Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Additív génhatásokat hasznosító keresztezési eljárások

Additív génhatásokat hasznosító keresztezési eljárások

A keresztezési eljárások közül ebbe a csoportba a tenyészállat-előállító keresztezések tartoznak. Mindegyik módszer alapja a fajtatiszta tenyésztés, mert fajtákat keresztezünk egymással. A tenyészállat-állomány – a fajtatiszta tenyésztéshez hasonlóan – nem különül el a haszonállat-állománytól. További jellemzőjük, hogy hosszabb-rövidebb időelteltével fajtatiszta tenyésztésbe torkollanak.

A keresztezési partnerek kiválasztása gondos vizsgálatot igényel. A siker előfeltétele, hogy legyenek kiváló genetikai képességű fajták. A keresztezett állományban a tenyésztő döntésétől függően nagyon különböző lehet a keresztezésbe vont fajták génaránya. Ennek következtében a végtermék az eredeti fajtához vagy a javító fajtához hasonló, avagy teljesen új fajta jön létre.

A tenyészállat-előállító keresztezési módszerek közé a nemesítő, cseppvér-, fajtaátalakító és az új fajtát előállító keresztezést soroljuk. Mindegyik módszer elsődleges célja az additív génhatás kihasználása. Emellett átmenetileg heterózishatás is érvényesülhet, ha a keresztezett fajták közötti genetikai különbségeket részben nem additív génhatások okozzák.

Nemesítő keresztezés. Használata akkor indokolt, ha a nemesíteni kívánt populáció jellegét és értékes tulajdonságait meg akarjuk őrizni, csupán néhány értékmérő tulajdonságát kívánjuk javítani. Erre a célra olyan fajta alkalmas, amely azokban a tulajdonságokban kiváló, amelyben a meglévőfajta javításra szorul.

Keresztezéskor a javító fajta apaállataival termékenyítik a javítandó fajtába tartozó állományt. Az F1nemzedéket a tenyészcélnak megfelelően szelektálják, majd visszakeresztezik az eredeti fajta apáival, előállítva a R1nemzedéket. Ha az R1 populáció megfelel a tenyészcélnak, akkor önmagában tenyésztik tovább (R1× R1) párosítással) fenntartva a 25–75%-os génarányukat a nemesítő és a nemesítendő fajta genotípusából. Ha szükséges a nemesítendő fajta génarányának növelése, akkor az R1nemzedéket ismét a nemesítendő fajta apáival párosítjuk, előállítva az R2nemzedéket. Ekkor a nemesítő fajta génkészlete 12,5%-ot képvisel.

A nemesítő keresztezés lényege tehát, hogy az optimálisnak talált génarányokat fenntartsuk a nemesített populációban. Ez különbözteti meg a cseppvérkeresztezéstől, amikor a nemesítő fajtával csak egyszer keresztezik a nemesítendő fajtát, majd az F1 nemzedéktől visszatérnek az eredeti fajta hímjeihez. Ennek következtében a nemesítő fajta hatása fokozatosan megszűnik (17.4. ábra).

17.4. ábra - A cseppvérkeresztezés és a nemesítő keresztezés vázlata

kepek/17.4.abra.png


Fajtaátalakító keresztezés. Ebben az esetben nem a meglévőfajta megőrzése a cél, hanem teljes átalakítása egy másik fajtává. A meglévő, céljainak már nem megfelelő fajta, majd a keresztezett nemzedékek nőivarú egyedeit is mindig a kiválasztott javító fajta apaállataival termékenyítik (17.5. ábra)

17.5. ábra - A fajtaátalakító keresztezés vázlata

kepek/17.5.abra.png


A kiinduló fajta génaránya nemzedékenként feleződik, B átalakító fajta génaránya nemzedékenként nő.

A keresztezést 5–6 nemzedéken át folytatják, majd a javító fajtával már gyakorlatilag azonos, átalakított fajta egyedeit egymás között párosítják. A fajtaátalakító keresztezés hatására nemzedékről nemzedékre nő a javító és csökken az eredeti fajta génaránya. Növekszik a termelés, csökken, majd teljesen megszűnik a heterózishatás.

Végeredményét tekintve a fajtaátalakító keresztezés hasonló, mintha a meglévő fajtát egyszerre felváltanánk a javító fajtával. Időigényessége ellenére elsősorban a nagyállat-fajokban (pl. szarvasmarha) mégis ezt választják, mivel az állatok nagy egyedi értéke következtében az állomány lecserélése, annak költségessége miatt szinte lehetetlen.

További előnye a módszernek, hogy a nagyobb termelőképességű állomány igényét kielégítő környezeti viszonyok megteremtése 5–6 nemzedék alatt reálisan megvalósítható.

Új fajtát előállító keresztezés. Két vagy több fajta előnyös tulajdonságainak egyesítését, „ötvözését” és ezáltal alapvetően új tulajdonságokkal bíró fajta előállítását célozza (17.6. ábra). A keresztezés megkezdése előtt kiválasztják a programban résztvevő fajtákat, megtervezik a kívánatos génarányokat és a keresztezés menetét vagyis, hogy a kiválasztott fajták és a keresztezett nemzedékek milyen sorrendben követik egymást.

17.6. ábra - Új fajtát előállító keresztezés vázlata

kepek/17.6.abra.png


Fontos eleme az új fajtát előállító keresztezésnek a kívánatos génarányok kialakítását követően a szigorú és célirányos szelekció. Nagyon lényeges az új fajta létszáma, mert kellően nagy szelekciós bázis nélkül sem a szelekció, sem a párosítás nem lehet hatékony.

Kettőnél több fajta keresztezésével előállított új fajtát szintetikus fajtának is nevezik. Erre jó példa a hazai szarvasmarha-tenyésztésben a hungarofríz marha kinemesítése. Napjainkban terjedőben van a szintetikus fajták előállításának az ún. nyitott változata, amikor nem előre meghatározott terv szerint vonják be a fajtákat a keresztezési programba, hanem a pillanatnyi igényeknek (elsősorban gazdasági, piaci) megfelelően.