Ugrás a tartalomhoz

Általános állattenyésztés

Bodó Imre, Dinnyés András , Farkasné Bali Papp Ágnes, Fésüs László, Hidas András, Holló István, Horvainé Szabó Mária, Komlósi István, Kovács András, Lengyel Attila, Mihók Sándor , Nagy Nándor, Polgár J. Péter, Szabó Ferenc , Szabóné Willin Erzsébet, Tőzsér János

Mezőgazda Kiadó

11. fejezet - A gazdasági állatok növekedése, fejlődése

11. fejezet - A gazdasági állatok növekedése, fejlődése

Gazdasági állataink – ugyanúgy, mint más élőlények – életük, egyedfejlődésük (ontogenezis) során, a megtermékenyüléstől a halálig alakulnak, testállományuk gyarapszik, testük szöveti összetétele, az egyes testszöveteik aránya változik, és különböző fejlődési stádiumokon mennek át.

A változások, az egyes életszakaszok az állatok hasznosítása, termelése szempontjából nagyon fontosak. Adott biológiai beavatkozás az életükbe (pl. a termékenyítés) ugyanis csak meghatározott életkor (tenyészérettség) elérése után lehetséges. Vagy például a vágóértéket, húsminőséget nagymértékben befolyásolja, hogy milyen életkorban vágjuk le az állatot.

Az állatok élete során jelentkezőváltozásokat két csoportra, növekedésre és fejlődésre oszthatjuk.

A növekedés és a fejlődés egymástól szét nem választható, egymást feltételező, együtt végbemenő folyamatok. Úgy is felfogható, hogy az egyik a változás mennyiségi, a másik pedig annak minőségi oldala. A növekedés általában folyamatosan, a fejlődés pedig szakaszosan jelentkezik.

A növekedés mennyiségi változás, az állat tömegének, méreteinek, csontvázának, izomzatának, belső szerveinek a kor előre haladtával együtt járó megnagyobbodása, amely a kifejlett állapot eléréséig tart. A fejlődés minőségi változás, az állat élete során bekövetkező differenciálódás, testszövet, testméret arány, biológiai állapot és életfunkció változás.

Az állati szervezet növekedése, fejlődése genetikailag meghatározott törvényszerűségek szerint történik, belső környezeti tényezők által irányított és külső környezeti tényezők által befolyásolt módon valósul meg.

A belső tényezők közül a hormonális szabályozás a legjelentősebb.

Az egyes hormonok (növekedési, ivari stb.) hatása jelentős befolyást gyakorol az állatok növekedésére, fejlődésére. Ezek ismerete lehetőséget nyújt arra, hogy az állattenyésztő a növekedés és fejlődés folyamatába beavatkozzék, azt irányítsa (lásd 9.7. fejezet).

A külső tényezők közül elsősorban a takarmányozás, továbbá az éghajlati, időjárási elemek hatása jelentős. A kedvezőnövekedés és fejlődés feltétele a szakszerű takarmányozás és (különösen, ha a természetes körülményektől eltérünk) az állat faji, életkori sajátosságainak megfelelő mikroklíma biztosítása.

A fejlődés szakaszai

Az állat élete a megtermékenyüléssel (fecundatio vagy fertilizatio) kezdődik. Az ekkor meginduló fejlődése az embrionális, méhen belüli vagy madarak esetében a tojáson belüli, és az azt követő posztembrionális fejlődési szakaszon megy át. Az előbbi a megtermékenyüléstől a megszületésig (madaraknál a kikelésig), az utóbbi ezt követően az állat haláláig tart.

Az embrionális szakaszban a petesejt és az ondósejt egyesülése, a megtermékenyülés után megindul a barázdálódás (segmentatio), kialakul a szedercsíra (morula), majd a hólyagcsíra (blasztula) állapota. Ezt követi a csiralemezek kialakulása (gastrulatio) majd megindul a szervfejlődés (organogenezis) és a szöveti differenciálódás (histogenesis). Az embrionális szakasz hossza az egyes gazdasági állatfajok esetében különböző (lásd 12. fejezet).

A megszületés, illetve a tojásból kikelés (a peteburok elhagyása) után megkezdődik az állat posztembrionális élete. Ennek kezdetén az állat újszülött, majd az emlős háziállat a fiatalkori fejődés további szakaszában, a tejtáplálás időszakában szopós vagy zsenge, ezt követően választott, később növendék. Az állat adott életkorában bekövetkezik az ivarérettség, majd a tenyészérettség. Ezt követően fokozatosan eléri a teljes kifejlettséget, amelyben a termelés szempontjából javakorabeli. Később megindul – teljesítmény csökkenéssel együtt járó – öregedési periódus, amely az állat halálával fejeződik be.

Gazdasági állataink csak igen ritka esetben pusztulnak el természetes halállal, ugyanis a hasznosítás érdekében annak bekövetkezése előtt levágjuk őket. A hízó, hústermelő állatok viszonylag fiatalon, de a más hasznosítású (tejtermelő, tojástermelő stb.) állatok is selejtezésre és vágásra kerülnek, amikor már nem termelnek gazdaságosan. Néhány háziállatunk lehetséges biológiai életkora (élettartama): szamár 100, ló 40–60, szarvasmarha 30–40, juh 20–25, sertés 15–20, kutya 15, nyúl 10, tyúk 10–15, galamb 10, pontyok, csukák 100 év.

A fejlődés üteme is lehet gyors vagy lassú. Ezen az alapon beszélhetünk korán érő és későn érő állat típusokról. Gyorsabb fejlődésű az állat, ha az adott fejlődési állapotot hamarabb, fiatalabb korban, lassú fejlődésű, ha később, idősebb korban éri el.