Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

Nőivarú állatok szaporodásbiológiája

Nőivarú állatok szaporodásbiológiája

A petefészek felépítése

Petefészek (ovarium): női gonád, olyan szerv, amelyben a női gaméták (oocyták) helyezkednek el, és amely a szaporodásbiológiai funkciók fenntartásához szükséges hormonokat termel. Először Arisztotelész írta le ezt a szervet 2000 évvel ezelőtt.

Ha a petesejt leválás (ovuláció) megtörtént, a vér, amely a felhasadt tüsző fali ereiből származik, bejut az összeesett tüszőbe, és a corpus hemorrhagiumot (vörös test) eredményezi. A luteinizálódott granulosa- és thecasejtek megkezdik osztódásukat és betöltik az antralis üreget, corpus luteumot (sárgatest) formálva. Ha nem történik vemhesülés a sárgatest degenerálódik. A stromasejtek makrofágként működve kialakítják a corpus albicanst (fehértest).

A petesejt (női gaméta)

A szervezet legnagyobb sejtje, mert tárolnia kell azokat az információkat és tápanyagokat, fehérjéket és lipideket, amelyek a zigóta kialakulásához és a korai embriófejlődéshez szükségesek. Az emlős petesejtek aránylag kevés szikanyagot tartalmaznak, méretük 50–250 µ. A kétéltűek és madarak tojása sokkal több szikanyagot tartalmaz, méretük néhány mm-től több cm-ig terjedhet. A növekvő emlős petesejt térfogata 250–300-szorosára nő a teljes érésig.

A petefészek funkciói

Női gaméták termelése. Peteérés (oogenezis). A női ivarsejtek szolgáltatják az anyai örökítő anyagot és a tápanyagokat az embriók korai fejlődéséhez. A petefészek oocyták ezreit táplálja és szolgál inkubátorként a fejlődésükhöz (12.1. ábra).

12.1. ábra - Oogenezis (STÖMSTEDT nyomán,1999)

kepek/12.1.abra.png


Az oocyták fejlődése (oogenezis) a primordialis csírasejtekkel kezdődik, amelyek az ivari redőkben helyezkednek el és mitotikus osztódásukkal képződnek az oogoniumok.

Az oogoniumok elsődleges oocytákká (4c DNS, 2n kromoszóma) válnak, és megkezdődik az első meiózisos osztódásuk. Az elsődleges oocyták a meiózis első szakaszának diplotén fázisában maradnak mindaddig, míg ovuláció előtt a petesejt magmembrán (germinalis vesiculum) dezintegrálódik. Ezt a folyamatot „germinal vesicle breakdown”-nak, magmembrán-feloldódásnak nevezzük.

A petesejt citoplazmájának megoszlása nem egyenletes: a citoplazma főtömege a másodlagos oocytát alkotja, a citoplazma egy kis része egy sarkitestet képez (mindkettő 2c DNS-t, 1n kromoszómát tartalmaz). Ez utóbbi esetleg osztódik, majd degenerálódik.

12.2. ábra - Follikulogenezis (VAN VOORHIS nyomán, 1999)

kepek/12.2.abra.png


A másodlagos oocyta megkezdi a meiózis második szakaszát, de a folyamat a metafázis II szakaszban leáll. A sejtosztódás akkor folytatódik, amikor a petesejtbe egy spermium bejut (penetrálódik). Ez a folyamat a termékenyülés (fertilizáció), amely a petevezetőben játszódik le.

Az osztódás eredménye egy haploid petesejt és a második sarkitest (1c DNS és 1n kromoszóma). Végeredményben egy primer oocytából egy petesejt (ovum) és két, esetleg három sarkitest képződik. Minden csírasejt a fejlődő ovariumban általában még a születés előtt megkezdi meiózisos osztódását, és nem tér vissza a mitózisba. Így születéskor adott az oocyták mennyisége és számuk a kor előre haladtával a folyamatos atréziák és ovulációk következtében egyre csökken. A kiindulási petesejtszám és a valóban éretté vált petesejtek száma közötti óriási különbség mutatja a szelekció nagyságát, csak a legkiválóbb minőségű petesejtek képesek az érésre. A sertés petefészkén igen nagyszámú primordialis follikulus található (210 000) több mint más állatfajban, pl. juh (160 000), szarvasmarha (120 000), ló (36 000).

Tüszőérés (follikulogenezis). Az petesejtek általában egyesével tüszőkben (follikulusokban) helyezkednek el és szoros kapcsolatban állnak a legbelső granulosasejtekkel. A petesejtek érése (oogenezis) szorosan összefügg a tüszők fejlődésével (follikulogenezis).

Hormontermelés és hormonális szabályozás. A petefészek másik fontos funkciója a hormontermelés. A petefészek szteroid és nem szteroid hormonokat termel.

A) Szteroid hormonok

Ösztrogén. Az ösztrogéneket elsősorban a granulosa sejtek termelik. A granulosasejtek számos FSH-receptort tartalmaznak, amelyek stimulációja segíti a theca androgén aromatizációját ösztrogénné. A korai tüszőfázisban, a granulosasejtek csak FSH-receptorokat tartalmaznak. A tüszőnövekedésével az ösztrogéntermelés is nő. Amint az LH-receptorok kialakulnak, megkezdődik a progeszterontermelés.

Az ösztrogén határozza meg az állatok ivarzás alatti viselkedését. Az ösztrogén felelős a zsírlerakódásért a bőr alatti szövetekbe, befolyásolja a víz, só, kalcium háztartást. A petefészken kívül a placenta és a mellékvese kéreg termel ösztrogént.

Androgén. Az ivari hormonoknak azt az osztályát nevezzük így, amelyet a herék Leydig-sejtjei választanak ki, de a petefészekben is történik androgénkiválasztás. A főpetefészek androgének az androsztendion és a tesztoszteron.

A thecasejtek LH-receptorai által észlelt magas LH-szint hatására termelődik androsztendion és tesztoszteron (mindkettő ösztrogén prekurzurokból), amely aztán ösztrogénné alakul át. A „két sejt, két hormon” elmélet alapján az LH a thecasejtek specifikus membrán receptoraihoz kötődik és a koleszterol androgénekké való átalakulását segíti elő (12.3. ábra). Ha az androgének túl nagy mennyiségben vannak jelen, akkor gátolják a petefészek normális működését és másodlagos hím nemi jellegek kialakulását eredményezik.

12.3. ábra - Ivari hormonok termelődése a tüsző theca- és granulosasejtjeiben (YAO nyomán, 1999)

kepek/12.3.abra.png


Progesztinek. A progesztineket elsődlegesen a sárgatest granulosalutein-sejtjei termelik. Ovuláció után a granulosa- és thecasejtek sárgatest sejtekké válnak. Ezek a sejtek LH-receptorokat tartalmaznak, és az LH-stimulus hatására ösztrogént és progeszteront termelnek. A progeszteron befolyásolja a proliferativ típusú endometrium átalakulását szekretoros típusúvá, amely embriótróf (méhtej) termelése táplálja az embriót, optimális az embrió implantációhoz. A miometriumban csökkenti a méhösszehúzódásokat és a méh válaszát az oxitocinra. Az ösztrogénnel együtt felelős az emlő mirigyszövetének fejlődéséért. Progeszteront termel a placenta is, amely a vemhesség fennmaradását segíti.

B) Fehérje- és peptidhormonok

Inhibin, aktivin, follisztatin, relaxin, leptin és különböző növekedési faktorok.