Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Ivadékvizsgálati módszerek

Ivadékvizsgálati módszerek

Központos (dán) ivadékvizsgálat

Ezt a módszert 1954-ben a sertéstenyésztésben alkalmazták először. Lényege az, hogy a vizsgálandó ivadékokat nem a születésük helyén tesztelik, hanem a vizsgálóállomásra vonják össze és a teljesítményeket itt értékelik. A vizsgált apaállatok száma az állomás férőhelyétől és az ivadékcsoportok számarányától függ. Összehasonlítási alapnak az összes ivadék termelésének átlagát tekintik. Ehhez képest mutatják ki az apa javító, közömbös vagy rontó hatását. Az anyai tulajdonságok állomáson történő vizsgálata a reprodukcióra irányuló tenyésztői munka hatékonyságát jelentősen növelheti. A leányivadékok teljesítményvizsgálatában a nőivarú ivadékok ivari koraérése, szaporasága, nevelőképessége, testalakulása és testtömege alapján értékelik az apaállatjelölteket. Ezt a szarvasmarha-tenyésztésből vett – charolais fajtájú egyedekre vonatkozó – példán keresztül kívánjuk bemutatni (15.3. táblázat).

15.3. táblázat - Charolais fajtájú bikák leányivadék-teljesítményvizsgálata során értékelt tulajdonságok

Tulajdonság-csoport

Tulajdonságok

Öröklődhetőség

(h2)

Növekedés

és küllem

• 18 hóra korrigált testsúly, kg

• izmoltsági pontszám

• csontozat pontszáma

• használati érték

• fajtajelleg

• marmagasság

0,35

0,50

0,30

0,15

0,15

0,40

Fertilitás

• ivari koraérés (üszők %-a 15 hónapos korban)

• termékenység (inszeminálási %)

• borjú életképessége (élőborjak %, születéstől 4 hónapos korig)

0,05

0,15

0,01

Ellés

• könnyűellés (könnyűellés %)

• születési súly

• ellés utáni tehénsúly

• medenceméret

• ellésre való felkészülés

0,15

0,15

0,45

0,40

0,10

Nevelő-képesség

• tejtermelés (tehén borjának súlya a 60. napos életkorban)

• 120 napos borjútömeg

• 180 napos borjútömeg

• küllem (izmoltság választáskor)

0,40

0,15

0,10

0,05


Forrás: INRA, Agonges, 1993.

Ivadék–szülő párok összehasonlítása

Ennél a módszernél vagy az ivadék-anya vagy a leány-anya párok teljesítményeit hasonlítják össze. Az apák tenyészértékét azáltal becslik, hogy az utódok teljesítménye mennyivel jobb vagy rosszabb az anyák teljesítményénél (pl. elsőlaktációs leányok termelésének átlaga – az elsőlaktációs anyák termelésének átlaga). A becslés szemléletessé tehető az öröklődési rács, illetve az öröklődési poligon formában történő ábrázolással (15.2.–15.3 ábra).

15.2. ábra - Javító hatású magyartarka bika öröklődési rácsa

kepek/15.2.abra.png


15.3. ábra - Javító hatású magyartarka bika öröklési poligonja

kepek/15.3.abra.png


Ezek a módszerek elsősorban olyan esetben nyújtanak hasznos információt, ahol az anyák és leányaik azonos körülmények között termelnek. Ennélfogva ezek a módszerek csak kevés esetben használhatók (pl. versenylótenyésztés).

Egykorú istállótársak összehasonlítása

A CC-teszt (Contemporary Comparison) korábban elterjedt módszer volt, amelyet Robertson és Mason dolgozott ki. Az értékeléshez a vizsgálandó apaállatokkal nagy létszámú állományokban mesterséges termékenyítést kell végezni, ügyelve arra, hogy minden jelöltnek több üzemben legyenek ivadékai.

A viszonyítási alapnak az egykorú istállótársak átlagos termelését veszik, amit levonnak minden egyes ivadékcsoport átlagos termeléséből, az alábbiak szerint:

ahol:

ÖÉ = örökítőérték

ni = az értékelt jelölt ivadékainak száma

nk = az egykorú istállótársak száma

= az értékelt jelölt ivadékainak átlagos termelése

= az egykorú istállótársak átlagos termelése

A módszer hibája, hogy figyelmen kívül hagyja a jelöltek eltérő genotípusából eredőhatásokat, valamint nem tudja számításba venni a genetikai előrehaladás tényét.

Módosított CC-teszt (MCC). Ez a módszer (MCC = Modified Contemporary Comparison Test) a CC-teszt előbbi említett hiányosságait kiküszöbölő becslési eljárás. A jelöltek örökítőértékét az állomány átlagához viszonyítottan mutatja és alkalmas a különböző időpontokban ivadékvizsgált apák rangsorolására.

A számítási mód a következő:

MCC = R(D – MCA + SMC) + (1 – R)GA

ahol:

R = ismétlődhetőségi együttható,

D = leányok átlagtermelése,

MCA = módosított kortársátlag (laktációk száma szerint közös nevezőre hozott és a selejtezést is figyelembe vevőkorrigált érték),

SMC = a módosított kortársátlagot előidéző apák átlagos tenyészértéke,

GA = genetikai csoport átlagértéke (a bika apjának és anyai nagyapjának ivadékvizsgálati eredményeit véve alapul).