Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Tenyészértékbecslés az ősök és az oldalági rokonok teljesítménye alapján

Tenyészértékbecslés az ősök és az oldalági rokonok teljesítménye alapján

Az ősök teljesítményének figyelembevételével végzett tenyészértékbecslésnek, illetve szelekciónak az állattenyésztésben régóta és széles körben vannak hagyományai. Annak ellenére, hogy az ősök teljesítményén alapuló tenyészértékbecslés megbízhatósága, a h2-től függően, elég csekély – mint ahogy látható a 15.1. táblázatban – mégis sor kerül a használatára, mert minden esetben a legkorábbi információt szolgáltatja és bizonyos helyzetben (pl. még saját teljesítményvizsgálati eredménnyel nem rendelkező növendék állatok vásárlásakor) kizárólag csak ez az egyetlen forrás áll rendelkezésre. Fontos előszelekciós módszernek számít még akkor is, ha a későbbi tenyészértékbecslés során más módszert is igénybe veszünk.

Az ún. többlépcsős tenyészértékbecslésen belül az egyes fázisok (az elsőkét fázis) információinak integrálására jó példát találunk a dán vörös szarvasmarhafajta nemesítési programjában.

Ebben a szelekciós programban a fiatal tenyészbikajelölteket az ún. fiatal bikák indexe alapján értékelik, amely 50–50%-ban a pedigréindexből és a sajátteljesítmény-vizsgálat (STV) teljesítményindexből áll. A pedigréindex a tenyészbikajelölt szüleinek (tehén, bika) teljesítményét 5050%-os súlyozással az ún. S-indexek révén veszi számításba. Az S-indexben megtaláljuk a tej- és a hústermelési tulajdonságokat, a láb és lábvégek állapotát, a tőgy küllemi jellemzőit, a könnyűellést és a fertilitást. Az STV teljesítményindex egy olyan összetett index, amely a következő részindexekből épül fel: ún. T-index (növekedési erély), ún. Ku-index (takarmányfelvevő képesség), ún. U-index (rostélyos keresztmetszete). A súlyozó tényezőmindegyik részindex esetében 33%. Tehát az ősök olyan tulajdonságát veszik figyelembe, ami az egyeden nem mérhető vagy még nem mérték.

15.1. táblázat - Az ősök és oldalági rokonok szerepe a tenyészérték megbízhatóságában

Információforrás

Megbízhatóság értéke (b)

nagy h2(0,8)

közepes h2(0,5)

kicsi h2(0,1)

Anya illetve apa

Anya + apa

Anya + apai nagyanya

Anya + anyai nagyanya

Anya + apai nagyanya

2 nagyszülő

1 nagyszülő

0,20

0,40

0,25

0,20

0,25

0,10

0,05

0,12

0,25

0,16

0,13

0,16

0,06

0,03

0,05

0,10

0,06

0,06

0,07

0,02

0,01

2 teljes testvér

8 teljes testvér

2 féltestvér

8 féltestvér

10 féltestvér

0,29

0,42

0,08

0,17

0,18

0,20

0,36

0,06

0,13

0,15

0,09

0,24

0,02

0,07

0,09


Forrás: LE ROY, 1971.

Az ősökre alapozott tenyészértékbecslés során az ősök termelése és a jelölt tenyészértéke közötti összefüggés (regresszió) megállapításának alapját a rokonságból fakadó közös génhányad teremti meg. A közös génhányad nagyságáról a rokonsági fok (Rxy) ad tájékoztatást. A jelölt tenyészértéke az adott tulajdonság öröklődhetőségétől (h2) és a teljesítménnyel bíró rokonai rokonsági fokától (Rxy) függ. A továbbiakban az egyes összefüggések jelölése BODA (1987) javaslatával megegyezően történik. Az ősök teljesítményére épülő tenyészértékek a következőképlet szerint állapíthatók meg:

ahol:

xö = az ős termelése,

= a viszonyítási alapnak vett állomány átlagos termelése,

R = rokonsági fok (szülő-ivadék Rxy = 0,5; nagyszülő-unoka, Rxy = 0,25),

h2= öröklődhetőség.

A becslés megbízhatóságát az rokonsági fok és az öröklődhetőség szorzataként értelmezzük, amelyből az következik, hogy a megbízhatóság annál nagyobb – azonos h2-értéknél –, minél közelebbi ős teljesítményadatát ismerjük.

A déd-, ük- és szépszülők (P3, P4, P5) részesedése az ivadékaik genomjából csak igen csekély mértékű (egy ős szerepe: P3 = 1,56%, P4 = 0,39%, P5 = 0,10%), (15.2. táblázat), ezért ezek figyelembevételéről a gyakorlati tenyésztőmunkában eltekinthetünk.

15.2. táblázat - Az egyes szülői nemzedékek részesedése az ivadékok genomjából

A nemzedékek megjelölése

Ősök száma

Egy ős szerepe

hagyományos értelemben (%)

genetikai értelemben (%)

Szülők (P1)

2

50

25

Nagyszülők (P2)

4

25

6,25

Dédszülők (P3)

8

12,5

1,56

Ükszülők (P4)

16

6,25

0,39

Szépszülők (P5)

32

4,34

0,10


Az ősökre épülő becslés alapján – az előzőekben leírt módon – végezzük a számítást. Különösen olyan ős figyelembe vétele javasolható, amelynek ivadékvizsgálati eredményei is ismertek.

1. Példa. Egy fiatal kos tenyészértékét és várható örökítőértékét kell becsülni anyja laktációs termeléséből. Az anya tejtermelése 700 kg, a tulajdonság öröklődhetősége h2= 0,2, a nyáj átlagos tejtermelése 520 kg, az anya és fia rokonsági foka R= 0,50.

Kérdés: Mekkora a fiatal kos tenyészés örökítőértéke és a becslés megbízhatósága?

Megoldás:

TÉ = 0,5 · 0,2 (700 – 520) = +18 kg

ÖÉ = +9 kg

b = 0,22

Értelmezés:

• A kos additív genetikai értéke +18 kg vagyis 18 kg-mal több mint a nyáj átlagos termelése.

• Az örökítőérték: +9 kg, az ivadékai 9 kg-mal több tejet adnak mint az átlagos kos leányai.

• A becslés megbízhatósága csekély.

Az oldalági (kollaterális) rokonok (teljes és féltestvérek) teljesítményére alapozott tenyészértékbecslés során az Rxy = 0,50, illetve Rxy = 0,25 rokonsági fokú egyedek termelésének átlagából következtetünk a vizsgált tenyészállat-jelölt átörökítő képességére, additív genetikai értékére. A becslés lehetősége ez esetben is a közös génhányadból ered. Az unoka (Rxy = 0,125), illetve dédunoka (Rxy = 0,0625) teljesítményeit figyelembe vevőbecslés – a jelölt szempontjából – a csekély információs érték miatt elhagyható.

A tenyésztői gyakorlatban az apaállatok több utóddal rendelkeznek, mint az anyák, ezért a becslés igen gyakran apai fél-, illetve édestestvérek alapján történik. A multipara fajokban az anyák szuperovuláltatásával vagy az embriók átültetésével kellő számú édestestvér állítható elő. Az unipara fajokban a kellőlétszám elérése érdekében – az előbb említetteken kívül – az embriók felezése a klónozás alkalmazása is megalapozott lehet.

Az oldalági rokonok átlagára építve a következő összefüggés alapján számítható a tenyészérték:

ahol:

n = a rokonok száma,1 + (n − 1)

Rxy = a jelölt és az oldalági rokonok közötti rokonsági fok

= az oldalági rokonok átlagos termelése,

= a viszonyítási alapként figyelembe vett állomány átlagos termelése,

h2= öröklődhetőség.

A becslés pontossága (b) a rokonok számától, a rokonok és a jelölt rokonsági fokától, valamint a h2-től függ, képletszerűen a következőképpen:

Az oldalági rokonok alapján történő becslés előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze:

• a tenyészérték korán, viszonylag fiatal életkorban megállapítható, ha a jelölt tenyészértékét vele egy időben termelő rokonai teljesítményei alapján számítjuk,

• ha a rokonok a jelöltnél idősebbek, akkor – a sajátteljesítmény-vizsgálathoz képest – a becslés előbb elvégezhető,

• az apaállatjelölteken nem mérhető (nőivarra korlátozott) és a vágási tulajdonságok becslésére igen alkalmas,

• az alacsonyabb öröklődhetőségi értékű tulajdonságokban nagyobb megbízhatóság is elérhető, mint a sajátteljesítmény-vizsgálatokban.

2. Példa. Egy fiatal kan nőivarú féltestvéreinek átlagos sonka súlya 9,9 kg. A kortárs egyedek átlagos sonkasúlya 8,1 kg. A rokonsági fok Rxy = 0,25. A tulajdonság öröklődhetősége h2= 0,5.

Kérdés: Mekkora a kan tenyészés örökítőértéke és a becslés megbízhatósága?

Megoldás:

ÖÉ = 0,67 kg

Értelmezés:

• a kan tenyészértéke +1,33 kg, örökítőértéke 0,67 kg,

• a becslés megbízhatósága elmarad a 0,7-től.