Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Néhány állatvédelmi kötelezettség

Néhány állatvédelmi kötelezettség

A jogszabályok megalkotásakor feltétlenül szükség van az állat környezete és viselkedése közötti kölcsönhatás ismeretére, aminek segítségével kialakítható az állatok számára kedvezőkörnyezet.

Az állatvédelem legfontosabb feladata az állatok által mutatott kedvezőtlen tünetek, rendellenes viselkedési formák felismerése, mérése, kivédése, a kiváltó okok megszüntetése. Az állatok érzékelik a fájdalmat, félelmet, szenvedést, de érzik a biztonságot is.

Az állatok tartásának állatvédelmi követelményeit tartalmazó rendelet előírásai megegyeznek az EU-szabályokkal. Új állattartó telepek kialakítása csak ezen előírások alapján történhet.

Az EU-csatlakozásunkat követő években kiemelten foglalkozik a hazai állattenyésztés néhány, állatvédelmi szempontból kritikus területtel, amelyre néhány példát mutatunk be.

A ketreces tojótyúk-tartás gyakran okoz az állatnak szükségtelen fájdalmat, tartósan fennálló kényelmetlenséget. Ennek elkerülésére legalább 500 cm2/tyúk férőhelyen 10 cm-es etető- és itatóhossz, vagy legalább két itatóponton a vízellátás biztosítandó. A ketrec 40 cm magas legyen legalább a ketrec alapterület 40%-ában, de sehol ne legyen 35 cm-nél alacsonyabb. A padozat lejtése a kényelmes állás és pihenés érdekében nem lehet 14%-nál meredekebb, és védenie kell a sérüléstől. A biztonságos ketrecből nem szabadulhat ki az ember gondoskodására szoruló állat.

A tojók tojásrakásának növelése mesterséges fénnyel történik, aminek alkalmazása során legalább 8 órás sötét szakaszt kell beiktatni. A szakképzett gondozónak naponta ellenőriznie kell a teljes állományt és a berendezés hibátlan működését.

A beteg állat gyógyításra szorul, a betegség okát meg kell szüntetni. A baromfitartásban szigorúan meg kell különböztetni az intenzív és extenzív hibrid, illetve fajta környezettel szemben támasztott igényét.

A sertéstartásban használt épületeknek, gépeknek, berendezéseknek védelmet, kényelmet és biztonságot kell nyújtaniuk (áramütés, légmozgás, hő- és páratartalom, gáz, por, koncentráció), és tisztának kell lenniük (rágcsálók, rovarok). A társasan tartott csoportokban a verekedést meg kell akadályozni, de ha az állatok egyedi férőhelye a korcsoport igényének megfelelően biztosított, erre ritkán kerül sor.

A legtöbb gondot és nagy selejtezési hányadot a sertéstartásban a padozat anyaga és kiképzése okozza, ezért annak almozásáról vagy rendszeres tisztításáról, kényelméről gondoskodni kell.

Az etetőhöz kényelmes hozzáférést biztosítva a sertést naponta legalább egyszer meg kell etetni. A rossz szokások kialakulásának megelőzésére a sertés számára elfoglaltságot célszerű biztosítani.

A borjú (6 hónapos korig) szabad mozgásához elegendően nagy (1,5 m2) területet kell biztosítani, csak 8 hetes koráig tartható egyedi, almozott ketrecben, de társaival a vizuális kapcsolattartásra ekkor is lehetőséget kell adni számára. A kolosztrumhoz élete első 6 órájában hozzá kell jutnia.

A tiszta, egészséges környezethez joga van az ember érdekeit szolgáló állatnak. A beteg, sérült egyedet késedelem nélkül gondozásba kell venni.

A higiénikus, biztonságos berendezés, tartás és takarmányozás körülményei között is naponta ellenőrizni kell a szabadban tartott különböző korú és hasznosítású állatokat.

A fajonkénti és korcsoportonkénti részletes állatvédelmi követelményeket a részletes állattenyésztés fejezeteiben (Állattenyésztés 1., 2., 3.) találja az olvasó.

A legtöbb aggály az állatok szállítása körül van, mert a szállítás során is szükséges a fajra, fajtára, korcsoportra jellemző minimális férőhely biztosítása, és az állatok védelme az időjárás viszontagságaival szemben.

Nem szállíthatók ellés előtti vemhes állatok és be nem gyógyult köldökű újszülöttek, illetve beteg és sérült állatok. A szállítási időhosszától függően vizet és takarmányt kell biztosítani az út során. Az úti sérülésektől gondos elővigyázatossággal lehet megóvni az állatokat. Az élőállat-szállítmányt szakképzett személynek kell kísérnie. A szállítónak rendelkeznie kell állat-egészségügyi, útitervi kísérődokumentumokkal.

A XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről annak mellékleteivel együtt az interneten elérhető.