Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A kompenzáció

A kompenzáció

A kompenzáció az állatnak az a képessége, hogy a növekedésében, fejlődésében bizonyos mértékű lemaradását később be tudja pótolni.

Az állat bizonyos életszakaszában kerülhet olyan helyzetbe, amikor szerényebb táplálóanyag ellátásban részesül. Ilyenkor a súlygyarapodása kisebb, növekedése lassúbb lesz, mint ami elvárható.

Később viszont, amikor kedvezőbb körülmények közé, jobb takarmányozási feltételek közé jut, akkor nagyobb súlygyarapodást ér el, és a korábbi növekedésbeli lemaradását pótolja.

Borjak kompenzációját szemlélteti a 11.4. ábra. Látható, hogy a kisebb (463 l) tejadaggal nevelt borjak növekedésükben elmaradtak a nagyobb (810 l) tejadaggal neveltektől. Hat hónapos korra azonban mindkét csoport 200 kg körüli súlyt ért el.

11.4. ábra - Kétféle (810 és 463 l) tejjel felnevelt borjak növekedési görbéje (HORN–PAPP nyomán, 1971)

kepek/11.4.abra.png


Az előbbihez hasonló tendenciát mutat a brojlercsirkék kompenzációs növekedése is (11.5. ábra). Az ábra szerint a növekedésük kezdeti időszakában visszamaradt brojlerjércék 42 napos korukra ugyanakkora súlyt értek el, mint azok a társaik, amelyek kezdetben nagyobb mértékben gyarapodtak.

11.5. ábra - Brojlerjércék kompenzációs növekedése (LEESON, S. – SUMMERS, J. D. nyomán, 1977)

kepek/11.5.abra.png


A 11.6. ábra a brojlercsirkék növekedésének különböző eseteit szemlélteti. A „B” jelű növekedés biológiailag ideálisnak tekinthető. Ebben az esetben, mivel az állatokat érő stresszhatás minimális, növekedésük egyenletes.

Az „A” csoport tagjai kezdetben intenzívebben növekedtek, mint a többi csoportba tartozó egyedek, de 42 napos korukra ugyanúgy 2 kg súlyt értek el, mint a „B”, „C” és a „D” csoport tagjai.

A kompenzációs növekedésű állatok (esetünkben a „C” és a „D” csoport, amelyek kezdetben lemaradtak, majd hátrányukat behozták) jobb takarmányértékesítést mutattak, mint a kezdetben intenzívebben növekvők („A” csoport). Ennek az a magyarázata, hogy növekedésük időszakának nagyobb részében testsúlyuk, így életfenntartó takarmányszükségletük is kisebb volt, mint az utóbbi csoportba tartozó állatoké.

11.6. ábra - Brojlercsirkék növekedésének különböző estei (LEESON, S. és SUMMERS, J. D. nyomán, 1977)

kepek/11.6.abra.png


Az állatok e képességét (kompenzációját) felhasználhatjuk arra, hogy felnevelésüket irányítsuk, a vágóállatok testösszetételét a fogyasztói igény szerint alakítsuk.

Az irányított felnevelésre jó példa a hústípusú tenyészjérce-nevelés gyakorlata, amelynek során visszafogott takarmányozást alkalmazunk. Ehhez hasonló eljárást követünk például az üsző- és a süldőnevelésben is. A hízó állatok esetében a növekedési erély jobb kihasználása érdekében ugyanakkor fiatalabb korban általában intenzívebben, a vágás előtt pedig a túlzott elzsírosodás megelőzésére érdekében mérsékeltebben (kisebb energiaszinten) takarmányozunk.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a kompenzáció csak bizonyos határok között, ésbizonyos szövetek szervek növekedése esetében lehetséges. A túlságosan nagy lemaradás általában nem hozható helyre. Ha a felnevelés során az állat zsírbeépítése mérséklődik, azt intenzívebb takarmányozással könnyű kompenzálni (ha szükséges). Ha ennél nagyobb mértékű a növekedésbeli lemaradás és az izomépülés is zavart szenved, az már káros következményekkel is járhat. Helyrehozhatatlan a lemaradás, ha a létfontosságú szervek, szövetek (ivarszervek, idegrendszer) fejlődése károsodik.