Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Termelés-ellenőrzés, teljesítményvizsgálat

Termelés-ellenőrzés, teljesítményvizsgálat

Minden gazdasági állatfajban a termelés-ellenőrzés és a teljesítményvizsgálat nélkülözhetetlen része a tenyésztő-nemesítőmunkának. Az alkalmazott módszerei viszont a fajok biológiai adottságaitól és a tenyészcéltól függően rendkívül sokfélék. Lényeges alapelv és követelmény, hogy a termelésellenőrzést pontos, gyors és szabványosított (egységes) módszerekkel végezzék, hiszen e nélkül nem lehetne az adatokat, illetve a tendenciákat további részpopulációkra, így más állományokra kiterjeszteni, és az eredményeket összehasonlítani.

Hazánkban az állattenyésztési törvény (1993. évi CXIV. törvény az állattenyésztésről) előírása szerint a teljesítményvizsgálatokat és ellenőrzőteszteket az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) végzi, illetve végezteti. Az egyes teljesítményvizsgálatokra vonatkozó részletes előírásokat és szabályokat állatfajonként a Teljesítményvizsgálati Kódex (mint szabvány!) tartalmazza. Az alkalmazható módszerekről nyújt áttekintést a 18.2. táblázat.

18.2. táblázat - A teljesítményvizsgálatok módszerei hazánkban

A vizsgálat, adatgyűjtés helye

A vizsgálat módszere

Központi teljesítményvizsgáló állomások

• sajátteljesítmény-vizsgálat (STV)

• ivadékvizsgálat (ITV)

• szülőpár és végtermékteszt

Üzemi (telep, gazdaság, farm)

• szaporasági vizsgálatok

• saját és ivadékteljesítmény-vizsgálatok

• körvizsgálatok

• törzs-, szaporító és végtermék telepi tesztek, vizsgálatok

• árutermelő telepi vizsgálatok

Vágóhíd

• vágóhídi adatok alapján végzett teljesítményvizsgálatok


Forrás: NAGY (1996).

Mivel a termelés-ellenőrzés és a teljesítményvizsgálat módszerei állatfajonként, hasznosítási típusonként különböznek, a következőkben a termelés-ellenőrzés módszertani alapelveit ismertetjük.

A termelés-ellenőrzésbe vont tulajdonságok körét – számát, jellegét, valamint az állatfajon belül a tenyészcélt, a tulajdonságok gazdasági jelentőségét és a vizsgálati lehetőségeket is figyelembe véve határozzák meg. Az egyes tulajdonságok – jellegüktől függően – az állat élete során (pl. a tenyészcéltól függően) egyszer vagy többször mérhetők.

Gazdasági okokból és a gyorsabb genetikai előrehaladás érdekében a termelés-ellenőrzést – tehát az egyes értékmérőket – a lehető legjellegzetesebb életkorban, az első termelési periódusban célszerű elvégezni. Esetenként az értékmérőtől függően kerül sor több termelési periódus eredményeinek, illetve az életteljesítménynek a megállapítására.

Az első termelési időszak végét sem várva meg, az ún. résztermelésekből is következtetnek a valószínűsíthető teljes termelésre. Erre jó példa, amikor a szarvasmarhafajban a 100 vagy 200 napos részlaktáció alapján becsülik meg, illetve valószínűsítik a 305 napos laktációs termelést.

A tulajdonságok többsége élőállaton mérhető – pl. a tojás-, gyapjú-, tej-, hústermelés, gyapjúminőség, termékenység, szaporaság –, más tulajdonságok pedig csak a levágott állaton állapíthatók meg, pl. vágási jellemzőkkel és a húsminőséggel kapcsolatos tulajdonságok.

A termelés-, illetve a teljesítmény-ellenőrzés központi vizsgálóállomáson vagy üzemben történik.

A központosított teljesítményvizsgáló állomásokon folyó termelés-ellenőrzés céljára az üzemekből (gazdaságokból) gyűjtik össze az állatokat. E módszernek alapvető előnyei:

• az állatok azonos és optimális környezeti viszonyok között termelnek,

• a vizsgálat több tulajdonságra kiterjeszthető, a különleges felszerelést és sok munkát igénylőtulajdonságok vizsgálatára is mód nyílik,

• a körülmények általában pontosabb mérésekre adnak lehetőséget.

Hátránya viszont, hogy:

• az egységes körülmények megteremtése költséges,

• a férőhely-kapacitása korlátozott,

• a genotípus-környezet kölcsönhatás miatt a teljesítményvizsgáló állomásokon elért teljesítmény üzemi körülmények között gyakran nem ismétlődik meg.

Az üzemi teljesítményvizsgálat során az állatok tenyésztési (szaporodási) adatait ott gyűjtik és mérik, ahol az állatok születtek, illetve folyamatosan termelnek. Előnye ennek a módszernek a viszonylagos olcsósága és viszonylag könnyebb végrehajthatósága (állategészségügy stb.), hátránya viszont a különböző üzemek környezeti viszonyainak eltérő volta, ami a termelési eredményekben – az abszolút, illetve relatív teljesítményekben – is megnyilvánul. Az üzemek eltérő környezethatása befolyásolja a gyűjtött és mért adatok összehasonlíthatóságát, továbbá korlátozza a vizsgálható tulajdonságok számát is.

Figyelembe véve, hogy az apaállatoknak jóval nagyobb a genetikai hatása azállományok teljesítményeire, a legtöbb állatfajban (pl. szarvasmarha, sertés, juh) a központi teljesítményvizsgáló állomásokon elsősorban az apajelöltek termelőképességének megállapítását végzik.

A termelés-ellenőrzés befejeztével, amikor a tenyésztési és termelési adatok már rendelkezésre állnak, az állatokat törzskönyvbe, illetve a törzskönyv valamely osztályába sorolhatják.

A különböző teljesítményt elért egyedeket más-más törzskönyvi osztályba (pl. I., II., III., illetve Elit stb.) sorolják. Ezeknek a küllemre és a termelésre vonatkozó előírásai szabványban rögzítettek, állatfajonként, fajon belül fajtánként, típusonként és országonként is eltérőek. Ezeknek a kritériumoknak a kialakításában a tenyésztőszervezeteknek (egyesületek, szövetségek) meghatározó a szerepük.