Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

14. fejezet - A gazdasági állatok küllemtana

14. fejezet - A gazdasági állatok küllemtana

A küllemtan a gazdasági állatok testalakulásával, az állat megjelenésének vizsgálatával, az egyes testrészek felépítésének jellegével, azok egységbe kapcsolódásával, a testalakulás és a teljesítmény közötti kapcsolat feltárásával foglalkozó tudományág. Gazdasági állataink szemrevételezése, külső testalakulásának megítélése fontos, más vizsgálatokkal nem pótolható információkat nyújt a tenyésztő számára.

A küllem a szubjektíven elbírálható és esetleg számszerűen is kifejezhető testalakulás szolgáltatja az első információkat az állatról. A küllem és a teljesítmény, illetve a használati cél közötti összefüggés minden állatfajnál kimutatható, különösen a lónál nyilvánvaló. A ló ugyanis a hasznát mindegyik alkalmazási módban egész testével fejti ki. A testalakulás, a test felépítése, az egyes testtájak egymáshoz viszonyított aránya meghatározó a mozgás, a lovagolhatóság, az ugróképesség, a fogatolhatóság, a vonóerő-kifejtés szempontjából egyaránt.

E téma már az ókorban is foglalkoztatta a tenyésztőket.

Napjainkban a küllemtan alapvető feladatául a következők jelölhetők meg;

• a testalakulás és a várható teljesítmény (termelés) közötti összefüggések értékelése, teljesítő képesség-bírálat,

• az egyes testtájak jellemzői és a hosszú hasznos élettartam, továbbá az életteljesítmény közötti kapcsolat feltárása,

• a fajtajelleg és a konstitúció megítélése,

• a küllemi bélyegekből testalkati jellegvonásokból a szülők örökítő képességének becslése.

Minden jól képzett tenyésztő elismeri a gazdasági állatok tenyészés haszonértékének növelése érdekében alkalmazott tudatos szelekció fontosságát.

Az is nyilvánvaló, hogy kizárólag a termelési (kvantitatív) tulajdonságokra irányuló szelekció nem hozza meg a kellő eredményt. A küllemre is szelektálni kell. A küllemi átörökítő képesség a tenyészérték egyik jelentős fokmérője. Ismeretében és felhasználásával a tenyésztőeredményesen alakíthatja, javíthatja az újabb generációk küllemét, kiegyenlítettségét. A kiegyenlítettség jelentősen meghatározza adott környezetben az állat hasznos élettartamát, életteljesítményét közvetve a termelés színvonalát és gazdaságosságát. A küllemi bírálat ezzel a gazdaságosságra is nagy hatással van. Hamis következtetések levonásával azonban gazdasági károkat is okozhat (formalizmus).

A küllemi bírálat általános szempontjai

A bírálat döntő pontja a teljesítőképesség ismertetőjegyeinek és azok genetikai összefüggéseinek felismerése. Legfőbb előfeltétele a biztos állatazonosítás. További fontos tényező az egyed egészségi állapotának megítélése. „Az egészség nem minden, de egészség nélkül semmi sincsen.”

A küllemi tulajdonságok csak szakszerűen végzett, az ok-okozat elvére épülő, anatómiai és élettani ismereteken nyugvó, folyamatosan fejlesztett bírálat alkalmazásával ítélhetők meg.

A bírálatot nappali fénynél, sík területen, mind a négy lábát egyformán terhelő, nyitott állású állaton nyugodt környezetben végezzük. Kedvezőtlen időjárás esetén vagy más adottságok miatt (pl. sertésnél) a bírálat nagy, világos teremben is elvégezhető (lovaknál gyakori a fedeles lovardában végrehajtott bírálat). Nem szokás és tévedést is rejt magában az istállóban, állásban megkísérelt bírálat, bár igaz, hogy az itteni megszemlélés sokat elárul az állat viselkedéséről.

Nem bírálhatók a beteg és sérült egyedek, mert ezek főleg előnytelen tulajdonságaikat mutatják. Az előrehaladottan vemhes, a közvetlenül ellés után lévő és a szoptatásban lezsarolt állatok sem bírálhatók kifogástalanul. Az utóbbira különösen a sertések között találhatunk példát. A pluszkondíció is zavaró, mert esetleg takarja a testalkati hibákat. A hiányos kondíció éppen ellenkezőleg, hangsúlyozhatja azokat.

Bírálatra kifejlett, lehetőleg tenyészérett állatokat vezetünk fel, amelyeknek méretei és testarányai már kialakultak. Fiatal állatról tudni kell, hogy testének felépítése még aránytalan, főleg a magassági méretei dominálnak, a szélességi, és mindenekelőtt a (mellkas) mélységi méretei csak a teljes kifejlettség idejére alakulnak ki. Ezek figyelembevétele nélkül objektív képet az állatról nem kaphatunk.

A küllemi bírálat – bármennyire is objektív képet kíván adni az adott egyedről – szubjektív hibákkal terhelt. A bírálóval, a szubjektummal szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy nem lehet részrehajló, nem engedhet önös vagy külső befolyásnak. Másrészt alaposan ismernie kell a bírálandó fajtát, ezen belül a kívánatos típust.

Legyen jó megfigyelő- és ítélőképességű. Készségesen és okszerűen indokolja meg álláspontját.

Nem lehet eltekinteni az érdemi analizáló és szintetizáló képességétől sem. Az analizáló tevékenység során az egyes testrészek kedvező, illetve kedvezőtlen tulajdonságait fel kell ismernie és helyesen kell megítélnie.

Szintetizáló tevékenysége abban fejeződik ki, hogy a felismert testalkati előnyöket és hátrányokat a termelés alakulásával összhangban kezeli. Ennek figyelembevételével ítél és rangsorol. Mindez csak akkor érvényesülhet, ha a bíráló vagy a bírálóbizottság az állat küllemi felépítésével maradéktalanul tisztában van, az egyes testtájak funkcionális szerepét, a küllem egyéb jellemzőit maradéktalanul ismeri, a szakkifejezéseket helyesen használja. Ezek elsajátításához kívánnak segítséget nyújtani a gazdasági állatok küllemét bemutató 14.1.–14.5. ábrák.

14.1. ábra - A ló testtájai

kepek/14.1.abra.png


14.2. ábra - Szarvasmarha testtájai

kepek/14.2.abra.png


14.3. ábra - Sertés testtájai

kepek/14.3.abra.png


14.4. ábra - A tyúk testtájai

kepek/14.4.abra.png


14.5. ábra - A lúd testtájai

kepek/14.5.abra.png


Az egyes testtájak bírálatára a bírálói négyszögben kerül sor, ami egy trapéz alakú pálya (14.6. ábra). A bírálatot az állat álló helyzetében és mozgásában végezzük el. Álló helyzetű bírálathoz a trapéz alakú pálya párhuzamos oldalai közül a rövidebb mentén állítsuk fel az egyedet.

14.6. ábra - A bírálati hely vázlata

kepek/14.6.abra.png


Lépésbeni mozgásbírálathoz elegendő rövidebb szakasz megtétele (az ábrán, a folyamatos vonalon elhelyezett nyilak jelölik a felvezetés irányát) is. Ügetésben a mozgás helyes bírálatához nagyobb távolság megtételére van szükség, (az ábrán a szaggatott vonalakon elhelyezett nyíl mentén) ezért a trapéz alakú pálya külső kerületén célszerű felvezetni az állatot.

A bírálók többnyire 3–5 méterre állnak az állattól és általában:

oldalnézetben bírálják a típust, az arányosságot, a törzshosszt, a törzsmélységet, nemi jelleget, a felső vonal (nyak, mar, hát, ágyék, far) alakulását, a lábszerkezetet, a fejlettséget, a tőgy, illetve a csecsek milyenségét,

elölnézetben bírálják a lábszerkezetet, a szügy és a mellkas alakulását, a fejformát,

hátulnézetben bírálják a lábszerkezetet, a far alakulását, az izmoltságot, a has terjedelmét, a tőgy függesztését,

felülnézetben bírálják a hát, ágyék izmoltságát, szélességét, (főleg a sertés és a juh esetében),

mozgásban bírálják a végtagok előrevitelét, azok működését, a mozgás rugalmasságát, aktivitását, térölelő voltát, az állat kötését, vagyis az ágyék alkotásának módját.

Bírálhat egy ember is, de jobb a 3–5 főnyi bizottság. Általában az elnök vezeti a bírálatot és a tagok véleményét megkérdezve dönt. Jegyzőkönyvet is vezetnek, amelyet mindegyik tag az elnökkel együtt aláír. A bírálat végeztével a tulajdonos megkapja a bírálati lap másodpéldányát.