Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

16. fejezet - Tenyészkiválasztás (szelekció)

16. fejezet - Tenyészkiválasztás (szelekció)

A szelekció fogalma és genetikai hatásai

A szelekció fogalma

Szelekcióról akkor beszélünk, ha a populációt alkotó egyedek nem egyenlőeséllyel, illetve arányban vesznek részt a következőgeneráció létrehozásában. Ennek oka lehet egyrészt a kiválogatódás, másrészt a kiválasztás is.

Kiválogatódás (természetes szelekció) az a folyamat, amikor emberi beavatkozás nélkül, a természet gátolja szaporodásukban azokat az állatokat, amelyek nem képesek alkalmazkodni az adott környezeti feltételekhez.

Kiválasztás (mesterséges szelekció) az ember tudatos tevékenysége, amellyel meghatározott célok (tenyészcél) elérése érdekében választja ki a populáció azon egyedeit, amelyeket a következőgeneráció szülőinek szán.

Tenyésztési-nemesítési értelmezésben a szelekció kapcsán minden esetben a mesterséges szelekcióra, tenyészkiválasztásra gondolunk. A tenyészkiválasztás a szelekció tudatos, tervszerű formája, amelyen ilyen vonatkozásban a következőgeneráció szülőinek kiválasztását–kijelölését értjük annak érdekében, hogy a termelés színvonalát (a teljesítmény szintet) fenntarthassuk, illetve fejleszthessük, a gazdasági és biológiai szempontból egyaránt fontos értékmérő tulajdonságokban. A kiválasztott egyedeket tenyészállatoknak, és ennek megfelelően a kiválasztást, vagyis a mesterséges szelekciót tenyészkiválasztásnak nevezzük. Továbbiakban csak a mesterséges szelekciót tárgyaljuk, így a szelekció elnevezést minden esetben tenyészkiválasztás értelemben használjuk.

A selejtezést a szelekció alternatív változataként is használják, noha a selejtezés – ellentétben a szelekcióval – termeléstechnológiai és nem tenyésztési fogalom. Helytelen, bár sok helyen találkozunk vele, hogy a negatív szelekciót (lásd később) selejtezésként értelmezik. A selejtezés tehát a szelekcióhoz hasonlóan tudatos tevékenység, oka lehet különböző betegség (öröklött vagy szerzett), testalkati rendellenesség, sérülés, kiöregedés stb. A selejtezés hatására szintén változik az állomány gén és genotípus-gyakorisága. Amint azonban azt a gyakorlat számos példája is igazolja, a selejtezés a kiváló termelésű egyedek kiesését is jelentheti, ami semmiképpen sem tekinthetőtervezettnek, hanem kényszerűcselekvésre utal, és mindenképpen kedvezőtlen hatású a populáció genetikai értékére. Ezzel szemben a mesterséges szelekció mind céljában, mind pedig módszerében előre jól megfogalmazott, tudatos és megválasztott cselekvések sorozatát jelenti, és általában pozitív hatású a populáció genetikai szerkezetére és ezáltal termelő- (teljesítő-)képességére.

Az eredményes szelekció előfeltétele az egyedek nyilvántartása a tenyésztési, szaporítási és termelési adatok feljegyzése, elemzése és összehasonlító értékelése.

A szelekció genetikai hatásai

Az állatnemesítés célja az egyes egyedek és rajtuk keresztül az állomány fenotípusos értékének – termelési eredményének vagy teljesítményének – növelése. Ahhoz, hogy a populáció átlagos termelése javuljon, a tenyésztőnek generációról generációra az áltagos genetikai színvonal növekedését kell megvalósítania.

Jelöljük a két egymást követő nemzedéket n és n+1-gyel. Ha a szelekció eredményes, akkor az n+1 generáció áltagos genetikai színvonala kedvezőbb lesz, mint az n populációé volt. Ez a megváltozás azzal indokolható, hogy a populáció genetikai struktúrája (gén-, genotípus-gyakorisága) a szelekció hatására megváltozik, vagyis bizonyos (számunkra kedvező) gének és genotípusok gyakorisága a populációban megnő, míg másoké (számunkra kedvezőtleneké) csökken.

A gazdasági állatok populációiban az átlagos genetikai érték megváltoztatásával érhető el a kedvező fenotípus kialakulása. Ennek lehetősége a fajok genetikai varianciájában (VG) rejlik. A gazdasági állatfajok genetikai varianciája többé-kevésbé ismert. A varianciát feloszthatjuk a fajták között (vagy populációk közötti), valamint a fajtán belüli (vagy populáción belüli) varianciára. A variancia egyik formája sem hagyható figyelmen kívül, sőt ezek harmonikus alkalmazása lehet a siker záloga.

Az előbbiek alapján két lehetőség nyílik a gazdasági állatok nemesítésére:

1. Szelekció révén a fajtatiszta populációkban fellelhető változékonyság kiaknázása, vagyis a tenyészállatok additív genetikai értékének növelése.

2. Keresztezéssel, amely a gének közötti interakciók kedvezőkövetkezményeire épít a populációk vagy a fajták (vonalak) közötti változékonyság kiaknázása révén.

Mind a szelekció, mind a keresztezés alkalmazásánál, a tenyészőnek azonos általános elveket kell érvényesítenie vagyis:

• meg kell határoznia a tenyészcélt,

• meg kell választania az ennek megfelelő szelekciós vagy keresztezési módot vagy módszereket.