Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

19. fejezet - A biotechnológia alkalmazása az állatnemesítésben

19. fejezet - A biotechnológia alkalmazása az állatnemesítésben

A gazdasági állatok nemesítését szolgáló módszerek fejlődésével az új biotechnológiai eljárások „forradalmi” lehetőségeket nyitnak meg a tenyésztők számára, lehetővé téve a termék-előállítás hatékonyságának további fokozását. A jövő állattenyésztői számára meghatározó a módszerek lényegének megértéséhez szükséges biotechnológiai és molekuláris biológiai alapismeretek elsajátítása.

Amikor biotechnológiai iparról beszélünk, tulajdonképpen különböző, most születő iparágakról van szó. A biotechnológia elég tág és sokféleképpen értelmezett fogalom, így keretébe nagyon sok felhasználási terület belefér. Már napjainkban is nagy jelentősége van a fermentációs technikáknak és a gyógyszeripari biotechnológiának. Az orvosi felhasználás, a génterápia a fejlett országokban hamarosan elfogadott beavatkozássá válhat, noha költségei igen jelentősek. A tevékenység fogalmáról általánosságban elmondható, hogy a biotechnológia az élőlények (esetünkben a gazdasági állatok) életfolyamataiba különböző műszaki és biológiai eljárásokkal történő beavatkozás, annak érdekében, hogy azok valamely képességét termelési, egészségügyi vagy környezetvédelmi célokra használjuk fel.

A biotechnológia szükségessége és veszélyei

A mezőgazdasági, ezen belül az állattenyésztési biotechnológiai módszerek világszerte nagyon gyors ütemben fejlődnek, a gyakorlati felhasználásban azonban a transzgenikus haszonállatok termékei még csak nagyon kis számban vannak jelen. Véralvadási faktort és más orvosi fehérjéket már termelnek tejben, de a szabályozások szigorúsága és a technikai nehézségek lassítják a további előrelépést és a reprodukció területén, illetve a táplálkozási láncban való felhasználásokat. A forradalmian új módszerek elterjedése a XXI. században már nem csak gazdasági kérdés. A közvélemény és a média a törvényalkotókra gyakran a gazdasági lobbiknál is erősebb nyomást gyakorol. A biotechnológia társadalmi fogadtatása vegyes. Miközben a közvélemény jelentős része aggódik a Föld túlnépesedése, a genetikai betegségek terjedése és a környezetszennyezés miatt, ugyanezen emberek félelemmel tekintenek a „nem természetes” módon előállított növények, állatok, élelmiszerek megjelenésére, az új terápiás módszerekre, és gyakran a környezetszennyezést is csökkentő új technológiákra.

A biotechnológia-ellenes mozgalmak többek között a következő, részben jogos aggodalmakat sorolják fel, amelyek a géntechnológiával létrehozott termékek, új növény- és állatfajták természetes környezetre, illetve az emberre gyakorolt hosszú távú hatásával kapcsolatosak:

• a genetikailag módosított növények és állatok elszabadulva kiszoríthatják az őshonos fajokat és növénytársulásokat élőhelyeikről, illetve termelésükkel óriási monokultúrák alakulhatnak ki;

• az idegen gének mérgező vagy allergizáló hatásúak lehetnek;

• a vírusrezisztens növényekbe bevitt vírus-burokfehérjék átalakulása, kombinálódása más vírusokkal új, fertőzővírusokat eredményezhet;

• transzgenikus halak és emlősök biztonságossága kérdéses a gének váratlan mellékhatásai vagy továbbterjedése esetén;

• genetikailag módosított mikroorganizmusok „elszabadulása”, váratlan megváltozásuk esetén;

• a géntechnológiával létrehozott előnyös tulajdonságok egy része, például herbicid rezisztencia csak átmeneti, hosszabb távon nem tartható fenn.

A módszerek fokozatos, átgondolt és biztonságos bevezetése jogos igény (amely számos „hagyományos” tenyésztési módszer esetében is hasznos lett volna). Más ellenérvek, gyakran a közvélemény és média hiányos ismereteit kihasználva, az új módszereket követni nem tudó, és így leszakadásra kárhoztatott érdekcsoportoktól származnak, a változások elodázását remélve. Hosszú távon azonban nem kétséges, hogy a módszerek többsége gyakorlati jelentőségű lesz, mivel csak így érhető el a termelést magas szinten biztosító, egyben környezeti terhelést csökkentő, a mainál jóval több ember ellátását biztosító, fenntartható mezőgazdasági rendszer.