Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A nemesítési cél (tenyészcél) általános értelmezése

A nemesítési cél (tenyészcél) általános értelmezése

Mint minden emberi tevékenységnek, így az állattenyésztésnek, és az azt hosszútávon megalapozó állatnemesítésnek is határozott céljának (tenyészcél) kell lennie. Ebben az esetben is igaz az a régi mondás, hogy „annak a hajósnak, akinek nincs határozott célja, mindig rossz irányból fúj a szél”.

A tenyészcél gazdasági állataink azon megkövetelhető és elvárható tulajdonságainak összességét jelenti, amelyeket a termelés szempontjából kívánatosnak tartunk és elérésükre nemesítési tevékenységünk során törekszünk. A tenyészirány pedig azokat a lehetséges lépéseket, módszereket foglalja magába, amelyeket e cél elérése érdekében alkalmazunk. A környezeti tényezők áttekintése és más fejezetek tárgyalása során is hangsúlyoztuk, hogy az állatok igényeinek kielégítése, komfortérzetük biztosítása rendkívül fontos a lehető legjobb vagy leggazdaságosabb termelési eredmények elérése érdekében. Mindez azonban nem kis anyagi áldozatok árán valósítható csak meg. A termelés ugyanis meghatározott társadalmi–gazdasági, makro és mikroökonómiai közegben folyik, és korántsem biztos az, hogy a jövedelem akkor lesz a legnagyobb, amikor a gazdasági állat jól érzi magát vagy a legnagyobb termelést nyújtja.

Miként fogalmazható meg és hogyan értelmezhető tehát a tenyészcél, vagyis az állattenyésztési, nemesítési tevékenységsorozat célja? Látszatra nagyon egyszerűen: olyan állatpopulációk kialakítása, amelyek gazdaságosan termelnek. E gazdasági tenyészcél, vagyis a tenyészcél gazdasági oldala ökonómiai megközelítésben azt jelenti, hogy nem a legtöbbet termelő állatot, és az azt lehetővé tevő környezetet, hanem a gazdaságosan termelőállatot és a gazdaságos termelést biztosító körülményeket favorizáljuk. Számunkra az az állat (vagy állatcsoport) a legkedvezőbb, amelyik azonos költségszintű tartási, takarmányozási stb. körülmények között jobb szaporulati, nagyobb termelési eredményeket ér el. A gazdasági tenyészcél tehát olyan állomány kialakítására való törekvést jelent, amely az adott vagy ésszerűen megváltoztatható körülmények között a legjobb teljesítményre képes.

A tenyésztési cél megfogalmazásakor tekintettel kell lennünk arra a környezetre, amelyben az állomány termelni fog. A genetikailag nagyobb termelőképesség kibontakozásához általában jobb, és egyben költségesebb tartási, takarmányozási megoldások szükségesek. Ha megfelelő körülmények és kellőanyagi eszközök állnak rendelkezésünkre, akkor kedvezőbb teljesítményű, nagyobb genetikai értékű állomány kialakítása lehet a tenyészcél. Ezek hiányában pedig kisebb költséggel működtethető megoldások alkalmazásával, szerényebb körülmények között gyengébb teljesítményű, igénytelenebb állomány létrehozását jelölhetjük meg célul.

Általánosságban megfogalmazható, hogy akkor járunk el helyesen, ha állatainkat a tenyészcél elérése érdekében olyan körülmények között teszteljük és nemesítjük, amilyen körülmények között később az ivadékaikat fogjuk tartani. Fontos szabály tehát, hogy a tenyészcél legyen összhangban azokkal a tartási, takarmányozási, közgazdasági körülményekkel, amelyek között az állományunk termelni fog.

A gazdasági tenyészcél általában rövidebb távon megvalósítandó feladatot jelent. Ilyen lehet például, amikor a gazdaságosabb tejtermelés érdekében a tejhozamok egyoldalú növelésére törekszünk. A kevés tulajdonságra irányuló szelekció esetében kétségtelen, hogy nagyobb a genetikai előrehaladás generációnként vagy adott időszak alatt, de a figyelembe nem vett egyéb tulajdonságok miatt negatív genetikai, és fenotípusban is észlelhető trend is érvényesülhet. Az előbbi példánál maradva, a tejtermelés egyoldalú növelése esetén az állatok izmoltsága, hústermelése, állóképessége generációról-generációra romlik. Mindemellett a konstitúció, a hasznos élettartam, a szaporasági teljesítmények is kedvezőtlen irányba változhatnak.

A biológiai tenyészcél megfogalmazásakor hosszabb távon tervezve gondolkodunk. Tekintettel vagyunk ugyanis arra, hogy a javítandó tulajdonságokkal párhuzamosan az egyéb biológiai tulajdonságok se romoljanak, az állatok ún. másodlagos tulajdonságai ne veszélyeztessék a termelési eredményeket, a termelés biztonságát. A biológiai tenyészcél sem önmagáért van, hiszen az életképesség, a kedvező reprodukció fenntartása rövid és hosszabb távon is a gazdaságos termelést támogatja.

Kis létszámú populációkban nem könnyűfeladat a gazdasági és biológiai célkitűzések összehangolása. Előfordulhat rokontenyésztés, csökkenhet a genetikai variancia, aminek következtében a genetikai előrehaladás is mérséklődik. Az állattenyésztés globalizációja során a nagy létszámú populációkban is előfordulhat, hogy a világ minden részén ugyanazokat a, csúcsgenetikát képviselő tenyészállatokat használják. Ilyenkor is bekövetkezhet a beltenyésztettség növekedése, a genetikai variancia csökkenése.

Jó példa erre a holstein-fríz tejelőtípusú szarvasmarhafajta. E fajta, annak ellenére, hogy igen nagy létszámú és világszerte elterjedt, tenyésztési szempontból mégis kicsi aktív populációnak tekinthető, mert mindenhol viszonylag kevés tenyészállatot favorizálnak. Többen beszámoltak arról, hogy a holstein-fríz állományban jelentősen csökkent a genetikai variancia, nőtt a beltenyésztettség, romlottak az ún. másodlagos tulajdonságok, igen rövid a hasznos élettartam, kedvezőtlen a reprodukció. E hátrányok kiküszöbölése érdekében a tenyésztők egy része a korábban követett fajtatiszta tenyésztés helyett különböző keresztezési programokat kezdett el.

A tenyészcél megfogalmazásakor tehát akkor járunk el helyesen, ha mind a gazdaságossági, mind pedig a biológiai szempontokra tekintettel vagyunk, vagyis a gazdasági és biológiai tenyészcél egyensúlyát teremtjük meg.

Elvileg minden gazdasági szempontból jelentős értékmérő tulajdonságra tűzhetünk ki külön is tenyészcélt. A gyakorlati tenyésztőmunkánk során azonban a szelekciót rendszerint csupán néhány tulajdonságra korlátozzuk. Minél több tulajdonság javítására törekszünk egyidejűleg, annál kisebb lesz a genetikai előrehaladás. Johansson (1961) szerint, ha „n” számú fontos, de egymással genetikai korrelációban nem lévő tulajdonságra szelektálunk, akkor a genetikai előrehaladás 1/n nagyságú lesz ahhoz képest, mintha a szelekció egyetlen tulajdonság javítására irányulna (lásd 16. fejezet).