Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Az állatvédelem törvényi szabályozása

Az állatvédelem törvényi szabályozása

Az 1980-as évek óta a gazdasági haszonállatok tartásának módja az állatvédők egyre erősödő nyomása alatt áll. Az állatvédelem célja az állattartóktól elvárhatóan az a jogos igény, hogy a tartás körülményei javuljanak, és ezért az állat közérzetének javítása (eredeti angol kifejezéssel animal welfare) érdekében az állattartásból élők hatékony lépéseket tegyenek. Ezt szolgálják azok a tartástechnológiai fejlesztések, amiket az Európai Unióban már egységes rendszerbe, tartástechnológiai előírásokba és állatvédelmi törvénybe foglaltak.

A nyugat-európai törekvések hazánk szempontjából megkülönböztetett jelentőségűek, mert teljes jogú részvételünknek az állatvédelem területén is alapfeltételei vannak. A parlament elfogadta 1998 márciusában az állatok védelméről és kíméletéről szóló XXVIII. törvényt. Egy évvel később megszületett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, mint felügyelő tárca rendelete a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól, aminek állatfajonként több melléklete van. Az irányelvek a mezőgazdasági állattartásra, a szállított állatok védelmére és a vágóállatok védelmére vonatkoztak.

Természetesen az állat közérzete – és ezzel kapcsoltan az állatvédelem – egy másik megközelítésben megkívánja azoknak a jogoknak az összefoglalását, amelyek megilletik az állatot életében. Az állatok védelméről és kíméletéről az 1998. évi XXVIII. törvény rendelkezik, amely 1999. január 1-től hatályos.

Az állatvédelmi törvény szabályozása kiterjed

• az állatkísérletekre,

• az állatvédelmi bírságra,

• a területi önkormányzat jegyzőinek feladataira és hatáskörére az állatok védelmével és nyilvántartásával kapcsolatban,

• a vágóállat levágásának és leölésének szabályaira,

• az Állatvédelmi Tanácsadó Testület létrehozására,

• a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályozására,

• a kísérleti állatok tenyésztésének, szaporításának, tartásának, szállításának és forgalomba hozatalának szabályaira,

• az állatszállításra,

• a veszélyes állatokra és tartásuk engedélyezésére,

• az állatkertek, állatotthonok létesítésére, működésére és fenntartására.

Az állatvédelmi törvény 32/1999. FVM rendelete a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályozásáról rendelkezik, amelynek mellékletei állatfajonként a faj specialitásait figyelembe véve szólnak a tartás, szállítás és vágás szabályairól. 2002. évben a hatályos jogszabályokat módosították, esetenként több tárca felelősségébe sorolták.

Szintén ez évben született a géntechnológiai tevékenységről és állatvédelemről, illetve kíméletről szóló törvénymódosítás.

A törvénymódosítást követő legfontosabb változások között említhetjük az állattartó fogalmának (tulajdonos, felügyelettel megbízott) pontosítását.

Az állat életének megengedett módon való kioltásakor pontosan meghatározott az, hogy milyen követelményeknek kell eleget tenni vágáskor akár vágóhídon, akár otthoni vágásról van szó.

Pontosítja a törvény az állatkísérlet fogalmát, és összehangolja azt az EU-szabályozással. A törvény megtiltja kóbor kutyák és macskák kísérleti célú felhasználását 2004. január 1-jétől.

A kedvtelésből tartott állatok tartását és tenyésztését is részletesen szabályozzák, beleértve a farokkurtítás és a fülkorrekciós műtétek betiltását is egyes kutyafajtáknál. Szűkíti a törvény a prémtermelési célra felhasználható állatok körét is.

Az „élelmezési cél” fogalmát pontosan körülírja, ugyanakkor leszűkíti a törvénymódosítás.

A strucc és emu, az utóbbi évtizedben elterjedt vágóállat levágása és leölése is állatvédelmi szabályozás alá került.

A sertés, juh és kecske háztartásban, élelmezési célra történő levágásánál 2003. január 1-től kötelező a kábítás.

Részletesen szabályozza az új törvény a díszállat-kereskedés létesítésének és működésének módját.

A törvény alapján kezdődött el a hazai állatkertek átépítése és felújítása, esetleg áttelepítése.

Az állatvédelmi törvény módosítása teljessé tette a szankcionálás alá vonható magatartások körét.

Az Európai Unió állatvédelmi jogszabálya az alapvető (minimál) követelményeket fogalmazza meg. A tagországoknak módjukban áll szigorúbb szabályokat is bevezetni (Németországban szigorúbbak az EU-irányelveknél a tartástechnológiai követelmények, Ausztriában a vágóállat szállítását térben és időben korlátozzák). A hazai törvénymódosítás követelményei is több területen magasabbak, mint az EU minimum követelményei.