Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Épületek és berendezésük, gépek és üzemeltetésük

Épületek és berendezésük, gépek és üzemeltetésük

Az épületek az állatok, a kiszolgáló személyzet, továbbá a takarmányok és termékek elhelyezésére szolgálnak. Az állatok kiszolgálása napjainkban egyre inkább gépesítetté válik.

Örök dilemma, hogy olyan állatokat kell-e tenyészteni, amelyek az ember által kialakított tartási körülményekhez alkalmazkodnak vagy inkább a termelés környezeti feltételeit kell az állatok igényeihez alakítani. Az állatok alkalmazkodóképessége többnyire nagy, és néha meglepő eredményeket produkál (pl. az alig domesztikált gyöngytyúk ketreces tartása). Nagyon hosszú időt venne mégis igénybe, hogy szelekciós munkával alkalmazkodó képessé tegyünk egy állatállományt igényeitől alapvetően eltérő környezethez. A gyöngytyúk meglepőesete is inkább azt tanúsítja, hogy nem ismerjük kellően állataink alkalmazkodó képességét. A megfelelő technikai berendezések kialakítása ígéri többnyire a legcélszerűbb megoldást. A kérdést végül a gazdaságosság alapján lehet eldönteni.

Általános követelmények az állatok elhelyezésével szemben a következő fő szempontokat kell szem előtt tartanunk:

• megfelelő világítás,

• megfelelő hőmérséklet,

• elegendő oxigéndús levegő,

• ne legyen a levegő túl nedves vagy száraz,

• az állatnak legyen száraz és huzat(vagy szél-) mentes fekvőhelye,

• elegendő terület, a faj igényének megfelelő elhelyezkedés, zsúfoltság nélkül,

• a takarmány kiosztásának, a trágyázásnak és az itatásnak célszerű megoldása,

• az állatok ne tegyenek kárt egymásban és az emberben,

• az állatok nyugalmának megoldása,

• a dolgozók számára kényelmes és egészséges munkakörülmények biztosítása,

• gazdaságosság és gyors megtérülés.

Ezek a szempontok állatfajonként és korcsoportonként, valamint a termelésnek megfelelően eltérő igényeket jelentenek. Ezért részletes tárgyalásuk a részletes állattenyésztéstan keretében kerül sorra.

Örök szabály (néhány ágazat kivételével), hogy az istálló nélküli tartás az állatok számára és a termelés szempontjából is sokkal kedvezőbb lehet, mint egy rossz istálló. Vannak olyan ágazatok, ahol a takarmányt indokolt fedél alá helyezni és az állatok megfelelő körülmények között fedél nélkül is telelhetnek (húsmarha). A fedél nélküli tartás napjainkban olyan ágazatokban is terjed, ahol azelőtt évszázadon át nem volt szokásos (pl. marhahizlalás).

Meg kell jegyeznünk, hogy minél nagyobb mértékben tér el tartástechnológiánk a természetszerűtől, annál nagyobb mértékben igényel állandó emberi felügyeletet, illetve automatizált kiszolgálást és ennek megfelelően nő a meghibásodás veszélye és a költség. A technológiai hibáknak adott esetben végzetes következményei lehetnek, ezért többszörösen biztosítani kell a zökkenőmentes üzemeltetést. Ehhez felügyeletre és berendezésekre van szükség (elektromos riasztó berendezések, aggregátorok, ügyeletes szolgálat stb.).

Az istállók telepítésekor a következőszempontokat kell figyelembe venni:

• domborzatot,

• megközelíthetőséget,

• uralkodó szélirányt,

• lakott helytől való távolságot,

• a szállítási távolságokat (takarmány, trágya, állati termék),

• gépesítés, víz-, és áramellátás, csatornázás megoldhatóságát.

Az istállópadozattal szemben támasztott követelmények:

• higiénikus, mosható,

• nem hideg,

• tartós,

• olcsó,

• rugalmas, lábakat kímélő legyen.

Látható, hogy ezek a szempontok sokszor egymásnak ellentmondanak, ezért többnyire kompromisszumos megoldásra kényszerülünk.

Újabban sok területen népszerűek a rácspadozatok. Kétségtelenül előnyös, hogy higiénikusak, ezért állategészségügyi hasznuk tagadhatatlan (tojóház, ketreces malacnevelés). A lábakat viszont erősen igénybe veszik és így nem használhatók minden területen (pl. nagy súlyra történő marhahizlalás), emellett hátrányuk az is, hogy drágák. Az istállók tervezésekor rendkívül fontos a jászlak, etetőhelyek szakszerű megtervezése úgy, hogy etetéskor elegendő jászolhossz álljon az állatok rendelkezésére.

Az elhelyezéssel kapcsolatos fontos témakör még a karámok megtervezése is. A karám nagyon jó kiegészítője lehet az istállóknak, de önmagában is szolgálhat az állatok istálló nélküli elhelyezésére. Készülhet fedéllel (részben vagy egészben = oldalfal nélküli istálló) vagy anélkül.

A karám lehet:

• almozott karám,

• burkolt padozatú karám és

• nagy karám.

Ennek részletei is szóba kerülnek még a részletes állattenyésztés kapcsán, valamint más tantárgyak keretében. Ha valaki istállót épít állatainak, a helyi viszonyokat kell nagyon szem előtt tartani. Ma már ritkán létesít egy-egy gazdagabb tenyésztő, illetve mezőgazdasági nagyüzem különálló istállót. Többnyire „szakosított” telepek épülnek. Ezek a következőrészeket foglalják magukban:

• termelő istállók,

• vemhes állatok istállója,

• ellető istálló,

• elkülönítő istálló,

• apaállatok férőhelyei,

• termékenyítő, fedeztető hely,

• kifutók, karámok,

• jártató pálya,

• takarmánytároló tornyok vagy pajta, siló, szérűskert,

• alomtároló helyek,

• trágyakezelő helyek,

• fekete-fehér öltözők, egyéb szociális létesítmények,

• raktár,

• gyógyszer-tároló,

• iroda,

• laboratórium,

• bejárat, porta,

• mázsaház,

• rakodó,

• tejház és fejőház,

• kényszervágó hely, esetleg húsfeldolgozó,

• dögkút vagy tároló.

Ezek egyike-másika a telep természetének megfelelően hiányozhat. Például a sertéstelepen nincs tejház, a tehenészetben nincs húsfeldolgozó, a lótenyésztési telepeken egyik sincs.

Az állattenyésztés gépesítése. Napjainkban az istállók és az állatok kiszolgálásának a gépesítése egyre általánosabbá válik. A következő munkaműveletek azok, amelyekhez gépészeti, illetve épületgépészeti megoldásokat lehet alkalmazni

takarmányozás, szellőztetés,

itatás, állatok terelése, mozgatása,

trágyázás, fejés,

almozás, tejkezelés,

állatápolás, nyírás,

állat-nyilvántartások, szállítás, áthelyezés.

A felsorolt munkák komplex, egymással összefüggő megoldása döntően befolyásolja egy-egy technológia gazdaságos voltát. Ez érthető, hiszen a technikai elemek esetenként rendkívül költségesek.

Alapszabálynak tekinthetjük, hogy – ha a célnak megfelel – mindig az olcsó, egyszerű és megbízható megoldásokat válasszuk.

A különböző berendezések között – anélkül, hogy itt most részletesen tárgyalnánk, – hangsúlyozottan említeni kell azokat, amelyek lehetővé teszik az állat-egészségügyi kezelést, azonosítást stb. (karámok, oltófolyosók, befogó berendezések, mérlegek). Ezek elengedhetetlen és döntőrészei a technológia technikai elemeinek. Sajnos sok esetben nem készülnek el. Ezek nélkül pedig kulturált állattenyésztésről, sőt balesetmentes, szakszerű állattartásról sem beszélhetünk.

Nem jó, ha akár épületben, akár gépesítésben a divat nyomasztó hatása alatt csillogó, elegáns, modern, de nem üzembiztos és drága berendezéseket építünk a technológiába. (Bizonyos körülmények közt a fogat ma is biztonságosabb és olcsóbb a telepek kiszolgálásában, mint a gép.)

A legelő. Az elhelyezés kapcsán még röviden meg kell emlékezni a legelőről is. Ez állataink legtermészetszerűbb tartását teszi lehetővé, ezért minden olyan esetben, amelyben igénybevétele megoldható és nem ellenkezik a termelés szempontjaival, ajánlatos legeltetni.

Így elsősorban a tenyésztési célra felnevelendő növendék állatok azok, amelyek legeltetését lehetőleg meg kell oldani. Ló és kérődzők esetében ez szinte kötelező.

A legelőre való kihajtás és az onnan való behajtás időpontját az állatok igényei, továbbá a legelőállapota határozza meg. Van olyan technológia is, amelyhez télen-nyáron legelő tartozik – természetesen télen szükség szerint takarmánnyal kiegészítve, – de épület nélkül (húsmarha).

A legelő szakszerű berendezése nagyon fontos, hiszen ez oldja meg az állatok takarmányozását az év hosszú időszakában, és ettől függ a legelő kihasználása, a minimális taposási veszteség. A berendezéseknek kell lehetővé tenniük az állatok kezelését, mérlegelését, állat-egészségügyi beavatkozásokat, illetve inszeminálást, fedeztetést stb. Ide tartoznak a villanykarámok, az itató berendezések, kapuk, átjárók, árnyékolók, és a kezelőfolyosókra, befogó berendezésekre természetesen itt is szükség van.

A műszaki megoldások segítségével sokat meg lehet oldani a legelőn jelentkezőfeladatok közül, azonban a pásztor, illetve a gazda szemét, jelenlétét nem tudja helyettesíteni semmilyen technikai eszköz. Elengedhetetlen, hogy legyen valaki, aki ismeri az állatokat és megfigyeli, számon tartja mindazt, ami a legelőn történik.