Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Az egyes gazdasági állatfajok küllemi bírálatának elvei, módszerei

Az egyes gazdasági állatfajok küllemi bírálatának elvei, módszerei

Szarvasmarha. Elsősorban a lineáris küllemi bírálatot használják, amelyik a tejelő marha tenyésztésében óriási jelentőségre tett szert. A hazai szarvasmarha-állománynak is döntőrészét a tejelő holstein-fríz marhafajta teszi ki. Kisebb létszámú kettőshasznosítású és csekély számú húsmarha állomány is létezik. Bírálórendszerünk a nemzetközi ajánlásokkal, illetve bírálati rendszerekkel harmonizál.

Mindegyik fajta tenyésztőegyesülete a funkcionális küllemi bírálatot alkalmazza, és 1–9 pontig terjedő lineáris skálán jeleníti meg a bírált tulajdonságokat.

A skála középértéke 5 pont. Amennyiben az adott tulajdonság a kedvezőbb fenotípus felé tér el, úgy a pontszám növekvő, ellenkező esetben csökkenő. Némely tulajdonságnál a középérték jelenti a kedvezőbb értéket, és mindkét irányú eltérés kedvezőtlen.

A hazai bírálati rendszerben a holstein-fríz marhánál figyelembe vett lineáris leíró tulajdonságok a: farmagasság, erősség, törzsmélység, élesség, farlejtés, farszélesség, hátulsó lábak oldalnézetben, hátulsó lábak hátulnézetben, köröm szöge, elülső tőgyfélillesztés, hátulsó tőgyfélmagasság, tőgyfüggesztés, tőgymélység, bimbóhelyeződés, bimbóhosszúság.

A kettőshasznosítású magyartarkánál bírált tulajdonságcsoportok: ráma, izmoltság, lábszerkezet, tőgy. Ezek a tulajdonságcsoportok további tulajdonságokra oszlanak. Összesen mintegy 18 tulajdonságot foglalnak magukban.

Ló. A lótenyésztésben a küllemi bírálatnak mindig is igen nagy jelentősége volt, ugyanis a korrekt jellegvonásoknak a funkcióval való kapcsolata nyilvánvalóbb. Az újabb törekvések itt is a lineáris leíró bírálat felé tartanak, mindenekelőtt az egyes értékmérők nagy fontossága miatt. A lineáris leíró kódos bírálatnak nagy jelentősége van a lótenyésztésben azért is, mert a számszerűsített küllemi tulajdonságok örökölhetőségi értékeinek számítását teszik lehetővé. Ezzel együtt a populációgenetika tenyészértékbecslésben való használatához jobb lehetőség kínálkozik. Általános érvényű, hogy (lehetőség szerint) azonos korú, a tenyésztési irány szempontjából összehasonlítható egyedeket bíráljunk. Csikók esetén kevesebb tulajdonság értékelése célravezetőbb, mint az idősebb lovaknál. Praktikussági okokból célszerű bizonyos bírálati sorrendet betartani: fej, lapocka, hát, ágyék, elülsőláb, hátulsó láb, mozgás.

A ló bírálata során nagy súlyt helyeznek az alábbi küllemi tulajdonságokra: nyakillesztés, nyakizmoltság, marmagasság, marhosszúság, lapocka hosszúsága, lapocka dőltsége, szívtájék teltsége, háthosszúság, hát feszessége, ágyékhossz, far izmoltsága, mellső lábak állása, csánkszögellés, csüdszögelés, a csontozat vastagsága, a lépés és az ügetés térölelő volta, az ügetés rugalmassága, a jármódok korrektsége, típus. A gyakorlati tapasztalatok szerint ezek a ló sportbéli használhatóságával vannak összefüggésben.

A lineáris leíró kódos küllemi bírálatnál ma még gyakrabban alkalmazzák a 10 × 10 pontos, de a leíró kódos bírálati módot is (kombinált bírálat). Az ún. küllemi egyezményes jegyek alkalmazására is számos példát találunk.

Sertés. A sertéstenyésztésben a tenyészkiválasztás a központosított hízékonyságvizsgáló állomások, és az üzemi sajátteljesítmény-vizsgáló állomások adataira épül. Gyakran foglalják szelekciós indexekbe az egymással alkatilag összefüggő, gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságokat. A szalonnavastagságot és az izmoltságot egyre inkább ultrahanggal mérik, emiatt az izmoltság küllemi elbírálása vesztett a jelentőségéből. Néhány küllemi tulajdonság értékelése továbbra is fontos maradt, például a lábak erőssége, a csecsbimbók száma. Az állatoknak korrekten kell állniuk a lábaikon, optimális csánkszögellésűeknek kell lenniük, a körmök szilárdsága is fontos követelmény maradt.

Ma Magyarországon a sertést küllemileg 8 szempont: fej, törzs, lapocka, comb, lábak, testnagyság, fejlettség, szárazság és összbenyomás alapján, ezek minőségétől függően 1–5 ponttal végzik – a fajta, a fajtacsoport és a típus figyelembevételével. A pontszámokat nem adják össze.

A süldőket csak összbenyomásuk alapján értékelik 6–8 hónapos korban. A kocák és kanok részletes bírálatára 1,5–2 éves, a törzskanok és a kannevelő törzskocák részletes felülbírálatára 2–2,5 éves kor között kerül sor.

Juh. A juh hozama Közép-Európában több mint 90%-ban húsból származik, ennélfogva a gyarapodásának és vágóteljesítményének vizsgálata és értékelése növekvő figyelmet kap. A juhok küllemi bírálatát szabvány írja elő, de a jelenleg érvényben lévő, már régi keletű, a gyakorlatban ritkán alkalmazzák.

A küllemi bírálat a korszerű nemesítő munka érdekében a juh esetében sem nélkülözhető, hiszen a viszonylag egyszerű adatfelvételezéssel azonnal hasznosítható információkat szolgáltat. A konstitúció, a küllemi hibák, az izmoltság, a gyapjú jellege, sőt az egészségi állapot megítélésének nélkülözhetetlen módja a küllemi bírálat.

Az eltérő típusok, hasznosítási irányok esetén más-más a bírálati szempont és az egyes testrészek megítélése is eltérő módon történik.

A 100 pontos küllemi bírálati rendszerben eltérő az összbenyomásra, a típusra, a húsformákra adható pontok száma, ezek egymáshoz viszonyított aránya.

Gyapjútermelő állatokon a bunda tömöttségét, a benőttséget, a ráncoltságot, a gyapjúszálak finomságát, a gyapjúhibákat kiemelten értékeljük.

A hús típusú egyedeken az értékes húsokat szolgáltató gerinc és combok alakulása, a tejelőjuhokon a tőgy megítélése az elsődleges fontosságú.

Szapora fajtáknál a küllemi bírálat jellege eltér mind a hús, mind a tejelőtípusú juhokétól, bár elsősorban a tejtermelést segítő (a biztos ivadékfelnevelhetőség érdekében) küllemi jegyek előnyben részesítése indokolt.

Minden típusnál az egészséges lábak, a korrekt állás, a folytonos legelést elősegítő járóképesség fontos követelmény.

Várható, hogy a marhatenyésztésben bevált, egyéb fajoknál terjedő lineáris bírálati rendszer a juh küllemi bírálatánál is növekvő jelentőségű lesz.

Kecske. A tejelő kecskék elbírálása a tejelő marhákéval azonos. Követelmény többek között a tenyésziránynak megfelelő testforma, az egészséges lábak, a korrekt állás, a jól illesztett tőgy, az átlagos tőgybimbó nagyság. Amennyiben a jövőben a lineáris leíró rendszer a küllemi bírálat során gyorsan terjed, a kecsketartóknak is erre a minősítési formára célszerű áttérniük.

Baromfi. A test alakulásának összbenyomás alapján történő megítélése az állat anyagcseretípusáról és ezen keresztül hasznosítási irányáról ad információt.

A kisebb test, finomabb szervezet, vékonyabb csontozat, testhez simuló tollazat élénkebb anyagcserére, jobb szaporodásbiológiai tulajdonságokra utal.

A nagyobb, durvább test, vastagabb csontozat, lazább tollazat a gyengébb szaporodásbiológiai tulajdonságok mellett nyugodtabb vérmérsékletre és jobb súlygyarapodási képességre hívja fel a figyelmet. Az az állomány, amelyikkel egy tenyésztő akármilyen szinten dolgozik, ezeket az alapvetőjegyeket – a tenyésziránynak megfelelően – magán kell, hogy hordozza.

Ha a tenyészállomány nem minden egyede egyértelműen ilyen, ha az állomány heterogén, alapvető problémák vannak a tenyésztői munkában. A tenyésztői piramis különböző szintjein elhelyezkedő állományok esetén a küllemi jegyek értékelésénél – a hasznosítási iránytól is függően – eltérő szempontok érvényesülnek.

Tojóhibrideknél tenyészcél az egyoldalú termeléshez igazodó, az élénk anyagcserére kifejezetten utaló küllemi alakulás.

A termelésre károsan ható küllemű egyedeket a vonalakból selejtezni kell. Termelésre hátrányos mind a túl kicsi, mind a túl nagy testsúly

Az egyoldalú hústermelés irányában végzett szelekció rontja a szaporodásbiológiai tulajdonságokat, ezért az apai és anyai vonalak küllemi elbírálása is különbözik egymástól. Az apai szülőpárt a kívánatos brojler végtermék előállítása miatt a jó hústermelő képesség, jó húsformák, és azt támogató anyagcseretípus kell, jellemezze. Anyai vonalaknál – még a húsformák rovására is – a tojástermelést, ami a végtermék-előállítás gazdaságosságának a meghatározója, figyelembe kell venni. Az apai vonalakat szigorúbban kell szelektálni az olyan fenotípusos tulajdonságokra, mint a kiemelkedő húsformák, ezen belül az értékes húsrészek aránya. Ennek megítélésére azonban az egyszerű összbenyomáson kívül az állat küllemi jegyeit pontosabban fel kell mérni. A mell szélessége, hosszúsága, a csontozat erőssége objektív és szubjektív módszerek segítségével, megfelelő gyakorlattal, jó megbízhatósággal végezhető el.

Természetesen a küllem megítéléséhez hozzátartozik a láb, szárny vagy a mellcsont deformáltsága, a csőr fejlődési rendellenessége.

A baromfifélék küllemének értékelése az állatfajok sajátosságaiból adódóan más, mint az emlős gazdasági állatainknál, de elvégzése itt is egyik meghatározója a tenyésztői munka eredményességének.

A nyúlfajták és egyedek bírálata. A bírálati szempontokat a házinyúltenyésztők szakmai egyesületei a standardfajtákban rögzítik. Minősítésre főként fiatal, még nem termelőegyedek kerülnek, ritkábban olyanok, amelyek több termelési ciklusban már eredményeket értek el.

Napjainkban a bírálat 100 pontos rendszerben, és általában hat szempont szerint

(pozíciókban) történik. Ezek a következők:

Pozíció Maximális pontszám

1. Élősúly 10

2. Testfelépítés 20

3. Fajtajelleg 20

4. Szőrzet minősége 20

5. Szőrzet színe, jegyei 20

6. Összbenyomás (aljszőrzet, ápoltság) 10

Az élősúlyt közvetlenül bírálat előtt méréssel határozza meg. Az útiapadó maximum 3% lehet. Ennél nagyobb eltérés esetén kizárják az egyedet.

A testfelépítés a szűken értelmezett küllemi bírálatot jelenti. Az ideális testfelépítéstől kismértékben eltérő küllemet 1–3 pontos, a nagyobbat több pont levonással büntetik.

A fajtajelleg a fajtatisztaság megítélésére vonatkozó szempontokat foglalja magában. A fajtabélyegek meglétének és állapotának ismeretében elég pontosan megítélhető. Itt értékelik az élősúly mellett a fajtajelleget, a szőrzet színét, a szem és a karmok pigmentáltságát, a fülek állását és hosszúságát.

A szőrzet minőségének bírálatakor annak hosszúságát, tömöttségét, finomságát, rugalmasságát, fényét, továbbá a pehely és fedőszőrök arányát kell megítélni.

A szőrzet színe és rajzolatai bírálati szempont a fajták jellemzőalapszínéből indul ki. Jellegzetesek a rajzolatok, a pigmentáltság egyöntetűsége, az ezüstözöttség, a gyűrűzöttség, a hernyózottság. A standardok meghatározzák az egyes színek megjelenését, tarka fajtákban a rajzolatok formáját, nagyságát, elhelyezkedését és számát.

Az összbenyomás és pehelyszőrzet bírálata magában foglalja az egyes tulajdonságok harmonizálását, összhangját. Megítélik az eddig külön-külön vizsgált tulajdonságok homogenitását. A fajták küllemi (bírálati) és termelési megítélése között esetenként jelentős különbség van.

Prémes állatok. A prémes állatok küllemi bírálatának sajátosságát az adja, hogy a tenyésztés és tartás végsőcélja a prém, az állat kültakarója. További specialitás, hogy a küllemi bírálatra nem kerülhet sor bármikor, célszerű azt a prém érett állapotában végezni. Az állat prémje ilyenkor a legszebb, a legjobb minőségű.

A prémérettség kötődhet évszakhoz (a szabadban tartott prémeseknél) vagy (és) valamely életkorhoz (szabályozott belső hőmérsékletű istállókban, zártan tartott állatoknál, pl. csincsilla).

Küllemi bírálatra főleg a prémezésre kerülőnövendékeknél kerítenek sort, mert ezeknek a prémminősége ítélhető meg objektíven. A tenyésztésbe állított egyedek küllemi bírálata nehéz, mert ezeknek prémminőségét a hosszabb idejű tartás, a tenyészállapot (pl. anyáknál a szoptatás, hímeknél a fedezés miatti igénybevétel) sokszor olyan mértékben lerontja, hogy az állat igazi értéke nem állapítható meg.

A küllemi bírálat során vizsgált tulajdonságok

• Testsúly és testnagyság

Általában igaz, hogy a testsúly növelése nagyobb prémeket ad, ami nem kizárólagos, de lényeges szempontja a bírálatnak.

A legtöbb prémesállatfajnál a testsúly alsó határát megszabják.

• Testforma

A forma főleg a prém várható alakját szabja meg, de összefüggés lehet a testforma és más értékmérő tulajdonság között (pl. prémminőség, szaporaság, nevelőképesség)

A kívánatos testformák fajonként változnak.

• Prémminőség

E bírálati szempont elsősorban a szőrzet sűrűségét, egyenletességét, a fedő (támasztó, korona) és a pehely (gyapjú, pihe) szőrök arányát jelenti.

A prémminőségen belül bírálják a szőrzet rugalmasságát, tartását. Az esetleg túl finom, elfekvő (ún. nemezes) vagy a fajra nem jellemző, túlságosan durva szőrzet a tenyésztésből kizáró ok.

• Szín és színárnyalat

A fajra, esetleg a fajtára jellemző szín a kívánatos. Egyik-másik színtónusnak hosszabb távon is nagyobb kereskedelmi értéke lehet, amit előnyösebben értékelnek.

• Színtisztaság

A rendszertelen keresztezés, esetleg a mutáció néhány prémesállat fajnál bőséges színt és színtónust eredményezett az utóbbi évtizedekben. Ez sokszor nemkívánatos nyomot hagy(ott) még az úgynevezett standard színű állományokban is. Csökken a prém értéke, ha a jellemző és uralkodó szín mellett az egyes testtájakon vagy bizonyos fényhatásra zavaró színtónus jelenik meg.

• A szőrzet fénye

A prém értékes és lényeges tulajdonsága annak jellemző fénye. A tompa fényű (kilúgzott) prémű állatokat tenyésztésre alkalmatlannak ítélik.

• Összbenyomás

Nem javasolható tenyésztésre a flegma, aluszékony vagy éppen ellenkezőleg az izgága, túl élénk vérmérsékletű állat.

A hímeket mindig szigorúbb küllemi bírálatnak vetik alá, tekintettel a potenciálisan (és reálisan is) nagyobb genetikai hatásukra.

A prémesállat-tenyésztésnek és küllemi bírálatnak nincs olyan régi múltja, mint az egyéb gazdasági állatoknak. Emiatt nem alakultak ki olyan biztos összefüggések a küllemi jegyek és a gazdaságilag fontos értékmérők között, mint azoknál.