Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Igényesség, igénytelenség

Igényesség, igénytelenség

Az igényességen, illetve igénytelenségen lényegében azt értjük, hogy az állati szervezet milyen, genetikailag meghatározott különböző jellegű feltételek összességét támasztja a környezettel (elhelyezés, tartás, takarmányok, tápanyagok stb.) szemben.

A primitív, az őshonos fajták nagymértékű alkalmazkodóképességükkel és a környezettel szemben támasztott szerény igényükkel tűnnek ki (pl. magyar szürke szarvasmarha, rackajuh, mangalica sertés).

A kultúrfajtákat ezzel szemben általában – a főleg a nagy teljesítményre specializált típusoknál – az alkalmazkodóképesség csökkenése és az igényesség növekedése jellemzi. Az egyes kultúrfajták között azonban vannak kivételek is (pl. arab telivér ló, hereford marha, merinói juh), amelyek – szilárd konstitúciójuknál fogva – értékes alkalmazkodóképességgel és viszonylag szerény igényességgel bírnak.

Állattenyésztésünk mai színvonalán az igényesség-igénytelenség kérdése állatfajon belül, hasznosítási irányonként, differenciált módon jut érvényre pl. a tejelő juhfajták igényesek a takarmányozással és a fejési technológiával szemben, a húshasznosítású juhfajták ezzel szemben szerényebb takarmányozási és elhelyezési körülményekkel is beérik. (Részletesebben lásd: Az egyes fajták értékmérői, és azok megítélése, Állattenyésztés 1., 2., 3.)