Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

A növekedés sajátosságai

A növekedés sajátosságai

Az állat növekedése az embrionális korban megkezdődik, a posztembrionális szakaszban folytatódik, és mindaddig tart, amíg az állat a fajra jellemző kifejlettkori tömeget, méreteket el nem éri. (Kivétel néhány állatcsoport, így a halak is, amelyek az életük végéig növekednek.) Közben az egyes sejttípusok, szövetek, szervek méretükben gyarapodnak.

A növekedés során az állatok testaránya is változik. Ez a módosulás a halakon kevésbé észrevehető, a magasabb rendű állatokon azonban határozottabban megnyilvánul. Fiatalkorban a fej aránya a többi testrészhez viszonyítva feltűnően nagy. A többi testrész csak később kezd intenzíven növekedni. Legkorábban a magassági méretek alakulnak ki. Ezután a hosszúsági, majd a szélességi méretek növekedése fejeződik be. Végül az állat teste mélyül, majd a súlygyarapodás befejeződik. A külső tényezők a magassági méreteket kevésbé, a szélességi és súlyméreteket nagyobb mértékben befolyásolják.

A növekedés mértékét a növekedés intenzitása (növekedési erély), tartama és kapacitása fejezi ki (11.1. ábra.).

11.1. ábra - A növekedés intenzitása (i), tartama (t) és kapacitása (k)

kepek/11.1.abra.png


A növekedés intenzitását a napi súlygyarapodással vagy az adott életkorra elért élősúllyal szoktuk jellemezni.

Az átlagos napi súlygyarapodást az élősúlyváltozás, és az életkorváltozás hányadosaként kapjuk meg, az alábbiak szerint:

átlagos napi súlygyarapodás =

ahol: W1 = a korábbi időpontban mért élősúly,

W2 = a későbbi időpontban mért élősúly,

t1 = életkor a korábbi méréskor,

t2 = életkor a későbbi méréskor.

A növekedési erély kifejezésére gyakran használjuk az adott életkorban elért élősúlyt is. Így például a sertéstenyésztésben a 21 napos alomsúlyt (az összes malac súlyát), a húsmarhatenyésztésben pedig a borjú 205 napos súlyát szoktuk megadni. (Az előbbi a koca malacnevelő képességének, az utóbbi a tehén borjúnevelő képességének a mutatója.) Természetesen állatfajonként eltérő, más életkorra (pl. féléves, éves) vonatkozó súlyadatokat is használhatunk a növekedés intenzitásának jellemzésére.

Az adott életkorra vonatkozó élősúlyadatokat rendszerint korrigálással kapjuk meg. A mérlegelést ugyanis általában csoportonként egy, az átlagos életkorhoz közeli napon (nem pedig állatonként külön-külön, amikor az adott kort elérik) végezzük el.

Például a borjak 205 napra korrigált élősúlyát az alábbiak szerint számítjuk ki:

205 napos súly = × 205 + születési súly

A növekedés tartama arra utal, hogy az állat adott intenzitású növekedése mennyi ideig tart. A növekedés intenzitása és tartama együtt határozza meg a növekedés kapacitását. A rövid ideig, kis intenzitással növekvő állat kicsi, míg a hosszú ideig, nagy intenzitással növekvő állat nagy növekedési (hústermelési) kapacitással rendelkezik.

Gazdasági állataink növekedése adott környezeti feltételek között az állat fajára jellemző. A hozzávetőleges növekedési erélyt fajonként a 11.1. táblázat tartalmazza.

11.1. táblázat - Gazdasági állatok növekedési erélye

Állatfaj, illetve hasznosítási csoport

Átlagos napi súlygyarapodás (g)

Brojlercsirke

40–50

Pulyka

90–130

Nyúl

35–40

Bárány

250–300

Sertés

750–850

Szarvasmarha,

közepes testű

nagy testű

1000–1200

1200–1600


Amint a táblázat adatai mutatják, a nagyobb testű fajok nagyobb, a kisebb testűek kisebb növekedési eréllyel rendelkeznek. Ez az összefüggés a fajtán belül is igaz, nevezetesen a nagyobb testű fajták nagyobb növekedési erélyűek, mint a kisebb testűek. A növekedési erély minden faj, fajta esetében függ az állat életkorától és ivarától is. A testsúly életkor szerinti változását a 11.2. ábra mutatja. Látható, hogy az állatok növekedése jellegzetes, S alakú növekedési görbével írható le. Ez a tendencia minden állatfajra jellemző. A növekedés a középső életszakaszban sokkal intenzívebb, mint a születés előtti, utáni vagy a kifejlett kort megelőző időszakban.

11.2. ábra - Gazdasági állatok növekedési görbéje

kepek/11.2.abra.png


Gyakorlati szempontból az emlős hízó állatok születés utáni növekedését két szakaszra, a választás előtti és a választás utáni időszakra oszthatjuk.

A választás előtti időszakban (a születéstől a választásig) az állat növekedése elsősorban az anya tejtermelésétől függ. Fiatalabb anyaállatok rendszerint kevesebb tejet termelnek, mint az idősebbek, emiatt ivadékaik növekedése is lassúbb. Ikerborjak, ikerbárányok, mivel kevesebb tejhez jutnak, lassabban növekednek. Nagyobb alomszám esetén az egyes malacok is kisebb eréllyel növekednek, mint a kisebb alomnépességűek.

A választás utáni időszakban (választástól a vágásig vagy a tenyésztésbe vételig) az állat növekedését főleg a genetikai képessége és a takarmányozás intenzitása határozza meg. A nagy növekedési erélyű állat, ha választás előtt mérsékelten növekedett, a választás után intenzívebben növekszik, mint amelyik a választás előtt maximális növekedési eréllyel gyarapodott.

Az ivar hatása abban mutatkozik meg, hogy a hím állatok nagyobb növekedési erélyűek, mint a nőivarúak. Az ivartalanított állatok növekedése elmarad a hímivarúakétól.