Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A baromfifajok értékmérő tulajdonságai

A baromfifajok értékmérő tulajdonságai

A baromfifajok értékmérő tulajdonságai között olyan poligénes jellegű, kvantitatív tulajdonságok is vannak, amelyek nem jellemzők az emlős fajokra. Közöttük első helyen a multipara (sok utódot létrehozó) jelleghez kapcsolódó tojástermelő képesség szerepel.

Tojástermelő képesség (h2 = 0,25–0,30). A tojástermelő képességet öt alaptulajdonság határozza meg. Ezek: a perzisztencia, az intenzitás, a hosszú tünetek hiánya, a kotlás hiánya és a korai ivarérés (Goodale–Hays-teória).

A perzisztencia a tojástermelési időszak hosszát jelenti, kifejezhető napokban vagy hetekben.

Mivel a tyúkfajban egy tojás előállításának átlagos időtartama a következőpete leválásáig csaknem 26 óra, még intenzív, fénnyel stimulált környezetben sem várhatjuk a tyúktól az év minden napján egy tojás előállítását. A tojástermelésben néhány napos, ún. ciklusok vannak, amelyeket egy-egy nap szünet követ. A ciklusok hosszúsága, vagyis az egymás után folyamatosan lerakott tojások száma a tojástermelés intenzitását adja.

Minden négy napnál hosszabb kihagyást a tojásrakásban hosszú szünetként tartunk számon. Hosszú szünetet az extenzíven tartott baromfifajok gyakran „beiktatnak” a termelés folyamatába. Ennek oka lehet a külső hőmérséklet szélsőségesen magas vagy alacsony értéke vagy valamilyen egyéb kedvezőtlen környezeti hatás miatt fellépő vedlés.

A kotlás is hosszú ideig tartó kihagyást jelent a tojásrakásban. A kotlás ugyanis speciálisan, mindig a tojástermelés csúcsa után jelentkezik az egyes állományokban, elsősorban a jó hústermelő képességű szülők között, mint a pulyka, a lúd vagy a hús típusú tyúk szülőpárok.

A korai ivarérés – az első tojás lerakása – a felnevelés idejét rövidíti, ezzel annak költségeit is csökkenti. A túl korai ivarérés (pl. tyúk 16–18. hét) következtében azonban a fiatal szervezet könnyebben kimerülhet, vagyis rövidül a perzisztencia vagy túl hosszú ideig tojik az állomány apró, eladásra, illetve keltetésre alkalmatlan tojásokat. A tojástermelő képességet az alaptulajdonságokon kívül jellemzőszámos tulajdonság fajonkénti összefoglalását a 13.11. táblázat mutatja be.

A baromfifajok szaporaságát (h2= 0,15) meghatározza a termékenység (h2= 0,1) és a keltethetőség (h2= 0,09) is. Termékenynek nevezzük azt a tojást, amelyben a megtojás pillanatában életképes zigóta van. A keltethetőség a termékeny tojásokból kikelt egyedek számának aránya.

A termékenységet a termelésben eltöltött idő, a rokontenyésztettség foka, az ivararány, a tartás, a takarmányozás, valamint az egészségi állapot és a kondíció egyaránt befolyásolja. A keltethetőségre különböző mértékben hatással vannak: a termékenység, a tojáshéj épsége, és a héjszilárdság, a tojás súlya, alakja, benne a híg-sűrűfehérje aránya, valamint penészmentessége, de a tárolás ideje és annak körülményei is.

13.11. táblázat - A tojástermelő képesség jellemzésére szolgáló főbb mutatók alakulása fajonként (BÖGRE, 1987, nyomán módosítva, SÜTŐ, 2003)

Faj

Tyúk

Pulyka

Lúd

Házi-kacsa

Gyöngy-tyúk

hús típusú szülőpár

tojó típusú szülőpár

tojó-hibrid

Tojástermelés (db)

150–180

250–270

290–330

80–120

20–75

120–300

80–200

Tojássúly (g)

62–65

61–64

60–63

70–90

140–200

65–100

46–52

Perzisztencia (hét)

38–42

40–52

50–56

24–26

20–30

30–52

30–40

Hosszú szünet (nap)

5

5

5–3

8–12

5

4

4

Kotlás (%)

5–20

8–12

40

15–30

Ivarérés (hét)

22–24

21–23

20–21

24–26

32–45

22–30

16–25

Tenyészérés (hét)

23–25

22–24

29–30

34–47

24–32

22–29

Termékenység (%)

90–94

92–95

90–92

80–95

80–97

90–94

Keltethetőség (%)

80–85

84–92

84–92

64–76

70–95

75–80


Hústermelő képesség (h2= 0,55–0,60). A hústermelés a baromfifajok egyik fő hasznosítási iránya, ezért a szaporaságot követő, legfontosabb értékmérő tulajdonság. Amint az a 13.2. ábrán is jól érzékelhető, az egyes fajokban eltérő a növekedési erély és az abból következő növekedési kapacitás is. Az egyes fajok növekedési görbéi ugyanis más-más hústermelő képességet jelentenek.

13.2. ábra - Baromfifélék élősúlyváltozása az életkor függvényében (SZABÓNÉ WILLIN E, 1991)

kepek/13.2.abra.png


A növekedési erély tekintetében fajonként változó a hím- és nőivar növekedési sajátosságaiból eredőivari dimorfizmus. Az egyes fajoknál jelentős mértékű eltérés az ivarok között szükségessé – de legalábbis kívánatossá – teszi az ivaronként elkülönített felnevelést. A növekedés eltérő intenzitásából eredő eltérő környezeti igény kielégítésével az ivaronként külön nevelés eredményesebb, mert a más-más jellegű környezeti feltételek megteremtése is megoldható.

A baromfi hústermelő képességét is befolyásolja a vágóérték. A vágóérték komponensei az élősúly %-ában kifejezett vágott súly, a tollától megfosztott kopasztott súly, a fej, lábak, bél és bélháj nélküli „bratfertig” (konyhakész) súly, avagy a szív, zúza, máj nélküli „grillfertig” (sütéskész) súly.

A legfontosabb, a vásárlót alapvetően érdeklő tulajdonság a vágott testben az első-és másodrendű húsrészek aránya. Az elsőrendű húsrészeket a mell és a combok adják, a másodrendű húsrészek közé a csontos részek, a szárnyak, a farhát és a nyak tartoznak. Napjainkban ismét reneszánszát éli a „kappanozás”, amely a növendék kakasok heréjének a hasfalon át vagy más módon történő eltávolítását jelenti. Egy ilyen beavatkozásnak az a következménye, hogy a kakasok fejlődésének – az ivarérés időszakában jellemző – visszamaradását kiküszöböljük, és a hús is ízletes lesz, a növekedési erély pedig töretlen marad.

A baromfifajok hústermelő képessége a multipara sajátosságból eredően egyedileg kis súlyuk ellenére is meglehetősen nagy, mint ahogy ezt a 13.12. táblázat adatai is érzékeltetik.

13.12. táblázat - A baromfifajok potenciális hústermelő képességének összehasonlítása (BÖGRE, 1988, nyomán módosítva, SÜTŐ, 2003)

Értékesíthető szaporulat db/szülőpár

Faj

Életkor

(hét)

Rotáció

(élősúly, kg)

Potenciális hústermelő képesség

élősúly

1 hét/kg

csirke (%)

130

csirke (pecsenye)

6

7 (2,3)

2093

40,3

100

105

kacsa (pecsenye)

7

4 (3,15)

1323

25,4

63

30

30

lúd (pecsenye)

(húsliba)

7

22

5 (4,2)

1,5 (5,8)

630

261

12,1

5,0

30

12

90

40

35

pulyka (pecsenye)

gigant (tojó)

gigant (kakas)

12

16

18

3,7 (6)

2,9 (9,5)

2,6 (18)

1998

1102

1638

38,4

21,2

31,5

95

53

78


A hústermelő képesség a baromfifajokon és fajtákon belül is nagy eltéréseket mutat, amelyet számos tényező befolyásol. Az szülők életkorának hatásáról az utódok növekedési erélyére vonatkozóan a 13.3. ábra ad tájékoztatást.

13.3. ábra - Fiatal és többéves szülőktől származó gúnár és tojó utódok növekedése 9 hetes korig (SZABÓNÉ WILLIN E., 1991)

kepek/13.3.abra.png


A baromfitestben foglalt izom, csont-, bőr és egyéb szövetek aránya ma már élő egyedeken is nagy biztonsággal vizsgálható a komputertomográf segítségével (HORN P., 1991).

Tolltermelő képesség (h2= 0,35). A baromfifajokra jellemző haszonvételi forrás a toll. Elsősorban a víziszárnyasok, azok között is a lúd tolla a legértékesebb. A tolltermelő képességet a testtömegen, a testfelületen kívül, az első- és másodrendű tollpapillák száma, ezek sűrűsége, valamint a toll színe, a pehely százaléka, a toll növekedésének üteme, a tollnövekedés egyenletessége és a takarmányértékesítés határozza meg. A toll minőségét befolyásolja színe, tisztasága, pehelytartama, ezerpehelytömege, töltőereje, rugalmassága stb. Az értékmérő tulajdonságot ennek megfelelően befolyásolja a genotípus, a tartás és a takarmányozás, az egészségi állapot, a kondíció, az ivar, az életkor, a tépések gyakorisága és a tépés szakszerűsége.

Májtermelő képesség (h2 = 0,45). A máj igen kedvelt csemege, de előállítása nagyon költséges. A víziszárnyasok intenzív etetés (tömés) hatására képesek rövid idő alatt igen ízletes és nagy májat produkálni. A hazai lúd és az utóbbi években a mulard (a pekingi kacsa és a pézsmaréce fajhibridje) minőségi májtermékünk az állandó külföldi kereslet miatt eladható terméket jelent.

Az állatok tömésre való alkalmasságának megítélésekor az egyed hízóba állítási életkorát, illetve tömegét, életképességét és ellenálló képességét indokolt figyelembe venni. A termék minőségének megítélésénél a sovány máj nagysága és fehérjetartalma lényeges szempont. A zúza tömege, izmoltsága, a nyelőcsőtömege és hossza mindenekelőtt a takarmánybefogadó képességet és a jó emésztés feltételeit befolyásolja.

Meghatározó, hogy a rövid ideig tartó intenzív igénybevételt hogyan bírja a tömött egyed. Ezt a technológiai tűrőképességgel, azaz az ún. tömhetőséggel jellemezzük. Természetesen befolyásoló tényező a májtermelési eredményekben a vérmérséklet is. Az emésztés sebessége határozza meg a tömések napi gyakoriságát. A máj minősége alapvetően függ annak extra-, illetve intracelluláris zsírtartalmától, épségétől, színétől, tapintásától, tömegétől, a lebenyek kiegyenlítettségétől.

Természetesen minden jó eredményt alapvetően az a személy befolyásol, aki magát a tömés műveletét végzi. A takarmányértékesítő képesség, az ellenálló képesség, a vérmérsékelt, a rossz szokások, a kifejlett kori testtömeg a baromfifajok esetében is fajspecifikus jelentőséggel bírnak.