Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A bírálatot kiegészítő módszerek

A bírálatot kiegészítő módszerek

Méretfelvétel, fontosabb testméretek, testalkati indexek

A testméretek bevezetése az állatbírálatba a XIX. század végén vált általánossá. A törzskönyvi tenyésztésben és az állatbemutatókon is mérőeszköz gyanánt mérőbotot és mérőszalagot használtak. Különös esetekben (mindenekelőtt tudományos vizsgálatokhoz) szögmérőket és körzőket is igénybe vettek. A mérési alappontokat, amennyire csak lehetséges, csontos alapú, egyszerű és jól érzékelhető pontok adták. Az álló helyzetű bírálat ma sem nélkülözheti a hitelt érdemlő adatokat nyújtó méretfelvételezést.

A bírálat gyakorlati végrehajtása során, annak kezdetén különféle méreteket vesznek fel az állatról. A méretfelvétel célja, hogy

– az egyedet hasonlítani tudjuk a fajtastandardhoz,

– információt kapjunk az egyed fejlettségéről,

– ellenőrizzük a tenyésztői célkitűzések eredményét,

– számszerű adataink legyenek a térben és időben nem együtt élőegyedekről.

A méretfelvételek kapcsolódnak az egyedfejlődés szakaszaihoz. Optimális időpontja a tenyészérettség (általában 2/3–3/4 arányú fejlettség) elérése, az első ellést (fialást) követő involúciós időszak után, valamint a teljes kifejlettség ideje. Ha az állat felnőttkori arányosságát viszonylag fiatalon éri el, akkor korán érő, ellenkezőesetben későn érőtípusúnak tekinthető.

Alapvető testméretek közé soroljuk a magassági, hosszúsági, mélységi és szélességi méreteket. Fontos méret a marmagasság (a mar legmagasabb pontja és a talaj közötti távolság), a mellkasmélység, ritkábban a farbúbmagasság és a hátközép-magasság.

A hosszúsági méreteket nem általánosan használjuk, mégis többnyire a testhosszúság, a törzshosszúság és a far vagy medencehossz rögzítésére kerül sor.

A szélességi méretek közül rendszeresen mérik a dongásságot (mellkasszélességet). Ebből következtetni lehet a fejlettségre, a típusra, a tüdő, a szív nagyságára, közvetve ezek teljesítményére.

Az I., II., és III. farszélesség a külső csípőszögletek, a tompor és az ülőgumók közötti távolság. A felvett adatokból a faralakulásra és a medence terjedelmére következtethetünk.

Megkülönböztetünk ezenkívül körméreteket, amelyekhez az övméretet és a szárkörméretet soroljuk. Az övméretet a mar mögött mérjük, közvetlenül a lapocka mögött, ahol a mellkas a legkisebb körméretet mutatja.

A szárkörméretet az elülsőszár alsó harmadának az alján vesszük fel, ahol a szár a legvékonyabb, ebből a csont vastagságára tudunk következtetni.

A fejméretek közül a fejhossznak és a fejszélességnek lehet jelentősége. A homlok és az orrhossz egymáshoz viszonyított aránya jól jellemezheti a fej, vele együtt az állat fejlettségét, de típusát és termelési irányát is.

A gyakorló állattenyésztők állatfajtól függően, de többnyire a marmagasságot, az övméretet, a szárkörméretet, ritkábban a törzshosszúságot és a farszélességet mérik.

Mindezeket a 14.10. és 14.11. ábrák szemléltetik. Mindkét ábrán a méretfelvételre használt eszközök (mérőbot, mérőszalag, ívkörző, szögmérő) is láthatók.

14.10. ábra - Méretfelvétel és mérőeszközök lovon. a–b marmagasság; c–d övméret; e–f hát(közép) magasság; g–h far(búb)magasság; k–j ferde törzshossz; l–m (vízszintes) törzshossz; i–j ferde farhossz; p–m (vízszintes) farhossz

kepek/14.10.abra.png


14.11. ábra - Méretfelvétel és mérőeszközök szarvasmarhán 1. marmagasság, 2. hát(közép)magasság, 3. far(búb)magasság, 4. faroktőmagasság, 5. törzshossz, 6. ferde törzshossz, 7–8. mellkasmélység és övméret, 9. szárkörméret, 10. farhossz

kepek/14.11.abra.png


A szakszerű méretfelvétel előfeltétele a bírálat általános feltételeinél is tárgyalt

• nyugodt környezet (zavar és zajmentesség),

• vízszintes (sík, egyenes) talaj,

• természetes testtartás (nyugodt felvezetés),

• a lábak egyenletes terhelése (négy lábra állítás),

• szabványos mérőeszközök gyakorlott használata.

A relatív (%-os) testméreteket a marmagasság százalékában fejezzük ki, s a fajtastandard egyik fontos jellemzőjének tekintjük. A testméretek mellett használatosak az egymással anatómiailag összefüggőtestrészek arányát jobban kifejező testalkati, testalakulási indexek is.

Ilyenek:

• zömökségi index (övméret: ferde törzshossz arány %-ban kifejezve)

• medence-mellkasi index (dongásság: I. farszélesség arány %-ban kifejezve)

• mellkasi index (dongásság: mellkasmélység arány %-ban kifejezve)

• faralakulási index (I. farszélesség: III. farszélesség arány %-ban kifejezve)

A testalkati indexek alkalmazásának jelentősége a nemesítőmunka során állatfajonként különböző. Tájékoztatnak az állat fejlettségéről, konstitúciós és termelési típusáról.

Videokép-analizálás

Az egyes fajtákra, fajtán belüli típusokra, alfajtákra jellemzőküllemi tulajdonságok feljegyzése, nyilvántartása, olykor archiválása fontos. A hagyományos méretfelvételi eszközök a természetes tartásban élő fajokon, fajtákon vagy nagyobb tömegben tartott, kézhez nem szoktatott állatokon gyakorlati körülmények között használhatatlanok. A méretek megszerzése érdekében olyan megoldást kell választani, amelyik az állatok megfogása, rögzítése, természetes testtartásuk megváltoztatása nélkül megvalósítható. Erre a videofilmen alapuló digitális képfeldolgozás alkalmasnak látszik (14.12. ábra).

14.12. ábra - A multimédia alkalmazása méretfelvétel és archiválás céljára

kepek/14.12.abra.png


A módszer lényege, hogy videokamerával mozgóképeket készítenek. A lépés egy meghatározott pillanatában kimerítve a filmet, standard helyzetű állatról készített állóképhez lehet jutni. A képeken kijelölve az anatómiai pontokat, megkaphatók az állat kiválasztott testméretei centiméterekben kifejezve.

A felvételek elöl-, oldal- és felülnézetből készülnek egy olyan hosszú felvételi helyen, ami legalább egy testhossz és még egy lépés méretű. Erre azért van szükség, hogy az állat színétől eltérő háttér előtt elhaladó állat lépésének összes fázisa végbemehessen.

Egy folyosón, a mozgóképfelvétel tengelyében nyugodtan haladó (pl. állattartó telepek kezelő, válogató folyosói) állat jármódjára jellemző egy olyan fázis, amikor az állat testsúlyát három végtag viseli (három láb támaszt alá). Abban a pillanatban kell kiválasztani a standardhelyzetet, amikor az oldalsó kamera felé esőláb metacarpusának tengelye a függőlegest éppen eléri. Ilyenkor az ellentétes mellső láb a levegőben függ, az előrelendítés fázisában van. Az azonos oldali hátulsó láb hátrafelé, az ellenoldali előrefelé tekint. A mozgás eme pillanatában a marmagasság és a törzshossz anatómiai pontjai a hagyományos méretfelvételekkel esik egybe. A többi méreté nem esik azzal egybe, de mozgókép standardizálása ekkor terhelt a legkisebb hibával és a 15–20 másodpercenként egymást követőegyedek méretei jól összehasonlíthatók.

A testméretek felvételének ez a módja elegendően pontos (r = 0,9), a megfelelő, torzításmentes hardver- és szofverállomány rendelkezésre áll. Fontos, hogy a felvételi hely aljzata szilárd (beton, tégla, deszka) legyen, mert ennek hiányában az állatok kijárják azt.

A módszerrel óránként 200 egyedről lehet felvételeket készíteni.

A videokép-analízis adta lehetőséggel a bíráló szubjektív megítélése jobban közelít a valós állapothoz.

A videokép-analizálásos testméret felvétel a génmegőrzési munkát segítő archiválásokra is ideális.

A háziállatok fényképezése

Fontos feladat a tenyészállatok küllemének megörökítése fényképezéssel, mert nagy szerepe van a népszerűsítésben, a tankönyvekben és szaklapokban való felhasználásban, de különösen az oktatásban. Fontos, hogy a fajtával foglalkozó szakember szeme szokjon hozzá az állatok jó vagy hibás küllemének megítéléséhez, a fajták jobb megismeréséhez. A tenyészállatok egy-egy jól sikerült fényképe segíti a szakembert a küllem megítélésében (14.13. ábra)

14.13. ábra - A minden tekintetben kiváló fénykép esztétikai élményt nyújt (2310 Gidran VIII-10 (XX tm) Fotó: PATAKI B.

kepek/14.13.abra.png


A jó felvételek készítéséhez, jól kell ismerni az állatok anatómiai felépítését. Még a hibátlan küllemű állatról is rossz kép készül, ha anatómiai szempontból nem gondolnak a fej, a törzs, a lábak vagy más testrészek szakszerű helyzetére.

A jó felvételek készítéséhez megfelelő időt kell kiválasztani, mert borús időben tiszta és „éles” kép nem készíthető. A felvételek készítésekor az állatot úgy kell felállítani, hogy a napfény a felvételt készítőháta mögül érje az állatot. A ferdeszögből érkező fény árnyékot idéz elő a nyakon, a váll mögött.

A leggyakoribb az egyedek egyenkénti fényképezése. Ennek hiba nélküli elvégzéséhez olyan sík talaj előnyös, ahol a háttér vagy a szabad égbolt vagy az egyöntetűlombos fák.

A fényképezendő állatok legyenek megtisztítva, a szőrzetük legyen száraz. Frissen mosott vagy izzadt, vizes szőrzetű állatotok fényképezése előnytelen.

Lovat kantárral vagy kötőfékkel, tehenet erre a célra készített kantárral vagy kötéllel, növendék bikát orrkarikába fűzött kötéllel, idősebb bikát orrkarikába kapcsolt vezetőrúddal tanácsos fényképezni.

Fényképezéskor a legtöbb állat ideges és állandóan mozog. Az állatokat fényképezőnek ezért jó néhány módszert kell bevetnie az állatok figyelmének lekötésére.

Bármilyen állatfajba tartozó egyedek fényképezésekor ügyelni kell azok állására. Lovakat, teheneket, bikákat, anyakocákat, kanokat, juh anyákat és kosokat oly módon szükséges „négy lábra” állítani, hogy a fényképezés felőli oldalon a mellső láb álljon előbbre, a hátsó láb pedig hátrább. A fej s a tekintet legyen egyenes vagy nagyon mérsékelten a fényképezés felőli oldalra fordult. Az élénk tekintetű állat füleit „hegyezze”, a farok egyenesen lógjon, de ne takarja a csánkot.

Lovak fényképezése igen nagy türelmet és figyelmet igényel. A mént bőrkantárral,

a kancát szintén szemző nélküli kantárral vagy bőrkötőfékkel vezessék, és a sörénytelen oldalával álljon a gép elé. A törzs a négy lábat egyenletesen terhelje.

A tehenek tőgyének fényképezéséhez a tehenet szabályosan illik felállítani olyképpen, hogy a tőgy jól kidomborodjon, és jól érje a napfény.

Törzskönyvi és származási lapokhoz az állatot mindkét oldalának fényképezése a szakszerű. Előnyös, ha az állat elejével kissé magasabb talajon áll.

A juhok fényképezése nagy türelmet igényel, mert társaik nélkül nem állnak meg. Ritkán vezethetők.

A sertés egyedi fényképezését többnyire csak úgy lehet megoldani, ha segítőemberek terelgetik és körbeállják. Guggoló helyzetből jobb fényképezni, mert álló helyzetből torz kép születik.

A baromfit is guggoló helyzetben lehet fotózni úgy, hogy a szárnyast gondozók veszik körül vagy a képen nem látható vékony szállal rögzítik. Az állatnak úgy szerencsés állnia a fényképezőgép előtt, hogy a lába a gép felül hátrább, a másik előbbre van, de ne túl nagy lépésben, hogy hátvonala ne torzuljon el.