betyárkóró): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/082.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A kaszat hosszúkás (1–2 mm), lapos, színe sárgás, viaszosan áttetsző, igen finom, fehéres szőrök borítják, melyek száraz állapotban ráfekszenek a kaszatra, nedvesen pedig elállnak. A bóbita fehéres, a termésnél közel háromszor hosszabb, töve nem alkot összefüggő koronát, csak hosszú szálakból áll.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész gyengén fejlett, gyakran vöröses-kékes. A sziklevelek aprók, oválisak, lekerekített csúcsúak, nyelesek. Az első levél rövid ovális, apró szőrökkel borított, széle rövid pillás, sötétszürkés zöld. A levélnyél hosszú és szőrös. A következő levelek alakja hasonló, de szőrösebbek, megnyúltabbak, oldalt egyes fogak találhatók. A levelek később tőlevélrózsát alkotnak, azaz látszólag körben állnak a talajra terülve.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, felálló, kórós szárú, féltőrózsás növény. Felül erősen ágas, szőrös. Tőlevelei lándzsásak, hegyesek, tompán, ritkán fűrészfogasak, nyélbe keskenyednek, elálló szőrűek. Szárlevelei keskeny lándzsásak, hegyesek, ülők. Szennyesfehér, viszonylag kis fészkei nagy bugában állnak. Szálas murvalevelei kopaszok. A nyelves virágok nem vagy alig hosszabbak a csöves virágoknál.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt, mindenféle talajon megél, de kedveli a homokos talajokat, s a szárazságot jól tűri. Elsősorban az ültetvényekben szaporodott el az utóbbi évtizedben triazinrezisztens biotípusa, de sűrű állományai találhatók az utak mentén és ruderális területeken is.

Euphorbia helioscopia L. (napraforgó kutyatej) (83. ábra)

83. ábra - Euphorbia helioscopia L. (napraforgó kutyatej): a) mag; b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/083.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A toktermés háromrekeszű, mélyen barázdás, a felülete sima, kopasz. A mag szürke vagy sötétbarna, felülete gödrös, hálózatos.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész vöröses. A sziklevelek oválisak, csúcsukon lekerekítettek és gyakran kissé kicsípettek, alul néha vörösödnek, a nyél eléggé lapos.

Az első levelek kerekded, fordított tojásdad alakúak, átellenesek, elöl fűrészfogasak, néha majdnem ép szélűek, a hosszanti erek világosak, jól kivehetők. A következő levelek is hasonlóak, csak nagyobbak. A növény kopasz, szürkészöld, a levélnyeleken és a lemezek alsó részén egyes elálló szőrök előfordulhatnak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, egyszerű vagy a tövétől ágas, kopasz növény. Levelei visszás tojásdadok, nyélbe keskenyedők, lekerekített csúcsúak, elöl fűrészes élűek. Gallérlevelei ezekhez hasonlóak, a gallérkalevelek ± tojásdadok. Az álcsésze karimájának mirigyei elliptikusak.

ELTERJEDÉSE. Szálankénti előfordulású, a szántókon éppúgy megtalálható, mint a zöldségfélék között vagy a gyümölcsösökben.

Galinsoga parviflora Cav. (kicsiny v. gyakori gombvirág) (84. ábra)

84. ábra - Galinsoga parviflora Cav. (kicsiny gombvirág): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c)G. ciliata csíranövény felülnézetben; d)G. parviflora csíranövény; e)G. parviflora virágos növény

kepek/084.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Kaszattermése apró. A belső kaszatok kúp alakúak, tompán négy- vagy ötélűek, barnásfeketék, ritkás, rövid, merev, felfelé néző fehéres szőrökkel. Bóbitája 15–20 pillás szélű, fénylő pikkelyből áll, ezek ernyőszerű koszorút alkotnak. A szélső kaszatok laposabbak, háromélűek, kissé görbültek, bóbitájuk csökevényes, legfeljebb néhány sertéből áll.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész gyakran barnás, rajta hosszanti vonalak és bibircsek találhatók. A sziklevelek kerekdedek, csúcsukon kissé kicsípettek, az élükön pillásak, nyelesek. A középső éren kívül két oldalér fut végig ívesen a lemez két szélén. Az első levelek átellenesek, széles tojásdad, háromszög alakúak, széleiken oldalanként három-három apró foggal. A következő levelek nagyobbak, több oldalfoguk van, majdnem fűrészesek. A levél állománya vékony, puha, könnyen lankadó.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, szőrös, erősen elágazó, felálló vagy heverő növény. Szára alul bordás. Levelei átellenesek, széles tojásdadok, hegyes csúcsúak, hullámosak vagy fűrészfogasak. Apró, sárga fészkei álernyőt alkotnak, hosszú kocsányon általában hármasával állnak. Csöves virágai sárgák, öt nyelves virága fehér, de ezek néha hiányozhatnak is. Hozzá nagyon hasonló a borzas gombvirág [Galinsoga ciliata (Rafin.) Blake)], mely bozontos, érdes szőrű növény, s levelei szélesebbek és durvábban fogazottak, kocsányai pedig mirigyszőrösek.

ELTERJEDÉSE. Elterjedt növény, elsősorban a kertekben és a zöldségfélékben gyakori, de helyenként a kapásokban is megtalálható. A talajjal szemben nem igényes, de a homokos talajokon általában tömegesebb. Fagyérzékeny, melegigényes.

Gypsophila muralis L. (mezei fátyolvirág) (85. ábra)

85. ábra - Gypsophila muralis L. (mezei fátyolvirág): a) mag; b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/085.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A sokmagvú, tojásdad alakú, felálló tok a csúcsán rendszerint hat (négy) hátrakunkorodó foggal nyílik. Az igen apró mag szögletes, sötétbarna vagy fekete, gyengén hosszúkás bibircses. A mag ék alakban összenyomott, a háta széles, a köldököböl irányában vékonyodik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek aprók, 3–4 mm hosszúak, ülők, keskeny szálasak, a csúcsukon hegyesek, felületük halványan, gödörkésen pontozott. Az első levelek 20–22 mm hosszúak, szálasak, hegyesek, lassan nyélbe keskenyednek, a középső ér felismerhető. A csíranövény kopasz.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, sűrűn elágazó, laza, felemelkedő növény. Vékony, szálas, mindkét végük felé keskenyedő levelei hegyesek. Virágai laza álernyőben állnak, rózsaszínűek, csészecimpái tompák.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt gyakori lehet, kivéve a Duna–Tisza közén és Dél-Dunántúlon, ahol szórványosan fordul elő. Száraz gyepekben, ártereken, parlagokon, szántókon nő, de csak a tarlón szembetűnő. Mészkerülő növény, a gyengén savanyú, semleges, humuszos vagy humuszban szegény talajokat kedveli. Jelzi a talaj tömörödöttségét.

Heliotropium europaeum L. (európai v. parlagi kunkor) (86. ábra)

86. ábra - Heliotropium europaeum L. (európai kunkor): a) résztermés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/086.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A csészében négy makkocska ül. A makkocska tojás vagy körte alakú, rücskös hátú, barnás színű. A hasi hegmező nagy, tojásdad alakú, majdnem a csúcstól az alapig terjed.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél széles tojásdad, lapát alakú, csúcsa lekerekített vagy majdnem egyenesen levágott, nyeles, ékvállú. A sziklevél, de a lomblevelek is apró, rövid serteszőrökkel borítottak. Az első levelek átellenesen állnak, tojásdad alakúak, hegyesek, nyélbe keskenyednek, ép szélűek. Szárnyas erezete jól látható, a fonákon erősen kidomborodó.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló szárú, rövid szőröktől szürkés, alacsony növény. A levelek tojásdadok, hosszúkásak, nyelesek, épek, a fonákon az erek kiállnak. A szárak csúcsán egymással szemben álló kunkorvirágzat található, a virágok ülők. A csésze szőrös, majdnem a tövéig szeldelt, a párta ötkaréjú, fehér vagy halványkékes.

ELTERJEDÉSE. Az országban a déli részek kivételével eléggé szórványos előfordulású, bár terjedését jelezték. Kapás kultúrákban, tarlón, parlagokon, gyümölcsösökben található meg.

Melegigényes, kedveli a levegős talajokat, így a laza, meleg, humuszos kötött agyag- vagy vályogtalajokon nő. A nagyobb árnyékolást nem tűri.

Hibiscus trionum L. (varjúmák) (87. ábra)

87. ábra - Hibiscus trionum L. (varjúmák): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/087.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Felnyíló toktermése tojásdad alakú, hosszában barázdált, a felfújt és szőrös belső csésze teljesen takarja. Magvai fekete színűek, aszimmetrikus vese alakúak, fehér bibircsektől érdesek.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész, főleg a sziklevelek közelében, lefelé hajló szőrökkel borított. A két sziklevél legfontosabb jellemzője, hogy nem egyforma nagyságúak és alakúak. Csírázáskor háztetőszerűen állnak. Kerekdedek, az egyik lekerekített, a másik enyhén szív alakú az alapjánál, a nyél szőrös. A nagyobbik sziklevél szélessége néha nagyobb a hosszánál. Az első levél kerekded, tompán fogazott, levágott csúcsú. A második levél fogazott, a harmadik hármasan osztott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, tövétől elágazó, változó méretű, zöld vagy pirosas szárú, borzas növény, alsó ágai felemelkedők. Levelei szeldeltek, a szeletek – általában 3 db – még tovább osztottak. Virágkocsánya borzas szőrű, a csésze kettős. A külső csésze 10–12 szálas, serteszőrös fellevélből áll, a belső csésze hártyás, felfújt, serteszőrös. Sziromlevelei a bimbóban sodrottak, sárgák, tövükön sötét, pirosbarna foltok vannak.

ELTERJEDÉSE. Főleg az Alföldön tömeges megjelenésű. Melegigényes növény, a szárazságot jól tűri. A kötött agyag- és vályogtalajokat kedveli.

Kickxia elatine (L.) Dum. (cseplesz tátika) (88. ábra)

88. ábra - Kickxia elatine (L.) Dum (cseplesz tátika) és Kickxia spuria (L.) Dum (kétszínű tátika): a)K. elatine mag; b)K. spuria csíranövény; c)K. elatine csíranövény; d)K. spuria virágos hajtás; e)K. elatine virágos növény

kepek/088.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A 3–5 mm hosszú tok majdnem gömbölyű, vékony falú, csúcsa kicsípett. A mag mélyen recés hálózatú.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész vékony, apró szőrökkel borított. A sziklevelek majdnem kerekdedek, csúcsukon kicsípettek, hosszú nyelűek, mirigyszőrösek. Az első levelek átellenesek, ép szélűek, tojásdad alakúak, csúcsukon hegyesek, alapjuknál kissé szívesek, rövid nyelűek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, földön heverő, elágazó szárú, szőrös, mirigyes növény. Szárlevelei nyelesek, tojásdadok, vállukon dárdásan kihegyezettek. A virágkocsány hosszú, kopasz. Halványsárga sarkantyús virágai magánosan állnak, a sarkantyú egyenes. A kénsárga alsó ajak belül lilás, a csészecimpák szálas-lándzsásak.

ELTERJEDÉSE. A Dunántúlon és az Alföldön gyakori növény. Kapás kultúrákban, tarlókon él meg. Mészkedvelő, a meleg, száraz agyag-, lösz- vagy homoktalajok a megfelelőek számára. Csak a talaj jelentős felmelegedése után csírázik.

Kickxia spuria (L.) Dum. (kétszínű tátika) (88. ábra)

ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A tok gömbölyű, kétoldalt egy-egy ferde helyzetű sapkával nyílik. A mag széles elliptikus vagy hengeres, barna színű, felülete egyenletesen, élesen, szivacsszerűen hálózatos.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, nyelesek. Az első levelek átellenesek, tojásdad alakúak, csúcsuk lekerekített, tompa. A levelek ép szélűek, szőrösek, nyelük rövid.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, heverő szárú, elágazó, hosszú szőröktől borzas, mirigyes növény. Levelei kerek tojásdadok, tompa csúcsúak. A virág világossárga, felső ajka belül sötétibolya színű, a csésze fogai tojásdad hosszúkásak. A párta sarkantyúja ív alakúan görbült. A virágkocsány hosszú szőrű.

ELTERJEDÉSE. Elterjedése a másik fajéhoz hasonló, de melegigényesebb.

Lactuca serriola Torn. (keszegsaláta) (89. ábra)

89. ábra - Lactuca serriola Torn. (keszegsaláta): a) kaszattermés; b) kaszattermés a repítőkészülékkel; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/089.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Lándzsás ár alakú vagy keskeny, fordított tojásdad alakú kaszattermése lapított, mindkét oldalon 5–7 hosszanti bordával. Kicsit szőrös, a csúcsánál rövid sertés. A kaszat csőre rendszerint a termésnél lényegesen hosszabb, rajta fehér, egyszerű szőrökből álló bóbita van.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles tojásdadok, csúcsukon lekerekítettek, kissé kicsípettek, alapjuknál rövid (5 mm) nyélbe keskenyednek. Az első levél megnyúlt fordított tojásdad, szélein elmosódottan szögletes, 20–25 mm hosszú, 10–12 mm széles, alul fokozatosan hosszú nyélbe keskenyedik. A második levél hasonló, de nagyobb, a szélein kissé hullámos, elmosódó fogakkal. A harmadik levél kicsípett fogas, keskeny szárnyas nyéllel, melyen apró fogak vannak. A csíranövény tejnedvet tartalmaz, a nyélen és a lemez szélein rövid serteszőrök vannak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egy- vagy kétéves, magas, merev szárú, ágas, alul serteszőrös növény. Levelei kacúrosan osztottak vagy szeldeltek, szürkészöldek, szíves füles vállúak, gerincükön egy sor serteszőrrel. A levél a szártól függőleges síkban áll el. Sárga virágú fészkei laza bugában állnak.

ELTERJEDÉSE. Az egyik legközönségesebb nyárutói gyomnövény, melynek hatalmas állományait az utak mentén, a parlagokon és a bolygatott területeken már évtizedek óta megfigyelhettük, de az utóbbi évtizedben agresszíven terjed a szántókon és főleg az ültetvényekben is. A szikár, agyagos talajú helyeken gyakoribb.

Matricaria maritima L. subsp. inodora (L.) Soó (syn: Tripleurospermum inodorum (L.) Schultz-Bip.) (ebszékfű) (90. és 39.ábra)

90. ábra - Matricaria maritima L. subsp. inodora (ebszékfű): a)M. chamomilla virágzati vacok hosszmetszete; b)M. inodora virágzati vacok hosszmetszete; c)M. inodora termése elölről; d)M. inodora csíranövény felülnézetben; e)M. inodora csíranövény; f)M. chamomilla sziklevele; g)M. inodora sziklevele; h)M. inodora virágos hajtás

kepek/090.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A kaszat pálcika alakú, talpa felé egyenletesen, gyengén keskenyedik, háti irányban kissé összenyomott. Oldalról tekintve enyhén görbült, töve és csúcsa is szélesen levágott. A termés belső oldalán három éles, erősen kiemelkedő, élénk vörösesbarna borda van, melyet fekete, ráncolt barázdák választanak el egymástól.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek oválisak megnyúlt, fordított tojásdad alakúak, ülők, kissé húsosak. Az első levelek átellenesek, aprók, keskeny hosszúkásak, fokozatosan rövid nyélbe keskenyednek. Csúcsukon kihegyesedők, minden oldalon egy-két-három lándzsás fogat viselnek. A következő levelek is átellenesen állnak, erősen tagoltak, a levélszeletek aprók, lándzsásak, ezek is fogazottak lehetnek. A későbbi leveleken a levélkeszeletek fonalasak. A növény szagtalan, kopasz és élénkzöld színű.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes, nagy termetű, ágas, terpedt, élénkzöld, szagtalan növény. Levelei két-háromszor szárnyasan szeldeltek, a szeletek ± fonalszerűek. A vacok félgömb alakú, tömör. Fehér sugárvirágai nagyobbak, számuk 15–25.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban gyakori, a művelt területeken és a parlagokon egyaránt. Főleg a kötött, nedves területeken tömeges.

Medicago lupulina L. (komlós lucerna) (91. ábra)

91. ábra - Medicago lupulina L. (komlós lucerna): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/091.png


ÉLETFORMA: T4 v. HT

TERMÉS. Apró hüvelytermése egymagvú, ritkán kétmagvú, tojásdad vagy kissé görbült, vese vagy sarló alakú, a csúcsa bekunkorodó. A hüvely oldalról kissé összenyomott, színe szürkészöld, fekete, vagy sötétbarna, hálózatos erezetű, kopasz, vagy rányomottan szőrös. Gyakran a csésze maradványai is rajta maradnak. Magja széles tojásdad alakú, sárgás vagy zöldessárga, ritkábban sötéten márványozott, sima, gyengén fényes.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek rövid nyelesek, hosszúkás tojásdad alakúak, csúcsuk lekerekített. Az első levélnek egyetlen lemeze van, mely 4–5 mm hosszú, 5–7 mm széles, a nyél 20 mm. A lemez fordított, széles tojásdad alakú, a csúcsán szélesen kicsípett, a kicsípés közepén apró fog van.

A lemez és a nyél szórtan puha szőrökkel borított. A többi levél már hosszabb nyelű, hármasan, szárnyasan összetettek, s a középső levélke nyele hosszabb. A levélkék szőrösek, fordított tojásdad alakúak, csúcsukon enyhén kicsípettek, a kicsípésben apró heggyel, s a csúcs közelében aprón fogasak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egy- vagy kétéves, lefekvő vagy felemelkedő szárú növény. Levelei hármasak, levélkéi visszás tojásdadok, csúcsukon általában fogasak. A középső levélke nyeles. Pálhalevelei lándzsás-hegyesek. A virágfürt kicsi, virágai sárgák.

ELTERJEDÉSE. Minden talajtípuson közönséges. Csak a kertekben és a szántóföldeken gyom, másutt hasznos növény, az állatok szívesen fogyasztják. Egész nyáron jól csírázik, kedveli az üde, nedves legelőket, réteket, parlagokat, de félnedves körülmények között igazán versenyképes, amikor a Trifolium repens már kevésbé érzi jól magát.

Mercurialis annua L. (egyéves szélfű) (92. ábra)

92. ábra - Mercurialis annua L. (egyéves szélfű): a) porzós egyed; b) termős hajtás; c) mag oldalnézetben; d) csíranövény felülnézetben; e) csíranövény

kepek/092.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A tok kétrekeszű, kétmagvú, szőrös, majdnem gömbölyű, felülete apró szemölcsös. Magja ovális, világosbarna, gyengén fénylő, hálósan ráncos.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész megvastagodott, barnás-vöröses, rendszerint apró bibircsekkel borított. A sziklevelek ovális kerekdedek, széles lekerekített csúcsúak, hosszú, vöröses nyelűek. A levélnyéltől három ér indul, a középső villásan elágazik, az erek világosabbak, elkülönülnek a sziklevél zöld tónusától.

Az első levelek átellenesek, oválisak, ritkán ferdén csipkések, széleiken, a fonák erein és a levélnyélen elszórtan szőrösek. A sziklevelek és az első levelek hónaljából korán oldalágak fejlődnek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves növény. Tövétől ágas, felálló szára négyélű. Átellenesen álló levelei tojásdadok vagy lándzsás-hosszúkásak, csipkések, rövid nyelűek. Rendszerint kétlaki növény. Porzós virágai hosszú füzérekben csomósan ülnek, termős virágai kettesével-hármasával állnak a levelek hónaljában. A növény nem tejelő.

ELTERJEDÉSE. Főleg a Dunántúlon, valamint a Duna vidékén elterjedt. Elsősorban a meszes agyag- és lösztalajokon gyakori, míg a savanyú talajokon hiányozhat. Melegigényes és tápanyagjelző növény.

Panicum miliaceum L. (termesztett köles) (93. ábra)

93. ábra - Panicum miliaceum L. (termesztett köles): a) termés; b) virágos növény

kepek/093.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Leggyakrabban a toklászos szemekkel találkozhatunk. A szem 3–3,5 mm hosszú, széles elliptikus, gyengén lapított, mindkét oldalon domború. A háti és hasi toklász egyaránt sima, kemény, fényes, élénk színű (sárga, piros, szürke, barna).

A háti toklász oldalai kerekítettek, a hasi toklászt keskenyen szegik. A csupasz szem majdnem kerek, sárga.

CSÍRANÖVÉNY. Tavasszal csírázó, a többi egyszikű muharféléhez képest vaskosabb, zömökebb növény. Levele, de főleg levélhüvelye szőrözött. A levél rövid, hegyes, alapjánál viszonylag széles. Nincs levélnyelvecske, ezt szőrkoszorú helyettesíti. A lemezen a főér szélesebb, fehér.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, erőteljes, alul lekönyöklő, vastag szárú, bokros növény. A növényt puha szőrök borítják, a levélhüvely szőrkoszorúba megy át. A buga nagy, tömött, bókoló, a füzérkék nagyok, (4–5 mm), hosszú nyelűek, egyvirágúak.

ELTERJEDÉSE. Elvadulva sokfelé megtalálható, de igazából még nem honosodott meg. Az országban jelenleg terjedőben van, főleg a kukoricavetésekben. A könnyen felmelegedő, nem túl nedves talajok növénye, mely a középkötött, jó erőben lévő vályogtalajokon díszlik a legjobban.

Polygonum aviculare L. (porcsinkeserűfű) (94. és 95.ábra)

94. ábra - Polygonum összefoglaló I. (mag, csíranövény és levél): A)Polygonum lapathifolium L. (lapulevelű keserűfű); B)Polygonum persicaria L. (baracklevelű keserűfű); C)Polygonum amphybium L. (vidra keserűfű); D)Polygonum aviculare L. (porcsinkeserűfű); a) termés; b) levélalakok a pálhakürtőkkel; c) csíranövény felülnézetben

kepek/094.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A makk részben lencse alakú, háromélű, fénylő, fekete, finoman érdes felülettel, mely majdnem simának tűnik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész vöröses színű. A sziklevelek keskeny szálasak, 5–10 mm hosszúak, kissé húsosak, tompa csúcsúak, alapjuknál apró, hártyás pálhakürtővé nőttek össze. Az első levél hosszúkás, csúcsa hegyes, a lemez közepén a legszélesebb, fokozatosan nyélbe keskenyedik, sötétzöld színű, a főér jól kivehető. A következő levelek hasonlítanak ez elsőre, de az oldalsó erek jobban észrevehetők.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, elágazó, lefekvő vagy felemelkedő, leveles szárú növény. Levelei igen változóak, tojásdad, keskeny lándzsás alakúak, néha kerekdedek. A virágok a levélhónaljakban többesével (2–5) ülnek. A pálhakürtő széthasadozó, fényes. A lepelcimpa zöldesfehér, rózsaszín vagy piros, csak a csúcsán áll szét. A termést a lepel teljesen takarja.

ELTERJEDÉSE. A leggyakoribb gyomnövények egyike, különösen az ülepedett vagy taposott helyeken; főleg a kötött és szikes talajokon, homokon gyakori. Elsősorban a tarlón és a lucernásokban lehet tömeges.

Polygonum lapathifolium L. (syn: Persicaria lapathifolia (L.) Delarbre) (lapulevelű keserűfű) (94. és 95.ábra)

ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Makktermését a lepellevelek körülfogják, s a termés az érés után sem hullik ki. Kerek termésének mindkét oldala lapos, bemélyedt, keresztmetszete piskóta alakú, sötétbarna színű vagy majdnem fekete.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész bíborvörös vagy vöröses. A sziklevelek hosszúkás elliptikusak, 8–10 (15) mm hosszúak, csúcsukon tompák, levélnyelük rövid, mely az alapjánál 3–5 mm-es pálhakürtőbe nőtt össze. A sziklevelek mindkét oldala rövid szőrökkel borított. Az első levél hosszúkás, hegyes csúcsú, alapjánál nyélbe keskenyedik, mindkét oldalán vékony, hosszú, pókhálószerű szőrök borítják. A középső levélér megvastagodott, gyakran pirosas. A későbbi levelek az elsőhöz hasonlítanak, hullámosak, alul majdnem fehérek, nemezszerűen szőrösek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, középmagas termetű, általában elágazó, bokros szárú növény. A kopasz pálhakürtő egyenesen levágott tetejű. Levelei tojásdad lándzsásak, hegyesek, nyélbe keskenyednek, tövük felé fekete foltosak. A szárvégi álfüzér felálló, hengeres, fehér vagy rózsaszín virágú. A levelek fonáka, a lepellevél, a virágkocsány és a virágtengely mirigyektől pontozott.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, legnagyobb tömegben az árterületeken, homokos, nedves talajokon és tőzegen, de a közepes vízellátású talajokon is jól megél. Magvai csak felmelegedett talajban csíráznak, így későbbi kelése miatt elsősorban a kapás kultúrákban károsít.

Polygonum persicaria L. (syn: Persicaria maculosa Grey) (baracklevelű keserűfű) (94. és 95.ábra)

95. ábra - Polygonum összefoglaló II. (kifejlett növény): A) P. aviculare; B) P. lapathifolium; C) P. persicaria

kepek/095.png


ÉLETFORMA: T4

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, a lapulevelű keserűfűhöz hasonló életformájú, életciklusú növény. Az előző fajtól az alábbi jegyek különböztetik meg: termete kisebb, a pálhakürtő pillás élű, serteszőrös; levelei és virágzata mirigyesen nem pontozott. Termése háromoldalú, vagy legalább az egyik oldal kidomborodó.

Portulaca oleracea L. (kövér porcsin) (96. ábra)

96. ábra - Portulaca oleracea L. (kövér porcsin): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/096.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Toktermése 3–8 mm hosszú, ferde kupakkal nyíló, sokmagvú. Az apró mag kerek vagy vese alakú, laposra nyomott, kerekített peremű, kiugró orral, alatta köldököböllel. Felülete fekete, finoman, koncentrikusan, laposan gyöngyözött.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész megvastagodott, húsos, vöröses. A sziklevelek hosszúkás elliptikusak, levélnyelük apró, csúcsuk lekerekített. A sziklevelek húsosak, sötétzöldek. Az első levelek átellenesek, fordított tojásdad alakúak, lekerekített csúcsúak, alapjuk felé fokozatosan keskenyednek. A második pár levél az elsőhöz hasonló, az a látszat, mintha örvösen fejlődtek volna. A sziklevelek hónaljában az elágazások nagyon korán, a második pár levél fejlődésekor már mutatkoznak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, heverő, elágazó szárú, terebélyes, pozsgás növény. Jól trágyázott, nedves, laza talajon példányai óriási méretűek lehetnek. Szára húsos, hengeres. Levelei ülők, lapát alakúak, válluk felé keskenyednek, pozsgásak. Apró sárga virágai a murváskodó levelek hónaljában ülnek. A csésze kétlevelű.

ELTERJEDÉSE. Elterjedt a homok- és vályogtalajokon is, de legnagyobb tömegben a laza homokos talajokon fordul elő. Erősen napfény- és melegigényes, így viszonylag későn, nedvesség hatására ezt követően folyamatosan csírázik. Leggyorsabban a nagy nyári forróságban nő.

Salsola kali L. (homoki ballagófű v. homoki ballangó) (97. ábra)

97. ábra - Salsola kali L. (homoki ballagófű): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/097.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A makktermést a lepellevelek bögreszerűen körülfogják, a termésen maradnak, azzal együtt hullanak le. A lepellevelek alja, belső széle az érett termést körülfogja, a hártyás, fehér vagy rózsaszínű, sötéten erezett karéjai pedig szétterülnek. A termés 2–3 mm-es, méhkasszerűen barázdált, szürke. Benne a mag is hasonló alakú.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész vékony, vöröses. A sziklevelek vékonyak, hengeresek, 20–40 mm hosszúak, ár alakúak, szürkészöldek, alul simák, alapjuknál összenőttek. A későbbi levelek kis tőlevélrózsát alkotnak, szálasak, hegyesek, hengeresek, hosszúságuk is hasonló a sziklevelekéhez.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, elágazó szárú, terpedt, szúrós, szürkészöld (néha piros csíkos) növény. A szár rövid sertés. Szálas, fonalas, hosszú lomblevelei húsosak, szúrósak. A levelek tövén két, hártyás, murváskodó levél ül. Zöldes virágai a levelek hónaljában egyesével-hármasával ülnek. A lepel az érett termést körülfogja, ormós, hártyás karéjai szétterülnek.

ELTERJEDÉSE. Elsősorban homokon és a laza löszös talajokon tömeges. Ősszel szárai a földből kiszakadnak, s elszáradt, nagy bokrait a szél messzire kergeti, termései elszóródnak. Parlagokon, utak mentén, töltéseken, tarlókon gyakoribb.

Setaria pumila (Poir.) R. Et Sch. (syn. Setaria glauca (L.) P. B; S. lutescens (Weigel) Hubb.) (fakó muhar) (98. ábra)

98. ábra - Setaria pumila (Poir) R. Et Sch. (fakó muhar) és Setaria viridis (L.) P. B. (zöldes muhar): a)S. pumila füzérkéje; b) szemtermés; c) levéllemezalap; d) virágos növény; e)S. viridis bugaága; f) szemtermése; g) levéllemezalap; h) csíranövény; i) bugaserte

kepek/098.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A pelyvás szem széles ovális vagy elliptikus, 2,8–3 mm, hegyes végű, élesen féldomború, közel azonos méretű az E. crus-galli termésével. Az alsó és a középső (háti) pelyva a toklász hosszának csak mintegy a fele, a legfelső (hasi) pelyva majdnem akkora, mint a toklászos szem, így a pelyva csak kis részben takarja a toklászos szemet. A toklászok sűrűn, élesen és egyenletesen harántráncosak, a háti toklász erősen domború, gyengén és tompán ormós, sárga, zöldessárga vagy szürkésbarna. A hasi toklász sík.

CSÍRANÖVÉNY. Tavasztól csírázik. A levéllemez középső ere fehér, néha pirosas, alul a szár és a levél találkozásánál hosszú szőrökből álló koszorú található. A csíranövény felálló, lapos szárú, mely alul pirosodó. A levél hüvelye kopasz, felül zártabb, mint a kakaslábfű levélhüvelye.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes, magas termetű, bokros, felálló szárú növény. Szára lapos, az alsó levelek hüvelye lehet pirosló. Szálas levelei alsó részén pillás szőrök találhatók, a nyelvecske helyén hosszú szőrökből álló csomó van. A buga hengeres, tömött, a tengely nem tűnik elő. A gallérserték vöröslők, lefelé simítva érdesek. A buga oldalágai egyfüzérkéjűek. A toklászok sűrűn, egyenletesen harántráncosak.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban mindenütt, mindenféle talajon megterem. Legjobban a homokos és vályogtalajokon érzi magát, a kötött réti agyagtalajokon ritkább. Általában együtt fordul elő a két muharfaj, de a savanyú talajokon a S. pumila, meszes talajokon a zöld muhar (Setaria viridis (L.) P. B.) uralkodik. A közömbös kémhatású talajokon vegyesen fordulnak elő. Ha a talaj művelése megszűnik, rövid idő alatt a többi növény kiszorítja. Csírázásához a nedvességen és melegen kívül fény is szükséges. Kapásokban, tarlón, kertekben és ültetvényekben egyaránt gyakori, a kalászosokban csak a vetéshibás foltokon jelenik meg.

Setaria verticillata (L.) P. B. (ragadós muhar) (99. ábra)

99. ábra - Setaria verticillata (L.) P. B. (ragadós muhar): a) füzérke; b) szemtermés; c) csíranövény; d) levéllemezalap; e) bugaserte; f) virágos növény

kepek/099.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Nagyon hasonlít a S. viridis termésére, attól csak a bugaserték segítségével lehet megkülönböztetni, ennek fogai ugyanis lefelé néznek. A termés valamivel nagyobb és szélesebb, toklászának recézettsége finomabb, a harántsorok kifejezettebbek.

CSÍRANÖVÉNY. Hasonló, mint a S. viridis csíranövénye, de a levélhüvely kopasz és fényes, nem vörösödő, ritkán érdes, hengeres. A levéllemez kopasz, olykor nagyon szórtan serteszőrös, a színén érdes, a fonákán sima vagy kissé hullámos.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, hosszú, érdes, széles levelű növény. A buga alatti szárrész is érdes. A levélhüvely kopasz, a nyelvecske helyén szőrkoszorú van. A buga szaggatott, a virágzati tengely látszik, a füzérkék látszólag örvösen állnak. A gallérserte zöld, rajta a fogak lefelé állnak, felfelé simítva tehát érdes. Fogai segítségével annyira megragad a ruházatban, az állatok szőrében, hogy a virágzatot csak darabokban lehet leszedni.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban megterem, de jelentősége viszonylag kicsi, mert bár terjed a szántóföldeken is, inkább az ültetvényekben és a kertekben gyakori, főleg trágyázott helyeken.

Setaria viridis (L.) P. B. (zöldes muhar v. zöld muhar) (98. ábra)

ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Pelyvás termése elliptikus, 2,2–2,5 mm hosszú, hegyes csúcsú, lapított féldomború. A pelyvák hártyásak, hosszeresek, fehéresek vagy sárgásfehérek, a szemtermést takarják. A legalsó pelyva a szem hosszának csak fele. A háti toklász domború, finoman recézett, pontozott. A hasi toklásznak csak a középső, szabad mezője recézett, pontozott, szélei ellenben, melyeket a háti pelyva behajló szélei takarnak, simák és fényesek. A toklászok fehéres- vagy zöldessárgák, barnák vagy barna foltosak.

CSÍRANÖVÉNY. Az első levél hosszúkás, 10 mm hosszú és 2,5–3 mm széles, világos és fénylő zöld, sok hosszanti érrel, vöröses levélhüvellyel. Nyelvecskéje nincs, a levél kopasz. A második levél hosszabb és keskenyebb. A sziklevélhüvely vöröses. A csíranövény szára a S. pumilától és az Echinochloa crus-gallitól eltérően hengeres, viszonylag rövid, így zömök növény benyomását kelti, s rendkívül korán bokrosodik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, hengeres szárú, alul lekönyöklő, korán bokrosodó növény. A levéllemez tövén nincsenek hosszú, pillás szőrök. A buga hengeres, felfelé keskenyedő, tengelye, főleg éretten meghajlott. Gallérsertéi zöldek vagy ibolyásak. A termés éretten kihull.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban elterjedt, de csak a meszes talajokon tömeges, bár ott is lehet vegyesen a S. pumila fajjal. A száraz körülményeket jobban bírja, így olyankor ott is tömeges, ahol nedves körülmények között a S. pumila a domináns.

Solanum nigrum L. (fekete csucsor v. fekete ebszőlő) (100. ábra)

100. ábra - Solanum nigrum L. (fekete csucsor): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/100.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Gömbölyű bogyótermése fekete vagy feketészöld. Magja ferdén, szabálytalanul ovális, erősen összenyomott, sárga vagy barnássárga, igen finom pontozással, recehálózattal, mely nem, vagy csak igen gyengén csillog.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész violaszínű, apró mirigyszőrökkel sűrűn borított. A sziklevelek széles lándzsásak, csúcsukon kihegyezettek, a nyél hosszú és mirigyszőrös. Az első levél rövid, széles tojásdad alakú, ép szélű, hegyes csúcsú, alapjánál kissé szív alakú. Az összes levél és levélnyél sűrűn mirigyszőrös. A sziklevelek, főleg fiatalon, szennyes lila színűek a fonákon, de a levelek is kissé kékesek, főleg az erek mentén.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló szárú, közepes termetű, szőrös növény. Levelei tojásdad alakúak, hegyesek, hirtelen nyélbe keskenyednek, kanyargós élűek, fogasak vagy épek, igen változó formájúak. Virágai fehérek, a bibeszál egyenes.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul, de főleg a korhadó szerves anyagokban gazdag talajokon. Tömeges előfordulása magas tápanyagszintet jelez, ahol további trágyázás nem szükséges. Meleg- és napfényigényes növény, ezért magvai csak későn indulnak csírázásnak a talaj felmelegedésekor.

Sonchus asper (L.) Hill. (szúrós csorbóka) (101. és 103.ábra)

101. ábra - Sonchus asper (L.) Hill. (szúrós csorbóka): a) termés; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/101.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A kaszat lapos, szegélye majdnem szárnyas, a bordák között sima. Színe barna, bóbitája olyan, mint az előbbieké.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész rövid, felső részén fénylő sárgás. A sziklevelek rövid elliptikusak, majdnem kerekdedek, csúcsukon lekerekítettek, rövid nyelűek. Az első levél fordított tojásdad alakú, csúcsán szélesen lekerekített, alapjánál a viszonylag hosszú nyélbe hirtelen keskenyedik el. A levél elmosódottan szögletes, felül és a szélein apró bibircsekkel borított. A második levél hasonló, fokozatosan nyélbe keskenyedik, szélén határozottabban fogazott. A későbbi leveleken a levél széle kicsípett fogas, töviskés.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, a szelíd csorbókához (Sonchus oleraceus L.) hasonlító, kopasz vagy felül kissé gyapjas növény. Levelei épek vagy karéjosak, az alsók visszás tojásdad alakúak, tompák, egyenlőtlenül fogasak, nyélre futók. A felső levelek lekerekített, szíves vállal szárölelők, hegyesek. A levelek merevek, üvegszerűek. Virágai sárga színűek.

ELTERJEDÉSE. A szelíd csorbókával együtt gyakori, azzal együtt él, mindenütt előfordul.

Sonchus oleraceus L. (szelíd csorbóka) (102. és 103.ábra)

102. ábra - Sonchus oleraceus L. (szelíd csorbóka): a) termés; b) termés a repítőkészülékkel; c) fiatal és idősebb csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/102.png


103. ábra - Sonchus összefoglaló: A)S. arvensis;B)S. oleraceus;C)S. asper;a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) virág; d) a levélalak, illetve a levélváll alakulása

kepek/103.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A kaszat visszás lándzsás, sárgásbarna, 3 mm hosszú lapjain három hosszanti borda található. Kaszattermésének felülete a bordák között keresztbibircses, ami a termésnek gyenge fényt ad. A bóbita mintegy háromszor olyan hosszú, mint a kaszat, és fehér, puha, könnyen lehulló szőrökből áll.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész gyakran kékesvöröses, fénytelen. A sziklevelek oválisak vagy megnyúlt fordított tojásdadok, a nyél rövid, széles, szürkészöld. Az első levél kerekded, fordított tojás alakú, lekerekített csúcsú, a szélein elmosódottan szögletes, a szögletek csúcsán apró, ritkás tövises szálkákkal. Alul a levél hirtelen ék alakban keskenyedik el a hosszú (20–30 mm) nyélbe. A második levél hasonló, de nagyobb, a szélein szálkásan fogazott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, csöves, vastag szárú, ágas, kopasz növény, mely tejnedvet tartalmaz. Alsó levelei szárnyas nyelűek, épek vagy szeldeltek, tompa csúcsúak, fogasak. Szárlevelei nyilas vállal szárölelők, a levelek végső szelete dárda vagy háromszög alakú. A levél állománya viszonylag puha. Sárga virágú fészkei álernyőben állnak.

ELTERJEDÉSE. Nálunk az egyik legközönségesebb nyárutói gyomnövény, csak a talaj felmelegedése után csírázik. Minden talajon előfordul, de a laza, száraz homokon csak szálanként található meg.

Stachys annua L. (tarlóvirág v. tarló tisztesfű) (104. ábra)

104. ábra - Stachys annua L. (tarlóvirág): a) résztermés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/104.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Termése a csésze alján négyesével ülő makkocska. A makkocska széles elliptikus vagy lapított tojásdad alakú, sötétbarna, sötétszürke vagy fekete, a felszíne igen aprón, finoman pontozott.

CSÍRANÖVÉNY. A szik alatti szárrész húsos, hengeres, apró mirigyszőrökkel borított. A sziklevelek kerekdedek vagy kerek elliptikusak, nyelesek, a lemez kissé nyélbe keskenyedik, apró mirigyszőrök borítják. Az első levelek oválisak, a csúcsukon tompák, a széleiken fogazottak. A leveleken rövid mirigyszőrök és hosszabb, egyszerű szőrök találhatók. A levelek erezete felül kissé bemélyedt, alul kissé kidomborodó.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, ágas, közepes termetű, kopasz vagy pelyhes növény. Alsó levelei hosszúkás tojásdadok, ékvállúak, csipkés fűrészesek. A virágörvekben kevés a virág, az előlevélkék szálasak vagy fonalasak, aprók. A virág fehér vagy sárgásfehér, alsó ajka bíbor pettyes.

ELTERJEDÉSE. Mészkedvelő, a laza homoktalajok és az egészen savanyú talajok kivételével mindenütt elterjedt, de a kötöttebb és meszes talajokat kedveli. Melegigényes, ezért viszonylag későn csírázik.

Minden kultúrában előfordul, de a tarlók jellemző növénye volt.

Tragus racemosus (L.) All. (tövisperje) (105. ábra)

105. ábra - Tragus racemosus (L.) All. (tövisperje): a) kalászka; b) levéllemezalap; c) virágos növény

kepek/105.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A rendszerint több, egyvirágú füzérkét közös tengely tartja össze. Mindegyik virágot, illetve szemet tüskés, kemény pelyvalevél zár körül. A pelyvás szem 4–5 mm hosszú, színe sárgásbarna, néha ibolyaszínű. A felső pelyva héterű, az ereken 1 mm-es horgas tüskék találhatók. Az alsó pelyvalevél apró, áttetsző hártyás. A szem széles tojásdad alakú, kissé lapított.

CSÍRANÖVÉNY. Az első és második levél rövid, 6–10 mm hosszú, 1–2 mm széles, a leveleken a főér nem feltűnő. A levelek sárgás, porcos szélein kisebb vagy nagyobb, a levél csúcsa felé görbülő szőrök találhatók. A levél alapján és a levélhüvely szélén hosszabbak a szőrök. A későbbi levelek keskeny lándzsa alakúak, közepük a legszélesebb, csúcsuk és alapjuk felé fokozatosan keskenyednek el. A fülecske hiányzik. A levelek sűrűn erezettek, az erek erősen kidomborodnak, az ereken igen apró serteszőrök állnak, melyek az első leveleken valamivel nagyobbak, melyektől a levél kissé érdes. A hártyás nyelvecske apró, fogazott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, alacsony, lekönyöklő szárú, legyökerező, bokros növény. Levéllemezei rövidek, hegyesek, szélükön pillásak. A levél nyelvecskéje rövid, pillás. A buga füzéres, ibolyás, a füzérkék apró nyelűek, a füzérke egy-két virágú. A felső pelyva bőrszerű, kemény, hátán merev, horgas tüskéjű, az alsó pelyva elsatnyult. A kalásztengely horgas sertéjű.

ELTERJEDÉSE. Adventív növény, elsősorban a Duna–Tisza közén gyakori, másutt ritkább. A meleg, trópusi és szubtrópusi területek gyomnövénye volt, így érthető, hogy a száraz, meleg, meszes területeken él meg. A homokpusztákon, bolygatott területeken, utak mentén, kertekben, homoki szőlőkben terem, horgas termése terjedését nagyban elősegíti.

Tribulus terrestris L. (királydinnye) (106. ábra)

106. ábra - Tribulus terrestris L. (királydinnye): a) virág; b) termés felülnézetben; c) termés oldalnézetben; d) résztermés; e) mag; f) csíranövény felülnézetben; g) csíranövény; h) virágos növény

kepek/106.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A termés öt résztermésre esik szét, s mindegyiken két nagyobb és két kisebb tövis található. A résztermés a tövisek nélkül 5–7 mm, sárgás világosbarna, a felszíne lehet pelyhes, molyhos vagy bibircses tüskés.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész sűrű, elálló szőrökkel borított. A sziklevelek hosszúkás tojásdadok, hosszuk 9–15 mm, szélességük 3–5 mm, végig egyforma szélesek. A sziklevelek csúcsukon kicsípettek, alapjuknál lekerekítettek, a levélnyél 7–10 mm, halvány fehéres, különbözik a zöld sziklevelektől. A sziklevelek szőrösek, kissé húsosak, alul fehéresek. Az első levelek szórtan állnak, a levelek párosan szárnyasan összetettek, a 3–6 pár levélke hosszúkás lándzsás, a középső levélkék a legnagyobbak. Az összes levélke szőrös, az alapjainál egyenlőtlen oldalú.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, ágas szárú, a földön heverő, merev szőröktől borzas növény. Levelei párosan, szárnyasan összetettek, az 5–8 pár levélke tojásdad, ± ülő. A virágok sárgák, magánosak, a csésze szálas lándzsás, a szirom visszás tojásdad.

ELTERJEDÉSE. Kifejezetten nagy melegigényű faj, ezért a laza futóhomokon és a széles sorközű kultúrákban volt gyakori. Szúrós termései zavarják a munkákat. Újabban napsütéses, csupasz talajok felületén, vasutak mentén, pályaudvarokon is megfigyelték terjedését.

Urtica urens L. (apró v. kis csalán) (107. ábra)

107. ábra - Urtica urens L. (apró csalán): a) termés; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/107.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A makkocska termés 1,8–2 mm, széles, hegyes tojásdad alakú, erősen lapított, éles szélű, szegélyezett. Egyik oldala enyhén domború, ormós. Alul szívesen bemélyedt. Színe sárga vagy sárgásszürke, sima, gyengén fényes, enyhén pontozott.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész halványzöld. A sziklevelek 2,5–3 mm hosszúak, széles tojásdad vagy enyhén szív alakúak, a csúcsukon apró kicsípéssel. A sziklevél alapjánál gyorsan keskenyedik a hosszú, 3–5 mm-es nyélbe. A nyél és a lemez apró, fehér szőrökkel borított. A sziklevél erezete kivehető. Az első levelek átellenesek, széles tojásdad alakúak, az alapjuknál lekerekítettek vagy ékvállúak. A levelek a széleiken fűrészfogasak, csúcsuk hegyes. Az összes levél serteszőrös, a serteszőrök között ún. csalánszőrök vannak, melyek fehéres zöldes bibircseken ülnek. A levelek erezete kifejezett, az oldalsó erek ívesen hajlanak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, felálló, négyélű szárú, kis-közepes termetű, mindenütt csalánszőrös növény. Keresztben átellenes levelei tojásdadok vagy elliptikusak, nyelesek, durván fűrészfogasak. Egylaki. Apró, zöld leplű virágai levélhónalji vegyes füzérekben fejlődnek.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt közönséges az emberi települések körül, elsősorban a nitrogénben gazdag kertekben, trágyadombok körül, utcákon, árkokban. Elsősorban az elhanyagolt, műveletlen kertekben, ültetvényekben fordul elő nagyobb tömegben, de a rendszeres talajművelést nem bírja.

Xanthium italicum Mor. (olasz szerbtövis) (108. ábra)

108. ábra - Xanthium italicum Mor. (olasz szerbtövis) és Xanthium strumarium L. (bojtorján szerbtövis): a)X. strumarium résztermése; b) csíranövény; c) kifejlett növény; d) a X. italicum kettős kaszat-terméságazata, csúcsán két kampószerűen görbült tövissel (szarvval); e) a kettős kaszatterméságazat szerkezete

kepek/108.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A termés nagy (22–26 mm), sárgásbarna színű. A termés két csőre egyenes, szétálló (ezt a legtöbb könyvben ívesen összegörbültnek írják le és a rajzokon is ez szerepel, holott ez a terméstípus a Xanthium saccharatum Wallr. hibrid fajra [X. italicum x X. strumarium] jellemző, melynek termései valamivel nagyobbak, barnásvörösek, s a termés töviseinek töve ± összeér). A termés tövisei horgasak, ritkábban állnak, tövük nem ér össze.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész hosszú és vastag, rendszerint vöröses elszíneződésű. A sziklevelek nagyok, húsosak, hosszúkás alakúak, csúcsukon tompák, alul az alappal összenőtt nyélbe keskenyednek. A sziklevélen a főér mellett a két hosszanti oldalér is jól látszik, melyek nem ágaznak el. Az első levelek átellenesek, rövid nyelűek, keskenyedő tojásdad alakúak, csúcsuk tompa vagy hegyesedő, válluk lekerekített, a levél széle egyenlőtlenül aprón fogas vagy hullámos. A leveleken, főleg az élükön, apró szőrök találhatók. A következő levelek szórt állásúak, erősebben fogazottak, a fonákon szőrösebbek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, magas, elágazó szárú, erőteljes, érdes, bibircses növény. Szára sárgászöld, a már említett X. saccharatum szára pirosló. A levelek tojásdadok, hosszú nyelűek, ékvállúak, egyenlőtlenül három- esetenként ötkaréjosak, szélükön fűrészes fogasak.

ELTERJEDÉSE. Nálunk megtelepedett, s terjedőben van az Alföldön a nagy folyók árterein. Az utóbbi évtizedben a szántóföldeken is teret hódított, elsősorban a napraforgó- és kukoricakultúrákban. Legnagyobb állományait a tápanyagban gazdag iszapos agyag- vagy hordaléktalajokon képezte.

Xanthium spinosum L. (szúrós szerbtövis) (109. ábra)

109. ábra - Xanthium spinosum L. (szúrós szerbtövis): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/109.png


ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. Kétvirágú fészekből fejlődött a termés, mely a levelek hónaljában magánosan áll. A két kaszatot a fészekpikkelyek körülnövik, magukba zárják. Az ikerkaszat 10–12 mm hosszú, 5–6 mm széles, tojás alakú, csúcsán két egyenes, hegyes szarvat visel. Színe sárgás vagy vörösbarna, felületén horgas tüskékkel borított. A horgas tüskék között rövid, bodros szőrök találhatók.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész megvastagodott, húsos. A sziklevelek 20–25 mm hosszúak, 5–6 mm szélesek, szálas lándzsás alakúak, csúcsuk tompa vagy lekerekített, rövid nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesek, háromszög tojásdad alakúak, a csúcsukon hegyesedők, a szélük gyengén hullámos, alapjuknál egy-két tompa foggal. A későbbi levelek nagyobbak, alakjuk hasonló az előzőekéhez, de mélyen hasadtak, osztottak, néhol csak karéjosak, a csúcsi szelet megnyúlt, hosszú. A növény apró, fehéres szőrökkel borított.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű, felálló, ágas szárú, szúrós növény. Levelei hosszúkás tojásdad kerületűek, mélyen, hármasan hasadtak, osztottak. A középső karéj hosszabb. A levél a fonákon molyhos, válla ék alakú. A levélnyelek tövén hármas, 2–3 cm-es sárga tövisek vannak. A gömbölyű, porzós fészkek az ágak csúcsán, a termős fészkek a levelek hónaljában ülnek.

ELTERJEDÉSE. Adventív növény, Dél-Amerikából hurcolták be. A nedves, meleg talajokon érzi jól magát, de előfordul száraz, laza talajokon is, a nyílt, árnyékmentes területeken. Mivel a sűrű növényállományt nem viseli el, így elsősorban legelőkön, parlagokon, utak mentén, ártereken fordul elő. Az állatok nem legelik le, még a körülötte lévő füvet is otthagyják. Ha elszaporodik, a legelőt teljesen használhatatlanná teheti.

Xanthium strumarium L. (bojtorján szerbtövis) (108. ábra)

ÉLETFORMA: T4

TERMÉS. A X. spinosumhoz hasonló a termése, de annál nagyobb, 14–19 mm hosszú, széles tojásdad alakú, a közepén a legszélesebb. A termés csúcsán lévő két szarv egyenes, szétálló. A termésen a tüskék ritkábban állnak, a tüskék köze nemezszerűen, sűrűn molyhos és mirigyes, a tüskék horgasak, de nem hajlanak hátra. Színe barna, szürkésbarna.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész megvastagodott, húsos, vöröslő. A sziklevelek hosszúkás lándzsásak, 25–40 mm hosszúak, 7–12 mm szélesek, húsosak, csúcsukon tompák, a levélalappal összenőtt nyélbe keskenyednek.

Az első levelek átellenesek, tojásdad alakúak, csúcsuk hegyesedő, alapjuknál kissé szívesek, hosszú nyelűek. A levéllemez a szélein egyenlőtlenül, aprón fűrészfogas, néha csak hullámos. A leveleket apró, sűrűn álló szőrök borítják, alul a szőrözet kifejezettebb. A következő levelek szórtan állnak, hasonlóak az elsőkhöz, alul sűrűbben molyhosak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Egyéves, közepes termetű vagy magas, felálló, elágazó szárú, szőrös növény.

Levelei nyelesek, tojásdadok, szíves vállúak, gyengén három-ötkaréjúak, a fonák nem molyhos. A levél széle egyenlőtlenül fűrészfogas. A kétvirágú termős fészkek a levelek hónaljában ülnek.

ELTERJEDÉSE. Feltehetően mediterrán területről származik, az országban mindenütt elterjedt, közönséges gyom. A nitrogénben gazdag, jó vízgazdálkodású talajok növénye. Parlagokon, legelőkön, utak mentén fordul elő, de a napraforgó- és kukoricavetésekben is terjed.

Száraz körülmények között is szívós, s ha egyszer kicsírázott, csak pár centiméteresre nő meg, majd az aszályt átvészelve virágzik és termést érlel.

Kétévesek (Hemitherophyta, HT)

Daucus carota L. (vadmurok) (110. ábra)

110. ábra - Daucus carota L. (vadmurok): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/110.png


ÉLETFORMA: HT v. T4

TERMÉS. Ikerkaszat terméseit horgas csúcsú tüskék borítják. A három főbordát rövid serték borítják. Termése sárgásszürke vagy barna, a termesztett sárgarépától megkülönböztetni nehezen lehet.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek szálasak, hosszúak (15–25 mm), alul fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek. Az első levél hármasan szeldelt, levélkéi is szárnyasan osztottak, a szeletek hegyesek, keskeny lándzsásak.

A levélnyél hosszú, 20–25 mm, rövid, merev, elálló szőrök borítják, a lemezen ritkás, apró, merev szőrök találhatók.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Két- vagy egyéves, barázdált, alul borzas szárú növény. Levelei többszörösen szeldeltek. Gallérlevelei nagyok, szárnyasan szeldeltek, a gallérka is gyakran szeldelt. Az ernyő sugarai különböző hosszúak, virágzás előtt és után gömbösen összehajlók. Az ernyő virágai fehérek, de az ernyő közepén a virág nagyobb és bíborszínű.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt közönséges, az utak mentén, nem művelt területeken gyakran tömeges. A száraz, meleg, köves, törmelék-, agyag-, lösz-, kavics-, homoktalajokat kedveli. Formagazdag növény, sok helyi változattal.

Talajban telelő évelők (Geophyta, G)

Tarackos, rizómás fajok (G1)

Achillea millefolium L. (közönséges cickafark) (111. ábra)

111. ábra - Achillea millefolium L. (közönséges cickafark): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/111.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. Kaszattermése 1,4–2 mm hosszú, lapos, gyengén ék alakú, a kaszat üres csúcsa és a szegélye fehéres, selymes fényű. A szegély a csúcs felé ívelt, kissé bemélyedt és fogban végződik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek kicsik, majdnem kerekded vagy széles tojásdad alakúak, ülők. Az első levelek hosszúkásak, lándzsásak, hosszan nyélbe keskenyednek, oldalt egy-két pár foggal, a csúcsi fog nagyobb. A levelek mindkét oldalon szórt, rövid szőröktől molyhosak, széleiken pillásak. A harmadik, negyedik levél szintén átellenesen áll, körvonalai hosszúkás lándzsásak, szárnyasan szeldeltek, a szeletek fogakat viselnek, s erősebben molyhosak. A későbbi levelek két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, a levélszeletek hegyesek, tojásdadok, lándzsásak vagy ár alakúak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepes termetű, tarackos, felül elágazó szárú, gyengén gyapjas, szőrös növény. A középső szárlevelei hosszúkás lándzsás kerületűek, két-háromszorosan szeldeltek. Virágai apró fészkekben, sátorvirágzatban állnak a szár csúcsán. A fészekörv 3–4 mm hosszú, 2–3 mm széles. Sugárvirágai fehérek, néha rózsaszínűek.

ELTERJEDÉSE. A Dunántúlon és az Északi-középhegységben gyakori, másutt szórványosabb előfordulású. A mezei cickafark (Achillea collina (L.) Becker) közönséges az egész országban, Ujvárosi e két fajt összevontan tárgyalta. A különbség a két faj között csekély, az A. collina levele csak 1–2 cm széles, cimpái jobban összeborulók, merevebbek.

Gyomként csak a pillangósokban és a gyepekben lehet káros, egyébként fűszer- és gyógynövénynek számít.

Aegopodium podagraria L. (podagrafű v. baktopp) (112. ábra)

112. ábra - Aegopodium podagraria L. (podagrafű): a) termés; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/112.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A részterméske háti bordái között nincsenek mellékbordák. A termés hasonlít a köménymagra, de nincs fűszerillata. Köményfűnek is nevezik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek keskeny szálasak, a csúcsukon hegyesek, alul fokozatosan nyélbe keskenyednek, a nyéllel együtt 10–12 mm hosszúak, szélességük 1,5 mm. Az első levelek szórtak. Az első levél hármasan tagolt, mélyen szeldelt, a levélkék fordított tojásdad alakúak, a csúcsuk felé fűrészfogasak, a legfelső fog a legnagyobb. A második levél az elsőhöz hasonló.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Vastag, elágazó, ferde gyökértörzsű, tarackokkal szaporodó növény. Gyökértörzsének töredékei is gyorsan kihajtanak, szinte kipusztíthatatlan. Szára magas, felül ágas, üreges, barázdált. Alsó levelei háromszorosan hármasan összetettek, a levélszeletek kerekded vagy tojásdad alakúak, szélük fűrészfogas. A felső levelek hármasak, a levélszeletek keskeny lándzsásak, hosszúkásak, élesen, majdnem szálkásan hegyesek. A levelek fonáka legalább az ereken rövid szőrös. A virágzatban a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak, az összetett ernyő nagy, mintegy 15 sugarú, sokvirágú, fehér.

ELTERJEDÉSE. Nyirkos és sziklás erdőkben, ligetekben, de a gyertyános égerligetekben is jellemző. A Középhegységben és a Dunántúlon gyakori. Szereti a termékeny, nitrogénben dús, árnyas termőhelyeket.

Agropyron repens (L.) P.B. (syn: Elymus repens (L.) Gould.) (közönséges tarackbúza) (113. ábra)

113. ábra - Agropyron repens (L.) P.B. (közönséges tarackbúza): a)A. repens füzérke; b)Lolium perenne füzérke; c)A. repens pelyvalevél; d) szemtermés; e) levéllemezalap; f) csíranövény; g) kifejlett növény

kepek/113.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A toklászos szem 8–10 mm hosszú, keskeny lándzsás, rövid szálkahegyű vagy szálkátlan. A háti toklász 5–7 erű, a középső ér erősebb. A hasi toklász kisebb, enyhén csatornás, hegyes, gerince pillás szőrökkel fedett. A szem a hasi toklászhoz nőtt, 5–7 mm, hosszúkás lándzsás.

CSÍRANÖVÉNY. Csírázáskor az első levél keskeny szálas, 60–80 mm hosszú, 0,5–0,8 mm széles, sötétzöld, mindkét oldalán és az élein elszórtan szőrözött, melyek a lemez szélein jelentősebbek. A levél hüvelye 15–20 mm hosszú, vöröses kékes. A második és a harmadik levél az elsőhöz hasonló, melyek kezdetben rövidebbek és keskenyebbek, később nagyobbak lesznek az első levélnél. A levelek nyelvecskéje nagyon rövid, fehéres, hártyás, felül behasogatott. A levelek hüvelye apró, sűrű, elálló szőrökkel borított. A levéllemezeken a középső ér jelentősebb, a két pár oldalér vékonyabb. A koleoptil 15–20 mm, vöröses kékes, kopasz.

A tavaszi fiatal növények többnyire a tarackból hajtanak. A levél lemeze igen finoman bordázott, általában kopasz, csavarodó és szétterülő. A levél hüvelye pillás, gyakran erőteljesen szőrözött. A levéllemez az alapjánál világosabb, fehéres színű, rajta jelentős görbült, karomszerű nyúlvány (fülecske) található.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tarackos, élénkzöld, középmagas növény. A levélhüvely fiatalon szőrös, később kopasz, sima, a lemez kékeszöld. A levéllemez fülecskéje vékony, hullámos. A füzér hosszú, a füzérkék a tengely csomóin egyesével ülnek, a tengelyhez oldalukkal állnak. A pelyva 3–7 erű, hegyes.

ELTERJEDÉSE. Minden talajon elterjedt és igen veszélyes gyomnövény. Legkevésbé a laza, száraz homokot szereti. Szántókon, ültetvényekben a legelterjedtebb, a művelés abbahagyásakor igen gyorsan felszaporodik, a táblaszéleken, parlagokon, utak mentén gyakran uralkodó növény, s átterjed a művelt területre. Nem csak a termesztett növény, de a többi gyomnövény fejlődését is gátolja, néhány év után szinte tiszta Elymus repens L. Gould. állomány jön létre.

Aristolochia clematitis L. (közönséges farkasalma) (114. ábra)

114. ábra - Aristolochia clematitis L. (közönséges farkasalma): a) mag; b) termés; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/114.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. Termése dió nagyságú tok, mely hatrekeszű, s alulról nyílik fel hat kopáccsal. Magvai háromszögűek, laposak, világosbarnák, simák. A tokban vízszintesen állnak.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél a magban marad. Az első levélkék épek, keskeny lándzsásak. Az első valódi lomblevelek szíves tojásdad alakúak, a lomblevelekhez hasonlóak, hegyes csúcsúak, de szélesebbek, és a levelek válla csak szíves és nem mélyen szíves, mint a későbbi lombleveleké.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Tarackos, évelő, kopasz növény, felálló szárral. Levelei nagyok, háromszög tojásdad alakúak, mélyen szíves vállúak, tompa csúcsúak. Virágai három-ötösével a levelek hónaljában állnak, sárgák, forrt, egyajkú lepellel. Erős szagú, mérgező növény.

ELTERJEDÉSE. Nálunk mindenütt, főleg az Alföldön gyakori. Szőlőben, szántókon, utak mentén fordul elő. Nitrogénigényes, inkább mészkedvelő.

Calamagrostis epigeios (L.) Roth. (siskanád v. siskanádtippan) (115. ábra)

115. ábra - Calamagrostis epigeios (L.) Roth (siskanádtippan): a) szemtermés; b) csíranövény; c) levéllemezalap; d) kifejlett növény

kepek/115.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A toklászos szem 2,6–3,2 mm hosszú, szálas lándzsás, hegyes. A háti toklász áttetsző, fehéres hártyás, erek nem vehetők ki. Alsó harmadából 4 mm-es egyenes vagy gyengén térdes, finom szálka ered. A toklász tövéből a toklásznál kétszerte hosszabb selymes, fehér szőrök erednek. A szem keskeny elliptikus, sárgásbarna.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, magas, tarackos, nádszerűen kemény növény. Levele széles, érdes, kékeszöld, sima vagy összegöngyölődött. A buga nagy, merev, felálló ágakkal, a kalászkák csomóban. Mindegyik füzérke nyeles, a füzérke tengelye a toklász tövében szőrös. A toklász hártyás, áttetsző, nem zöldes, szálas ár alakú, a pelyvánál kisebb. A szálka a toklász háta közepén ered.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban közönséges. Erdőkben, irtásokon, folyók partján, feltört területeken, parlagokon, ültetvényekben fordul elő, főleg száraz vagy nedvesebb homoktalajokon. A talajt mélyen kiszárítja, és meggátolja a feltörés előtti vegetáció kialakulását.

Calystegia sepium (L.) R. Br. (sövényszulák) (116. ábra)

116. ábra - Calystegia sepium (L.) R. Br. (sövényszulák): a) mag; b) csíranövény; c) virágos növény

kepek/116.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. Kerekded toktermése egyrekeszű, vagy csak az alján kétrekeszű, három-négy magvú. A mag szabálytalan tojás alakú, háromoldalú, fénytelen, sötétbarna színű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles oválisak, lekerekítettek, majdnem trapéz alakúak, a felső részükön kissé hullámosak vagy kicsípettek, hosszú nyelűek. A sziklevél erősen erezett, alulról ujjasan ágaznak el a főerek, melyek később újból elágazva összefüggő hálózatot alkotnak. Az első levelek szív alakúak, kopaszak, válluk szíves, a nyéltől öt főér indul. A sziklevelek hónaljában korán megjelennek az oldalágak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. A folyondár szulákhoz hasonló. Lomblevelei nagyobbak, mélyen szíves vállúak (nem fülesek), tojásdadok, kopaszok. A virágok a levelek hónaljában, egyesével ülnek a leveleknél hosszabb kocsányokon. A csészét két nagy széles, tojásdad, kihegyesedő előlevél takarja, a csésze öt lándzsás cimpájú. A fehér párta 3,5–6 cm hosszú.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban gyakori, de főleg a nedvesebb termőhelyeken fordul elő.

Carex acutiformis Ehrh. (mocsári sás) (117. ábra)

117. ábra - Carex összefoglaló. A)Carex vulpina L. (róka sás); B)Carex pilosa Scop. (bükkös sás); C)Carex hirta L. (borzas sás); D)Carex acutiformis Ehrh. (mocsári sás); a) makktermés; b) tömlő (szütyő); c) pelyva; d) levéllemez-levélhüvely; e) levéllemez keresztmetszet; f) szárkeresztmetszet; g) csíranövény; h) virágzat

kepek/117.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A tömlő 2,5–4 mm, fakó színű, fénytelen, bőrnemű, erős erű, hosszúkás tojásdad alakú, összenyomott, háromoldalú. Rövid, kétfogú csőrű, kopasz. Az apró termés háromélű.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepes vagy magas termetű, hosszú tarackos, szürkészöld növény. Szára háromszögletű, éles, mereven felálló, érdes. Tőlevélhüvelyei világosbarnák, pirosasbarnák, élük szétfoszló. A levéllemez kékeszöld, 5–10 mm széles, hosszan kihegyezett, a szélén visszagöngyölt. Az alsó és középső 2–6 hengeres füzér termős, ülő vagy nyeles. A 2–6 porzós füzér a szár csúcsán áll. A murvalevelek szélesek, hüvely nélküliek. A porzós füzérke pelyvái feketésbarnák, a termő füzérkéken vörösbarnák.

ELTERJEDÉSE. Mocsarakban, nedves réteken, szikeseken, ligetekben, láperdőkben, sásos égeresekben elterjedt.

Carex hirta L. (borzas sás) (117. ábra)

ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A tömlő ± szőrös, sárgászöld.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tarackos, felálló vagy felemelkedő szárú, közepes termetű növény. A szár háromoldalú, lekerekített élű. Az alsó levélhüvely barnás vagy vörösödő, a szárlevelek hüvelye szőrös. A levéllemezek 2–6 mm szélesek, többnyire sűrűn szőrösek, néha kopaszok. A levél erei között kiálló keresztbordácskák vannak. A szár csúcsán két-három porzós füzérke van, ezek vékonyak, hengeresek. A porzós füzérkék alatt 2–4 (6) termős füzérke található, melyek tojásdadok vagy rövid hengeresek. A pelyvalevelek barnásak, hosszú, zöld szálkába kihegyezettek, szőrösek.

ELTERJEDÉSE. Nedves helyeken mindenütt gyakori. Előfordul utak mentén, nedves árkokban, réteken, legelőkön, szikes területeken egyaránt. Gyakori rizsgyomnövény is.

Cynodon dactylon (L.) Pers. (csillagpázsit) (118. ábra)

118. ábra - Cynodon dactylon (L.) Pers. (csillagpázsit): a) szemtermés; b) levélemezalap; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/118.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A pelyvák éréskor a füzéren maradnak. A toklászos szem 1,8–2 mm hosszú, mindkét végén hegyes. A háti toklász csónak alakú, pergamenszerűen sima, gyenge fényű. A hasi toklász keskeny, lapos, csupán a keskeny hasi oldalt zárja le. A csupasz szem 1 mm hosszú, lapított, barna színű.

CSÍRANÖVÉNY. Csírázásakor az első levél fonalas, 10–12 mm hosszú, kezdetben világoszöld, később sötétzöld, a szélein és az ereken vékony sertékkel, nyelvecske nincs. A második és a harmadik levél az elsőhöz hasonlít, de hosszabbak, s az első időkben keskenyebbek, mint az első levél.

Egész évben csírázik, de elsősorban tarackjairól szaporodik. A kihajtott fiatal növény lapos, korán bokrosodó. A levéllemez rövid, finoman bordázott, a középér jelentős. A levél puha, kopasz, a színén gyenge szőrözöttség előfordulhat.

A levéllemez alapjánál nyúlvány, hártyás függelék nincs, helyén apró szőrökből jellegzetes koszorú található.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tarackos, a földön kúszó növény, csak a virágzat emelkedik fel. Levelei rövidek, hegyesek, kemények, a levélnyelvecske pillás szőrű. Virágzata füzéres ernyő, füzérkéi ibolyásak, a virágok aprók. A füzérkék oldalról összenyomottak, a füzér tengelyén, egyik oldalon egyesével állnak. Két pelyvája csónak alakú.

ELTERJEDÉSE. Tulajdonképpen nem szántóföldi gyom, hanem homokpuszták, legelők, kaszálók növénye. A száraz, szikár helyeken, déli lejtőkön, meszes homokon és löszös mezőségi talajokon gyomosít. A savanyú, hideg agyagtalajokat nem kedveli. Szántóföldön és az ültetvényekben szaporodhat fel, de rendszerint foltonként, táblarészenként veszélyes. Irtása nehéz. Teraszos területeken, könnyű homokon gátolja az eróziót. Bírja a taposást, így igénytelenebb gyepek erősítője lehet (pl. kocsifeljáró, vizesárok).

Equisetum arvense L. (mezei zsurló) (119. ábra)

119. ábra - Equisetum arvense L. (mezei zsurló): a) sporangiophora; b) sporangium; c) spóra; d) termőszárak; e) meddő szárak; f) tarackrendszer

kepek/119.png


ÉLETFORMA: G1

KIFEJLETT NÖVÉNY. Spórás szára sárgás vagy vörösesbarna, 20–30 cm magas, el nem ágazó, kora tavasszal jelenik meg. A meddő szár zöld, 10–30 cm magas, kovaszemcséktől érdes, 6–20 barázdás, örveiben 5–12 asszimiláló ág áll, melyek négyélűek. Apró levelei hüvelyszerűen nőttek össze, fogai hegyesek, félakkorák, mint a hüvely összenőtt része. Föld alatti tarackjai több emeletet képeznek.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban elterjedt, a nedves, savanyú homokos agyag- és homoktalajokon. Mérgező, illetve gyógynövény.

Lathyrus tuberosus L. (mogyorós lednek) (120. ábra)

120. ábra - Lathyrus tuberosus L. (mogyorós lednek): a) mag; b) csíranövény; c) kifejlett növény

kepek/120.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. Hüvelytermése 3–4 cm hosszú, sárgásbarna, hengeres, kopasz, a magvak tájékán dudoros. A mag széles ovális, világosbarna színű, felülete finoman ráncos.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei a magban maradnak, a mag a csíranövényen sokáig megtalálható. Az első és második levél csak pálhákból áll, szálas lándzsás, pikkelyszerű. A további levelek összetettek, egy pár valódi lemezük van, mely levélkepár a kifejlett levelekhez hasonlít, csak kisebb, ülő, fénytelen, sötétzöld, elliptikus, a csúcsi részében szélesebb. A két levélke között rövid, szálas, ár alakú szálka található.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő növény, vékony, hosszú tarackjain hosszúkás, feketésbarna gyökérgumók képződnek. Szára elágazó, szögletes, de nem szárnyas. Egy pár levélkéje van, ezek viszonylag nagyok, visszás tojásdadok vagy elliptikusak, a levélgerinc elágazó levélkekacsban végződik. Virága bíborpiros, a virágfürtben két vagy több virág van, a virágfürt kocsánya a 10 cm-es hosszúságot is meghaladhatja.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt közönséges, vetésekben, utak mentén, ültetvényekben, parlagokon. Mészkedvelő. A jó vízellátású réti agyagtalajokat kedveli. Melegigényes; árnyékos helyen gyakran nem jut el a virágzásig.

Parietaria officinalis L. (falgyom) (121. ábra)

121. ábra - Parietaria officinalis L. (falgyom): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/121.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A makkocska 1–2,5 mm, tojásdad alakú, kissé lapított, fekete, sima, fényes. A talpheg a tövéhez közel van, kissé oldalsó helyzetű. A makkocska a lepelbe zárva hull le.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek tojásdad alakúak, szőrösek, válluk és csúcsuk lekerekített, a sziklevelek feletti szárrész hosszú. Az első levelek keresztben átellenesen állnak, tojásdad alakúak, lekerekített, majdnem szíves vállúak, csúcsuk hegyes. A levelek épek, szőrösek, élük pillás.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, felálló szárú, közepes termetű növény. Szára általában nem ágazik el. Levelei nyelesek, az alsók hosszabbak, tojásdad vagy tojásdad lándzsás alakúak. A levélcsúcs hosszan kihegyezett, a levélváll ferde, nyélbe keskenyedő vagy ék alakú. A levelek ép szélűek, ritkásan szőrözöttek lehetnek, szórt állásúak, áttetszően pontozottak. A virágok a levelek hónaljában, gomolyokban állnak. A lepellevelek zöldek.

ELTERJEDÉSE. Elsősorban nedves ligeterdőkben, romos talajokon, hegyvidéki, sziklás erdőkben, kertekben, istállók körül, szemetes helyeken lehet tömeges.

Phragmites australis (Cav.) Trin. (syn. Phragmites communis Trin) (nád) (122. a, b ábra)

122a. ábra - Phragmites australis (Cav) Trin (nád): a) kalászka; b) levéllemez alap; c) buga; d) rizóma

kepek/122a.png


122b. ábra - A nád [Phragmites australis (Cav) Trin

kepek/122b.png


rizómarendszere A) vízi élőhelyen; B) háborítatlan szárazföldi élőhelyen ]

ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A szemtermés két toklásza eltérő hosszúságú. A háti toklász szálas lándzsás, 5–7 mm hosszú, puha szálkába vagy inkább csőrbe fut ki. A hasi toklász rövidebb. A szem hosszúkás, sárgás vagy vörösesbarna.

CSÍRANÖVÉNY. Csírázáskor az első levél szálas, 10 cm hosszú, 1,5 mm széles, szürkés sötétzöld színű, az erek között sok átlátszó zug található. A levelek hüvelye vöröses. A második levél is hasonló, de valamivel szélesebb. A hüvely és a levelek érdesek, nagyon apró, felálló szőrrel sűrűn borítottak, de előfordulnak egyes hosszabb szőrök is.

Magról való terjedése és szaporodása teljesen másodlagos jellegű, jelentőséggel nem bír, szántóföldjeinken elsősorban a rizómákról kihajtó egyedekkel találkozunk.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, rizómás, nagy termetű, a szántóföldeken általában 1–2 m magas, üreges, fásodó szárú növény. Merev levelei szélesek (1–3 cm), a fonákon kékeszöldek, szélük éles, a hüvely a nyelvecske és a fülecske helyén szőrökkel borított. A buga nagy, terebélyes, sötét vagy sárgásbarna füzérekkel. A pelyvák rövidebbek a hegyes toklászoknál. A szárazföldi és a vízi élőhelyen megtelepedő nád rizómarendszere alapvetően eltér egymástól.

ELTERJEDÉSE. Vizekben, mocsarakban és nedves helyeken az egész országban előfordul. Szántóföldeken való terjedése és veszélyessége miatt bekerült a 12 legveszélyesebb növény közé az ötéves felvételezési sorozat utolsó éveiben. Leggyakoribb a réti agyagtalajokon és a löszterületeken, ahol a talajvíz néha a felszínig is feljön. Szántóföldi területen ismert az ún. kúszó nád, melynek a talajból kihajtott szára elgörbül és a talaj felszínén, vízszintesen nő tovább, 10–15 (20) méteres hajtásokat képezve. Műveléssel feldarabolt hajtásai a terület további elfertőzésében és a növény terjedésében nagy szerepet játszanak.

Poa pratensis L. (réti perje) (123. ábra)

123. ábra - Poa pratensis L. (réti perje): a) termés; b) csíranövény; c) levéllemezalap; d) virágos hajtás

kepek/123.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A toklászos szem 2,2–3 mm, hosszúkás lándzsás, háromélű. A háti toklász élesen gerinces, csúcsán élesen behajlott, oldalai kissé domborúak. A hasi toklász csúcsa levágott, a fogacskák nem terjednek a toklász csúcsáig. A háti toklász tövén hosszú gyapjúszőrök vannak, a mellékerek kb. a közepükig aprón szőrösek, egyébként kopasz, sárgásbarna, sárgásszürke vagy szürke.

CSÍRANÖVÉNY. Az első levél 20–25 mm hosszú, szálas, 1 mm-nél keskenyebb, teljes hosszában majdnem egyforma szélességű, csak a csúcsánál keskenyedik el és hegyesedik ki. A lemezen három hosszanti ér van, s a lemez alsó felén és a szélén apró bibircsek ülnek. A második levél 40–50 mm hosszú, 1 mm széles, középső ere megvastagodott. A harmadik levél is a másodikhoz hasonló, de hosszabb és 1,5 mm széles, 5–7 hosszanti ér található rajta. A levelek hüvelye kopasz, lapított, barázdás, a nyelvecske kicsi, hártyás. A sziklevélhüvely 4–5 mm hosszú.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepes-magas termetű, sima, hengeres szárú, felül levéltelen növény. A karcsú perje (Poa angustifolia L.) esetében a tőlevelek levéllemeze összegöngyölt, szárlevelei vagy összegöngyöltek, vagy keskenyek. A levélhüvely kopasz, a felső jóval hosszabb, mint a levél. A nyelvecske rövid, levágott, a hüvely szélén lefut. A buga kevéssel hosszabb szélességénél, ágai vékonyak, elállók, érdesek. Alsó elágazása négy-öt. A toklásznak öt erős ere van, töve gyapjas, a hosszerek gyapjas szőrűek.

ELTERJEDÉSE. Az országban az egyik leggyakoribb és legelterjedtebb hasznos fűfaj. Előfordul a réteken, legelőkön, száraz erdőkben, hegyi réteken. Megtelepszik az összes nem túl nedves feltört területen, a P. angustifolia a homokon és a sziken is. Művelt területeken legfeljebb az évelő pillangósokban fordul elő, csapadékos vidéken a kalászosokban és azok tarlóján még megerősödhet.

Pteridium aquilinum (L.) Kuhn (saspáfrány) (124. ábra)

124. ábra - Pteridium aquilinum (L.) Kuhn (saspáfrány): a) többszörösen összetett levél; b) levélke; c) behajlott sporangiumos levélszél keresztmetszete; d) szár keresztmetszete; e) kúszó gyöktörzs hajtással

kepek/124.png


ÉLETFORMA: G1

KIFEJLETT NÖVÉNY. Virágtalan, nagy termetű páfrány, 60–220 cm magas. A kúszó gyöktörzs csúcsából évente egy nagy, két-háromszorosan szeldelt levelet fejleszt. A levél nyele hosszú, alul barna pikkelyszőrös, barázdált. Mérgező.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban előfordul, de a Középhegység középső részén csak szórványosan. Savanyú talajú száraz erdők, tölgyesek, nyíresek, cseresek humuszos talaján nő, a tisztások szélein. A vágásokon, erdőirtásokon, hegyi legelőkön tovább szaporodik. Káros, mert kiöli a hasznos növényeket, s emellett mérgező is.

Reynoutria japonica Houtt. (syn: Fallopia japonica Houtt. R.D.) (ártéri japán keserűfű v. japánkóró) (125. ábra)

125. ábra - Reynoutria japonica Houtt. (ártéri japán keserűfű): a) makk; b) lepelbe zárt makk; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/125.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A háromélű, pirosasbarna vagy fekete, fényes, 2,5 mm hosszú makktermést a lepellevél befedi, együtt 6–8 mm hosszúak. A külső lepellevelei szárnyasak, a szárnyak a kocsányra ráfutnak.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek nyelesek, tojásdad alakúak, csúcsuk felé keskenyedők, tompák. A főér jól látszik. Az első levél nyeles, lekerekített vagy szíves vállú, széles tojásdad alakú, a csúcsán hegyes. A levél erezete kifejezett. A későbbi levelek az elsőhöz hasonlítanak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tarackos, magas, erőteljes termetű, vastag, elágazó, pirosló szárú növény. Levelei nagyok, széles tojásdadok, hegyesek, válluk levágott, a nyél rövid. Zöldesfehér virágai levélhónalji bugában állnak. Agresszív, kivadult, terjedő növény.

ELTERJEDÉSE. Előbb dísznövényként ültették, ma sokfelé kivadulva terjed. Elsősorban utak mellett, bolygatott, szemetes területeken, parlagokon, földhányásokon képez sűrű, tömött, foltszerű állományokat. A hegyvidékeken és a Dunántúlon terjed, de megtalálható az Alföldön is.

Solidago gigantea Ait. (magas aranyvessző) (126. ábra)

126. ábra - Solidago gigantea Ait. (magas aranyvessző)

kepek/126.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A kaszat ék alakú, 1 mm hosszú, 0,2–0,3 mm széles, sárgásszürke.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek hosszúkás tojásdadok, lekerekített csúcsúak. Az első levél hosszúkás tojásdad, szélein elmosódó fogakkal. A levélnyél hosszú, a levéllemez kopasz.

KIFEJLETT NÖVÉNY. 50–250 cm magas, felálló szárú, dúsan leveles, alsó részében teljesen kopasz növény. Levelei lándzsásak, felső részükben fűrészfogasak, alul épszélűek. A virágok 5–6 mm hosszú fészkekben ülnek, a sárga fészkek egyoldalú, bugásan álló, ívesen hajló, sűrű fürtökben állnak.

ELTERJEDÉSE. Dísznövényként hozták be Észak-Amerikából. Európa számos területén meghonosodott. Az Alföldön és a Dunántúlon gyakori, elsősorban nedves, üde, jó vízellátottságú talajokon, ártereken, patakok mellett fordul elő.

Sorghum halepense (L.) Pers. (fenyércirok) (127. ábra)

127. ábra - Sorghum halepense (L.) Pers. (fenyércirok): a) termés; b) csíranövény; c) buga; d) rizómarendszerből fejlődő hajtás

kepek/127.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. Az érett szemet a két legalsó pelyva takarja. A pelyvalevelek kihegyezettek, sárgásak vagy sárgásbarnák, sárgáspiros egészen feketés barnásig. A háti pelyva 5–9 erű, gyengén boltozatos, csúcsa felé élesen erezett, szélei a hasi oldalra áthajolnak, s azt keskenyen szegik. A hasi pelyva domború, 3–7 erű, a csúcsa felé gerinces, tövéből két nyelecske ered, melyek a kétharmadát teszik ki a szem hosszának. A kemény, porcos, sima, fényes pelyvák a toklászok szerepét vették át, általában szorosan zárják a szemet.

CSÍRANÖVÉNY. Tavasszal csírázik. Az első levél széles, hosszúkás, (20–25 mm), kopasz, vöröseslilás színű. A levélhüvely kopasz, vöröses. Levélnyelvecske nincs. A második levél keskenyebb és hosszabb, felálló.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tarackos, magas, felálló szárú, bokros, erőteljes növény. Levelei hosszú szálasak, mindössze 1–2 cm szélesek, a nyelvecske 2–5 mm, hártyás, szőrkoszorú veszi körül. A levél főere széles, fehér, a levéllemez és a szár kopasz, pirosló lehet. A buga nagy (30 cm), erősen ágas, az oldalágak is hosszabbak. Az ágak örvösen felfelé állnak. A pelyvalevél tojásdad alakú, fénytelen. A pelyvalevelek színe a barna valamelyik árnyalata. A pelyva rövid szőrös vagy kopasz. A toklász szálkás, de gyakran szálkátlan is.

ELTERJEDÉSE. Melegigényes, télen fagyérzékeny növény, bár újabb vizsgálatok szerint a rizómák fagytűrő képessége jó. Elsősorban az ország déli megyéiben tömeges, illetve terjed. Van még teljesen fenyérciroktól mentes megye is. Elsősorban a kapásokban, főleg a kukoricában szaporodik fel. Elterjedését akadályozza, ha a kultúrnövény tavasszal korán beárnyékolja a talajt.

Urtica dioica L. (nagy csalán) (128. ábra)

128. ábra - Urtica dioica L. (nagy csalán): a) termés; b) csíranövény; c) szárkeresztmetszet; d) fullánkszőr; e) virágos hajtás

kepek/128.png


ÉLETFORMA: G1

TERMÉS. A makkocska termés 1–1,2 mm, tojásdad alakú, oldalról összenyomott, az alapja lekerekített, csúcsa hegyes, rajta az apró gomb a bibecsonk. Sárga vagy sárgásszürke, fénytelen, sima.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész fehéres zöldes. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, gyakran majdnem kerekdedek, nyelesek, a csúcsukon enyhén kicsípettek, alapjuknál lekerekítettek vagy kissé szív alakúak, s főleg alul szőrözöttek. Az első levelek átellenesek, nyelesek, hosszúkás tojásdad alakúak, nagy és mély fűrészfogasak. A csúcsi fog ± hasonló nagyságú, mint az oldalsó fogak. Minden levél csípős szőrökkel borított.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tarackos, nagy termetű, bokros növény. Négyszögletű szára belül üres, a növény egyszerű és fullánkszőrökkel borított. Keresztben átellenes levelei hosszúkás tojásdadok, nyelesek, durván fűrészfogasak, a végső fog sokkal nagyobb a többinél.

A levél pálhái keskenyek és szabadok. A levél válla szíves vagy lekerekített. Általában kétlaki. Virágai levélhónalji füzérekben állnak. A hímvirágok füzérei felállók, rövid oldalágasak, a nővirágok füzérei hosszabb oldalágúak, lecsüngők.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban, a szerves anyagokban gazdag, üde, humuszos talajokon. Elgyomosodott erdőkben, erdőszéleken, irtásokon, bozótos helyeken, nádasokban, ligeterdőkben tömeges és igen kellemetlen gyom lehet. Könnyen kigyomlálható, a mélyebb talajforgatást nem viseli el.

Szaporítógyökeres fajok (G3)

Asclepias syriaca L. (selyemkóró) (129. ábra)

129. ábra - Asclepias syriaca L. (selyemkóró): a) mag; b) szőrüstökkel ellátott mag; c) termés; d) csíranövény felülnézetben; e) csíranövény; f) virágos növény

kepek/129.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. Vastag, szarv alakú, kihegyezett, kb. 10 cm hosszú, a hasi oldalon nyíló tüszőtermése ezüstszürke, sokmagvú. A termés felületén lágy tüskék ülnek, a termés molyhos nemezes. Tetszetős külseje miatt a virágkötészetben kedvelt, gyűjtik, árulják és terjesztik is. Tojásdad alakú, lapos, barna magvain hosszú szőrökből álló röpítőkészülék van, mely a terjedését segíti. Az ezüstös szőrüstök hamar lehullik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész néha vöröses, a sziklevelek rövid nyelűek, hosszúkás oválisak, a lemezen a hálózatos erezet jól kivehető. Az első levelek átellenesen állnak, hosszúkás tojásdad alakúak, csúcsuk hegyes. A sziklevél feletti szárrész puha szőrös, a levelek szélén is szőrök találhatók. A csíranövény tejnedvet tartalmaz.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, a növény vegetatív szaporodási módja feltárandó, az erre vonatkozó adatok ellentmondásosak. Hazai terjedése is indokolja a további kutatást. Magas, vastag, felálló szárú, tejelő, erőteljes növény. A szár szőrös. A levelek keresztben átellenesen állnak, hosszúkásak vagy kerülékesek, viszonylag vastag, merev állományúak, alul szőrösek. A vöröslő, öttagú virágok dús bogernyőben állnak.

ELTERJEDÉSE. Észak-Amerikából származó, telepített, majd elvadult és agresszíven terjedő növény, mely elsősorban a művelésből felhagyott területeken, ruderáliákon terjed. Elsősorban a déli területeken fordul elő, s kedveli a laza homoktalajokat.

Cirsium arvense (L.) Scop. (mezei aszat) (130. ábra)

130. ábra - Cirsium arvense (L.) Scop. (mezei aszat): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/130.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A kaszat alakja az oválistól a hosszúkásig változik. Oldalt összenyomott vagy háti irányban görbült. Sárgásbarna, a csúcskorong gallérja világosabb sárga. A kaszat néhány igen finom, sima hosszanti barázdával gyöngyözött. Bóbitája selymes fényű, ágas szőrű, pillás.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész piszkos vöröses színű. A sziklevelek majdnem négyszögletűek, a csúcsukon szélesen kicsípettek, alapjuknál ék alakúak, hosszú nyelűek. A sziklevelek erezete határozott, fehéres. Az első levél lándzsás, háromszög tojásdad, alapjánál nyíl alakú. A levelek nyele hosszú, a lemez szélesebb vagy keskenyebb.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, szaporítógyökeres, középmagas termetű, felül ágas szárú, merev növény. Levelei változóak, lándzsásak, keskenyedő tövűek, szélesen karéjosak, hasadtak vagy épek, erősen szúrós tövises fogasak, kopaszak vagy alul molyhosak. Virágai lila színűek, a fészkek kicsik (1,5–2 cm), sátorvirágzatban állnak. A párta karimája tövéig ötcimpájú.

ELTERJEDÉSE. A szántóföldeken, ültetvényekben az egyik legelterjedtebb gyomnövény, de a nem művelt területeken is mindenütt jelentős. Nitrogén- és kötöttségjelző növény, a nedves, erősen kötött réti agyagtalajokon a legtömegesebb. A talaj tápanyag- és vízkészletét a végletekig kizsarolja.

Convolvulus arvensis L. (apró szulák v. folyondár szulák) (131. ábra)

131. ábra - Convolvulus arvensis L. (apró szulák): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/131.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A toktermés kerek vagy tojásdad alakú, hegyes kúpos, kétüregű, négymagvú. A mag visszás tojásdad alakú, tompa csúcsú, barnás vagy feketés színű. A mag háti oldala domború, két hasi oldala sík, néha kissé beesett, egyenes élben összefutó.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész piszkos vöröses színű. A sziklevelek majdnem négyszögletűek, a csúcsukon szélesen kicsípettek, alapjuknál ék alakúak, hosszú nyelűek. A sziklevelek erezete határozott, fehéres. Az első levél lándzsás, háromszögletes-tojásdad, alapjánál nyíl alakú. A levelek nyele hosszú, a lemez szélesebb vagy keskenyebb.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, dús föld alatti gyökérrendszerű növény. Heverő szára általában csavarodott, kopasz. Szára leveles, levelei nyelesek, dárda alakúak, nyilas vagy füles vállúak.

Fehér vagy rózsaszín (1,5–2,5 cm), forrt, tölcséres virágai hosszú, levélhónalji kocsányokon egyesével vagy kettesével ülnek. A kocsány közepén apró murvalevél van. A bimbóban a párta csavarodott. A virág illatos.

ELTERJEDÉSE. A futóhomok kivételével mindenütt, minden talajtípuson elterjedt, gyakori növény. Fényigényes, az árnyékolást rosszul tűri. Szántón, kertekben, gyümölcsösökben, nem művelt területeken egyaránt előfordul.

Euphorbia cyparissias L. (farkas kutyatej) (132. ábra)

132. ábra - Euphorbia cyparissias L. (farkas kutyatej): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/132.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. Toktermése háromrekeszű, mélyen barázdás, pontozottan érdes, vagy finoman ráncos. A mag széles tojásdad vagy hordó alakú, lilás-barnás, néha ezüstszürke bevonatos, gyengén fényes, sima vagy finoman érdes.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél keskeny lándzsás, hegyes csúcsú, igen rövid nyélbe keskenyedő. Levelei keresztben átellenesen állnak, keskeny szálas lándzsásak, hegyesedők vagy tompa csúcsúak, ülők.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, föld alatti része fásodó, középmagas, sűrűn leveles, kopasz növény. Keskeny szálas levelei ülők, ép szélűek, puhák, szélei visszahajlók. Ezekhez hasonlóak a gallérlevelek, a gallérkalevelek rombusz alakúak, tompásak, később vöröslők. Az álcsésze karimájának mirigyei félhold alakúak, a szarvak rövidek.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt közönséges. Szárazságtűrő növény, mészkedvelő, társulásközömbös. Elsősorban nem művelt területeken fordul elő. Tejnedvet tartalmaz, mérgező.

Lepidium draba L. (syn: Cardaria draba (L.) Desv.) (útszéli zsázsa) (133. ábra)

133. ábra - Lepidium draba L. (útszéli zsázsa): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/133.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A becőke duzzadt, 3–4 mm hosszú, 5–6 mm széles, fel nem nyíló, széles szíves alakú, bibeszála megnyúlt. A mag tojásdad vagy elliptikus, összenyomott, sárgásbarna vagy vörösbarna, felszíne csaknem sima.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek oválisak, csúcsuk lekerekített, gyorsan nyélbe keskenyednek. Első lomblevelei épek, oválisak vagy fordított tojásdad alakúak, tompa, lekerekített csúcsúak, s viszonylag hosszú, 10–20 mm-es nyélbe keskenyednek. A levelek középső ere határozott, alsó részében megvastagodott. A későbbi levelek széle ritkán elmosódottan fogazott. A növény fehéres, kissé görbe, apró szőröket visel, melytől szürkészöldnek tűnik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, gyökerei rügyeket képeznek, felül elágazó, felálló szárú növény, mely a szőröktől kékes színű. Levelei alul nyelesek, felül lándzsásak, hegyesek, nyilas vállal ülők. A levelek széle fogazott. Fehér virágai sátorozó, összetett virágzatban állnak.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban előfordul, minden művelt területen, de a ruderáliákon, utak mentén, töltéseken, legelőkön, taposott helyeken stb. is gyakori. Közömbös vagy inkább mészkedvelő, sótűrő, főleg a kötött talajokon, szikesedő területeken tömeges.

Linaria vulgaris Mill. (közönséges gyújtoványfű) (134. ábra)

134. ábra - Linaria vulgaris Mill. (közönséges gyújtoványfű): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/134.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A tok ± elliptikus, tojásdad alakú, kb. 1 cm hosszú, a csúcsán fogakkal nyílik. A mag széles ovális vagy majdnem kerek, lapos, széles szárnyas szegéllyel. A mag fekete vagy sötétbarna, közepe kipúposodó, ráncos, bibircses, a szegély csaknem sima.

CSÍRANÖVÉNY. A szik alatti szárrész vékony, szennyes lilás. A sziklevelek kezdetben tojásdad körte alakúak, alapjuknál kiszélesedők, majd hirtelen keskenyednek el, tompa, kihúzott csúcsúak, ülők. A későbbiekben a sziklevelek megnyúlnak, csúcsukon hegyesedők, alapjuknál ék alakban keskenyedők lesznek. Az első levelek hosszúkás oválisak, tompa vagy kissé hegyes csúcsúak, a levélnyél rövid. A csíranövény kopasz, halványzöld, fénytelen, mindkét oldalán viaszos réteggel borított, így szürkészöldnek tűnik.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, szaporítógyökeres, közepes termetű, zöld, kopasz növény. Keskeny szálas levelei szórt állásúak, épek, hegyesek. A párta halványsárga, kétajkú, sarkantyús. A virágok szártetőző fürtben állnak. A virágkocsány és a csésze éle mirigyszőrös. A csésze cimpái hegyesek, szélük nem fehéres.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban közönséges, de sehol sem tömeges. Szereti a lösz- és agyagtalajokat, de a homokon is megél. A tarlón és az ültetvényekben érzi magát legjobban.

Rorippa austriaca (Cr.) Bess. (osztrák kányafű) (135. ábra)

135. ábra - 135. ábra. Rorippa összefoglaló: A)Rorippa islandica (Oeder) Borb. (mocsári kányafű); B)Rorippaaustriaca (Cr.) Bess (osztrák kányafű); C)Rorippa sylvestris (L.) Bess (erdei kányafű); a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás a becőkkel; d) levélalakok

kepek/135.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A hosszú, vékony kocsányon kicsi (1,5–3 mm), gömbölyű becőke ül. A bibeszál azonos hosszú a becőkével. Mindegyik félben 6–12 világosbarna, ovális mag található, melyek felülete finoman hálózatos, fénylő.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek ± kerekdedek vagy széles tojásdad alakúak, hosszú nyelűek, ékvállúak, szélesen lekerekített csúcsúak. Az első levél hosszú nyelű, nagyobb lemezű, ékvállú, a széle ép vagy kissé hullámos, az erezet jól kivehető. A levél csúcsa tompán lekerekített.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, szaporítógyökeres, közepes termetű, felálló, ágas, kemény szárú növény. A növény kopasz vagy apró, ritkás szőrű. Levelei hosszúkás lándzsásak, hegyesek, ülők, nyilas vagy füles vállúak. Levelei egyenlőtlenül fogazottak vagy fűrészesek, alul apró szőröktől érdesek. Apró sárga virágai hosszúkás fürtökben állnak.

ELTERJEDÉSE. Mocsári, sziki és útszéli gyomtársulásokban gyakori.

Rorippa islandica (Oeder) Borb. (syn: R. palustris (L.) Bosser) (mocsári kányafű) (135. ábra)

ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. Becője hosszúkás hengeres, 4–10 mm, duzzadt, rajta a bibeszál rövid, legfeljebb 1 mm. Magvai aprók, kerekdedek, finoman pontozottak.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél hosszú nyelű, ± kerekded vagy lapát alakú, a csúcsán majdnem egyenesen levágott, vagy kissé kicsípett. Az első levelek hosszúkás tojásdad alakúak, ékvállúak, a főér látszik, a levelek csúcsa tompán lekerekített. A levél ép szélű, vagy enyhén hullámos, illetve fogas.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepes termetű, általában felálló, ± ágas, csöves szárú, kopasz növény. Alsó levelei szárnyasan szeldeltek, nyelesek. A levélszeletek épek vagy fűrészfogasak. A lantosan szeldelt, karéjos fűrészes szárlevelek válla nyilas vagy füles. Virágai sárgák, laza fürtben állnak. A szirmok a csészénél alig hosszabbak.

ELTERJEDÉSE. A hegyvidékeken előfordulása szórványos. Az Alföldön főleg a nagy folyók árterületein a nedves, időnként vízzel borított helyeken nő. Kedveli a tápanyagban gazdag, savanyú vagy semleges iszap-, agyag-, homok- vagy hordaléktalajokat. Szántókon, kertekben csak a legnedvesebb helyeken fordul elő.

Rorippa sylvestris (L.) Bess. (erdei kányafű) (135. ábra)

ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A becő keskeny, szálas, 8–20 mm, a kocsánynál kevéssel hosszabb, egyenes, vagy néha enyhén hajlott, sarló alakú. A mag apró, széles ovális, majdnem kerekded, vörösbarna, finoman sejtesen hálózatos, a hálószemek élénken csillognak.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél apró, kb. 1 mm átmérőjű, hosszabb nyelű, kerekded vagy széles tojásdad alakú. A lomblevelek kezdetben kerekdedek vagy széles tojásdad alakúak, esetleg szív alakúak, ép szélűek vagy kissé hullámosak, vagy a csúcs felé van egy-egy fog. A későbbi levelek már tagoltak, mélyen szárnyasan osztottak vagy szeldeltek, az oldalsó levélkeszeletek kisebbek, szélük hullámos vagy széles fogas, a csúcsi levélkeszelet nagyobb a többinél, széle hullámos vagy csipkésen fogazott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepes termetű, szaporítógyökeres, elágazó, kopasz növény. Levelei páratlanul szárnyasak vagy egy-kétszeresen szeldeltek, a felső levelek ülők. A levélszeletek épek vagy fűrészfogasak. Sárga, apró virágai hosszú kocsányokon, fürtben állnak. A szirmok hosszabbak a csészénél.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban előfordul. Ártereken, árkokban, utak mentén, kötött, laza és szikes talajokon egyaránt közönséges. Kertekben és szántóföldeken is előfordul. Kellemetlen, nehezen irtható gyom. Nedves helyeken csak a talajvízszint csökkentésével védekezhetünk ellene.

Rubus caesius L. (hamvas szeder) (136. ábra)

136. ábra - Rubus caesius L. (hamvas szeder): a) virág; b) csontár terméske; c) szedertermés; d) levél; e) levélalap a pálhalevelekkel; f) fásodott tőke a kúszó indákkal

kepek/136.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. Csonthéjas terméscsoportja sok apró, húsos termésből áll, ez az ún. szedertermés fekete, kékesen hamvas. A csontár sárgásszürke színű, görbült, csúcsban kihúzott, elliptikus, a felszín hálózatos gödörkés.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész zöld vagy rózsaszín bordós, nagyon apró mirigyszőrös. A sziklevelek kerekded oválisak, nyelesek, aprón mirigyszőrösek, főleg a lemez szélén. Az első levél széles tojásdad alakú, tenyeresen karéjos, a szélein nagy, egyenlőtlen fogakkal. Az összes levél felül zöld, alul szürke, fehéres, egyszerű és mirigyszőrökkel borított.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő növény, föld alatti része fásodott. Szára több méterre is megnő, tüskés. Levelei hármasak, mindkét oldalukon zöldek, a középső levélke nyeles, széle egyenlőtlenül fűrészes. Virágai fehérek, álernyőben állnak, a csészelevelek fedő- és mirigyszőrösek.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban, elsősorban a jó minőségű lösztalajokon. Mind a szántóföldeken, mind az ültetvényekben előfordul, nehezen irtható gyomnövény. Tárcsával feldarabolt hajtásai meggyökeresednek, s néhány év alatt az egész táblán egyenletes állományt alkothat.

Rumex acetosella L. (juhsóska) (145. és 148. ábra)

ÉLETFORMA: G3

KIFEJLETT NÖVÉNY. Szaporítógyökerű, évelő növény. Levéllemezei változó alakúak, kicsik, lándzsásak vagy szálasak, épek, erős vállcimpájúak, vagy dárdásak. A vállcimpa hiányozhat, s a válla lehet keskenyedő is. A növény gyakran barnáspirosas. Az ép lepelcimpák a makkot szorosan körülveszik.

Sonchus arvensis L. (mezei csorbóka) (137. és 103.ábra)

137. ábra - Sonchus arvensis L. (mezei csorbóka): a) kaszattermés; b) kaszattermés a repítőkészülékkel; c) csíranövény; d) virágos hajtás; e) szaporító gyökérrendszerből fejlődő hajtások

kepek/137.png


ÉLETFORMA: G3

TERMÉS. A kaszat hosszúkás, 2,5–3,5 mm, mindkét lapján öt éles, egyenlő vastag, sötétbarna színű hosszborda található. A bóbita mintegy háromszor olyan hosszú, mint a kaszat, fehér, puha, könnyen lehulló szőrökből áll.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek rövid elliptikusak, csúcsukon alig észrevehető apró bemélyedéssel, nyelük rövid. Az első levél hosszúkás, fordított tojásdad, felül kiszélesedő, a csúcsán szélesen lekerekített, alul fokozatosan szárnyas nyélbe keskenyedik, szélein apró, lefelé irányuló hegyes fogak találhatók, melyek a levél alsó részén jelentősebbek. A második kopasz, fényes zöld levél hasonlít az elsőre, de kicsípetten fogazott, nagyobb számú és nagyobb fogakkal. A következő levelek serteszőrösek, egyenlőtlenül kicsípetten fogasak a széleiken.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, magas, felálló, belül üres, bordás szárú, felül mirigyszőrös növény. Tejnedvet tartalmaz. Levelei keskeny hosszúkás lándzsásak, szélesen, öblösen karéjosak vagy hasadtak, osztottak, aprón fogazottak.

Levelei kopaszok, kissé merevek, alapjuk felé keskenyedők, a szárlevelek lekerekített vállal szárölelők. Sárga virágú fészkei szártetőző álernyős virágzatban állnak. A virágzat mirigyszőrös.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban közönséges, minden nedves vagy vizes altalajú helyen, kaszálón, réten, szántóföldön és parlagon fellelhető.

Talajszintben telelő évelők (Hemikryptophyta, H)

Bojtos gyökérzetűek (H1)

Carex pilosa Scop. (bükkös sás) (117. ábra)

ÉLETFORMA: H1

TERMÉS. A tömlő ± csőrös, a csőr csúcsán kétfogú, a hasi oldalon lapos, éle gyakran érdes, pillás.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Vékony gyöktörzsű, tarackos növény. A szár a ferde gyöktörzs csúcsából ered. A szár töve és a pelyva sötétpiros, a szár és a levelek szőrösek, a szár háromszögletű. A levél 5–10 mm széles, erei között nincsenek kiálló keresztbordácskák.

A szár csak a tövén rövid leveles, a meddő tőlevelek hosszúak. A füzérkék általában rövidebbek és vastagabbak, nem vagy alig bókolók. Porzós füzérkéből csak egy van. A középső és alsó füzérkék termősek, lazán állnak és nyelesek.

ELTERJEDÉSE. A Középhegységben és a Dunántúlon gyakori. Nyirkos erdőkben típusalkotó, mészkerülő és sziklás erdőkben, ligetekben, vágásokban gyakori.

Carex vulpina L. (rókasás) (117. ábra)

ÉLETFORMA: H1

TERMÉS. Termésének tömlője keskeny háromszög tojásdad, éretten lassan kétfogú csőrbe keskenyedik. Tövén lekerekített, majdnem szíves, sárgásbarna színű. Termése lencse alakú, hasi oldala lapos.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepes termetű, erős tövű, sűrű, nagy zsombékokat képező növény. A szárak tövén lévő hüvely sötétbarna, rövid, rostosan hasadó. A szár felálló, szárnyasan három élű, homorú oldalú. A levél 4–8 mm széles, a főér világoszöld, érdes. A szár csúcsán több, 5–10 füzérke áll, ezek szaggatott füzért alkotnak. Minden egyes füzér csúcsán porzós virágok vannak. A pelyvák vörösbarnák, zöld háterűek.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban, nádasokban, ligetekben, réteken, tápanyagban gazdag, nedves, kötött vagy laza talajokon egyaránt. A talajvízszint lényeges leszállításával elpusztítható.

Deschampsia caespitosa (L.) P. B. (gyepes sédbúza) (138. ábra)

138. ábra - Deschampsia caespitosa (L.) P. B. (gyepes sédbúza): a) toklászos szemtermés; b) csíranövény; c) levéllemezalap; d) levéllemez keresztmetszete; e) virágos növény

kepek/138.png


ÉLETFORMA: H1

TERMÉS. A toklászos szem 2,2–2,6 mm, keskeny ovális, mindkét végén hegyes. A háti toklász hártyás, fehéres vagy ezüstszürke, áttetsző, a tövén fehér szőrös. A toklász szálkája kb. 1 mm-rel nyúlik túl a toklászon. A szem keskeny ovális, barna.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, erőteljes, magas, sűrű bokros megjelenésű, zsombékszerű csomókat képező növény. Szára sima, vagy a virágzat alatt érdes. A levelek 60– 100 cm hosszúak, élesek, fiatalon begöngyöltek, később simák, 1–4 mm szélesek, többnyire hét, kiugró bordával. A levélnyelvecske hegyes, 6–8 mm hosszú. A buga nagy, laza, terebélyes, 15–30 cm hosszú, piramis alakú, a bugaágak érdesek. A füzérke 4–5 mm, tarka vagy sárgás színű, 1–3 virágú, a toklász szálkás, a szálka a toklásznál rövidebb.

ELTERJEDÉSE. Főleg a Középhegységben és a Dunántúlon, valamint az Alföldön gyakori, a Tiszántúlon ritka. Nyirkos erdőkben, erdei fenyvesekben, vágásokban, üde lápréteken gyakori. Szereti a tápanyagban gazdag, agyagos, iszapos, vályogos helyeket, s jelzi a talajvizet is. Elnyomja a hasznosabb füveket.

Indás évelők (H2)

Glechoma hederacea L. (kerek repkény) (139. ábra)

139. ábra - Glechoma hederacea L. (kerek repkény): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás

kepek/139.png


ÉLETFORMA: H2

TERMÉS. A makkocska 1,4–1,8 mm, tövén kissé összehúzott, csúcsa szélesen lekerekített, gyengén lapított. Barna színű, csaknem sima.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész puha, pillás szőrökkel borított. A sziklevelek kerekded tojásdad alakúak, a csúcsukon szélesen lekerekítettek, enyhén kicsípettek, alapjuknál lekerekítettek, apró kicsípéssel füles vállúak, sűrűn, igen apró mirigyszőrökkel borítottak. A sziklevelek erezete határozott, vékony, a levélnyél csúcsától hét ér indul ki legyezőszerűen. Az első levelek átellenesek, kerekded szív alakúak, csipkésen fogazottak, minden oldalon öt-hat foggal. Apró mirigyszőrökkel, valamint egyszerű pillás szőrökkel borítottak. A levélnyél elég hosszú, a lemezen az erek alul kidomborodnak, s az erek a nyél csúcsától indulnak tenyeresen. A későbbi levelek hasonlóak az előzőkhöz, de alapjuknál mélyebben szívesek, s a csipkés fogak is nagyobbak, molyhosak, a levélnyél hosszú, elálló, ritkás szőrökkel borított.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, indás, kúszó növény, a csomóknál legyökerező, kopaszodó vagy a G. hederacea var. villosum Koch. borzas. Virágos ágai felállóak. Levelei vese alakúak vagy háromszög tojásdadok, csipkés szélűek. Virága kékesibolya színű, lényegesen hosszabb a csészénél, kopasz vagy szőrös. Több változata, átmeneti alakja ismert.

ELTERJEDÉSE. Közönséges az egész országban. Tölgyesekben, ártéri és ligeterdőkben, nedves kaszálókon, parlagokon, szántókon és ültetvényekben egyaránt előfordul. Kedveli a nedves, üde, inkább savanyú talajokat. A G. hederacea var. villosum inkább mészkedvelő.

Poa trivialis L. (sovány perje) (140. ábra)

140. ábra - Poa trivialis L. (sovány perje): a) termés; b) levéllemezalap; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/140.png


ÉLETFORMA: H2

TERMÉS. A toklászok hosszúkás lándzsásak, kihegyezettek, ormósak. A toklászos szem 2–2,8 mm hosszú, sárga vagy sárgásbarna. A háti toklász tövében gyér gyapjúszőrzet található. A toklászok gerincén a csúcsig felhúzódó apró fogacskák vannak.

CSÍRANÖVÉNY. Tavasztól őszig csírázik. A levéllemez sima, fénytelen, finoman bordázott, a fonák fénylő. A levélhüvely általában érdes, lapos, kiemelkedő érrel. A fiatal levél összehajló. A levél alapjánál a fiatal növényeken rövidebb, közepén előrehúzott hártyás függelék található. A levéllemez hirtelen keskenyedik el, csúcsánál csuklyaszerű.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, közepesen magas termetű, a földön kúszó indákat hozó, lekönyöklő szárú, világoszöld növény. Felálló szára érdes. A legfelső levél egyenlő hosszú, vagy hosszabb a hüvelynél. A nyelvecske hosszú, hegyes. A buga ágai hosszúak, visszafelé simítva érdesek, alul 4–5 (7) elágazása van. A toklász öt erős érrel rendelkezik, töve gyapjas, felső része és a bordák kopaszak. A 2–4 virágú füzérkék kicsik, zöldek vagy ibolyás színűek.

ELTERJEDÉSE. Mindenütt előfordul a nedvesebb réteken, árkokban, de a szántóföldeken csak nedvesebb körülmények között él meg. Elsősorban a kalászosokban fordul elő az ország nyugati és déli részein.

Szaporodásra képes gyökerűek (H3)

Eupatorium cannabinum L. (sédkender) (141. ábra)

141. ábra - Eupatorium cannabinum L. (sédkender): a) termés; b) termés a repítőkészülékkel; c) csíranövény; d) virágos növény

kepek/141.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. Kaszattermése hosszúkás, ötbordájú, töve felé gyengén keskenyedő, hegyes tövű, gyengén összenyomott. Színe sötétbarna, fénytelen. A bóbita ülő, szőrei kb. 5 mm hosszúak, finoman fogacskásak, fénylő fehérek, gyenge barna árnyalattal. A kaszat csúcsán, a szőrkoszorún belül kis korongszerű bibecsonk található.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész hosszú. A sziklevelek kicsik, tojásdad alakúak, nyelesek, csúcsuk lekerekített, alapjuknál ékvállúak. Az első levelek átellenesek, ép szélűek, tojásdad alakúak, a középső részükön a legszélesebbek. A csúcsuk tompán lekerekített, az alapjuknál ékvállúak. A középső levélér kifejezett. A sziklevél feletti szár, a levelek nyele és széle pillásan szőrös. A második pár levél az elsőkhöz hasonló, a harmadik pár levélnél oldalanként egy-két gyenge fog található, s a szőrözöttség is erőteljesebb.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, magas, felálló szárú, általában rövid szőrű növény. A levelek tenyeresen tövig szeldeltek, rendszerint 3–5 szelettel. A levélnyél rövid vagy hiányzik, a levélcimpák széle fűrészes. A rózsaszín vagy piros virágok fészkes sátorban, tömötten állnak. Egy fészekben öt-hat csöves virág van.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban a nedves, vizes élőhelyeken. Nádasokban, ligeterdőkben, patakok mentén, árkokban és vízfolyások mellett található meg. Csak a nedves helyeken veszélyes, ahol magvai nyáron is jól csíráznak. Művelt területeken legfeljebb a szántóföldek szegélyén és a nedvesebb kertekben, faiskolákban és csemetekertekben okozhat gondot.

Humulus lupulus L. (felfutó komló) (142. ábra)

142. ábra - Humulus lupulus L. (felfutó komló): a) termés; b) csíranövény; c) hímvirágú egyed hajtásrészlete; d) nővirágú egyed hajtásrészlete a tobozszerű terméscsoporttal

kepek/142.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. A makkok a tobozszerű terméscsoport pikkelyeinek hónaljában ülnek. A makk 2–2,5 mm, széles tojásdad alakú, kissé összenyomott. Töve kissé talpasan kihúzott, rajta talpheg van. A csúcsán lévő rövid csapocska a bibecsonk. Színe világosbarna, kissé ráncos, héja törékeny.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek hosszúkásak, rövid nyelűek, ékvállúak, alapjuknál a legszélesebbek, lekerekített csúcsúak. A sziklevél feletti száron már megjelennek a horgonyszerű, kampós szőrök. Az első levelek átellenesek, hosszú nyelűek, tojásdad alakúak, lekerekített vállúak, a csúcsuk hegyes, a levél széle erősen fűrészfogas. A pálhalevelek keskeny szálasak, hegyes ár alakúak. A levéllemez szőrözött.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő növény. Szára hosszú, mindig jobbra csavarodó, több méter magasra is felkúszó növény. Levelei széles tojásdad alakúak, rendszerint három (–öt) karéjúak, a karéjok öblösek. A levél hosszú nyelű, válla lekerekített, a karéjok hegyesek, a széle durván fűrészfogas. A levéllemez felül a bibircseken ülő szőröktől igen érdes tapintású, alul sárgás mirigyszőrös. A felső levelek épek, tojásdad alakúak, hegyesek. Kétlaki növény. A porzós egyedeken a virágok hosszú, bogas fürtben állnak. A termős egyedeken a tobozszerű virágzat 2–3 cm hosszú, pálhalevelei sárgásak, mirigyesek. Csak ezen utóbbit termesztik.

ELTERJEDÉSE. Meghonosodott növény. A liget- és láperdőkben, üde tölgyesekben, sövényeken, erdőszéleken fordul elő.

Melandrium album (Mill.) Garcke (fehér mécsvirág) (143. ábra)

143. ábra - Melandrium album (Mill.) Garcke (fehér mécsvirág): a) mag; b) csíranövény; c) hímvirágú egyed virágos hajtása; d) tok hosszmetszete; e) nővirágú egyed virágos hajtása

kepek/143.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. Tokja széles tojásdad alakú, tíz foggal nyílik. A fogak párosával állnak, felállók. Magja 1,2–1,4 mm, széles vese alakú, a bibircsek lemezhatárai gyengébbek. Háta kerekített, a köldök fölött a bibircsek rendszerint öt sorban állnak, alatta kb. hét sorban indulnak. Az oldalakon a bibircsek nem alkotnak szabályos sorokat. Színe kékes hamvasszürke.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész rövid, halványzöld. A sziklevelek hosszúkás tojásdad alakúak, 7–8 mm hosszúak, 2–2,5 mm szélesek, a csúcsukon lekerekítettek, halványzöldek, rövid nyélbe keskenyednek. Az első levelek átellenesen állnak, hosszúkás oválisak, a középső részükön a legszélesebbek, rövid nyélbe keskenyednek. A levelek a csúcsukon tompák, erezetük szárnyas. A levelek egyszerű, elálló szőrökkel borítottak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, bokros, közepes termetű, bodros szőröktől pelyhes növény. Levelei visszás lándzsásak, keresztben átellenesek, az alsók nyélbe keskenyednek, a felsők ülők, a növény egylaki.

A hímvirágok csészéje hengeres, a nővirágoké tojásdad felfújt. Öt bibeszála van. A csésze fogai rövidebbek, háromszög alakúak.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban. Elsősorban az utak mentén, bokros, füves helyeken, parlagokon, kerítések mentén gyakori, de előfordul a művelt területeken is. Kertekben, szőlőkben megjelenik, de a szántóföldön, kalászosokban, pillangósokban és a tarlókon is kelnek csíranövényei. Kedveli a humuszos vályog-, törmelék- és homoktalajokat, s elsősorban a csapadékosabb területeken gyakori. Magvai egész évben jól kelnek.

Rubus discolor Wh. Et N. (syn. Rubus procerus P. J. Muell.) (144. ábra)

144. ábra - Rubus discolor Wh. Et N: a) virág; b) termő a bibével; c) szedertermés; d) levél; e) levélalap a pálhalevelekkel; f) fásodott tőke a kúszó indákkal

kepek/144.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. Szedertermése több csonthéjas résztermésből áll, fényesfekete színű.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Sarja erős, ívesen hajló, szögletes, csaknem kopasz. Tüskéi erősek, egyenesek vagy sarlósak. Levele öt levélkéből áll, a végálló levélke hosszabb nyelű, szélesebb tojásdad alakú, lekerekített vállú. A többi levélke nyele rövidebb tojásdad, ovális alakú. A levélkék élesen fogasak. A pálhalevelek keskeny hosszúkás lándzsásak. A virágzat hosszú, a csészelevelek szőrösek, visszahajlanak. A sziromlevelek előbb rózsaszínűek, később fehérek.

Hasonlít hozzá a rózsás szeder (Rubus bifrons Vest Ex Tratt), melynek a sarjhajtása vaskos, piros színű, szőrös, tüskéi sötétpirosak és egyenlő nagyságúak. Levelének a fonáka fehér gyapjas, a csúcsi levélkéje visszás tojásdad alakú, a levélkék egyenlőtlenül fogasak. A csészéje gyapjas, a virága rózsaszínű.

ELTERJEDÉSE. A Mátrától a Sátor-hegységig előfordul, a Bakonyban és Sopron környékén a cserjésekben és legelőkön egyaránt megtalálható. Számtalan, hozzá közelálló kisfaj létezik, régen ezek mind a Rubus fruticosus körbe tartoztak.

Rumex crispus L. (fodros lórom) (146. és 148.ábra)

ÉLETFORMA: H3

KIFEJLETT NÖVÉNY. A R. obtusifoliushoz hasonló megjelenésű és életformájú növény. Legfontosabb különbség, hogy a makktermés körüli lepelcimpák ép szélűek, a levelei pedig hosszú lándzsa alakúak, fodros szélűek, alul nyélbe keskenyedők. A R. acetosella (juhsóska) levélmorfológiája lényegesen eltér a R. crispus és a R. obtusifolius fajokétól (145. ábra).

145. ábra - Rumex acetosella L. (juhsóska): a) lepel nélküli termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kúszó gyökértarackból fejlődő hajtás; e) terméses hajtás

kepek/145.png


146. ábra - Rumex crispus L. (fodros lórom): a) lepel nélküli termés; b) csíranövény; c) kifejlett növény

kepek/146.png


Rumex obtusifolius L. (réti lórom) (147. és 148.ábra)

147. ábra - Rumex obtusifolius L. (réti lórom): a) lepel nélküli termés; b) fiatal csíranövény; c) idősebb csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/147.png


148. ábra - Rumex összefoglaló: A)R. obtusifolius;B)R. crispus;C)R. acetosella;a) termés; b) terméses lepel; c) levélalakok; d) csíranövény

kepek/148.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. Makktermése háromoldalú, egy vagy három duzzadmánya van. A makkot takaró lepellevelek éréskor rászáradnak, a lepelcimpák rövid fogasak, kerekded kerületűek, ritkábban ép szélűek és keskenyek. A háromoldalú makkocska éles élű, felül hegyes, alul tompás, sima, fénytelen, sötétbarna.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek keskeny hosszúkásak, a nyelük rövidebb a lemeznél. Az első levelek hosszú nyelűek, kerekdedek, csúcsuk tompa vagy hegyes, a lemez széle enyhén hullámos. A lemez válla előbb kissé, majd a második-harmadik levélen kifejezettebben szív alakú. A levelek erezete hurkos hálózatos, a középér megvastagodott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, magas termetű, felálló, ± elágazó növény. Alsó levelei nagyok, nyelesek, szíves vállúak, tojásdad hosszúkásak, általában lekerekített csúcsúak. A felső levelek lándzsásak, keskenyedő vagy ékvállúak, hegyesek. Virágörvei szártetőző fürtöt alkotnak, az alsó örvek murvalevelesek. A belső lepelcimpák nagyobbak, élük hegyes fogas. A cimpák lehetnek kevés fogúak vagy ép szélűek is. Duzzadmány egy-három. Változatos megjelenésű növény.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban előfordul, de főleg nedvesebb helyeken, a hegyvidékeken, Nyugat-Dunántúlon válhat veszélyessé, elsősorban a pillangós takarmánynövényekben. Száraz területeken a csíranövényei, de a fejlettebb példányai is elpusztulhatnak. A kaszálást jól bírja.

Symphytum officinale L. (fekete nadálytő) (149. ábra)

149. ábra - Symphytum officinale L. (fekete nadálytő): a) résztermés; b) csíranövény; c) kifejlett növény

kepek/149.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. A négy, fényes fekete vagy sötétbarna, igen finoman és enyhén göröngyös makkocskatermése ferdén tojásdad alakú, cipőre emlékeztető körvonalakkal. A hasi él a hátoldalra fordulva elvész. Alján gyűrű alakú szegély van, pereme finoman ráncolt és fogazott, a köldökfolt fehér.

CSÍRANÖVÉNY. Sziklevelei tojásdad alakúak, nagyok, lekerekített csúcsúak, rövid nyélbe keskenyednek, szőrösek, a főér jól látszik. Az első levelek szórtan állnak, széles tojásdad alakúak, hegyesek, hosszú nyélbe keskenyedők. A levél széle ép, a lemeze szőrözött, a hálózatos erezetből a főér vastag, az oldalerek a levél széle felé összeolvadva hálózatot képeznek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Vastag, ágas, ± függőleges gyöktörzsű, felálló, a lefutó levelektől szárnyas, belül üres szárú, robosztus növény. Alsó levelei lándzsás tojásdadok, hegyesek, nyélbe keskenyedők, nagyok. A felső levelek ülők, a száron lefutók. Az egész növény kampós sertéktől érdes szőrű. Virágszíne lila, kékes vagy fehéressárga, a párta hengeres, harang alakú, cimpái (5) igen rövidek, kifelé hajlók.

ELTERJEDÉSE. Elsősorban nedves, mocsaras területeken gyakori, a kaszálókon állandóan jelen van. Szántóföldeken főleg a mély fekvésű réti talajokon találjuk meg, ahol elsősorban feldarabolt rizómája segítségével szaporodik. Eredményes lehet a védekezésben a terület vízrendezése; a többszöri talajművelés csak szárazabb körülmények között eredményes.

Taraxacum officinale Weber (pongyola pitypang) (150. ábra)

150. ábra - Taraxacum officinale Weber (pongyola pitypang): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/150.png


ÉLETFORMA: H3

TERMÉS. Kaszattermése 3–4 mm hosszú, sárgásbarna, felső részében a legszélesebb, hosszában futó bordái tüskések, a tüskék a talpheg felé egyre kisebbek. Felül hirtelen hosszú csőrbe keskenyedik, ezen található a bóbita. A csőr kétszer-háromszor olyan hosszú, mint a kaszat.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek elliptikusak, csúcsukon lekerekítettek, alul hosszú nyélbe keskenyedők. Az első levél ovális vagy fordított tojásdad alakú, csúcsán apró szálkával, alul fokozatosan nyélbe keskenyedik. A lemez szélén a válla felé irányuló fogak vannak. A csíranövény tejnedvet tartalmaz.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tőlevélrózsás, több tőkocsányú, alacsony, tejelő növény. Tőlevelei keskeny visszás tojásdadok vagy lándzsásak, mélyen kacúrosak, a szeletek lefelé görbülnek, ± háromszög alakúak. Tőkocsánya egy fészket visel, üreges, hosszú, kopasz. A külső fészekpikkelyek már fiatalon elállók vagy hátragyűrtek, nem szélesebbek a belsőknél, nincs fehéres szegélyük, és nincs a csúcs alatt apró szarvuk. Virágszíne sárga.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban a füves, parlagos helyeken, a réteken és kaszálókon, udvarokban és kertekben. Rendszeresen előfordul az ültetvényekben, a pillangós takarmánynövényekben, ahol a leggyakoribb. A mesterséges gyepekben igen káros, mert a gyepet teljesen kiölheti. Értékes gyógynövény is.

Szaporodásra nem képes karógyökerűek (H4)

Eryngium campestre L. (mezei iringó v. mezei ördögszekér) (151. ábra)

151. ábra - Eryngium campestre L. (mezei iringó): a) termés; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) levélalak; e) tőlevél; f) virágos hajtás

kepek/151.png


ÉLETFORMA: H4

TERMÉS. Termése két részre hasadó, 2,8–4,5 mm hosszú ikerkaszat, melyeken nagy, erős és maradó csészefogakat találunk, ezek a főbordák csúcsán állnak. Így a belső kaszaton három, a külsőn két bordán van hosszú csészefog, mellyel együtt 5,5–7,5 mm hosszú a termés. A kaszat tojásdad alakú, háti irányban lapított, domború hátát lándzsás, hegyes, selymesen fehér, a csúcs felé néző pikkelyek borítják. Hasi oldala sík, kissé kiemelkedő, lisztfehér szegéllyel.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél tojásdad alakú, lekerekített csúcsú és vállú, rövid nyelű. Az első levél kerekded alakú, rövid nyelű, tompa csúcsú, szélein ferdén fűrészfogas. A következő levelek tojásdad alakúak, hálózatos erezetűek, osztatlanok, kopaszak, a széleiken fűrészfogasak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, ágas, félgömbös megjelenésű, kopasz, szürkészöld növény. Levelei merevek, kemények, kétszeresen tövig szeldeltek, a szeletek a levélgerincen szélesen lefutók, tüskésen fogasak. Tőlevele osztatlan. A virágzat fehéres, a virágok tömött, gömbös fejecskében ülnek. A virágokat merev, tüskés murvalevelek veszik körül.

ELTERJEDÉSE. Magyarországon mindenütt közönséges. Száraz gyepeken, legelőkön, homoki és löszpusztaréteken fordul elő. Társulásközömbös, inkább mészkedvelő. A száraz, laza, gyengén savanyú talajokat kedveli. Elsősorban a legelőkön okoz kárt, mert az állatok már fiatal korában sem legelik le.

Ononis spinosa L. (tövises iglice) (152. ábra)

152. ábra - Ononis spinosa L. (tövises iglice): a) mag; b) csíranövény; c) kifejlett növény

kepek/152.png


ÉLETFORMA: H4

TERMÉS. A hüvely rövid (7–9 mm), széles tojásdad alakú, akkora, vagy valamivel hosszabb, mint a csésze, kissé összenyomott, szürkésbarna, puha mirigyszőrös. A hüvely két-három magvú, de gyakran csak egy mag fejlődik ki. A mag közel kerekded alakú, sötétbarna, finoman bibircses, fénytelen. A köldök kerek és bemélyedt.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles tojásdadok, széles, lekerekített csúcsúak, majdnem ülők. A sziklevél és a növény többi levele és szára apró szőrökkel borított. Első lomblevelei egyszerűek, elliptikusak, szélük fogazott. A levéllemez alatt a levélnyél két oldalán a pálhalevelek hozzánőttek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, hosszú karógyökerű, elágazó növény, mely erősen tüskés. Kellemetlen szagú. A fiatal hajtások gyapjasak és mirigyszőrösek. Felső levelei általában osztatlanok, oválisak, alsó levelei hármasak. Virágai rózsaszínűek, többnyire magányosan ülnek a murvalevelek hónaljában.

ELTERJEDÉSE. A Nyírségben, az északkeleti tájakon és a Tiszántúl délkeleti részén hiányzik, egyébként elterjedt. Legelőkön, utak mentén, nedves réteken, szikes talajokon egyaránt nő.

Legelőn egyike a legkártékonyabb gyomoknak, mert szúrós növény, emellett kellemetlen szagú is, s az állatok kikerülik. Tavasszal fiatal hajtásait a juhok fogyasztják.

Phytolacca americana L. (alkörmös) (153. ábra)

153. ábra - Phytolacca americana L. (alkörmös): a) mag; b) csíranövény; c) virág; d) termés; e) virágos hajtás a fejlődő termésekkel

kepek/153.png


ÉLETFORMA: H4

TERMÉS. Bogyószerű termése feketésvörös, a papsajthoz hasonló, pogácsa alakú, tízbordájú, tízmagvú, erősen festő. A mag 2,5–3 mm, kerek alakú, sima, fényes. Oldalról lencseszerűen erősen összenyomott, pereme kerekített. Színe fekete.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész húsosan megvastagodott, rendszerint bordósan elszíneződött. A sziklevelek megnyúlt tojásdad alakúak, a csúcsukon hegyesek, nagyok, 15–33 mm hosszúak, 6–11 mm szélesek, alapjuknál ékvállúak. A sziklevelek nyele jóval rövidebb a levél lemezénél. A sziklevél hálózatos erezetű. A sziklevél feletti szárrész vöröses. Az első levelek szélesebb tojásdad alakúak, hegyesek, s szórtan állnak, a szikleveleknél nagyobbak. A levelek erezete jól kivehetően hurkos hálózatos. A későbbi levelek nagyobbak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Főgyökere megvastagodott, évelő répatestet képez. Magas, erőteljes, robosztus növény. Szára hengeres, ágas, kopasz. Levelei tojásdad lándzsásak, ép szélűek, hegyesek, rövid nyelűek, nagyok (10–25 cm). A virágfürtök oldalt állnak, hengeresek, később csüngők. A virág pirosló vagy fehér.

ELTERJEDÉSE. Észak-amerikai eredetű dísznövény, illetve egykori kultúrnövény, mely elvadult. A Dunántúl és az Alföld déli részein honosodott meg. Homokpusztákon, akácosokban, utak mentén, feltört, humuszos helyeken szaporodik. Ruderális területeken, ritkán a szántókon is megjelenhet.

Reseda lutea L. (vadrezeda) (154. ábra)

154. ábra - Reseda lutea L. (vadrezeda): a) mag; b) csíranövény felülnézetben; c) csíranövény; d) kifejlett növény

kepek/154.png


ÉLETFORMA: H4 v. HT

TERMÉS. A tok 10–12 mm hosszú, hengeres, éretten is felálló, tompán háromszög élű, a csúcsán fogakkal nyílik. A mag fordított tojás alakú, fekete, sima, fényes.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, kissé húsosak, lekerekített csúcsúak, 8–12 mm hosszúak, nyelesek. Az első levelek szórtan állnak, hosszúkás lapát alakúak, tompa csúcsúak, fokozatosan hosszú nyélbe keskenyednek, kopaszok. A levél széle ép vagy hullámos, az erezet feltűnően, jól látszik, a főér megvastagodott.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő vagy kétéves, közepes termetű, terpedten ágas, felemelkedő szárú növény. Levelei változatosak, hármasak vagy szárnyasan szeldeltek, a szeletek ritkán állók, lándzsásak, tojásdadok. A legalsó levelek épek, hosszúkásak, ± tompa csúcsúak, nyélbe keskenyednek.

Sárga virágai fürtben állnak. A hat csésze zöldessárga, a hat szirom közül az alsók rojtosak. A tok felálló, nyele a tokkal azonos hosszúságú. A tok hengeres hosszúkás, háromélű. Csúcsán háromszögletű, rövid foggal nyílik.

ELTERJEDÉSE. Magyarországon szinte mindenütt előfordul, parlagokon, utak mentén gyakori, de jelezték előfordulását és terjedését szántóföldi területekről és zöldségfélékből egyaránt. Elsősorban a meleg, laza, meszes lösz- és homoktalajokon fordul elő. Életforma-besorolása még további megfigyeléseket igényel. A kaszálás és a kapálás után gyorsan kihajt, csak ismételt és jó talajműveléssel irtható.

Ferde gyökértörzsűek (H5)

Artemisia vulgaris L. (fekete üröm) (155. ábra)

155. ábra - Artemisia vulgaris L. (fekete üröm): a) termés; b) levélalak; c) csíranövény felülnézetben; d) csíranövény; e) virágos növény

kepek/155.png


ÉLETFORMA: H5

TERMÉS. A kaszat keskeny, hosszúkás tojásdad alakú vagy lándzsás, kissé lapított, oldalról enyhén görbült. Hosszanti bordái nem állnak ki, csupán keskeny, fehéres, csillogó csíkok jelzik azt a sötétbarna alapon. A talp- és csúcskorong kissé duzzadt, fehéres.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, aprók, 3–4 mm hosszúak, ülők, kissé húsosak. Az első levelek tojásdad alakúak, csúcsuk hegyes, hosszú nyéllel ékvállba keskenyednek, szőrösek, alig tagoltak, szélük fűrészfogas. A későbbi levelek szélesebbek, a fűrészfogak mellett egyenlőtlenül hasadtak, osztottak, a levélszeletek fűrészfogasak, a levéllemez és a nyél szőrözött.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, magas, elágazó, felálló szárú, pelyhes növény. Alsó levelei tojásdad alakúak, nyelesek, a levélnyél tövén keskeny cimpából álló fülecske van. A levél karéjos vagy hasadt, fűrészfogas. Szárlevelei ülők, egyszer vagy többször szárnyasan szeldeltek, a szeletek szélesebbek, a fonák molyhos. A legfelső levelek gyakran hármasak. Sárga vagy pirosbarna virágú fészkei kicsik, füzéres csomókban állnak. A vacok rendszerint kopasz.

ELTERJEDÉSE. Az utak mentén, nem művelt területeken, töltéseken, táblaszéleken mindenütt gyakori, de a szántóföldek szegélyében is egyre gyakrabban megjelenik. A talajban nem válogat, de előnyben részesíti a meleg, jó vízellátású, üde területeket. A gyakori, jó talajmunkát nem viseli el, évelő pillangósokban a kaszálások féken tartják.

Ballota nigra L. (fekete peszterce) (156. ábra)

156. ábra - Ballota nigra L. (fekete peszterce): a) mag; b) csíranövény; c) kifejlett növény

kepek/156.png


ÉLETFORMA: H5

TERMÉS. A makkocskatermés 1,6–2,2 mm, tojásdad alakú, töve tompa, csúcsa lekerekített. Élei csak a makkocska alsó részében élesek. Sötétbarna-fekete, sima, tompa fényű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti részt elálló szőrök borítják. A sziklevelek széles tojásdad alakúak, majdnem kerekdedek, a csúcsukon kissé kicsípettek, alapjuknál szélesen nyilas vállúak.

A levélnyél kezdetben rövid, majd megnyúlik, s a levéllemez is nagyobb lesz. A levélnyél elálló, ritkás szőrökkel borított. Az első levelek átellenesek, széles tojásdad alakúak, 12–14 mm hosszúak, 9–12 mm szélesek, alapjuknál gyengén szív alakúak, és sok elálló, vékony szőr borítja. A levél szélein három-négy nagy, csipkés fog található, a csúcsán is tompa. A levelek erei alul kidomborodnak, felül bemélyednek, az oldalsó erek szárnyasak, hurkosak, ágaik a kicsípések csúcsába futnak. A későbbi levelek az elsőkhöz hasonlítanak.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, ferde gyöktörzsű, felálló, négyélű, ágas szárú, magas, pelyhes vagy bozontos növény. Levelei tojásdadok, az alsók csipkések, a felsők fűrészes szélűek. Ibolyáspiros virágai 1 cm-nél nagyobbak, pálhái ár alakúak. A csésze tízerű, ötfogú, fogai szálkás csúcsúak.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban közönséges, akácosokban, erdőszéleken, parlagokon, utak mentén, sövények mellett, kertek, ültetvények szélén. Mindig száraz, meleg, de kissé árnyékos, nitrogénben gazdag talajokon fordul elő.

Bellis perennis L. (százszorszép) (157. ábra)

157. ábra - Bellis perennis L. (százszorszép): a) mag; b) csíranövény; c) gyöktörzses, tőlevélrózsás hajtás

kepek/157.png


ÉLETFORMA: H5

TERMÉS. A kaszat 1,2–2 mm hosszú, visszás tojásdad alakú, lapos, a szélein kiálló bordával. Színe fehéres szürkésbarna, a szegély fehéres. Felületén ritkásan finom, ráfekvő rövid szőrök borítják. A kaszat alul kerekített, kissé benyomott, csúcsa kerekített vagy gyengén szíves, közepén van a rövid bibecsonk. Bóbitája nincs.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek rövid nyelesek, aprók, kerekded vagy széles tojásdad alakúak, csúcsuk szélesen lekerekített, enyhén, alig észrevehetően kicsípett. Az első levelek hosszabb nyelűek, ép szélűek, kerekdedek vagy tojásdad alakúak, tompa csúcsúak, a főér jól kivehető. Az első levelek széle még nem csipkés, a levelek válla ék alakú, csak később lesznek hosszan nyélbe keskenyedők.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, tőlevélrózsás, alacsony, tőkocsányos növény. A levelek visszás tojásdadok, tompa csúcsúak, hosszan nyélbe keskenyednek, csipkés szélűek. A levéltelen tőkocsányokon rendszerint egy fészekvirágzat ül. A fészekpikkelyek széles hosszúkásak, tompák. A csöves virágok sárgák, a nyelves (sugár)virágok fehérek vagy piroslók. Termésén nincs bóbita.

ELTERJEDÉSE. Az Alföldön szórványos, a többi területen közönséges. Réteken, legelőkön, parlagokon, telepített gyepekben fordul elő. Minden nitrogénben gazdag gyepes területen megjelenik. Tőlevélrózsáival elnyomja a vetett füveket, pillangósokat, de főleg nedves talajokon okozhat kárt.

Plantago lanceolata L. (lándzsás útifű) (158. és 161.ábra)

158. ábra - Plantago lanceolata L. (lándzsás útifű): a) mag; b) csíranövény; c) gyöktörzses, tőlevélrózsás hajtás

kepek/158.png


ÉLETFORMA: H5

TERMÉS. A toktermés tojásdad alakú vagy hosszúkás, vékony hártyás, kétüregű és két magvú, 3–3,5 mm. A tok kupakkal nyílik, mely az egész tok hosszának több mint fele. A mag sötétbarna, hosszúkás, az egyik oldalán boltozatos, fényes, a hasi oldala csónak alakú, hosszúkás bemélyedéssel.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész vöröses. A sziklevelek keskeny szálasak, 50–70 mm hosszúak, s közel 1 mm szélesek, a csúcsukon tompák, alapjuknál csöves, hártyás, 3–5 mm hosszú hüvelybe keskenyednek el. Az első levél keskeny hosszúkás, a csúcsán hegyes, alapjánál fokozatosan keskenyedik el a széles, hosszú nyélbe. Kevés, egyszerű szőr borítja. A levél nyelestől 50–100 mm hosszú és 5–6 mm széles, három ér húzódik végig rajta. A levél alul s a nyél területén gyakran vöröses, s alsó részén széles, hártyás hüvelybe szélesedik ki, amely szintén kissé rózsaszínes.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, rövid gyöktörzsű, tőlevélrózsás növény, hosszú tőkocsánnyal. Levelei hosszúkás keskeny lándzsásak, kopaszak vagy szőrösek, apró, ritka fűrészfogasak, nyélbe keskenyednek. A levelek hegyesek, három–öt erűek. A hosszú tőkocsányon egy egyszerű füzér áll, mely a tojásdad gömböstől a hosszúkás hengeresig változó alakú. A füzér jóval rövidebb a tőkocsánynál. A párta fehér.

ELTERJEDÉSE. Gyakori az egész országban a réteken, legelőkön, mindenféle füves helyen, parlagokon, utak mentén. Szántóföldeken elsősorban a több évig háborítatlan évelő pillangósokban lehet jelentős. Fiatal példányai bármely művelt területen megjelenhetnek, de nem bírja a szántást, kapálást.

Plantago major L. (nagy útifű) (159. és 161.ábra)

159. ábra - Plantago major L. (nagy útifű): a) mag; b) csíranövény; c) gyöktörzses, tőlevélrózsás hajtás

kepek/159.png


ÉLETFORMA: H5

TERMÉS. Toktermése tojásdad alakú, rendszerint nyolcmagvú (de van 6–25 magvú is), felső részének leválásával, kupakkal nyílik. Magvai különböző nagyságúak és alakúak, lehetnek tompán háromszögűek, négyszögűek, hosszúkás vagy ék alakúak, hátuk enyhén domború. Barna, sötétbarna színű, gyengén zsíros fényű, finoman barázdált.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti szárrész nagyon rövid. A sziklevelek hosszúkás lándzsásak, a csúcsukon tompák, 5–10 mm hosszúak, 1,8–3 mm szélesek, a nyél rövid, 2–3 mm. Az első levél kezdetben keskenyebb, hosszúkás, a későbbiekben szélesebb lesz, ovális vagy kissé tojásdad alakú, nyélbe keskenyedik, s egyidejűleg a levélnyél is meghosszabbodik. A nyéltől három hosszanti ér indul, a középső ér alul megvastagodott. A levél a szélein hullámos, vagy ritkán apró fogas. A levél csúcsi része néha ritkásan, rövid szőrökkel borított. A levelek nyele az alapjánál hüvellyé nő össze.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, rövid gyöktörzsű, hosszú tőkocsányú, tőlevélrózsás növény. Levelei tojásdadok, nyelesek, szíves vagy kerek vállúak, ritkán, aprón fogazottak, általában kopaszok. Egy tövön több tőkocsány is lehet. A tőkocsány és a füzér közel azonos hosszúságú. A füzérvirágzat alján szaggatott. A párta sárgásfehér, a porzószálak nem lilák.

ELTERJEDÉSE. Közönséges és tömeges az egész országban. Megtalálható a réteken, legelőkön, parlagokon, utak mentén, árkokban, főleg a nedvesebb helyeken. A csapadékosabb helyeken, a szántóföldeken is gyakori, elsősorban az évelő pillangós vetésekben, de a kalászosokban is előfordul, főleg a tarlókon. A kapálást nem tűri, így jó talajmunka után csak a csíranövényei találhatók meg.

Plantago media L. (réti útifű) (160. és 161.ábra)

160. ábra - Plantago media L. (réti útifű): a) mag; b) csíranövény; c) gyöktörzses, tőlevélrózsás hajtás

kepek/160.png


161. ábra - Plantago összefoglaló: A)P. major;B)P. media;C)P. lanceolata;a) mag; b) csíranövény; c) levélalak

kepek/161.png


ÉLETFORMA: H5

A P. majortól elkülönítő legfontosabb bélyeg, hogy levelei nyélbe keskenyednek és szőrösek, a virágfüzér pedig a tőkocsányhoz képest rövid. Magjának felülete nem barázdált, a csíranövény első leveleinek a széle ép.

Fásszárúak (Phanerophyta, Ph)

Clematis vitalba L. (erdei iszalag) (162. ábra)

162. ábra - Clematis vitalba L. (erdei iszalag): a) termés; b) terméscsoport; c) csíranövény; d) virágos hajtás

kepek/162.png


ÉLETFORMA: Ph

TERMÉS. A társas terméscsomóban sok hosszúkás, pirosasbarna, tollas függelékes aszmagtermés található. A termésen rajta marad az elállóan szőrös bibeszál, mely repítőkészülékként működik.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevelek nagyok, rövid nyelűek, tojásdad alakúak. Alul lekerekítettek vagy ékvállúak, felül keskenyedők, tompák. Az első levél hosszú nyelű, tenyeresen, hármasan hasadt, a széle durván fűrészfogas, a csúcsi fog nagyobb. A második és harmadik levél is az elsőhöz hasonló, de mélyebben tagolt, hármasan osztott bemélyedő, lekerekített öblökkel. A levelek fűrészfogazottsága még erőteljesebb.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Rövid, erős gyökerű, kúszó, kapaszkodó növény, szára idősen elfásodik. Levelei átellenesek, páratlanul szárnyaltak. A 3–5 levélke hosszú nyelű, a levélnyelek csavarodnak. A levélkék hosszúkás tojásdad alakúak, hegyes csúcsúak, lekerekített szíves vagy ékvállúak, a szélük ép vagy ritkán, durván fűrészfogas. Virágai levélhónalji vagy végálló, sokvirágú bogernyőben állnak. A négy csészelevél fehér, elálló vagy visszahajló, mindkét oldalán molyhos. A sziromlevelek hiányoznak.

ELTERJEDÉSE. Az egész országban megtalálható, de az Alföldön csak szórványos előfordulású. Erdőkben, cserjésekben, vágásokban, erdőszéleken, utak, falak mentén, ültetvényekben gyakori. Mérgező növény.

Lycium barbarum L. (közönséges ördögcérna) (163. ábra)

163. ábra - Lycium barbarum L. (közönséges ördögcérna): a) mag; b) ágrészlet a bogyótermésekkel; c) virágos hajtás

kepek/163.png


ÉLETFORMA: Ph

TERMÉS. Termése skarlátvörös, hosszúkás, sokmagvú bogyó. A mag 2,2–2,8 mm hosszú, széles vese alakú, sárgásbarna, sárgás vagy barnás színű, finoman sejtes-gödrös felületű.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél keskeny lándzsás alakú, alsó harmadában a legszélesebb, hegyes, ékvállú, apró nyelű, a lemezen a főér jól látható. Az első levelek átellenesek, keskeny lándzsásak, hegyesek, a közepükön a legszélesebbek.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Fiatalon felálló, később lehajló szárú, magas, tövises cserje. Tarackszerű gyökereivel jól terjed. Levelei ± lándzsásak, ép szélűek, nyélbe keskenyedők, szürkések. Forrt, tölcséres pártája vöröseslila, elvirágozva barnás. A csésze szabálytalanul 3–5 hasábú, a porzók a pártából kiállnak.

ELTERJEDÉSE. Adventív növény. Eredetileg sövénynek ültették szőlők és gyümölcsösök köré, aztán elvadult. Helyenként nagy bozótokat alkot. Ahol elvadult, feltétlenül irtani kell.

Solanum dulcamara L. (keserű csucsor v. kesernyés ebszőlő) (164. ábra)

164. ábra - Solanum dulcamara L. (keserű csucsor v. kesernyés ebszőlő): a) mag; b) csíranövény; c) virágos hajtás; d) hajtásrészlet a bogyótermésekkel

kepek/164.png


ÉLETFORMA: Ph

TERMÉS. Termése tojásdad-elliptikus, fényes, sokmagvú piros bogyó. A mag vese alakú, 2,0–2,6 mm hosszú, lapos, sárga vagy narancssárga, finoman csillogó recehálózattal. Bogyótermése különösen mérgező.

CSÍRANÖVÉNY. A sziklevél alatti rész sötétzöld. A sziklevelek hosszúkás lándzsa alakúak, 14–15 mm hosszúak, 5–6 mm szélesek, a levélnyél 5 mm. Alapjuknál ék alakúak, a csúcsuk felé keskenyednek, tompák.

Az első levél tojásdad alakú, a csúcsa tompa, alul ékvállú. A második levél az alapjánál szíves, s jelentősek a középső ér és a felfelé ívesen hajló oldalerek. A későbbi levelek az alapjuknál kissé egyenlőtlen oldalúak, széleiken hullámosak. Az összes levél apró szőrös, a sziklevél feletti ízköz is.

KIFEJLETT NÖVÉNY. Évelő, csavarodva kapaszkodó vagy lefekvő, szára tövén cserjés, kopasz növény. Szíves tojásdad, nyeles leveleinek vállán rendszerint egy pár fülecske vagy levélke van. A párta ibolyaszínű.

ELTERJEDÉSE. A nádasokban, patakok mentén, ligeterdőkben, ártereken, vizes árkok mentén mindenütt közönséges.

Élősködő gyomnövények

A gyomnövények különleges csoportját alkotják az élősködő (parazita) gyomnövények, melyek közül a legjelentősebbek az arankafajok (Cuscuta spp.) és a szádorfajok (Orobanche spp.).

Hazánkban a parazita gyomnövények biológiájával, országos elterjedésük és gazdanövényspektrumuk vizsgálatával elsősorban Szatala (1963, 1965a, 1965b, 1974), Czimber (1969, 1970), Horváth (1996) és Solymosi (1998a) foglalkozott, míg a leküzdésük lehetőségeit Gimesi (1965), Szatala–Gimesi (1965), Solymosi (1998b) vizsgálta behatóan.

1974-ben a 4/1974. sz. Miniszteri Utasítás alapján a hazánkban előforduló összes Cuscuta és Orobanche fajt veszélyes gyomnövénnyé nyilvánították.

Míg Európa (elsősorban a déli és dél-keleti államok) veszélyes élősködő gyomnövényei a Cuscuta és az Orobanche fajok, addig a trópusi és szubtrópusi részeken a legnagyobb problémát a Striga lutea Lour. (syn. S. asiatica) okozza. 1973-ban az Európai Gyomkutató Társaság (EWRS) által Máltán megrendezett első „Parazita Gyomnövény Szimpózium” mérföldkövet jelentett a parazita gyomnövények biológiájának megismerésében és a leküzdési lehetőségek kimunkálásában.

A következőkben az aranka- és a szádorféléket tekintjük át.

Arankafajok (Cuscuta spp.)

Az aranka (Cuscuta) nemzetség fajai a kétszikűek osztályába tartoznak. Szisztematikusok rendszerint a szulákfélék (Convolvulaceae) családjába sorolják, ahová még további három nemzetség – Convolvulus (szulákfélék), Calystegia (sövényszulák) és Ipomoea (hajnalka) – tartozik. Újabban egyesek visszatérnek a régebben is használatos önálló család kategóriájához. A taxonómiai áttekintés érzékelteti, hogy az arankafélék milyen nagy morfológiai átalakuláson mentek keresztül a parazita életmódhoz való alkalmazkodás során. A fontosabb hazai arankafajok a következők:

Cuscuta campestris Yuncker (illatos v. nagy aranka),

Cuscuta trifolii Bab. Et Gibs (herefojtó v. kis aranka),

Cuscuta lupuliformis Krock. (komlós aranka),

Cuscuta epithymum (L.) Murr. (kakukkfűfojtó aranka),

Cuscuta epilinum Weihe (lenfojtó aranka),

Cuscuta europaea (L.) (közönséges aranka).

Szatala (1974) hét éven át (1967–73) hazánk összes megyéjére kiterjedő felvételezést végzett és megállapította, hogy a lucernát 92,8%-ban C. trifolii és 7,2%-ban a C. campestris fertőzi.

Vörösherében C. trifolii az esetek 86,4%-ban, a C. campestris 13,6%-ban; egyéb termesztett növényeknél a C. trifolii 5%-ban és a C. campestris 95%-ban fordult elő.

Felméréseiből megállapítható, hogy az arankafélék közül a C. trifolii és a C. campestris a legfontosabb két faj és pillangós növényeinket elsősorban a C. trifolii károsítja.

A hazai arankafajok közül a nagy aranka (C. campestris) és a herefojtó aranka (C. trifolii) kúszó szárképlete toxikus anyagokat is tartalmaz, melyek a fertőzött takarmány rendszeresen hosszabb időn át tartó etetése következményeként mérgezéseket okozhatnak. Analitikai vizsgálatok a konvolvulin-glikozid és egy másik, közelebbről nem ismert hatóanyag jelenlétét mutatták ki. Különösen fiatal állatok tanúsítottak szembetűnő érzékenységet.

Az arankafajok biológiája

Az arankafajok egész életüket (a csírázást kivéve) a gazdanövény felületén töltik, kizárólag abból táplálkoznak. A parazita életmódnak megfelelően, illetve ahhoz alkalmazkodva fotoszintetizáló szervei elcsökevényesedtek. Az elcsökevényesedés különösen akkor szembető, ha összehasonlítjuk azokkal a rokon növényekkel, amelyekből minden valószínűség szerint leszármazhattak, azaz a szulákfélékkel. Az élősködés során feleslegessé váló szervek és alkotórészek redukálódtak. A szén-dioxid asszimilációja feleslegessé válik, mert kialakul a közvetlen tápanyagfelvétel. Eltűnnek az asszimiláció helyéül szolgáló lomblevelek és pikkelyszerű csökevények formájában jelentkeznek. Eltűnik a növényekből a klorofill és legfeljebb rendkívül kedvezőtlen táplálkozási viszonyok mellett jelentkezik újra, erősen redukált mennyiségben. A levelekhez hasonlóan a gyökér is teljesen elcsökevényesedik; rövid, bunkószerűen megvastagodó, igen rövid életű szerv válik belőle. A vegetatív szárképlet kifejlesztése és a gazdanövényen való megtelepedése után a csíranövény főgyökere elpusztul.

Az arankafajok filogenetikailag nem régi élősködők. Időnként kloroplasztiszok jelennek meg a különböző növényi szervekben (pl. csíratömlőkben, szár epidermiszében, virágtájon). Ezek képződése cukoroldattal indukálható.

Egész életciklusuk egy év alatt játszódik le (T4-es életformájú fajok), melynek a következő fázisai vannak (165. ábra):

165. ábra - Az arankafajok (Cuscuta spp.) életciklusa

kepek/165.png


– csírázás,

– vegetatív szervek képzése (fonalak mozgása, hausztóriumképzés),

– generatív szervek fejlesztése,

– termésképzés.

A földbe kerülő magvaknak maximum 2/3 része csírázik ki az első évben, a többi szakaszosan, diapauzával csírázik a jelenlevő gazdavönényektől teljesen függetlenül (Czimber 1965). A magvak csíranyugalmi állapota (dormancia) és annak speciális esete, a keményhéjúság a magok mintegy 7–15%-ára jellemző.

A keményhéjúság a faj fenntartásának igen hatékony biztosítéka. A magvak így csírázási képességüket 6–8 évig megtartják. Valószínűleg a talajban nagy mennyiségben elfekvő mag miatt terjedt el az a téves nézet, hogy az arankafajok magvai kizárólag gazdanövényeik közelében csíráznak.

A magvak a talajból 5 cm mélységben képesek kicsírázni (Gimesi 1965), de vannak adatok, amelyek szerint a csíranövények laza talajon 10–15 cm mélységből is a felszínre törhetnek.

Az arankamagvak eltávolítása a lucerna- és vöröshere-vetőmagból (morfológiai hasonlóság miatt) igen nehéz, ez megbízhatóan csak elektromágneses tisztítóval lehetséges. A módszer lényege, hogy a finom vasreszelék megtapad az érdes arankamagvak felületén, míg a sima lucernamagvak felületén nem, és így az az arankamaggal együtt a mágnes felületére tapad. Figyelmeztető jelenség, hogy az érdes felületű magvaktól eltérően simamagvú példányok is találhatók (Berend 1964), melyek a mágneses tisztítón is keresztülmehetnek.

A csíranövényke 7–8 mm hosszú, sziklevél nélküli fonálszerű képlet. Gyököcskére és száracskára differenciálódik. A gyökér el nem ágazó, gyökérsüveg nélküli, víztartási és támasztó funkciója van. A funkcióját kb. két nap alatt befejezi és elhal.

A csíranövények fejlődésére befolyást gyakorolhat a talajok és a trágyák kémiai összetétele. A foszfátok gátolják, a nitrogén, valamint a mésztartalmú anyagok serkentik a növekedést.

A fonálszerű arankacsíra körkörös vagy kereső, ún. cirkumnutációs mozgással keresi meg a gazdanövényt, rátekeredik, majd a gazdanövénnyel érintkező szárrészeiből szívószerveket (hausztóriumokat) bocsájt a gazdanövény háncsszövetébe, miközben megszűnik a talajjal való kapcsolata. Az arankahajtás kereső mozgása bonyolult ingerhatások eredményeként jelentkezik, amelyek közül jelentősek a geotrópos, az érintési (kontakt) és a vegyi ingerhatások.

A kereső mozgásban a geotrópos inger játszik szerepet, míg a szívószervek (hausztóriumok) kialakulásában az érintési (kontakt), valamint ehhez láncszerűen kapcsolódó vegyi inger szerepe a döntő. A hausztóriumok kialakulása két lépcsőben történik:

– Első fázisként a prehausztóriumok alakulnak ki, amelyek felületi képződésűek. Ezek érintkezésbe lépnek a gazdanövény szöveteivel. Ezekben sajátos sejtfalbontó enzimek (celluláz és amilo-diasztáz) keletkeznek, amelyek elbontják a sejtek hemicellulóz, cellulóz és amiloid anyagait. A megmaradó oldhatatlan alfacellulóz-részeket a szívósejtek mechanikai nyomása tolja szét.

– A kialakulás második fázisában az endogén keletkezésű redukált járulékos (adventív) gyökér (hausztórium) jön létre. Sejtfalbontó enzimeivel még mélyebbre hatol, le a kambiumig és a szállítóedényekig és sejtjei gombafonalak módjára átjárják a gazdanövény szöveteit. A hausztóriumban kifejlődő edénynyaláb háncs- és farésze szoros összeköttetésbe lép a gazdanövénnyel, és így, valamint nagyobb szívóereje folytán könnyen átveszi a kész szerves vegyületeket.

A szívószervek képződését cukoroldattal lehet indukálni. A hausztóriumok képződéséhez megfelelő mennyiségű és minőségű fény szükséges. Ellenkező esetben (pl. jól záródott lucernaállományban) nem képződik hausztórium és az aranka elpusztul.

A hausztóriumain keresztül szerves tápanyaghoz jutó aranka fejlődése későbbi szakaszában minden energiáját a reproduktív szervek képzésére fordítja. A virágzást és a termésképzést a klimatológiai tényezők erősen befolyásolják. A virágzás ideje általánosságban azonban júniustól szeptemberig tart. Korábban virágzó fajok a lenfojtó aranka, a közönséges aranka, míg a későbbiek közé a nagy aranka és a komlós aranka tartozik. A nagy aranka hőigénye mind a virágzás, mind a terméskötés időszakában magasabb, mint a herefojtó arankáé. Ezzel magyarázható, hogy a hazánknál hűvösebb és csapadékos éghajlattal rendelkező országokban (pl. Svájc, Észak-Németország, Lengyelország) nem tudott meghonosodni. Ezekben az országokban csak a virágzásig jut el, de magot már nem képez.

Az arankafajok termése toktermés, melyben általában 2–5 mag foglal helyet. A magvak alakja és nagysága között lényeges faji különbségek mutatkoznak. A gyakorlatban nagy és kis arankát különböztetünk meg, tekintet nélkül arra, hogy botanikailag melyik fajról van szó. Az 1 mm-nél nagyobb magvakat a nagy, míg a kisebbeket a kis arankák közé szokták sorolni. Az egyes arankafajok magprodukciója egészen jelentős. Például a herefojtó aranka (Cuscuta trifolii) egy-egy példánya 2500–3000 magot is érlelhet.

A két legelterjedtebb hazai arankafaj fertőzési, életmódbeli és az ehhez csatlakozó kártételi viszonyait vizsgálva lényeges eltéréseket tapasztalhatunk.

Cuscuta campestris (nagy aranka) (166. ábra)

166. ábra - A fontosabb arankafajok virága és termése: A)Cuscuta campestris Yuncker (illatos v. nagy aranka) virága és felnyíló termése; B)Cuscuta trifolii Bab. Et Gibs (herefojtó v. kis aranka) virága; C)Cuscuta europaea (L.) (közönséges aranka) virága és kiterített pártatorok pikkelyekkel és porzókkal; D) Cuscuta epilinum Weihe (lenfojtó aranka) felnyíló termése; E)Cuscuta lupuliformis Krock. (komlós aranka) felnyíló termése

kepek/166.png


A lucernavetéseken kívül több mint 80 növényfajt fertőz (vörösherét, répát, burgonyát, kertészeti növényeket). Kétágú bibéje gömbben végződik és ez alapján is megkülönböztethető más arankafajoktól. Szára narancssárga, erőteljes. Vegetatív úton kitűnően szaporodik. Fényigényes, ezért elsősorban a növényállomány felső részén található meg. Mag alakjában telel át. A gazdanövényeit már csírakortól kezdve a szár középső harmadában ragadja meg. Fonalainak terjedése, hausztóriumainak képzése, virágzása és termése, sőt pusztulása is a gazdanövény felsőbb régióihoz kötött. Ez a sajátosság szoros összefüggésben van heliotróp, negatív geotróp fiziológiai igényével.

Melegigényes faj, hőoptimuma 18–20 °C. Így a már beállott lucernaállományban (május közepe táján) jelenik meg. Az általa képzett foltok mindig szabálytalan alakúak, és sohasem fonódnak össze nemezszerű bevonattá. Mivel eredési helyük, azaz a legalsó hausztóriumok többnyire magasan a talaj felszíne felett helyezkednek el, a betakarítás során a fűkasza rendszerint a hausztóriumok zónája alatt vágja el a gazdanövény szárát. Ezért ha még nem kötött magot, elpusztul.

Cuscuta trifolii (herefojtó vagy kis aranka) (166. ábra)

Az egész országban gyakori. A Lamiaceae, Apiaceae és Fabaceae családok fajain és a Galium fajokon fordul elő. Elsősorban a lucernán és vörösherén élősködik. Kétágú bibéje fonalas. Fehéreslila virágai tömött fejecskében állnak. A porzók kiállnak a pártából. A csésze rövidebb a párta csövénél. Termése kétrekeszű, négymagvú tok, mely rendszerint keresztben repedve nyílik. A mag gömölyű, felszíne sötéten pontozott és ripacsos, színe szürke vagy szürkésbarna. A csírázó magból csökevényes gyökér, és egy 5–10 cm-es, felálló vagy kúszó, fonalszerű, sárgás vagy narancssárga szár fejlődik. Ez a szár imbolygó, kereső mozgást végez, s ha megtalálja a gazdanövényt, rátekeredik, a gyökér zsugorodik, elhal, s az aranka ettől fogva a gazdanövényből veszi fel a táplálékot. Az apró pikkelylevelek hónaljából elágazik. A szára vékonyabb, mint a nagy arankáé. Kevésbé fényigényes, ezért az állomány alsó részében él, sőt a talajbeli szárrészre is lehúzódik. A száron, gyökéren, gyökérnyakon stb. levő aranka vegetatív úton is képes áttelelni, ami korábbi – a lucerna kihajtásával szinte egy időben való – megjelenését jelenti. A hajtásai a fertőzési pontokból kiindulva körkörösen, sugárirányban terjednek és ún. boszorkánykerekeket alkotnak. A foltok súlyosabb fertőzés esetén érintkeznek, és 10–20 cm vastag, nemezszerű szövedéket alkothatnak. A foltok közepéből kiindulva történik a gazdanövény elhalása és helyüket a gyomok foglalják el. A „boszorkánykerekek” bizonyos szerkezetet mutatnak. Belülről kifelé haladva a következő két zóna különböztethető meg: gyomfolt (részben magot kötött, részben virágzó arankagyűrű) és vegetatív szárképletekből álló gyűrű. A kis aranka hajtásai pozitív geotrópos tulajdonságuktól eltérően a virágzás időszakában heliotrópokká válnak, majd a tenyészidőszak végének közeledtével lehúzódnak a gazdanövény alsó, gyökérnyaki szintjébe. Így a betakarításkor mélyebben helyezkednek el, mint a betakarítógép kései, ezért hajtásszerveinek nagy része sértetlenül folytathatja tovább a fejlődést. Gyakorlatilag addig károsítják a lucernát, vörösherét stb., amíg az el nem pusztul (innen a neve: herefojtó aranka).

Cuscuta europea (közönséges aranka) (166. ábra)

Termése kétrekeszű, négymagvú tok, mely rendszerint keresztben repedve nyílik. A magvak majdnem gömbösek, barnáspirosak. Csíranövénye a C. trifolii csíranövényéhez hasonlít. A szár vöröslő vagy sárga, elágazó, sűrű szövedéket képez. Pirosasfehér virágai sokvirágú fejecskében állnak. A tok gömbös, a bibe fonalas, azonos hosszúságú vagy rövidebb a magháznál. A porzók a pártából nem állnak ki. Az egész országban előfordul, főleg a nedvesebb területek gyomnövényein, de az akácon, bodzán, fűzön és a komlón is megtalálható. A here- és a lucernavetésekben ritkán lép fel. Főleg a burgonyán, a paradicsomon és a paprikán fordul elő.

Szádorfajok (Orobanche spp.)

A szádorfajok levélzöld nélküli valódi élősködők. Életüket mint talajélősködők a gazdanövény gyökerein élik le. Magvaik igen aprók, csírázásuk a gazdanövény gyökerei közelében, azok vegyi ingereinek hatására történik. A csíranövény fonálszerű, 1 mm nagyságú, a csúcsán tobozszerű hausztóriumot fejleszt, amely a gazdanövény gyökérkérgén át a szállító edénynyalábokig hatol be. Később erősen sárga színű, jellegzetes szívógumóvá alakul át; belsejében tracheidák keletkeznek és ezek kapcsolatba lépnek a gazdanövény gyökereinek edénynyalábjaival. A gazdanövény gyökereivel való érintkezés folytán még további csúcsos (apikális), ún. szekunder hausztóriumok képződnek nagy számban.

A szádorfajok fejlődésüket a virágrészeket viselő főhajtás fejlesztésével folytatják. Ezt az állapotot 8–14 nap alatt érhetik el, de az évelő növények gyökerein olykor az első évben csupán a szívógumó kifejlesztéséig jutnak el, és a virágos hajtást csak a második évben fejlesztik ki.

A vegetációs ciklus főbb állomásai: csírázás, csíranövény-képzés, primér hausztórium, szívógumóképzés, szekunder hausztóriumképzés, virágoshajtás-képzés.

Legfontosabb hazai szádorfélék

Magyarországon 19 szádorfaj él, pl. Orobanche alba Steph. (fehér szádor) (167. ábra), de ebből csak 3 faj jelentős a műveleti növényeken okozott kártétele miatt.

167. ábra - Orobanche alba Steph. (fehér szádor): a) termő a bibével; b) pártacső oldalnézetben; c) pártacső oldalnézeti hosszmetszete; d) virágos növény

kepek/167.png


Orobanche cumana Wallr. (bókoló v. napraforgószádor) (168. ábra)

168. ábra - Orobanche cumana Wallr. (napraforgószádor): a) pártacső oldalnézetben; b) pártacső oldalnézeti hosszmetszete; c) termő a bibével; d) mag; e) virágos növény

kepek/168.png


T4-es életformájú gyomnövény. A toktermés kerülékes vagy tojásdad alakú. A mag hosszúkás ovális, csepp alakú vagy tompán háromszögű. Felülete hálózatos, sötétbarna, fényes. Csíranövénye az O. ramosa csíranövényéhez hasonlít. El nem ágazó, magas, vastag szárú növény. A szár lisztesen mirigyszőrös a tojásdad hegyes murvalevelekkel együtt. A virágok tövén az előlevelek hiányoznak. A csésze kétlevelű, kéthasábú. A párta kékesibolya színű, töve sárgásbarna, csöve erősen görbült.

Magyarországon 1941-től fordul elő, 1950-ben tömeges volt, majd az ellenállóbb napraforgófajták terjedésével előfordulása ritkább lett. A napraforgót növekedésében, terméshozamában súlyosan gátolja, sőt gyakori tömeges előfordulása miatt gazdanövényét teljesen elpusztíthatja. A megtámadott napraforgón gyakran 50–60 szádor is élősködik, de nem ritka eset, amikor 150–200 szádornövény sanyargatja a gazdanövényt. A dohányon kívül megtalálták még paradicsomon, az Artemisia és Xanthium nemzetségek gyomfajain is. Jelentős károkat okoz elsősorban a Duna–Tisza közi homokterületeken.

Orobanche minor S.M. (kis szádor v. vöröshere vajfű) (169. ábra)

169. ábra - Orobanche minor S.M. (kis szádor): a) pártacső oldalnézetben; b) mag; c) virágos növény

kepek/169.png


Az előbbinél nagyobb termetű, ágatlan szárú, vaskosabb növény. Virágai halvány- vagy barnássárgák, ibolyás erűek. Nyugati–dél-európai (atlanti-mediterrán) faj, amely nálunk csak a nyugati megyékben fordul elő, lóhere- és lucernavetésekben, olykor kivételesen cukorrépán és sárgarépán is nő.

Tolna és Somogy megye területein az utóbbi években rendszeresen jelentkezett a kártétele.

E szádorfaj fejlődése három-négy hét alatt zajlik le, és ez idő alatt 40–80 cm magasságúra is megnőhet. Károsítása éppen arra az időszakra esik, amikor a gazdanövénynek hajtásai kifejlesztéséhez a legnagyobb szüksége van a tápanyagokra. Ritkább a bíboros szádor (O. purpurea Jacq.) előfordulása (170. ábra).

170. ábra - Orobanche purpurea Jacq. (bíboros szádor): a) és b) különböző típusú pártacsövek oldalnézetben; c) pártacső oldalnézeti hosszmetszete; d) csészelevél; e) virágos növény

kepek/170.png


Orobanche ramosa L. (dohányfojtó szádor v. dohányfojtó vajvirág) (171. ábra)

171. ábra - Orobanche ramosa L. (dohányfojtó szádor): a) pártacső oldalnézetben; b) pártacső oldalnézeti hosszmetszete; c) termő a bibével; d) csészelevelek kiterítve; e) mag; f) virágos növény (f. monoclonos); g) virágos növény (f. polyclonos)

kepek/171.png


Egyéves növény. Szára ágas, mirigyszőrös, 5–40 cm magas fehéres vagy okkersárga, kevés apró pikkelylevéllel. A virágok tövén a murvalevél mellett két szálas előlevél is található. A csésze körben zárt, 4–5 háromszögű cimpájú. A párta csöve egyenes, vagy csak kissé hajlott, a csöve sárgás, karimája kék vagy lila, legfeljebb 1,5–2 cm.

Termése együregű tok (5 mm nagy), sok igen apró maggal (0,2–0,3 mm). Magjai oválisak, hálózatos felszínűek, sötétbarnák. Egy növény magtermése kb. 150 000 db. A magvak csíraképességüket 4–6 (10) évig is megtartják. A magja csak a gazdanövény gyökerével érintkezve csírázik.

Szívógyökereket bocsájt a gazdanövény gyökerébe, s mint apró kis gumó, minden irányban vaskos, tüskés, sugaras telep fejlődik a gazdanövény gyökerén. A telepből felfelé virágos szárat fejleszt, mely a talajból már a kifejlett növényhez teljesen hasonló egyedként bújik elő.

Az egész országban gyakori a dohányban, amelynek egyik veszedelmes károsítója. Ha fiatalon megtámadja a dohányt, azt teljesen elpusztítja. A dohányon kívül paradicsomon és napraforgón, ritkábban burgonyán, paprikán, kukoricán, káposztán, kenderen, komlón és tormán is károsít.

További, kevéssé jelentős szádorfajok – a recés szádor (O. reticulata Wallr.) és az apró szádor (O. nana Reut.), amely ritka, mediterrán reliktum – a 172. és a 173. ábrán láthatók.

172. ábra - Orobanche reticulata Wallr. (recés szádor): a) pártacső oldalnézetben; b) pártacső oldalnézeti hosszmetszete; c) termő a bibével; d) mag; e) virágos növény

kepek/172.png


173. ábra - Orobanche nana (Reut)

kepek/173.png