Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A baromfi szaporodása

A baromfi szaporodása

Gazdasági állataink közül legszaporábbak a baromfifélék. Időszakos vagy rendszeres tojásrakásukkal rövid idő alatt számos ivadékot hoznak létre. A tyúkfélék és fürjek a legszaporábbak, a lúd az egyik leggyengébb szaporodó képességű baromfifaj. A tojástermelési periódus hosszát perzisztenciának nevezzük. Azt az időtartamot, amely alatt a tyúk minden nap tojik, ciklusnak nevezzük.

A kotlás ideje alatt szünetel a tojástermelés, ezért szelekcióval kiküszöbölésére törekednek (kimondottan egyoldalú tojástermelő fajták). A folyamatban jelentős szerepet játszik a prolaktin, de pontos hatásmechanizmusa nem ismert.

A korai ivarérés gazdasági szempontból azért nagy jelentőségű, mert így lerövidül a nevelés időtartama, és emiatt csökkenek a felnevelés költségei, az egyoldalú tojófajták már 4–5 hónapos korban ivarérettek.

A tojás alkotórészei, a tojásképződés folyamata

A tojás a madarak petesejtjéből – mint az állatvilág legnagyobb sejtjéből-vagy más néven tojássárgájából, az azt körülvevő fehérjéből, héjhártyából és héjból épül fel. E fő alkotórészek optimális mértékben tartalmazzák az embrió fejlődéséhez szükséges táplálóanyagokat (12.9. ábra).

A tojás sárgája jelentős táplálék és energiaforrás. Nagy szárazanyag tartalmának (52%) 62,5%-a zsír, 35,0 %-a fehérje, 0,4% szénhidrát. 2,1% szervetlen anyag. A szik vitaminokban gazdag, ellenanyagokat is tartalmaz, színezőanyaga a xantofill.

12.10. ábra - A tojás szerkezeti felépítése hosszmetszetben

kepek/12.10.abra.png


A tojás fehérje a tojásban négy rétegből áll. Jégzsinór és hozzákapcsolódó belső sűrűfehérje 2,7%, a belső híg fehérje 17,3% a külső sűrű fehérje 57% és a külső, híg fehérjeréteg 23%. A tojásfehérje-képzés két fázisban zajlik. A petevezető öböl szakaszában négy fehérjeréteg alakul ki és különböző ionok adódnak hozzá. Az uterusban játszódik le, ozmózis útján, a második szakasz, amikor a meglévő héjhártyákon keresztül víz áramlik be és felduzzasztja a már kialakult rétegeket, valamint különböző sókkal (NaCl, CaCl2) kiegészül. Az öbölben tehát egy típusú fehérje termelődik, a hígfehérje rétegek a keletkező tojás forgása során víz hozzáadásával alakulnak ki.

A tojásfehérjét kétrétegű héjhártya veszi körül. A külső és belső héjhártya a petevezető szorosban képződik, ezzel a tojás végsőalakját biztosítva. A külső héjhártya vastagsága mintegy háromszorosa a belsőének. A hártyák a petevezetőben szorosan egymáshoz simulnak. A szabadba jutva azon a részén ahol a legtöbb pórus van (általában a tompa végén) a két membrán elválik egymástól, és a légkamrát alkotja.

A megtelt és kifeszült héjhártyára rakódik a tojástartóban a tojáshéj. A mészhéj szárazanyagának csaknem 94%-a kalcium-karbonát. A tojáshéj a tojásbelső mechanikai védelmét adja, és az embriófejlődés egyik ásványianyag-forrása. A petevezetőben rakódnak a szikre a tojás további alkotórészei: a tojásfehérje, a héjhártya és a tojáshéj.

A megtermékenyülés

Párzáskor a tyúk petevezetőjének hüvelyszakaszába egy-egy ejakulátummal mintegy 1,5 millió spermiumsejt jut. Ezek saját mozgásuk, továbbá a petevezetőben lévő csillószőrök, valamint a hüvely és a méh antiperisztaltikus izommozgása hatására a tölcsérbe jutnak. Ugyanúgy, mint a többi gazdasági állatnál, csak egyetlen spermium jut be a csírakorong központja táján. A spermiumsejtek, amelyek nem vettek részt a megtermékenyítésben a petevezető infundibulum „spermafészkeiben”, az uterovaginális szakasz mirigyeiben és kivezető járataiban raktározódnak, és fenntartják a termékenységet a párosodások, illetve inszeminálások közti időben. A tyúkfajban az ondósejtek élet- és termékenyítőképességüket 20–22 napig, a kacsa- és lúdfajban 10, a pulykafajban 50 napig őrzik meg.

A korai embriófejlődés

A megtermékenyülés eredményeként létrejött zigóta barázdálódásával megkezdődik az embriófejlődés. A megtojás előtt a petevezetőben zajló folyamat. Az első sejtosztódás az ovulációt követő 5 órán belül történik. A petevezető szorost a 6. órában elhagyva már 16 sejtből áll az embrió. Végül a tojástartóban tartózkodás 4 órája alatt 256 sejtes állapotba jut.

A barázdálódások során a csíralemez két sejtrétege: az ektoderma és entoderma jön létre. Ez a folyamat a gasztruláció. A megtermékenyített tojás a tojásrakás pillanatában gasztrula állapotú csírakorongot tartalmaz, amely állapot a tárolhatóság feltétele. Ezért a tojásokat le kell hűteni. Azt a hőmérsékleti értéket, amely alatt az embrió növekedése megáll, fölötte pedig tovább folytatódik, embrionális küszöbnek nevezzük.

A pontos érték meghatározását számos tényező zavarja, továbbá fajta és változat szerint is eltérő lehet. Mindezeket figyelembe véve a 20 ˚C-ot tekintjük embrionális küszöbnek.

Embriófejlődés a keltetés alatt

A tojás a megtojást követően lehűl, 24 ˚C alatti hőmérsékleten az embriófejlődés leáll. Ha tojás az anya melege, vagy a keltetőgép beszabályozott klímaviszonyai közé kerül, az embriófejlődés ismét megindul (12.8 táblázat). A baromfi keltetés szakaszai:

Embrionális szakasz: ez tyúknál 8–9 napig tart, amelyben gyors, minőségi változások következnek be. Valamennyi szervkezdemény, szerv, végtag kifejlődik.

Magzati szakasz: mennyiségi fejlődés a jellemző, s a baromfi fokozatosan felveszi végleges formáját. Ezzel a váltással az anyagcsere-folyamatokban és az extraembrionális hártyák funkciójában is lényeges változások következnek be.

A madárembrió fejlődése a tojásrakást követően rendkívül bonyolult folyamat. A madárembrió nincs anatómiai kapcsolatban az anyai testtel, ezért az életjelenségeket az ún. extraembrionális hártyák segítségével végzi el. Mindegyik buroknak, a sziktömlőnek, amnionnak, korionnak és allatoisznak sajátos feladata van. Végleges formájukat a keltetés középsőszakaszában érik el, amikor tömegük lényegesen nagyobb, mint az embrió.

12.8. táblázat - A gazdasági baromfifélék kelésének átlagos időtartama (BOGENFÜRST nyomán, 2000)

Megnevezés

A keltetés időtartama (nap)

Tyúk: tojófajták és hibridek

hús típusú fajták és hibridek

kettős hasznosítású fajták

20–21

21–22

21

Gyöngytyúk

26–27

Pulyka

27–28

Kacsa

27–28

Lúd

29–31

Fácán

23–25

Fogoly

23–24

Japán fürj

16–17

Galamb

16–18

Pézsmakacsa

35

Mulard (kacsa és pézsmakacsa fajhibridje)

31–32


A kelés alatt lejátszódó folyamatok

A kelés folyamata az embriófejlődés utolsó, egyben második kritikus szakasza. A kelés megkezdése előtti napokban az amnion folyadék már teljesen felszívódott, a magzat kitölti a tojás üregét. Tyúktojásnál a kelés 19. napján a magzat lökésszerű izom összehúzódásával kezdődik a kelés. Ennek hatására a szikzacskó az embrió testébe húzódik, másrészt a korioallantoisz hártyát a csőr felszakítja a légkamránál, ez a jelenség a belső pattogzás. Néhány óra átmenet után a csibe teljes tüdejével lélegzik a légkamrából. A légkamra levegőkészletének felhasználása után (5–6 óra) a csibe feltöri a tojáshéjat, ez a külső pattogzás. Néhány óra pihenés után, az óramutató járásával ellenkező irányban körbevágja a héjat a tompa végén. Lábaival kiszabadítja magát a tojáshéjból és kikel.

Kelés szinkronizálása: a fészekhagyó madaraknál létfontosságú a szerepe. Az ivadékoknak szinte óraműpontossággal egyszerre kell kelniük. A fiókák a héjukkal érintkező tojásban érzékelik a többiek mozgásait, kopogtatásait, később hangjait. Ezek serkentőleg hatnak a fejlődésben lemaradottakra és lassítják a fejlettebbeket.