Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A vemhesség

A vemhesség

A vemhesség a megtermékenyüléstől az ellésig fajonként eltérő ideig tartó állapot. Amikor a megtermékenyített petesejt embrióvá fejlődik, először csupán egy differenciálatlan sejtcsomó. Az embriológiai kutatások számos új eredményt hoznak, és látjuk, hogy az embriófejlődés szabályozásában meglehetős konzervatizmus figyelhető meg az állatvilágban egy kis túlzással, ami igaz a muslicára igaz a többi állatra is. Először fokozatosan két aszimmetriatengely jelenik meg, egy fej-farok tengely és egy hasi-háti tengely.

A méhbe történő beágyazódás kritikus. Az aszimmetriák az anyai sejtek utasítására alakulnak ki. Az embrió egyik végét arra utasítják, hogy fej fejlődjön ki belőle, míg egy másik részét arra, hogy az állat háti részévé alakuljon. Azokat a géneket, amelyek ezt a folyamatot irányítják, homeobox (Hox) géneknek nevezzük.

Az embrió fejlődése során a gén „emlékszik” arra, hogy melyik szülőtől származik, mert már a fogantatáskor el van látva anyai vagy apai lenyomattal, bevésődéssel (imprinting), mintha az egyik szülőtől származó gének dőlt betűvel lennének írva.

Az 1980-as évek végén két kutatócsoport uniparenterális (csak egyetlen szülőtől származó állatok) egereket hozott létre. A megtermékenyítés folyamán a bejutó spermium kormoszómái nem egyesülnek azonnal a petesejt maganyagával, először két előmag található. Mikropipettával mikroszkóp alatt a kísérlet során kiszippantották a spermium előmagját és kicserélték egy másik petesejtből származó előmaggal és vice-versa. Ennek eredményeképpen két életképes petesejtet kaptak, amelyek közül az egyik két apai előmaggal rendelkezett, a másikban pedig két anyai mag volt. A két anyától származó előmaggal induló embrió szervezete megfelelővolt, de képtelen volt a méhlepény kialakítására, amellyel életben tarthatta volna önmagát. A „kétapás” embrió nagy és egészséges méhlepényt növesztett, és rendelkezett a magzatburkok többségével. Belül az embrió helyén, rendezetlen sejtek halmaza volt, amelyben a fej nem volt felismerhető. A kísérletből következik, hogy az apától származó, ún. paternális gének felelősek a méhlepény kialakításáért, az anyai, maternális gének felelnek az embrió fejlődéséért. Az imprinting az emlősöknél és olyan növényeknél fordul elő, ahol az embrió az anyanövény táplálékából gyarapszik. David Haig elmélete szerint a méhlepényt át kell értelmezni: nem egy anyai eredetű, magzatot tápláló szervről van szó, hanem egy olyan magzati szervről, amelynek feladata az anyai vérellátás parazitálása és a folyamat egyirányúsírása. Haig hipotézisét alátámasztani látszik, hogy a tojásrakó és erszényes emlősöknél nincs imprinting.

A vemhesség szakaszai a prenatális fejlődés sajátosságai alapján

Blasztogenezis. A megtermékenyüléssel, a zigóta kialakulásával kezdődik és a magzatburkok kialakulásáig tart. A termékenyülést követően kialakuló zigóta mitózisos osztódása mértani haladvány szerint történik, 2–32 sejtes morula állapotig. Ezután az aszinkron osztódás kerül túlsúlyba, a periferiális sejtek gyakrabban osztódnak és a trofoblasztot alkotják, a centrális sejtek az embriócsomót és a kettő között kialakul egy üreg, a blasztocöl. Az így létrejött blasztociszta embrió kialakulásához állatfajonként különböző idő szükséges: a szarvasmarhában 8–9, a juhban 6–7 nap, a sertésben 5–6 nap. Mindezen folyamatokkal párhuzamosan a zigóta a petevezetőn áthaladva a méhbe jut. A méhben a beágyazódásig a méhtej táplálja.

Embrionális fejlődés. Első fázisa az implantáció – megtapadás a méh hipertrofizált nyálkahártyáján – amelyet a nidáció mélyebbre hatolva beágyazódás követ. Az organogenezis során a csíralemezek, szervtelepek, szervkezdemények, és magzatburkok kialakulása történik. Elsőként az amnion alakul ki a trofoblasztból, és teljesen körülveszi az embriót. A benne levő amnionfolyadék elsősorban az embrió védelmét biztosítja. Az amnionnal együtt alakul ki a korion, a savós burok, amelynek bolyhai fontos szerepet játszanak a magzat anyagcseréjének biztosításában. Az allantoisz az embrió utóbelének kitüremkedéséből alakul ki, majd bizonyos növekedés után összenő a korionnal és az allantokoriont képezi, amelynek a placentáris vérkeringés kialakításában van fontos szerepe. A placenta (méhlepény) az endometrium (méhnyálkahártya) és a magzat összekapcsolására képződik, a magzatot és placentát a köldökzsinór köti össze. A méhlepény fetális része – a korionbolyhok összessége a magzati lepény, az ezt befogadó endometrium az anyai lepény.

A vemhesség és ellés után bekövetkező méhregenerálódás szempontjából nagyon lényeges, hogy tisztában legyünk a különböző placenta típusokkal. Epitelokoriális, diffúz típus: endometrium és az allantokorion egész felülete részt vesz a placentációban (ló és sertés). Szindezmokoriális típus placenta: speciális képződmények jönnek létre a szoros kapcsolatfenntartásához karunkula (endometrium)-kotiledon (tehén, juh, kecske).

Magzati (fetális) növekedés, fejlődés. A szövetek és szervek differenciálódnak, valamint a magzat növekedni kezd, amelyet a placenta exokrin és endokrin működése biztosít. A magzatburkok, amelyek a vemhesség első felében növekednek, kevesebb energiát igényelnek, ekkor a magzat mérete még állandó. Az anyaállatok táplálóanyag-szükséglete a vemhesség első felében viszonylag csekély. A vemhesség második felében az energiaszükséglet rendkívüli mértékben megnő, mivel a magzat növekedése ebben az időszakban a legintenzívebb (12.6. táblázat).

12.6. táblázat - A gazdasági állatok vemhességének néhány jellemzője

Anyaállat

Embrió méhbe érkezése (nap)

Implantáció kezdete (nap)

Vemhesség (nap)

Tehén

3–4

35

273–296 (282)

Anyajuh

3–4

15

140–155 (148)

Anyakecske

3–4

20

140–156 (148)

Koca

2–3

10

111–116 (115)

Kanca

5–6

56

327–357 (335)


A méhlepény (placenta) endokrin működése

A placenta korionjában és a blasztula trofoblaszt sejtjeiben LH hatású és ahhoz hasonló szerkezetű hormon koriogonadotrop hormon termelődik. Hatása csak luteinizáló és luteotróp, FSH aktivitása gyakorlatilag nincs. A hormon szerepe egyes fajokban a corpus luteum fennmaradása, és annak progeszteron-termelésének biztosítása, ezáltal a vemhesség fenntartása. Szerepet játszik a genitális nem kialakításában az embrionális herék androgén szekréciójának növelésével. A koriogonadotróp hormonokon kívül saját gonadotróp aktivitásának köszönhetően progeszteron, androgén és ösztrogén szekréció jellemzi a placenta hormontermelését.

A vemhesség első harmadában tartósan magas a progeszteron hormon termelése, kiegészíti a vemhességi sárgatest működését. Biztosítja a beágyazódott embrió nyugalmát és annak megfelelőtápanyag-ellátottságát (növelve a tuba és méhnyálkahártya szekréciós aktivitását). Gátolja az ösztrogén és oxitocin méhizomzatra gyakorolt hatását. Részt vesz a laktáló tejmirigy morfo-funkcionárius előkészítésében. Fetoplacentáris egység: a placenta hormontermelése és a fetális mellékvesekéreg szteroidgenezise szoros összefüggésben van. Mind a placenta, mind a magzat felhasználja az egymás által előállított prekurzorokat.