Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A géntartalékok megőrzésének módszerei

A géntartalékok megőrzésének módszerei

A géntartalékok megőrzésében a következőmódszereket szoktuk megkülönböztetni:

In situ módszerek

a) Élő fajtatiszta állományok fenntartása. Megoldható állami vagy szövetkezeti nagyüzem keretében vagy kistenyésztők együttes munkájával, tenyésztő egyesület keretében.

b) élőállatok fenntartása keresztezési rendszerben.

Ezt nevezi a nemzetközi szakirodalom „gene-pool”-nak. Tulajdonképpen szintetikus fajtáról vagy más keresztezési rendszerről van itt szó. Ebben az esetben a géneket fenntartjuk, de a fajtát nem; hiszen ezzel a módszerrel elsősorban a gének, és nem a sikeres génkombinációk védelmét szolgáljuk.

c) Ezt a két módszert (a és b) kombinálva is lehet alkalmazni.

Ex situ (eredeti helyétől távoli) módszer

d) Nem eredeti környezetben (állatkertben, ketreces tartásban, erre a célra kialakított telepen stb.) élőállatok fenntartása.

Így genetikailag kimunkált párosítási rendszerek keretében, de „hamis” környezeti hatás alatt tarthatók az állatok.

e) Fagyasztott sperma tárolása. Ezzel a módszerrel fajtaátalakító keresztezéssel lehet visszanyerni néhány generáció alatt a megvédett fajtát.

f) Fagyasztott petesejt. Még nem kellően kidolgozott, és ezért nem szokásos módszer.

g) Mélyhűtött embrió.

Ma már több állatfajban jól bevált eljárás. Fennáll itt a veszély, hogy később, esetleg sok száz év múlva, olyan baktériumflórával fog találkozni az így konzervált állomány, amellyel szemben védtelen lesz.

h) Izolált gének megőrzése. Ma még csak kísérleti stádiumban létezőeljárás. Mindkét alapvető megoldási formának vannak előnyei és hátrányai.

Az in situ állattartás előnyei:

• a szakmai értékelés és hasznosítás, folyamatosan elvégezhető,

• a termékek csökkenthetik a költségeket,

• a gyenge termőhelyi adottságú területeken jó anyai vonalak képezhetők,

• a genetikai terheltségek kiszűrhetők,

• nem felejtjük el ezeket az állatokat és gyönyörködhetünk bennük.

Hátrányok:

• nem tudjuk a genetikai varianciát tökéletesen fenntartani a drift, a szükségszerű szelekció és a rokontenyésztés miatt,

• valamilyen betegség, természeti csapás vagy háború jóvátehetetlen károkat okozhat az állományban.

Az ex situ tartás előnyei (mélyhűtött megőrzés):

• változatlan formában megőrizhető a mélyhűtött génállomány,

• olcsó, ha az eszközök és berendezések rendelkezésre állnak.

Hátrányok:

• a technikai feltételek helyenként csak nehezen teremthetők meg,

• az állatok értékei könnyen feledésbe merülhetnek,

• évszázadok múlva olyan kórokozókkal találkozhat az életre keltett állomány, amellyel szemben nem tudott védekezést kialakítani.

Tehát mind az in situ és mind az ex situ megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Együttes alkalmazásuk a legcélszerűbb megoldás.