Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A küllem és a formalizmus

A küllem és a formalizmus

A formalizmus mindig célszerűtlen, oksági érvekkel alá nem támasztható felfogást, küllemi szépségideált kifejező szemléletet takar.

A küllemtan terén korábban uralkodó egyes elvek és tanok, így a morfológia-elv, a harmónia-tan, a formatan ún. káros formalizmusra vezetett az állattenyésztésben. Utóhatása máig kísért, jóllehet már korábban megindult ellene a tiltakozás.

Logikai ok és okozati összefüggés szerinti felfogásban egymástól elhatároljuk

• célszerű (kesely láb elleni szelekció) és célszerűtlen formalizmust (szarvalakulás a magyartarka marhán),

• a testalkati formalizmust,

• a színformalizmust.

Színformalizmusról akkor beszélünk, amikor az állat színeződése (színmélység, színeloszlás) alapján mondunk ítéletet az egyedi értékekről. A szín és a termelés közötti kapcsolat esetenként okszerű is lehet. Például a baromfifeldolgozás során hátrányos a pigmentes toll, a visszamaradó fekete (sötét) tolltüszők miatt. Hangsúlyozni kell ugyanakkor azt is, hogy a célszerű alkatú, a harmonikusan felépített, olykor ritka színű állat iránti igény ma is elismert. Nem engedhető meg azonban, hogy szépséghibák, színárnyalatok, esetleg jegyek a termeléssel összefüggésben nem álló tulajdonságok (szarvalakulás, pigmentfoltok jelenléte vagy hiánya, fül nagysága-tartása, faroktűzés, faroktartás stb.) ítéletünket számottevően befolyásolja. Nyilvánvaló az is, hogy a modern bírálati módszerek genetikai ismeretek nélkül nem fejlődhettek volna ki.