Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Koraérés – ivari koraérés

Koraérés – ivari koraérés

A koraérés a növekedés és fejlődés törvényszerűségeihez kapcsolódó biológiai és gazdasági szemszögből egyaránt fontos értékmérő. A hasznosítási típus egyik komponenseként is számon tartjuk és értékeljük.

A koraérés alapján relatív jellegű fogalom, s azt fejezi ki, hogy a fejlődés meghatározott, jellegzetes szakaszait (fázisait) milyen életkorban érik el gazdasági állataink, vagyis a növendék állat milyen korban vemhesül, illetve ellik le először, valamint hogyan, mikor kezdi meg utódának létrehozását, illetve felnevelését. E tulajdonság is fajtához, típushoz, így kifejlettkori súlyához is kötött, ezekhez szervesen kapcsolódó jellemző.

A koraérés – mint értékmérő– a tekintetben is fontos jellemző, hogy a hízóállat milyen korban és súlyban vágóérett, tehát a vágóállat a szabványokban meghatározott minőséget, az optimális vágósúlyt milyen életkorban éri el.

A korán, illetve későn érő egyed, illetve fajta (hibrid, populáció) esetében a fontosabb jellemzők az életkor függvényében:

fogainak hasadása, váltása,

ivar- és tenyészérettség ideje (első ellési életkora),

az ellést követő első (laktációs) termelés mértéke, ennek aránya,

a maximális termelés elérésének időszaka.

Az ivari koraérés a reprodukcióhoz, elsősorban ma az emlősök szaporodóképességéhez kapcsolódó részértékmérő tulajdonság.

A baromfifajok esetében az ivar-, illetve a tenyészérettség időszakát is jelzi a rendszeres tojástermelés megkezdése. Az emlős gazdasági állataink vonatkozásában ugyanakkor ez a fogalom nem az ivarérettséghez, hanem a tenyészérettséghez kapcsolódó jellemző.

Jól jelzi tehát, hogy milyen életkorban vehető az egyed – szaporodásbiológiai hátrányok nélkül – tenyésztésbe, illetve milyen életkorban ellik először, és kezdi meg produkcióját. A gazdasági szemszögből pedig azért elsőrendű fontosságú, mert a rövidebb felnevelési idő egyben kisebb költséggel terheli meg az elért teljesítményeket. A korai tenyésztésbevétel előnyei között a felnevelési költség csökkentését, a szelekció bővülését, a nagyobb ivadékszámot, s a generációs intervallum rövidülését lehet említeni.

A túl korai tenyésztésbe vétel során viszont a következő hátrányokkal kerülhetünk szembe: nőivar fejlődési zavarai, nehéz ellés, kicsi laktációs (éves, időszakos) teljesítmény, az utódok romló életképessége, kedvezőtlen konstitúció stb.

Az ivar- és tenyészérettségre vonatkozó adatokat a 11.2. táblázatban foglaltuk össze.

Az ivari koraérés tehát gazdasági állataink esetében, több résztulajdonságot érintő tulajdonság.

Nevezetesen:

tenyészérettség (fedeztetési, illetve ellési idő),

ivadékszám (született, illetve felnevelt), a hasznosítható szaporulat,

első laktációs teljesítmény (tejtermelés, illetve választási tömeg),

újratermékenyülés (service period) mértéke (pl. termékenyítések száma/újrafogamzásig eltelt idő, szarvasmarha 2/125, sertés 1/48 stb.)

hasznos élettartam és életteljesítmény paraméterei (pl. tenyészbika 48 hónapos korában még termelő leányainak száma és teljesítménye).