Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

18. fejezet - Tenyésztésszervezés, törzskönyvezés és teljesítményvizsgálatok

18. fejezet - Tenyésztésszervezés, törzskönyvezés és teljesítményvizsgálatok

A tenyésztésszervezés fogalomköre igen széles körű és sokrétű, többfokozatú szakmai értelmezést takar. A tenyésztésszervezésen egy olyan szervezett és céltudatos tevékenységet értünk, amely a nemesítőmunka összes fázisát átfogja, illetve egységes rendszerbe foglalja. Nevezetesen: a tenyésztésszervezés fogalomkörében:

• a törzskönyvezés,

• a termelésellenőrzés, illetve a teljesítményvizsgálat,

• az apaállat-gazdálkodás és

• a szaporítóanyag- (sperma-, zigóta-)termelés és forgalmazás ismeretanyagát foglaljuk össze.

A gyakorlati nemesítőmunka kiindulópontja a tenyészcél meghatározása. A tenyészcél megvalósításának három kiemelkedő fontosságú eleme a termelőképesség megismerése, az erre épülő szelekció és az irányított párosítás. Mindháromnak előfeltétele az egyedek termelésének (teljesítményeinek) megállapítása, vagyis a törzskönyvezés és termelés-ellenőrzés, illetve a teljesítményvizsgálat.

Törzskönyvezés

Magyarországon az állatnyilvántartás legegyszerűbb és legősibb módszerének emlékét a számadók által használt rovásbot őrzi. A gazdasági állatok törzskönyvezésének célja tágabb értelemben az állatok termelőképességével kapcsolatos értékmérő tulajdonságok és az ezek alakulásában szerepet játszó (külső-belső tényezők nyilvántartása). Mindez olyan módon, hogy az egyedek tenyészértéke megállapítható legyen, és ez által az egész állomány teljesítményének fokozása lehetővé váljék. Szűkebb értelemben a törzskönyvezés – adatokat szolgáltat a nemesítő-tenyésztőmunka számára. A törzskönyvezési munka során az egyedek származásával, termelésével, illetve teljesítményével kapcsolatos adatok nyilvántartását, valamint összehasonlító értékelését végezzük el. Történetileg a törzskönyvezés csupán a törzs (elit)állományokba tartozó és a továbbtenyésztést szolgáló egyedekre terjedt ki. Napjainkban mind szélesebb körben a törzskönyvezés az állatok tenyészértékének felismerését szolgálja (lásd 15. fejezet). A törzskönyvi feljegyzések nélkül tehát korszerű állattenyésztés, hatékony nemesítőmunka nem képzelhető el.

Elengedhetetlenül szükség van a törzskönyvezésre a tenyészeten belül végzett helyes szelekcióhoz, a párosításhoz, valamint előfeltétele a nemzetközi tenyészállat és szaporítóanyag- (sperma-, zigóta-) forgalmazásnak is. E téren hazánknak is nemzetközi egyezményben rögzített kötelezettségei vannak.

A nemzetközi egyezmények szerint a törzskönyvezéssel szemben alapkövetelmény:

• a szabatosság (szakszerűség), illetve a logikai egymásra épülés,

• a közhitelűség (garanciaelv) és a szelektivitás kizárása.

A törzskönyvezés keretében két alapvető törzskönyvi rendszert különböztetünk meg: a zárt és a nyitott törzskönyveket. A két rendszer abban különbözik egymástól, hogy milyen feltételek, előírások alapján kerülhetnek az egyedek a törzskönyvi nyilvántartásba.

A zárt törzskönyvezés lényege, hogy csak ismert és meghatározott ősökre visszavezethető származású egyedek kerülhetnek a törzskönyvbe. A zárt törzskönyvet egy bizonyos időpontban lezárják és utána csak azzal az állománnyal, illetve ivadékaikkal foglalkoznak, amelyet korábban ebbe a törzskönyvbe felvettek.

Tipikus példái az angol telivér ló vagy szimentáli, illetve a karakül juh stb. törzskönyvei. Az állattenyésztésben a zárt törzskönyvezésnek már csak akkor van jelentősége, ha a fajta védelmére vagy eredeti génállományának megőrzésére van szükség.

A nyitott törzskönyvezés ezzel szemben „nyílt elvű” vagyis a törzskönyvbe származásuktól függetlenül felvehetők azok az egyedek, amelyek meghatározott fajtajellegbeli tulajdonságokkal és termelőképességgel rendelkeznek. Nagy előnye, hogy teljesítménycentrikus, csak a nagyobb teljesítményű állatokkal foglalkozik, ezáltal módot ad, lehetőséget teremt a tenyésztési-termelési színvonal növelésére.

A törzskönyvezés a tenyésztőérdeke, függetlenül attól, hogy az társas vállalkozás vagy magánszemély. Formáját tekintve a munkát állami vagy társadalmi (egyesület, szövetség) szervek végzik. Mivel a törzskönyvezés nemzetgazdasági érdek, az államnak támogatni kell, ugyanakkor az alapkövetelmények (szabatosság, közhitelűség) betartását ellenőriznie is kell.

A hivatalos törzskönyvezésen kívül megkülönböztetjük az ún. házi törzskönyvet. Ezek célja az egyes tenyészetek speciális adottságaihoz igazodó adatgyűjtés és nyilvántartás. Az adatok köre, száma, illetve jellege kevesebb és több is lehet, mint amennyi a hivatalos törzskönyvi előírásokban szerepel. Célszerű a házi törzskönyv vezetése minden olyan tenyészetben, amelyben az állomány termelőképessége még nem érte el a hivatalos törzskönyvezéshez előírt teljesítményt.

A hazai gyakorlatban a szakemberek törzskönyvezésen általában a hivatalos állami törzskönyvezést értik, noha tágabb értelemben ebbe a kategóriába sorolható az a nyilvántartás is, amit egy tenyészeten belül szerveznek és végeznek meghatározott tenyésztési cél elérése érdekében. Nem fér kétség azonban ahhoz, hogy az előzőekben már körvonalazott igényeket az államilag ellenőrzött törzskönyvezés elégítheti ki.

Már az eddig taglaltakból is megállapítható volt, hogy a törzskönyvezés meglehetősen sok összetevőből álló munkafolyamat, amelynek eredményeit a törzskönyv foglalja magába.

A törzskönyv tehát nem más, mint a nyilvántartott állatok

• származására,

• teljesítményeire,

• a termelés körülményeire,

• a küllembírálatának eredményeire,

• ivadékainak minőségére vonatkozó feljegyzések összesítője.

A törzskönyv tehát tenyésztési szempontból egy állatra (vagy állatcsoportra) vonatkozóan nagy jelentőséggel bír. Ezért a szabatosan és szakszerűen végrehajtott hivatalos jellegű törzskönyvezésnek általános és minden állatfajra vonatkozó formai és tartalmi követelményei, illetve alapelvei vannak. Ezek a következők:

• A törzskönyv tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyből megállapítható az állat (egyed és ivadékai) származása, termelőképessége, testalakulása, végeredményben tehát valószínűsíthető a tényleges tenyészértéke.

• Csak azokat a tenyészértékre utaló adatokat szabad a törzskönyvbe bejegyezni, amelyek arra hivatott szervek tényleges megállapításain alapulnak, ezek ellenőrzése alatt is állnak.

• A törzskönyvi ellenőrzés alatt álló vagy már törzskönyvbe vett állattól való származást csakis a párosítás és az ellés megtörténtének, valamint az ivadék azonosságának szakszerű megállapítása alapján lehet bejegyezni. Példaként álljon a lótenyésztésben használt okiratok és bizonylatok összefoglalása (18.1. táblázat).

18.1. táblázat - A lótenyésztés okiratai és bizonylatai

Megnevezés

Jellemzője

Párosítási terv

A következő fedeztetési szezonban melyik kancát melyik ménnel termékenyítik.

Fedeztetési jegyzőkönyv

A fedeztetetés tényét rögzíti (termékenyítő-állomás adatai, termékenyítőmén neve, törzskönyvi száma, kanca adatai: születési év, szín- és jegyleírás, termékenyítés módja: természetes vagy mesterséges.

Ellésbejelentő (fedeztetési jegy tenyésztőnél lévő leválasztható része)

A csikó megszületésekor kell kitölteni. Rajzban rögzíteni a csikó jegyeit, szőrléceit, szőrforgóit. Névjavaslat feltüntetése.

Csikóbélyegzési jegyzőkönyv

A csikó törzskönyvezéséhez szükséges összes adatot tartalmazza.

Lóazonosítási lap

A lótenyésztési felügyelő állítja ki, amely csikóbélyegzési jegyzőkönyv adatait tartalmazza, a csikó szüleinek kivételével. Szükséges ahhoz, hogy az önkormányzati tisztviselő a marhalevél lóazonosításra alkalmas adatait megismerje.

Marhalevél

A helyileg illetékes önkormányzat állítja ki az adásvétel útján történő állatmozgás rögzítésére. A legális kereskedelmi forgalomhoz szükséges!

Származási lap

Elsősorban tenyésztési dokumentum, amely a ló azonosításán kívül a ló őseit is tartalmazza 3–5 ősi sorig. Akkor érvényes, ha a kiállító és az OMMI főfelügyelője is aláírta és lebélyegezte.

Lóútlevél

Nemzetközileg elfogadott okmány. Azonosítási és származási adatokat tartalmaz. Külföldi versenyek esetében szükséges.

Állat-egészségügyi könyv

Ló adatai, a ló jegyei, vérvizsgálati igazolás, immunizálási program, védőoltások beadásának ideje. Kitöltő személy: kezelő állatorvos.

Állat-egészségügyi igazolás

Szállítás előtt a hatósági állatorvos állítja ki, amely igazolja, hogy az egyed egészséges.


Forrás: OMMI (1992, 2001).