Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

23. fejezet - A tenyésztés feltételei, célja

23. fejezet - A tenyésztés feltételei, célja

Az állattenyésztés társadalmi-gazdasági környezete

Az állattenyésztési tevékenység adott társadalmi-gazdasági környezetben folyik, amely környezet nem közvetlenül ugyan, de jelentős hatást gyakorol az állatitermék-előállításra.

A termelés első és legfontosabb kritériuma az adott termék iránti kereslet. Amennyiben a megtermelt tejnek, húsnak, tojásnak nem lenne piaca, akkor azok előállítása célszerűtlen tevékenységgé válna. Természetesen az sem mindegy, hogy a kereslet fizetőképes-e vagy nem. Csakis a fizetőképes kereslet tarthatja fenn a termelést huzamosabb ideig. E keresletnek olyan piaci árban kell megnyilvánulnia, amely az adott körülmények között elérhető költségszintnél magasabb és tisztességes nyereséget ad az állattenyésztési tevékenységet folytatóknak. Más megközelítésben az állattenyésztés csak akkor lehet versenyképes, ha költségei alacsonyabbak, mint a realizálható árbevétel. Az állatitermék-előállítás során bizonyos tevékenységek elkezdése vagy jelentősebb beruházások, telep-, épületkorszerűsítés stb. esetében gyakran fordul elő, hogy a termelőnek nincs elegendő pénzügyi fedezete. Ilyenkor megfelelő hitelnyújtás, hitelpolitika serkentheti, annak hiánya pedig gátolhatja a fejlesztést.

Számos termék előállításához, piacra juttatásához vagy a termelés szabályozásához nemzetgazdasági érdek főződik. Ilyen termékek előállítását az adott országok vagy közösségek, pl. az Európai Unió támogatással, állami felvásárlással vagy közraktározással segítheti.

Bizonyos állatcsoportok, állatfajták tenyésztését vagy egyes termékek termelését kockázatos lenne kizárólag a piac szabályozó szerepére alapozni. Az őshonos állatfajtákat akkor is fenn kell tartani, ha ez a tevékenység nem jövedelmező (21. fejezet). Tenyésztésüket sok esetben nemzeti, esetleg nemzetközi összefogás segíti. Hasonlóképpen össztársadalmi érdek fűződhet az adott táj (pl. nemzeti parkok) kultúrállapotának, gyepterületének fenntartása érdekében történő állattenyésztéshez. Az esetek nagy részében az effajta állattenyésztés is csak kellőösszefogással valósítható meg.

Vannak jó példák arra, hogy egy-egy ország a nemzeti jövedelméből sokat áldoz a környezet kultúrállapotának fenntartására, és emiatt a gyepre alapozott állattartást (húsmarha-, juhtartás) az átlagosnál nagyobb mértékben támogatja.

A vidék népességének megtartásában, a vidéki foglalkoztatás biztosításában is nagy az állattenyésztés szerepe. Az ilyen ún. szociális célú állattenyésztés is rendszerint csak támogatással valósítható meg.

Vannak olyan állati termékek, amelyek esetében az adott állam vagy az EU főleg a túltermelés elkerülése érdekében kvótarendszert alkalmaz, azaz maximalizálja az előállítható termék mennyiségét vagy az állatlétszámot. Hazánkban például kvóta van a tejtermelésre, a húshasznosítású tehénlétszámra vagy a vágómarha-létszámra.

Vannak ugyanakkor piacnak erősen kitett állattenyésztési ágazataink (baromfitenyésztés, sertéstenyésztés), amelyekben a termelők erős versenyhelyzetben kénytelenek dolgozni. Természetesen lehetséges olyan célú állattenyésztés és tartás is, amely esetében nem a megélhetés, a jövedelem biztosítása, a környezet fenntartása az elsődleges, hanem kedvtelési szempontok a meghatározók. Az ilyen állattenyésztésnek is vannak költségei, ezért ennek módja, mértéke az életszínvonaltól, a lakáskörülményektől, a települési viszonyoktól függ.

Állattenyésztési tevékenységünk során a környezetvédelmi szempontokra is tekintettel kell lennünk. A koncentrált állattartó telepeken például a levegőszennyezés vagy a keletkező nagy mennyiségű trágya kezelése, felhasználása nem kis gonddal jár. E tényező a telep méretét, az állatlétszámot limitálhatja. A hígtrágya szennyezheti a környezetet, természetes vizeinket, ezért annak kezelése, kijuttatása során a környezetvédelmi előírásokat be kell tartani.

Az említettek mellett különféle állatvédelmi szempontokat is egyre inkább figyelembe kell vennünk. A világszerte erősödő állatvédelmi mozgalmak az „állatok különleges jogaiért” szállnak síkra, és követelik e jogok törvényes szavatolását. A legtöbb ország, így hazánk is ma már elfogadott állatvédelmi törvénnyel rendelkezik (lásd 22. fejezet), amelynek előírásait rendszerint csak többletköltségek árán lehet betartani. Napjainkban az állattenyésztésben világszerte tapasztalhatók olyan törekvések, amelyek az iparszerű állattartás helyett a „teljes organikus-biológiai gazdálkodás (organic farming)” keretében a természetszerű vagy ökológiai állattenyésztés, az ún. „biológiai minőségű állattartás és állati termék előállítás” alkalmazását igyekeznek megvalósítani. Az ilyen próbálkozások azonban sok esetben a költségek növekedésével, a termelés visszaesésével járnak együtt.

Összességében leszögezhető, hogy a társadalmi-gazdasági környezet (beleértve a politikát is) kedvezőesetben nagymértékben segítheti, de nem megfelelő feltételek esetén hátráltathatja is az állattenyésztést.