Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

13. fejezet - A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai

13. fejezet - A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai

Értékmérő tulajdonságnak az állat azon sajátosságait nevezzük, amelyek haszonvételét meghatározzák, termelését közvetlenül vagy közvetve befolyásolják. Az állattenyésztőket tehát a gazdasági állatok tulajdonságai közül azok érdeklik, amelyek gazdasági jelentőséggel bírnak. A termelést, a haszonvételt közvetlenül befolyásoló tulajdonságok például a tejtermelő képesség, a hústermelő képesség, a tojástermelő képesség, a gyapjútermelő képesség. A tulajdonságok egész sora, – pl. a termékenység, szaporaság, a takarmányfogyasztó és értékesítőképesség, a koraérés, az igényesség vagy igénytelenség, az egészség és ellenálló képesség stb. – az előállítható termék mennyiségét és minőségét, a termék-előállítás gazdaságosságát közvetetten befolyásolja. Mindezek figyelembevételével megkülönböztetünk elsődleges (primer) értékmérő tulajdonságokat, nevezetesen:

• takarmányértékesítő képesség

• hústermelő képesség,

• tejtermelő képesség,

• gyapjútermelő képesség,

• tojástermelő képesség,

• tolltermelő képesség,

• májtermelő képesség,

• erőtermelő képesség.

A másodlagos (szekunder) értékmérő tulajdonságok közé soroljuk a következőket:

• termékenység, szaporaság,

• konstitúció,

• ellenálló képesség, technológiai tűrőképesség,

• élettartam.

Genetikai szempontból az értékmérő tulajdonságokat ugyancsak két csoportra szokták osztani: kvantitatív (mennyiségi) és kvalitatív (minőség) tulajdonságokra. A gazdaságilag jelentős értékmérő tulajdonságok döntőtöbbsége mennyiségi jellegű, kifejeződésüket sok gén határozza meg, általában additív módon öröklődnek, kialakulásukban nagy szerepe van a környezetnek, a szokásos mértékegységekkel kifejezhetők. A minőségi tulajdonságok közül a gazdasági állatfajokban viszonylag kevésnek van gazdasági jelentősége (pl. szín, szarvatlanság). Ezek a tulajdonságok kevésbé függnek a környezettől, öröklődésüket egy génpár határozza meg, s általában a mendeli szabályok szerint öröklődnek. Az értékmérő tulajdonságok egy része, pl. hústermelő képesség, termékenység, takarmányfogyasztó és értékesítőképesség minden állatfajban fontos értékmérő, másik viszont pl. tojástermelő képesség, gyapjútermelő képesség, csak meghatározott állatfajban bírnak gazdasági jelentőséggel.

Változhat a tulajdonság gazdasági jelentősége egy-egy állatfajon belül is, attól függően, milyen hasznosítási típusba tartozó állatról van szó. A tejtermelő képesség például a tejelő típusú juh, szarvasmarha esetében alapvetően fontos tulajdonság, ugyanakkor egy hústípusba tartozó állat bírálatakor alárendelt jelentőségű. Más tulajdonságok, pl. termékenység, egészség, hasznosítási típustól függetlenül fontosak.

A következőkben az egyes értékmérő tulajdonságok – fajoktól független – általános jellemzőit foglaljuk össze.

A nemesítőmunka sikeréhez ismerni kell a fontos értékmérő tulajdonságok mérési lehetőségeit és mérőszámait, a tulajdonságokat befolyásoló tényezőket, valamint az örökölhetőségét és kapcsolatát más értékmérő tulajdonságokkal. Ezek ismeretében választhatjuk meg a tulajdonság javítását célzó szelekció módszerét. Általános elv, hogy jól öröklődőtulajdonságok javításakor a tenyésztői módszerek kapnak nagyobb hangsúlyt, míg a gyengén öröklődő tulajdonságok pedig a kedvező környezeti feltételek (tartás, takarmányozás) megteremtésével javíthatók.

Takarmányértékesítő képesség

A takarmányértékesítő képesség ökonómiai szemszögből fontos értékmérő tulajdonság, ugyanis a különböző állatitermék-előállítási költségek 6675%-át a takarmányozási költségek teszik ki. Emiatt a fajlagos takarmányozási költség (tehát az egységnyi mennyiségű állati termékre jutó takarmányozási költség) csökkentése minden hasznosítási (termelési) irányban fontos tenyésztői-nemesítői törekvés.

A fajlagos takarmányozási költség azonban az egyed takarmányértékesítő képességén túl a takarmány összetételétől, táplálóanyag-tartalmától, az adag nagyságától és a termelés mértékétől is függ. A takarmányértékesítő képesség azért is külön figyelemre méltó, mert az adott fajtákon belül az egyes típusok (törzsek, tenyészvonalak, egyedek és populációk) közti különbségek, tehát a variancia, illetve ennek szignifikanciája is örökletes hátterű. A takarmányértékesítés h2-értékei állatfajonként a következő értékek között mozognak: szarvasmarha h2= 0,3–0,7, sertés = 0,2–0,3, juh = 0,2–0,4.

A takarmányértékesítő képesség számszerűségének kifejezésére alkalmas – szakmailag is praktikus – jellemzők éppen a tulajdonság sokrétűsége, komplex jellege miatt, többoldalú megközelítést tesznek szükségessé.

Az egyes kifejezésmódokkal összefüggésben mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy az 1 kg súlygyarapodásra jutó abrakfelvétel mértéke – mint legegyszerűbb, de legkevésbé pontos mutató – csak azonos korú és élősúlyú egyedek esetében minősíthető elfogadható jellemzőnek. Az 1 kg súlygyarapodásra jutó abrakfelvétel pozitív irányú összefüggést mutat a takarmányfelvevő képességgel, amely viszont – egy bizonyos határig – az élősúly növekedésével párhuzamosan változik. A takarmányfelvevő képesség ugyanis az előbbi két tényezőtől jelentős mértékben függ. Az 1 kg súlygyarapodásra jutó emészthető (DE, MJ) energia alapján történő értékelés a sertéstenyésztésben használatos kifejezésmód. A baromfitenyésztésben általában ezzel szemben az 1 kg súlygyarapodásra jutó metabolizálható (ME, MJ) energiát számítjuk ki.

A szarvasmarha- és juhtenyésztés gyakorlatában, több országban elterjedt, az ún. takarmányértékesítési (a súlygyarapodásra rendelkezésre álló NEg, MJ/súlygyarapodás energiaszükséglete NEg, MJ × 100), illetve az energiaértékesítési százalék (napi súlygyarapodás energiatartalma MJ/napi takarmányadag metabolizálható energiatartalma × 100) meghatározása.

A különböző energiaalapon meghatározott mutatók mellett az 1 kg súlygyarapodásra jutó fehérjefogyasztás is számítandó és figyelembe veendő. Hazánkban nemrég vezették be a kérődzőállatfajokra vonatkozó metabolizálható fehérje fogalmát.

Bármilyen módon is számszerűsítjük gazdasági állataink takarmányértékesítését, mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy ezt a tulajdonságot az egyediség, az életkor, az ivar, a vérmérséklet, a termelés színvonala és a külső (ökológiai, technológiai) környezeti tényezők egyaránt befolyásolják. Lényeges elv tehát, hogy minden esetben csakis kortárs egyedek, illetve populációk (azonos születési időszakú) takarmányértékesítési teljesítményeit hasonlítsuk össze.

A takarmányértékesítés tényleges értékhatárainak megállapítása a takarmányozás gyakorlatában azért is nehéz – az egyedi tartás és takarmányozás kivételével – mert csoportos tartási körülmények közötti többféle takarmányféleség etetéskor az egyedek takarmányfelvételének mérése csak igen költséges berendezésekkel (elektronikus kapu, abrakautomata stb.) valósítható meg. A fejlett állattenyésztéssel rendelkező országokban találhatóak olyan telepek, ahol csoportosan tartott egyedek tömegtakarmány felvevőképességét egyedileg is tudják mérni.

A gazdasági állatok nevelése, hizlalása és hasznosítása során a takarmányértékesítés és a táplálóanyag-hasznosítás érdemi (genetikai) (r, bx/y) összefüggést a következő tulajdonságokkal mutat (IVÁNCSICS – GAÁL, 1988):

a) szarvasmarha

• tejtermelés – takarmányértékesítés között r = 0,8–0,9

• súlygyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,5–0,8

b) sertés

• napi súlygyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,4–0,7

• szalonnavastagság – takarmányértékesítés r = 0,05–0,40

c) tyúk

• tojás darabszáma – takarmányértékesítés között r = –0,2– (–)0,5

• tojássúly – takarmányértékesítés között r = –0,6– (+0,20)

Az összefüggések rámutatnak arra, hogy a takarmányértékesítésre irányuló szelekció követett módon befolyásol más, gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságot is (tejtermelés, súlygyarapodás, szalonnavastagság stb.). Ezért ezek a tulajdonságok általában a szarvasmarha-, a juh- és a sertésfajok teljesítményvizsgálatában (STV, ITV) megtalálhatók.