Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Pszichoszexuális magatartás (libidó)

Pszichoszexuális magatartás (libidó)

A szoros értelemben vett szexuális magatartás fiziológiás mozgatója a libidó, amelynek neurohumorális alapja van. A libidó (vágy, kívánság) közelebbről meg nem határozható belső kényszer, kényszerűvágy, késztetés a szexuális érintkezésre. Nem feltétlenül kapcsolatos a szaporodással, mivel a legtágabb értelemben vett szexuális vágyat jelenti.

Az állat a szexuális viselkedés alapjait magával hozza születéskor, ennek kibontakozása fajonként különböző korban történik. A természetszerű felneveléskor a szexuális stimulusok fokozzák a hormontermelést, ezenkívül ilyen körülmények között az állatok gyakorolhatják a nemek közötti megkülönböztetést és a szexuális érintkezés formáit.

A szexuális magatartás végleges rögződése a központi idegrendszer organizációs

tevékenysége mellett a szexuálszteroidok közreműködésével történik. A libidó megnyilvánulása számos serkentő és gátló hatás eredője. Az agresszivitás, éhség, anyai ösztön, mindenféle erősebb stressz, akklimatizációs zavarok, szélsőséges környezeti hőmérséklet elfedhetik hatását. Korábbi szexuális tevékenység során szerzett kedvezőtlen tapasztalatok (ijedtség, fájdalomérzetek) maradandó gátlást alakíthatnak ki. Fokozhatja a libidót a vegetatív áthangolódás. A szabadban történő kiadós jártatás az anyagcsere élénkítésével és a vegetatív tónus útján hatnak az ivarzások jelentkezésére. Valószínű a meteorológiai tényezők is a vegetatív áthangolódás útján hatnak.

A hímek libidója állandó (a tenyészszezonban), és arra készteti őket, hogy fajuk nőivarú egyedeinek szexuális állapotáról tájékozódjanak, és az arra alkalmasakkal párosodjanak. Ez a törekvésük fajuk minden nőivarú egyede iránt megmutatkozik. A hím libidója gyengül a szexuális igénybevétellel és erősödik a szexuális megtartóztatás (karencia) alkalmával. A nőivarú egyedek különféle stimulusokkal serkenteni tudják.

A nőivar libidója a receptivitásban, a párosodásra való hajlandóságban nyilvánul meg legszembetűnőbben. Az emlősfajok receptivitás szempontjából három kategóriába sorolhatók: állandóan receptívek (néhány majomfaj), periodikusan receptívek (a gazdasági állatok mindegyike), a harmadik csoportba tartozó állatoknál a nőstények csak a hímektől kiinduló stimulusok hatására, a hímekkel bizonyos ideig történő érintkezés hatására válnak receptívvé.