Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A tenyészcél meghatározásának elvei és módjai

A tenyészcél meghatározásának elvei és módjai

A tenyészcél állatfajoktól, típusoktól, környezeti feltételektől függően rendkívül sokféle lehet. Minden gazdasági állatfajra és termelési irányra érvényes viszont, hogy a tenyészcél meghatározása, kijelölése során a következő alapelvekre kell tekintettel lennünk.

Milyen szintű, mértékű és jellegű

1. az adott tulajdonságok gazdasági jelentősége,

2. a tulajdonságok mérési, értékelési lehetősége,

3. a tulajdonságok örökölhetősége,

4. a tulajdonságok korrelációja.

A tulajdonság gazdasági jelentősége rendkívül fontos, mivel az állattenyésztési tevékenység célja a minél nagyobb jövedelem elérése. Az elmúlt időszakban hazánkban például – a tej akkori ár- és prémiumrendszere következtében – a tej mennyiségének növelésével lehetett a legnagyobb jövedelmet elérni. Napjainkban – és különösen a jövőben – viszont már nem a több, hígabb tej, hanem a több fehérje termelése jelentheti a nagyobb jövedelmet. Így a nagyobb tejfehérje-tartalmat, illetve kappakazeint örökítő, ún. „proteinbikák” kiválasztása és használata tenyészcéljaink között előtérbe kerül. A juhtenyésztésben a múltban a gyapjú minőségének javításához jelentős gazdasági érdekünk fűződött. Ma viszont a gyapjú piaci pozíciója sokat romlott, és inkább a juhtej- és vágóbárány-termelés ígér nagyobb jövedelmet.

Az említett példák jól bizonyítják a tulajdonságok gazdasági jelentőségének fontosságát, továbbá azt is, hogy a gazdasági körülmények változásával a tenyészcél is jelentősen módosul.

A tulajdonságok mérési lehetősége szintén fontos, mert csak objektív módon, számszerűen is kifejezhető tulajdonságok alapján végezhetjük sikeresen a nemesítést. Például a tej, tojás, gyapjú stb. mennyiségét viszonylag könnyen figyelembe tudjuk venni. Nehezen tudnánk viszont szelektálni olyan tulajdonságokra, amelyeknek mérése körülményes vagy szubjektív (ellenálló képesség, konstitúció, tenyészérettség, étkesség, tömegtakarmány-fogyasztó képesség, legelőkészség stb.). Az ilyen tulajdonságokra irányuló szelekciót csak közvetett módon, a velük szoros genetikai korrelációban lévő tulajdonságokra alapozottan végezhetjük el. Például a takarmányértékesítő képességre közvetve a súlygyarapodás alapján – bizonyos határok, korlátok között – eredményes szelekciót folytathatunk.

A tulajdonságok örökölhetőségi értékeinek ismerete és figyelembevétele azért jelentős, mert az nagymértékben meghatározza a genetikai előrehaladást. A biztonságosan öröklődő tulajdonságok (h2 > 0,6) javítását szelekcióval eredményesen végezhetjük. Gyengén öröklődő tulajdonságok (h2 < 0,2) esetén viszont a környezeti feltételek javításától vagy a heterózishatást hasznosító keresztezés alkalmazásától remélhetjük inkább a tenyészcél megközelítését.

Az értékmérő tulajdonságok közötti korrelációk következtében a szelekció során figyelembe nem vett tulajdonságokban is változások következnek be. Ezek gazdasági szempontból lehetnek előnyösek (pl. a tejhozam és a tejfehérje-mennyiség közötti pozitív korreláció), de természetesen hátrányosak is (pl. a tejhozam és a reprodukciós teljesítmény közötti negatív korreláció). Nehezítheti, de segítheti is a tenyésztőmunkánkat, hogy a tulajdonságok közötti kapcsolatok többgenerációs szelekció után változnak.