Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

21. fejezet - A háziállatok géntartalékainak megőrzése

21. fejezet - A háziállatok géntartalékainak megőrzése

Az állatnemesítés célja az emberiség igényeit mind jobban kielégítő állatfajták, állattípusok kitenyésztése. E munka során a világon egyre egységesebb nagy termelésű háziállatfajták kerülnek előtérbe, és elfogynak vagy kipusztulnak azok, amelyek valós vagy vélt céljainknak nem felelnek meg.

Ez pozitív folyamat, azonban ma még nem lehet világosan látni a távolabbi jövő igényeit a háziállatok iránt, ezért könnyelműség és felelőtlenség lenne csak a mai szempontok alapján kipusztulásra ítélni mindazt, aminek pillanatnyilag nem látjuk a hasznát, és hagyni, hogy háziállataink „génállománya beszűküljön”. Mára már minden országban több háziállatfajta és típus pusztult ki. Csupán az Egyesült Királyságban több mint negyven olyan háziállatfajtát tartanak nyilván, amely a XX. században kihalt. Ezeket feltámasztani többé nem lehet.

A Rio de Janeirói (1992) konferencia határozata szerint minden téren – növényvilág, kultúrnövények, vadon élő és háziállatok – fenn kell tartani környezetünk genetikai sokféleségét (genetic diversity, biodiverzitás).

Géntartaléknak nevezzük azt a háziállat vagy haszonnövény populációt, amelynek tartása az adott piaci viszonyok között nem gazdaságos. A háziállatok géntartalékainak védelmén azt a tevékenységet értjük, amely a távolabbi jövő még pontosan be nem látható céljait és érdekeit is szem előtt tartva úgy gazdálkodik a rendelkezésünkre álló génállománnyal, hogy abból – lehetőség szerint – minél kevesebb menjen veszendőbe. A nemzetközi szakirodalom két fontos fogalmat különböztet meg ezen a téren :

A géntartalékok fenntartása (conservation). Ennek keretében az emberiség úgy szervezi meg az élővilág maximális hasznosítását a ma élőnemzedékek számára, hogy egyidejűleg szem előtt tartja a jövő szükségleteinek kielégítését is. Ez tehát pozitív cselekvés, magába foglalja a megőrzést, a fenntartást, a megengedhető hasznosítást, helyreállítást és fejlesztést is.

A géntartalékok átmentése (preservation). A géntartalékok fenntartásának különleges esete, amikor elszigetelt, kisméretű állatpopuláció számára olyan körülményeket teremtenek, amelyek megakadályozzák, vagy legalábbis hátráltatják a génsodródás és beltenyésztés révén bekövetkező génveszteséget.

A géntartalékok közvetlen gazdasági hasznot is eredményezhetnek. Már napjainkban is sokan kedvelik e háziállatok termékeit hagyománytiszteletből vagy azért, mert egészséges körülmények között termelt élelmiszerre tartanak igényt.

Érvek a géntartalékok fenntartása érdekében

Ez a tevékenység nem kevés pénzbe kerül, ezért indoklása szükséges. A következő érvekkel lehet a géntartalékok védelmét alátámasztani:

Szakmai érvek:

• nem tudhatjuk, hogy mikor lesz szükség olyan génekre, tulajdonságokra, amelyekre ma kevés figyelmet fordítunk, vannak esetek, amikor a piac ítélete és a divat hamar megváltozik,

• kedvezőtlen környezeti feltételekhez a helyi primitív populációk tudnak jól alkalmazkodni,

• adott közgazdasági környezetben a pótlólagos befektetés nélküli, szegényes körülmények közti, kis ráfordítással történő termelés is gazdaságos lehet helyi, nem nemesített fajtával,

• a ma csak gazdaságtalanul tartható populációk, adott körülmények között jó keresztezési rendszer alapjául szolgálhatnak,

• a tenyésztési előrehaladás kontrolljának is lehet tekinteni a régi fajtákat, populációkat,

• alapjai és reklámjai lehetnek a vegyszer és más mesterséges beavatkozás nélküli termelésnek, természetes tartási körülmények között.

Kulturális érvek:

• minden háziállatfajta emberi tevékenység gyümölcse, és fenntartása így a műemlékek védelméhez hasonló tevékenység,

• az oktatásban és nem csak a szakmai oktatásban, komoly szerepet lehet juttatni a régi háziállatfajtáknak, történeti szerepük, nemzethez kötődésük révén,

• az idegenforgalmi látványosságoknak, falusi turizmusnak részei lehetnek a régi háziállatfajták is,

• sok esetben néprajzi emlékek és mai népművészeti munkák kötődnek egy-egy primitív fajtához,

• a táj, nemzeti park képéhez hozzá tartozik a hagyományos, legelő állatfajta látványa.